BH 2014.2.42 A büntetőügy másodfokú elintézésből az ítélőtábla elfogultság miatt indítványozott kizárását önmagában nem alapozza meg az, ha az ítélőtábla székhelyén működő járásbíróság bírája a terhelt sógora [Be. 21. § (1) bek. e) pont].

Pertörténet:

Miskolci Törvényszék B.986/2010/75., Kúria Bkk.1320/2013. (*BH 2014.2.42*), Debreceni Ítélőtábla Bf.390/2013/12. (ÍH 2013.128)

***********

A terheltet a törvényszék a 2013. február 27. napján meghozott ítéletében bűnösnek mondta ki 6650 rendbeli csalás vétségében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont], 53 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás vétségében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont], folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében [1978. évi IV. törvény 303. § (1), (3) bek. b) pont második fordulata], és magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. törvény 276. §), ezért halmazati büntetésül két év hat hónap börtönbüntetésre és három év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

A terhelttel szemben 41 673 390 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el és elrendelte két korábbi jogerős ítélettel felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását is.

Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett védelmi fellebbezések folytán a D. Ítélőtáblán indult másodfokú bírósági eljárásban a terhelt 2013. augusztus 16-án kizárási indítványt jelentett be a D. Ítélőtábla ellen, melyben arra hivatkozott, hogy sógora, és egyben fia keresztapja, a D. Járásbíróságon szolgálatot teljesítő hivatásos bíró, ezért eddig valamennyi, ellene indult büntetőügyében a D. Ítélőtábla megállapította a megye területén lévő járásbíróság, illetve a D. Törvényszék kizárását. Álláspontja szerint a D. Ítélőtábla ugyanúgy D. város területén található, mint sógora munkahelye, ezért ebben az esetben is fennáll ugyanazon kizárási ok, mint a korábbi ügyekben.

A D. Ítélőtábla büntető ügyszakos bírái, köztük az eljáró másodfokú tanács tagjai írásban akként nyilatkoztak, hogy az ügyben nem elfogultak.

A Legfőbb Ügyészség az elfogultsági kifogást alaptalannak tartva arra tett indítványt, hogy a Kúria a D. Ítélőtábla bíráinak kizárását tagadja meg.

Időközben a D. Ítélőtábla az előtte folyamatban lévő másodfokú eljárásban 2013. szeptember 16-án nyilvános ülést tartott, amelyen az ügy érdemét érintő jogerős ítéletet hozott. A nyilvános ülésről készült jegyzőkönyv szerint azon a terhelt szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, kirendelt védője pedig nem élt kifogással a D. Ítélőtábla eljárása ellen.

A kizárás iránti indítvány megalapozatlan.

A törvényben tételesen megjelölt - feltétlen - kizárási okokon túlmenően a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja értelmében az ügyben bíróként nem járhat el az sem, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

A bírói gyakorlat hosszú idő óta töretlen abban, hogy a bírák, a bíróságok elfogultságának megállapítására csak konkrét és alapos okból kerülhet sor. A Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kizárás iránti bejelentés alaposságát a konkrét ügyhöz kötötten, valóságos tények alapján, esetileg kell tisztázni [BH 2012.147.].

Jelen ügyben ilyen - az ítélőtábla tárgyilagos eljárása iránt kételyt ébresztő - körülmény sem a kizárás iránti bejelentésből, sem pedig az iratokból nem állapítható meg, s nem is valószínűsíthető. A kizárás iránti bejelentésben hivatkozott azon körülmény, hogy a D. Ítélőtábla is D. városában található, ahol a terhelt sógora a járásbíróságon bíróként dolgozik, önmagában nem alapozza meg az ítélőtábla bíráinak kizárását.

Ellenkezőleg: a terhelt a kizárás iránti indítványában hivatkozott, valamint további, bíróság kijelölése iránt indult ügyekben a D. Ítélőtábla büntető ügyszakos bírái korábban sem érezték magukat elfogultnak, hanem határoztak az adott megye területén lévő helyi bíróságok és a törvényszék (korábban: megyei bíróság) kizárásáról.

Ez a tény is azt erősíti, hogy a D. Ítélőtábla büntető ügyszakos bíráinak kizárása, és ezzel az egész bíróság kizárása jelen ügyben sem indokolt, mivel, ha az ítélőtábla bírái a korábbi kizárási indítványokat elbírálták, akkor a jelen büntetőügy érdemében sem érzik magukat elfogultnak. Ellenkező esetben a korábbi kizárási indítványok felől sem határozhattak volna, hanem azokat saját nyilatkozatukkal együtt a Kúriára (korábban: Legfelsőbb Bíróság) kellett volna felterjeszteniük.

A Kúria a határozata meghozatalakor figyelemmel volt az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozatára is, melyben az Alkotmánybíróság a Be. 21. § (1) bekezdésének e) pontjára alapított bírói kizárási ok érvényesíthetőségét vizsgálta. Határozatának indokolásában az Alkotmánybíróság megállapította: "Az ügyek tárgyilagos megítélése abban az esetben garantált, ha a bírák képesek kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat elszigetelten vizsgálni és értékelni. Minden olyan körülmény, amely ezeken kívül esik és egyúttal a felekhez, vagy magához az ügyhöz kapcsolódik, azért sodorja veszélybe az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni a bíró mérlegelési tevékenységét. Éppen ezért a pártatlan eljárás garanciájának sérelme egyfelől a konkrét ügy elintézését, annak kimenetelét egyik vagy másik fél hátrányára befolyásolja."

A Kúria megítélése szerint az Alkotmánybíróság határozatában foglalt, a pártatlan eljárás követelményét veszélyeztető körülmény a D. Ítélőtábla eljárásával kapcsolatban nem volt megállapítható.

A fentiekre figyelemmel a Kúria a Be. 24/A. § (1) és (2) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva az indítványt elutasította és a D. Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság kizárását megtagadta.

(Kúria Bkk. I. 1.320/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT