62020CO0523[1]

A Bíróság végzése (tizedik tanács), 2021. március 3. Koppány 2007 Kft. kontra Vas Megyei Kormányhivatal. A Győri Törvényszék (Magyarország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - Szociális biztonság - 1231/2010/EU rendelet - Alkalmazandó jog - A1 igazolás - Az A1 igazolás alkalmazásának a valamely tagállam területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárokra való kiterjesztése - Jogszerű lakóhely - Fogalom. C-523/20. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (tizedik tanács)

2021. március 3.(*)

"Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - Szociális biztonság - 1231/2010/EU rendelet - Alkalmazandó jog - A1 igazolás - Az A1 igazolás alkalmazásának a valamely tagállam területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárokra való kiterjesztése - Jogszerű lakóhely - Fogalom"

A C-523/20. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Győri Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2020. október 19-én érkezett, 2020. szeptember 23-i határozatával terjesztett elő

a Koppány 2007 Kft.

és

a Vas Megyei Kormányhivatal

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, E. Regan, az ötödik tanács elnöke (előadó) és I. Jarukaitis bíró,

főtanácsnok: J. Richard de la Tour,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2010. november 24-i 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2010. L 344., 1. o.) 1. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Koppány 2007 Kft. és a Vas Megyei Kormányhivatal (Magyarország) (a továbbiakban: illetékes nemzeti hatóság) között a szociális biztonság területén alkalmazandó jogszabályokat tanúsító igazolás kiállításának az e társaság munkavállalóitól (a továbbiakban: érintett személyek) ez utóbbi hatóság általi megtagadása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

Az 1231/2010 rendelet

3 Az 1231/2010 rendelet (10) és (11) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:

"(10) A [szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i] 883/2004/EK [európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.)] és a [883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i] 987/2009/EK [európai parlamenti és tanácsi] rendelet [(HL 2009. L 284., 1. o.)] olyan harmadik országbeli állampolgárokra való alkalmazásából eredő jogok, akikre ezek a rendeletek csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, nem jogosítják fel ez utóbbiakat [helyesen: olyan harmadik országbeli állampolgárokra való alkalmazása, akikre ezek a rendeletek csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, nem jogosítja fel ezeket a harmadik országbeli állampolgárokat] valamely tagállamba való belépésre, ott ideiglenes vagy állandó tartózkodásra, illetve az ottani munkaerőpiachoz való hozzáférésre. Ennek megfelelően a [883/2004 rendelet és a 987/2009] rendelet alkalmazása nem sértheti a tagállamok azon jogát, hogy az uniós joggal összhangban elutasítsák vagy visszavonják az érintett tagállamba való belépésre, az abban való ideiglenes vagy állandó tartózkodásra vagy munkavállalásra vonatkozó engedélyt, vagy elutasítsák annak megújítását.

(11) A [883/2004 rendelet és a 987/2009] rendelet e rendelet alapján csak akkor lenne alkalmazható, ha az érintett személy már jogszerűen rendelkezik lakóhellyel valamely tagállam területén. A jogszerű lakóhely tehát előfeltételét képezné a rendeletek alkalmazásának."

4 E rendelet 1. cikke az alábbiakat írja elő:

"A [883/2004 rendeletet és a 987/2009] rendeletet alkalmazni kell harmadik országok olyan állampolgáraira is, akikre a rendeletek csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, illetve ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira is, feltéve, hogy valamely tagállam területén jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel, és helyzetük összes vonatkozása nem egy tagállamot érint."

Az 883/2004 rendelet

5 A 2012. május 22-i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 149., 4. o.) módosított 883/2004 rendelet (a továbbiakban: 883/2004 rendelet) 1. cikkének j) pontja szerint e rendelet alkalmazásában a "lakóhely" a személy szokásos tartózkodási helyét jelenti.

6 A 883/2004 rendeletnek "A rendelet személyi hatálya" című 2. cikke a következőket írja elő:

"(1) Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre [helyesen: a tagállamok valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező állampolgáraira, a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre] - akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak -, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.

(2) Ezt a rendeletet ugyancsak alkalmazni kell azoknak a személyeknek a túlélő hozzátartozóira, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoztak, függetlenül az ilyen személyek állampolgárságától, ha túlélő hozzátartozóik egy tagállam állampolgárai vagy a tagállamok egyikében tartózkodó hontalanok vagy menekültek."

7 E rendelet "Tevékenység végzése két vagy több tagállamban" címet viselő 13. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenységet végző személy a következők hatálya alá tartozik:

a) a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai, ha tevékenységének jelentős részét ebben a tagállamban végzi; vagy

b) ha tevékenységének nem jelentős részét végzi a lakóhely szerinti tagállamban:

i. annak a tagállamnak a jogszabályai, amelyben a vállalkozás vagy munkáltató bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye található, ha a személyt egyetlen vállalkozás vagy munkáltató alkalmazza; vagy

ii. annak a tagállamnak a jogszabályai, amelyben a vállalkozások vagy munkáltatók bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye található, ha a személyt két vagy több vállalkozás vagy munkáltató alkalmazza, és e vállalkozások bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye egyetlen tagállamban található; vagy

iii. annak a lakóhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamnak a jogszabályai, amelyben a vállalkozás vagy munkáltató bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye található, ha a személyt két vagy több vállalkozás vagy munkáltató alkalmazza, amelyek bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye két tagállamban található, amelyek egyike a lakóhely szerinti tagállam; vagy

iv. a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai, ha a személyt két vagy több vállalkozás vagy munkáltató alkalmazza, amelyek közül legalább kettőnek a bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye a lakóhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban található."

A 987/2009 rendelet

8 A 987/2009 rendeletnek "Az érintett személyek és a munkáltatók tájékoztatása" című 19. cikke a (2) bekezdésében a következőket írja elő:

"Az érintett személy vagy a munkáltató kérésére azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályai [a 883/2004 rendelet] II. címe szerint alkalmazandók, tanúsítja, hogy ezeket a jogszabályokat kell alkalmazni, és adott esetben jelzi, hogy mely időpontig és milyen feltételekkel."

A magyar jog

9 A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ának (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ, továbbá - a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével - az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy - amennyiben más lakása nincs - megszáll."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10 A Koppány 2007 nemzetközi árufuvarozással foglalkozó társaság.

11 Az érintett harmadik országbeli állampolgár személyek tartózkodási engedély alapján tartózkodnak Magyarország területén, és a Koppány 2007 javára különböző tagállamokban jogszerűen, munkaviszony keretében látnak el tehergépjármű-vezetési feladatokat.

12 A Koppány 2007 a 987/2009 rendelet 19. cikkének (2) bekezdése alapján A1 igazolás kiállítását kérte, amely azt tanúsítja, hogy mely szociális biztonsági jogszabályok alkalmazandók e személyekre.

13 Az illetékes nemzeti hatóság azzal az indokkal utasította el ezt a kérelmet, hogy az érintett személyek nem rendelkeznek állandó lakóhellyel Magyarországon vagy az Unió más tagállamaiban, és így nem tartoznak a 883/2004 rendelet hatálya alá.

14 A Koppány 2007 a kérelmét elutasító határozattal szemben a Bíróságnak a 2019. január 24-i Balandin és társai ítéletből (C-477/17, EU:C:2019:60) eredő ítélkezési gyakorlatára hivatkozva keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Győri Törvényszékhez (Magyarország). Az illetékes nemzeti hatóság e kereset elutasítását kérte.

15 A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a Bíróság által ebben az ítéletben kialakított megoldás milyen mértékben alkalmazható az érintett személyek helyzetét jellemző körülményekre. E bíróság különösen arra keresi a választ, hogy alkalmazható-e ez a megoldás az olyan munkavállalókra, mint e személyek, akik az idegenrendészeti hatóság által záradékolt szálláshely-bejelentő lappal rendelkeznek, amely szerint az említett személyek a munkáltatójuk - a jelen esetben a Koppány 2007 - magyarországi székhelyén rendelkeznek szálláshellyel.

16 E körülmények között a Győri Törvényszék úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Akként kell-e értelmezni [az 1231/2010] rendelet 1. cikkében szereplő »jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel« szövegrészt, mint amely kiterjed az adott tagállamban tartózkodási engedéllyel tartózkodó és az idegenrendészeti hatóság által kiállított szálláshely-bejelentő lappal rendelkező harmadik országbeli állampolgárokra is?

2) A munkáltató székhelyén igazolt szálláshellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok vonatkozásában alkalmazható-e a »jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel« kitétel?

3) A »jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel« szövegrész értelmezése során figyelemmel kell-e lenni a [883/2004 rendelet 1. cikkének] j) pontjában szereplő »lakóhely« fogalomra, illetve az adott tagállam nemzeti jogszabályaiban meghatározott »lakóhely« fogalomra?

4) Mi a »jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel« szövegrész egységes, uniós jogi fogalma?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

17 A kérdést előterjesztő bíróság együttesen vizsgálandó kérdéseivel lényegében arra vár választ, hogy az 1231/2010 rendelet 1. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a harmadik országok olyan állampolgárai, akik tartózkodási engedéllyel ideiglenesen tartózkodnak az adott tagállamban és az idegenrendészeti hatóság által záradékolt szálláshely-bejelentő lappal rendelkeznek, továbbá különböző tagállamokban végeznek munkát valamely, ebben a tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató javára, hivatkozhatnak a 883/2004 rendeletben és a 987/2009 rendeletben előírt koordinációs szabályokra annak meghatározása érdekében, hogy mely szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartoznak.

18 A Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat, különösen akkor, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy ha az ilyen kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból.

19 Mivel a jelen ügyben ez a helyzet áll fenn, e rendelkezést kell alkalmazni.

20 Az előterjesztett kérdésekre adandó válasz ugyanis egyértelműen levezethető a 2019. január 24-i Balandin és társai ítéletből (C-477/17, EU:C:2019:60) eredő ítélkezési gyakorlatból.

21 Közelebbről, amint arra a Bíróság ezen ítélet 24. pontjában emlékeztetett, az 1231/2010 rendelet 1. cikke értelmében a 883/2004 és a 987/2009 rendeletet alkalmazni kell harmadik országok olyan állampolgáraira is, akikre a rendeletek csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, illetve ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira is, feltéve hogy valamely tagállam területén jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel, és helyzetük összes vonatkozása nem egy tagállamot érint.

22 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a 883/2004 és a 987/2009 rendeletnek az előbbi 2. cikkéből kitűnő személyi hatályára tekintettel az érintett személyekre - akárcsak a 2019. január 24-i Balandin és társai ítélet (C-477/17, EU:C:2019:60) alapjául szolgáló ügyben szereplő személyekre - mint harmadik országbeli állampolgárokra csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak e rendeletek, mivel nem valamely tagállam állampolgárai, és nem is hontalanok vagy menekültek. Egyébiránt az sem vitatott, hogy e személyek nem olyan helyzetben vannak, amelynek összes vonatkozása csak egy tagállamot érint, mivel a nemzetközi árufuvarozási ágazatban nem csak Magyarországon, hanem más tagállamokban is ellátják tehergépjármű-vezetési feladataikat.

23 E körülmények között megállapítható, hogy az érintett személyek - akárcsak a 2019. január 24-i Balandin és társai ítélet (C-477/17, EU:C:2019:60) alapjául szolgáló ügyben szereplő személyek - az 1231/2010 rendelet 1. cikkének megfelelően jogosultak arra, hogy alkalmazzák rájuk a 883/2004 és a 987/2009 rendeletet, amennyiben valamely tagállam területén "jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel".

24 Amint azt a Bíróság már megállapította, a "jogszerű lakóhely" 1231/2010 rendelet 1. cikke értelmében vett fogalmát az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel értelmezni, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2019. január 24-i Balandin és társai ítélet, C-477/17, EU:C:2019:60, 29. és 31. pont).

25 Azon jogi összefüggést illetően, amelybe e rendelkezés illeszkedik, a Bíróság különösen emlékeztetett arra, hogy amint az 1231/2010 rendelet (11) premabulumbekezdéséből is kitűnik, a "jogszerű lakóhely" ezen rendelet értelmében vett fogalma az uniós jogalkotó azon döntésének megnyilvánulása, miszerint a 883/2004 és a 987/2009 rendelet személyi hatályát azon előzetes feltétellel terjeszti ki a harmadik országbeli állampolgárokra, hogy azok rendszerint az érintett tagállam területén tartózkodnak. Így e fogalom különbözik a 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja szerinti "lakóhely" fogalmától, amely a személy szokásos tartózkodási helyét jelöli (2019. január 24-i Balandin és társai ítélet, C-477/17, EU:C:2019:60, 38. pont).

26 E tekintetben a Bíróság azt is megjegyezte, hogy az 1231/2010 rendelet (10) preambulumbekezdése kimondja, hogy a 883/2004 rendelet és a 987/2009 rendelet ezen állampolgárokra való alkalmazása egyrészt egyáltalán nem jogosítja fel az érintetteket valamely tagállamba való belépésre, ott ideiglenes vagy állandó tartózkodásra, illetve az ottani munkaerőpiachoz való hozzáférésre, másrészt nem sértheti a tagállamok azon jogát, hogy az uniós joggal összhangban elutasítsák vagy visszavonják a területükre való belépésre, az ott történő ideiglenes vagy állandó tartózkodásra vagy munkavállalásra vonatkozó engedélyt, vagy elutasítsák annak megújítását (2019. január 24-i Balandin és társai ítélet, C-477/17, EU:C:2019:60, 39. pont).

27 A Bíróság egyébiránt megállapította, hogy az 1231/2010 rendelet előkészítő munkálatainak dokumentumai megerősítik, hogy a harmadik országok olyan állampolgárainak, akikre a 883/2004 és a 987/2009 rendelet rendelkezései csupán az állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, jogszerűen kell lakóhellyel rendelkezniük valamely tagállam területén, és - ebből következően - ideiglenes vagy huzamos tartózkodási joggal kell rendelkezniük. A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy annak meghatározása érdekében, hogy ezen állampolgárok az 1231/2010 rendelet 1. cikke értelmében "valamely tagállam területén jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel", önmagában nem döntő sem a valamely tagállam területén való jelenlétük időtartama, sem pedig az, hogy szokásos érdekeltségi központjuk valamely harmadik országban található (lásd ebben az értelemben: 2019. január 24-i Balandin és társai ítélet, C-477/17, EU:C:2019:60, 40. és 41. pont).

28 A 2019. január 24-i Balandin és társai ítélet (C-477/17, EU:C:2019:60) 43. pontjában a Bíróság rámutatott arra, hogy ez az értelmezés egyébként jobban biztosítja az 1231/2010 rendelet célkitűzésének megvalósulását, amely a 883/2004 és a 987/2009 rendelet személyi hatályának olyan, harmadik országbeli állampolgárokra való kiterjesztésére irányul, akikre ezek a rendeletek csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, és ily módon hozzájáruljanak az Unió által követett azon célkitűzés eléréséhez, amely a magas színvonalú szociális védelem elősegítésére irányul, miközben biztosítja a 883/2004 és a 987/2009 rendelet szerinti szociális biztonsági koordinációs szabályok korszerűsítésének és egyszerűsítésének előnyeit a harmadik országbeli állampolgárok számára.

29 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az érintett személyek, akiket egy Magyarországon letelepedett társaság foglalkoztat, jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel e tagállam területén, és jogszerűen végeznek munkát ott, valamint más tagállamokban. Ebből következik, hogy az ezen személyek helyzetében lévő harmadik országbeli állampolgárok a szociális biztonság terén alkalmazandó jogszabályok meghatározása tekintetében hivatkozhatnak a 883/2004 és a 987/2009 rendeletben előírt koordinációs szabályokra (lásd analógia útján: 2019. január 24-i Balandin és társai ítélet, C-477/17, EU:C:2019:60, 44. és 45. pont).

30 A jelen végzés előző pontjában kifejtett megfontolásokat egyáltalán nem érintik az érintett személyek helyzetét jellemző - a kérdést előterjesztő bíróság által hangsúlyozott - sajátos körülmények.

31 Közelebbről, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból láthatóan kitűnik, az a körülmény, hogy az említett személyek az idegenrendészeti hatóság által záradékolt szálláshely-bejelentő lappal rendelkeznek, azt jelzi, hogy ők a magyar jogban Magyarországon jogszerűen lakóhellyel rendelkezőnek tekintendők. Márpedig, amint az a jelen végzés 21-29. pontjában kifejtett megfontolásokból következik, a valamely tagállamban fennálló jogszerű lakóhely éppen egyike azon feltételeknek, amelyek az 1231/2010 rendelet 1. cikke alapján a 883/2004 és a 987/2009 rendeletben előírt koordinációs szabályok alkalmazásához szükségesek. E tekintetben egyébként nincs jelentősége annak, hogy az a tagállam, amelynek területén e személyek tartózkodnak, megegyezik azzal a tagállammal, amelynek területén munkáltatójuk székhelye található.

32 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az 1231/2010 rendelet 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a harmadik országok olyan állampolgárai, akik az adott tagállamban tartózkodási engedéllyel ideiglenesen tartózkodnak és az idegenrendészeti hatóság által záradékolt szálláshely-bejelentő lappal rendelkeznek, továbbá különböző tagállamokban végeznek munkát valamely, ebben a tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató javára, amennyiben jogszerű lakóhellyel rendelkeznek és jogszerűen végeznek munkát a tagállamok területén hivatkozhatnak a 883/2004 rendeletben és a 987/2009 rendeletben előírt koordinációs szabályokra annak meghatározása érdekében, hogy mely szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartoznak.

A költségekről

33 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

A 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2010. november 24-i 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a harmadik országok olyan állampolgárai, akik az adott tagállamban tartózkodási engedéllyel ideiglenesen tartózkodnak és az idegenrendészeti hatóság által záradékolt szálláshely-bejelentő lappal rendelkeznek, továbbá különböző tagállamokban végeznek munkát valamely, ebben a tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató javára, amennyiben jogszerű lakóhellyel rendelkeznek és jogszerűen végeznek munkát a tagállamok területén, hivatkozhatnak a 2012. május 22-i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben és a 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben előírt koordinációs szabályokra annak meghatározása érdekében, hogy mely szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartoznak.

Luxembourg, 2021. március 3.

A. Calot Escobar M. Ilešič

hivatalvezető tanácselnök

* Az eljárás nyelve: magyar.