62010CJ0372[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2012. február 16. Pak-Holdco sp. zoo kontra Dyrektor Izby Skarbowej w Poznaniu. A Naczelny Sąd Administracyjny (Lengyelország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Adózás - Tőkefelhalmozást terhelő közvetett adók - A tőketársaságokra kivetett tőkeilleték - A tagállam arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a csatlakozása időpontjában már nem hatályos irányelveket vegyen figyelembe - A tőketársaság azon eszközei összegének kizárása az illetékalapból, amelyeket tőkeemelésre különítenek el, és amelyekre már tőkeilletéket vetettek ki. C-372/10. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2012. február 16. ( *1 )

"Adózás - Tőkefelhalmozást terhelő közvetett adók - A tőketársaságokra kivetett tőkeilleték - A tagállam arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a csatlakozása időpontjában már nem hatályos irányelveket vegyen figyelembe - A tőketársaság azon eszközei összegének kizárása az illetékalapból, amelyeket tőkeemelésre különítenek el, és amelyekre már tőkeilletéket vetettek ki"

A C-372/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Naczelny Sąd Administracyjny (Lengyelország) a Bírósághoz 2010. július 26-án érkezett, 2010. május 26-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Pak-Holdco sp. zoo

és

a Dyrektor Izby Skarbowej w Poznaniu

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök (előadó), A. Prechal, K. Schiemann, C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: K. Sztranc-Sławiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. október 6-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Pak-Holdco sp. zoo képviseletében N. Półtorak radca prawny és L. Mazur doradca podatkowy,

- a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, A. Kraińska és A. Kramarczyk, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 1969. július 17-i 69/335/EGK tanácsi irányelv (HL L 249., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 11. o.) 5. cikke (3) bekezdése első francia bekezdésének, valamint az 1985. június 10-i 85/303/EK tanácsi irányelvvel (HL L 156., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 122. o.) módosított 69/335 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 A kérelmet a Pak-Holdco sp. zoo (a továbbiakban: Pak-Holdco) és a Dyrektor Izby Skarbowej w Poznaniu (a poznani adóhatóság igazgatója) között polgári jogi ügyletek adóztatása tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az Unió szabályozása

3 A 69/335 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése értelmében: "Tőkeemelés esetén a tőkeilleték felszámítása alapjául szolgáló összeg nem foglalhatja magában a következőket: [...]"

- a tőketársaság azon eszközeinek összege, amelyeket tőkeemelésre különítenek el, és amelyeket már a tőkeilleték alá vetettek,

4 A 69/335 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését többször módosították. Az eredeti megfogalmazása szerint: "Amíg a Tanács el nem fogadta a rendelkezéseket és azok hatályba nem léptek, a (2) bekezdés értelmében [helyesen: A Tanács által a (2) bekezdésnek megfelelően elfogadandó rendelkezések hatálybalépéséig]: [...]"

a) a tőkeilleték mértéke nem haladhatja meg a 2%-ot, ill. nem lehet kevesebb 1%-nál;

b) a tőkeilleték összegét 50%-kal vagy még nagyobb mértékben csökkenteni kell, ha egy vagy több tőketársaság ruházza át eszközeit és forrásait, vagy egy vagy több üzletrészét egy vagy több olyan tőketársaságra, amelynek alapítása folyamatban van, vagy amelyet már létrehoztak [helyesen: ha egy vagy több tőketársaság valamennyi eszközét és forrását vagy egy vagy több üzletágát átruházza egy vagy több alapítás alatt álló vagy már létező tőketársaságra]. A fenti csökkentés feltétele a következő:

- a tőkejuttatások ellentételezése kizárólag a társaság vagy társaságok részesedéseinek felosztását foglalja magában, ugyanakkor a tagállamoknak joguk van kiterjeszteni a csökkentést olyan esetekre, amelyekben a tőkejuttatások ellentételezése a társaság vagy társaságok részesedésének felosztása mellett a részvények névértékének 10%-át meg nem haladó készpénzfizetést is tartalmaz, [helyesen: a tőkejuttatások ellenértéke kizárólag társasági részesedésekből áll, ugyanakkor a tagállamok jogosultak kiterjeszteni a csökkentést olyan esetekre, amelyekben a tőkejuttatások ellenértéke együttesen társasági részesedésekből, valamint a társasági részesedések névértékének legfeljebb 10%-át elérő készpénzfizetésből áll]

- az ügyletben résztvevő társaságok tényleges ügyvezetési központja vagy létesítő okirat szerinti székhelye egy [helyesen: valamely] tagállam területén található;

5 A tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában a társaságok bizonyos átszervezései esetére előírt csökkentett mértékű tőkeilleték alkalmazási körének megváltoztatásáról szóló, 1973. április 9-i 73/79/EGK tanácsi irányelv (HL L 103., 13. o.) a ba) ponttal egészítette ki a 69/335 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését, amely pont a következőképpen szól: [...]"

"ba) A tőkeilleték mértékét 50%-kal vagy nagyobb mértékben csökkenteni lehet, ha valamely alapítás alatt álló vagy már létező tőketársaság megszerzi valamely másik tőketársaság jegyzett tőkéjének legalább 75%-át kitevő, korábban kibocsátott részesedéseit. Amennyiben e hányadot több ügylet során érik el, a kedvezményes mérték kizárólag arra az ügyletre alkalmazható, amelynek révén e hányadot elérik, valamint az e hányadot növelő további ügyletekre.

6 A tőkeilleték közös mértékének csökkentéséről szóló, 1973. április 9-i 73/80/EGK tanácsi irányelv (HL L 103., 15. o.) értelmében:

"1. cikk

A [73/79 irányelvvel módosított 69/335] irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti tőkeilleték mértéke 1976. január 1-jétől 1%.

2. cikk

Ugyanezen [módosított irányelv] 7. cikke (1) bekezdésének b) és ba) pontja szerinti kedvezményes illetékmérték 1976. január 1-jétől 0% és 0,50% közé esik.

[...]"

7 Végül a 85/303 irányelv 1. cikkének 2. pontja a következőképpen módosította a 69/335 irányelv 7. cikkét:

"A [69/335 irányelv] 7. cikk[e] helyébe a következő lép:

»7. cikk

(1) A 9. cikkben szereplők kivételével a tagállamok mentesítenek minden olyan ügyletet a tőkeilleték alól, amely 1984. július 1-jén mentes volt az illeték alól, illetve amely 0,50%-os vagy annál alacsonyabb mértékkel adózott.

A mentességre vonatkoznak azok a feltételek, amelyeket a mentesség megadását, illetve adott esetben a 0,50%-os vagy annál alacsonyabb adó kivetését illetően az említett időpontban kellett alkalmazni.

A Görög Köztársaság eldönti, hogy mely ügyleteket mentesíti a tőkeilleték alól.

[...]« "

8 A 85/303 irányelv ezenkívül hatályon kívül helyezte a 73/80 irányelvet.

9 A 69/335 irányelvet a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 2008. február 12-i 2008/7/EK tanácsi irányelv (HL L 46., 11. o.) helyezte hatályon kívül. E hatályon kívül helyezés azonban az alapeljárás tényállásának megvalósulását követően történt.

A nemzeti szabályozás

10 A tőkeilletékről szóló, 1975. december 19-i törvény (Dz. U., 45. szám, 226. alszám) 1. cikke (1) bekezdése 3. pontjának d) alpontja az alapügyben szereplő jogvitára alkalmazandó változatában a következőképpen rendelkezett: "Tőkeilleték terheli: [...]

(3) az alábbi polgári jogi ügyleteket: [...]

d) a tevékenységüket nem tervgazdaságban kifejtő természetes és jogi személyek általi társaságalapításra irányuló ügyletek".

11 A tőkeilletékekről szóló, 1983. május 16-i kormányrendelet (Dz. U., 34. szám, 161. alszám) 54. cikkének (1) bekezdése az alapügyben szereplő jogvitára alkalmazandó változatában (a továbbiakban: tőkeilletékről szóló rendelet) kimondja: "A társasági szerződéseket terhelő tőkeilleték az adóalap:

(1) 10%-a az ingatlan vagy haszonbérlet formájában történő vagyoni hozzájárulások esetén,

(2) 5%-a az egyéb vagyoni hozzájárulás esetén."

12 A tőkeilletékről szóló rendelet 54. cikkének (3) bekezdése értelmében: "A tőkeilleték alapja: [...]

(2) a társaság jegyzett tőkéjének emelése esetén a tőkeemelés összege."

13 A tőkeilletékről szóló rendelet 54. cikkének (4) bekezdése értelmében:

"A társaság jegyzett tőkéje a tagok minden vagyoni hozzájárulását magában foglalja, kivéve a tag személyes közreműködését, valamint a pótbefizetést a korlátolt felelősségű társaságokban."

14 A polgári jogi ügyletek után fizetendő adóról szóló, 2000. szeptember 9-i módosított törvény (Dz. U., 2005., 41. szám, 399. alszám; a továbbiakban: PCC-törvény) 1. cikkének (1) bekezdése értelmében: "Adókötelesek:

1. a következő polgári jogi ügyletek: [...]

k) társasági szerződések (alapító okiratok),

2. Az 1. pontban említett szerződések módosításai, amennyiben a polgári jogi ügyletek után fizetendő adó alapjának növelését eredményezik [...]"

15 A PCC-törvény 1. cikke (3) bekezdésének 2. pontja szerint: "Társasági szerződés esetében szerződésmódosításnak minősül: [...]

2. tőketársaság esetében: olyan vagyoni hozzájárulás teljesítése vagy a vagyoni hozzájárulás mértékének emelése, amelynek értéke a társaság jegyzett tőkéjének növekedéséhez vezet, valamint a pótbefizetések."

16 A PCC-törvény 6. cikke (1) bekezdésének 8. pontja kimondja: "Az adó alapját képezi: [...]

8. a társasági szerződésnél: [...]

b) szerződésmódosítás esetében - a társaság vagyonát gyarapító hozzájárulások értéke, vagy az az összeg, amivel a jegyzett tőkét megemelik."

17 A PCC-törvény 7. cikke (1) bekezdésének 9. pontja értelmében: "Az alkalmazandó adómértékek a következők: [...]

9. a társasági szerződésekre: 0,5%."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

18 Az Elektrownia Pątnów II sp. zoo (a továbbiakban: EP II) és a Pak-Holdco a Zespół Elektrowni Pątnów Adamów Konin SA (a továbbiakban: ZEPAK) két leányvállalata.

19 2005. augusztus 17-én a ZEPAK az EP II-ben való teljes részesedését nem pénzbeli hozzájárulás útján átadta Pak-Holdcónak. Az ezt követő napon a Pak-Holdco az e nem pénzbeli hozzájárulás értékével megegyező összeggel megemelte a társaság jegyzett tőkéjét úgy, hogy a ZEPAK Pak-Holdcóban való részesedését a ZEPAK EP II-ben korábban fennálló részesedésének megfelelő értékűre emelte. Mivel ezen ügylet a PCC-törvény értelmében a Pak-Holdco társasági szerződésének módosítását jelentette, arra a polgári jogi ügyletek után fizetendő, 0,5%-os mértékű adót vetettek ki.

20 2006. augusztus 31-én a Pak-Holdco annak megállapítását kérte az adóhatóságtól, hogy a polgári jogi ügyletek után fizetendő adó tekintetében a PCC-törvény rendelkezéseinek alkalmazásával megfizetett illeték összegével megegyező értékű túlfizetés áll fenn; mindez amiatt, hogy az említett törvény sérti a 69/335 irányelvet, amely 7. cikkének (1) bekezdése - a 73/79, 73/80 és 85/303 irányelvvel együttesen értelmezve - tiltja a szóban forgó ügylet tőkeilletékkel való terhelését, és ezért elsődlegesen a 69/335 irányelvet kell alkalmazni. Ezenkívül a Pak-Holdco úgy vélte, hogy ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdése kizárja az illetékalapból más társaságok olyan vagyoni hozzájárulását, amelyet korábban már tőkeilleték terhelt.

21 Miután az adóhatóság elutasította a kérelmet, a Pak-Holdco keresetet terjesztett elő a Wojewódzki Sąd Administracyjny w Poznaniunál (poznańi tartományi közigazgatási bíróság), amely helybenhagyta az adóhatóság határozatát. E bíróság többek között arra alapozta ítéletét, hogy a 73/79 és a 73/80 irányelvet azelőtt helyezték hatályon kívül, hogy a Lengyel Köztársaság csatlakozott az Európai Unióhoz, és hogy azok következésképpen nem fejthetnek ki joghatást a felperesek tekintetében. Úgy ítélte meg továbbá, hogy a 69/335 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdése a szóban forgó tényállásra nem alkalmazható.

22 A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Naczelny Sąd Administracyjnyban (legfelsőbb közigazgatási bíróság) az a kérdés merül fel, hogy a 85/303 irányelvvel módosított 69/335 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését szó szerint vagy történeti szempontból kell értelmezni. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem kiforrott. Jóllehet ugyanis a Bíróság a C-366/05. sz. Optimus-Telecomunicaçőes-ügyben 2007. június 21-én hozott ítéletének (EBHT 2007., I-4985. o.) 27. pontjában elvetette e rendelkezés történeti értelmezését, a C-397/07. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2009. július 9-én hozott ítéletének (EBHT 2009., I-6029. o.) 21. pontjában ilyen értelmezést adott annak.

23 E körülmények között a Naczelny Sąd Administracyjny felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

"1) A nemzeti bíróságnak a [85/303 irányelvvel módosított 69/335] irányelv 7. cikke (1) bekezdésének értelmezése során figyelembe kell-e vennie a módosító irányelvek, különösen a [73/79] irányelv és a [73/80] irányelv rendelkezéseit annak ellenére, hogy ezek az irányelvek már nem voltak hatályosak a Lengyel Köztársaság [...] Unióhoz való csatlakozása időpontjában?

2) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: a tőketársaság eszközeinek a 69/335 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdésében meghatározott kivétele a tőkeilleték felszámítása alapjául szolgáló összegből kizárólag azon tőketársaság eszközeire vonatkozik, amelynél tőkeemelést hajtanak végre?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

24 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az olyan állam esetén, mint a Lengyel Köztársaság, amely 2004. május 1-jén csatlakozott az Unióhoz, a 85/303 irányelvvel módosított 69/335 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy az abban előírt kötelező mentesítés csak az ezen módosított irányelv hatálya alá tartozó olyan ügyletre terjed ki, amely 1984. július 1-jén az említett államban mentes volt a tőkeilleték alól, vagy 0,50%-os vagy annál alacsonyabb kedvezményes mértékű tőkeilleték alá tartozott.

25 Az e kérdésére adandó válasz érdekében a 69/335 irányelv értelmezését és alkalmazását illetően figyelembe kell venni azon államok különleges helyzetét, amelyek - mint a Lengyel Köztársaság - 2004. május 1-jével csatlakoztak az Unióhoz.

26 E megállapításból elsősorban az következik, hogy a 69/335 irányelv ezen időpont előtt nem volt alkalmazható ezen államban. A lengyel jogban ezen időpontot megelőzően a tőkefelhalmozás fogalmába tartozó ügylet adóztatására vagy mentesítésére vonatkozó valamennyi intézkedést kizárólag a nemzeti jog alapján hozták meg (lásd a fent hivatkozott Optimus-Telecomunicaçőes-ügyben hozott ítélet 26. pontját).

27 A fenti megállapításból másodsorban az következik, hogy a 69/335 irányelvnek a Lengyel Köztársaságra történő alkalmazása és értelmezése szempontjából az irányelv céljainak "történeti" értelmezése nem befolyásolja az irányelv ezen állam csatlakozása után hatályos változatának értelmezését (lásd a fent hivatkozott Optimus-Telecomunicaçőes-ügyben hozott ítélet 27. pontját).

28 A 85/303 irányelvvel módosított 69/335 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdése világos és feltétel nélküli kötelezettséget állapít meg a tagállamok számára arra vonatkozóan, hogy mentesíteni kell a tőkeilleték alól azon ügyleteket, amelyek 1984. július 1-jén illetékmentesek voltak, vagy 0,50%-os vagy annál alacsonyabb mértékkel adóztak. E kötelezettség, amelynek tartalma egyértelmű, 2004. május 1-jétől a Lengyel Köztársaságot is köti (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Optimus-Telecomunicaçőes-ügyben hozott ítélet 30. pontját).

29 Ezen értelmezés nemcsak az említett 7. cikk (1) bekezdése egyértelmű szövegének felel meg, hanem a 69/335 irányelv szellemének és elsődleges céljának is, amely amennyire lehetséges, korlátozni kívánja a tőkeilletéknek a tőke szabad mozgására gyakorolt hatásait (lásd a fent hivatkozott Optimus-Telecomunicaçőes-ügyben hozott ítélet 31. pontját).

30 Végül ki kell emelni, hogy 1984. július 1-je, amelyet a 85/303 irányelvvel módosított 69/335 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése referencia-időpontként határoz meg, a Lengyel Köztársaságra is vonatkozik. Az Unióhoz való csatlakozás esetén ugyanis az Unióhoz való csatlakozásról szóló okmány vagy valamely más uniós jogi aktus eltérő rendelkezése hiányában az uniós jogban előírt valamely időpontra történő hivatkozás a csatlakozó államra is vonatkozik, még akkor is, ha ezen időpont korábbi, mint e csatlakozás dátuma. Márpedig ami a Lengyel Köztársaságot illeti, e tekintetben sem ezen állam Unióhoz való csatlakozásáról szóló okmány, sem más uniós jogi aktus nem tartalmaz eltérő rendelkezést (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Optimus-Telecomunicaçőes-ügyben hozott ítélet 30. pontját, és a C-212/10. sz. Logstor ROR Polska ügyben 2011. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-5453. o.] 33. pontját).

31 A fentiekből az következik, hogy olyan állam esetén, mint a Lengyel Köztársaság, amely 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, az ezen állam Unióhoz való csatlakozásáról szóló okmány vagy valamely más uniós jogi aktus eltérést biztosító rendelkezésének hiányában a 85/303 irányelvvel módosított 69/335 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az abban előírt kötelező mentesítés csak az ezen módosított irányelv hatálya alá tartozó olyan ügyletre terjed ki, amely 1984. július 1-jén ezen államban mentes volt a tőkeilleték alól, vagy 0,50%-os vagy annál alacsonyabb kedvezményes mértékű tőkeilleték alá tartozott (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Optimus-Telecomunicaçőes-ügyben hozott ítélet 33. pontját).

32 Ezen értelmezést nem vonja kétségbe a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 21. pontja, amelyben a Bíróság az Európai Bizottság által ezen ügyben hivatkozott kifogások terjedelmének lehatárolására szorítkozott, pontosan meghatározva azon ügyleteket, amelyek 1986. január 1-je, a Spanyol Királyság Európai Közösségekhez való csatlakozása óta kötelező jelleggel mentesek voltak a tőkeilleték alól.

33 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az olyan állam esetén, mint a Lengyel Köztársaság, amely 2004. május 1-jén csatlakozott az Unióhoz, az ezen állam Unióhoz való csatlakozásáról szóló okmány vagy valamely más uniós jogi aktus eltérést biztosító rendelkezésének hiányában a 85/303 irányelvvel módosított 69/335 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az abban előírt kötelező mentesítés csak az ezen módosított irányelv hatálya alá tartozó olyan ügyletre terjed ki, amely 1984. július 1-jén ezen államban mentes volt a tőkeilleték alól, vagy 0,50%-os vagy annál alacsonyabb kedvezményes mértékű tőkeilleték alá tartozott.

A második kérdésről

34 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 69/335 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdését, amely kizárja az illetékalapból a "tőketársaság azon eszközeinek összeg[ét], amelyeket tőkeemelésre különítenek el, és amelyeket már a tőkeilleték alá vetettek", akként kell-e értelmezni, hogy az illetékalapból kizárólag azon tőketársaság eszközeit zárja ki, amelynél tőkeemelést hajtanak végre, vagy azon eszközöket is, amelyek más társaságtól származnak, és e tőkét növelik.

35 A 69/335 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdése az általa meghatározott illetékalapból való kizárást kettős feltételhez köti, nevezetesen egyrészt ahhoz, hogy a szóban forgó eszközöket valamely tőketársaság jegyzett tőkéjének emelésére különítsék el, másrészt pedig azokat korábban tőkeilletéknek kellett terhelni.

36 E rendelkezés szövegéből következésképpen kitűnik, hogy az nem kizárólag azon tőketársaság eszközeire vonatkozik, amelynél tőkeemelést hajtanak végre. További olyan feltétel hozzáadása, amely szerint ezen eszközöknek azon társaság tulajdonában kell állniuk, amelynél tőkeemelést hajtanak végre, ellentétes lenne az említett rendelkezés szövegének szó szerinti értelmezésével.

37 E hozzáadás magával a rendelkezés céljával is ellentétes lenne, amely az illetékalapból azon összegeket zárja ki, amelyeket korábban már tőkeilleték terhelt, annak érdekében hogy a tőke szabad áramlásának előmozdítása céljából elkerülje a kettős adóztatást (lásd analógia útján a C-280/91. sz. Viessmann-ügyben 1993. március 18-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-971. o.] 21. pontját, valamint a C-441/08. sz. "Elektrownia Pątnów II"-ügyben 2009. november 12-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-10799. o.] 40. pontját). Azon további feltétel hozzáadása - azokhoz képest, amelyek a 69/335 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdésében szerepelnek -, hogy a szóban forgó eszközöknek ezenkívül azon társaság tulajdonában kell állniuk, amelynél tőkeemelést hajtanak végre, ugyanazon összeg kettős adóztatását tenné lehetővé, mivel a szóban forgó ügylet különböző társaságokat érint.

38 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 69/335 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdését, amely kizárja az illetékalapból a "tőketársaság azon eszközeinek összeg[ét], amelyeket tőkeemelésre különítenek el, és amelyeket már a tőkeilleték alá vetettek", akként kell értelmezni, hogy az attól függetlenül alkalmazandó, hogy azon tőketársaság eszközeiről van-e szó, amelynél tőkeemelést hajtanak végre, vagy olyan eszközökről, amelyek más társaságtól származnak, és e tőkét növelik.

A költségekről

39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az olyan állam esetén, mint a Lengyel Köztársaság, amely 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, az ezen állam Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló okmány vagy valamely más európai uniós jogi aktus eltérést biztosító rendelkezésének hiányában az 1985. június 10-i 85/303/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 1969. július 17-i 69/335/EGK tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az abban előírt kötelező mentesítés csak az ezen módosított irányelv hatálya alá tartozó olyan ügyletre terjed ki, amely 1984. július 1-jén ezen államban mentes volt a tőkeilleték alól, vagy 0,50%-os, vagy annál alacsonyabb kedvezményes mértékű tőkeilleték alá tartozott.

2) A 69/335 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdését, amely kizárja az illetékalapból a "tőketársaság azon eszközeinek összeg[ét], amelyeket tőkeemelésre különítenek el, és amelyeket már a tőkeilleték alá vetettek", akként kell értelmezni, hogy az attól függetlenül alkalmazandó, hogy azon tőketársaság eszközeiről van-e szó, amelynél tőkeemelést hajtanak végre, vagy olyan eszközökről, amelyek más társaságtól származnak, és e tőkét növelik.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.