EH 2007.1662 A közigazgatási perben hozott ítéletnek is tartalmaznia kell a bíróság által megállapított tényállást. Erre irányuló kérelem esetén a bíróságnak vizsgálnia kell a közigazgatási határozatban foglalt tényállás helytállóságát is [1952. évi III. tv. 221. §, 339/B. §].
A B. M. krt. 62. szám alatti lakásban lakó felperes 2004. június 15-én a Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Jegyzőjéhez (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) kérelemmel fordult, mivel az V. emeleten az alperesi beavatkozó tulajdonostárs zajos és esztétikailag is kifogásolható légkondicionáló berendezést szereltetett fel.
Az elsőfokú hatóság 2004. június 24. napján helyszíni szemlét tartott, amelyen a felvett jegyzőkönyv szerint megállapította, hogy az udvari fronton egy, az utcai homlokzaton kettő klímaberendezés lett felszerelve, mért zajkibocsátásuk a zajterhelési határérték alatt maradt.
Az alperesi beavatkozó az elsőfokú hatóságnak 2005. január 27-én bejelentette, hogy kérelmére a társasház közös képviselője a légkondicionálók felszerelését a tulajdonosok nevében 1997. június 14-én engedélyezte.
Az alperesi beavatkozó válaszirata után az elsőfokú hatóság tájékoztatta a felperest arról, hogy 1997. évben az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: ÉVM r.) 8. §-a alapján a klímaberendezés építési engedély nélkül elhelyezhető volt. Az 1998. január 1-jétől hatályos egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. §-ának (1) bekezdés h) pontja alapján már építési engedélyköteles tevékenység a klímaberendezés felszerelése. Az alperesi beavatkozó nyilatkozata szerint a légkondicionáló berendezéseket 1997. évben szereltette fel, ezért építésrendészeti eljárás lefolytatására nincs ok, a zajkibocsátás ügyében pedig a felperes a hatáskörrel rendelkező Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Irodához fordulhat.
A felperes 2005. március 3. napján az elsőfokú hatóságnak akként nyilatkozott, hogy az alperesi beavatkozó bejelentése nem fedi a valóságot, mivel a lakásába 2000. évben költözött be, amely időpontban a klímaberendezés még nem volt felszerelve. Két tanú vallomását is benyújtotta arról, hogy 1997. évben a ház V. emeletén légkondicionáló berendezések még nem voltak.
Az elsőfokú hatóság felhívására az alperesi beavatkozó 2005. április 21-én közölte, hogy a berendezéseket az A. K. és H. Kft.-től 1997-ben vásárolta, és klímagépek 2000. és 2001. évi karbantartásáról fotómásolatban öt számlát is benyújtott. Az alperesi beavatkozó 2005. május 4-én írásban akként nyilatkozott, amelyet B. II. és XXII. kerületben lakó két magánszemély tanúként aláírta, hogy a légkondicionáló berendezések vásárlásának és felszerelésének időpontja: 1997. október.
Az elsőfokú hatóság a 2005. június 3. napján kelt határozatával a felperes kérelmét, amely tartalma szerint a légkondicionáló berendezésekkel kapcsolatos építésrendészeti eljárás lefolytatására irányult, elutasította. Indokolása szerint a felperes nyilatkozata, az általa bejelentett tanúk vallomása, illetve az alperesi beavatkozó nyilatkozata egymásnak ellentmondóak, amelyek közül az alperesi beavatkozó nyilatkozatát fogadta el. Az ÉVM r. 8. §-a alapján pedig 1997. évben nem volt építési engedélyköteles a klímaberendezés felszerelése.
Az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2005. szeptember 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta arra is utalással, hogy a 2004. június 24-ei helyszíni szemlétől számítandó 1 éves intézkedési határidő is eltelt az ügyben.
A felperes keresetében az első- és a másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság az általa benyújtott bizonyítékokat, okiratokat, tanúvallomásokat, fényképeket nem értékelte, amelyekkel pedig igazolta, hogy az alperesi beavatkozó a klímaberendezéseket nem 1997. évben szereltette fel.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a hatóság mérlegelési jogkörében döntött abban a kérdésben, hogy milyen rendelkezésére álló bizonyítékot fogad el. A bíróságnak nincsen felülmérlegelési lehetősége, csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés során és a meghozott határozat meghozatalakor a hatóság a jogszabályokban előírtakat betartotta-e. A hatóság úgy döntött, hogy az alperesi beavatkozó által előterjesztett bizonyítékokat fogadja el, ezt meg is indokolta, így jogszabálysértést nem követett el. A bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a tekintetben, hogy ezt felülbírálja, így felperes kereseti kérelmét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §-a alapján el kellett utasítania.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat megsértette, a tényállást kellően nem tárta fel, a bizonyítékokat tévesen és iratellenesen értékelte, mérlegelése okszerűtlen. Az elsőfokú bíróság jogsértő módon lényeges tényt hagyott figyelmen kívül, azt, hogy a hatóság nem értékelte azokat az okiratokat, amelyek kétséget kizáróan bizonyították, hogy az alperesi beavatkozó 1997. évet követően szerelte fel a klímaberendezéseket.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 221. §-ának (1) bekezdése alapján az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Az ítélet írásba foglalt indokolásának kötelező része a tényállás megállapítása, az ún. jogi indokolás és a bizonyítékok értékelése. A közigazgatási perekben az ítélet tényállási részének tartalmaznia kell a kereseti kérelem függvényében, a felülvizsgálni kért határozatok, továbbá a hatóság eljárásának ismertetésén kívül azokat a tényeket is, amelyeket a bíróság a döntése meghozatalakor bizonyítottnak fogadott el. Az elsőfokú bíróság ítéletéből hiányzik az a fontos tényállási elem, hogy a felperes kérelmének benyújtását megelőzően, az alperesi beavatkozó a ház homlokzatára az elsőfokú bíróság megállapítása szerint mikor szereltette fel a klímaberendezéseket.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a közigazgatási eljárást hiányosan, meg nem állapítható logikai rendszer alapján, okszerűtlenül ismertette. A felperes keresete szerint jogsértő volt a közigazgatási eljárásban az, hogy bizonyítékait a hatóság nem értékelte. Az elsőfokú bíróság azonban a felperes által benyújtott bizonyítékokat nem is ismertette.
Az ügyben eldöntendő kérdés volt, hogy az alperesi beavatkozó a klímaberendezéseket mikor szereltette fel, mert ettől az időponttól függött, hogy szükség volt-e és milyen hatósági engedélyekre.
A Pp. 339/B. §-a szerint mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában azt helytállóan rögzítette, hogy az elsőfokú és másodfokú hatóság által mérlegelési jogkörben meghozott határozatok a közigazgatási perekben felülvizsgálhatók. Annak a megállapításának azonban, hogy a mérlegelési jogkörben meghozott határozatok esetében a bíróságnak "nincsen felülmérlegelési lehetősége" jogszabályi alapja, hivatkozása nincs, az a megállapítása pedig (ítélet 3. oldalán az utolsó bekezdés), hogy a bíróságnak a hatóság bizonyítási eljárása jogszerűségének vizsgálatára nincs hatásköre, a Pp. idézett 339/B. §-ával is ellentétes és jogsértő. A bíróságnak a kereseti kérelem keretei között vizsgálnia kell a közigazgatási határozat tényállását, az eljárási szabályok betartottságát, amelybe a hatóság bizonyítási eljárása jogszerűségének értékelése is beletartozik, továbbá a mérlegelés szempontjait, és a bizonyítékok mérlegelésének okszerűségét.
A jelen ügyben azonban a hatóságok nem mérlegelési jogkörben hoztak határozatot, hanem arról döntöttek, hogy az 1997-ben felszerelt légkondicionáló berendezés nem volt engedélyköteles a 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet 8. §-a alapján, mert az 1998. január 1. napján hatályba lépett 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. § (1) bekezdés h) pontja írta elő az engedély beszerzését.
Az elsőfokú bíróság jogsértő álláspontja okán a Pp. 324. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási perben is alkalmazandó a Pp. 163-164. §-aiban foglaltak ellenére a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása érdekében nem rendelt el bizonyítást, és a Pp. 3. § (3) bekezdése ellenére nem hívta fel a felperest és az alperesi beavatkozót állításainak bizonyítására; az írásbeli nyilatkozatokban szereplő tanúk meghallgatásának fontosságára.
Az elsőfokú bíróságnak az ítélete a hiányos tényállás, a téves jogi indokolás, a bizonyítékok értékelésének elmaradása okán érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak az új eljárásban fel kell hívnia a felperest az F/5/6 alatti nyilatkozaton szereplő szomszédok tanúkénti meghallgatásának szükségességére, döntenie kell a felek esetleges bizonyítási indítványainak (szakértői bizonyítás, helyszíni szemle, tanúk meghallgatása) foganatosításáról, értékelnie kell, hogy a hatóság az eljárására vonatkozó szabályokat, közöttük a bizonyítási eljárás szabályait betartotta-e, a határozatában a tényállást helyesen állapította-e meg, a rendelkezésre álló bizonyítékokat pontosan és részletesen felsorolta-e, a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte-e. Az elsőfokú bíróságnak ennek alapján meg kell határoznia, hogy az alperesi beavatkozó a klímaberendezéseket mikor szerelte fel, és e megállapítása jogkövetkezményeit le kell vonnia.