333/B/2001. AB határozat
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 114. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 114. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 114. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét és semmisítse meg ezt a szabályt. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdését, mert "a Ptk. a fejlett piacgazdaságokban általános szerződésbiztosítékként is működő terhelési és elidegenítési tilalom (1. pl. az angolszász jogterületen az ún. 'negativepledge clause '-ként ismertek) rendkívüli leszűkítésével sérti a piacgazdaság Alkotmányban rögzített követelményét".
II.
Az indítvány elbírálásánál alapul vett jogszabályok:
Az Alkotmány szabálya:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
A Ptk. támadott rendelkezése:
"114. § (2) Az elidegenítés és terhelés jogát szerződéssel csak a tulajdonjog átruházása alkalmával lehet korlátozni vagy kizárni és csak abból a célból, hogy a tilalom az átruházónak vagy más személynek a dologra vonatkozó jogát biztosítsa. Ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
Az indítványozó az alkotmánysértés alapjaként a piacgazdaság elvének sérelmére hivatkozott, de fejtegetése a szerződési szabadság korlátozását is átfogta. Ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésére alapított indítványt mindkét szempontból megvizsgálta.
1. Az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország gazdasága piacgazdaság. Az Alkotmánynak ebből a megállapításából azonban sem az állami beavatkozás mértéke, sem annak tilalma nem vezethető le. A gazdaságpolitika megvalósítása körében a jogalkotónak nagymértékben szabadsága van [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 249-250.]. Szélső esetektől eltekintve - amíg az intézkedések a piacgazdaságot nem teszik lehetetlenné - nem lehet a piacgazdaság sérelmére hivatkozva alapjog sérelmét, alkotmányellenességet megállapítani [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 119-120.].
Az a szabály, amely szerint a tulajdonos rendelkezési jogának szerződéssel történő korlátozását csak meghatározott esetkörben vállalhatja, nem jelenti a piacgazdaság létének veszélyeztetését. Nem állapítható meg tehát a piacgazdaság elvének sérelmére hivatkozással az alkotmányellenesség.
2. A piacgazdaság működésének lényeges eleme a szerződési szabadság. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság - az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdése alapján, -a szerződési szabadságot önálló alkotmányos jognak ismerte el [13/1990. (VI. 18.) AB határozat, ABH 1990, 54, 55.]. A szerződési szabadság azonban nem tekinthető alkotmányos alapjognak. Ezért a szerződési szabadság korlátozására nem vonatkoznak az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése alapján fennálló követelmények [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991,146,159.]. A szerződési szabadságnak jogszabály még lényegi tartalmát is korlátozhatja, ha ennek alkotmányos indokai vannak [61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 361.]. A szerződési szabadság védelme más, az Alkotmány által nevesített jogok közvetítésével érvényesül. A szerződési szabadság megsértése ezért általában akkor állapítható meg, ha a szerződési szabadságot magában foglaló alapvető jog vagy alkotmányos intézmény sérelme is megvalósul (327/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 604, 607.) .
Az elidegenítési és a terhelési tilalom a tulajdonos rendelkezésijogának súlyos korlátozása. A jogalkotó ennek a korlátozásnak a szerződéses vállalását a tulajdonos védelme, illetve az adósvédelem érdekében szűk körben tette lehetővé. A korlátozásnak ez az oka alkotmányos alapon nem kifogásolható; a célszerűségi alapon történő vizsgálat pedig nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 203.]. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2007. március 20.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró