624/B/1998. AB határozat

önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Dunapataj Nagyközség Önkormányzatának az idegenforgalmi adó bevezetéséről szóló, a 19/1995. (XII. 22.) Ök. rendelettel módosított 10/1991. (XII. 5.) Ök. rendelete alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Kecskeméti Városi Bíróság előtt 4.P. 21.730/1997. számon indult, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló perben az eljáró bíró (a továbbiakban: indítványozó) az alkalmazandó jogszabály, Dunapataj Nagyközség Önkormányzatának az idegenforgalmi adó bevezetéséről szóló, a 19/1995. (XII. 22.) Ök. rendelettel módosított 10/1991. (XII. 5.) Ök. rendeletének (a továbbiakban: Ör.) alkotmányellenességét észlelte, ezért az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdésének megfelelően - az eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte a kifogásolt rendelet alkotmányellenességének utólagos megállapítása végett.

Az indítványozó álláspontja - amely a perbeli felperes álláspontjával megegyező - szerint az Ör. azért alkotmányellenes, mert helyi adóként idegenforgalmi adó fizetési kötelezettséget állapít meg minden olyan magánszemélyre, akinek az önkormányzat területén üdülőingatlana van, míg a település állandó lakóira ilyen adót nem vet ki. A felperes állítása szerint a belterületi ingatlanok tulajdonosai az ingatlan nagyságától függetlenül, egységesen csupán évi 1500 Ft kommunális adót kötelesek fizetni, s így - véleménye szerint - a helyi adóterhek megoszlása kirívóan aránytalan az állandó lakosok. és az üdülőtulajdono-sok között. Az indítványozó szerint a fentiek miatt az Ör. az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, mivel a helyi adófizetési kötelezettség tekintetében hátrányos megkülönböztetést tesz az üdülőtulajdonosok és az állandó lakosok között, az előbbiek hátrányára.

II.

Az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány formailag ugyan az egész rendeletre vonatkozik, tartalmilag azonban csupán az Ör. következő rendelkezéseit támadja:

"2. § (1) a) Adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt, aki...,

b) akinek az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épülete van, amely nem minősül lakásnak."

"5. § Az adó mértéke:

(1) -

(2) a 2. § (1) bek. b) pontja alapján az épület után évente 200 Ft/m2/év." Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a helyi képviselő-testület törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáját és mértékét. A képviselő-testület adómegállapítási jogának kereteit a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) határozza meg. Az önkormányzatot adómegállapítási joga körében nagy döntési szabadság illeti meg. Dönthet arról, hogy egyáltalán állapít-e meg helyi adót, a törvényben szabályozott helyi adónemek közül melyeket vezeti be, a törvényben meghatározott határokon belül megállapítja az adó mértékét, módjában áll az is, hogy a törvényben meghatározott adómentességeken és adókedvezményeken túl további mentességeket, kedvezményeket állapítson meg. A helyi adók szabályozása során azonban nem léphet túl a törvényadta kereteken, nem állapíthat meg a Htv. kogens szabályaitól eltérő rendelkezéseket.

A Htv. 30. § (1) bekezdése az idegenforgalmi adóra vonatkozóan a helyi önkormányzatokra kötelező módon állapítja meg az adókötelezettség és az adóalanyok körét, a következőképpen:

"30. § (1) Adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt

a) aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendégéjszakát eltölt,

b) aki az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épületnek - a 12. §-ban meghatározottak szerinti - tulajdonosa, amely nem minősül lakásnak."

Az Ör. támadott rendelkezése megismétli a törvény fenti előírásait, s az adó mértékét is a törvényben meghatározott kereten belül (max. 900 Ft/m2/év) állapítja meg. Az önkormányzat tehát a Htv.-nek megfelelően szabályozta az idegenforgalmi adó fizetésére kötelezettek körét és az adó mértékét.

Az Alkotmánybíróság ezután azt vizsgálta, hogy Dunapataj Nagyközség Önkormányzata az idegenforgalmi adó szabályozása során megsértette-e az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott jogegyenlőség elvét. Amint azt az Alkotmánybíróság már több határozatában is kifejtette, az Alkotmány e rendelkezése csak az azonos szabályozási kör alá vont alanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett különbségtételt tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. A jogegyenlőségnek ugyanazon jogosultság vagy kötelezettség tekintetében kell fennállnia.

Á kommunális adó és az idegenforgalmi adó a helyi adókon belül két különböző adónemet, különböző szabályozási tárgyat jelent. Az Ör. idegenforgalmi adóra vonatkozó rendelkezései - a tulajdonos állandó lakóhelyétől függetlenül - kiterjednek minden olyan magánszemélyre, akinek az önkormányzat működési területén üdülőépülete van. Az adó tárgya itt az üdülőépület, az üdülőtulajdonosok között pedig az Ör. nem tesz különbséget aszerint, hogy a településen állandó _yagy nem állandó lakosok.

Azzal pedig, hogy más adótárgyakra, vagyis a belterületi lakóingatlanokra, így más adókötelezettekre vonatkozóan - egy másik rendeletében - a helyi képviselő-testület más adónemet állapított meg, az indítványozó által kifogásolt, az Alkotmány 70/A. §-át sértő alkotmányellenes megkülönböztetést nem tett. A kötele-zetti kör különbözősége folytán a hátrányos megkülönböztetés problémája fel sem vetődik.

Az Alkotmánybíróság már több ügyben is vizsgálta egyes helyi önkormányzatok idegenforgalmi adót megállapító rendeletének alkotmányosságát a hátrányos megkülönböztetés tilalmára való tekintettel. (1250/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 675.; 1585/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 687.; 2047/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 709.)

Az Alkotmánybíróság ezekben a határozatokban is kimondta, hogy a helyi adó intézményének lényege a helyi közszolgáltatások szervezése során felmerülő kiadásokhoz, a helyi közterhekhez való hozzájárulás. A közteherviselési kötelezettséget több vagyoni típusú helyi adóban, az idegenforgalmi adón kívül más kommunális jellegű adóban és helyi iparűzési adóban is elő lehet írni. Ezek közül egynek - az idegenforgalmi adónak - a kiemelése, ennek folytán a lakosság egy csoportja adóterhének szembeállítása a lakosság másik csoportjának adóterheivel nem teszi megalapozottá az alkotmányellenes diszkriminációra való hivatkozást.

Mindezek alapján nem helytálló az indítványozónak az az állítása, mely szerint az Ör. az idegenforgalmi adó szabályozása során az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző módon diszkriminál a város állandó lakosai és az üdülőtulajdonosok között. Ezért az Alkotmánybíróság az Ör. alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 1999. november 2.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró