62019CO0364[1]

A Bíróság végzése (hatodik tanács), 2021. április 14. XU és társai kontra SC Credit Europe Ipotecar IFN SA és Credit Europe Bank NV. A Tribunalul Galaţi (Románia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - Fogyasztóvédelem - Tisztességtelen feltételek - 93/13/EGK irányelv - Az 1. cikk (2) bekezdése - A kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző szerződési feltételek ezen irányelv hatálya alóli kizárása - A 4. cikk (2) bekezdése - Valamely feltétel tisztességtelen jellegének értékelése alóli kivétel - Devizában nyilvántartott kölcsönszerződés - A szolgáltatót terhelő tájékoztatási kötelezettség állítólagos megsértése - A nemzeti bíróság által először az 1. cikk (2) bekezdésére tekintettel lefolytatandó vizsgálat. C-364/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)

2021. április 14. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - Fogyasztóvédelem - Tisztességtelen feltételek - 93/13/EGK irányelv - Az 1. cikk (2) bekezdése - A kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző szerződési feltételek ezen irányelv hatálya alóli kizárása - A 4. cikk (2) bekezdése - Valamely feltétel tisztességtelen jellegének értékelése alóli kivétel - Devizában nyilvántartott kölcsönszerződés - A szolgáltatót terhelő tájékoztatási kötelezettség állítólagos megsértése - A nemzeti bíróság által először az 1. cikk (2) bekezdésére tekintettel lefolytatandó vizsgálat"

A C-364/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunalul Galaţi (galați törvényszék, Románia) a Bírósághoz 2019. május 7-én érkezett, 2019. február 27-i határozatával terjesztett elő az

XU,

YV,

ZW,

AU,

BZ,

CA,

DB,

EC

és

az SC Credit Europe Ipotecar IFN SA,

a Credit Europe Bank NV

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, C. Toader és N. Jääskinen (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a román kormány képviseletében kezdetben R. I. Haţieganu, A. Rotăreanu és C.-R. Canţăr, később: E. Gane, R. I. Haţieganu és A. Rotăreanu, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében N. Ruiz García és C. Gheorghiu, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 1. cikke (2) bekezdésének és 4. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az egyfelől XU, YV, ZW, AU, BZ, CA, DB és EC, másfelől pedig az SC Credit Europe Ipotecar IFN SA (a továbbiakban: Credit Europe Ipotecar) és a Credit Europe Bank NV között folyamatban lévő azon jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgyát egy devizában nyilvántartott kölcsönszerződésben szereplő azon feltétel állítólagosan tisztességtelen jellege képezi, amely előírja, hogy a kölcsönvett összeget ebben a pénznemben kell visszafizetni, és amely a kölcsönfelvevőkre hárítja az e deviza árfolyamának ingadozásával járó kockázatot.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 93/13 irányelv tizenharmadik preambulumbekezdése értelmében:

"mivel a tagállamoknak azok a törvényi vagy rendeleti rendelkezései, amelyek közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a fogyasztói szerződések feltételeit, vélhetően nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket; mivel ezért nem tűnik szükségesnek, hogy alárendeljék ennek az irányelvnek azokat a feltételeket, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró felei; mivel ebben a vonatkozásban az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő »kötelező [helyesen: kötelező érvényű] törvényi vagy rendeleti rendelkezések« kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg".

4 Ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró [helyesen: aláírói], különösen a fuvarozás területén, nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá."

5 Az említett irányelv 4. cikke (2) bekezdésének szövege a következő:

"A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. [helyesen: A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.]"

A román jog

6 A Cod Civilnek (polgári törvénykönyv) az alapeljárás tárgyát képező szerződések megkötése idején hatályos változatának (a továbbiakban: polgári törvénykönyv) 1578. cikke a következőképpen rendelkezett:

"A kölcsönszerződésből eredő pénzfizetési kötelezettség minden esetben a szerződésben meghatározott számszerű összegre korlátozódik.

Amennyiben a deviza árfolyama tekintetében a fizetési határidő lejártát megelőzően növekedés vagy csökkenés következik be, az adós a felvett összeg visszafizetésére köteles, és kizárólag a fizetés idején érvényes árfolyamon köteles annak visszafizetésére."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7 2007. november 8-án az alapeljárás felperesei közül négyen, akik fogyasztóknak minősülnek, a Romániában székhellyel rendelkező Credit Europe Ipotecar társasággal olyan jelzálogkölcsön-szerződést kötöttek, amelyet svájci frankban (CHF) tartottak nyilván, és amelynek futamideje 30 év volt. Az alapeljárás többi felperese egy ötödik fogyasztó túlélő hozzátartozói, aki e szerződésben részes fél volt, és aki 2014. április 6-án elhunyt.

8 Az említett szerződés 6.1. cikke előírta különösen azt, hogy a kölcsönt abban a devizában kell visszafizetni, amelyben azt nyilvántartották, továbbá hogy az árfolyamkockázatot, vagyis az e deviza és a román lej (RON) árfolyamingadozásaiból eredő kockázatot adott esetben a kölcsönfelvevőknek kell viselniük.

9 2009. március 31-én a Credit Europe Ipotecar az ugyanezen szerződésből eredő követelését a Credit Europe Bankra engedményezte.

10 Azt követően, hogy érintett fogyasztók átütemezés iránti kérelmet nyújtottak be, a szerződő felek 2011. október 3-án olyan kiegészítő okiratot írtak alá, amely módosította a szóban forgó kölcsönszerződés 6.1. cikkét. Mindazonáltal továbbra is előírták, hogy a visszafizetést svájci frankban kell teljesíteni, továbbá hogy az árfolyamkockázatot adott esetben a kölcsönfelvevők viselik.

11 2015. március 16-án az alapeljárás felperesei keresetet indítottak a Credit Europe Ipotecar ellen a Judecătoria Galați (galați elsőfokú bíróság, Románia) előtt, elsődlegesen annak érdekében, hogy egyrészt állapítsák meg a szóban forgó kölcsönszerződés 6.1. cikkében szereplő feltétel tisztességtelen jellegét és semmisségét, másrészt pedig rögzítsék a svájci frank és a román lej között e szerződés megkötésének időpontjában fennálló árfolyamot, azon összegek visszafizetésén kívül, amelyeket a román lejnek a svájci frankhoz képest ezen időpont óta bekövetkezett leértékelődése folytán túlfizetésként teljesítettek. Keresetük alátámasztása érdekében azt állították, hogy a svájci frankban nyilvántartott kölcsönt a Credit Europe Ipotecar tanácsai alapján vették fel, amely nem tájékoztatta őket e deviza felértékelődésének kockázatáról, miközben e kockázatot előre láthatta e hitelező, amely a fogyasztókkal ellentétben pénzügyi szakértelemmel rendelkezik.

12 Védekezésképpen a Credit Europe Ipotecar mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az érintett kölcsönszerződés 6.1. cikkére vonatkozó kérelmek elfogadhatatlanok azon az alapon, hogy a 93/13 irányelv nem alkalmazandó, továbbá hogy a román jog nem biztosít lehetőséget az eljáró bíróságnak arra, hogy további feltétellel kiegészítsen valamely szerződést. E társaság ezenkívül azt állította, hogy semmilyen módon nem volt köteles tájékoztatni a kölcsönfelvevőket az árfolyamkockázatról, mivel valamely deviza árfolyamának alakulását nem lehet pontosan előre tudni, és részét képezi azon bizonytalanságoknak, amelyeket minden átlagfogyasztó képes felfogni. Végül előadta, hogy nem lehet szó szerződéses egyenlőtlenség fennállásáról, mivel a nemzeti jogalkotó a polgári törvénykönyv 1578. cikke értelmében bevezette a "monetáris nominalizmus" szabályát, továbbá hogy az alapeljárásban előterjesztett kereset figyelmen kívül hagyja e szabályt, amennyiben az árfolyamkockázat kiiktatására irányul.

13 2018. január 30-i ítéletével a Judecătoria Galaţi (galați elsőfokú bíróság) megalapozatlanként elutasította azt a kereseti kérelmet, amely a szóban forgó kölcsönszerződés 6.1. cikkének tisztességtelen jellegére, következésképpen pedig annak semmisségére vonatkozott.

14 E tekintetben az említett bíróság többek között megállapította, hogy az alapeljárás felperesei szabadon választhattak román lejben vagy egyéb devizákban nyilvántartott kölcsönt, azáltal pedig, hogy 30 éves futamidőre olyan kölcsönt vettek fel, amelyet eltérő devizában tartanak nyilván, mint amelyben a munkabérből származó jövedelmeik keletkeznek, hallgatólagosan vállalták az árfolyamingadozások kockázatát, vagyis azt a kockázatot, hogy az e szerződés megkötésekor fennálló körülmények megváltozhatnak.

15 E bíróság ezenkívül úgy ítélte meg, hogy az említett szerződés azon feltételei, amelyek a kölcsönfelvevőkkel szemben megkövetelték, hogy a kölcsön törlesztőrészleteit svájci frankban fizessék vissza, nem keletkeztettek jelentős egyenlőtlenséget a felek jogai és kötelezettségei között, mivel a hitelező vállalta annak kockázatát, hogy a svájci frank árfolyama csökkenhet azon értékhez képest, amely az érintett szerződés megkötésének időpontjában e deviza román lejre történő átváltása során volt alkalmazandó, míg a kölcsönfelvevők viselték ezen árfolyam emelkedésének kockázatát.

16 A Judecătoria Galaţi (galați elsőfokú bíróság) szerint nem lehet vélelmezni, hogy a hitelező a pénzügyi és banki területen fennálló szolgáltatói jogállása folytán ismerte vagy előre látta volna az említett árfolyam alakulását. Másfelől egy bank kétségkívül köteles tájékoztatni a fogyasztót a kölcsönajánlatának alapvető jellemzőiről, az árfolyam változékonysága folytán keletkező kockázatok azonban olyan jellemzőknek minősülnek, amelyeket az egyes kölcsönfelvevőknek a konkrét eset körülményeihez képest kell értékelniük.

17 2018 márciusában egyrészt az alapeljárás felperesei, másrészt pedig a Credit Europe Ipotecar és a Credit Europe Bank is fellebbezést nyújtottak be az említett bíróság által hozott ítélettel szemben a Tribunalul Galațihoz (galați törvényszék, Románia), lényegében megismételve az elsőfokú eljárásban előadott érveket.

18 A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bíróságnak a 93/13 irányelvre vonatkozó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha valamely szerződési feltétel a nemzeti jog olyan rendelkezéseit tükrözi, amelyek a szerződő felek között a választásuktól függetlenül vagy a felek eltérő megállapodásának hiányában alkalmazandók, e feltétel nem tartozik az említett irányelv hatálya alá.

19 Másfelől e bíróság kifejti, hogy a polgári törvénykönyv 1578. cikke, amely diszpozitív jellegű, előírja, hogy a kölcsönfelvevő a kölcsönszerződésben szám szerint megjelölt összeget köteles visszafizetni a hitelezőnek, függetlenül azon devizáknak a fizetés időpontja előtt bekövetkező felértékelődésétől vagy leértékelődésétől, amelyekben a kölcsönt nyilvántartják, továbbá hogy e jogszabályi rendelkezés a romániai jogirodalomban "monetáris nominalizmusnak" nevezett elvet fogalmazza meg. A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az alapeljárásban vizsgált szerződéses jogviszony keretében a svájci frank árfolyama a szóban forgó, 2007. november 8-án kelt kölcsönszerződés megkötésének napja és az első fokon előterjesztett, 2015. március 16-án kelt kereset benyújtásának napja között 204,12%-os felértékelődést mutatott a kölcsönfelvevők hátrányára.

20 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy a 2017. szeptember 20-iAndriciuc és társai ítéletet (C-186/16, EU:C:2017:703) követően a román ítélkezési gyakorlat többségében azt az álláspontot alakította ki, hogy ha a felek szerződési feltételek tisztességtelen jellegére hivatkoznak, a nemzeti bíróságoknak elsőként azt kell megvizsgálniuk, hogy a vitatott feltételek valamely diszpozitív jellegű, a polgári törvénykönyv 1578. cikkében foglalthoz hasonló nemzeti jogszabály átvételének minősülnek-e, igenlő válasz esetén pedig az ilyen feltételeket a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében ki kell zárniuk a szóban forgó szerződés feltételei tisztességtelen jellegének elemzése köréből. Márpedig kiderül, hogy ez utóbbi esetben az eljáró bíróságoknak nincs lehetőségük mérlegelést lefolytatni a szolgáltató által a szerződéskötést megelőzően tanúsított magatartásra, különösen pedig arra vonatkozóan, hogy a szolgáltató tiszteletben tartotta-e a fogyasztó tájékoztatására vonatkozó, ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségét.

21 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság először is arra keresi a választ, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltétel vizsgálata során milyen módszert kell követni, felvetve azt a kérdést, hogy az ilyen feltételt először az említett 1. cikk (2) bekezdésében előírt kizárásra tekintettel, vagy pedig először az említett 4. cikk (2) bekezdéséből eredő átláthatósági követelményre tekintettel kell megvizsgálni.

22 Másodszor, e bíróság azt kívánja megtudni, hogy abban az esetben, ha az eljáró bíróságok a vitatott feltételt elsősorban a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szempontjából vizsgálnák meg, és úgy ítélnék meg, hogy az érintett szolgáltató nem tartotta tiszteletben az e rendelkezésben előírt előzetes tájékoztatási kötelezettséget, e mulasztás ellenére lehetősége lenne-e arra, hogy előnye származzon a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének elemzése alóli azon kivételből, amely ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdéséből származik.

23 E körülmények között a Tribunalul Galați (galați törvényszék) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a 93/13 irányelvnek a 2017. szeptember 20-i C-186/16. sz. Andriciuc és társai ítéletben (C-186/16, EU:C:2017:703) elemzett 1. cikkének (2) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését, hogy a nemzeti bíróságnak valamely nemzeti rendelkezést átvevő, árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel esetén elsődlegesen az [...] [ezen] 1. [cikk] (2) bekezdésében szereplő tilalom relevanciáját vagy - az [...] [ezen] 1. [cikk] (2) bekezdésében szereplő rendelkezések előzetes értékelése nélkül - azt kell megvizsgálnia, hogy a szolgáltató betartotta-e az [...] [e] 4. [cikk] (2) bekezdésében szabályozott tájékoztatási kötelezettséget?

2) Úgy kell-e értelmezni a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését, hogy a fogyasztó kölcsönszerződés megkötése előtti tájékoztatására irányuló kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén a szolgáltató hivatkozhat az [...] [ezen] 1. [cikk] (2) bekezdésében szereplő rendelkezésekre abból a célból, hogy valamely nemzeti jogszabályi rendelkezést átvevő, árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételre ne terjedjen ki a tisztességtelen jelleg megítélése?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

24 A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben, ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek.

25 A jelen előzetes döntéshozatalra utalás keretében e rendelkezést kell alkalmazni.

26 Két kérdésével, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam bírósága előtt olyan jogvita van folyamatban, amely olyan, állítólag tisztességtelen szerződési feltételre vonatkozik, amely egy diszpozitív nemzeti jogszabályi rendelkezést tükröz, e bíróságnak elsőként az ezen irányelv hatálya alóli, az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt kizárás relevanciáját, vagy pedig a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének értékelése alóli, az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szabályozott kivétel relevanciáját kell megvizsgálnia, abban az esetben pedig, ha ez utóbbi megközelítést kellene alkalmazni, akkor az a szolgáltató, amely nem tett eleget az említett 4. cikk (2) bekezdéséből eredő átláthatósági kötelezettségnek, mégis hivatkozhat-e az említett 1. cikk (2) bekezdésére annak érdekében, hogy megakadályozza az ilyen feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálatát.

27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt, a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése kizárja az irányelv hatálya alól azokat a szerződési feltételeket, amelyek "kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket" tükröznek, amely fordulat ezen irányelv tizenharmadik preambulumbekezdése fényében nem csupán azokra a nemzeti jogszabályi rendelkezésekre vonatkozik, amelyek a szerződő felek között azok választásától függetlenül alkalmazandók, hanem azokra is, amelyek diszpozitív jellegűek, vagyis amelyek alapértelmezés szerint, a felek közötti eltérő megállapodás hiányában alkalmazandók (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26-iMikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítélet, C-779/18, EU:C:2020:236, 50-53. pont; 2020. július 9-iBanca Transilvania ítélet, C-81/19, EU:C:2020:532, 23-25. és 28. pont).

28 A 93/13 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének ezen értelmezését a Bíróság annak ellenére is irányadónak tekintette, hogy - mint azt a jelen eljárásban a kérdést előterjesztő bíróság is kiemeli - szövegezésbeli eltérés áll fenn a 93/13 irányelv e rendelkezésének francia nyelvi és román nyelvi változata között (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9-iBanca Transilvania ítélet, C-81/19, EU:C:2020:532, 32-34. pont).

29 A 93/13 irányelv szerinti rendszer alkalmazásának az e rendelkezésben előírt kizárását az igazolja, hogy joggal feltételezhető, hogy a nemzeti jogalkotó a meghatározott szerződések feleit illető jogok és kötelezettségek összességére nézve olyan egyensúlyt teremtett, amelyet az uniós jogalkotó kifejezetten védeni kívánt (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26-iMikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítélet, C-779/18, EU:C:2020:236, 54. pont; 2020. július 9-iBanca Transilvania ítélet, C-81/19, EU:C:2020:532, 26. pont).

30 Másrészt, ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése olyan kivételt biztosít a tisztességtelen feltételek tartalmi vizsgálatára irányuló, az ezen irányelv által kialakított fogyasztóvédelmi rendszer keretében előírthoz hasonló mechanizmus alól, amely az említett (2) bekezdés szerinti két kategória valamelyikébe tartozó feltételek tekintetében alkalmazandó, amennyiben a szóban forgó feltételt az e rendelkezésből eredő átláthatósági követelménnyel összhangban világosan és érthetően szövegezték meg (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26-iMikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítélet, C-779/18, EU:C:2020:236, 34., 35., 43. és 44. pont; 2020. szeptember 3-iProfi Credit Polska ítélet, C-84/19, C-222/19 és C-252/19, EU:C:2020:631, 65. és 66. pont).

31 Ami azt a kérdést illeti, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és 4. cikkének (2) bekezdése miként viszonyul egymáshoz, amint azt a román kormány és az Európai Bizottság egymással egyetértésben javasolja, a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az alapjogvitához hasonló jogvita tárgyában eljáró bíróságnak a 93/13 irányelv hatálya alóli, az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt kizárásra alapított elemzésnek kell elsőbbséget biztosítania a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének ellenőrzése alóli, az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében előírt kivételre alapított elemzéshez képest.

32 E megközelítést ugyanis azért kell követni, mert nyilvánvaló, hogy az uniós jog bármely jogforrása csak annyiban alkalmazandó egy adott helyzetre, amennyiben e helyzet e jogforrás hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben: 1990. október 18-iDzodzi ítélet, C-297/88 és C-197/89, EU:C:1990:360, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. július 3-iTudoran végzés, C-92/14, EU:C:2014:2051, 28-32. pont).

33 Ezenkívül, közelebbről a 93/13 irányelvnek magából a szerkezetéből egyértelműen kitűnik, hogy a valamely feltétel tisztességtelen jellegére vonatkozóan ezen irányelv rendelkezéseire, különösen pedig annak 4. cikkére tekintettel lefolytatott esetleges értékelés megköveteli, hogy előtte eldöntsék, hogy az érintett feltétel ezen irányelv hatálya alá tartozik-e, tekintettel különösen a hatály alóli azon kizárásra, amelyet az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdése ír elő.

34 A Bíróság a 2017. szeptember 20-iAndriciuc és társai ítéletben (C-186/16, EU:C:2017:703, 30-32. pont) ezért mondta ki, hogy az eljáró nemzeti bíróság feladata, hogy az érintett kölcsönszerződések természetére, általános rendszerére és kikötéseire, valamint azon jogi és ténybeli összefüggésekre tekintettel, amelyekbe e szerződések illeszkednek, értékelje, hogy az alapeljárás tárgyát képező azon feltétel, amelynek értelmében a kölcsönt ugyanabban a devizában kell visszafizetni, amelyben azt nyújtották, a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a nemzeti jog kötelező érvényű rendelkezéseit tükrözi-e, majd e bíróságnak csak abban az esetben kell foglalkoznia ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával, ha megállapítja, hogy az érintett feltételre nem vonatkozik az előbbi rendelkezésben előírt kizárás.

35 A jelen eljárásban a román kormány és a Bizottság kétségkívül fenntartásokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló olyan feltétel, amelynek tartalmát a jelen végzés 8. pontja ismerteti, ténylegesen a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében megállapított kivétel hatálya alá tartozna.

36 Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy e bíróság egyrészt úgy ítéli meg, hogy az ilyen feltétel a monetáris nominalizmusnak a polgári törvénykönyv 1578. cikkében rögzített elvét tükrözi, másrészt pedig, hogy e cikk a jelen végzés 27. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett diszpozitív jellegű jogszabályi rendelkezésnek, vagyis olyan rendelkezésnek minősül, amely akkor alkalmazandó valamely szerződésre, ha a szerződő felek egymás között nem állapodtak meg eltérően.

37 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy egy hasonló kontextusban, amely ugyanarra a nemzeti rendelkezésre vonatkozott, mint amelyről az alapügyben szó van, ugyanezt a koncepciót vette alapul a kérdést előterjesztő azon román bíróság, amely a 2020. július 9-iBanca Transilvania ítélet (C-81/19, EU:C:2020:532, 30. pont) alapjául szolgáló ügyben a Bírósághoz fordult.

38 E jogi minősítésből - amelynek kialakítása kizárólag az eljáró nemzeti bíróságok feladata - az következik, hogy az a szerződési feltétel, amelynek tisztességtelen jellegére az alapeljárás felperesei hivatkoznak, a nemzeti jog olyan rendelkezését tükrözi, amely diszpozitív jellegű, vagyis e feltétel a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt kizárás körébe tartozik, következésképpen pedig nem terjed ki rá ezen irányelv hatálya (lásd analógia útján: 2020. július 9-iBanca Transilvania ítélet, C-81/19, EU:C:2020:532, 31. és 37. pont).

39 Másfelől pontosítani kell egyrészt, hogy az a körülmény, hogy a szerződő feleknek lehetőségük van eltérni a nemzeti jog valamely diszpozitív jellegű rendelkezésétől - mint ahogy a jelen esetben a román kormány és a Bizottság szerint ez a helyzet -, nem releváns annak eldöntése szempontjából, hogy az ilyen rendelkezést tükröző szerződési feltétel a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében ki van-e zárva ezen irányelv hatálya alól (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9-iBanca Transilvania ítélet, C-81/19, EU:C:2020:532, 35. pont).

40 Másrészt az a tény, hogy az ezen 1. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti jogszabályi rendelkezések valamelyikét tükröző szerződési feltételt nem tárgyalták meg egyedileg - mint ahogy a román kormány szerint a jelen ügyben is ez a helyzet -, nincs hatással e feltételnek az említett irányelv hatálya alóli kizárására (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9-iBanca Transilvania ítélet, C-81/19, EU:C:2020:532, 36. pont).

41 Végül, ami a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő, különösen az előterjesztett második kérdés keretében hivatkozott átláthatósági követelmény esetleges hatását illeti, a Bíróságnak e tekintetben azért nem kell állást foglalnia, mert - mivel a kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint az alapügyben vizsgált feltétel diszpozitívnak minősülő nemzeti jogszabály rendelkezést tükröz - az említett feltétel ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tartozik ezen irányelv rendelkezéseinek hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9-iBanca Transilvania ítélet, C-81/19, EU:C:2020:532, 38. pont).

42 Az eddigi megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam bírósága előtt olyan jogvita van folyamatban, amely olyan, állítólag tisztességtelen szerződési feltételre vonatkozik, amely egy diszpozitív nemzeti jogszabályi rendelkezést tükröz, e bíróságnak elsőként az ezen irányelv hatálya alóli, az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt kizárás relevanciáját, nem pedig a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének értékelése alóli, az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szabályozott kivétel relevanciáját kell megvizsgálnia.

A költségekről

43 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam bírósága előtt olyan jogvita van folyamatban, amely olyan, állítólag tisztességtelen szerződési feltételre vonatkozik, amely egy diszpozitív nemzeti jogszabályi rendelkezést tükröz, e bíróságnak elsőként az ezen irányelv hatálya alóli, az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt kizárás relevanciáját, nem pedig a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének értékelése alóli, az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szabályozott kivétel relevanciáját kell megvizsgálnia.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: román.