62019CJ0084[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2020. szeptember 3. Profi Credit Polska S.A. z siedzibą w Bielsku- Białej és társai kontra QJ és társai. Előzetes döntéshozatal - Fogyasztóvédelem - 93/13/EGK irányelv - Az 1. cikk (2) bekezdése - Hatály - A hitel nem kamatjellegű költségeinek maximális összegét előíró nemzeti rendelkezés - A 3. cikk (1) bekezdése - A hitelező gazdasági tevékenységének költségeit a fogyasztóra hárító szerződési feltétel - A felek jogai és kötelezettségei közötti jelentős egyenlőtlenség - A 4. cikk (2) bekezdése - A szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának kötelezettsége - Szerződési feltételek, amelyek nem határozzák meg, mely szolgáltatások díjazására irányulnak - 2008/48/EK irányelv - A 3. cikk g) pontja - A nem kamatjellegű hitelköltségeknek a fogyasztóra terhelhető maximális összegére vonatkozó számítási módszert megállapító nemzeti szabályozás. C-84/19., C-222/19. és C-252/19. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2020. szeptember 3. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Fogyasztóvédelem - 93/13/EGK irányelv - Az 1. cikk (2) bekezdése - Hatály - A hitel nem kamatjellegű költségeinek maximális összegét előíró nemzeti rendelkezés - A 3. cikk (1) bekezdése - A hitelező gazdasági tevékenységének költségeit a fogyasztóra hárító szerződési feltétel - A felek jogai és kötelezettségei közötti jelentős egyenlőtlenség - A 4. cikk (2) bekezdése - A szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának kötelezettsége - Szerződési feltételek, amelyek nem határozzák meg, mely szolgáltatások díjazására irányulnak - 2008/48/EK irányelv - A 3. cikk g) pontja - A nem kamatjellegű hitelköltségeknek a fogyasztóra terhelhető maximális összegére vonatkozó számítási módszert megállapító nemzeti szabályozás"

A C-84/19., C-222/19. és C-252/19. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott három előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyeket egyrészt a Sąd Rejonowy Szczecin - Prawobrzeże i Zachód w Szczecinie (prawobrzeżei és zachódi kerületi bíróság, Szczecin, Lengyelország) (C-84/19) terjesztett elő a Bírósághoz 2019. január 31-én érkezett, 2018. december 28-i határozatával, és másrészt a Sąd Rejonowy w Opatowie (opatówi kerületi bíróság, első polgári kollégium, Lengyelország) terjesztett elő a Bírósághoz 2019. március 8-án, illetve 2019. március 20-án érkezett, 2019. február 4-i (C-222/19) és 2019. január 31-i (C-252/19) határozatával

a Profi Credit Polska SA

és

QJ (C-84/19),

valamint

a BW

és

DR (C-222/19),

valamint

a QL

és

CG (C-252/19)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: J. C. Bonichot tanácselnök, M. Safjan, L. Bay Larsen, C. Toader (előadó) és N. Jääskinen bírák,

főtanácsnok: G. Hogan,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a BW képviseletében K. Tomczyk radca prawny,

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és S. Šindelková, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében K. Herbout-Borczak, G. Goddin, A. Szmytkowska és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. április 2-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2011. L 304., 64. o.) módosított, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás: 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.; a továbbiakban: 93/13 irányelv) 1. cikke (2) bekezdésének, 3. cikke (1) bekezdésének és 4. cikke (2) bekezdésének, valamint a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o.; HL 2010. L 199., 40. o.; HL 2011. L 234., 46. o.) az értelmezésére vonatkoznak.

2 E kérelmeket három hitelintézet - a Profi Credit Polska, a BW és a QL -, valamint három fogyasztó - QJ, DR és CG - között folyamatban lévő három jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az e hitelintézetek által fogyasztói hitelszerződések keretében követelt összegeknek ezen utóbbiaktól való behajtása.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 93/13 irányelv

3 A 93/13 irányelv tizenkettedik, tizenharmadik, tizenhatodik és huszadik preambulumbekezdésének szövege a következő:

"mivel ugyanakkor a tagállamok nemzeti jogszabályainak jelenlegi állapotában csak egy részleges harmonizáció tervezhető; mivel ez az irányelv csak a kifejezetten nem egyedi szerződési feltételekkel foglalkozik; mivel a tagállamok számára meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy a Szerződés rendelkezéseinek tiszteletben tartásával saját nemzeti jogszabályaikban az ebben az irányelvben előírtaknál szigorúbb rendelkezésekkel biztosítsanak magasabb szintű védelmet a fogyasztóknak;

mivel a tagállamoknak azok a törvényi vagy rendeleti rendelkezései, amelyek közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a fogyasztói szerződések feltételeit, vélhetően nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket; mivel ezért nem tűnik szükségesnek, hogy alárendeljék ennek az irányelvnek azokat a feltételeket, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró felei; mivel ebben a vonatkozásban az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő »kötelező törvényi vagy rendeleti rendelkezések« kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg;

[...]

mivel a jóhiszeműséggel kapcsolatosan támasztott elvárást az eladó vagy a szolgáltató kielégíti, ha a másik féllel szemben, akinek törvényes érdekeit szem előtt kell tartania, méltányosan és tisztességesen jár el;

[...]

mivel a szerződéseket egyszerű, érthető nyelven kell megfogalmazni; mivel a fogyasztó számára lehetőséget [helyesen: számára ténylegesen lehetőséget] kell biztosítani, hogy megismerhesse az összes feltételt; és mivel kétség esetén a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezést kell irányadónak elfogadni".

4 Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.

(2) Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket [...] tükröz[ne]k, [...] nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá."

5 Az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára."

6 Ugyanezen irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. [Helyesen: A 7. cikk sérelme nélkül valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát a szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetének figyelembevételével kell megítélni, tekintettel - a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatva - a szerződéskötést kísérő valamennyi körülményre, valamint e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételére, amelytől e szerződés függ.]

(2) A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. [helyesen: A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.]"

7 A 93/13 irányelv 5. cikke értelmében:

"Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak [helyesen: feltételeknek mindig világosnak] és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. Ez az értelmezési szabály nem alkalmazandó a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárások vonatkozásában."

8 Ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket."

9 Ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

"A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását."

10 Ugyanezen irányelv 8. cikke a következőket írja elő:

"A tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak."

11 A 93/13 irányelv 8a. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Amennyiben egy tagállam a 8. cikkel összhangban rendelkezéseket fogad el, arról, valamint annak minden későbbi változásáról tájékoztatja a Bizottságot [...]"

A 2008/48 irányelv

12 A 2008/48 irányelv (7), (9) és (20) preambulumbekezdésének szövege a következő: [...] [...]

"(7) Annak érdekében, hogy a fogyasztói hitelek jól működő belső piacának kialakulását megkönnyítsék, számos kulcsfontosságú területen harmonizált közösségi keretről szükséges rendelkezni. Figyelemmel a fogyasztói hitelek folyamatosan fejlődő piacára és az európai polgárok fokozódó mobilitására, az előretekintő közösségi jogalkotásnak, amely képes a hitel jövőbeli formáihoz alkalmazkodni és amely a tagállamok számára a végrehajtás során megfelelő mértékű rugalmasságot biztosít, segítenie kell a fogyasztói hitelek tárgyában modern jogszabályok megalkotását.

(9) Teljes harmonizációra van szükség annak biztosítására, hogy a Közösségben valamennyi fogyasztó érdekeit magas szinten és egyenlő módon védelmezzék, illetve hogy valódi belső piacot lehessen létrehozni. [...]

(20) A hitel fogyasztó által viselt teljes költsége minden költséget magában foglal, ideértve a kamatot, jutalékot, az adókat, a hitelközvetítői díjat és bármely olyan egyéb díjat, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie, a közjegyzői költségeket kivéve. A hitelező tényleges költségismeretét objektív módon kell megbecsülni, a szakmai gondosság követelményeit is figyelembe véve."

13 Ugyanezen irányelv 3. cikke szerint: "Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók: [...] [...]"

a) »fogyasztó«: olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó ügyletek keretében olyan célból jár el, amely kívül esik szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén;

g) »a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége«: minden költség, ideértve a kamatot, jutalékot, az adókat és bármely olyan egyéb díjat, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie és amelyek a hitelező előtt ismertek, kivéve a közjegyzői költségeket; továbbá a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségei is, különösen a biztosítási díjak, amennyiben ezenfelül egy szolgáltatási szerződés megkötése a hitel megszerzéséhez, vagy a meghirdetett feltételek melletti megszerzéséhez kötelező;

h) »a fogyasztó által fizetendő teljes összeg «: a teljes hitelösszegnek és a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének összege;

14 Az említett irányelvnek "A fogyasztó hitelképességének értékelésére vonatkozó kötelezettség" című 8. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

"A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelmegállapodás megkötését megelőzően a hitelező az adott esetben a fogyasztótól kapott megfelelő információ és a szükség esetén a vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékeli a fogyasztó hitelképességét. Az olyan tagállamok, amelyekben jogszabály már most is előírja, hogy a hitelező vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékelje a fogyasztó hitelképességét, fenntarthatják ezt az előírást."

15 Ugyanezen irányelvnek "A hitelmegállapodásokban feltüntetendő információk" című 10. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A hitelmegállapodásokat nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón kell elkészíteni. Valamennyi szerződő félnek kézhez kell kapnia a hitelmegállapodás egy-egy példányát. Ez a cikk nem érinti a hitelmegállapodások megkötésének érvényességére vonatkozó, a közösségi joggal összhangban álló nemzeti rendelkezéseket. (2) A hitelmegállapodásnak világos és egyértelmű módon tartalmaznia kell a következőket: [...] [...] [...] [...]"

d) a teljes hitelösszeg és a hitel lehívására vonatkozó feltételek;

g) a teljeshiteldíj-mutató és a fogyasztó által fizetendő teljes összeg, a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában kiszámítva; valamennyi, a teljeshiteldíj-mutató kiszámításához felhasznált feltevés megemlítésével;

u) adott esetben az egyéb szerződési feltételek;

16 A 2008/48 irányelv 21. cikke a következőképpen rendelkezik: "A tagállamok biztosítják, hogy: [...] [...]"

b) adott esetben a fogyasztó által a hitelközvetítőnek fizetendő díjat a fogyasztó tudomására kell hozni, és a hitelmegállapodás megkötése előtt a fogyasztó és a hitelközvetítő között papíron vagy más tartós adathordozón rögzíteni kell;

17 Ugyanezen irányelv "Harmonizáció és az irányelv kötelező jellege" című 22. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"(1) Amennyiben ez az irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy a nemzeti jogukba nem vezethetnek be az ebben az irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket.

[...]

(3) A tagállamok továbbá biztosítják, hogy az általuk ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezések a megállapodások szövegezéséből adódóan nem [helyesen: ne legyenek] megkerülhetők, különösen az ezen irányelv hatálya alá tartozó lehívások vagy hitelmegállapodások olyan hitelmegállapodásokba történő integrálásával, amelyek jellege vagy célja lehetővé teszi az irányelv alkalmazásának megkerülését.

[...]"

A lengyel jog

A polgári törvénykönyv

18 A kodeks cywilnynek (polgári törvénykönyv) az alapügyek tényállásának időpontjában hatályos változata a 3851. cikkének (1) bekezdésében a következőket írja elő:

"A fogyasztói szerződés egyedileg meg nem tárgyalt rendelkezései nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, ha azok a fogyasztó jogait és kötelezettségeit a jó erkölcsbe ütköző és a fogyasztó érdekeit súlyosan sértő módon állapítják meg (jogellenes szerződési feltételek). Ez nem vonatkozik a felek főszolgáltatásaira - különösen az árra vagy a díjazásra - vonatkozó rendelkezésekre, ha azok egyértelműen vannak megfogalmazva."

19 E törvénykönyv 720. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A kölcsönszerződéssel a hitelező meghatározott pénzösszeg vagy csak fajta szerint meghatározott dolog tulajdonjogának az adós részére történő átruházására, az adós ugyanazon pénzösszeg visszafizetésére, vagy ugyanolyan fajtájú, minőségű és mennyiségű dolognak a visszaadására vállal kötelezettséget."

A fogyasztói hitelről szóló törvény

20 Az 2011. május 12-i ustawa o kredycie konsumenckimnek (a fogyasztói hitelről szóló törvény) (Dz. U. 126. szám, 715. alszám) az alapügyek tényállásának időpontjában hatályos változata (a továbbiakban: a fogyasztói hitelről szóló törvény) a 2008/48 irányelvet ülteti át a lengyel jogrendbe.

21 E törvény 5. cikkének (1) bekezdése a következő fogalmakat határozza meg: "[...] [...]"

6) a hitel teljes költsége alatt értendők mindazon költségek, amelyeket a fogyasztónak a hitelmegállapodásra tekintettel meg kell fizetnie, különösen:

a) kamatok, díjak, jutalékok, adók és haszonkulcsok, amennyiben a hitelező előtt ismertek, és

b) a járulékos szolgáltatások, különösen a biztosítás költségei, ha e szolgáltatásokat kötelező igénybe venni a hitel felvételéhez vagy annak a meghirdetett feltételek melletti felvételéhez, kivéve a fogyasztónál felmerült közjegyzői költségeket;

6a) a hitel nem kamatjellegű költségei alatt a kamat kivételével mindazon költségek értendők, amelyeket a fogyasztó a fogyasztói hitelmegállapodással kapcsolatban fizet meg;

7) a hitel teljes összege alatt értendő a hitel hitelezett költségeit nem tartalmazó összes olyan pénzeszköz teljes összege, amelyet a hitelező a hitelmegállapodás alapján bocsát a fogyasztó rendelkezésére, és azon szerződések esetében, amelyeknél ezt a maximális összeget nem határozták meg, a hitel hitelezett költségeit nem tartalmazó összes olyan pénzeszköz összege, amelyet a hitelező a hitelmegállapodás alapján bocsát a fogyasztó rendelkezésére;

8) a fogyasztó által fizetendő teljes összeg alatt a hitel teljes költségének összege és a teljes hitelösszeg értendő.

22 Az említett törvény 36a. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A hitel nem kamatjellegű költségeinek maximális összegét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

MPKK ≤ (K × 25%) + (K × N/R × 30%)

amelyben az egyes elemek jelentése a következő:

MPKK - a hitel nem kamatjellegű költségeinek maximális - összege,

K - a teljes hitelösszeg;

n - visszafizetési időszak napokban,

R - az adott év napjainak száma.

(2) A hitel nem kamatjellegű költségei a hitel futamideje alatt nem haladhatják meg a hitel teljes összegét.

(3) A hitel fogyasztói hitelmegállapodásból eredő nem kamatjellegű költségeit a hitel (1) bekezdésben meghatározott módon számított, maximális, nem kamatjellegű költségeit vagy a hitel teljes összegét meghaladó részükben nem kell megfizetni."

Az alapeljárások, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

A C-84/19. sz. ügy

23 A Profi Credit Polska 2016. szeptember 19-én egy közvetítő útján fogyasztói hitelt nyújtott QJ-nek. E szerződés 9000 lengyel zloty (PLN) (hozzávetőleg 2090 euró) összegre vonatkozott, a visszatérítést 36 hónapos időszakra ütemezték. Az említett szerződés évi 9,83%-os kamatlábat írt elő, valamint 129 PLN (hozzávetőleg 30 euró) összegnek, 7771 PLN (hozzávetőleg 1804 euró) jutaléknak és 1100 PLN (hozzávetőleg 255 euró) összegnek az előzetes megfizetését a "Te Csomagod - Extra Csomag" pénzügyi termék ellenében fizetendő díjként.

24 A Profi Credit Polska a kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Rejonowy Szczecin - Prawobrzeże i Zachód w Szczecinie (prawobrzeżei és zachódi kerületi bíróság, Szczecin, Lengyelország) előtt fizetési meghagyás kibocsátását kérelmezte a QJ által kiállított váltó alapján. E bíróság mulasztási ítéletet hozott, amellyel szemben QJ ellentmondást terjesztett elő, amelynek keretében a hitelszerződés rendelkezéseinek tisztességtelen jellegére hivatkozott.

25 A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy e szerződés nem határozza meg az "előzetes kifizetés" vagy a "jutalék" fogalmát, és nem pontosítja, hogy azok mely konkrét szolgáltatásoknak felelnek meg. Ami a "Te Csomagod - Extra Csomag" nevű terméket illeti, az lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy kéthavi törlesztőrészlet megfizetésére vonatkozóan egyszeri halasztásban részesüljön, vagy négyhavi törlesztőrészlet esetében csökkentse az összeget, halasztás esetén a szerződés időtartamának a hosszabbítása mellett, a törlesztőrészlet összegének csökkentése esetén pedig a fogyasztónak a későbbi megfizetésre vonatkozó kötelezettsége mellett.

26 A Profi Credit Polska csupán a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás során fejtette ki, hogy a "jutalék" a hitel nyújtásának ellenértékét képezi, az "előzetes kifizetés" pedig az eladó vagy szolgáltató által a szerződés megkötése címén viselt költségeknek felel meg. Ami a kamatokat illeti, azok a hitelezett összegeknek a hitelfelvevő általi használatáért járó ellenértékek.

27 E bíróság közlése szerint a QJ által aláírt szerződésben előírt nem kamatjellegű hitelköltségeket a fogyasztói hitelről szóló törvény 36a. cikkében előírt felső határ erejéig állapították meg. E bíróságnak mindenekelőtt kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az ezen hitelköltségeket képező különböző összegek kifizetésére vonatkozó szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegének a vizsgálata a 93/13 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően ki van-e zárva ezen irányelv hatálya alól.

28 Ezenfelül, ha az ilyen szerződési feltételek a 93/13 irányelv hatálya alá tartoznak, a kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést veti fel, hogy lehetséges-e azok tisztességtelen jellegének értékelése az ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdésének szövege alapján. Konkrétan e bíróság álláspontja szerint a kifizetések összegének kérdése az említett rendelkezés értelmében vett, "a szerződés elsődleges tárgyára" vagy "az ár[nak] vagy díjazás[nak] az ellenértékként szállított áru[nak] vagy nyújtott szolgáltatás[nak] [való] megfelelésére" vonatkozó kivétel hatálya alá tartozhat.

29 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy jelentős különbségek vannak a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének, és a polgári törvénykönyvnek az e rendelkezést a belső jogba átültető 3851. cikke (1) bekezdésének a szövege között. A polgári törvénykönyv e cikkéből ugyanis az következik, hogy a tisztességtelen jelleg nemzeti bíróság általi értékelése csak a felek főszolgáltatása árának és díjazásának megfeleltetése tekintetében kizárt.

30 Végezetül a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében előírt átláthatóság követelményét illetően a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy lehet-e érthetően megfogalmazottnak tekinteni az olyan szerződést, amely kamatot, kifizetést és jutalékot ír elő, anélkül hogy megmagyarázná az e tényezők közötti különbségeket, és azokat a szolgáltatásokat, amelyeknek e kifizetések megfelelnek. Ezenfelül a szerződési feltételek megfogalmazásának módja azt a benyomást keltheti, hogy bizonyos kifizetések jogi kötelezettségből erednek. A "jutalék" fogalmának használata továbbá azt sugallhatja, hogy a közvetítő díjazásáról van szó, akinek a hitelezővel szemben fennálló kapcsolatát nem határozták meg pontosan.

31 E körülmények között a Sąd Rejonowy Szczecin Prawobrzeże i Zachód w Szczecinie (prawobrzeżei és zachódi kerületi bíróság, Szczecin) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [93/13 irányelv] 1. cikkének (2) bekezdését, hogy az kizárja az irányelv rendelkezéseinek alkalmazását a hitelek nem kamatjellegű költségeire vonatkozó egyes feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálata tekintetében, abban az esetben, ha a tagállamban hatályos törvényi rendelkezések meghatározzák e költségek felső határát annak előírásával, hogy a hitel fogyasztói hitelmegállapodásból eredő nem kamatjellegű költségeit, a hitel törvényben meghatározott módon számított, maximális, nem kamatjellegű költségeit meghaladó részükben vagy a hitel teljes összegét meghaladó részükben nem lehet követelni?

2) Úgy kell-e értelmezni [a 93/13 irányelv] 4. cikkének (2) bekezdését, hogy nem képezi az e rendelkezés szerinti értékelés tárgyát az adósnál a kölcsönnel együtt, a kamat mellett felmerülő, és az adós által (díjak, jutalékok vagy egyéb jellegű költségek formájában) fizetendő nem kamatjellegű költségek tisztességtelen jellege - amely költségek magának a szerződésnek a megkötéséhez és a kölcsön rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó szerződési feltételeknek minősülnek -, ha e költségeket érthető és világos módon határozták meg?

3) Úgy kell-e értelmezni az 1993. április 5-i [93/13 irányelv] 4. cikkének (2) bekezdését, hogy a kölcsön rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos, különböző típusú költségeket meghatározó szerződési feltételek nem »világosak és érthetőek«, ha nem fejtik ki, hogy milyen konkrét szolgáltatások ellenértékeként kell e költségeket megfizetni, és nem teszik lehetővé, hogy azokat a fogyasztók meg tudják különböztetni?"

A C-222/19. sz. ügy

32 A BW és DR 2018. március 8-án összesen 9225 PLN (hozzávetőleg 2148 euró) összegre vonatkozóan két évre szóló fogyasztói hitelszerződést kötött, amelyet 24 havi részletben kellett visszatörleszteni. E szerződést egy DR által aláírt biankó váltó biztosította.

33 Ezen összeg 4500 PLN (hozzávetőleg 1048 euró) tőkeösszegből, 900 PLN (hozzávetőleg 210 euró) összegű szerződéses ügyleti kamatból, a kölcsön nyújtásáért fizetendő 1125 PLN (hozzávetőleg 262 euró) összegű díjból, és a kölcsön teljes futamidejére vonatkozóan 2700 PLN (körülbelül 628 euró) összegű kezelési költségből állt. A szerződéses ügyleti kamatot változó kamatláb alapján számították ki, amely a szerződés megkötésének időpontjában évi 10% volt. A teljes hiteldíjmutatót 119,42%-ban állapították meg.

34 A hitel maximális, nem kamatjellegű költségei, amelyek a kölcsön rendelkezésre bocsátásának és kezelésének díjait foglalták magukban, és amelyeket a fogyasztói hitelről szóló törvény 36a. cikkében előírt képlet alapján számítottak ki, 3825 PLN-t (hozzávetőleg 867 euró) tettek ki. A kérdést előterjesztő bíróság közlése szerint ezt az összeget nem tárgyalták meg egyedileg, és a szerződést előre meghatározott minta alapján fogalmazták meg.

35 DR megkapta a kölcsön összegét, és 1913,10 PLN (hozzávetőleg 445 euró) összegű kifizetéseket teljesített, amelyeket a kölcsön visszafizetése címén járó összegekből való levonás útján figyelembe vettek a tőke és szerződéses késedelmi kamat tekintetében. A DR általi kifizetések elmaradását követően a BW felmondta a szerződést, és a kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Rejonowy w Opatowie (opatówi kerületi bíróság, első polgári kollégium, Lengyelország) elé fizetési meghagyás iránti kérelmet terjesztett a DR által korábban aláírt biankó váltó alapján.

36 Az e bíróság előtti eljárás keretében BW kifejtette, hogy a kölcsön rendelkezésre bocsátásának jutaléka többek között a pénzügyi közvetítő díját tartalmazza, amely a hitel teljes összegének 12%-át teszi ki, valamint az adós fizetőképességének ellenőrzését lehetővé tévő rendszerekhez való hozzáférés költségét, a kölcsönök nyújtásával foglalkozó munkavállalók díjazását, és a dokumentumok ellenőrzésének költségeit, ideértve a bevallott jövedelmek ellenőrzésével kapcsolatos hívási költségeket is. A fogyasztói hitelről szóló törvény 5. cikkének 7. pontja értelmében az összeg a kölcsön teljes összegének 25%-át tette ki.

37 Ami a kölcsön kezelési költségeit illeti, amelyek az egyes kezelési évekre vonatkozóan a hitelösszeg 30%-át tették ki, azok a havi beszedésért felelős személyzet díjazásának, az irodák karbantartásának, a távközlési vonalak fenntartásának, a könyvelésnek, az egyéni számlák kezelésének, az adósságkezelési informatikai rendszereknek, a levelezésnek és ezen belül a fizetési felszólítást tartalmazó SMS-eknek, az irodaszereknek és az adatbázisokhoz való hozzáférésnek a költségeit foglalták magukban.

38 Ami a jelen ügyben a DR fogyasztói hitelmegállapodásának megkötésével és kezelésével összefüggésben felmerült költségeket illeti, a BW megtagadta a pontos összegek megjelölését, azzal az indokkal, hogy ez jelentős eszközök mozgósítását tenné szükségessé, ami meghaladná az állítólagosan esedékes összegeket, továbbá sértheti a banktitkot és a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat.

39 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a fogyasztói hitelről szóló törvény 36a. cikke szerinti számítási módszer szerint "a hitel összes nem kamatjellegű költsége" a hitel teljes összegének 25 és 100%-a közötti összegekig terjedhet, a hitel futamideje függvényében: 55% egy év szintjén, 85% két év szintjén, és 100%-a két évnél hosszabb futamidő vonatkozásában.

40 A kérdést előterjesztő bíróság kételyének ad hangot azt illetően, hogy a nemzeti jog e rendelkezése összeegyeztethető-e a 93/13 irányelvvel. Megjegyzi többek között, hogy a nemzeti jogalkotó által megállapított felső határt azon költségek alapján számítják, amelyek valójában nem csupán a konkrét hitelszerződés megkötéséhez és kezeléséhez kapcsolódnak, hanem a hitelező általános gazdasági tevékenységhez is. Következésképpen e kötelező felső határ lehetővé teszi a hitelező általános gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó költségeknek a fogyasztóra való áthárítását.

41 E körülmények között a Sąd Rejonowy w Opatowie (opatówi kerületi bíróság, első polgári kollégium) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [93/13] irányelv rendelkezéseit, különösen az irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, valamint az uniós jognak a fogyasztók védelmével és a szerződéses egyensúllyal kapcsolatos alapelveit, hogy a hivatkozott rendelkezésekkel és elvekkel ellentétes a »hitel maximális, nem kamatjellegű költségei« intézményének, valamint a szerződés e költségei összegének kiszámítására vonatkozó - [a fogyasztói hitelről szóló törvény] 36a. cikkével összhangban értelmezett 5. cikkének 6a) pontjában előírt - matematikai képlet nemzeti jogrendbe történő bevezetése, amely jogi megoldások lehetővé teszik, hogy a vállalkozó által folytatott gazdasági tevékenység költségeit beleszámítsák a fogyasztó által viselt, hitelmegállapodással kapcsolatos költségekbe (hitel teljes költsége)?"

A C-252/19. sz. ügy

42 A QL és CG 2016. augusztus 31-én összesen 10764 PLN (hozzávetőleg 2474 euró) összegű fogyasztói hitelszerződést kötött - beleértve az évi 9,81%-os kamatot is - három év futamidőre, amely 36 havi részletben történő visszafizetést írt elő. A teljes hiteldíjmutató 77,77% volt. A visszatérítés biztosítékaként CG biankó váltót írt alá.

43 Az összesen 10764 PLN (hozzávetőleg 2474 euró) összeg a QL által CG rendelkezésére bocsátott tőkéből, azaz 5000 PLN (hozzávetőleg 1149 euró) összegből, 129 PLN (hozzávetőleg 29 euró) összegű előkészítési díjból, a "Te Csomagod" termékért fizetendő 3939 PLN (hozzávetőleg 905 euró) összegű díjból és 796 PLN (hozzávetőleg 182 euró) összegű ügyleti kamatból állt. Következésképpen a hitel teljes nem kamatjellegű költsége 4968 PLN-t (hozzávetőleg 1142 euró) tett ki. Ezen utóbbit a fogyasztói hitelről szóló törvény 36a. cikke szerinti matematikai képlet alkalmazásával számították ki, és azt nem tárgyalták meg egyedileg.

44 CG 5783 PLN (hozzávetőleg 1347 euró) összegű kifizetéseket teljesített. A QL a javára kiállított váltó alapján fizetési meghagyásos eljárást indított a kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Rejonowy w Opatowie (opatówi kerületi bíróság, első polgári kollégium, Lengyelország) előtt.

45 E bíróság kételyeket táplál azzal kapcsolatban, hogy az olyan nemzeti jogi rendelkezés, mint a fogyasztói hitelről szóló törvény 36a. cikke, összeegyeztethető-e a 2008/48 irányelvvel. E kételyek többek között ahhoz a módszerhez kapcsolódnak, amellyel a lengyel jogalkotó e felső határt kiszámította, annak keretében figyelembe véve nem csupán a konkrét fogyasztói hitelszerződés megkötéséhez és kezeléséhez szokásosan kapcsolódó hitelköltségeket, hanem általánosságban a hitelező gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó költségeket is.

46 A 2008/48 irányelv által a fogyasztói hitel bizonyos területein megvalósított teljes harmonizációra tekintettel a tagállamok nem írhatnak elő olyan új költségkategóriákat, amelyek nem egyeztethetők össze az ezen irányelv által harmonizált területekkel. Márpedig "az összes nem kamatjellegű költség" maximális összegének kiszámítási módszerével a lengyel jogalkotó lehetővé tette a hitelezők számára, hogy az említett irányelv 3. cikkének g) pontjában előírtnál magasabb pénzügyi terheket rójanak a fogyasztókra. Következésképpen e szabályozás - a nemzeti jogalkotó szándékával ellentétben - a fogyasztók védelmét veszélyeztető jellegűnek bizonyul.

47 E körülmények között a Sąd Rejonowy w Opatowie (opatówi kerületi bíróság, első polgári kollégium) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [2008/48 irányelv] rendelkezéseit, különösen az irányelv 3. cikkének g) pontját és 22. cikkének (1) bekezdését, hogy a hivatkozott rendelkezésekkel ellentétes a »hitel maximális, nem kamatjellegű költségei« intézményének, valamint a szerződés e költségei összegének kiszámítására vonatkozó - [a fogyasztói hitelről szóló törvény] 36a. cikkével összhangban értelmezett 5. cikkének 6a) pontjában előírt - matematikai képletnek a nemzeti jogrendbe történő bevezetése, amely jogi megoldások lehetővé teszik, hogy a vállalkozó által folytatott gazdasági tevékenység költségeit is beleszámítsák a fogyasztó által viselt, hitelmegállapodással kapcsolatos költségekbe (a hitel teljes költségébe)?"

48 A Bíróság elnöke a 2019. május 14-i végzésével elrendelte a C-222/19. és a C-252/19. sz. ügy egyesítését az írásbeli szakasz lefolytatása és az ítélet meghozatala céljából.

49 A Bíróság elnöke a 2019. december 10-i határozatában az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C-84/19., C-222/19. és C-252/19. sz. ügy egyesítését.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A C-252/19. sz. ügyben előterjesztett kérdésről

50 A kérdést előterjesztő bíróság a C-252/19. sz. ügyben feltett kérdésével, amelyet elsőként kell elemezni, lényegében arra keresi a választ, hogy a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontját és 22. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a fogyasztói hitelre vonatkozó olyan nemzeti szabályozás, amely megállapítja a fogyasztóra terhelhető nem kamatjellegű hitelköltségek maximális összegének számítási módját, ha e számítási mód lehetővé teszi az eladó vagy szolgáltató számára, hogy a gazdasági tevékenységének gyakorlásához kapcsolódó általános költségek egy részét a fogyasztóra hárítsa.

51 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/48 irányelv 1. cikke szerint az irányelv célja a tagállamok fogyasztóknak nyújtott hitelekkel kapcsolatos megállapodásokra vonatkozó szabályai egyes aspektusainak összehangolása.

52 Ezen irányelv 22. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy amennyiben ez az irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok nem tarthatnak fenn és a nemzeti jogukba nem vezethetnek be az említett irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket.

53 Végezetül a fogyasztók kiterjedt védelmének biztosítása érdekében az uniós jogalkotó ezen irányelv 3. cikkének g) pontjában "a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" fogalmát szélesen határozza meg, mint amelybe beletartozik minden költség, ideértve a kamatot, jutalékot, az adókat és bármely olyan egyéb díjat, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie, és amelyek a hitelező előtt ismertek, kivéve a közjegyzői költségeket (2020. március 26-iMikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítélet, C-779/18, EU:C:2020:236, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54 Márpedig meg kell állapítani, hogy e definíció nem tartalmaz korlátozást azon díjak típusát vagy igazolását illetően, amelyek megfizetésére a fogyasztók az ilyen hitelszerződés keretében kötelezhetők (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26-iMikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz inwestycyjny Zamknięty ítélet, C-779/18, EU:C:2020:236, 40. és 42. pont). Az említett definíció szövegéből tehát nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy nem háríthatók a fogyasztóra a hitelező gazdasági tevékenységének olyan költségei, mint az infrastruktúrához vagy a személyzethez kapcsolódó költségek.

55 Következésképpen, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 118. pontjában rámutatott, a 2008/48 irányelvnek nem célja a költségeknek a hitelszerződés keretében való megosztásának a harmonizációja, így a tagállamok továbbra is hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy a költségeket érintően szabályozási mechanizmusokat írjanak elő, amennyiben azok nem ellentétesek az említett irányelv által harmonizált szabályokkal.

56 E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy az illetékes nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia azt, hogy az ilyen nemzeti szabályozás nem ír-e elő egyéb tájékoztatási kötelezettségeket a 2008/48 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében előírtakon felül, amely rendelkezés teljes harmonizációt valósít meg azon információkat érintően, amelyeknek szerepelniük kell a hitelszerződésben (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26-iMikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítélet, C-779/18, EU:C:2020:236, 45. és 47. pont).

57 A fentiekből következik, hogy a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontját és 22. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a fogyasztói hitelre vonatkozó olyan nemzeti szabályozás, amely megállapítja a fogyasztóra terhelhető nem kamatjellegű hitelköltségek maximális összegének számítási módját, még akkor sem, ha e számítási mód lehetővé teszi az eladó vagy szolgáltató számára, hogy a gazdasági tevékenységének gyakorlásához kapcsolódó általános költségek egy részét a fogyasztóra hárítsa, feltéve hogy az említett szabályozás az említett maximális összeget érintő rendelkezéseivel nem sérti ezen irányelv harmonizált rendelkezéseit.

A C-84/19. sz. ügyben előterjesztett első kérdésről

58 A kérdést előterjesztő bíróság a C-84/19. sz. ügyben előterjesztett első kérdésével, amelyet másodikként kell megvizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy nem tartozik ezen irányelv hatálya alá az olyan szerződési feltétel, amely a nem kamatjellegű hitelköltségeket a fogyasztói hitelre vonatkozó nemzeti jogszabály által előírt felső határnak megfelelően határozza meg, amennyiben e jogszabály előírja, hogy a nem kamatjellegű hitelköltségek az e felső határt vagy a hitel teljes összegét meghaladó részükben nem fizetendők meg.

59 A 2020. március 26-iMikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz inwestycyjny Zamknięty ítélet (C-779/18, EU:C:2020:236) alapjául szolgáló ügy többek között a fogyasztói hitelről szóló törvény 36a. cikkére vonatkozott. Ezen ítélet 50. pontjában a Bíróság először is emlékeztetett arra, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése, amely a kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröző feltételekre vonatkozik, az irányelv hatálya alóli kizáró szabályt tartalmaz, amely a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében két feltételtől függ. Egyrészről a szerződési feltételnek törvényi vagy rendeleti rendelkezést kell tükröznie, másrészről e jogszabályi rendelkezésnek kötelező érvényűnek kell lennie.

60 Az említett ítélet 55. pontjából továbbá kitűnik, hogy bár a Bíróság az ítélkezési gyakorlatában kialakította a 93/13 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének értelmezési szempontjait, az illetékes nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti jog rendelkezéseit az előtte folyamatban lévő ügy körülményeire alkalmazza, és azokból konkrét következtetéseket vonjon le.

61 Végezetül ugyanezen ítélet 57. pontjában a Bíróság - fenntartva, hogy az említett ügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálatot végeznie - megállapította, hogy úgy tűnik, hogy a fogyasztói hitelről szóló törvény 36a. cikkéhez hasonló nemzeti rendelkezés önmagában nem határozza meg a szerződő felek jogait és kötelezettségeit, hanem arra szorítkozik, hogy korlátozza az arra vonatkozó szabadságukat, hogy a hitel nem kamatjellegű költségét bizonyos szint felett határozzák meg, és nem akadályozza meg a nemzeti bíróságot abban, hogy e meghatározás esetlegesen tisztességtelen jellegét akár a jogszabályban meghatározott felső határ alatt is vizsgálja.

62 Márpedig e megfontolások átültethetők a C-84/19. sz. ügyre, amely ugyanezen nemzeti jogszabályra vonatkozik, és azok relevánsak a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása szempontjából. Így az a körülmény, hogy a fogyasztói hitelről szóló törvény 36a. cikke értelmében a nem kamatjellegű hitelköltségeket nem kell megfizetni a jogszabályi felső határt vagy hitel teljes összegét meghaladó részükben, nem jár azzal a hatással, hogy kizárja az említett szerződési feltételt a 93/13 irányelv hatálya alól.

63 A fenti megfontolásokra tekintettel a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem kizárt ezen irányelv hatálya alól az olyan szerződési feltétel, amely a nem kamatjellegű hitelköltségeket a fogyasztói hitelre vonatkozó nemzeti jogszabály által előírt felső határnak megfelelően határozza meg, amennyiben e jogszabály előírja, hogy a nem kamatjellegű hitelköltségek az e felső határt vagy a hitel teljes összegét meghaladó részükben nem fizetendők meg.

A C-84/19. sz. ügyben előterjesztett második és harmadik kérdésről

64 A kérdést előterjesztő bíróság a C-84/19. sz. ügyben előterjesztett második és harmadik kérdésével, amelyeket együttesen és harmadszor kell megvizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a fogyasztói hitelszerződés azon feltételei, amelyek a szerződéses kamatokat érintő kifizetésektől eltérő költségeket terhelnek a fogyasztóra, az e rendelkezésben előírt kivétel hatálya alá tartoznak, amennyiben e feltételek nem határozzák meg sem e költségek jellegét, sem pedig az azok ellenében nyújtott szolgáltatásokat.

65 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.

66 Márpedig, mivel e rendelkezés kivételt biztosít a tisztességtelen feltételek tartalmi vizsgálatának azon rendszere alól, amelyet az ezen irányelv által bevezetett fogyasztóvédelmi rendszer előír, a Bíróság megállapította, hogy e rendelkezést szigorúan kell értelmezni (2015. április 23-iVan Hove ítélet, C-96/14, EU:C:2015:262, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67 Ami először is a "szerződés elsődleges tárgyának" a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalmát illeti, a Bíróság már rámutatott arra, hogy az kizárólag azon szerződési feltételek érdemi vizsgálata részletes szabályainak és terjedelmének megállapítására irányul, amelyeket nem tárgyaltak meg egyedileg, és amelyek az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződések alapvető szolgáltatásait írják le, valamint amelyek azokat jellemzik. Ezzel szemben azok a feltételek, amelyek a magának a szerződéses kapcsolatnak a lényegét meghatározó feltételekhez képest járulékos jelleggel rendelkeznek, nem tartozhatnak az említett fogalomba (lásd ebben az értelemben. 2019. október 3-iKiss és CIB Bank, C-621/17, EU:C:2019:820, 32. pont).

68 E tekintetben a hitelszerződés keretében a hitelező a hitelszerződéssel elsődlegesen arra vállal kötelezettséget, hogy bizonyos pénzösszeget bocsát a hitelfelvevő rendelkezésére, míg az utóbbi a maga részéről alapvetően azt a kötelezettséget vállalja, hogy általában kamatokkal növelten előre meghatározott időpontokban visszafizeti ezt a pénzösszeget. Az ilyen szerződés alapvető szolgáltatásai tehát egy pénzösszeghez kapcsolódnak, amelyet a folyósítás és a visszafizetés pénznemének rögzítésével kell meghatározni (2017. szeptember 20-iAndriciuc és társai ítélet, C-186/16, EU:C:2017:703, 38. pont).

69 Márpedig a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti "elsődleges tárgy" és "ár" fogalmának pontos terjedelmét nem lehet meghatározni a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontja szerinti "a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" fogalma alapján (2015. február 26-iMatei ítélet, C-143/13, EU:C:2015:127, 47. pont). Így az, hogy a fogyasztói hitel teljes költsége különböző típusú költségeket vagy "jutalékot" is magában foglal, nem meghatározó annak megállapítása szempontjából, hogy e költségek a hitelszerződés alapvető szolgáltatásainak körébe tartoznak-e.

70 A jelen ügyben azok a szerződési feltételek, amelyeket a C-84/19. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróság szerint nem tárgyaltak meg egyedileg, a fogyasztót terhelő, a tőke- és kamattörlesztésen kívüli kifizetésekre vonatkoznak. Többek között olyan feltételekről van szó ugyanis, amelyek egy "Te Csomagod - Extra Csomag" nevű kiegészítő szolgáltatásra, egy jutalékra és egy előzetes kifizetésre vonatkoznak.

71 Az ezen ügyben kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapügy tárgyát képező hitelszerződés természetére, kikötéseire és általános rendszerére, valamint azon ténybeli és jogi háttérre tekintettel, amelybe ezen utóbbi illeszkedik, értékelje, hogy a szóban forgó feltételek olyan szolgáltatásokra vonatkoznak-e, amelyek e szerződés alapvető elemét képezik, és konkrétabban az adós azon kötelezettségére, hogy visszatérítse a hitelező által rendelkezésére bocsátott összeget.

72 Konkrétan a szerződés elsődleges tárgyának körébe tartozónak tekinthetők a világos és érthető feltételek, mivel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében előírttal azonos átláthatósági követelmény szerepel az irányelv 5. cikkében is, amely szerint az írásbeli szerződési feltételeknek "mindig" világosaknak és érthetőeknek kell lenniük. A két rendelkezés közül az elsőben szereplő átláthatósági követelmény hatálya megegyezik a másodikban szereplő követelményével (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3-iKiss és CIB Bank ítélet, C-621/17, EU:C:2019:820, 36. pont; 2020. március 3-iGómez del Moral Guasch ítélet, C-125/18, EU:C:2020:138, 46. pont).

73 E tekintetben, mivel az ezen irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapul, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezen átláthatósági követelményt kiterjesztő módon kell értelmezni, azaz nem csupán az kötelező, hogy az érintett feltétel nyelvtani szempontból érthető legyen a fogyasztóra számára, hanem az is, hogy e fogyasztó pontos és érthető kritériumok alapján értékelni tudja az őt érintő gazdasági következményeket (lásd ebben az értelemben. 2020. március 3-iGómez del Moral Guasch, C-125/18, EU:C:2020:138, 50. pont).

74 Következésképpen, annak értékelése érdekében, hogy a szóban forgó, a fogyasztót terhelő költségekre vonatkozó feltételek a szerződés elsődleges tárgyának körébe tartoznak-e, vagy sem, a jelen ügyben a C-84/19. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia, hogy az értékelés céljából elé terjesztett valamennyi releváns ténybeli elemre, így a hitelező által a hitelszerződés megkötése keretében közzétett reklámra és tájékoztatásra, valamint általánosabban a QJ által aláírt fogyasztói hitelszerződés összes feltételére tekintettel a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó esetében teljesült-e az, hogy nem csak hogy megismerhette az "előzetes kifizetés", a "jutalék", és a "Te csomagod - Extra csomag" címén fizetendő összegeket, hanem értékelni is tudta azoknak a számára esetlegesen jelentős gazdasági következményeit (lásd analógia útján: 2015. április 23-iVan Hove ítélet, C-96/14, EU:C:2015:262, 47. pont).

75 Kétségtelen, hogy az eladó vagy szolgáltató nem köteles arra, hogy részletezze minden egyes olyan szolgáltatás jellegét, amelyet a szerződés feltételek értelmében a fogyasztóra terhelt költségek - mint például a "jutalék" vagy az "előzetes fizetés" - ellenében nyújtanak. Az átláthatósági kötelezettségnek való megfelelés érdekében azonban fontos, hogy a ténylegesen nyújtott szolgáltatások jellege a teljes egészében tekintett szerződésből észszerűen érthető vagy levezethető legyen. Ezenkívül a fogyasztónak képesnek kell lennie annak ellenőrzésére, hogy nincs-e átfedés a különböző költségek, vagy az azok ellenében nyújtott szolgáltatások között (2019. október 3-iKiss és CIB Bank ítélet, C-621/17, EU:C:2019:820, 43. pont).

76 A jelen ügyben - a C-84/19. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálat sérelme nélkül - az "előzetes kifizetés" és a "jutalék" elnevezésű költségeket illetően QJ-ben jogosan merülhettek fel kérdések mind az azok útján fedezni kívánt szolgáltatásokat, mind az azok közötti esetleges átfedést illetően. Egyrészt ugyanis a szerződés két, adminisztratív költségeket előíró, "előzetes kifizetés", illetve "jutalék" címet viselő feltételt tartalmazott, amelyek közül mindkettő arra utal, hogy a hitelnyújtásért fizetendő összegekről van szó.

77 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia azt, hogy a "jutalék" megnevezésű költségtételnek a lengyel jogban fennálló szokásos jelentése szerint utalhat-e arra, hogy a QJ által aláírt szerződés megkötésekor alkalmazotthoz hasonló hitelközvetítő díjazásáról van szó, és hogy fennáll-e, hogy ilyen helyzetben a fogyasztó a 2008/48 irányelv 21. cikkének b) pontjában előírtakkal ellentétben nem tudta értékelni, hogy azon eladó vagy szolgáltató szolgáltatásaiért fizet-e, amellyel a szerződést köti, vagy a közvetítő szolgáltatásaiért.

78 Ilyen körülmények között nem biztosított, hogy a fogyasztó globálisan érti a kifizetési kötelezettségeit, és az e költségeket előíró feltételek gazdasági következményeit.

79 Másodszor, "az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére" vonatkozó vizsgálatot illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a feltételek e csoportja, amelynek esetében az esetleges tisztességtelen jelleg nem vizsgálható, korlátozott terjedelemmel rendelkezik, mivel e kizárás kizárólag az árnak vagy az előírt díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére vonatkozik, és ennek a kizárásnak az a magyarázata, hogy nincsen semmilyen díjtáblázat vagy objektív jogi szempont, amely behatárolhatná és vezérelhetné e megfelelést vizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30-iKásler és Káslerné Rábai ítélet, C-26/13, EU:C:2014:282, 55. pont; 2019. október 3-iKiss és CIB Bank ítélet, C-621/17, EU:C:2019:820, 34. pont).

80 E szigorú értelmezésre tekintettel a Bíróság megállapította, hogy a fogyasztó által a hitelezőnek fizetendő ellenértékre vonatkozó, vagy a fogyasztó által a hitelezőnek fizetendő tényleges árat befolyásoló feltételek főszabály szerint nem tartoznak a feltételek e második csoportjába, kivéve azt a kérdést, hogy a szerződésben kikötött ellenérték vagy ár összege megfelel-e a hitelező által ellenértékként nyújtott szolgáltatásnak (2015. február 26-iMatei ítélet, C-143/13, EU:C:2015:127, 56. pont; 2019. október 3-iKiss és CIB Bank, C-621/17, EU:C:2019:820, 35. pont).

81 Ami a C-84/19. sz. ügy tárgyát képező szerződési feltételek "megfelelőségének", azaz a megkövetelt kifizetések és az azoknak megfelelő szolgáltatás közötti viszonynak az értékelését illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az említett feltételek nem fejtették ki, hogy mely szolgáltatásra vonatkoznak az "előzetes kifizetés" és a "jutalék" elnevezésű költségek.

82 Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság közli, hogy a polgári törvénykönyv 3851. cikke (1) bekezdésének szövege, amely rendelkezés az ár és az ellenérték megfelelőségének vizsgálatára vonatkozó, a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében előírt kivételt a lengyel jogba átültette, csak azokra a feltételekre vonatkozik, amelyek a szerződés elsődleges tárgyához kapcsolódnak.

83 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 62. pontjában lényegében rámutatott, mivel a polgári törvénykönyv 3851. cikkének (1) bekezdése, amely a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését átültette a lengyel jogba, az ezen uniós jogi rendelkezésben foglalt kivétel tekintetében szigorúbb hatályt határoz meg, ily módon magasabb szintű védelmet biztosítva a fogyasztó számára - amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia -, e rendelkezés lehetővé teszi az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegének átfogóbb vizsgálatát.

84 E tekintetben a 93/13 irányelv 8. cikke előírja, hogy a tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak az EUSZ-Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak. Ez az említett irányelv tizenkettedik preambulumbekezdésében megfogalmazott elvet tükrözi, amely szerint az irányelv a tisztességtelen feltételekre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak csupán részleges és minimális harmonizációját valósítja meg.

85 Márpedig a Bíróság az ítélkezési gyakorlatában megállapította, hogy az olyan nemzeti jogi rendelkezés, amely a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében megállapított kivételnek szigorúbb hatályt biztosít, hozzájárul ezen irányelv fogyasztóvédelmi célkitűzéséhez (lásd analógia útján: 2020. április 2-iCondominio di Milano, via Meda ítélet (C-329/19, EU:C:2020:263, 36. pont).

86 A fenti megfontolások összességére tekintettel a C-84/19. sz. ügyben előterjesztett második és harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fogyasztói hitelszerződés azon feltételei, amelyek a hitel tőkerészének és kamatainak a megfizetésétől eltérő költségeket terhelnek a fogyasztóra, nem tartoznak az e rendelkezésben előírt kivétel hatálya alá, amennyiben e feltételek nem határozzák meg sem e költségek jellegét, sem pedig az azok ellenében nyújtott szolgáltatásokat, és oly módon vannak megfogalmazva, hogy a fogyasztóban zavart keltenek a kötelezettségeit és az említett feltételek gazdasági következményeit illetően, aminek fennállását a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

A C-222/19. sz. ügyben előterjesztett kérdésről

87 A C-222/19. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróság az utolsóként megválaszolandó kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely felső határt állapít meg a hitelnek a fogyasztóra terhelhető teljes költségére vonatkozóan, amelybe belefoglalhatók a hitelező általános gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó költségek is.

88 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv célja az, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó nemzeti rendelkezéseit. Márpedig, amint az ezen irányelv 1. cikkének a tizenharmadik preambulumbekezdésével, valamint a 3. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdéséből következik, az említett irányelvnek nem a nemzeti rendelkezéseknek a fogyasztókra nézve esetlegesen hátrányos jellegükre vonatkozó vizsgálatának a bevezetése a célja, hanem kizárólag a fogyasztókkal kötött szerződésekben szereplő, egyedileg meg nem tárgyalt feltételek vizsgálatának a bevezetése (lásd ebben az értelemben: 2019. április 3-iAqua Med ítélet, C-266/18, EU:C:2019:282, 28. pont).

89 E körülmények között, annak érdekében, hogy a C-222/19. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ lehessen adni, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést át kell fogalmazni lényegében arra irányuló kérdésként, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan szerződési feltétel, amelyet egyedileg nem tárgyaltak meg, és amely a jogszabályban előírt felső határ alatt olyan nem kamatjellegű hitelköltségeket terhel a fogyasztóra, amelyek magukban foglalják a hitelező gazdasági tevékenységének a költségeit, e rendelkezés értelmében tisztességtelennek tekinthető.

90 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

91 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ezen utóbbi hatásköre ezen a területen kiterjed a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és az irányelv mellékletében szereplő "tisztességtelen feltétel" fogalmának, valamint annak az értelmezésére, hogy a nemzeti bíróság milyen szempontokat alkalmazhat vagy köteles alkalmazni valamely szerződési feltételnek az ezen irányelvben foglalt rendelkezésekre tekintettel történő vizsgálatakor, azzal, hogy az említett bíróság feladata, hogy e szempontok alapján az adott tényállás sajátos körülményei függvényében az adott szerződési feltétel konkrét minősítéséről döntsön. Ebből következik, hogy a Bíróságnak válaszában arra kell szorítkoznia, hogy olyan iránymutatásokat adjon a kérdést előterjesztő bíróság számára, amelyeket ez utóbbinak figyelembe kell vennie az érintett feltétel tisztességtelen jellegének értékelése során (2013. március 14-iAziz ítélet, C-415/11, EU:C:2013:164, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

92 Ami a nem kamatjellegű költségeket a fogyasztóra terhelő feltételek által előidézett jelentős egyenlőtlenség vizsgálatát illeti, az nem korlátozódhat olyan mennyiségi jellegű gazdasági értékelésre, amely egyrészt a szerződés tárgyát képező ügylet teljes költségének, és másrészt az említett feltétellel a fogyasztóra hárított költségeknek az összevetésén alapul. A Bíróság ugyanis már megállapította, hogy a jelentős egyenlőtlenség eredhet önmagában abból, hogy kellően súlyos mértékben sérül a fogyasztónak mint szerződéses félnek az alkalmazandó nemzeti rendelkezések szerinti helyzete, akár úgy, hogy szűkebbé válik azon jogok tartalma, amelyek e rendelkezések alapján a szerződésből fakadóan megilletik, akár úgy, hogy korlátozzák e jogok gyakorlását, akár úgy, hogy olyan további kötelezettséggel terhelik, amelyet a nemzeti szabályok nem írnak elő (2019. október 3-iKiss és CIB Bank ítélet, C-621/17, EU:C:2019:820, 51. pont).

93 Azon kérdést illetően, hogy az ilyen egyenlőtlenség milyen körülmények között jön létre "a jóhiszeműség követelményével ellentétben", a 93/13 irányelv tizenhatodik preambulumbekezdésére tekintettel a Bíróság az ítélkezési gyakorlatában a nemzeti bíróságok számára annak vizsgálatát javasolta, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta-e, hogy utóbbi az ilyen feltételt a tárgyalás nyomán elfogadja (2019. november 7-iProfi Credit Polska ítélet, C-419/18 és C-483/18, EU:C:2019:930, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

94 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy - amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik - a nemzeti jog értelmében a hitelnyújtáshoz kapcsolódó költségek már magukban foglalják az eladó vagy szolgáltató gazdasági tevékenységének gyakorlásával összefüggő költségeket.

95 Így a fogyasztót terhelő, nem kamatjellegű, olyan hitelköltség, amelyet a nemzeti jogszabályok értelmében maximáltak, a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében akkor is jelentős egyenlőtlenséghez vezethet, ha azt e felső érték alatt állapították meg, ha az ellenértékként nyújtott szolgáltatások nem tartoznak észszerű módon a hitelszerződés megkötése vagy kezelése keretében nyújtott szolgáltatások körébe, vagy ha a kölcsön nyújtásának és kezelésének költségei címén a fogyasztóra hárított összegek egyértelműen aránytalannak tűnnek a kölcsön összegének viszonylatában. A kérdést előterjesztő bíróságnak e tekintetben figyelembe kell vennie a többi szerződési feltétel hatását annak eldöntéséhez, hogy az említett feltételek jelentős egyenlőtlenséget idéznek-e elő az adós kárára.

96 Ilyen körülmények között az átláthatóságnak a 93/13 irányelv 5. cikkéből eredő követelményére figyelemmel nem lehet úgy tekinteni, hogy az eladó vagy szolgáltató észszerűen számíthatott arra, hogy a fogyasztóval szemben való átlátható eljárás esetén ezen utóbbi a megtárgyalást követően elfogadja az ilyen feltételt.

97 A fentiekből az következik, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan, nem kamatjellegű hitelköltségekre vonatkozó szerződési feltétel, amely e költséget a jogszabályban előírt felső határ alatt határozza meg, és amely a hitelező gazdasági tevékenységének a költségeit a fogyasztóra hárítja, a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhet elő a fogyasztó kárára abban az esetben, ha ezen utóbbira az igénybe vett szolgáltatásoknak és a felvett hitel összegének viszonylatában aránytalan költségeket terhel, aminek fennállását a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

A költségekről

98 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének g) pontját és 22. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a fogyasztói hitelre vonatkozó olyan nemzeti szabályozás, amely megállapítja a fogyasztóra terhelhető nem kamatjellegű hitelköltségek maximális összegének számítási módját, még akkor sem, ha e számítási mód lehetővé teszi az eladó vagy szolgáltató számára, hogy a gazdasági tevékenységének gyakorlásához kapcsolódó általános költségek egy részét a fogyasztóra hárítsa, feltéve hogy az említett szabályozás az említett maximális összeget érintő rendelkezéseivel nem sérti ezen irányelv harmonizált rendelkezéseit.

2) A 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem kizárt ezen irányelv hatálya alól az olyan szerződési feltétel, amely a nem kamatjellegű hitelköltségeket a fogyasztói hitelre vonatkozó nemzeti jogszabály által előírt felső határnak megfelelően határozza meg, amennyiben e jogszabály előírja, hogy a nem kamatjellegű hitelköltségek az e felső határt vagy a hitel teljes összegét meghaladó részükben nem fizetendők meg.

3) A 2011/83 irányelvvel módosított 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fogyasztói hitelszerződés azon feltételei, amelyek a hitel tőkerészének és kamatainak a megfizetésétől eltérő költségeket terhelnek a fogyasztóra, nem tartoznak az e rendelkezésben előírt kivétel hatálya alá, amennyiben e feltételek nem határozzák meg sem e költségek jellegét, sem pedig az azok ellenében nyújtott szolgáltatásokat, és oly módon vannak megfogalmazva, hogy a fogyasztóban zavart keltenek a kötelezettségeit és az e feltételek gazdasági következményeit illetően, aminek fennállását a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

4) A 2011/83 irányelvvel módosított 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan, nem kamatjellegű hitelköltségekre vonatkozó szerződési feltétel, amely e költséget a jogszabályban előírt felső határ alatt határozza meg, és amely a hitelező gazdasági tevékenységének a költségeit a fogyasztóra hárítja, a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhet elő a fogyasztó kárára abban az esetben, ha ezen utóbbira az igénybe vett szolgáltatásoknak és a felvett hitel összegének viszonylatában aránytalan költségeket terhel, aminek fennállását a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.