BH 2012.9.222 Ha a házasságkötést megelőzően az egyik házastárs által megvásárolt ingatlan vételárának egy részét már a házasság fennállása alatt közösen törlesztik, a másik házastárs javára nem keletkeztet dologi jogi igényt, azaz ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjog megállapítása helyett kizárólag kötelmi igény érvényesítésére ad lehetőséget [Csjt. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek., 31. § (2) bek., Ptk. 117. § (3) bek.]

Az I. rendű alperes a felperes édesanyjával (a továbbiakban: a felperes jogelődje) 1975 júniusában kötött házasságot. A házasságkötést megelőzően az I. rendű alperes megvásárolta a B.-i, Sz. út 8. szám alatti kétszobás ingatlant 50 000 forint vételárért. Tulajdonjogát a földhivatal 1/1 arányban vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy jogelődje a Csjt. 27. §-a alapján házastársi vagyonközösség címén az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogot szerzett az ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségére és azt, mint törvényes örökös az I. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten megszerezte. Előadása szerint a perbeli ingatlant a jogutódja az I. rendű alperessel közösen vásárolta, de a vételár nagyobb részét bizonyosan közösen fizették ki az eladónak.

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Védekezése szerint az ingatlan a különvagyonát képezi, mert a házasságkötés előtt vásárolt ingatlan teljes vételárát egyedül fizette ki, oly módon, hogy 1975 áprilisában 10 000 forintot, majd 1975. december 10-én további 40 000 forintot teljesített.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a per tárgyát képező ingatlant az I. rendű alperes a különvagyonából vásárolta meg. Álláspontja szerint az ingatlan különvagyoni jellegét erősíti az a tény is, hogy a tulajdonjog bejegyzése 1/1 arányban a házasságban élő I. rendű alperes javára történt.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezésével kapcsolatban utalt arra, hogy az a tény, mely szerint a házasság megkötése után történt a vételár egy részének a kifizetése, valóban megalapozná a házastársi közös vagyon vélelmének alkalmazását, azonban az elsőfokú bíróság a tanúvallomások és egyéb körülmények okszerű mérlegelésével hozta meg a döntését, és megalapozottan következtetett arra, hogy az ingatlan megvásárlása az I. rendű alperes különvagyonából történt.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és tartalma szerint az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a keresetének való teljes helytadást kért.

Hivatkozása szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdésében és a Csjt. 27. § (1) bekezdésében foglaltakat, az eljáró bíróságok a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével, iratellenesen állapították meg a tényállást és abból helytelen következtetésre jutottak annak kimondásakor, hogy a teljes vételár az I. rendű alperes különvagyona volt. Megítélése szerint a tanúvallomásokból nem juthattak volna erre a következtetésre, mert a nem vitásan a házasságkötés után kifizetett vételárrész a tanúk szerint is közös pénz volt. Ebből szerinte egyértelműen következik, hogy az ingatlannak csak az 1/5 része az I. rendű alperes különvagyona, míg 4/5 része közös vagyon volt.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A peres felek által sem vitatottan a perbeli ingatlant az I. rendű alperes, a felperes jogelődjével való házasságkötését megelőzően vásárolta.

Az 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 7. § (1) bekezdése értelmében - megegyezően a széljegyzés idején hatályban volt 1972. évi 31. törvényerejű rendeletben foglaltakkal - az ingatlan-nyilvántartásban egy-egy bejegyzés ranghelyét és ezzel a bejegyzések rangsorát - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a bejegyzés, feljegyzés iránt benyújtott kérelem iktatási időpontja határozza meg. Az Inytv. 44. § (1) bekezdése értelmében a beadványokat az iktatószámok sorrendjében kell elintézni.