32006R1896

Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról

30.12.2006 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 399/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1896/2006/EK RENDELETE

(2006. december 12.)

az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 61. cikke c) pontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),[1]

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),[2]

mivel:

(1) A Közösség célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség fokozatos létrehozása céljából a Közösségnek többek között el kell fogadnia a határokon átnyúló polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos, és a belső piac megfelelő működéséhez szükséges intézkedéseket.

(2) A Szerződés 65. cikke c) pontjának megfelelően ezen intézkedések magukban foglalják a polgári eljárások megfelelő lefolytatását akadályozó tényezők kiküszöbölését szolgáló intézkedéseket is, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárási szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.

(3) Az Európai Tanács 1999. október 15-16-i tamperei ülésén felkérte a Tanácsot és a Bizottságot új jogszabályok kidolgozására a zavartalan igazságügyi együttműködés és az igazságszolgáltatáshoz való könnyebb hozzáférés tekintetében alapvető fontosságú kérdésekben, és ezzel összefüggésben utalt különösen a pénzfizetésre irányuló meghagyásokra.

(4) 2000. november 30-án a Tanács elfogadta a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtására irányuló intézkedésekről szóló közös bizottsági és tanácsi programot (3). A program a bírósági határozatokra irányuló különös, egységes és összehangolt, a Közösségen belül megállapított eljárás bevezetését helyezi kilátásba egyes területeken, így a nem vitatott követelésekkel kapcsolatban is. Ennek előmozdításaként az Európai Tanács által 2004. november 5-én elfogadott hágai program az európai fizetési meghagyással kapcsolatos munka tevékeny folytatására szólított fel.[3]

(5) A Bizottság 2002. december 20-án elfogadta az európai fizetési meghagyásos eljárásról, valamint a kis értékű követelések elbírálására irányuló eljárások egyszerűsítését és gyorsítását célzó intézkedésekről szóló zöld könyvet. A zöld könyv konzultációkat indított a nem vitatott követelések behajtására irányuló, egységes vagy összehangolt európai eljárás esetleges céljai és jellemzői tekintetében.

(6) Az olyan követelések gyors és hatékony behajtása, amelyek tekintetében nincs jogvita, az Európai Unióban tevékenykedő gazdasági szereplők számára kiemelkedően fontos, mivel a késedelmes kifizetések képezik a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások fennmaradását veszélyeztető fizetésképtelenség fő okát, valamint nagyszámú munkahely elvesztését eredményezik.

(7) A tagállamok megpróbálják kezelni a nem vitatott követelések tömeges behajtásának kérdését, az államok többsége egyszerűsített fizetési meghagyásos eljárás révén, azonban mind a nemzeti jogszabályok tartalma, mind a hazai eljárások eredményessége nagymértékben eltér egymástól. Ezen kívül a jelenleg létező eljárások a határokon átnyúló ügyekben gyakran vagy nem megengedhetők, vagy gyakorlatilag nem lefolytathatók.

(8) A hatékony igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés ebből eredő akadályai a határokon átnyúló ügyekben, valamint a belső piacon belüli verseny torzulása abból adódóan, hogy a különböző tagállamokban a hitelezők rendelkezésére álló eljárási eszközök működésbeli különbségei, olyan közösségi jogi szabályozást tesznek szükségessé, amelyek az Európai Unió egész területén egyenlő lehetőségeket biztosítanak a hitelezők és adósok számára.

(9) E rendelet célja egy európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése, valamint az európai fizetési meghagyások tagállamok közötti szabad áramlásának lehetővé tétele olyan minimumszabályok megállapítása révén, amelyek betartása szükségtelenné tesz bármely, az elismerést és végrehajtást megelőző köztes eljárást a végrehajtás szerinti tagállamban.

(10) Az e rendelet által megállapított eljárás kiegészítő és szabadon választható eszközként áll a jogosult rendelkezésére, akinek továbbra is jogában áll a nemzeti jogban előírt eljárást igénybe venni. Ennek megfelelően ez a rendelet nem lép a nem vitatott követelések behajtására szolgáló, nemzeti jog szerint létező mechanizmusok helyébe, és nem is hangolja azokat össze.

(11) Az eljárásban a felek és a bíróság közötti kapcsolattartásban - a lehető legnagyobb mértékben - formanyomtatványokat kell használni az eljárás lefolytatásának megkönnyítése és az automatizált adatfeldolgozás lehetővé tétele érdekében.

(12) A tagállamoknak az európai fizetési meghagyás kibocsátására hatáskörrel rendelkező bíróságok meghatározása során kellően figyelembe kell venniük az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosításának szükségességét.

(13) Az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben a jogosult köteles elégséges tájékoztatással szolgálni a követelés egyértelmű megállapításához és alátámasztásához annak érdekében, hogy a kötelezett jól tájékozott döntést hozhasson arról, hogy ellentmond-e a követelésnek, vagy azt nem vitatja.

(14) Ebben az összefüggésben a jogosult köteles benyújtani a követelést alátámasztó bizonyítékok ismertetését. E célból a kérelem céljára felhasználandó formanyomtatványnak tartalmaznia kell a pénzkövetelések alátámasztására általában szolgáló bizonyítéktípusok lehető legteljesebb körű felsorolását.

(15) Az európai fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtásakor le kell róni a megfelelő eljárási illetéket.

(16) A bíróságnak a kérelmet - beleértve a joghatóság kérdését és a bizonyítékok ismertetését is - a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott tájékoztatás alapján kell megvizsgálnia. Ez lehetővé tenné a bíróság számára a követelés megalapozottságának prima facie vizsgálatát, és többek között a nyilvánvalóan alaptalan követelések vagy elfogadhatatlan kérelmek elutasítását. A vizsgálatot nem kell bírónak végeznie.

(17) A kérelem elutasítása ellen fellebbezésnek nincs helye. Ez azonban nem zárja ki a kérelmet elutasító határozat esetleges felülvizsgálatát azonos fokon eljáró bíróság előtt a nemzeti jognak megfelelően.

(18) Az európai fizetési meghagyásban tájékoztatni kell a kötelezettet választási lehetőségéről, amely szerint vagy megfizeti a jogosultnak a megítélt összeget, vagy - ha a követelést vitatni kívánja -30 napon belül ellentmondását elküldheti. A követelésre vonatkozóan a jogosult által nyújtott teljes körű tájékoztatáson túlmenően a kötelezettet tájékoztatni kell az európai fizetési meghagyás jogkövetkezményeiről, és különösen azokról a következményekről, amelyek akkor állnak be, ha a kötelezett a követelést nem vitatja.

(19) A polgári eljárási szabályok és különösen az iratok kézbesítésére irányadó szabályok tekintetében a tagállamok között fennálló különbségek miatt szükséges az európai fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatos minimumszabályok pontos és részletes meghatározása. Így különösen az említett minimumszabályok teljesítése tekintetében a jogi vélelmen alapuló kézbesítési mód nem tekinthető elégségesnek az európai fizetési meghagyás kézbesítéséhez.

(20) A 13. és 14. cikkben felsorolt kézbesítési módok mindegyike teljes bizonyossággal (13. cikk) vagy igen nagyfokú valószínűséggel (14. cikk) biztosítja, hogy a kézbesített irat eljut a címzettjéhez.

(21) A kötelezetten kívüli meghatározott személyeknek történő személyes kézbesítés a 14. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján csak akkor tekinthető az említett rendelkezések betartásával teljesítettnek, ha az adott személyek ténylegesen elfogadták/átvették az európai fizetési meghagyást.

(22) A 15. cikket olyan esetekben kell alkalmazni, amikor a bíróságon a kötelezett nem tud megjelenni - mint a jogi személyek esetében -, és képviseletét törvényben meghatározott arra jogosult személy látja el, valamint azokban a helyzetekben, amikor a kötelezett más személyt, elsősorban ügyvédet hatalmaz meg arra, hogy az adott bírósági eljárás során őt képviselje.

(23) A kötelezett az ellentmondást az e rendeletben meghatározott formanyomtatványon nyújthatja be. A bíróságok azonban bármilyen írásos ellentmondást figyelembe vesznek, amennyiben azt világosan fogalmazták meg.

(24) A határidőn belül benyújtott ellentmondás megszünteti az európai fizetési meghagyásos eljárást, és az ügy automatikusan átalakul polgári peres eljárássá, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte erre az esetre az eljárás megszüntetését. A polgári peres eljárás fogalmát nem feltétlenül a nemzeti jog szerint kell értelmezni.

(25) Az ellentmondás benyújtására rendelkezésre álló határidő lejártát követően egyes különleges esetekben a kötelezett számára jogot kell biztosítani arra, hogy kérelmezze az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát. A különleges esetekben történő felülvizsgálat nem eredményezhet a kötelezett számára második lehetőséget a követeléssel szembeni ellentmondásra. A felülvizsgálati eljárás során a követelés - a kötelezett által ismertetett különleges körülményekből eredő mértéken túl - nem vizsgálható érdemben. Az egyéb különleges körülmények magukban foglalhatják azt az esetet is, amikor az európai fizetési meghagyás a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott valótlan adatokon alapult.

(26) A 25. cikk szerinti eljárási illeték nem foglalhatja magában például az ügyvédek tiszteletdíját vagy az iratok nem bíróság általi kézbesítésének költségét.

(27) Az egyik tagállamban kibocsátott, végrehajtható európai fizetési meghagyást a végrehajtás tekintetében úgy kell tekinteni, mintha abban a tagállamban bocsátották volna ki, amelyben annak végrehajtását kérték. A tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom kellő alapul szolgál a tagállami bíróság azon megállapításához, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátásának valamennyi feltétele teljesült ahhoz, hogy az minden más tagállamban végrehajtható legyen anélkül, hogy bírósági felülvizsgálatnak vetnék alá az eljárási minimumszabályok megfelelő alkalmazását a meghagyás végrehajtása szerinti tagállamban. E rendelet rendelkezéseinek - különösen a 22. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint a 23. cikkben meghatározott minimumszabályok - sérelme nélkül az európai fizetési meghagyás végrehajtását szolgáló eljárásokra továbbra is a nemzeti jog alkalmazandó.

(28) A határidők számítására az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (4) kell alkalmazni. A kötelezett figyelmét erre fel hívni és tájékoztatni kell arról, hogy az európai fizetési meghagyást kibocsátó bíróság helye szerinti tagállamban érvényes munkaszüneti napokat a határidő számítása során figyelembe veszik.[4]

(29) Mivel e rendelet célját - tehát az Európai Unióban a nem vitatott pénzkövetelések behajtását szolgáló egységes, gyors és hatékony mechanizmus létrehozását - a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és így a rendelet léptéke és hatása miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(30) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló,1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (5) összhangban kell elfogadni.[5]

(31) Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyság és Írország bejelentették azon óhajukat, hogy részt kívánnak venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(32) A Dánia helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező, illetve nem alkalmazható,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

(1) E rendelet célja:

a) a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése egy európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén;

és

b) az európai fizetési meghagyások tagállamok közötti szabad áramlásának lehetővé tétele olyan minimumszabályok megállapítása révén, amelyek betartása szükségtelenné tesz bármely, az elismerést és végrehajtást megelőző köztes eljárást a végrehajtás szerinti tagállamban.

(2) E rendelet nem akadályozza a jogosultat abban, hogy a 4. cikk értelmében vett követelést valamely tagállam vagy a Közösség joga szerint rendelkezésre álló más eljárás útján érvényesítsen.

2. cikk

Hatály

(1) E rendeletet határokon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, tekintet nélkül a bíróság jellegére. E rendelet hatálya nem terjed ki különösen az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, illetve az államnak az államhatalom gyakorlása során hozott aktusai vagy elkövetett mulasztásai miatti felelősségére („acta iure imperii”).

(2) Ez a rendelet nem alkalmazható a következők tekintetében:

a) házassági vagyonjogon, végrendeleten és öröklésen alapuló jogok;

b) csődeljárás, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárások, csődegyezség, kényszeregyezség és hasonló eljárások;

c) szociális biztonság;

d) szerződésen kívüli kötelmekből eredő követelések, kivéve:

i. ha azok a felek közötti megállapodás tárgyát képezték, illetve tartozás-elismerés esetén,

vagy

ii. ha azok egy közös tulajdonból eredő számszerűsített tartozás kiegyenlítésére szolgának.

(3) E rendeletben a „tagállam” kifejezés a tagállamokat jelenti, Dánia kivételével.

3. cikk

Határokon átnyúló ügyek

(1) E rendelet alkalmazásában határokon átnyúló ügynek minősül az, amelyben legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel.

(2) Az állandó lakóhelyet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (6) 59. és 60. cikkével összhangban kell meghatározni.[6]

(3) Annak meghatározásához, hogy a kérelem határokon átnyúló ügynek minősül-e, az európai fizetési meghagyás iránti kérelem e rendelettel összhangban történő benyújtásának időpontja irányadó.

4. cikk

Az európai fizetési meghagyásos eljárás

Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásának célja az európai fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtásának időpontjában esedékes, meghatározott összegű pénzkövetelések behajtása.

5. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1. „származási tagállam”: az a tagállam, amelyben az európai fizetési meghagyást kibocsátották;

2. „végrehajtás szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az európai fizetési meghagyás végrehajtását kérik;

3. „bíróság”: bármely hatóság, amely a tagállamban az európai fizetési meghagyás vagy bármely más, ahhoz kapcsolódó ügy tekintetében hatáskörrel rendelkezik;

4. „származási bíróság”: az a bíróság, amely az európai fizetési meghagyást kibocsátja.

6. cikk

Joghatóság

(1) E rendelet alkalmazásában a joghatóságot a közösségi jog vonatkozó szabályaival, különösen a 44/2001/EK rendelettel összhangban kell meghatározni.

(2) Amennyiben azonban a követelés valamely személy, a fogyasztó által, gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződésre vonatkozik, és amennyiben a kötelezett a fogyasztó, a 44/2001/EK rendelet 59. cikkének értelmében kizárólag azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelyekben a kötelezett állandó lakóhellyel rendelkezik.

7. cikk

Az európai fizetési meghagyás iránti kérelem

(1) Az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet az I. mellékletben található „A” formanyomtatványon kell benyújtani.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell a következőket:

a) a felek és adott esetben képviselőik neve és címe, valamint azon bíróságé, amelyhez a kérelmet benyújtották;

b) a követelés összege, beleértve a főkövetelést, valamint adott esetben a kamatot, a kötbért és a költségeket;

c) amennyiben a követelésre kamatot kérnek, a kamatláb és az időszak, amelyre a kamatot kérték, kivéve, ha a származási tagállam joga szerint a főkövetelés után automatikusan törvényes kamatot számolnak fel;

d) a jogalap, beleértve a követelés, és adott esetben a kért kamat alapjául szolgáló körülmények ismertetését;

e) a követelést alátámasztó bizonyítékok ismertetése;

f) a joghatóság megalapozása;

és

g) az ügy határokon átnyúló természete a 3. cikk értelmében.

(3) A kérelemben a jogosultnak ki kell jelentenie, hogy legjobb tudomása és meggyőződése szerint az adott tájékoztatás megfelel a valóságnak, valamint hogy tudomásul veszi, hogy bármely szándékoltan valótlan nyilatkozat a származási tagállam joga szerinti megfelelő szankciókat vonhatja maga után.

(4)[7] Arra az esetre, ha a kötelezett az európai fizetési meghagyással szemben ellentmondással élne, a jogosult a kérelemhez csatolt függelékben jelezheti a bíróság számára, hogy az azt követő polgári peres eljárásban a követelését illetően a 17. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett eljárások közül adott esetben melyiket alkalmazzák.

A jogosult az első albekezdésben említett függelékben azt is jelezheti a bíróság számára, hogy a kötelezett általi ellentmondás esetén nem kívánja az áttérést a 17. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti polgári peres eljárásra. Ez nem akadályozza a jogosultat abban, hogy erről a bíróságot a későbbiekben, de mindenképpen legkésőbb a fizetési meghagyás kibocsátása előtt tájékoztassa.

(5) A kérelmet papíron vagy bármely más, a származási tagállam által elfogadott és a származási bíróság rendelkezésére álló kommunikációs eszközön keresztül – beleértve az elektronikus formát is – kell benyújtani.

(6) A jogosultnak vagy adott esetben képviselőjének alá kell írnia a kérelmet. Amennyiben a kérelmet elektronikus formában nyújtják be az (5) bekezdéssel összhangban, azt az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről szóló, 1999. december 13-i 1999/93/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 2. cikkének 2. pontjával összhangban kell aláírni. Az aláírást – további követelmények támasztása nélkül – el kell ismerni a származási tagállamban.[8]

Nem kötelező azonban az ilyen elektronikus aláírás használata, ha és amennyiben a származási tagállam bíróságain rendelkezésre áll olyan egyéb elektronikus kommunikációs rendszer, amely egy meghatározott, előzetesen nyilvántartásba vett, hitelesített felhasználói csoport részére hozzáférhető, és lehetővé teszi ezen felhasználók azonosítását biztonságos módon. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ilyen kommunikációs rendszerekről.

8. cikk[9]

A kérelem megvizsgálása

A bíróság, amelyhez európai fizetési meghagyás iránti kérelmet nyújtottak be, a lehető legkorábban a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány alapján megvizsgálja, hogy teljesülnek-e a 2., 3., 4., 6. és 7. cikkben foglalt követelmények, valamint hogy a követelés megalapozottnak tűnik-e. Ez a vizsgálat automatizált eljárással is lefolytatható.

9. cikk

Kiegészítés és kijavítás

(1) A bíróság felhívja a jogosultat a kérelem kiegészítésére vagy kijavítására, amennyiben a 7. cikkben foglalt követelmények nem teljesülnek, kivéve ha a követelés nyilvánvalóan alaptalan vagy a kérelem nem elfogadható. A bíróság a II. mellékletben található „B” formanyomtatványt használja.

(2) Amennyiben a bíróság felhívja a jogosultat a kérelem kiegészítésére vagy kijavítására, erre a körülmények alapján általa megfelelőnek ítélt határidőt állapít meg. A bíróság ezt a határidőt mérlegelése szerint meghosszabbíthatja.

10. cikk

A kérelem módosítása

(1)[10] Amennyiben a 8. cikkben említett követelmények csak a kérelem egy része tekintetében teljesülnek, a bíróság erről a III. mellékletben található "C" formanyomtatványon tájékoztatja a jogosultat. A jogosultat a bíróság felhívja az általa megállapított összeget tartalmazó európai fizetési meghagyási javaslat elfogadására vagy elutasítására, és tájékoztatja a jogosultat döntése következményeiről. A jogosult a bíróság által a 9. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott határidőn belül a bíróság által megküldött "C" formanyomtatvány visszaküldésével válaszol.

(2) Ha a jogosult elfogadja a bíróság javaslatát, a bíróság a 12. cikknek megfelelően európai fizetési meghagyást bocsát ki a követelés jogosult által elfogadott részére vonatkozóan. Az eredeti követelés fennmaradó részét illető következményekre a nemzeti jogot kell alkalmazni.

(3) Ha a jogosult a bíróság által meghatározott határidőn belül nem küldi meg válaszát, vagy elutasítja a bíróság javaslatát, a bíróság teljes egészében elutasítja az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet.

11. cikk

A kérelem elutasítása

(1) A bíróság elutasítja a kérelmet, amennyiben:

a) a 2., 3., 4., 6. és 7. cikkben megállapított követelmények nem teljesülnek;

vagy

b) a követelés nyilvánvalóan alaptalan;

vagy

c) a jogosult a bíróság által a 9. cikk (2) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nem küldi meg válaszát;

vagy

d) a jogosult a bíróság által meghatározott határidőn belül nem küldi meg válaszát, vagy elutasítja a bíróság javaslatát a 10. cikkel összhangban.

A jogosultat a IV. mellékletben található „D” formanyomtatvány útján a kérelem elutasításának indokairól tájékoztatni kell.

(2) A kérelem elutasítása ellen fellebbezésnek nincs helye.

(3) A kérelem elutasítása nem akadályozza meg a jogosultat abban, hogy egy új európai fizetési meghagyás iránti kérelem vagy bármely egyéb, valamely tagállam joga alapján rendelkezésre álló eljárás útján érvényesítse a követelést.

12. cikk

Az európai fizetési meghagyás kibocsátása

(1)[11] Amennyiben a 8. cikkben említett feltételek teljesülnek, a bíróság a lehető leghamarabb és általában a kérelem benyújtását követő 30 napon belül, az V. mellékletben található "E" formanyomtatvány felhasználásával európai fizetési meghagyást bocsát ki.

A 30 napos határidőbe nem számít bele a jogosult által a kérelem kiegészítése, kijavítása vagy módosítása céljából felhasznált idő.

(2) Az európai fizetési meghagyást a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány másolatával együtt kell kibocsátani. Ez nem tartalmazza a jogosult által az „A” formanyomtatvány 1. és 2. függelékében szolgáltatott adatokat.

(3) Az európai fizetési meghagyásban a kötelezettet tájékoztatni kell a választási lehetőségéről, amely szerint:

a) megfizetheti a meghagyásban megjelölt összeget a jogosultnak;

vagy

b) az európai fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítésétől számított 30 napon belül a származási bíróságnak megküldött nyilatkozatban ellentmondással élhet.

(4) Az európai fizetési meghagyásban a kötelezettet tájékoztatni kell arról, hogy:

a) a meghagyást kizárólag a jogosult által nyújtott adatok alapján bocsátották ki, és ezeket a bíróság nem ellenőrizte;

b) a meghagyás végrehajthatóvá válik, kivéve, ha a 16. cikkel összhangban a bírósághoz ellentmondást nyújt be;

c) amennyiben ellentmondást nyújt be, az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságain a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy ebben az esetben az eljárást szüntessék meg.

(5) A bíróság gondoskodik a meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítéséről a nemzeti joggal összhangban, a 13., 14. és 15. cikkben megállapított minimumszabályoknak megfelelő módon.

13. cikk

Kézbesítés a kötelezett általi átvétel igazolásával

Az európai fizetési meghagyás a kézbesítés helye szerinti állam nemzeti jogával összhangban a következő módokon kézbesíthető a kötelezettnek:

a) személyes kézbesítés, az átvételnek a kötelezett által aláírt, az átvétel időpontját is tartalmazó átvételi elismervénnyel történő igazolásával;

b) személyes kézbesítés, a kézbesítést végző illetékes személy által aláírt irat igazolásával, amely tartalmazza, hogy a kötelezett átvette az iratot vagy bármely jogos indok nélkül visszautasította annak átvételét, valamint tartalmazza a kézbesítés időpontját;

c) postai kézbesítés, az átvételnek a kötelezett által aláírt és visszaküldött, az átvétel időpontját is tartalmazó átvételi elismervénnyel történő igazolásával;

d) elektronikus eszköz – mint például fax vagy e-mail – útján történő kézbesítés, az átvételnek a kötelezett által aláírt és visszaküldött, az átvétel időpontját is tartalmazó átvételi elismervénnyel történő igazolásával.

14. cikk

Kézbesítés a kötelezett általi átvétel igazolása nélkül

(1) Az európai fizetési meghagyás – a kézbesítés helye szerinti állam nemzeti jogával összhangban – a következő módokon is kézbesíthető a kötelezettnek:

a) személyes kézbesítés útján a kötelezett személyes címére, a kötelezettel egy háztartásban élő vagy ott alkalmazott személyeknek;

b) amennyiben a kötelezett önálló vállalkozó vagy jogi személy, személyes kézbesítés útján a kötelezett üzlethelyiségeiben a kötelezett által alkalmazott személyeknek;

c) a meghagyás elhelyezése útján a kötelezett postaládájában;

d) a meghagyás letétbe helyezése útján valamely postahivatalban vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál, és a kötelezett postaládájában a letétbe helyezésről szóló írásos értesítés elhelyezésével, feltéve, hogy az írásos értesítés egyértelműen feltünteti, hogy az irat jellegét tekintve bírósági iratnak minősül, valamint hogy az értesítés joghatás tekintetében kézbesítésnek minősül, és megkezdődik a határidők számítása;

e) postai kézbesítés útján igazolás nélkül a (3) bekezdés értelmében, amennyiben a kötelezett címe a származási tagállamban van;

f) elektronikus úton, a kézbesítésről szóló automatikus visszaigazolással, feltéve, hogy a kötelezett előzetesen kifejezetten elfogadta a kézbesítés ezen módját.

(2) E rendelet alkalmazásában az (1) bekezdés szerinti kézbesítés nem elfogadható, amennyiben a kötelezett címe teljes bizonyossággal nem ismert.

(3) Az (1) bekezdés a), b), c) és d) pontja szerinti kézbesítést a következőkkel kell igazolni:

a) a kézbesítést végző illetékes személy által aláírt irat, amely tartalmazza:

i. a kézbesítés módját;

és

ii. a kézbesítés időpontját;

és

iii. amennyiben a meghagyást a kötelezettől eltérő személynek kézbesítették, ezen személy nevét és a kötelezettel való kapcsolatát;

vagy

b) az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti kézbesítés esetén azon személy által aláírt átvételi elismervény, akinek a meghagyást kézbesítették.

15. cikk

Kézbesítés a kötelezett képviselőjének

A meghagyás 13. vagy 14. cikk szerinti kézbesítése foganatosítható a kötelezett képviselőjének is.

16. cikk

Az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás

(1) A kötelezett az európai fizetési meghagyással együtt kézhez kapott, a VI. mellékletben található „F” formanyomtatvány felhasználásával a származási bíróságnál ellentmondást nyújthat be az európai fizetési meghagyással szemben.

(2) A ellentmondást a meghagyás kötelezettnek történő kézbesítése időpontjától számított 30 napon belül kell megküldeni.

(3) A kötelezettnek az ellentmondásban nyilatkoznia kell arról, hogy vitatja a követelést, annak indokát azonban nem kell megjelölnie.

(4) A ellentmondást papíron vagy bármely más, a származási tagállam által elfogadott és a származási bíróság rendelkezésére álló kommunikációs eszközön keresztül – beleértve az elektronikus formát is – kell benyújtani.

(5) Az ellentmondást a kötelezettnek vagy adott esetben a képviselőjének alá kell írnia. Amennyiben az ellentmondást elektronikus formában nyújtják be a (4) bekezdéssel összhangban, azt az 1999/93/EK irányelv 2. cikkének 2. pontjával összhangban kell aláírni. Az aláírást – további követelmények támasztása nélkül – el kell ismerni a származási tagállamban.

Nem kötelező azonban az ilyen elektronikus aláírás használata, ha és amennyiben a származási tagállam bíróságain rendelkezésre áll olyan egyéb elektronikus kommunikációs rendszer, amely egy meghatározott, előzetesen nyilvántartásba vett, hitelesített felhasználói csoport részére hozzáférhető, és lehetővé teszi ezen felhasználók azonosítását biztonságos módon. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ilyen kommunikációs rendszerekről.

17. cikk[12]

Az ellentmondás benyújtásának joghatása

(1) Amennyiben a 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidőn belül a kötelezett ellentmondást nyújt be, az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán folytatódik, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy ebben az esetben az eljárást szüntessék meg. Az eljárást a következőkre vonatkozó szabályok szerint kell folytatni:

a) a kis értékű követeléseknek a 861/2007/EK rendeletben megállapított európai eljárása, amennyiben az alkalmazható; vagy

b) a megfelelő tagállami polgári peres eljárás.

(2) Abban az esetben, ha a jogosult nem jelölte meg, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett eljárások közül melyiket alkalmazzák a követelésére az ellentmondás alapján induló eljárásban, vagy ha a jogosult a 861/2007/EK rendeletben megállapított kis értékű követelések európai eljárásának alkalmazását olyan követelést illetően kérte, amely nem tartozik az említett rendelet hatálya alá, az eljárás a megfelelő tagállami polgári peres eljárássá alakul át, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy az eljárás ne alakuljon át polgári peres eljárássá.

(3) Amennyiben a jogosult az európai fizetési meghagyásos eljárással érvényesítette a követelését, a nemzeti jog egyetlen rendelkezése sem sértheti jogi helyzetét az azt követő polgári peres eljárásban.

(4) Az (1) bekezdés a) és b) pontja értelmében vett polgári peres eljárássá való átalakulásra a származási tagállam jogát kell alkalmazni.

(5) A jogosultat tájékoztatni kell arról, hogy a kötelezett élt-e ellentmondással, valamint arról, hogy az eljárás átalakul-e az (1) bekezdés szerint polgári peres eljárássá.

18. cikk

Végrehajthatóság

(1) Amennyiben a 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidőn belül – megfelelő időt engedve az ellentmondás beérkezéséhez – nem nyújtottak be ellentmondást a származási bírósághoz, a származási bíróság a VII. mellékletben található „G” formanyomtatvány felhasználásával haladéktalanul végrehajthatónak nyilvánítja az európai fizetési meghagyást. A bíróságnak ellenőriznie kell a kézbesítés időpontját.

(2) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a végrehajthatóság alaki követelményeire a származási tagállam jogát kell alkalmazni.

(3) A bíróság megküldi a jogosultnak a végrehajtható európai fizetési meghagyást.

19. cikk

A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlése

A származási tagállamban végrehajthatóvá vált európai fizetési meghagyást a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás és az elismerés kifogásolásának bármilyen lehetősége nélkül el kell ismerni és végre kell hajtani.

20. cikk

Felülvizsgálat különleges esetekben

(1) A 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a kötelezettnek jogában áll az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát kérni a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságától, feltéve, hogy haladéktalanul jár el, és:

a) i. a fizetési meghagyást a 14. cikkben előírt valamely módon kézbesítették;

és

ii. a kézbesítés – a kötelezett önhibáján kívül – nem történt meg kellő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson,

vagy

b) a kötelezettet vis maior vagy önhibáján kívüli különleges körülmények akadályozták abban, hogy a követelés ellen ellentmondással éljen.

(2) A 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a kötelezett kérheti az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságától abban az esetben is, amennyiben a fizetési meghagyást egyértelműen tévesen bocsátották ki, tekintettel az e rendeletben megállapított követelményekre, vagy egyéb különleges körülményekre.

(3) Amennyiben a bíróság – azon az alapon, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett felülvizsgálati okok egyike sem áll fenn – a kötelezett kérelmét elutasítja, az európai fizetési meghagyás hatályban marad.

Amennyiben a bíróság úgy határoz, hogy a felülvizsgálat az (1) és (2) bekezdésben megállapított okok valamelyike alapján indokolt, az európai fizetési meghagyás semmis.

21. cikk

Végrehajtás

(1) E rendelet rendelkezéseinek sérelme nélkül a végrehajtási eljárásokra a végrehajtás szerinti tagállam jogát kell alkalmazni.

A végrehajthatóvá vált európai fizetési meghagyást ugyanolyan feltételek mellett kell végrehajtani, mint a végrehajtás szerinti tagállamban kibocsátott végrehajtható határozatokat.

(2) A másik tagállamban lefolytatandó végrehajtás érdekében a jogosultnak a következő iratokat kell az adott tagállam hatáskörrel rendelkező végrehajtó hatóságainak rendelkezésére bocsátania:

a) a származási bíróság által végrehajthatónak nyilvánított európai fizetési meghagyás másolata, amely megfelel az irat hitelességének megállapításához szükséges feltételeknek;

és

b) amennyiben szükséges, az európai fizetési meghagyás fordítása a végrehajtás szerinti tagállam hivatalos nyelvén, vagy amennyiben az érintett tagállamban több hivatalos nyelv van, a kért végrehajtás helyén folyó bírósági eljárások hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, az adott tagállam jogával összhangban, vagy egy másik olyan nyelven, amelyet a végrehajtás szerinti tagállam elfogadhatóként jelöl meg. Valamennyi tagállam megjelölheti az Európai Unió intézményeinek azon, saját hivatalos nyelvétől vagy nyelveitől eltérő hivatalos nyelvét vagy nyelveit, amelyeket az európai fizetési meghagyás nyelveként elfogad. A fordítást valamely tagállamban erre feljogosított személynek hitelesítenie kell.

(3) Az egyik tagállamban a másik tagállamban kibocsátott európai fizetési meghagyás végrehajtását kérelmező jogosult nem kötelezhető – függetlenül annak elnevezésétől – biztosíték, óvadék vagy letét megfizetésére azzal az indokkal, hogy külföldi állampolgár, vagy hogy nem rendelkezik állandó lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel a végrehajtás szerinti tagállamban.

22. cikk

A végrehajtás elutasítása

(1) A végrehajtást a kötelezett kérelme alapján a végrehajtás szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező bírósága elutasítja, amennyiben az európai fizetési meghagyás összeegyeztethetetlen valamely tagállamban vagy harmadik országban hozott bármely korábbi határozattal vagy meghagyással, feltéve hogy:

a) a korábbi határozat ugyanazon jogalap tárgyában, ugyanazon felek között született;

és

b) a korábbi határozat megfelel a végrehajtás szerinti tagállamban való elismeréséhez szükséges feltételeknek;

és

c) az összeegyeztethetetlenséget a származási tagállamban bírósági eljárás keretében nem lehetett volna kifogásként felhozni.

(2) A végrehajtást kérelemre szintén el kell utasítani ha és amennyiben a kötelezett megfizette a jogosultnak az európai fizetési meghagyásban megítélt összeget.

(3) A végrehajtás szerinti tagállamban az európai fizetési meghagyás érdemi felülvizsgálatának nincs helye.

23. cikk

A végrehajtás felfüggesztése vagy korlátozása

Amennyiben a kötelezett a 20. cikkel összhangban kérelmezi a felülvizsgálatot, a végrehajtás szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező bírósága a kötelezett kérelmére:

a) a végrehajtási eljárást biztosítási intézkedésekre korlátozhatja;

vagy

b) a végrehajtást egy általa meghatározott biztosíték adásától teheti függővé;

vagy

c) kivételes körülmények között felfüggesztheti a végrehajtási eljárást.

24. cikk

Jogi képviselet

Az ügyvédi vagy más jogi szakértő általi képviselet nem kötelező:

a) a jogosult számára az európai fizetési meghagyás iránti kérelem tekintetében;

b) a kötelezett számára az európai fizetési meghagyás elleni ellentmondás tekintetében.

25. cikk

Eljárási illeték

(1)[13] Amennyiben valamely tagállamban a 17. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti polgári peres eljárás eljárási illetéke megegyezik az európai fizetési meghagyásos eljárás eljárási illetékével, vagy meghaladja azt, az európai fizetési meghagyásos eljárás és a 17. cikk (1) bekezdése szerinti, ellentmondás alapján induló polgári peres eljárás teljes eljárási illetéke nem haladhatja meg az említett tagállamban indított olyan eljárás illetékét, amelyet nem előzött meg európai fizetési meghagyásos eljárás.

A 17. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti, ellentmondás alapján induló polgári peres eljárásért a tagállamokban további eljárási illeték nem róható ki, amennyiben az adott tagállamban az ilyen eljárások eljárási illetéke alacsonyabb, mint az európai fizetési meghagyásos eljárás eljárási illetéke.

(2) E rendelet alkalmazásában az eljárási illeték a bíróságnak fizetendő illetékeket és költségeket foglalja magában, amelyek összegét a nemzeti joggal összhangban állapítják meg.

26. cikk

A nemzeti eljárásjoggal való kapcsolat

Minden olyan eljárási kérdésben, amelyről ez a rendelet kifejezetten nem rendelkezik, a nemzeti jogot kell alkalmazni.

27. cikk

Az 1348/2000/EK rendelettel való kapcsolat

Ez a rendelet nem érinti a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet (8) alkalmazását.[14]

28. cikk

A kézbesítési költségekre és végrehajtásra vonatkozó tájékoztatás

A tagállamok különösen a 2001/470/EK tanácsi határozattal (9) összhangban létrehozott polgári és kereskedelmi ügyekkel foglalkozó Európai Igazságügyi Hálózaton keresztül együttműködnek annak érdekében, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot és a szakmai köröket:[15]

a) az iratok kézbesítési költségeiről;

és

b) a 21., 22. és 23. cikk alkalmazásában végrehajtásra hatáskörrel rendelkező hatóságokról.

29. cikk

A joghatóságra, felülvizsgálati eljárásokra, kommunikációs eszközökre és nyelvekre vonatkozó tájékoztatás

(1) A tagállamok 2008. június 12-ig tájékoztatják a Bizottságot a következőkről:

a) mely bíróságok rendelkeznek hatáskörrel európai fizetési meghagyás kibocsátására,

b) a felülvizsgálati eljárás, valamint a 20. cikk alkalmazása tekintetében hatáskörrel rendelkező bíróságok,

c) a európai fizetési meghagyásos eljárás céljaira elfogadott és a bíróságok rendelkezésére álló kommunikációs eszközök,

d) a 21. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében elfogadott nyelvek.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ezen adatokat érintő bármely változásról.

(2)[16] A Bizottság az (1) bekezdéssel összhangban megküldött információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététel révén és bármely más megfelelő eszköz útján nyilvánosan hozzáférhetővé teszi.

30. cikk[17]

A mellékletek módosítása

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 31. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az I - VII. melléklet módosítására vonatkozóan.

31. cikk[18]

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottság 30. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól, 2016. január 13-tól kezdődő hatállyal.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 30. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 30. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

32. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2013. december 12-ig részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai fizetési meghagyásos eljárás működésének felülvizsgálatáról. A jelentés az eljárás addigi működésének értékelését és minden tagállam tekintetében kibővített hatástanulmányt tartalmaz.

Ebből a célból, valamint annak biztosítása érdekében, hogy megfelelően figyelembe vegyék az Európai Unióban érvényesülő legjobb gyakorlatot, amely tükrözi a jobb jogszabályalkotás elveit, a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az európai fizetési meghagyásos eljárás határokon átnyúló működésével kapcsolatban. E tájékoztatás kiterjed az eljárási illetékekre, az eljárás gyorsaságára, hatékonyságára, könnyű alkalmazhatóságára, valamint a tagállamok belső fizetési meghagyásos eljárásaira.

A Bizottság jelentéséhez adott esetben a rendelet kiigazítására irányuló javaslatokat kell csatolni.

33. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2008. december 12-től kell alkalmazni, a 28., 29., 30. és a 31. cikk kivételével, amelyeket 2008. június 12-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek megfelelően.

Kelt Strasbourgban, 2006. december 12-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

M. PEKKARINEN

I. MELLÉKLET[19]

II. MELLÉKLET[20]

[21]

III. MELLÉKLET[22]

IV. MELLÉKLET[23]

V. MELLÉKLET[24]

[25]

VI. MELLÉKLET[26]

VII. MELLÉKLET[27]