1416/D/1996. AB határozat
az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 23/A. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, illetőleg jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 23/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt és alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 23/A. § (1) bekezdéséből a "cégjegyzék, illetve vállalkozói igazolvány alapján" szövegrész, valamint a 23/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt két indítvány és egy alkotmányjogi panasz is érkezett, ezeket az Alkotmánybíróság egyesítette és egy eljárás keretében bírálta el.
1. Az egyik indítványozó az Itv. 23/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését kérte. Azt kifogásolta, hogy az 1997. január 1-jével hatályba lépett törvény az ingatlanalap, illetőleg főtevékenységként ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által megszerzett ingatlanra vonatkozó korábbi illetékmentességet megszüntetve 2% illeték megfizetését írja elő úgy, hogy a fent meghatározott jogalanyok nem jogosultak az Itv. 21. § (5) bekezdésében meghatározott, ún. "helyettesítő vétel"-re vonatkozó kedvezményszabály alkalmazására. A kedvezményből való kizárás az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-át sérti. Ezért kérte az Itv. 23/A. § (1) bekezdésének megsemmisítését.
Később az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben a Baranya Megyei Bíróság II. fokú elutasító ítéletével lezárt peres ügyben alkalmazott fenti jogszabályhely alkotmányellenességének megállapítását, és a konkrét ügyben való alkalmazásának megtiltását kérte.
2. A másik indítványozó az Itv. 23/A. § (1) bekezdésének részleges, a (2) bekezdésének pedig teljes megsemmisítését kérte. Azt kifogásolta, hogy az Itv. támadott rendelkezéseinek következtében a fő tevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó mindaddig nem veheti igénybe az illetékkedvezményt, amíg cégbizonyítvánnyal nem igazolja jogosultságát. Ebből következően a cégbírósági bejegyzés alatt álló, és a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 14. §-a alapján előtársaságként működő vállalkozásokat a kedvezmény nem illeti meg. Ezáltal pedig hátrányba kerül a már bejegyzett vállalkozásokkal szemben, vagyis sérül az Alkotmány 9. §-a által garantált versenyszabadság és a vállalkozás szabadságának elve. Ezért indítványozta az Itv. 23/A. § (1) bekezdéséből a "cégjegyzék, illetve vállalkozói igazolvány alapján" szövegrész, valamint a 23/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
II.
Az Alkotmány érintett szabályai szerint:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.".
Az indítvány a hatályos Itv. alábbi rendelkezéseit érinti:
"21. § (5) Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. Ha a magánszemély vevő egy éven belül több lakástulajdont vásárol, illetve értékesít, akkor az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakásvásárlással szemben a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő - a fizetésre kötelezett számára kedvezőbb illetékalapot eredményező - egyetlen értékesítést lehet figyelembe venni. Amennyiben a magánszemély vevő a további lakásvásárlásaival szemben az előbbi feltételeknek megfelelő, további lakásértékesítést nem tud igazolni, e lakásszerzések illetékkötelezettsége az általános szabályok [21. § (1)-(2) bek.] szerint alakul."
Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy "ingatlan tulajdonjogának cégjegyzék, illetve vállalkozói igazolvány alapján az illetékkötelezettség keletkezésekor a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant továbbeladás céljából vásárolta, és az illetékkötelezettség keletkezésekor ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant pénzügyi lízingbeadás céljából vásárolta (a továbbiakban együtt: vállalkozó), továbbá az ingatlanalap által történő megszerzésekor az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a".
Az Itv. 23/A. § (2) bekezdés előírja, hogy "a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást a vállalkozó cégbizonyítvánnyal, illetve vállalkozói igazolvánnyal, az ingatlanalap-kezelői tevékenységre jogosultságot az alapkezelő az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által kiadott engedéllyel igazolja".
Az Itv. indítvánnyal érintett rendelkezéseinek az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben alkalmazott, akkor hatályos szövege a következő:
"21. § (5) Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző, vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. Ha a vevő egy éven belül több lakástulajdont értékesít, az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál csak a lakás vételét közvetlenül megelőző vagy követő - számára kedvezőbb illetékalapot eredményező - elidegenítést kell figyelembe venni."
"23/A. § (1) Ingatlan tulajdonjogának ingatlanalap által vagy a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által történő megszerzésekor az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a."
Az egyik indítvány a Gt. alábbi szakaszait érintette:
"14. § (1) A gazdasági társaság a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet.
(2) A létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölt vezető tisztségviselői a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járnak el, az előtársasági jelleget azonban a cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fűzött "bejegyzés alatt" toldattal kell jelezni.
(3) Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat azzal a megszorítással, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet.
15. § (1) Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a) az előtársaság tagjainak személyében - a törvény által kötelezőként előírt eseteket kivéve - változás nem következhet be;
b) a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) módosítására - a cégbíróság hiánypótlásra történő felhívása teljesítésének kivételével - nem kerülhet sor;
c) nem kezdeményezhető a tag kizárására irányuló per;
d) jogutód nélküli megszűnés vagy más gazdasági társasággá, illetve közhasznú társasággá való átalakulás nem határozható el.
(2) Ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a társaság további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését megszüntetni. A vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is.
(3) Ha a létrehozni kívánt gazdasági társaság formájából következően a tagok felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott és a tagok (részvényesek) helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az indítványozó az Itv. 23/A. § (1) bekezdését azért ítéli alkotmányellenesnek, mert ingatlanalap-kezelői tevékenységre vagy főtevékenység szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó esetén az ingatlan vétele - a korábbi szabályozással ellentétben - nem illetékmentes, hanem 2% illeték alá esik, miközben nem vonatkozik rájuk az ún. "helyettesítő vételre" vonatkozó kedvezmény. Álláspontja szerint ez a szabályozás az Alkotmány 70/A. §-ában megjelölt diszkrimináció tilalmába ütközik.
Az Itv. 23/A. §-ának rendelkezései az indítvány benyújtását követően többször is módosultak. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló eljárásban csak a hatályos jogszabályi rendelkezéseket vizsgálja felül.
Az adó- és illetékkedvezmények alkotmányossági kérdéseivel több alkotmánybírósági döntés is foglalkozott. Az Alkotmánybíróságnak ezekből megállapítható következetes álláspontját tükrözi a 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, amely szerint "amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra, (...) de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után" (ABH 1992. 280., 281.). Mindebből következik az is, hogy a korábban nyújtott adómentesség fenntartására nincs alkotmányosan levezethető kötelezettsége a jogalkotónak. Az Országgyűlés jogosult adómentességeket megállapítani, de jogában áll a mentességek körének szűkítése is.
Így az Alkotmánybíróság megállapította, hogy önmagában nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át az, ha megváltozott gazdasági, pénzügyi vagy egyéb okból az állam a korábban biztosított kedvezményeket nem tartja fenn, illetve egyes alanyokat nem részesít kedvezményben.
2. Az indítványozó azt sérelmezi, hogy az Itv. 21. § (5) bekezdése az ingatlanforgalmazással főtevékenységként foglalkozó vállalkozókra nem terjed ki, és ez hátrányos megkülönböztetést jelent a számukra.
A diszkrimináció kérdésével az Alkotmánybíróság már több ízben foglalkozott. A 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." (ABH 1990. 46., 48.) Az Alkotmánybíróság 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában kifejtette, hogy "a jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. (...) Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével - hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket" (ABH 1992. 280., 282.).
Az Alkotmánybíróság fontosnak tartja megemlíteni, hogy - amint azt a 191/B/1992. AB határozatban rögzítette - "alkotmányellenes megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne." (ABH 1992. 592., 593.) Ehhez elengedhetetlen annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni. [1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 479-480.; 68/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997. 421., 423.]
Az Alkotmánybíróság a jelen eljárás során is mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az indítványban kifogásolt megkülönböztetés egymással összehasonlítható jogalanyi körre vonatkozik-e.
Az Itv. főszabályként úgy rendelkezik, hogy a vagyonátruházási illeték mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - az ingatlan vételárának 10%-a. E főszabály alól a jogalkotó több kivételt enged: a vétel tárgya, azaz a megszerzett ingatlan szerint, amikor a lakásingatlan megszerzését kedvezményezi más ingatlanok megszerzéséhez képest [Itv. 21. § (5) bekezdése]; illetőleg a szerzők alanyi köre szerint azáltal, hogy a lakástulajdont megszerző vevőket kedvezményezi, az ingatlan tulajdonjogának ingatlanalap általi vagy főtevékenységként ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozók által történő szerzéssel szemben. Erre az alanyi körre ugyanis nem a 21. § (5) bekezdése, hanem a róluk külön rendelkező 23/A. §-ban foglalt szabályozás irányadó.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint tehát alkotmányellenesség csak abban az esetben következne be, ha az azonos szabályozási körön belül kerülne sor ésszerű indok nélküli megkülönböztetésre.
A támadott jogszabályhelyek esetében azonban erről nincsen szó, ugyanis a lakástulajdont szerzők, illetve ingatlanforgalmazással főfoglalkozásként foglalkozó vállalkozók a jogi szabályozás szempontjából jól elkülöníthető csoportba tartoznak, akikre csoporton belül egységes szabályok vonatkoznak. A nem összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyokra vonatkozó eltérő szabályozással kapcsolatban fel sem merülhet a diszkrimináció kérdése, így a támadott jogszabályi rendelkezés nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ában írt hátrányos megkülönböztetés tilalmába, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
3. Az indítványozó a törvényben előírt határidőben alkotmányjogi panaszt is előterjesztett a Baranya Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság által hozott, 3.Pf.21.084/1996/3. számú ítéletével jogerősen lezárt ügyben. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az Itv. 23/A. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét. Indokai az utólagos normakontrollra vonatkozó indokolással azonosak voltak.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Itv. 23/A. § (1) bekezdése és az azzal kapcsolatos probléma az időközben történt jogszabály-módosítás ellenére azonos a két ügyben. Ezért a jelen határozat III. fejezet 1-2. pontjában foglalt indokok alapján alkotmányellenességet nem állapított meg, így az alkotmányjogi panaszt is elutasította.
4. Az egyik indítványozó ellentmondást vél felfedezni az Itv. támadott paragrafusai és a Gt. előtársaságokra vonatkozó rendelkezései között, amely ellentmondást egyben Alkotmányba ütközőnek is tart, mivel álláspontja szerint sérül a versenyszabadság, illetőleg a vállalkozás szabadságának elve is.
4.1. A gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tartalmát az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában már értelmezte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem "a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami 'elismerése is támogatása' megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog (...) objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek - a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs" [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 117., 120.]. Az Alkotmánybíróság "a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás 'fogalmilag és nyilvánvalóan' ellentétes az államcéllal" [35/1994. (VI. 24.) AB határozat ABH 1994. 197., 200.].
Mindebből megállapítható, hogy a gazdasági verseny szabadságának elvét nem sérti az, ha az állam gazdaságpolitikai szempontok alapján a gazdasági élet szereplői, illetve egyes tevékenységek között különbséget tesz. Egyes gazdasági tevékenységek támogatása, ösztönzése, vagy éppen korlátozása nem alkotmányossági kérdés. Mindezeket figyelembe véve az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás nem sérti a gazdasági verseny szabadságának alkotmányos elvét.
4.2. A vállalkozás szabadságával kapcsolatban az Alkotmánybíróság az 54/1993. (X. 13.) AB határozatában már kifejtette, hogy "a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. Az indítvány tévesen hozza összefüggésbe a vállalkozás jogát a különböző adónemek közötti választás lehetőségével. A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. E feltételrendszerrel kapcsolatban különösen az az alkotmányossági követelmény, hogy a feltételrendszer, így például az adórendszer megfeleljen a piacgazdaság Alkotmány rögzítette (9. §) követelményének, valamint hogy ne legyen diszkriminatív." (ABH 1993. 340., 341-342.)
A Gt. 14. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság a létesítő okiratának (társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzése vagy közokiratba foglalásának pillanatától megkezdheti a működését. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a működés erősen korlátozott. Így például a cégbejegyzésig nem végezhet hatósági engedélyhez kötött tevékenységet, neve mellett fel kell tüntetni azt, hogy "bejegyzés alatt" stb. A társaság ekkor ugyanis jogilag még nem jött létre, mivel a cég bejegyzésére még nem került sor. Ezen a cég későbbi bejegyzése sem változtat, mert az nem visszamenőleges hatályú. Csupán egyfajta sajátos jogalanyiságot szerez meg a társaság, mivel a bejegyzési kérelem cégbírósági beadásától kezdődően már az üzletszerű gazdasági tevékenységét is megkezdheti. A társaságnak ezt a függő jogi helyzetét az előtársaság elnevezés is kifejezi.
Mindezekből megállapítható, hogy az ingatlanforgalmazással főtevékenységként foglalkozó és már bejegyzett, illetőleg a még bejegyzés alatt álló előtársaság jogi státusa több ponton is jelentősen eltér, következésképpen nem tekinthetők azonos szabályozási körhöz tartozóknak. Ennek megfelelően - ahogy azt a jelen határozat 2. pontjában az Alkotmánybíróság már részletesen kifejtette - nem merülhet fel a diszkrimináció tilalmát kimondó alkotmányos elv sérelme.
Rámutat egyúttal az Alkotmánybíróság arra is, hogy nem következik a Gt. szabályozásából az sem, hogy az ingatlanforgalmazással főtevékenységként foglalkozó, előtársaságként működő vállalkozás egyúttal jogot formálhatna más jogszabályok által biztosított valamennyi kedvezményre. A jogalkotó szabadon dönthet arról, hogy az illetékkedvezmény igénybevételét milyen típusú társaságok számára teszi lehetővé, illetőleg milyen garanciák meglétét írja elő. Az előtársasági "lét" ugyanis függő jogi helyzetnek minősül, mivel az nem azt jelenti, hogy a cég bejegyzése folyamatban van, hanem csak annyit, hogy a bejegyzés iránti kérelmet benyújtották és annak elbírálása az, ami folyamatban van. A jogalkotó ezt a bizonytalanságot értékelte, amikor ebben a stádiumban nem tette lehetővé, hanem a cégbírósági bejegyzéshez kötötte a kedvezmény igénybevételét.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 2002. október 22.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1416/D/1996.