BH 2012.8.193 Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítása iránti kereset alapja az ingatlanügyi hatóság bejegyzés során vétett hibája. A kiigazítási kereset határidő nélkül megindítható; kiigazítási perekben az érvénytelen bejegyzés törlésére jóhiszemű harmadik személyek ellen irányuló perek indíthatóságára megszabott három éves határidő nem irányadó [1997. évi CXLI. tv. 5. § (3) bek., 62. § (1) bek. b)-c) pont, 63. § (2) bek., Ptk. 151. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Budaörsi Járásbíróság P.20597/2007/33., Budapest Környéki Törvényszék Pf.24077/2009/4., Kúria Pfv.21383/2011/6. (*BH 2012.8.193*)

***********

A Pestvidéki Járásbíróság az 1964. november 25. napján meghozott - a másodfokú bíróság által helybenhagyott - ítéletével rendelkezett a b.-i 454. hrsz.-ú, valamint az azzal közvetlenül szomszédos 455. hrsz.-ú ingatlanok kialakításáról. A járásbíróság ítéletében a megosztással kialakított ingatlanok akkori tulajdonosait "a vázrajz szerinti mezsgyevonalon" kerítés létesítésére kötelezte, a 454. hrsz.-ú ingatlan mindenkori birtokosa javára átjárási szolgalmi jogot "biztosított" a 455. hrsz.-ú ingatlanra, az utóbbin lévő kút és pince megközelítése céljából, és a 455. hrsz.-ú ingatlan tulajdonosát a szolgalmi jog telekkönyvi bejegyzésére alkalmas okirat kiadására kötelezte. Az említett ingatlanok akkori tulajdonosai a kerítést nem a megosztási vázrajznak megfelelő határvonalon állították fel: a 455. hrsz.-ú ingatlanból egy területsávot bejárat céljára hozzákerítettek a 454. hrsz.-ú ingatlan területéhez. A szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése nem történt meg.

Az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztése óta a 455. hrsz.-ú ingatlan 199. hrsz., míg a 454. hrsz.-ú ingatlan 200. hrsz. alatt szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. Az 1980. évi térképfelújításkor készült térképen az említett ingatlanok oldalhatáraként a kerítés vonalával egybeeső határt ábrázoltak. Ennek következtében az 1992. évben készült megosztási vázrajznak megfelelő térképi határ és a jelenleg hatályos ingatlan-nyilvántartási térkép szerinti határ az utcafronttól számított 33 m mélységben eltér. Jelenleg - többszöri jogutódlást követően - a 199. hrsz.-ú ingatlan tulajdonosai és haszonélvezői a felperesek, míg a 200. hrsz.-ú ingatlan az alperesek tulajdonában áll.

Miután a felperesek közigazgatási eljárásban és a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben eredménytelenül kísérelték meg az ingatlan-nyilvántartási térkép kiigazítását, megindították a jelen pert. Módosított keresetükben elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy az ingatlan-nyilvántartási térkép hibás: a perbeli ingatlanok közötti határ a perben beszerzett szakvélemény magyarázó vázrajzának megfelelően húzódik, a Pestvidéki Járásbíróság ítélete a peres felekre kiterjed, a tulajdoni állapot az ítéletnek megfelelő. Kérték az alperesek kötelezését a kiigazítás bejegyzésének tűrésére, a bejáró és a kapu zavartalan használatának biztosítására.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezték, s mivel a birtokállapot megfelelt a hatályos ingatlan-nyilvántartási térképnek, a felperesek a vitás területre velük szemben már nem érvényesíthetnek tulajdoni igényt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a perbeli ingatlanok közötti határ a földmérő szakértő vázrajzán ábrázolt vonalon húzódik, és kötelezte az alpereseket, hogy tegyék lehetővé a felperesek bejárását az utcafronti nagykapun, a kapuhoz biztosítsanak kulcsot. Döntését azzal indokolta, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében kiigazítási per indításának akkor is helye van, ha az ingatlan-nyilvántartási térkép az ingatlan határait tévesen ábrázolja; az új térkép készítése nem járhat az érdekeltek jogainak sérelmével, ezért "nem eredményezhet tulajdonjog változást, illetőleg nem eredményezheti az érdekeltek tulajdonában lévő terület csökkentését." A Ptk. 115. §-ának (1) bekezdése értelmében a tulajdoni igények nem évülnek el, a kiigazítási kereset megindítására pedig az Inytv. nem szab határidőt. A jelen perben a tulajdonosok nem az 1964-ben kihirdetett ítélet által megállapított és az ítélet alapjául szolgáló megosztási vázrajzzal egyezően ábrázolt térképi határoknak megfelelően birtokolták az ingatlanokat, s az ítéletet követően nem jött létre a tulajdonosok között olyan megállapodás, amely az ingatlanok tulajdoni helyzetét érintette volna. A térkép helytelenül tünteti fel az ingatlanok közötti határt, ezért a kiigazítási kereset megalapozott volt: a térképnek is a megosztási vázrajzon kijelölt határt kell ábrázolnia.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint mivel a felperesek a korábbi térképi határ helyreállítását kérték, keresetük az előző ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítása iránti igény, amely az Inytv. 62. § (1) bekezdésének c) pontján alapuló "törlési" keresetnek minősül. Az alperesek a tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezték, így velük, mint jogutó­dokkal szemben a törlési keresetet a három éves jogvesztő határidőn belül kellett volna előterjeszteni, ha viszont a törlési per feltételei nem álltak fenn, attól is tulajdonjogot szerezhettek, aki nem volt az ingatlan tulajdonosa.