BH 2009.1.9 A jogerős ítélet elkobzást kimondó rendelkezésének jogellenességére hivatkozással a peres fél nem érvényesíthet kárigényt - Ilyen esetben a kártérítési per bírósága nem értékelheti - az elkobzással, annak törvényi tényállásával összefüggésben - a büntetőbíróság mérlegelési tevékenységét, az indokolási kötelezettségének a teljesítését [Btk. 77. §; Ptk. 339. § és 349. § (1) bek.; 1997. évi LXVI. tv. 7. §].

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék P.20235/2006/16., Győri Ítélőtábla Pf.20059/2007/10., Kúria Pfv.21389/2008/4. (*BH 2009.1.9*)

***********

A felperes a keresetében azt kérte, a bíróság kötelezze a megyei bíróság alperest 7 600 000 forint kár és ennek 1996. július 1-jétől járó késedelmi kamata megfizetésére. A kereset ténybeli alapjaként előadta, hogy a Kft. eladótól 2 600 000 forint vételárért megvásárolta a Volvo 850 típusú, és 5 000 000 forint vételárért a Volvo 850 típusú személygépkocsikat, amelyeket az eladó telephelyén hagyott. A rendőrség a gépkocsikat lefoglalta. A városi bíróság ítéletében a két gépkocsi kiadása iránti kérelmet elutasította és azok elkobzását rendelte el. Az ítélet ellen fellebbezéssel élt. A másodfokú eljárásban a megyei bíróság alperes a 2002. március 13-án hozott ítélettel az elsőfokú ítéletnek az elkobzásra vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. Az elkobzás idején a gépkocsik a Ptk. 118. §-a értelmében már a tulajdonában voltak, mert azokat kereskedelmi forgalomban kötött adásvételi szerződéssel megszerezte, ezért álláspontja szerint a büntetőbíróságnak az elkobzásra vonatkozó rendelkezése jogszabálysértő volt. Emiatt őt a kifizetett vételárral egyező összegű kár érte. A kereset jogalapját a Ptk. 118. §-ában és a 349. §-ában jelölte meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes keresete abban az esetben lehetne alapos, ha megállapítható lenne, hogy az elkobzásról rendelkező ítéleti döntés felróható okok miatt a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapult. A büntetőügyben eljárt elsőfokú bíróság a Btk. 77. § (2) bekezdése alapján arra tekintettel utasította el a felperesnek a személygépkocsik kiadása iránti igényét és rendelkezett az elkobzásról, hogy az érdekelt jóhiszeműsége a rendelkezésre álló adatok alapján megkérdőjelezhető. A beszerzett bizonyítékokat meggyőződése szerint értékelte és a mérlegelést kellően megindokolta. Jogellenesség és felróhatóság nem állapítható meg a büntetőbíróság terhére, ami a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint a kártérítésre kötelezésnek a jogszabályi feltétele.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Elsődlegesen annak a megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte azzal az indokkal, hogy az elsőfokú bíróság nem döntött a kereset megállapításra irányuló részéről és az elkobzás jogszerűségének a vizsgálatával érdemben nem foglalkozott.