BH 2009.1.9 A jogerős ítélet elkobzást kimondó rendelkezésének jogellenességére hivatkozással a peres fél nem érvényesíthet kárigényt - Ilyen esetben a kártérítési per bírósága nem értékelheti - az elkobzással, annak törvényi tényállásával összefüggésben - a büntetőbíróság mérlegelési tevékenységét, az indokolási kötelezettségének a teljesítését [Btk. 77. §; Ptk. 339. § és 349. § (1) bek.; 1997. évi LXVI. tv. 7. §].

A felperes a keresetében azt kérte, a bíróság kötelezze a megyei bíróság alperest 7 600 000 forint kár és ennek 1996. július 1-jétől járó késedelmi kamata megfizetésére. A kereset ténybeli alapjaként előadta, hogy a Kft. eladótól 2 600 000 forint vételárért megvásárolta a Volvo 850 típusú, és 5 000 000 forint vételárért a Volvo 850 típusú személygépkocsikat, amelyeket az eladó telephelyén hagyott. A rendőrség a gépkocsikat lefoglalta. A városi bíróság ítéletében a két gépkocsi kiadása iránti kérelmet elutasította és azok elkobzását rendelte el. Az ítélet ellen fellebbezéssel élt. A másodfokú eljárásban a megyei bíróság alperes a 2002. március 13-án hozott ítélettel az elsőfokú ítéletnek az elkobzásra vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. Az elkobzás idején a gépkocsik a Ptk. 118. §-a értelmében már a tulajdonában voltak, mert azokat kereskedelmi forgalomban kötött adásvételi szerződéssel megszerezte, ezért álláspontja szerint a büntetőbíróságnak az elkobzásra vonatkozó rendelkezése jogszabálysértő volt. Emiatt őt a kifizetett vételárral egyező összegű kár érte. A kereset jogalapját a Ptk. 118. §-ában és a 349. §-ában jelölte meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes keresete abban az esetben lehetne alapos, ha megállapítható lenne, hogy az elkobzásról rendelkező ítéleti döntés felróható okok miatt a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapult. A büntetőügyben eljárt elsőfokú bíróság a Btk. 77. § (2) bekezdése alapján arra tekintettel utasította el a felperesnek a személygépkocsik kiadása iránti igényét és rendelkezett az elkobzásról, hogy az érdekelt jóhiszeműsége a rendelkezésre álló adatok alapján megkérdőjelezhető. A beszerzett bizonyítékokat meggyőződése szerint értékelte és a mérlegelést kellően megindokolta. Jogellenesség és felróhatóság nem állapítható meg a büntetőbíróság terhére, ami a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint a kártérítésre kötelezésnek a jogszabályi feltétele.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Elsődlegesen annak a megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte azzal az indokkal, hogy az elsőfokú bíróság nem döntött a kereset megállapításra irányuló részéről és az elkobzás jogszerűségének a vizsgálatával érdemben nem foglalkozott.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, osztja azt az alperesi érvelést, hogy a jelen per nem szolgálhat a felperes számára a kedvezőtlen döntést tartalmazó - a két gépkocsi elkobzását elrendelő - jogerős büntetőbírósági határozat felülvizsgálatára. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a kártérítés általános szabályainak megfelelően a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításának csak akkor van helye, ha a bíróság a kárt felróhatóan okozta. A felróhatóság értékelésével kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a felperes keresete csak akkor lehetne alapos, ha az elkobzást kimondó döntés felróható okok miatt, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapul. Jelen esetben azonban a büntetőbíróság a bizonyítási anyagot meggyőződése szerint értékelte és a mérlegelést kellően megindokolta.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő, a kereseti kérelmének helyt adó új határozatot. Álláspontja szerint a felülvizsgálni kért ítélet sérti a Ptk. 339. §-ában, a 349. §-ában, a Pp. 213. §-ában, a 221. § (1) bekezdésében és a 206. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezéseket. A perben eljárt bíróságok jogellenesen mellőzték a kereseti kérelemben foglalt megállapítási kereset érdemi elbírálását. Nem indokolták meg, hogyan lehetett a Btk. 77. § (2) bekezdése alapján, az adott konkrét ügyben jogszerűen elrendelni az elkobzást. A büntetőeljárás jogszabálysértései túlmutatnak a téves mérlegelés és az értelmezési tévedésen. Az eljárt bíróságok által felhívott bírói gyakorlat fennállása és jogszabályszerűsége esetén sem fogadható el, hogy erre a gyakorlatra a bíróságok az adott ügy konkrét körülményeinek a megjelölése és értékelése nélkül hivatkozzanak. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a tényállás és a jogi helyzet felderítetlenségén alapuló, megalapozatlan indokolását kritika nélkül elfogadva, a felperes állításainak ellenőrzése, értékelése nélkül hozta meg az ítéletét. Az eljárt bíróságok az általa közölt tényeket, körülményeket és jogi indokolást nem értékelték.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a keresetet elutasító ítélet megfelel a jogszabályoknak, azt a felperes alaptalanul támadja. A kártérítési perben eljárt bíróságoknak nem volt hatáskörük a büntetőeljárás felülvizsgálatára. A büntetőbíróság a bizonyítási anyagot meggyőződése szerint értékelte, mérlegelését kellően megindokolta.