BH 2015.2.34 A hibás teljesítéssel okozott, a szerződéses szolgáltatás hibájában álló ún. tapadókár a teljesítés időpontjában következik be, így az ilyen kár megtérítése iránti követelés is a teljesítéskor válik esedékessé. Ha a hiba csak később ismerhető fel, a kártérítési követelés elévülése e hiba felismeréséig nyugszik [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 305. § (1) bek., 310. §, 324. § (1) bek., 326. § (2) bek., 360. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék G.41811/2011/17., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40605/2012/6., Kúria Pfv.20158/2014/4. (*BH 2015.2.34*), 3072/2025. (III. 7.) AB végzés

***********

[1] A felperes és az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) között 2004. február 26-án vállalkozási szerződés jött létre egy üzletközpont kivitelezési munkáinak elvégzésére. Az építési munka során az alperes egyik alvállalkozója a beavatkozó volt.

[2] Az alperes a vállalt munkafeladatot teljesítette. A műszaki átadás-átvételi eljárás 2004. október 28-án kezdődött meg, végül a felperes az épületet a hibák kijavítását követően 2005. június 7-én vette át. Az üzletközpont azonban ténylegesen már 2004 decembere óta üzemelt.

[3] 2010 nyarán a felperes észlelte, hogy az üzletközpont homlokzatán több helyen, nagy kiterjedésű felületen folyamatosan válik le a vakolat. 2010. szeptember 14-én tájékoztatta az alperest a hibáról, és a Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással felszólította a hiba kijavítására. Az alperes elzárkózott a kijavítástól.

[4] A felperes a 2011. szeptember 27-én előterjesztett keresetében elsődlegesen kijavítási költség, másodlagosan kártérítés címén 32 753 750 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Többek között a követelés elévülésére hivatkozott.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[7] A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes szavatossági és kártérítési igénye egyaránt elévült. A kijavítási költség megfizetése iránti követelés ugyanis a teljesítéstől számított 6 hónapos, a szolgáltatás hibájában álló kár megtérítése iránti igény pedig 5 éves elévülési időben érvényesíthető. A teljesítés időpontja a rendelkezésre álló adatok szerint 2004. december 8. volt. A hibát azonban a felperes csak 2010. szep­tember 14-én ismerte fel, így a követelések elévülése eddig a napig nyugodott. 2010. szeptember 14-ét követően a felperes 3 hónapos jogvesztő határidőben érvényesíthette volna a szavatossági igényét, a kártérítési követelés érvényesítésére pedig 1 éves - szintén jogvesztő - határidő állt rendelkezésére. A keresetlevél benyújtására azonban e határidők elteltét követően került sor. A keresetet ezért - a követelések elévülése miatt - el kellett utasítani.

[8] A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, és elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a másodlagos keresetének helyt adó döntés meghozatala, másodlagosan pedig az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt - a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 326. § (1) bekezdését és 360. § (1) bekezdését.

[9] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak.

[10] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.

[11] Hibás teljesítés a Ptk. 305. § (1) bekezdése szerint akkor következik be, ha a visszterhes szerződés alapján szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A jogosult a hibás teljesítés miatt - egyebek mellett - a Ptk. 310. §-a alapján kára megtérítését követelheti a kártérítés szabályai szerint.

[12] A jogosultnak a hibás teljesítés folytán többféle vagyoni érdeksérelme, kára keletkezhet. A vagyoni hátrány egyrészt abban jelentkezhet, hogy maga a szerződéses szolgáltatás hibás (tapadókár). Másrészt a hibás teljesítés elindíthat egy olyan oksági folyamatot, amelynek következtében a jogosult egyéb vagyontárgyai károsodhatnak, illetve a vagyoni hátrány elhárítása érdekében a jogosultnak kiadásai keletkezhetnek, vagy jövedelemtől, haszontól eshet el (következménykárok). A visszterhes szerződést hibásan teljesítő kötelezettnek a Ptk. 310. §-a értelmében a jogosult tapadókárát és következménykárait egyaránt meg kell térítenie.

[13] A követelések a Ptk. 324. § (1) bekezdése szerint - ha jogszabály másként nem rendelkezik - öt év alatt elévülnek. Az elévülés a Ptk. 326. § (1) bekezdéséből kitűnően akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A kártérítés megfizetése a Ptk. 360. § (1) bekezdése értelmében a kár bekövetkezésekor válik esedékessé.

[14] A tapadókár, vagyis a kötelezettnek az abban megnyilvánuló vagyoni érdeksérelme, hogy nem megfelelő minőségű, hibás, a törvényes vagy szerződéses kellékekkel nem rendelkező szolgáltatásban részesült, minden esetben a teljesítés időpontjában következik be. Hibás teljesítésről ugyanis eleve csak akkor lehet szó, ha a hiba oka már a teljesítéskor megvolt a szerződéses szolgáltatásban, vagyis a kötelezett hibás szolgáltatást nyújtott a jogosult részére. Ha a szolgáltatás a teljesítést követően felmerült okból hibásodik meg, a Ptk. 305. § (1) bekezdésében szabályozott hibás teljesítés mint szerződésszegés nem következik be.

[15] Előfordulhat a gyakorlatban, hogy a kötelezett hibásan teljesített, vagyis a hiba oka a teljesítéskor már megvolt a szolgáltatásban, maga a hiba azonban csupán később, esetlegesen hosszabb idő elteltével vált felismerhetővé. Ilyenkor a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok alkalmazására kerülhet sor, vagyis a kártérítési követelés elévülése a hiba felismeréséig nyugszik.

[16] A perbeli esetben a felperes másodlagos keresetében a szerződéses szolgáltatás hibája, az alperes által készített vakolat leválása miatt érvényesített kártérítési igényt, vagyis tapadókára megtérítését kérte. A teljesítés időpontja nem vitásan 2004. december 8. volt, kártérítési igényét tehát a felperes a Ptk. 324. § (1) bekezdése alapján az ettől az időponttól számított ötéves elévülési határidőn belül érvényesíthette.

[17] A hibát azonban a felperes a rendelkezésre álló adatok szerint csupán 2010. szeptember 14-én ismerte fel. Az ezen a napon az alpereshez intézett írásbeli felszólításából kitűnően ugyanis - amelyben tájékoztatta az alperest a hibáról, és megjelölte azt is, hogy a hibás teljesítésre tekintettel milyen konkrét szavatossági igényt kíván érvényesíteni - ekkor került a hibás teljesítésből eredő igény érvényesítéséhez szükséges tények birtokába. A tapadókár megtérítése iránti követelés elévülése tehát 2010. szeptember 14-ig nyugodott.

[18] Ezt követően a felperesnek a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében - mivel a teljesítés időpontjától számított ötéves elévülési idő már eltelt - egy év állt a rendelkezésére kártérítési igénye bíróság előtti érvényesítésére.