1997. (I. 22.) Korm. r. 17. §].

A felperes a B., B. út 35. szám alatti B. E. elnevezésű vendéglátó egységben létesítendő II. kategóriájú játékterem engedélyezését kérte.

A kérelem mellékleteként benyújtotta az alperesi beavatkozó határozatát, amelyben a játékterem működéséhez szükséges hozzájárulást megtagadta.

Az alperes - eljárása során - megkereste az alperesi beavatkozót, hogy nyilatkozzon, hozzájárulást megtagadó határozatát fenntartja-e.

Az alperesi beavatkozó 2005. február 9-én kelt levelében közölte, hogy határozatát továbbra is fenntartja.

Az alperes határozatával a felperes játékterem működésének engedélyezésére irányuló kérelmét elutasította, hivatkozással arra, hogy az alperesi beavatkozó a játékterem működéséhez szükséges hozzájárulást nem adta meg.

A felperes keresetében az alperes és az alperesi beavatkozó határozatának hatályon kívül helyezését, és új eljárásra kötelezését kérte.

A bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát - az alperesi beavatkozó határozatára kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási szerveket új eljárás lefolytatására kötelezte.

A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 26. § (4) bekezdése, továbbá az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 25/1991. (X. 16.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 11. § (1) bekezdés a) pont 1. alpontja alapján az alperesi beavatkozó csak meghatározott szűk szakhatósági jogkörében eljárva hozhatja meg döntését, az építésügyi és szerencsejáték szervezésére vonatkozó jogszabályok követelménykeretein nem léphet túl. Rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróság 17/1998. (V. 13.) AB határozatában foglaltak szerint az alperesi beavatkozó - illetékességi területének egyes övezeteire vonatkozóan - játékterem-létesítési tilalmat csak önkormányzati rendeletben mondhat ki.

Kiemelte, hogy az Szjtv. 2. § (4) bekezdés a) pontjában meghatározott követelményeket a játékterem-engedélyezési eljárásban nem lehet vizsgálni, az a szerencsejáték-szervezési tevékenységre vonatkozik.

Hangsúlyozta, hogy az Szjtv. 26. § (12) bekezdésében és a Vhr. 11/C. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján a 200 m-es körzetben lévő védett intézmény megléte a II. kategóriába tartozó játékteremre működési korlátot nem jelent; ezért az alperesi beavatkozó jogszabálysértően tagadta meg a hozzájárulást.

Utalt továbbá arra is, hogy az alperesi beavatkozó döntése sérti az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. § (5) bekezdésében rögzített ügyfélegyenlőség elvét, mert más kérelmezőnek az alperesi beavatkozó egy óvoda 200 m-es körzetében is adott ki hozzájárulást.

Kifejtette továbbá, hogy az alperesi beavatkozó nyilatkozatában hivatkozott, az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 17. § (4) bekezdése a szórakoztató játék folytatásának megtiltására hatalmazza fel a jegyzőt, nem pedig a szerencsejáték engedélyezése során a hozzájárulás megtagadására.

A bíróság jogi álláspontját abban foglalta össze, hogy az alperesi beavatkozó tévesen értelmezte az Szjtv. 26. § (4) bekezdésének, illetve a Vhr. 11. § (1) bekezdés a) pontja 1. alpontjának tartalmát; a hozzájárulás megtagadása körében mérlegelési jogkör nem illeti meg. Mérlegelési jogkör fennállása esetén pedig döntése sértené az ügyfélegyenlőség elvét.

Az új eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy abban az alperesi beavatkozónak az építésügyi és a szerencsejáték szervezésére vonatkozó jogszabályokban foglaltak - mint jogszabályi követelmény - keretein belül kell meghoznia döntését.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezésével a keresetet elutasító döntés meghozatalát, másodlagosan annak hatályon kívül helyezésével a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását, harmadlagosan a jogerős ítélet indokolásának megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság ítélete ne tartalmazzon olyan megállapítást, miszerint a szakhatóságként eljáró jegyzőnek nincs mérlegelési joga.

Hangsúlyozta, hogy - eljárása során - az alperesi beavatkozó nemleges nyilatkozata döntésében az alperest kötötte, a felperes részére az engedélyt nem adhatta meg.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Szjtv. 2. § (4) bekezdésébe és 26. § (4) bekezdésébe, továbbá a Vhr. 11. § (1) bekezdés a) pont 1. alpontjába ütközik.

Kifejtette, hogy a jegyzőt a szakhatósági nyilatkozat megtétele során mérlegelési jogkör illeti meg. E jogkörében eljárva azt vizsgálhatja, hogy a kérelem megfelel-e a szerencsejáték szervezésére vonatkozó jogszabályokban, illetve az építésügyi jogszabályokban foglaltaknak. Egyetlen jogszabály sem jelöli meg azonban konkrétan azokat a jogszabályhelyeket, amelyekre a jegyzőnek tekintettel kell lennie; ezért az alperesi beavatkozó jogszerűen alapozhatta döntését az Szjtv. 2. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt szempontokra.

Az időközben a Vhr. helyébe lépő - az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet (a továbbiakban: Új vhr.) 24. § (2) bekezdésére utalva kifejtette, hogy a jogalkotó egyértelműsítette a jogszabály helyes értelmezését, amikor a jegyzői hozzájárulás alapjául szolgáló rendelkezést a 24. § (2) bekezdésében újra szabályozta.

A felperes a felülvizsgálati kérelemmel szemben ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Vhr. 11. § (1) bekezdés a) pont 1. alpontja szerint a játékterem működtetése iránti kérelemhez csatolni kell a települési önkormányzat - a fővárosban a kerületi önkormányzat - jegyzőjének szakhatósági nyilatkozatát arról, hogy az önkormányzat területén létesítendő játékterem az építésügyi és a szerencsejáték szervezésére vonatkozó jogszabályokban foglaltaknak megfelel, a játékterem működéséhez hozzájárul.

A jogerős ítélet helyesen mutatott rá arra, hogy a jegyzőnek hozzájárulása megadásakor, illetve megtagadásakor azt kell vizsgálnia, hogy teljesülnek-e az építésügyi, illetve a szerencsejáték szervezésére vonatkozó jogszabályokban meghatározott követelmények.

A játékterem működéséhez való hozzájárulás megadása vagy megtagadása az önkormányzat jegyzőjének mérlegelési jogkörébe tartozó hatáskör, döntését indokolni köteles (Legfelsőbb Bíróság Kf. V. 27.015/1999/4.).

A Vhr. 11. § (1) bekezdés a) pont 1. alpontja e mérlegelési jogkör kereteit szabja meg akkor, amikor az építésügyi és a szerencsejáték szervezésére vonatkozó jogszabályokban foglaltakra utal.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy a fenti utaló szabályt jogszabály nem korlátozza tételesen meghatározott előírásokra; ezért a jogerős ítélet téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor a mérlegelési jogkörből kizárta az Szjtv. 2. § (4) bekezdés a) pontjában meghatározott szempontokat.

Amint arra a Vhr. 11. § (1) bekezdés a) pont 1. alpontja egyértelműen utal, a játékterem engedélyezése során vizsgált feltételeknek meg kell felelniük a szerencsejáték szervezésére vonatkozó jogszabályokban előírtaknak is.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem látta elfogadhatónak azt a felperesi ellenérvet, hogy az Szjtv. 2. § (4) bekezdés a) pontja nem a játékterem, hanem a szerencsejáték-szervező tevékenység engedélyezésének feltétele; hiszen a játékterem működése a szerencsejáték-szervezési tevékenység része.

A jegyző tehát alapozhatta szakhatósági állásfoglalását az Szjtv. 2. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltakra.

Az iratokból megállapíthatóan az alperesi beavatkozó 2005. február 9-ei állásfoglalása a hozzájárulás megtagadásának indokaként egyrészt arra hivatkozott, hogy védett intézmények környékén nem támogatják új játéktermek létesítését, és megnevezte a kérelmezett üzlethelyiség mellett közvetlenül található orvosi rendelőt; illetve arra hivatkozott, hogy a kerületben jelenleg működő játéktermek és vendéglátóhelyek üzemelésével kapcsolatos lakossági panaszbejelentésekből kitűnik, hogy e tevékenységek nagymértékben zavarják az itt lakók nyugalmát és pihenését.

Az indokolás, és az Szjtv. 2. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt fogalmak összevetéséből megállapítható, hogy a megtagadás indokai nem lépik túl az Szjtv. 2. § (4) bekezdés a) pontjában említett jó érzés, közbiztonság, közszemérem, gyermek- vagy ifjúságpolitikai érdek - mint jogszabály által védett értékfogalom - körét.

A kifejtettekre figyelemmel a bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor az alperesi beavatkozó szakhatósági állásfoglalását jogszabálysértőnek találta, és ezért az alperes határozatát - az alperesi beavatkozó határozatára kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezve - a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott, és a keresetet elutasította.

(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.110/2006.)