BH 2014.8.255 A rendőrség a helyi önkormányzati szervek hivatalos eljárásának zavartalan lefolytatásához nyújtott közbiztonsági célú segítségét tényként kell kezelni. A rendőri intézkedés jogszerűségét nem érinti az intézkedéssel biztosított eljárásban felmerülő jogvita [Magyarország Alaptörvénye II., IV. és XXIV. cikk; 1994. évi XXXIV. tv. 2. §, 13. § (1) bek., 19. § (1) bek., 33. § (2) bek., 48. §, 92. §, 93/A. § (6), (7), (9) bek.; 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 31. § (7) bek.; 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 40/A. §].

[1] A felperes a "A Város Mindenkié" aktivistájaként 2012. március 27. napján igyekezett megakadályozni, hogy a IX. kerületi Önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) által tartott erdőtisztítás, szemételtakarítás során felmerült kiegészítő tevékenység eredményeként az ott lakó hajléktalanok földbevájt lakhelyei fölötti tető elbontásra, az ingóságaik elszállításra kerüljenek.

[2] Az önkormányzati munkálatok folyamatosságát biztosító rendőrök részéről - többszöri figyelmeztetés után - a felperessel szemben rendőri intézkedésre került sor. Ennek során az ellenállást tanúsító, a területtisztítási tevékenység akadályozásával felhagyni nem szándékozó felperes előállítását határozták el. A felperest igazoltatták, ruháját átvizsgálták, és mivel a felperes a rendőri intézkedésnek ellenszegült, vele szemben testi kényszert alkalmaztak, majd megbilincselték, végül előállították.

[3] A felperes az intézkedés ellen panaszt nyújtott be arra hivatkozva, hogy a jogsértés hiányában intézkedő rendőrök jogszerűtlenül jártak el, az intézkedésnél a fokozatosság elve sérült, a testi kényszer alkalmazása és annak módja aránytalan volt.

[4] A panaszt a Független Rendészeti Panasztestület (a továbbiakban: FRP.) kivizsgálta és megállapította, hogy az intézkedés során a felperes ruházatának átvizsgálása és megbilincselése sértette a felperesnek a Magyarország Alaptörvénye II. cikkében foglalt emberi méltósághoz fűződő alapvető jogát. A ruházat átvizsgálásával kapcsolatban leszögezte, hogy az intézkedés során sem a felperes magatartása, sem megjelenése alapján nem lehetett arra következtetni, hogy támadásra vagy önveszély okozására alkalmas eszköz van nála.

[5] A bilincselés kapcsán rögzítette, hogy a felperes zömében passzív magatartásának megtörésére a testi kényszer elegendő eszköz lett volna.

[6] Az Országos Rendőrfőkapitány, az alperes 2012. november 29. napján kelt jogerős határozatával - hivatkozva Magyarország Alaptörvénye II., IV. és XXIV. cikkére, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 2. § (2) bekezdésére, 13. § (1) bekezdésére, 19. § (1) bekezdésére, 29. § (1) bekezdésére, 33. § (2) bekezdés f) pontjára, 48. §-ára, 92. § (1) bekezdésére és 93/A. § (6), (7) és (9) bekezdéseire, valamint a Rendőrségi Szolgálati Szabályzatról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr.) 31. § (7) bekezdésére, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (2) bekezdésére, 100. § (1) bekezdés a) pontjára és (2) bekezdésére, 109. § (1) bekezdésére - elutasította. Megállapította, hogy a felperessel szemben alkalmazott intézkedés összessé-gében jogszerű, szakszerű és arányos volt.

[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új határozat hozatalára kötelezte.

[8] Bár ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a perbeli határozat felülvizsgálata során nem vizsgálhatja az önkormányzat eljárását, ugyanakkor részletesen elemezte és állást foglalt a rendőri jelenlétet megalapozó körülményekről, melyek álláspontja szerint nem voltak tisztázottak, ezért jogszerűségük is vitatható.

[9] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte.

[10] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogsértő módon túllépte hatáskörét, túlterjeszkedett a felperesi panaszban, illetőleg a keresetlevélben foglaltakon. Az ítélet iratellenes, önellentmondó, téves jogértelmezésen alapul, sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 1. §-át, 22. § (2) bekezdését, 215. §-át, 164. §-át és 206. § (1) bekezdését.

[11] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.

[12] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a részben helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet.

[13] A Kúria mindenekelőtt, mind a felek, mind az elsőfokú bíróság számára rögzíti, hogy a jelen per tárgya egy meghatározott közigazgatási ügyben született határozat felülvizsgálata. A bíróság, így a Kúria hatásköre is a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapulvételével meghozott határozat jogszerűségének elbírálására terjed ki.

[14] A meghatározott közigazgatási ügy egy rendőri intézkedés, illetőleg annak jogszerűsége tárgyában az Rtv. 92. § (1) bekezdése alapján benyújtott panasz, melyre vonatkozó jogszabályi előírások egyértelműen behatárolhatóak. Ennélfogva a bíróság nem veheti figyelembe sem a hajléktalanokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések, sem az azt értékelő alkotmánybírósági határozat megállapításait. Nem vizsgálhatja felül a perbeli, az önkormányzat által az erdőtisztításra hozott, illetve az azzal kapcsolatos akár előre, akár ad hoc módon elhatározott munkálatokkal kapcsolatos döntés jogszerűségét, illetőleg a munkálatokban részt vevő más - nem a rendőr - hatóság/ok tevékenységének jogszerűségét. Ez utóbbit különösen azért sem, mert a közterület-felügyelői intézkedés ellen önálló jogorvoslati út áll rendelkezésre az 1999. évi LXIII. törvény 26. §-a alapján. Miután a fentiek jogszerűségéről nem foglalhat állást, nem vizsgálhatja az azokhoz csak közbiztonsági céllal, eszköz jelleggel kapcsolódó rendőri jelenlét jogszerűségét sem.

[15] Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette ítélete 8. oldal utolsó két bekezdésében, hogy mire terjed ki a hatásköre, hogy nem vizsgálhatja az önkormányzati szociális és egyéb "lépéseket". Sajnálatos módon azonban e helyesen meghatározott hatáskörhöz nem tartotta magát, azon - részben a felperesi keresetben foglaltaktól vezérelve - túlterjeszkedett.

[16] Tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor az általa nem vizsgálható rendőri jelenlétről, a kirendelés körülményeiről állást foglalt. Tévesen állapította meg egyfelől azt, hogy a rendőri jelenlét körülményei nem nyertek tisztázást, másfelől azt, hogy ebből kifolyólag a rendőri intézkedés jogszerűtlen volt, így merőben hibás iránymutatást adott e kérdésben (ítélet 10. oldal 6-7. bekezdések).

[17] Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor e vonatkozásban a Rtv. 19. § (1) bekezdésben foglaltakat értelmezte. E törvényhely ugyanis azt mondja ki, hogy a rendőri intézkedés jogszerűsége csak akkor vonható kétségbe, ha annak jogszerűtlensége mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható és nem akkor, ha "annak jogszerűsége kétség nélkül és mérlegelés nélkül megállapítható" (ítélet 10. oldal 9. bek.). Perbeli esetben ilyen nyilvánvaló jogszerűtlenség nem állt fenn, a rendőri intézkedés jogszerűsége nem volt kétségbe vonható.