3322/2014. (XII. 10.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottsága D.747/13/2011. számú határozata, a Budapest Környéki Törvényszék 2.K.26.094/2012/7. számú végzése, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.50.638/2012/2. számú végzése, a Kúria Kfv.III.37.763/2013/2. számú végzése, a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.661/2013/2. számú végzése, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 8/A.Kf.23.885/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdése "A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottsága D.747/13/2011. számú határozata, a Budapest Környéki Törvényszék 2.K.26.094/2012/7. számú végzése, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.50.638/2012/2. számú végzése, a Kúria Kfv. III.37.763/2013/2. számú végzése, a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.661/2013/2. számú végzése, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 8/A.Kf.23.885/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott határozatok sértik az Alaptörvény B) cikkében, XV. cikk (1) bekezdésében, XV. cikk (2) bekezdésében, XXVIII. cikk (1) bekezdésében, a XXVIII. cikk (7) bekezdésében, és 28. cikkében foglaltakat.

[3] Hiánypótlási felhívást követően az indítványozó alkotmányjogi panaszát kiegészítette abban a tekintetben is, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. § (1) bekezdése "A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye" szövegrészének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt, mivel az indítványozó álláspontja szerint az sérti az Alaptörvény B) cikkében foglaltakat.

[4] Az indítványozó a Közbeszerzési Döntőbizottság D.747/13/2011. számú határozata ellen bírósági felülvizsgálati eljárást kezdeményezett, amelyre vonatkozó keresetlevelét - elkésettség miatt - a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította. Az indítványozó fellebbezést és igazolási kérelmet terjesztett elő, mivel - álláspontja szerint - a beadási határidőt vétlenül mulasztotta el. A keresetlevélnek a beadására nyitvaálló határidőn belüli benyújtását - álláspontja szerint - a Magyar Posta Zrt. hibájából mulasztotta el, mivel a Magyar Posta Zrt. kézbesítette a postafiók helyett a székhelyre az iratot, ahol az indítványozó pecsétjét is használva a küldeményt átvették, majd azt az indítványozónak nem a bejelentett székhelyén működő irodájába továbbították másnap. Ez utóbbi napi érkeztetéssel kezelték az okiratot, és emiatt késték le a keresetindítási határidőt, egy nappal. Az első fokú bíróság az igazolási kérelmet végzésével elutasította. E határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította.

[5] Ezt követően az indítványozó - az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen - perújítási kérelmet nyújtott be, amelyet, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant, az első fokon eljárt bíróság hivatalból elutasított, mivel perújításnak a Pp. 260. § (1) bekezdése alapján jogerős ítélet ellen van helye. A másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék 8/A.Kf.23.885/2013/2. számú végzésével a perújítási kérelem tárgyában hozott első fokú határozatot helybenhagyta.

[6] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok azzal, hogy nem vették figyelembe, hogy a beadási határidőt - álláspontja szerint - vétlenül mulasztotta el, elzárták előle a jogorvoslat lehetőségét.

[7] 2.1. Az indítványozó megközelítése szerint a támadott határozatok által sérült az Alaptörvény B) cikkében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelménye, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, és a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga. Továbbá azzal, hogy a bíróság a méltányosság figyelmen kívül hagyásával járt el, megsértette az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdése szerinti egyenlő elbánás követelményét. Sérült továbbá az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési követelmény elve is, amikor ennek az elvnek a figyelmen kívül hagyásával hozták meg az eljáró bíróságok a döntésüket.

[8] Alkotmányjogi panaszának főtitkári hiánypótlási felhívás utáni kiegészítésében az indítványozó a panaszolt határozatok közül az utolsóként meghozott, a Budapest Környéki Törvényszék 8/A.Kf.23.885/2013/2. számú végzése (a továbbiakban bírósági végzés) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az ezt megelőzően meghozott határozatok tekintetében - korábbi alkotmányjogi panaszának tartalmától eltérően - részletes nyilatkozatokat nem tett. Ezen határozatok tekintetében a panasz az Abtv. 52. § (1b) e) pont szerinti feltételeknek sem felel meg. Az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részben az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

[9] A továbbiakban az alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeit e bírósági végzés tekintetében vizsgálja. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszának ezen részét az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az Abtv. 27. §-ára alapította.

[10] 2.2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszának főtitkári hiánypótlási felhívás utáni kiegészítésében kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Pp. 260. § (1) bekezdése "A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye" szövegrészének alaptörvény-ellenességét és azt semmisítse meg az Abtv. 41. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörében.

[11] Az indítványozó álláspontja szerint "a támadott mondatrész az 1952. évi III. törvényben nyert megfogalmazást, de az azóta megváltozott életkörülmények és jogszabályok indokolják a változtatást, továbbá a támadott mondatrész ellentétes Magyarország Országgyűlése által 2011. április 18-án elfogadott Alaptörvény B) cikkében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményeivel". Hangsúlyozta, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdése által "megsérülnek a Pp. 109. § (3), Pp. 106. § (1), a Pp. 107. § (2) rendelkezései is". Rámutatott, hogy e probléma kiküszöbölése érdekében szerinte a jogerős határozat kifejezés alkalmazása lenne indokolt a Pp. 260. § (1) bekezdésében.

[12] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszának kiegészítésében mindvégig az alkotmányjogi panasz kifejezést használta, de tévesen e kérelem tekintetében az Abtv. 24. § (1) bekezdésére hivatkozott.

[13] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.

[14] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Pp. támadott rendelkezése és a bírósági végzés tekintetében előterjesztett indítványok megfelelnek-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.

[15] 3.1.1. Az Alkotmánybíróság először az indítványozó érintettségét vizsgálta.

[16] Az Ügyrend 30. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak a befogadási eljárásban az érintettséget és a befogadási kritériumok fennállását minden indítványozó tekintetében egyedileg kell vizsgálni.

[17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó tekintetében az Abtv. 26. § (1) bekezdése és az Abtv. 27. § a) pontja szerinti érintettség fennáll, mivel az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági végzés rá vonatkozóan rendelkezést tartalmaz. A bírósági végzés ellen - annak rendelkező része szerint - további jogorvoslatnak helye nem volt.

[18] 3.1.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.

[19] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt - a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével - az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.

[20] Az indítványozó jogi képviseletét ellátó ügyvéd - a csatolt tértivevény tanúsága szerint - a Budapest Környéki Törvényszék 8/A.Kf.23.885/2013/2. számú végzését 2014. március hó 5. napján vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2014. április hó 3. napján érkeztették az első fokon eljárt bíróságon. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.

[21] 3.1.3. Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia.

[22] Az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági végzés vonatkozásában megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény azon cikkeit, amelyek tekintetében - álláspontja szerint - az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az Abtv. 27. §-ára hivatkozással benyújtott alkotmányjogi panasz indítvány - a kérelem határozottságát illetően - a törvényi feltételeknek megfelel.

[23] A jogi képviselővel eljáró indítványozó az alkotmányjogi panaszának a főtitkári hiánypótlási felhívás utáni kiegészítésében kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 24. § (1) bekezdése alapján vizsgálja meg a Pp. 260. § (1) bekezdése "A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye" szövegrészét, annak alaptörvény-ellenességét állapítsa meg, és azt semmisítse meg az Abtv. 41. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörében.

[24] Az Abtv. 24. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontja alapján felülvizsgálja a jogszabályoknak az Alaptörvénnyel való összhangját. Ezen ún. utólagos absztrakt normakontroll eljárás lefolytatására a Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezésére van csak lehetőség. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz kiegészítés kivételt nem tartalmazó "alkotmányjogi panasz (kiegészítés)" szóhasználatnak megfelelően az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján vizsgálta az alkotmányjogi panasz ezen részét, és megállapította, hogy az nem felel meg az Abtv. 52. §-ában meghatározott követelménynek, mivel nem tartalmazza azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont első fordulata], továbbá nem állapítható meg azon feltételnek való megfelelés sem, miszerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerint a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

[25] Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően rámutat, hogy az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésének követelményét érintik a rendkívüli jogorvoslatok, mint pl. a perújítás, és különösen az azokkal támadható határozatok körének a jogalkotó általi meghatározása. Az indítványozó által javasolt, valamennyi jogerős végzés elleni perújítás megengedése az eljárások időtartamának beláthatatlan meghosszabbodásához, és ezáltal az állam igazságszolgáltatási tevékenységének teljes lebénulásához vezethetne.

[26] 3.2. A továbbiakban az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálta a bírósági végzés tekintetében előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.

[27] Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].

[28] Az indítványozó hangsúlyozta, hogy a bírósági végzés által az Alaptörvény B) cikkében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelménye, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, és a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga sérült. Továbbá azzal, hogy a bíróság a méltányosság figyelmen kívül hagyásával járt el, megsértette az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2)bekezdése szerinti egyenlő elbánás követelményét. Sérült továbbá az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési követelmény elve is, amikor ennek az elvnek a figyelmen kívül hagyásával hozták meg az eljáró bíróságok a döntésüket.

[29] Az indítványozó kiemelte, hogy az Alaptörvénnyel ellentétes a bíróság olyan döntése, amely a "nem életszerű felelőtlenségre" alapozva elutasítja a kérelmező igazolási kérelmét, és a "méltányosságot teljes mértékben elveti, annak a bizonyítékaival együtt". Hivatkozott e körben az Alaptörvény XV. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. Panasza szerint a jogbiztonság - amely az Alaptörvényben deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos legyen, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. Hivatkozott az 1160/B/1992. AB határozatban foglaltakra, továbbá arra, hogy a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot és ezzel sérti az Alaptörvény rendelkezéseit is.

[30] Az indítványban szereplő, megsértettnek állított jogok egy része nem minősül az Alaptörvényben biztosított és védett alapjognak. Ebbe a körbe tartozik az Alaptörvény 28. cikke, amely a bíróságok számára tartalmaz értelmezési szabályt. Az Alaptörvény B) cikkében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményére a jelen ügyben alkotmányjogi panasz nem alapozható. Noha az igazolási kérelem tárgyában hozott döntésekről az Alkotmánybíróságnak nem kell döntenie, az Alkotmánybíróság rámutat, hogy sem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, sem az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdése szerinti egyenlő elbánás követelményének sérelme tekintetében az indítványozó érvei nem támasztották alá alkotmányjogi jelentőségű kérdés megállapíthatóságát azzal összefüggésben, hogy a bíróságok a méltányosság gyakorlásának lehetőségéről, - a Pp. által biztosított mérlegelési jogkörükben eljárva - nem az indítványozó által előterjesztett kérelemnek megfelelően döntöttek.

[31] Az Alkotmánybíróság már korábban is rámutatott, hogy "[a]z pedig, hogy a bírósági gyakorlat egységes-e a kérdésben, elsősorban nem az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszos eljárására tartozó, hanem a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben szabályozott feltételek fennállása esetén a Kúria jogegységi eljárására tartozó kérdés." (lásd: 3078/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [9])

[32] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A bírósági döntéseket az Alaptörvény alapján az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálata során. Az indítványozó panaszában megjelölt, általa alapjogsérelemként leírtak valójában a bírói törvényértelmezés helyességét, valamint a bíróság által mindezekből levont következtetést vitatják. Az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]).

[33] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó érvei nem támasztották alá az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga - általa állított - sérelmét sem: az indítványozó e beadványa benyújtását megelőzően az első fokú határozattal szemben is élt fellebbezési jogával, ezt követően a Pp. tiltó rendelkezése ellenére felülvizsgálati kérelmet, majd e törvény ugyancsak tiltó rendelkezése dacára perújítási kérelmet is benyújtott az illetékes bíróságokhoz. A perújítási eljárásban is élt fellebbezési jogával.

[34] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának megfelelően már számos esetben rámutatott, hogy a jogorvoslathoz való jog a többfokú jogorvoslathoz való jogot nem foglalja magában. Sem az Alaptörvény szövegéből, sem az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatából nem következik az, hogy a jogalkotó ne határozhatná meg - az eljárások ésszerű időn belül történő befejezése Alaptörvényben foglalt követelményének tiszteletben tartásával - azon határozatok körét, amelyek tekintetében a perújítás mint rendkívüli jogorvoslat előterjesztése megengedett. (Lásd erről hasonlóan pl.: 3019/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [27]).

[35] Tehát az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való joga sérelmére vonatkozóan alkotmányjogilag értékelhető érvelést nem terjesztett elő.

[36] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.

[37] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2014. december 2.

Dr. Kiss László s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/845/2014.