ÍH 2023.68 TARTÓSAN HÁTRÁNYOS ÜZLETPOLITIKA

A tartósan hátrányos üzletpolitika olyan tudatos magatartás vagy intézkedések elmulasztása miatt következik be, amellyel okozati összefüggésben áll a gazdasági társaság megszűnéséhez vezető gazdálkodási állapottal. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:324. § (3) bekezdés; 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 63. § (2) bekezdés]

Pertörténet:

Egri Törvényszék P.20231/2021/36., Debreceni Ítélőtábla Pf.20438/2022/6. (*ÍH 2023.68*), 3136/2024. (IV. 12.) AB végzés

***********

Az alperes az 1999. évben alakult V. Kft.-nek a 2015. évtől ügyvezetője, illetve kizárólagos tagja is volt. A gazdasági társaság fő tevékenysége ingatlan bérbeadás volt, a 2016-2019. között eltelt időben minden gazdasági évet negatív adózott eredménnyel zárt.

A társaságot a törvényszék 2017. december 1-jén kelt jogerős ítélete kötelezte a felperes javára 50 800 forint tőke, a tőke után 2014. január 30-tól járó törvényes késedelmi kamata és 381 000 forint perköltség megfizetésére. A fizetési kötelezettségének a társaság önkéntesen nem tett eleget és a tartozásának behajtására - értékesíthető vagyon hiányában - sem a felperes 2019. március 19-i kérelmére elrendelt végrehajtás, sem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kérelmére 2020. november 9-én elrendelt, majd 2021. november 12-én befejezett felszámolás során nem került sor.

A felperes a keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 63. §-ának (2) bekezdése és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:324. §-a alapján kérte az alperes kötelezését 549 813 forint tőke és járulékai megfizetésére azzal, hogy 2018. óta következetesen olyan hátrányos üzletpolitikát folytatott, amely következménye volt a társaság jogutód nélküli megszüntetése.

Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy nem folytatott hátrányos üzletpolitikát, az ingatlan bérbeadással foglalkozó társaság azért került a felszámolásához vezető gazdasági helyzetbe, mert a bérlemények iránt egyre kisebb volt a kereslet és a bérlők a bérleti szerződéseket sorra felmondták.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása a Csődtv. 63. §-a (2) bekezdésének és a Ptk. 3:324. §-a (3) bekezdésének felhívásával kiemelte, mely szerint azt kellett vizsgálni a perben, hogy az alperes tartósan hátrányos üzletpolitikája eredményezte-e a V. Kft. felszámolásának elrendelését és ezáltal a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulását. A felperes az alperes által folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikát abban jelölte meg, hogy az alperes magatartása a társaság vagyoncsökkenését, illetőleg a társasági vagyon elenyészését eredményezte és ezáltal meghiúsult a felperes hitelezői igényének kielégítése is. Ezzel szemben a társaság vagyonának csökkenése, elenyészése önmagában a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását nem igazolja, ehhez olyan többlet-tényállási elem is szükséges, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy az alperes olyan magatartást tanúsított, amely ellentétes az ellenőrzött társaság érdekeivel, a társaság működése gazdaságos és észszerű folytatásának, illetve fenntartásának elvével. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika olyan tudatos magatartás vagy intézkedések elmulasztása mellett következik be, amellyel okozati összefüggésben áll a fizetésképtelenség megállapítása.

A konszernjogi felelősség nem állapítható meg abban az esetben, ha a felszámoláshoz objektív gazdasági folyamatok vezetnek, ahogyan az sem alapozza meg a tag felelősségét önmagában, ha az adós társaság veszteségesen gazdálkodik vagy a minősített többségi befolyással bíró tag hibás üzleti döntést hoz vagy üzleti döntése nem bizonyul eredményesnek. A felperes nem jelölt meg olyan konkrét visszaélésszerű alperesi magatartást, amely a társaság gazdasági érdekeit sértette, nem tett tényállítást olyan gazdaságilag észszerűtlen intézkedésekről, amelyek okozati összefüggésben állnak a fizetésképtelenséggel. Ezzel együtt a csatolt beszámolók adataiból megállapítható, hogy a társaság már a 2016. évben is veszteségesen működött, a forgóeszköz állománya a 2016. évtől fokozatosan csökkent a 2018. évig. A 2018. évben az előző évekhez képest tovább csökkent az értékesítés nettó árbevétele, amely azon alperesi állítást igazolja, hogy a bérbeadás iránt egyre kisebb volt a kereslet, a bevételek csökkentek. Megállapítható továbbá az is, hogy a személyi jellegű ráfordítások is csökkentek, amely azon alperesi hivatkozást támasztja alá, hogy a csökkenő bevétele folytán a korábban külsős alkalmazottakat is foglalkoztató társaság működésében később már csak a családtagok vettek részt. Az eszközök értéke is csökkent, míg a ráfordítások mértéke növekedett, a források szintén csökkenő tendenciát mutattak, amelynek következménye a negatív eredmény, a veszteséges működés. A rendelkezésre álló adatok szerint a társaság a bérlőkkel szemben több végrehajtást kezdeményezett. Ezen végrehajtások megelőzték időben a perbeli követelések esedékességét és nem vagy csekély mértékben vezettek eredményre, ugyanakkor igazolják azt, hogy a társaság törekedett a tevékenység fenntartására, bevételszerzésre. Összességében a beszámoló- és a mérlegadatok nem utalnak arra, hogy az alperes tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott volna.

Mellőzte a felperes által indítványozott igazságügyi könyvszakértő alkalmazását azzal az indokkal, hogy a szakértő kizárólag a bizonylatok alaki vizsgálatát, a beszámoló értékelését, bizonylatoknak megfelelőségét tudja igazolni. Nem tud ugyanakkor következtetést levonni a társaság tagjának üzletpolitikájára, a beszámoló adataiból ugyanis az egyes tagi döntések gazdasági racionalitása nem ítélhető meg, csak abban az esetben, ha igazolt az, hogy fiktív bizonylatok is a könyvelési anyag részét képezik. Erre vonatkozó adat azonban a perben nem merült fel. A felperes maga sem tett olyan tényállítást, amelynek könyvszakértői bizonyítása indokolt lenne. Mellőzte továbbá az elsőfokú bíróság az alperes személyes meghallgatását, a felperes felajánlott tanúbizonyítási indítványát, továbbá okiratok beszerzését azon okból, hogy a per tárgyát nem annak kérdése képezte, miért nem teljesítette önként a jogerős követelést az alperes által képviselt adós társaság.