3136/2024. (IV. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VI.30.215/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Fábián Ágoston ügyvéd) eljáró jogi személy indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben az Egri Törvényszék 27.P.20.231/2021/36. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.438/2022/6. számú ítélete és a Kúria Gfv.VI.30.215/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a felperes indítványozó egy korábbi jogerős ítélettel megállapított követelés meg nem térülése miatt, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 63. § (2) bekezdése és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:324. §-a alapján a magánszemély alperes fizetésre kötelezését kérte. Keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes - utóbb felszámolás folytán törölt - korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjeként és minősített többségi befolyással rendelkező tagjaként olyan üzletpolitikát folytatott, ami a társaság fizetésképtelenségéhez vezetett és a felperes indítványozó jogerős bírósági ítéletbe foglalt követelése emiatt nem teljesült. Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a társaság felszámolása az alperes tartósan hátrányos üzletpolitikájának eredményeként következett volna be, ezért a keresetet elutasította.
[3] 1.2. A másodfokú bíróság a felperes indítványozó fellebbezését nem ítélte megalapozottnak, ezért az elsőfokú bíróság döntését, annak megállapításaival, jogi érvelésével egyetértve, helybenhagyta.
[4] 1.3. A jogerős ítélettel szemben az indítványozó felperes felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő. A Kúria a Gfv.VI.30.215/2023/3. számú végzésében a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant, visszautasította. Indokolása szerint a felülvizsgálati kérelem két okból is engedélyezés alá esett. Egyrészt mert a vagyonjogi perben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötmillió forintot nem haladta meg, másrészt amiatt, mert az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény vonatkozó 409. §-ának több okból sem felelt meg, így például a felperes nem jelölt meg széttartó bírói gyakorlatot alátámasztó jogerős döntéseket, nem állított olyan körülmény változást, amely miatt a már kialakult és egységes joggyakorlat nem támogatható és elvi jelentőségű jogkérdést sem fogalmazott meg (Kúria Gfv.VI.30.215/2023/3. számú végzése, Indokolás [8]-[14]).
[5] 2. Az eredetileg benyújtott, majd hiánypótlási felhívásra kiegészített alkotmányjogi panaszában az indítványozó az Egri Törvényszék 27.P.20.231/2021/36. számú, a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20438/2022/6. számú ítéletei és a Kúria Gfv.VI.30.215/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe és 28. cikkébe ütközés miatt.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírósági határozatok a hivatkozott alapjogokat megsértve meghiúsították a jogerős ítéleten alapuló követelése érvényesítését és jogellenesen perköltségben marasztalták. Kifogásolta, hogy a bíróságok eljárása nem volt pártatlan és tisztességes, mivel azt a jogellenes alperesi magatartást hagyták következmények nélkül, amellyel az alperes tudatosan zárkózott el a követelés teljesítésétől. A tisztességes eljárás és ezen belül a fegyverek egyenlősége követelményének sérelmét látja abban, hogy az eljáró bíróságok önkényesen - az általános bírói gyakorlattól eltérve - mellőzték az igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát. A Kúria végzésébe foglalt tényállást pedig tévesnek, iratellenesnek tartja. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára az első- vagy másodfokon eljárt bíróságot.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire - tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26-27. és 29-31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.
[8] 3.1. Az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek az alábbiak szerint felel meg.
[9] Az indítványozó által 2023. szeptember 13. napján kézhez vett kúriai végzés ellen 2023. november 9. napján az elsőfokú bírósághoz elektronikus úton benyújtott alkotmányjogi panasz - az Abtv. 30. § (1) bekezdésére és az Ügyrend 28. § (1) bekezdésére figyelemmel - határidőben érkezett. Ugyancsak határidőben érkezett a 2023. november 24. napján átvett hiánypótlási felhívásra 2023. december 21. napján elektronikus úton benyújtott kiegészített alkotmányjogi panasz.
[10] A jogerős másodfokú ítéletet az indítványozó 2023. március 21. napján vette kézhez. Az indítványozó a jogerős döntés ellen alkotmányjogi panaszt nem nyújtott be.A jogi képviselő a meghatalmazását csatolta.
[11] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek eleget tesz. Tartalmazza: a) a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó álláspontja szerint a keresetét az első- és másodfokon eljáró bíróság a tisztességes eljárás követelményét megsértve utasította el, ugyancsak a pártatlan és tisztességes eljárást sérti a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét visszautasító kúriai végzés), c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntéseket (Egri Törvényszék 27.P.20.231/2021/36. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.438/2022/6. számú ítélete és a Kúria Gfv.VI.30.215/2023/3. számú végzése); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés, 28. cikk]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a bírói döntéseket.
[12] Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.
[13] 3.2. Az Ügyrend 32. § (5) bekezdése értelmében a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott határozata alkotmányjogi panasszal az általános szabályok szerint önállóan is támadható. Ilyen esetben az Alkotmánybíróság a Kúriának a felülvizsgálati eljárásban hozott nem érdemi döntésén keresztül csak akkor vizsgálja az alapügyben hozott bírói döntéseket, ha a Kúria az alkotmányjogi panaszban sérelmezett, nem érdemi döntését mérlegelési jogkörben hozta meg.
[14] Tekintettel arra, hogy jelen ügyben a Kúria szerint a felülvizsgálat engedélyezése a törvényben foglaltak követelmények nem megfelelő teljesítése alapján nem volt lehetséges (Kúria Gfv.VI.30.215/2023/3. számú végzése, Indokolás [14]) ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát kizárólag a Kúria végzését támadó elemében vizsgálta (lásd: 3035/2024. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [20]-[22]).
[15] 3.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg továbbá, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (lásd: 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]).
[16] Az indítványozó álláspontja szerint az ügyében eljárt bíróságok az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését és a 28. cikkét megsértve jártak el és hoztak olyan döntéseket, amelyek eredményeként meghiúsult az indítványozó korábbi jogerős ítéleten alapuló követelésének érvényesítése. Az Alkotmánybíróság szerint tehát az alkotmányjogi panasz valójában a támadott bírósági döntések felülbírálatára irányul, az indítványozó azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert megalapozatlannak, tévesnek és jogellenesnek tartja az ügyében hozott döntéseket, vagyis - tartalmát tekintve - az eljáró bíróságok jogértelmezésének és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja.
[17] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszban kifejtettek alapján az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését és 28. cikkét illetően először is emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata szerint a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott jogsérelmek orvoslásának eszköze. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adnak alapot alkotmányjogi panaszra (lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).
[18] Az Alkotmánybíróság megismétli azon korábbi megállapítását is, hogy önmagában az, ha egy bizonyítási indítványt a bíróság mérlegelési jogkörében nem teljesít, még nem teszi az egész eljárást tisztességtelenné és ezáltal alaptörvény-ellenessé. Ennek a kérdésnek a vizsgálata csak szélső esetben lehet az alkotmánybírósági eljárás tárgya, ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).
[19] Annak megítélése pedig, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, az Alkotmánybíróság gyakorlatában nem alkotmányossági, hanem olyan törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül (lásd: 3035/2024. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [36]).
[20] Az Alkotmánybíróság összességében azt, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírói döntéseket megalapozatlannak, jogellenesnek és magára nézve sérelmesnek tartja, az indítványban megjelölt alapvető jogok tekintetében a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyének megalapozására nem találta elegendőnek, és úgy ítélte meg, hogy az indítványban foglaltak nem vetnek fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, amely az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[21] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban meghatározott feltételek teljesülésének hiányában nem fogadható be, ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2024. március 19.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.
alkotmánybíró
Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2460/2023.