419/B/1997. AB határozat
a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény szociális, egészségügyi, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet 18. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény szociális, egészségügyi, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet 18. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése alapján indítványozták a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény szociális, egészségügyi, család-, gyermek-és ifjúságvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 18. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontjuk szerint az Alkotmány 7G7B. § (2) bekezdésébe ütközik az R.-nek az a rendelkezése, amely míg más fokozott fizikai és pszichés megterheléssel járó munkakörülmények között foglalkoztatottak számára 100%-os munkahelyi pótlékot biztosít, addig az Országos Mentőszolgálat kivonuló állománya számára csupán legalább - de az indítványozók állítása szerint a gyakorlatban ezen legkisebb előírt mértékben kifizetett - 50%-os pótlékot. Az indítványozók kilenc pontban foglalták össze, hogy a mentőszolgálati dolgozók milyen, a 100%-os pótlékban részesülő foglalkoztatottakkal azonos, ahhoz hasonló, illetve azzal párhuzamba állítható veszélyeknek kitettek tevékenységük során. Az indítványozók nem vetették fel, hogy a Kjt. 72. §-ával összhangban van-e az R.-nek a Kjt. 75. §-a végrehajtásáról szóló 18. §-a.
II.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 69. §-a a közalkalmazottat a Kjt.-ben megállapított feltételek mellett illetménypótlékra jogosítja, és meghatározza a pótlékalapot.
A Kjt. vonatkozó, illetménypótlékot megállapító rendelkezése így szól:
"72. § (1) A közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha
a) foglalkoztatására munkaideje legalább felében jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy
b) a védelem csak egyéni védőeszköz olyan állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely a közalkalmazott számára fokozott megterhelést jelent.
(2) A pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.
(3) A pótlék mértéke a pótlékalap 100%-a."
A Kjt. 75. § (1) bekezdése továbbá az ágazati minisztert feljogosítja, hogy a Kjt. 69-74. §-ai rendelkezésein túl ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel további illetménypótlékot állapítson meg. A Kjt. 75. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a kollektív szerződés a jogszabályban megállapított mértéknél magasabb pótlékot is megállapítson, kivéve a (3) bekezdésben meghatározott esetet, amikor jogszabály az illetménypótlék mértékének alsó és felső határát egyaránt meghatározza, mert ekkor e felső határnál magasabb mértékű illetménypótlékot a kollektív szerződés sem állapíthat meg.
Az R. a Kjt. 75. §-ának szociális, egészségügyi, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 18. §-ában eredetileg a fokozott fizikai és pszichés munkakörülmények között foglalkoztatottak részére az A/1. fokozat illetményének 25-100%-ában meghatározható munkahelyi pótlék megállapítását tette lehetővé. Az R. 18. §-a eredetileg nem határozta meg a munkahelyi pótlékra jogosító munkaköröket, úgy rendelkezett, hogy azokat a kollektív szerződésben kell meghatározni. Az R. 1994. március 30-án hatályba lépő, de 1994. január 1-jétől alkalmazandó, a 40/1994. (III. 25.) Korm. rendelettel, - a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 18. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra és az egészségügyben dolgozók speciális helyzetére is tekintettel - módosított 18. §-a a következőképpen rendelkezik:
"18. § (1) A járó- és fekvőbeteg-szakellátás intézeteiben - ideértve az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat központi intézeteit és a b) pont első francia bekezdésében foglaltak tekintetében a szociális intézeteket is - a fokozott fizikai és pszichés megterheléssel járó munkakörülmények között foglalkoztatottak részére munkahelyi pótlék jár. A pótlék mértéke:
a) az A/1. fokozat illetményének 100%-a
- a röntgenben dolgozó orvos, asszisztens,
- a röntgengépjavító műszerész,
- a diagnosztikai laboratóriumokban diagnosztikai tevékenységet végző orvos és egyéb egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező munkatárs, továbbá asszisztens,
- a boncolást végző orvos, boncmester, boncsegéd,
- vér és vérkészítmény előállítását végző orvos, egyéb egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező munkatárs, továbbá asszisztens,
- a műtőben foglalkoztatott műtős szakasszisztens,
- az anaesthesiológiai és intenzív terápiás osztályon dolgozó orvos, szakasszisztens, ápoló,
- a fertőző betegeket ellátó, valamint pulmonológiai gondozóban foglalkoztatott orvos és egészségügyi szakdolgozó,
- elmeosztályon dolgozó orvos, ápoló, valamint
- a mosodába beosztottak esetében, akinek teljes munkaidőben a szennyes ruhák átvétele a feladata;
b) az A/1. fokozat illetményének legalább 50%-a
- műszakbeosztásától függetlenül a 3 műszakos munkahelyen ápolási tevékenységet végzők,
- az Országos Mentőszolgálat kivonuló állománya,
- a szülészeti osztályon vagy szülőotthonban foglalkoztatott szülésznő,
- a műtőssegéd esetében;
c) az A/l. fokozat illetményének legalább 30%-a valamennyi asszisztensi és szakasszisztensi képesítéssel rendelkező (szak)asszisztensi munkakörben dolgozó esetében.
(2) A kollektív szerződés az (1) bekezdés b), c) pontjaiban meghatározottaknál magasabb mértékű munkahelyi pótlékot írhat elő. A kollektív szerződésben az (1) bekezdésben foglalt eseteken túlmenően is megállapítható munkahelyi pótlék, amelynek mértéke az A/1. fokozat illetményének legalább 25%-a, legfeljebb azonban 100%-a lehet.
(3) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján megállapított pótlékok egymás mellett nem folyósíthatók."
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 18. § (2) bekezdése kimondja: "Az egészséget veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat."
Az Alkotmánynak az Alkotmánybíróság által az indítvány elbírálásakor figyelembe vett rendelkezései a következők:
"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.
(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
A piacgazdaságban az állam az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdése szerinti előírásnak - amely szerint minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének - a keretek meghatározásán túl (pl. minimálbér) nem a bérek mértékére vonatkozó jogalkotással tesz eleget, hanem a munkáltató és a munkavállaló közötti megállapodás létrejöttének szabályozásával és a jogviták bíróság elé vitelének biztosításával tesz eleget. Illetményjárandóság jogszabályi megállapítására a köz érdekében tevékenykedő közszolgálatban, illetve közalkalmazásban dolgozó személyek tekintetében kerül sor. E jogi szabályozás garanciális jellegű, és a jogviszony létrejöttének, megszűnésének és tartalmának szabályozásán túl kiterjed az egységes illetmény megállapítására is.
A jogalkotónak a közalkalmazottak illetményének megállapításában széles mérlegelési joga van. Önmagában nem alkotmányos kérdés az, hogy mely közalkalmazott mekkora illetményben és pótlékban részesül. Az Alkotmánybíróság a 2/1997. (I. 22.) AB határozatában (ABH 1997, 27.) a köztisztviselők és a közalkalmazottak illetményével kapcsolatban megállapította, hogy "[a]z államnak az Alkotmány vonatkozó rendelkezései között nagy szabadsága van a megfelelő gazdasági megoldás megválasztására, amelynek során többek között figyelemmel lehet a központi költségvetés, illetve az önkormányzati költségvetés terhelhetőségére is."
Az Mvt. 1. § (2) bekezdése megállapítja, hogy a "Magyar Köztársaság területén munkát végzőknek joguk van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez." A fokozott fizikai és pszichés megterheléssel járó munkakörökben foglalkoztatottak tekintetében az Mvt. 18. § (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a munkavállaló egészsége és biztonsága a munkavégzés során egyértelmű elsőbbséget élvez, azt juttatással megváltani nem lehet, a megfelelő munkakörülmények biztosítása az Mvt. 2. § (2) bekezdése szerint a munkáltató kötelessége.
A munkahelyi pótlék funkciója tehát nem az, hogy a munkavégzés eredendő veszélyességét vagy biztonságos voltának hiányát ellentételezze, hanem hogy a munkáltató által a munkavédelmi szabályokban meghatározott, ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartása után még mindig fennálló fokozott terhelést ellensúlyozza.
Az Alkotmánybíróság ennek megállapítása után azt vizsgálta, hogy a munkahelyi pótlék különböző foglalkoztatási csoportok szerint eltérő mértéke alkotmányellenes-e.
Az Alkotmánybíróság a 137/B/1991. AB határozatában (ABH 1992, 456., 459.) megállapította, hogy "[a]z Alkotmány 70/B. §-a ... helyes értelme szerint az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása."
Az Alkotmánybíróság állandó értelmezése szerint az Alkotmánynak a jogegyenlőséget megállapító 70/A. § (1) bekezdése az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetést tiltja az azonos társadalmi csoporton belül.
Az R. 18. §-ának a) pontjában meghatározott munkakörben foglalkoztatottak munkájuk jellegéből adódóan állandóan vagy munkaidejük nagy részében fokozott fizikai és pszichés megterheléssel járó munkakörülmények között dolgoznak. Az R. 18. §-a sérelmezett b) pontjában felsoroltaknak - így az Országos Mentőszolgálat kivonuló állományának - bár tevékenységük során fokozott fizikai és pszichés megterhelésben van része, ez a megterhelés, illetve veszélyeztetettség nem állandó, mint az első kategóriában lévő közalkalmazottak esetében. Az R.-nek a támadott rendelkezése, amely ez utóbbi - nem állandóan megterhelt, illetve veszélyeztetett - csoportba tartozó közalkalmazottak számára az első csoporténál kevesebb, legalább fizetendő munkahelyi pótlékot állapít meg, nem alkotmányellenes, mert nem azonos csoportba tartozó személyek között tesz különbséget. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az R. 18. § (2) bekezdése megengedi, hogy a kollektív szerződés az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott 50%-nál magasabb munkahelyi pótlékot írjon elő.
Az Alkotmánybíróság indítvány hiányában nem vizsgálta, hogy az R. 18. § (1) bekezdés b) pontja összhangban van-e a Kjt. 72. § (1) bekezdés a) pontjával.
Budapest, 1998. március 2.
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró