EH 2012.07.P7 I. Az elévülést megszakító perindítást követően az eljárás szünetelése esetén az elévülés a per szünetelés folytán történő megszűnésével kezdődik [Ptk. 327. §].
II. Vagyonbiztosítási szerződés alapján történt térítés miatt a díjfeltöltés joga a biztosítottat a folyó biztosítási évben illeti meg, és azt a bíróság ítélete sem pótolhatja [Ptk. 554. §].
A perbeli személygépkocsi a felperes tulajdonában áll. A felperes élettársa, a jármű korábbi tulajdonosa 2000. május 20-án sajáthibás közúti közlekedési baleset alapján korábbi Casco biztosítása terhére az alperestől 216 218 forint biztosítási összeget vett fel.
A felperes 2000. szeptember 14-ei kockázatviselési kezdettel Casco biztosítási szerződést kötött az alperessel. A szerződéskötéskor a felperes nem tett említést a korábbi káreseményről. A felperes által okozott balesettel összefüggésben az alperes 2000. december 21-én a Casco biztosítás terhére 2 806 045 forintot térített a felperes részére.
A felperes tulajdonát képező és élettársa által vezetett gépjármű 2001. június 14-én egy sáros földúton egy megbillent csatornafedélnek ütközött. Ennek következtében a motor felfüggesztése és a motorolaj teknője megsérült, a motorolaj elfolyt. A felperes a járművet megjavíttatta, majd eladta. A káresemény következtében sérült alkatrészek javítási költsége nettó 1 230 129 forint. A felperes a javításról nem rendelkezett számlával.
A felperes módosított keresetében 1 383 895 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte elsődlegesen elévülésre, másodlagosan a biztosítási szerződés érvénytelenségére hivatkozással. Harmadlagosan a díjfeltöltés hiányára, illetve arra hivatkozott, hogy számla hiányában a felperest a javítási költség áfa-vonzata nem illeti meg.
A bíróság a megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 1 337 661 forintot és kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, megismételve a perben már előadott védekezését.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az alábbiak szerint alaposnak találta, a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
A Kúria nem értett egyet a felülvizsgálati kérelemnek az elévüléssel és a szerződés érvénytelenségével kapcsolatban kifejtett álláspontjával.
A Ptk. 327. § (1) bekezdése szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása, végül a tartozás kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. A (2) bekezdés értelmében az elévülés megszakadása illetve az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.
Mivel a jogosult a keresetlevél benyújtásával kifejezte azt az igényét, hogy követelését bírósági úton kívánja érvényesíteni, a keresetlevél benyújtásának [Pp. 121. §] anyagi jogi joghatása az elévülés megszakadása [Ptk. 327. § (1) bekezdés]. Az eljárás szünetelése a peres eljárás ideiglenes megakadását jelentette, melynek időtartama alatt a keresettel érvényesített követelés még nem került ki az igényérvényesítés állapotából. A Pp. 137. § (2) bekezdése szerint ugyanis bármelyik fél kérelmére az eljárást folytatni kell. Ebből következően a Ptk. 327. § (2) bekezdésében meghatározott elévülést megszakító eljárásnak tekintendő a Pp. 137. § (3) bekezdésben meghatározott permegszűnésig bezárólag. Ebből a szempontból nincs jelentősége a 137. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezésnek, amely szerint a szünetelés a határidők folyását nem érinti. Ez az elévülés anyagi jogi határidejére nyilvánvalóan nem vonatkozik, mivel a peres igényérvényesítés időtartama az elévülési idő számításánál figyelmen kívül marad. Ugyanígy a 137. § (3) bekezdésének rendelkezéséből, amely szerint hat hónap szünetelés után a per megszűnik, nem vonható le az a jogkövetkeztetés, hogy a keresetindítás (perindítás) anyagi jogi jogkövetkezményei elenyésznek. A keresetlevél beadásához (Pp. 132. §), illetve a perindításhoz (Pp. 161. §) fűződő joghatályok elenyészése vagy fennmaradása az eljárásjogi joghatályra vonatkozik. A Pp. az anyagi jogi joghatások fennmaradását vagy elenyészését nyilvánvalóan nem szabályozza. Nem érinti tehát a Ptk. 327. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott anyagi jogi elévülési szabályokat, így azt sem, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése (a keresetlevél beadása, perindítás) az elévülést az igényérvényesítés időtartamára megszakítja.
A Kúria osztotta a másodfokú bíróságnak az alperes elévülési kifogásával kapcsolatban kifejtett jogi álláspontját is. A biztosítási szerződés megkötésekor a biztosított közlési kötelezettsége megsértésének speciális biztosítási jogi szankcióit a Ptk. 540. § (3) bekezdése szabályozza. Eszerint a közlésre irányuló kötelezettség megsértése esetén a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve, ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. A jogerős ítélet megalapozatlanul rögzítette, hogy az alperes a perbeli gépjármű korábbi káreseményéről tudott, hiszen arra térítést fizetett. Az alperes szerződéskötéskori ismereteivel kapcsolatban bizonyítás nem folyt. Feltételezhető azonban, hogy amennyiben az alperes a korábbi káreseményről tud, a perben hivatkozott Tarifakönyve rendelkezései alapján jár el. A Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint a biztosító helytállási kötelezettség alóli szabadulásához nem elégséges annak megállapítása, hogy be nem jelentett körülményt ismerhette volna. A biztosító a Ptk. 540. § (1) bekezdése alapján hagyatkozhatott a biztosítottnak az írásban feltett kérdésre adott válaszára. Az azonban a perben nem volt kétséges, hogy a gépjármű előélete a biztosítási esemény bekövetkeztében nem játszott szerepet [Ptk. 540. § (3) bekezdés].
A szerződésnek a Ptk. 210. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott okból történt megtámadása folytán a bíróságnak a továbbiakban: a szerződés megtámadásának általános szabályai alapján kellett vizsgálnia a szerződés érvénytelenségét. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben már több ízben kifejtette, hogy a tévedést állító félnek ez esetben azt kell bizonyítani, hogy a tévedés lényeges körülményre vonatkozott, és tévedése hiányában a szerződést nem, vagy más feltételekkel kötötte volna meg (pl. Pfv. VIII. 20.364/2011/4.).
Az alperes a perben nem bizonyította, hogy a biztosítási szerződést a más hasonló korú használt gépkocsiktól eltérő feltételekkel kötötte volna meg, illetőleg a szerződést meg sem kötötte volna. A szerződés részét nem képező, csak az alperest kötelező Tarifakönyv hivatkozott rendelkezése, mely adott esetben a szerződéskötést előzetes belső engedélyhez köti, az alperest terhelő fenti bizonyítási kötelezettséget nem pótolta.
A díjfeltöltés és a javítási költség áfa-vonzatának megtérítési kötelezettségével kapcsolatban a Kúria a felülvizsgálati kérelem indokaival értett egyet.
A díjfeltöltés szabályait a Ptk. 554. §-a tartalmazza. Eszerint a biztosítási összeg a folyó biztosítási évre a fizetett kártérítési összeggel csökken, kivéve, ha a szerződő fél az évi díjat megfelelően kiegészíti. A Ptk. 205. § (2) bekezdése szerint a feleknek nem kellett megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket a jogszabály rendez. Ebből következően külön kikötés nélkül is a felek szerződésének a részévé vált a Ptk. díjfeltöltési szabálya, melyre az alperes szabályzata oly módon utalt, hogy az Általános Szerződési Feltételekben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ptk. 205. § (5) bekezdése értelmében csak abban az esetben kell a másik felet az Általános Szerződési Feltételről külön tájékoztatni, ha az a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság az általánosan kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően (BH 2005/431. döntés) rámutatott, ez utóbbi jogszabályi feltételek hiányában a biztosítót a felperessel szemben a díjfeltöltéssel kapcsolatban külön tájékoztatási, felhívási kötelezettség sem a Ptk. 4. § (1) bekezdése, sem a 277. § (2) és (3) bekezdése alapján nem terhelte. A jogszabály rendelkezése alapján a díjfeltöltés körében a felperest választási jog illette meg. Amennyiben a folyó évi biztosítási díjat a kifizetett kártérítésre tekintettel kiegészíti, az eredeti biztosítási összeg fennmarad. Ennek hiányában a biztosítási összeg a folyó biztosítási évre a kifizetett kártérítés összegével csökkent. Választási joga alapján a felperesnek kellett volna a díjfeltöltést kezdeményezni, majd ezt követően a felek együttműködési kötelezettsége keretében az alperesnek a teljesítéshez szükséges tájékoztatást nyilvánvalóan meg kellett volna adnia.
A Ptk. rendelkezésével ellentétes, ezért téves a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint a jogszabály nem ír elő határidőt a díjfeltöltésre. A jogszabály rendelkezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a díjfeltöltés a biztosítottat megillető olyan jog, mellyel a folyó biztosítási évben élhet. A következő biztosítási évben ugyanis a biztosítási szerződés eredeti feltételei állnak helyre. Megalapozatlanul állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a felperest a folyó biztosítási évre megillető választási jog alapján a bíróság ítéletével utólag is rendelkezhetett a díjfeltöltésről, továbbá ez a perbeli esetben meg is történt, amikor az elsőfokú bíróság a felperes részére megállapított biztosítási szolgáltatást az adott biztosítási évre számított biztosítási díjjal csökkentette. Ez utóbbi megállapítás iratellenes is, mivel az elsőfokú bíróság a szakértői véleményben megállapított bruttó javítási költséget nem az arányos biztosítási díjjal, hanem a biztosítási szerződésben meghatározott 10% önrész 200 000 forint összegével csökkentette.
Mivel díjfeltöltés a perbeli esetben nem történt, a biztosítási összeget a 2000. december 21-én töréskárra kifizetett 2 806 045 forinttal csökkenteni kellett. Ebből következően a felperest az adott biztosítási évben bekövetkezett perbeli káresemény kapcsán további térítés nem illette meg.
A Kúria a másodfokú ítélet e körben adott indokaival kapcsolatban még megjegyzi, hogy a másodfokú bíróság alaptalanul hivatkozott a Ptk. 567. § (1) bekezdésének korlátozó szabályára is. Eszerint a jelen fejezet rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetve a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. Mivel adott esetben a díjfeltöltés körében közvetlenül a Ptk. és nem a biztosítási szabályzat és a szerződés rendelkezései alkalmazandóak, a törvény rendelkezésétől a biztosított hátrányára történt eltérés nem értelmezhető.
A Kúria elbírálta a felülvizsgálati kérelemnek a javítási költség áfa-tartalmával kapcsolatos indokait is. A felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott állandó bírói gyakorlatnak megfelelően ismételten hangsúlyozza, hogy az általános forgalmi adó tartalom (mint kárelem) a számla kiállításával keletkezik. A kártérítés általános szabályainak megfelelően a kár felmerülését a károsultnak kell bizonyítani a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján. Mivel adott esetben a felperes nem igazolta számlával, hogy áfát is tartalmazó javítási költsége merült fel, a kereseti kérelme e része sem volt megalapozott. Egyébként az alperes Általános Szerződési Feltételei 2. fejezet II/1. pontja is az igazolt költségek megfizetéséről rendelkezik.