175600/1947. (XII. 14.) XI. a. PM rendelet

az illetékekről szóló 9100/1947. Korm. rendelet végrehajtása tárgyában

Az illetékekről szóló 9100/1947. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 170/a. szám; a továbbiakban: R.) 449. §-ában foglalt általános, valamint egyes §-aiban foglalt külön felhatalmazások alapján az érdekelt miniszterekkel egyetértve a következőket rendelem:

I. FEJEZET

Az Illetékekre vonatkozó általános szabályok

1. §

A területi hatályra vonatkozó kivételes rendelkezések

(1) Az illetékekre vonatkozólag korábban kötött államközi egyezmények egyelőre nincsenek hatályban. Utasítom ezért az állami adóhivatalokat, hogy a külföldiek hagyatéka után az öröklési és az ezzel kapcsolatos ingyenes vagyonszerzési vagy egyéb vagyonátruházási illetéket minden esetben szabják ki. Amennyiben az örökös az illeték ellen államközi egyezmény vagy megállapodás alapján, illetőleg a R. 4. §-a alá eső jogcímen emelne kifogást, az iratokat minden esetben a jogállapot kiderítése, illetőleg döntés céljából a pénzügyigazgatóság útján a pénzügyminisztériumhoz kell felterjeszteni. Ilyen esetben a kiszabott illetéknek a behajtását a pénzügyminisztérium döntéséig függőben kell tartani.

(2) Egyebekben a R. 4-6. §-aiban foglalt rendelkezésekkel szemben kivételnek csak abban az esetben van helye, ha az örökhagyó nem volt magyar állampolgár, csak átutazóban, ideiglenesen tartózkodott az országban s az örökösei sem laknak Magyarországon, végül a hagyaték nem áll másból, mint az örökhagyó által magával vitt útipoggyászból és az utazáshoz szükséges pénzből, valamint a szokásos ékszerekből. Ilyenkor, ha azt az örökös kifejezetten kéri, az illeték kiszabását mellőzni, a már kiszabott illetéket pedig törölni kell.

2. §

Haszonélvezettel terhelt, valamint feltételes és határidőhöz kötött szerzések

(1) Ha az örökös vagy hagyományos, illetőleg megajándékozott az örökség, illetőleg ajándék állagát haszonélvezettel terhelve szerzi meg, az öröklési és ajándékozási, valamint az ezekkel kapcsolatos ingyenes vagyonszerzési és egyéb vagyonátruházási illetéket a R. 8. §-ának (9) és (11) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelően - a haszonélvezetre tekintet nélkül - az általános szabályok szerint kell kiszabni. A haszonélvezet fennállásának ilyenkor csupán az illetékfizetés időpontjára van befolyása, mert ha az örököst vagy megajándékozottat terhelő öröklési vagy ajándékozási és az ezekkel kapcsolatos ingyenes vagyonszerzési vagy egyéb vagyonátruházási illeték együttes összege 100 forintot meghalad, azt csak a haszonélvezet megszűntekor, ha pedig az illeték 100 forintot meg nem halad, azt a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított legfeljebb egy év alatt kell megfizetni. Ha azonban az öröklési vagy ajándékozási illetéket a R. 71. §-ának. (1) bek. 1. pontja szerint kötelezően bélyeggel kell leróni, az illetéklerovás elhalasztásának helye nincsen. Ha a haszonélvezettel terhelt vagyoni nem öröklés, vagy ajándékozás, - hanem pl. visszterhes vagyonátruházás - útján szerzik meg, az illeték befizetését felfüggeszteni nem lehet.

(2) A feltételhez vagy határidőhöz kötött, vagyonátruházási illeték alá eső szerzés [R. 8. § (12) és (14) bek.], valamint a feltételhez vagy határidőhöz kötött jogügyletről kiállított okirat [R. 10. § (5)-(6) bek.] illetékét ugyancsak a feltételre vagy határidőre tekintet nélkül az általános szabályok szerint úgy kell kiszabni, mintha feltételt vagy határidőt nem kötöttek volna ki. A bontó féltétel vagy véghatáridő bekövetkezésétől függő szerzés - a R. 114. és 127. §-ában említett második átszállás - illetékét a bontó feltételhez vagy véghatáridőhöz kötött első szerzés [R. 8. § (14) bek.] illetékével együtt kell kiszabni. (Pl. Az ajándékozó A-nak ajándékozza könyvtárát azzal a kikötéssel, hogy ha a háborúban eltűnt B előkerül, a könyvtár B-t illeti. B előkerülése A szerzését illetően bontó, B szerzését illetően felfüggesztő feltétel. Mindkét szerzés után a feltételre tekintet nélkül kell az illetéket kiszabni.) A R. 8. §-ának (12) bekezdésében említett felfüggesztő feltételhez vagy kezdő határidőhöz kötött vagyonszerzés, illetőleg a bontó feltétel vagy véghatáridő bekövetkezésétől függő második átszállás (R. 114. és 127. §) esetében, valamint a R. 10. §-ának (5) bekezdésében említett felfüggesztő feltételhez, illetőleg kezdő határidőhöz kötött jogügyletről kiállított okirat után járó illetéket azonban csupán a feltétel, vagy a határidő bekövetkezésekor kell megfizetni.

(3) Abból az okból, hogy a vagyonszerzés, illetőleg jogügylet hatálya a R. 8. §-ának (14), illetőleg 10. §-ának (6) bekezdésében említett bontófeltétel, vagy véghatáridő bekövetkezésével megszűnik, a fizetési kötelezettséget elhalasztani nem lehet.

(4) A fizetési kötelezettség teljesítésének az (1) és (2) bekezdésben említett esetekben való elhalasztását csak a fizetésre kötelezett kérelmére kell engedélyezni. Az illeték kiszabásakor a fizetési kötelezettség elhalasztása iránt csak abban az esetben kell intézkedni, ha azt a fizetésre kötelezett már a kiszabás előtt kérte.

(5) A fizetési kötelezettség elhalasztásának kérése nincs határidőhöz kötve. Ezt a kérelmet az illeték befizetéséig bármikor elő lehet terjeszteni. A kérelem éppen olyan halasztó hatályú, mint a birtokon belüli fellebbezés.

(6) Ha a fizetésre kötelezett nem kér fizetési halasztást, hanem az illetéket akár önként, akár végrehajtás útján befizeti, azon a címen, hogy a fizetési meghagyás kézbesítése óta 15 nap már eltelt, késedelmi kamatot (adópótlékot) nem szabad felszámítani. Ha azonban a haszonélvezettől terhelt ingyenes szerzés esetében a 100 forintot meg nem haladó illetéket a fizetési meghagyás kézbesítését követő 15. naptól számított egy éven belül nem fizették meg, az egy év leteltél követő naptól számítva késedelmi kamat (adópótlék) jár.

(7) Az előző bekezdések rendelkezései szerint igényelhető fizetési halasztásra való jogosultságot, mind a kiszabási iraton, mind a számfejtőkönyvben fel kell jegyezni. Ha a fizetési kötelezettség elhalasztását az illeték kiszabása előtt kérik, a fizetésre kötelezettet a halasztás engedélyezéséről a fizetési meghagyásban, ha pedig a halasztást a fizetési meghagyás kibocsátása után kérik, külön határozattal kell értesíteni. Az értesítésben a fizetésre kötelezettet figyelmeztetni kell, hogy a haszonélvezet megszűnését, illetőleg a fizetési halasztás jogcíméül szolgáló feltétel teljesülését a R. 41. §-ának (1) bek. 3., illetőleg 4. pontjában foglalt rendelkezések szerint köteles bejelenteni; a bejelentés elmulasztása a R. 87. §-ának (9) bekezdése értelmében 500 forintig terjedhető bírsággal büntetendő.

(8) Azokat az illetékeket, amelyekre a fizetésre kötelezettek az előző bekezdésekben foglaltak alapján fizetési halasztást nyertek, külön jegyzékben kell nyilvántartani. A jegyzék vezetésére és a nyilvántartásba vett illetékekkel kapcsolatos eljárásra nézve az illetékek, díjak és az értékpapírforgalmi adó kezeléséről szóló 3000/1941. PM (a továbbiakban: Illk. ut.) rendelkezései az irányadók.

(9) A fizetési halasztás alá eső vagyonátruházási illeték nyilvántartásba vételével egyidőben a R. 8. §-ának (9) és (12) bekezdéseiben foglalt rendelkezések értelmében az illeték megfelelő biztosítása iránt is intézkedni kell. Ingatlan átszállása vagy átruházása esetében az illetéket telekkönyvi bekebelezéssel kell biztosítani. A bejegyzési kérvényben ilyenkor fel kell tüntetni, hogy az illeték után késedelmi kamat (adópótlék) csak a haszonélvezet megszűnésétől, illetőleg a részletesen körülírt felfüggesztő feltétel (kezdő határidő) bekövetkezésétől jár. Ha nem ingatlan átszállásáról vagy átruházásáról van szó, a megfelelő biztosításra vonatkozólag a lehetőség szerint a felekkel kell megállapodásra jutni. A biztosítás legcélszerűbben értékpapíroknak vagy azokról szóló letéti jegynek pénzügyi letétbe helyezése által történhetik. Amennyiben a fizetésre kötelezett nem értékpapírokat, hanem azokról szóló letéti jegyet helyez pénzügyi letétbe, a letéti jegy beszolgáltatására és elfogadására nézve a 37. §-ban foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(10) A R. 10. §-ának (5) bekezdése szerint fizetést halasztás alá eső, nyilvántartásba vett okirati illetékek biztosítása tekintetében az előbbi bekezdésnek az ingó dolog átszállása, illetőleg átruházása esetére megállapított rendelkezései az irányadók.

3. §

Az illetékalap megállapításánál az értékelésre irányadó időpont

A R. 22. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vagyonátruházási és a százalékos okirati illetéknél az illeték alapjául a vagyontárgyaknak az illetékkötelezettség beálltakor meglévő közönséges forgalmi értéke helyett a jogügylet (hagyaték), illetőleg az okirat bejelentésének (bemutatásának) időpontjában, vagy az akkor fennálló értéket is illetékalapul lehet venni, amikor a pénzügyi hatóság az illeték alá eső jogügyletről (hagyatékról) vagy okiratról más módon (pl. hivatalos lelet alapján) tudomást szerzett. Ez a rendelkezés lehetőséget nyújt arra, hogy azokban az esetekben, amelyekben az illetékkötelezettség keletkezése után a vagyontárgyak forgalmi értéke emelkedik, az illetékalap az állam érdekeinek megóvása céljából abban az időpontban meglévő értéknek megfelelően állapíttassék meg, amikor az illetékköteles jogügylet (hagyaték) vagy okirat illetékkiszabás céljából a pénzügyi hatóság tudomására jutott. Minthogy ennél későbbi időpontban meglévő érték illetékalapul nem vehető, kötelességévé teszem az állami adóhivataloknak (illetékkiszabási hivatalnak), hogy olyan esetekben, amikor az illetéket a vagyontárgyak értéke után kell kiszabni, az érték megállapítására vonatkozó eljárást minél előbb folytassák le és az illetéket szabják ki.

4. §

A vagyontárgyak forgalmi értékének megállapítása

(1) A R. 23. §-ában foglalt rendelkezések szerint a vagyontárgyak illetékalapul szolgáló értékéül azoknak az értékelés szempontjából irányadó időpontban meglévő közönséges forgalmi értékét kell tekinteni. Közönséges forgalmi érték alatt azt a pénzösszeget kell érteni, amelyet a vagyontárgy eladás esetében bárkinek megér.

(2) Az illetékalap megállapításánál a vagyontárgyaknak az illetékkötelezettség beálltakor megvolt állagát kell figyelembe venni. Ez a szabály irányadó akkor is, ha az illetékkötelezettség beálltakor meglévő érték helyett a jogügylet (hagyaték), illetőleg az okirat bejelentésekor (bemutatásakor), vagy más módon való tudomásszerzéskor meglévő közönséges forgalmi értékét veszik illetékalapul. A háborúval közvetlen kapcsolatban, a felek hibáján kívül bekövetkezett állagváltozást azonban figyelembe lehet venni.

(3) A háborús események következtében megrongálódott házak értékének megállapításánál a rongálás előtti állapotnak megfelelő értéket kell megállapítani s ezt az értéket annyi százalékkal kell csökkenteni, ahány százalékos az épületkár. Az így megállapított érték sem lehet kisebb a törvényszerű legkisebb értéknél. Teljesen használhatatlanná vált házaknál az ingatlan értéke gyanánt csak a telekértéket kell számításba venni, az épület anyagát pedig mint ingóságot kell értékelni.

(4) A vagyontárgyak illetékalapul szolgáló közönséges forgalmi értékének megállapításánál a R. vonatkozó rendelkezéseinek pontos betartásával a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell eljárni, mert az illetékalap megállapításával kapcsolatos mulasztásból az államra később már helyrehozhatatlan kár hárul. Az érték megállapítása céljából minden rendelkezésre álló (az adó-és értékbizonyítványban, a hagyatéki leltárban feltüntetett, a vagyonadó kivetésénél figyelembevett, a vagyontárgy utolsó átruházásakor vagy átszállásakor megállapított) értékre figyelemmel kell lenni s ezeket az értékeket az értékelési időpontban más jogügyleteknél elért forgalmi értekkel kell egybevetni.

5. §

Eljárás az értéknek egyesség útján megállapításánál

(1) A R.-nek az értékelésre vonatkozó rendelkezéseiben szabályozott azokban az esetekben, amikor az illetékalap egyesség útján történő megállapításának van helye, az egyességet rendszerint közvetlen tárgyalás útján kell megkötni. A tárgyalásról, illetőleg az egyesség megkötéséről jegyzőkönyvet kell készíteni.

(2) Ha az ügy természete miatt közvetlen tárgyalásra nincs szükség, vagy annak megtartása akadályokba ütközik, a fizetésre kötelezettet a községi elöljáróság (városi adóhivatal) útján, vagy közvetlenül a fél részére kiadott felhívásban kell az egyesség megkötésére, illetőleg az illetékkiszabáshoz szükséges érték bejelentésére felszólítani.

(3) Az egyességkötésre vonatkozó közvetlen tárgyalás alkalmával, valamint az írásbeli felhívásban közölni kell a felekkel, hogy amennyiben az egyességet záros határidőn belül meg nem kötik, illetőleg a megfelelő értéket be nem vallják, az értéket szakértői becsléssel állapítják meg, illetőleg ha annak helye van, az illetéket a kiigazítási jog fenntartásával szabják ki.

(4) Az állami adóhivatal rendszerint jóváhagyástól függően köthet egyességet. Ezért az egyesség megkötésére irányuló felhívásban, illetőleg az egyesség megkötéséről készült jegyzőkönyvben a fizetésre kötelezettel közölni kell, hogy az egyesség csak akkor válik jogerőssé, ha azt a felülvizsgálat során utólagosan jóváhagyják. Az az egyesség, amelyre vonatkozó kiszabás miniszteri számvevőségi felülvizsgálás alá esik, a miniszteri számvevőség, más egyesség a pénzügyigazgatóság jóváhagyásától függ. Az illetékkiszabási hivatal által kötött egyesség hatályossága jóváhagyást nem igényel.

(5) A pénzügyigazgatóság az adóhivatal által kötött egyességek felülvizsgálatát és jóváhagyását a helyi körülmények mérlegelésével értékhatártól függetlenül vagy értékhatártól függően tartja fenn a saját részére s amennyiben az állam érdekeit kellően biztosítva látja, felhatalmazást adhat az adóhivatalnak arra is, hogy a pénzügyminiszteri számvevőségi felülvizsgálás alá nem eső ügyekben jóváhagyásától függetlenül kössön egyességet.

(6) Ha az értéket egyesség útján megállapítani nem sikerül és szakértői becslés válik szükségessé, az állami adóhivatal a vonatkozó kiszabási és tárgyalási iratok csatolása mellett a pénzügyigazgatósághoz haladéktalanul jelentést köteles tenni. A jelentésben fel kell sorolni azokat az okokat, amelyek miatt az adóhivatal a felajánlott vagy rendelkezésre álló más értéket elfogadhatónak nem tartja.

(7) A pénzügyigazgatóság az adóhivatal által felterjesztett kiszabási iratok alapján jogosult a féllel az egyességkötést újból megkísérelni. Ebből a célból a fizetésre kötelezettet végzéssel felhívhatja, hogy a pénzügyigazgatóság által helyesnek tartott értéket záros határidőn belül egyesség útján fogadja el, illetőleg a megfelelő értéket vallja be.

(8) Ha az egyességkötés nem sikerül, illetőleg a felajánlott érték nem megfelelő, szakértői becslést kell elrendelni.

6. §

Az értékpapírok értékelése

(1) A R. 26. §-ának(4) bekezdésében foglaltakra tekintettel elrendelem, hogy olyan külföldi értékpapír értékelésére nézve, amelyet belföldi tőzsdén - nem jegyeztek, a pénzügyminisztérium rendelkezését kell kikérni.

(2) A R. 26. §-ának (5) bekezdése alapján esetleg felmerülő kételyek esetén az illetékes kereskedelmi és iparkamara, esetleg a budapesti áru-és értéktőzsde elnökségének véleményét kell kikérni.

(3) A R. 26. §-ának (6) bekezdésében említett esetekben, ha az értékpapírok bevallott értéke a valóságos forgalmi értéknek nem felel meg, az állami adóhivatal köteles a felet a valóságos érték bevallására felhívni. Abból a szempontból, hogy a bevallott érték a valóságos forgalmi értéknek megfelel-e, az értékpapírok kamat- vagy osztalékjövedelmét kell kinyomozni. Egyéb adat hiányában azt kell feltételezni, hogy a kérdéses értékpapír 5% jövedelmet hoz, s amennyiben a fél az 5%-os jövedelemnek megfelelő tőkeértéket elfogadja, az illetéket ennek az értéknek alapulvételével kell kiszabni. A kamat- vagy osztalékjövedelem alapján való értékelés helyett az értékpapírnak a tőzsdei magánforgalomban feljegyzett s a napilapokban vagy megbízható szaklapokban közzétett értéke - ha a fél ebbe beleegyezik - szintén alapul vehető. Ha a féllel ilyen alapon egyességet kötni nem sikerül, az adóhivatal az értékpapírt kibocsátó intézettől vagy vállalattól a R. 26. §-ának (6) bekezdésére hivatkozással bekívánt felvilágosítás vagy a kibocsátó lakhelyének vagy székhelyének területére illetékes kereskedelmi és iparkamarának megkérdezése útján köteles az feléket megállapítani. Amennyiben a fél az névértéken aluli értékelését kéri, ugyanezeket a szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az előző bekezdésben említett hatósági véleményt ilyenkor a fél köteles beszerezni és beterjeszteni.

(4) A R. 20. §-ának (7) bekezdése szerint abban az esetben, ha valamely vállalat részvényeinek vagy üzletrészeinek legalább egyötödét kell értékelni s ha a vállalat részvényei vagy üzletrészei forgalom tárgyául nem szolgálnak s így árfolyamuk nincs, forgalmi értékük pedig megnyugtató módon nem állapítható meg, a vállalat vagyonának tiszta értékét szakértők útján kell megállapítani. Az így megállapított tiszta értékét kell a kibocsátott összes részvények vagy üzletrészek együttes névértékével szembeállítani s ennek megfelelő arányos számítással kell az egyes részvények, illetőleg üzletrészek értékét megállapítani. (Pl. Valamely részvénytársaság által kibocsátott 1.000 darab 100 Ft névértékű részvény együttes névértéke 100.000 Ft. A szakértői megállapítás szerint a részvénytársaság vagyonának tiszta értéke 180.000 Ft. A 180.000 Ft tiszta értékből egy darab 100 Ft névértékű részvényre 180 Ft esik, tehát ilyen értékkel kell azt illetékalapul venni.)

7. §

A szolgáltatások értékelése

(1) A R. 27. §-ának (1) bekezdésében említett bizonytalan értékű és terjedelmű, valamint összegszerűen meg nem állapított szolgáltatás értékét és terjedelmét a rendelkezésre álló adatok alapján elsősorban egyesség útján kell megállapítani. Ha az egyesség meghiúsul, az idézett § (2) bekezdése értelmében az illetéket a meglévő adatok, alapján megállapítható érték szerint a kiigazítási jog fenntartásával kell kiszabni. Az így kiszabott illetékről kiadott fizetési meghagyás jegyzet rovatában fel kell tüntetni, hogy a kiszabás a kiigazítási jog fenntartásával történt.

(2) A kiigazítási jog fenntartásával kiszabott azokról az illetékekről, amelyeknél a kiigazítási jog fenntartása az állam érdekében történt, az állami adóhivatal nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartás alapján évenkint ellenőrizni kell, hogy a kiigazításhoz szükséges adatok bejelentése és az illeték helyesbítése megtörtént-e.

(3) A (2) bekezdésben említett nyilvántartást az Illk. ut-ban közölt minta szerinti nyomtatványon kell vezetni. A nyilvántartás vezetésére és a kiigazításhoz szükséges adatok bejelentésének ellenőrzésével kapcsolatban követendő eljárásra nézve egyebekben az Illk. ut-nak a még nem esedékes illeték nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

8. §

Szakértői becslés

(1) A vagyontárgyak forgalmi értékének megállapítása céljából szükséges hatósági szakértői becslést esetenkint megalakított becslőbizottság végzi. A becslőbizottság az elnökből és két tagból áll.

(2) A becslőbizottság elnökét a pénzügyigazgatóság, Budapesten az illetékkiszabási hivatal saját fogalmazási tisztviselői közül rendeli ki. Elnökül olyan fogalmazási tisztviselőt kell kirendelni, aki a becsléshez szükséges helyi és tárgyi ismeretekkel rendelkezik. Mező- vagy erdőgazdasági ingatlan becsléséhez elnökként földadónyilvántartási biztos is kirendelhető.

(3) A becslőbizottság két tagját a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) esetenkinti megkeresésére annak a községnek az elöljárósága, illetőleg városnak a polgármestere, Budapesten pedig annak a kerületnek az elöljárója köteles kiküldeni, amelynek a területén a megbecsülendő vagyontárgy fekszik, illetőleg található. Becslőbizottsági tagul községekben az elöljáróság két tagját, városokban pedig két városi tisztviselőt kell kiküldeni. Indokolt esetekben azonban a pénzügy-igazgatóságnak joga van csupán egy községi, illetőleg városi megbízott becsüsként kiküldését kérni. Ilyenkor a pénzügyigazgatóság a becslőbizottság második tagjául bárkit kirendelhet, aki a becsléshez szükséges kellő szakértelemmel rendelkezik s a következő bekezdésben felsorolt kizárási okok alá nem esik.

(4) Kizárási ok alá esik és a becslőbizottság elnökévé vagy tagjává nem szabad kiküldeni azt,

1. aki abban az ügyben, amelyben a becslést elrendelik, érdekelt fél vagy az érdekelt féllel együtt jogosítva vagy kötelezve van;

2. akinek jegyese, házastársa, egyenesági rokona, oldalági rokona unokatestvérig bezárólag, házastársának a testvére vagy testvérének a házastársa van az 1. pontban foglaltak szerint érdekelve;

3. akinek örökbefogadó szülője vagy nevelőszülője, illetőleg ezeknek egyeneságon rokona, örökbefogadott vagy nevelt gyermeke, gyámja, gondnoka, végül gyámoltja vagy gondnokoltja van az 1. pontban foglaltak szerint érdekelve;

4. aki az ügyben, mint valamelyik félnek törvényes képviselője meghatalmazottja vagy ügyvédje közreműködött, továbbá, aki valamelyik félnek törvényes képviselőjével, meghatalmazottjával vagy ügyvédjével a 2. vagy 3. pontban meghatározott viszonyban van;

5. akit az ügyben, mint tanút vagy szakértőt kihallgattak;

6. aki ellen olyan okok forognak fenn, amelyek elfogulatlansága iránt alapos kétséget támasztanak.

(5) A pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) a szakértői becslés időpontját és helyét az illeték fizetésére kötelezett féllel kellő időben közölni köteles, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a becslési eljárásnál személyesen megjelenhet, vagy magát képviseltetheti, illetőleg a R. 30. §-ának (2) bekezdése értelmében saját költségére ellenőrző szakértőt is alkalmazhat.

(6) A becslés céljából kiküldött becslőbizottság a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) által előre megállapított időpontban és helyen a becslést a következő rendelkezések szerint köteles végezni:

1. A bizottság elnöke ismerteti az illetékkiszabás céljából bemutatott, illetőleg a megbecsülendő vagyontárgyak felsorolását tartalmazó iratokat, ingatlanbecslés esetében az ingatlanra vonatkozó adókataszteri adatokat, melyek alapján a bizottság mindenekelőtt a megbecsülendő vagyontárgyak azonosságát állapítja meg.

2. Az azonosság megállapítása után az egyes vagyontárgyak értékét tételenkint kell megállapítani.

3. A becslés tárgyául szolgáló vagyontárgyaknak a becslés során végzett számítások és az értékelés szempontjából figyelembe vett körülmények szerint mutatkozó becsértékét eltérő vélemények esetében a bizottság szavazat útján szótöbbséggel állapítja meg.

4. Az illetékköteles fél képviseletében eljáró ellenőrző szakértő a becslőbizottság megállapításaival szemben kifejezett ellenvéleményét a bizottság elnökének írásban köteles átadni.

(7) A becslési eljárás lefolytatásáról a bizottság elnöke részletes jegyzőkönyvet köteles vezetni. Több vagyontárgy értékelése esetében egy jegyzőkönyvben csak azoknak a vagyontárgyaknak a becslését szabad felsorolni, amelyek ugyanazon kiszabási tétel alatt tárgyalt üggyel kapcsolatosak. A jegyzőkönyvben az eljárás minden lényeges mozzanatát fel kell tüntetni s részletesen ismertetni kell azokat a számításokat és egyéb körülményeket, amelyek figyelembevételével a bizottság a becsértéket megállapította. Ha az ellenőrző szakértő a (6) bekezdés 4. pontjában foglaltak szerint írásba foglalt ellenvéleményt adott át, ezt is a jegyzőkönyvhöz kell csatolni s ennek megtörténtét a jegyzőkönyvben külön meg kell említeni. Az eljárás befejezése és a jegyzőkönyv lezárása után a becslőbizottság elnöke és tagjai a jegyzőkönyvet aláírni kötelesek. A jelen bekezdésben foglaltak szerint készült jegyzőkönyv illetékmentes.

(8) A bizottság elnöke a becslési eljárásról készült jegyzőkönyvet az összes iratokkal együtt a pénzügyigazgatósághoz (illetékkiszabási hivatalhoz) köteles beterjeszteni. Ha a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) az eljárást alaki szempontból kifogásolhatónak találja, a bizottságot a hiány pótlására utasítja s amennyiben szükségesnek látja, teljesen új becslési eljárást is elrendelhet. Ha viszont az eljárás megfelelő volt, a becslési jegyzőkönyvet a kiszabási iratokhoz kell csatolni, s az illeték kiszabása iránt kell intézkedni.

(9) A szakértői becslés lefolytatásáért a bizottság elnökét és tagjait szakértői díj illeti meg. Szakértői díj címén - függetlenül attól, hogy a becslés hol történik - a becslőbizottság tisztviselő tagjait az eljárás minden napjára a kiküldetésük esetén járó mindenkori napidíjukkal egyenlő összeg illeti meg. A teljes napidíjnak megfelelő összeg jár akkor is, ha a becslés egy napnál kevesebb időt vesz igénybe.

(10) Ha a becslőbizottság tisztviselő tagja a becslési eljárásban állomáshelyén kívül tartozik közreműködni, a (9) bekezdésben megállapított, szakértői díjon felül a hivatalos kiküldetésekre vonatkozó mindenkori jogszabályok szerint járó napidíj és utazási költség felszámítására is jogosult.

(11) A becslőbizottság nem tisztviselő tagja a (9) és (10) bekezdésben foglaltak alkalmazása tekintetében a IX. fizetési osztályba tartozó tisztviselővel esik egy tekintet alá. A becslőbizottság nem tisztviselő tagja napidíjat és utazási költséget csak akkor igényelhet, ha a becslést állandó lakóhelyén kívül foganatosítják.

(12) Ha a (9) bekezdésben megállapított szakértői díj a megbecsült vagyontárgy értékéhez vagy a végzett munka mennyiségéhez, továbbá a becsléshez szükséges szakértelemhez viszonyítva aránytalanul alacsonynak látszik, azt a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) kétszeres, kivételes indokolt esetekben háromszoros összegre felemelheti. Abban az esetben, ha a bizottság egy napon különböző kiszabásokkal kapcsolatos több vagyontárgyat becsült meg, a szakértői díj csak az egy napra megállapított összegben igényelhető s annak legfeljebb az előzőek szerinti felemelését lehet engedélyezni.

(13) Ha a becslőbizottság ugyanazon a napon különböző kiszabásokkal kapcsolatos több vagyontárgyat becsült meg s a becslés költségei a R. 30. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint az illetékköteles feleket terhelik, a becslés költségeit a megbecsült vagyontárgyak értékének arányában az érdekelt felek között meg kell osztani.

(14) A (9)-(12) bekezdések szerint a becslőbizottság elnökét és tagjait megillető szakértői díjakat, napidíjakat és egyéb költségeket az egyes igényjogosultakra vonatkozóan elkülönítve jegyzékbe (utazási számlába) kell foglalni. A jegyzékben (utazási számlán) a becslési eljárás foganatosítását és időtartamát állomáshelyen, illetőleg lakóhelyen kívül végzett becslésnél az elutazás és visszaérkezés időpontját, továbbá a jegyzék (utazási számla) számvevőségi felülvizsgálásához és a felszámított díjak kiutalásához szükséges egyéb igazolandó körülményeket a bizottság tagjai részére a bizottság elnöke, a bizottság elnöke vészére pedig az öt kirendelő pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) vezetője köteles igazolni. A szükséges igazolással ellátott jegyzéket (utazási számlát) a vonatkozó becslési jegyzőkönyvvel (jegyzőkönyvekkel) együtt kell a pénzügyigazgatósághoz (illetékkiszabási hivatalhoz) beterjeszteni.

(15) A pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) a beterjesztett jegyzéket (utazási számlát) számvevőségi felülvizsgálatra bocsátja s a felülvizsgálás során érvényesített összegeket az igényjogosultaknak kiutalja.

(16) Ha a R. 30. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a hatósági szakértői becslés költsége az illetékköteles felet terheli, a (15) bekezdésben szabályozott kiutalással egyidejűleg a kiutalt összegnek a költség viselésére kötelezett terhére térítményként való előírását is el kell rendelni. Ugyanakkor a költség viselésére kötelezettet külön határozatban fel kell hívni, hogy a terhére előírt térítményt 15 napon belül végrehajtás terhe alatt fizesse be. Ez ellen a határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül a pénzügyminiszterhez intézett halasztó hatállyal nem bíró fellebbezésnek van helye.

(17) A költségtérítmény behajtása tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó jogszabályokban, azok elszámolására nézve pedig az Illk. ut-ban és az azt kiegészítő és módosító rendeletekben foglaltak szerint kell eljárni.

(18) Minthogy a R. 30. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a szakértői becslés költségei csak abban az esetben terhelik az illetékköteles felet, ha a becslés során megállapított érték 2.000 forintnál több és a fél által bevallott értéket 10%-nál többel meghaladja, a becslés elrendelése előtt gondosan meg kell vizsgálni, hogy a szakértői becslés során ilyen többlet elérhető lesz-e. Amennyiben szakértői becslés során az érték ilyen emelésére kilátás nincsen, az államot terhelő fölösleges kiadások elkerülése céljából szakértői becslést csak különös körülmények folytán indokolt esetben szabad elrendelni.

9. §

A haláleset bejelentése

A R. 35. §-ában említett halálesetfelvételi íveket az Illk. ut-ban és az azt kiegészítő és módosító rendelkezésekben foglaltak szerint kell kezelni és nyilvántartani.

10. §

A hagyaték leltározása

(1) A R. 36. §-a jogot ad a pénzügyi hatóságnak arra, hogy a hagyaték leltározásához képviselőt küldhessen. Ebből a célból a leltározást teljesítő közeg azt az állami adóhivatalt, amelynek kerületében a leltározás történik, a leltározás megkezdésének idejéről oly időben köteles értesíteni, hogy ez a képviselő kiküldéséről kellő időben gondoskodhassak. A leltározó közegnek erre a kötelezettségére nézve az 1894. XVI. tc. végrehajtási rendeletét módosító 11000/1928. IM rendelet 22. §-a tartalmaz közelebbi szabályokat.

(2) A hagyaték leltározásáról vett értesítésre a beérkezés idejét és a halálesetek nyilvántartásának vonatkozó tételszámát nyomban rá kell vezetni, ha pedig a haláleset a nyilvántartásban még nem szerepel, a leltározásról szóló értesítést kell abba beiktatni. Ennek megtörténte után az értesítést be kell mutatni az adóhivatal főnökének vagy az általa kijelölt tisztviselőnek, aki megállapítja, hogy szükséges-e a leltározásnál a pénzügyi hatóság képviseltetése.

(3) A leltározáshoz rendszerint csak akkor kell képviselőt küldeni, ha valószínűnek látszik, hogy az örökhagyó után nagyobb mennyiségű ingóság maradt. Kivételesen azonban kisebb jelentőségű hagyatékok leltározásához is lehet képviselőt kiküldeni abból a célból, hogy a hivatal a leltározások menetéről általában tájékozódhassék vagy hogy tisztviselői a leltározások ellenőrzésében gyakorlatot szerezhessenek.

(4) A leltározáshoz rendszerint az állami adóhivatal megfelelő szakismerettel bíró tisztviselőjét kell kiküldeni, akit a hivatal főnöke kiküldetési rendelvénnyel köteles ellátni.

(5) Igen nagy értékű hagyatékoknál az adóhivatal a leltározásról - szükség esetében táviratban - jelentést köteles tenni a pénzügyigazgatósághoz. Ha a pénzügyigazgatóság ilyen jelentés folytán vagy ilyen jelentés nélkül is, saját tudomása alapján rendelkezik a pénzügyi hatóság képviseltetése iránt, amennyiben ez a rendelkezés az adóhivatalhoz kellő időben megérkezik, az adóhivatal ennek megfelelően köteles eljárni. Ha azonban a pénzügyigazgatóságtól kellő időben rendelkezés nem érkezne, az adóhivatal akkor is tartozik a pénzügyi hatóság képviseltetése iránt saját hatáskörében dönteni, illetőleg intézkedni, ha a leltározásról a pénzügyigazgatósághoz jelentést tett.

(6) Ha a pénzügyigazgatóság a leltározáshoz pénzügyigazgatósági tisztviselő kiküldését tartja szükségesnek, erről az állami adóhivatalt kellő időben értesíteni köteles, nehogy ugyanabban az ügyben az adóhivatal is kirendelje saját tisztviselőjét. Pénzügyigazgatósági tisztviselőt azonban csak kivételes indokokból szabad kirendelni.

(7) Ha a R. 36. §-ának (6) bekezdése alapján a bíróság a pénzügyigazgatóság kérelmére rendelte el a leltározást, a pénzügyi hatóság képviseltetéséről mindig gondoskodni kell.

(8) A pénzügyi hatóságnak a leltározáshoz kiküldött képviselője az állam érdekeinek megóvása céljából köteles ügyelni arra, hogy a leltározás szabályainak szigorú betartása mellett az előirt mintának megfelelő hagyatéki kimutatásba a hagyatékhoz tartozó minden vagyontárgyat felvegyenek, azok valódi értékét állapítsák meg s hogy a hagyatéki kimutatás minden rovatát szabályszerűen kitöltsék. Köteles továbbá a pénzügyi hatóság képviselője a leltározó közeget munkájában minden tekintetben támogatni.

(9) Ha abban a kérdésben, hogy valamely vagyontárgy a leltárba felveendő-e, a leltározó közeg és a pénzügyi hatóság képviselője között véleményeltérés támad, a pénzügyi hatóság képviselőjének a véleménye az irányadó. Egyéb kérdésben, pl. az ingatlanok értékelésére nézve a leltározó közeg a pénzügyi hatóság képviselőiének nézetétől eltérően is eljárhat, ha ennek véleményét szabályellenesnek vagy túlzott aggodalomból eredőnek tartja, ezt azonban a pénzügyi hatóság képviselőjének kívánságára a leltárban meg kell jegyezni.

(10) A pénzügyi hatóság képviselője a leltározás lefolyásáról jelentést köteles készíteni, amelyben ismertetni kell a leltározás során észlelt és a hagyatéki kimutatásból meg nem állapítható minden olyan körülményt, amelynek az illeték kiszabása szempontjából jelentősége van. Jelentést akkor is kell tenni, ha az eljárás során észrevétel nem merült fel. A jelentést a vonatkozó kiszabási iratokhoz, ha pedig kiszabási iratok még nincsenek, az Illk. ut. rendelkezései szerint vezetett halálesetek nyilvántartásának vonatkozó tétele alatt kezelt iratokhoz kell csatolni.

(11) Ha a leltározást teljesítő közeg a leltározás megkezdésének idejéről az állami adóhivatalt értesíteni elmulasztotta, vagy olyan időben értesítette, amikor az a képviselő kiküldéséről már nem gondoskodhatott, ha az szükségesnek látszik, a R. 36. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a leltározó közeg költségére új leltározás elrendelését kell kérni. A leltározást teljesítő közegnek a R. 36. §-ának (2) bekezdésében szabályozott értesítési kötelessége elmulasztása esetében a rendbírságban való marasztalás iránt is intézkedni kell.

(12) A R. 36. §-ának (4) bekezdésében említett hagyatéki kimutatás kiállítására az erre a célra rendszeresített 530. rakt. számú nyomtatványt kell használni. Ha a hagyatéki kimutatás egyes rovatai az összes vagyontárgyak egyenkinti felsorolására nem elegendők, a részletezést külön papíríven kell elkészíteni és a hagyatéki kimutatás megfelelő rovatába csak az összesítés eredményét kell bevezetni.

(13) Azoknál a hagyatékoknál, amelyeket közjegyző tárgyal, a közjegyző a leltár megállapítása alkalmával köteles figyelmeztetni az örökösöket, hogy a hagyaték tárgyainak eltitkolása adócsalás.

(14) Azok a szabályok, amelyek a hagyatéki vagyon értékének megállapításánál a leltározó közegre nézve irányadók, a hagyatékot tárgyaló közjegyzőt a leltár megállapítása alkalmával szintén kötelezik. Ennélfogva a közjegyző a nem általa készített hagyatéki kimutatást (leltárt) tartozik megvizsgálni abból a szempontból, hogy a hagyatékhoz tartozó egyes vagyontárgyak (pl. birtokhoz tartozó gazdasági felszerelések) nem hiányoznak-e, továbbá, hogy a kimutatásban feltüntetett értékek az irányadó értékelési szabályoknak és a valóságnak megfelelőek-e. A közjegyző a hagyatéki kimutatást (leltárt) az irányadó értékelési szabályoknak megfelelően és az örökösök bevallásához képest esetleg kiegészíteni, illetőleg helyesbíteni köteles.

(15) A R. 36. §-ának (6) bekezdése szerint olyan esetekben, amikor a leltározást az 1894. XVI. tc. 35. §-a szerint nem kell hivatalból elrendelni s azt az idézett tc. 36. §-ában erre jogosítottak sem kérték, a leltározást a pénzügyi hatóság kérelmére is el kell rendelni. Ennek a rendelkezésnek alkalmazása céljából olyan esetekben, amikor az örökösök a R. 38. §-ának (1) bekezdésében megállapított bejelentési kötelezettség elmulasztásával a hagyatéki kimutatást az örökhagyó halálát követő 90 nap alatt nem terjesztették be, írásbeli felhívást kell a részükre kiadni, azzal a figyelmeztetéssel, hogy amennyiben a hagyatéki kimutatást 15 nap alatt be nem mutatják, a pénzügyi hatóság a bíróságtól a hagyatéknak az örökösök költségére való leltározását fogja kérni. Ha a felhívás eredménytelen marad s az állami adóhivatal szükségesnek látja a hagyaték leltározását kérni, erről a tárgyalási iratok felterjesztése mellett jelentést tesz a pénzügyigazgatóságnak. A pénzügyigazgatóság csak akkor kérheti a bíróságtól a leltározás elrendelését, ha valószínűnek látszik, hogy a leltározás során felderíthető hagyatéki vagyon után a leltározás költségeit és a pénzügyi hatóságnak a leltározásnál való képviselése költségeit meghaladó összegű öröklési illetéket lehet majd kiszabni. Ha a leltározás elrendelése nem látszik indokoltnak, az örökösöket bírság kiszabásával kell a hagyatéki kimutatás beterjesztésére szorítani.

(16) A pénzügyigazgatóság kérésére készült leltárt - amennyiben a hagyatéki eljárást sem hivatalból, sem az örökhagyó halálától számított 90 nap alatt előterjesztett kérelemre nem kell elrendelni - a bíróság a megkereső pénzügyigazgatóságnak haladéktalanul elküldeni köteles s azt a pénzügyigazgatóság az illeték kiszabása céljából az illetékes állami adóhivatalhoz továbbítja.

(17) A hagyaték leltározásával kapcsolatban a pénzügyi hatóság képviselője által felszámítható költségek tekintetében az állami tisztviselők hivatalos kiküldetéseire vonatkozó rendelkezések az irányadók. Abban az esetben pedig, ha a R. 36. §-ának (8) bekezdésében foglaltak szerint a pénzügyi hatóság megkeresésére foganatosított leltározás költségeit az örökösök kötelesek viselni, a pénzügyi hatóságnak a leltározáson való képviseltetéséből felmerült költségek kiutalására és megtérítésére nézve a jelen rendelet 8. §-ának (16) - (17) bekezdéseiben a szakértői becslés költségeinek elszámolására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

11. §

A hagyaték bejelentése

(1) A közjegyző által tárgyalt hagyatékot illetékkiszabás végett mindig a bíróság köteles bejelenteni. A bíróság a R. 37. §-ának (1) bekezdésében szabályozott módon való bejelentést akkor is köteles megtenni, ha az öröklési illetéket bélyeggel kell leróni, akár megtörtént a bélyeggel lerovás, akár nem. Ugyancsak fennáll a bejelentési kötelezettség akkor is, ha a hagyaték illetékmentes.

(2) A közjegyző által nem tárgyalt hagyatékok bejelentése mindig az örökösök és ezekkel egyetemlegesen az esetleges végrendeleti végrehajtó, vagy hagyatéki gondnok kötelessége még akkor is, ha a bíróságtól örökösödési bizonyítvány kiadását kérték. A bejelentési kötelezettség az ilyen hagyatékoknál is független attól, hogy az illetéket kiszabás alapján történő fizetéssel vagy bélyeggel kell-e leróni, valamint, hogy a hagyaték esetleg illetékmentes.

(3) A közjegyző által nem tárgyalt hagyatékról a bejelentéshez csatolandó hagyatéki kimutatást az örökösök, illetőleg a végrendeleti végrehajtó, vagy a hagyatéki gondnok kötelesek kiállítani. Minthogy ilyenkor a hagyatéki vagyon leltárbafoglalása hatósági közeg közreműködése nélkül történik, az adóhivatal a bejelentéskor - személyes bejelentés esetében még a fél jelenlétében - köteles megállapítani, hogy a hagyatéki kimutatást helyesen állították-e ki, különösen, hogy azt az örökösök aláírták-e. Ha a kimutatás alaki szempontból hiányos, azt a bejelentésre kötelezettnek vissza kell adni s fel kell hívni a hiány megfelelő pótlására.

(4) Ha a közjegyző által nem tárgyalt hagyatékról készült hagyatéki kimutatást a R. 38. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a fél helyett a községi jegyző, vagy városban a leltározással megbízott közeg állítja ki, a hagyaték leltározására vonatkozóan előírt alaki szabályok betartásáról és a hagyatékhoz tartozó összes vagyontárgyak és azok forgalmi értékének bevallásáról ezek kötelesek gondoskodni. Ez a kötelezettség akkor is fennáll, ha a hagyatéki kimutatást a községi jegyző nem hivatalból, hanem mint magánmunkálatot készíti el.

(5) Mind a bíróság által megküldött, mind a bejelentésre kötelezett felek által beterjesztett hagyatéki kimutatást az illeték kiszabása előtt meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy annak valamennyi rovatát megfelelően kitöltötték-e. Ha a hagyatéki kimutatás hiányos, közjegyző által tárgyalt hagyatéknál a közjegyző útján, más esetben a községi vagy városi hatóság útján vagy a felek megkérdezésével, esetleg kihallgatásával kell a hiány pótlása iránt intézkedni. Amennyiben a hiányt közvetlen tárgyalással pótolni lehet, a kimutatást helyesbíteni s azt a fél aláírásával igazoltatni kell. Ha pedig a kihallgatás eredményre nem vezet, arról jegyzőkönyvet kell készíteni s azt a kiszabási iratokhoz kell csatolni. A jegyzőkönyv alapján - amennyiben a hagyatékot még hivatalosan nem leltározták s annak elrendelése szükségesnek látszik - a R. 36. §-ának (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a leltározás elrendelését kell kérni.

(6) Ha a hagyatéki vagyon a vagyonadóra vonatkozó jogszabályok szerint vagyonadó alá esett, a hagyatéki kimutatás adatait a vagyonadóra vonatkozó kivetési iratok adataival össze kell hasonlítani. Ha a vagyonadó kivetésére más adóhivatal illetékes, az összehasonlításhoz szükséges adatokat az illetékes hatósághoz intézett megkeresés útján kell beszerezni. Az ilyen megkeresésre a vagyonadó kivetésére illetékes adóhivatal azonnal válaszolni köteles.

(7) A hagyatéki kimutatás és a vagyonadó kivetési iratok adatai közötti eltérés esetében az eltérés okát az örökösökkel folytatott közvetlen tárgyalás, vagy a községi elöljáróság útján kell felderíteni. A tárgyalásról mindig jegyzőkönyvet kell készíteni s azt a kiszabási iratokhoz kell csatolni.

(8) Ha a hagyatéki kimutatás és a vagyonadó kivetési iratok adatai közötti eltérés okát az örökösökkel folytatott tárgyalás során megnyugtatóan nem lehet megállapítani, az illetéket a hagyatéki kimutatásban foglalt adatok alapján kell kiszabni, és előírni. Ilyenkor azonban a hagyatéki vagyon bevallására vonatkozó aggályokat a kiszabási iratra fel kell jegyezni, s azokat a felfedező eskü kivétele céljából szükséges intézkedések megtétele végett a pénzügyigazgatósághoz fel kell terjeszteni.

12. §

A szóbeli ajándékozás és ingatlanátruházás bejelentése

(1) A R. 126. § (1) bekezdésének 1-6. pontjai alá eső ajándékozást, valamint ingatlannak átruházását vagy átszállását, ha az ajándékozásról vagy ingatlan átruházásáról okiratot nem állítottak ki, a R. 39. §-ának (1) bekezdés 1. pontja esetében az ott megnevezett hatóság vagy közjegyző, más esetben a bejelentésre kötelezett fél az illetékes állami adóhivatalnak írásban köteles bejelenteni. A bejelentésnek az illeték kiszabásához szükséges adatokat is tartalmazni kell.

(2) Nem kell külön bejelenteni a szóbeli ajándékozást vagy ingatlanátruházást akkor, ha az hivatalos eljárás során, az eljárásról készített iratokból kitűnik és ezek az iratok illetékkiszabás céljából bejelentésre (bemutatásra) kerülnek (pl. hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv).

13. §

Bevallás az illetékegyenérték kiszabása céljából

(1) Az illétékegyenértéknek a tízéves kiszabási időszakra vonatkozó kiszabása céljából minden illetékegyenérték fizetésre kötelezett az errevonatkozó pénzügyminiszteri rendeletben szabályozott módon és időpontban bevallást köteles beterjeszteni. Bevallást akkor is kell tenni, ha a lejárt kiszabási időszakban már fizetésre kötelezett vagyonában változás nem történt.

(2) A tízéves kiszabási időszakon belül is bevallást köteles beterjeszteni az új illetékegyenértékalany, ha oly módon szerzett ingatlanokat, hogy azok után az illetékegyenérték fizetési kötelezettség a tízéves kiszabási időszakon belül áll be. A már illetékegyenérték fizetésére kötelezett is az újonnan szerzett ingatlanáról bevallást köteles benyújtani, ha a szerzéskor azonnal beáll az illetékegyenértékkötelezettség, továbbá akkor is, ha az illetékegyenérték alá vont telkére épületet vagy toldalékot emel. Bevallást kell benyújtani akkor is, ha az illetékegyenértékalany tulajdonában levő állandóan adómentes épület a tízéves kiszabási időszakon belül adókötelessé válik s ennek folytán beáll az illetékegyenértékkölelezettség.

(3) Ha az illetékegyenérték fizetésére kötelezett a tízéves kiszabási időszakra vonatkozó bevallását beterjesztette, a bevallott ingatlanok vagy azok egy része után azonban csak a kiszabási időszakon belül áll be az illetékegyenértékkötelezettség, ezekről az ingatlanokról nem kell új bevallást adni, hanem a R. 40. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a már kiszabott illetékegyenérték időközi helyesbítése céljából az illetékegyenértékkötelezettség beálltát követő 15 napon belül bejelentést kell tenni. Ugyanígy kell bejelenteni a R. 9. §-ának (2) bekezdésében szabályozott azokat az eseteket is, amelyeknek következtében az illetékegyenértéket törölni kell.

14. §

A vagyonátruházással (vagyonszerzéssel) kapcsolatos egyéb körülmények bejelentése

(1) A R. 41. §-ának (1) bek. 6. pontjában említett biztosító intézet attól az időponttól számított 15 nap alatt, amikor a nála biztosított örökhagyó haláláról tudomást szerzett, külön felhívás várása nélkül köteles közölni az illetékes állami adóhivatallal az elhalt biztosított nevét, utolsó lakóhelyét, elhalálozásának idejét és helyét, a biztosítási összeget, végül a kedvezményezett nevét és lakóhelyét.

(2) A R. 41. §-ának (1) bek. 6. pontjában említett pénz- és hitelintézet, bankár és általában az olyan intézet és személy, amely idegen vagyon megőrzésével és kezelésével hivatás- vagy üzletszerűen foglalkozik, ha a pénzügyi hatóság felhívása, a bíróság intézkedése, a hagyaték leltározására hivatott közeg cselekménye vagy egyéb körülmény folytán tudomást szerez arról, hogy valamely nála őrizetben vagy kezelésben levő vagyontárgy tulajdonosa meghalt, attól a naptól számított 15 nap alatt, amikor az örökhagyó haláláról tudomást szerzett, az illetékes állami adóhivatalnak bejelenteni tartozik az örökhagyó nevét, utolsó lakóhelyét, elhalálozásának idejét és helyét, végül részletesen felsorolva a nála őrizetben levő vagyontárgyakat és azoknak az örökhagyó elhalálozása napján meglevő forgalmi értékét. Ezenkívül közölni kell még a jelentést tevő által ismert örökösök nevét és lakóhelyét is. Az örökhagyó saját zárja alatt levő páncélszekrényben vagy zárt letétben őrzött vagyonra vonatkozólag csupán azt a zárt páncélszekrényt, illetve azt a lezárt borítékot, csomagot, bőröndöt vagy más tartályt kell megjelölni, amelyet az örökhagyó bérelt, illetőleg amelyben a letétet elhelyezte. Ha a bejelentésre kötelezettnek tudomása van arról, hogy az örökösödési eljárást megindították, vagy leltározást rendeltek el s ennek folytán az örökhagyónak nála őrizetben vagy kezelésben lévő vagyona leltározásra kerül, továbbá, ha a hagyatéki bíróság a hagyaték örökléséről örökösödési bizonyítványt bocsátott ki és az az örökhagyónak a letétben őrzött vagy kezelt összes vagyonát felsorolja, a bejelentéskor a vagyontárgyakat nem kell részletesen felsorolni. Ilyenkor azonban az örökhagyó nevének, utolsó lakóhelyének, elhalálozási idejének és helyének bejelentésén kívül közölni kell az illetékes állami adóhivatallal az ügyben eljáró közjegyző nevét és székhelyét és a hagyatéki eljárás lefolytatására illetékes bíróságot. Ha azonban egyes vagyontárgyak a már megtartott leltározásból bármely okból kimaradlak, vagy az örökösödési bizonyítványban nincsenek felsorolva, ezeket ilyenkor is részletesen felsorolva, értékük feltüntetése mellett kell bejelenteni.

(3) Az olyan részvénytársaság, amelynek névreszóló részvényei vannak, ha az örökös az örökhagyó nevére kiállított részvények más személynevére való kiállítását kéri, a R. 41. §-ának (1) bek. 7. pontjában előírt bejelentésben az elhall részvénytulajdonos utolsó lakóhelyét, elhalálozásának idejét és helyét, továbbá a részvények átírását kérő örökös, valamint annak a személynek a nevét és lakóhelyét köteles közölni, akire a részvények átírását kérik. Ez a bejelentési kötelezettség akkor is fennáll, ha a részvénytársaság a részvényátírási kérelmet nem teljesíti. Be kell továbbá jelenteni az átírni kért részvényeket és azoknak a bejelentő legjobb tudomása szerinti forgalmi értékét. Részletes bejelentést kell tenni akkor is, ha az örökös az átírást hagyatékátadó végzés vagy örökösödési bizonyítvány alapján kéri, de abban az átírni kért részvények részletesen felsorolva nincsenek. Ha azonban a hagyatékátadó végzés vagy örökösödési bizonyítvány a részvényeket részletesen felsorolja, a részvényátírási kérelmet bejelenteni nem kell.

(4) A R. 41. §-ának (1) bek. 8. pontjában szabályozott bejelentésnek akkor van helye, ha a közkereseti társaság, illetve korlátolt felelősségű társaság elhalt tagjának örökösét a hagyaték átadásakor pénzzel elégítik ki, az örökös azonban utóbb az örökhagyó halálát követő 3 éven belül a társaságba belép. A bejelentéshez kell csatolni az örökhagyó halála előtt készült utolsó vagyonmérleget és leltárt, valamint a társasági alapszerződést a tagjegyzéket, vagy más olyan iratot, amelyekből az örökhagyó részesedési aránya megállapítható.

(5) Az (1) -(3) bekezdésekben felsorolt bejelentéseket, ha a bejelentés a pénzügyi hatóság felhívására történik, a felhívást kibocsátó pénzügyi hatósághoz, ha a bejelentés felhívás nélkül, de az örökösödési eljárás megindítására vagy örökösödési bizonyítvány kibocsátására hivatkozással történik, a hagyatékot tárgyaló közjegyző, illetőleg a hagyatéki bíróság székhelyére illetékes, egyéb cselekben pedig a bejelentő intézet vagy személy székhelyére vagy lakóhelyére illetékes állami adóhivatalhoz kell intézni. A (4) bekezdésben említett bejelentést pedig a vonatkozó kiszabási tételszámra hivatkozással ahhoz az adóhivatalhoz kell beterjeszteni, amely az elhalt társasági tag hagyatéka után az illetéket kiszabta.

15. §

Az adó- és értébizonyítvány

(1) A R. 42. §-ában előírt adó- és értékbizonyítványt az Illk. ut-ban szabályozott minta szerinti nyomtatványon kell kiállítani. Az illetékkiszabás céljából kiállított adó- és értékbizonyítvány illetékmentes és kiállításáért díjat szedni nem szabad. Az ilyen adó- és értékbizonyítványra azonban minden esetben fel kell jegyezni, hogy azt illetékkiszabás céljából állították ki.

(2) Minthogy a R. 24. §-a szerint az illeték kiszabásánál figyelembe veendő törvényszerű legkisebb értéket csak az adó- és értékbizonyítványból lehet megállapítani, azt az illeték kiszabása előtt feltétlenül be kell szerezni. Ha az adó- és. értékbizonyítványt a hagyatéki kimutatáshoz nem csatolták vagy ingatlan átruházása tárgyában élők között kötött ügylet bejelentése alkalmával benyújtani elmulasztották, személyes bejelentés esetében a feleket szóbelileg kell az adó- és értékbizonyítvány 5 napon belüli bemutatására felhívni. Ilyenkor a felhívás megtörténtét a kiszabási iratra fel kell jegyezni s annak tudomásulvételét a bemutatást teljesítő fél aláírásával el kell ismertetni. Ha a bemutatást (bejelentést) nem személyesen teljesítik, az illetékfizetésre kötelezetteket írásban kell az adó- és értékbizonyítvány 5 napon belüli beterjesztésére felhívni. Amennyiben az adó- és értékbizonyítványt a kitűzött határidő lejártáig felhívásra nem terjesztik be, azt közvetlenül az annak kiállítására hivatott hatóságtól kell beszerezni. Ilyenkor azonban az adó- és értékbizonyítvány beterjesztését elmulasztó fél terhére a R. 87. §-ának (9) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően bírságot kell kiszabni.

(3) A R. 42. §-ának (3) bekezdése szerint az adó- és értékbizonyítvány kiállítására kötelezett közigazgatási tisztviselők, mind a felek, mind az állami adóhivatalok által illetékkiszabás céljából kért adó- és értékbizonyítványt soronkívül, legkésőbb azonban a kérelem előterjesztését, illetőleg az írásbeli kérelem vagy felhívás kézhezvételét követő 3 napon belül kötelesek kiállítani. Az adó- és értékbizonyítványnak a benne felsorolt ingatlanok értékét feltüntető rovatában az ingatlanok közönséges forgalmi értékét, vagyis azt az értéket, amelyet az ingatlan eladás esetében bárkinek megér, mindig a körülmények kellő mérlegelésével, lelkiismeretes vizsgálat alapján kell feltüntetni. Ezzel kapcsolatban az adó- és értékbizonyítványban fel kell tüntetni azt is, hogy az érték megállapítása milyen időpontra vonatkozóan történt.

(4) Amennyiben az adó- és értékbizonyítvány kiállítására kötelezettek ebbeli kötelességüknek egyáltalában nem vagy nem az előírt módon tesznek eleget, velük szemben az állam érdekeinek megóvása céljából a rendbírság alkalmazhatására vonatkozó rendelkezések szerint mindenkor a legszigorúbban kell eljárni.

16. §

A tárgyalásról és bizonyításról felvett jegyzőkönyv illetékének alanya viszontkereset esetében és a különirat illetékének lerovására kötelezett

(1) A R. 47. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a polgári perrendtartással szabályozott eljárásban a tárgyalási s a bizonyítás-felvételről készült jegyzőkönyv illetékét a felperes, vagy az köteles leróni, akinek kérelme folytán az eljárás megindult. Ennek a rendelkezésnek az alkalmazásában az esetleges viszontkereset szempontjából (R. 360. §) az alperest kell felperesnek tekinteni.

(2) A tárgyalási s a bizonyításfelvételi jegyzőkönyvhöz mellékelt különirat és szakértői vélemény törvénykezési illetékét (R. 383. §) az köteles leróni, aki a tárgyalásról és a bizonyításfelvételről készített jegyzőkönyv illetékének lerovására köteles. Ezek az iratok ugyanis a jegyzőkönyv kiegészítő részeinek tekintendők.

17. §

A kezesség érvényesítése

(1) A R. 51. §-ának (1) bek. 1-15. pontjaiban felsorolt kezesekkel szemben a kezességi kötelezettséget csak akkor kell érvényesíteni, ha az idézett § (3) bekezdésében említett feltételek valamelyike bekövetkezett. A kezességi kötelezettség érvényesítése céljából a kezes részére fizetési meghagyást kell kiadni, amelyben mindig meg kell jegyezni, hogy a kezességet az idézett § (1) bekezdésének melyik pontja alapján érvényesítik.

(2) Ha az illeték lerovására kötelezett vagyona öröklés vagy ajándékozás folytán jogutódjára szállott, az általa ki nem fizetett, illetőleg tőle be nem hajtható illetéket és a késedelmi kamatokat (adópótlékot) a R. 51. §-ának (1) bek. 1. pontja szerint a kezesség érvényesítésével jogutódjától kell beszedni. Ez a kezesség a jogelődöt terhelő bármilyen illetékre kiterjed. A kezességet azonban csak a jogutódra átszállott (örökölt vagy ajándékba kapott) vagyon értékének erejéig lehet érvényesíteni.

(3) Ha a fizetésre közvetlenül kötelezett külföldön, olyan államban él, amely az illeték behajtására jogsegélyt nem nyújt, a kezességet azonnal érvényesíteni kell. Más esetben a közvetlenül kötelezett részére a fizetési meghagyás kézbesítését mindig meg kell kísérelni s a kezesség csak akkor érvényesíthető, ha a fizetésre kötelezett meghalt, vagy részére a fizetési meghagyást az illetékkötelezettség keletkezését követő egy év alatt kézbesíteni nem lehetett.

(4) Ha a fizetésre közvetlenül kötelezett részére a fizetési meghagyást kézbesítették, a kezesség érvényesítésére csak akkor kerül sor, ha a közvetlenül kötelezett az illetéket az illetékkötelezettség keletkezését követő két év alatt nem fizette meg.

(5) Ha a közvetlenül kötelezett meghalt, vagy részére a fizetési meghagyást a (3) bekezdésben ismertetett esetekben kézbesíteni nem lehetett, továbbá a (4) bekezdésben említett esetben akkor, ha a kezesség érvényesítésekor a fizetésre kötelezettel szemben az illeték behajthatatlansága már igazolva van, a kezes részére a fizetési meghagyást azzal a felhívással kell kiadni, hogy az illetéket kezesség címén a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt megfizetni köteles. Ha azonban a kezesség érvényesítésekor a közvetlenül kötelezettel szemben a behajtás még folyamatban van, illetőleg a behajthatatlanság még nincsen igazolva, a fizetési meghagyást azzal a megjegyzéssel kell kiadni, hogy a kezességet csak az elévülés megakadályozása céljából érvényesítik. Ilyenkor a behajtás iránt csak akkor szabad lépéseket tenni, ha a közvetlenül fizetésre kötelezettek mindegyikével szemben igazolható a behajthatatlanság. Ennek a bekövetkezéséről a kezest az intésre szolgáló nyomtatványon kell értesíteni.

(6) A közvetlenül kötelezettel szemben esedékessé nem vált illeték után a kezes késedelmi kamatot (adópótlékot) csak a részére kiadott fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15. naptól köteles fizetni.

18. §

Törvényes zálogjog

(1) A R. 52. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az ingatlant terhelő öröklési, ajándékozási, ingyenes vagyonszerzési és visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték, valamint kamata két évig az ingatlant terhelő magánjogi követeléseket telekkönyvi bejegyzés nélkül is megelőzi. Abban az esetben tehát, ha az ingatlant a R. 52. §-ának (3) bekezdésében felsorolt határidőktől számított két éven belül elárverezik, az ilyen illetéket bekebelezés nélkül is előnyösen lehet soroztatni A két év eltelte után azonban az illetékre csak akkor van az államnak elsősége, ha az illetéket a két évi határidőn belül telekkönyvi bejegyzés útján is biztosították.

(2) A két év eltelte után az illetéket csak akkor lehet telekkönyvi bejegyzéssel biztosítani, ha az ingatlant időközben újabb átruházással harmadik személy jóhiszeműen meg nem szerezte. Ha azonban a harmadik személy a pénzügyi hatóság értesítéséből a fennálló hátralékról tudomást szerzett, vagy pedig a pénzügyi hatóságtól értesítést nem kért, az illetéket 2 év eltelte után is lehet telekkönyvi bejegyzéssel biztosítani.

(3) A R. 52. §-ában szabályozott törvényes zálogjog érvényesítésének biztosítása céljából az adóhivatal köteles gondoskodni arról, hogy az illeték telekkönyvi bekebelezés útján kellő időben biztosíttassék. Az illeték telekkönyvi biztosítása tekintetében az Illk. ut. és a közadók kezelésére vonatkozó szabályok az irányadók.

(4) A R. 52. §-ában szabályozott dologi kezesség érvényesítése céljából a zálogjoggal terheit ingatlannak személyes fizetésre nem kötelezett tulajdonosa részére fizetési meghagyást kibocsátani nem szabad, mert ez csupán tűrni köteles, hogy az állam a követelést az ingatlanra vezetendő végrehajtás útján behajthassa. Ilyen esetben tehát fizetési meghagyás helyett végzést kell kiadni, amelyben az ingatlan tulajdonosát a pénzügyigazgatóság, illetve meghagyás folytán az állami adóhivatal értesíti, hogy a R. 52. §-ában szabályozott dologi kezességet érvényesíti. Figyelmeztetni kell egyúttal a jelzálog tulajdonosát arra is, hogy a végrehajtást elkerülheti, ha az illetéket a végzés vételétől számított 15 nap alatt önként befizeti.

(5) A dologi kezességet a közvetlenül fizetésre kötelezettek ellen folyó behajtási eljárásra tekintet nélkül azonnal érvényesíteni lehet olyan esetben, amikor az állami adóhivatalnak tudomására jut, hogy a zálogjoggal terhelt ingatlant a személyes fizetésre kötelezett harmadik személyre átruházta. A dologi kezesség érvényesítésével szemben az ingatlan tulajdonosa a R. 52. §-ának (9) bekezdése értelmében azon a címen, hogy a személyes fizetésre kötelezettel szemben a behajthatatlanság még megállapítva nincs, a sortartás kifogásával nem élhet.

19. §

A közigazgatási kiadványi illeték bélyeggel lerovása hatósági felhívás alapján

(1) A közigazgatási kiadvány illetékének bélyeggel lerovása a R. 56. §-ának (6) bekezdésében szabályozott módon akkor teljesíthető, ha a fél az illeték lerovása céljából szükséges bélyeget a R. 79. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően előre beszolgáltatja. Ha a folyamodó a szükséges bélyeget nem szolgáltatja be, sem a kiadvány illetékének a jelen rendelet 25. §-ában szabályozott közvetlen fizetéssel lerovása végett a kiadványt kiszolgáltató hatóságnál (hivatalnál) a kiadvány kiadása előtt önként nem jelentkezik, a hatóság (hivatal) erre a célra rendszeresített levelezőlapon értesíti, hogy a kiadványt csak a megjelölt összegű kiadványi illeték lerovása, illetőleg beszolgáltatása esetén adhatja ki. A levelezőlapot a hatóság a címzett részére hivatalból díjátalányozott ajánlott küldeményként juttatja el. Az értesítés átvétele után a címzett vagy a kiadványi illeték lerovásához szükséges bélyeget szolgáltatja be, vagy pedig közvetlen fizetéssel róhatja le az illetéket, avagy a lerovásra a válaszos levelezőlapnak erre a célra szolgáló részét használhatja fel. Ez utóbbi esetben az illeték lerovására szolgáló bélyeget a válaszlapra ragasztja fel, az így felbélyegzett válaszlevelezőlapot portóköteles ajánlott küldeményként a hatóság (hivatal) címére postán küldi el. A válaszlapot bélyeggel lerovást helyettesítő fizetéssel történő lerovásra is fel lehet használni. Ebben az esetben az illeték lerovását a válaszlapnak a bélyeg felragasztására szánt helyén alkalmazott gépi rányomással kell igazolni.

(2) Ha a kiadvány illetékét a válaszlevelezőlapon illetékbélyeg felragasztásával róják le, a felragasztott illetékbélyegeket a felvevő postahivatal felülbélyegzi és az ajánlott küldemény felvételét a válaszos levelezőlapnak a félnél maradó részén a feladóvevényül is szolgáló rovatban e rovat lebélyegzésével és a felvevő tisztviselő aláírásával igazolja. Ha a lerótt illeték összege az értesítésben megjelölt összegnél kevesebb, a postahivatal a bélyegek felülbélyegzését és a küldemény felvételét megtagadja.

(3) A kiadványi illetékkel ellátott válaszlapot a kiadványt kiszolgáltató hatóság (hivatal) a nála maradó ügyiratai között elhelyezni és ennek megtörténtét a hatóságnál (hivatalnál) maradó ügyiraton, az illeték lerovásának megtörténtét pedig a folyamodó részére kiszolgáltatott kiadványon a 25. § (3) bekezdésében szabályozott módon feljegyezni köteles.

(4) A kiadvány kiadására hivatott hatóság az (1) bekezdésben említett (590. raktári számú) levelezőlapot közvetlenül a magyar állami nyomda nyomtatványraktárából szerezheti be.

20. §

Az öröklési illeték bélyeggel lerovása

(1) A R. 56. §-ának (8) bekezdése szerint a közjegyző által tárgyalt hagyatékoknál a bélyeggel lerovandó öröklési és az azzal kapcsolatos más vagyonátruházási illetéket a hagyatéki tárgyaláson jelenlévő lerovásra kötelezettel azonnal le kell rovatni. Ebből a célból a közjegyző a hagyatéki kimutatásban felvett összes vagyontárgyaknak a hagyatéki tárgyalás során megállapított értéke után járó öröklési és ezzel kapcsolatos más vagyonátruházási illeték összegét kiszámítani s ha az egész hagyaték után járó illeték a R. 71. §-ának (1) bek. 1. pontjában megállapított 50 forintnál nem több, annak lerovására a tárgyaláson jelenlévő örököst vagy képviselőjét felhívni köteles. Ha a lerovást a felhívás ellenére nem teljesítik, ezt a körülményt a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. Ilyenkor a bíróság részéről további felhívásnak helye nincsen, hanem az illetéket az állami adóhivatal a hagyaték bejelentésekor megküldött hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv alapján a szabály szerint járó bírsággal együtt kiszabás alapján fizetési meghagyással követeli.

(2) Ha a hagyatéki tárgyaláson az illeték lerovására kötelezett örökös vagy képviselője nincs jelen, a hagyaték után járó illeték azonban 50 forintnál kevesebb s ezért bélyeggel lerovásnak van helye, ezt a körülményt a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben ugyancsak fel kell tüntetni. Ennek alapján a bíróság a lerovásra kötelezettet az illetéknek bélyeggel 15 napon belül való lerovására felhívni köteles. Ha a lerovást a felhívás alapján 15 napon belül nem teljesítik, ezt a bíróság az állami adóhivatallal a hagyatékátadó végzésben közli, amelynek alapján a le nem rótt illetéket a szabályszerű bírsággal együtt kell kiszabni és befizettetni.

(3) A közjegyző vagy a bíróság felhívására az illeték lerovása céljából beszolgáltatott bélyeget a hagyatéki kimutatásra kell felragasztani és fel kell jegyezni, hogy azt ki rótta le.

(4) A közjegyző által nem tárgyalt hagyaték bejelentésekor az adóhivatal azonnal köteles megállapítani, hogy az öröklési illetéket nem bélyeggel kellett-e leróni. Kötelező bélyeglerovás esetében meg kell állapítani, hogy az illetéket helyes összegben rótták-e le s amennyiben a lerótt illeték kevesebb, vagy ha a bélyeggel lerovást elmulasztották, a fizetésre kötelezettet a hiánynak a bejelentésre megállapított határidőn belüli pótlására fel kell hívni. Ha a hiányt a felhívásra egyáltalán nem vagy csak elkésetten pótolják, az illetéket és a szabályszerű bírságot kiszabás útján fizetési meghagyással kell követelni. Késedelmes lerovás esetében azonban a későn lerótt bélyeg értékét a R. 59. §-ának (2) bekezdése értelmében az illeték összegébe be kell számítani.

21. §

Hivatalos felülbélyegzés

(1) A R. 58. §-ában szabályozott hivatalos felülbélyegzésre rendszerint olyan bélyegzőt kell használni, amely a felülbélyegzést teljesítő hatóság vagy hivatal megnevezésén kívül a felülbélyegzés napját is feltünteti. Ha időjelző bélyegző nem áll rendelkezésre, a hivatalos bélyegzőlenyomatot az iratra felragasztott bélyeg mindegyikére akként kell ráütni, hogy a lenyomat fele a bélyeg alsó részére, másik fele pedig az irat papírjára essék, a felülbélyegzés napját pedig a bélyeg felső részére tintával kell feljegyezni.

(2) A felülbélyegzéshez az állami nyomda által előállított zsíros, fekete bélyegzőfestéket kell használni.

22. §

Az állami bélyeges űrlapok eladási árának megállapítása

Az illeték lerovására szolgáló állami bélyeges űrlapokra felragasztott (benyomott) bélyeg értékén felül az űrlap előállítási költségeinek megtérítése fejében az alábbi összegeket (eladási árat) is meg kell fizetni:

1. Az ügyvédi meghatalmazási űrlap eladási ára 10 fillér.

2. A fuvarlevélűrlapok eladási ára:

a) belföldi teher- és gyorsáru fuvarlevélűrlap 50 fillér,

b) nemzetközi teher- és gyorsáru fuvarlevélűrlap 30 fillér,

c) a b) alatti másolata 30 fillér,

d) gépkocsi fuvarlevélűrlap, valamint a magyar Duna átrakási forgalom céljára szolgáló fuvarlevélűrlap 30 fillér.

3. A szállítóvevényűrlap eladási ára 30 fillér.

4. A marhalevélűrlap eladási ára 10 fillér.

5. Az útlevélűrlap eladási ára 5 Ft.

6. A váltóűrlap eladási ára 0 fillér.

7. Az értéktőzsdei hites alkuszi kötjegyűrlap eladási ára 100 lapból, illetőleg az elválasztható lapokat is beleszámítva, 200 lapból álló füzetenkint 1 Ft 20 fillér.

8. Az árutőzsdei lajstromozott készárualkuszi kötjegyűrlap eladási ára 150 lapból álló füzetenkint 1 Ft.

23. §

Az állami bélyeges űrlap és bélyeg kicserélésének módja

(1) Az elromlott vagy elrontott állami bélyeges űrlapnak és bélyegnek a R. 61. §-ában megengedett esetekben való kicserélését azok beszolgáltatása mellett, bármelyik pénzügyigazgatóságnál, Budapesten az illetékkiszabási hivatalnál lehet kérni. A beszolgáltatott bélyeges űrlapokat és bélyegeket a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) köteles tüzetesen megvizsgálni abból a szempontból, hogy a R. 61. §-ának (2) bekezdésében felsorolt körülmények valamelyike nem forog-e fenn.

(2) Ha a kicserélésnek helye van, arról a kicserélést kérő felet végzéssel kell értesíteni. A végzésben részletesen fel kell sorolni a kicserélhető értékcikkeket s meg kell állapítani a R. 61.§-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint megtérítendő előállítási költség összegét. A végzésben a féllel közölni kell, hogy a kicserélést a kicserélendő anyag és a végzés beszolgáltatása mellett bármelyik postahivatal foganatosítja.

(3) A postahivatal a végzés és a kicserélendő értékcikk bevonása mellett a végzésben megállapított értékben csak hasonló nemű bélyeget és bélyeges űrlapot szolgáltathat ki, mint amilyent a fél kicserélés céljából beszolgáltatott. A kicserélést csak a végzésben megállapított előállítási ár megtérítése (befizetése) esetében szabad teljesíteni. A kicserélés alkalmával az 5 forintnál nagyobb értékű bélyeges űrlapokra és bélyegekre a kicserélést kérő fél nevét és lakását fel kell jegyezni.

24. §

Az állami bélyeges űrlap és bélyeg kicserélésekor megtérítendő előállítási ár

(1) Az állami bélyeges űrlapok kicserélésekor előállítási ár fejében a jelen rendelet 22. §-ában megállapított eladási árat kell megtéríteni.

(2) Az illetékbélyegek kicserélésekor megtérítendő előállítási ár a következő:

a) az 1 forintnál kisebb címletű illetékbélyegek után darabonkint 2 fillér,

b) az 1 Ft vagy annál nagyobb címletű illetékbélyegek után darabonkint 10 fillér.

(3) A kicseréléskor fizetendő előállítási ár bevételezésére és elszámolására, valamint az elromlott vagy elrontott állami bélyeges űrlapok és bélyegek megsemmisítésére továbbra is a pénzügyi értékcikkek árusítása tárgyában kiadott 1561/1925. KM rendeletben foglaltak az irányadók.

25. §

A közvetlen illetékfizetés módja

(1) A R. 64. §-ában szabályozott közvetlen illetékfizetést belföldön kiállított okiratnál az okirat kiállítását, külföldről behozott okiratnál a behozatal napját követő 15 nap alatt, hatósági jóváhagyás alá eső okiratnál azonban a jóváhagyás előtt, váltónál pedig a váltó aláírása előtt, beadványnál annak benyújtása előtt, kiadványnál annak kiadása előtt, végül jegyzőkönyvnél annak berekesztése előtt kell teljesíteni. Ha a belföldön kiállított okiratot annak kiállításától, külföldről behozott okiratot pedig a behozatal napjától számított 15 napon belül felhasználják, a közvetlen illetékfizetési kötelezettség a felhasználás előtt beáll.

(2) A közvetlen illetékfizetés teljesítése céljából az illeték alá eső iratot - okiratot, váltót, esetleg üres váltóűrlapot, beadványt, az alábbi (3) bekezdésben szabályozott kiadványmásolatot vagy feljegyzést, végül a jegyzőkönyvet - bármelyik állami adóhivatalnál be lehet mutatni. A bemutatott iratról - kivéve az olyan váltót, amelyről az illeték kiszámításához szükséges adat (érték, kelet, lejárai) hiányzik - másolatot is be kell mutatni. A hatósági jóváhagyás alá eső, valamint a közjegyző által kiállított okiratnak csak a hatóság, illetőleg a közjegyző által hitelesített másolatát kell bemutatni.

(3) A közigazgatási kiadványi illetéknek közvetlen fizetését a kiadvány szövegének egyszerű másolata vagy olyan feljegyzés alapján kell teljesíteni, amely feljegyzés tartalmazza a kiadványi illeték összegére irányadó adatokat és annak nevét (cégét), akinek részére a kiadványt kiállították. Az állami adóhivatal az illeték megfizetését igazoló záradékot erre a másolatra vagy feljegyzésre vezeti. A kiadványt kiállító hatóság az állami adóhivatal által a befizetést igazoló záradékkal ellátott másolatot vagy feljegyzést saját irataihoz csatolni és a félnek szóló kiadványra az illetéklerovás adatait feljegyezni köteles (Pl. 100 Ft kiadványi illetéket leróttak a...i állami adóhivatalnál Kfk. 25/1947. t. a.). A kiadványi illeték lerovása előtt a kiadványt kiadni nem szabad.

(4) A hatósági jóváhagyás alá eső jogügyletről készült okirat illetékének közvetlen fizetéssel lerovása céljából a hatóság köteles még a jóváhagyási záradék rávezetése elölt az okiratot a félnek kiadni vagy pedig az illeték lerovásához szükséges pénzösszeget a féltől bekívánni s a közvetlen fizetést teljesíteni. Az illeték lerovása nélkül a jóváhagyást megadni nem szabad.

(5) Közjegyzői okiratnál- a közvetlen illetékfizetésnek az a módja, hogy a közjegyző az ősiratra rá jegyzi és a hiteles kiadványok és másolatok hitelesítési záradékában; feltünteti, hogy az okirat milyen összegű közvetlen illetékfizetési kötelezettség alá esik s hogy ezenfelül az okirat illetékkiszabás végett általa (a közjegyző által) bemutatandó, vagy ezt ebből a célból (a közjegyző) már bemutatta. A lerovásra kötelezett fél a közvetlen illetékfizetést ilyenkor az okiratnak az ő részére kiállított hiteles kiadványa vagy hiteles másolata felmutatásával az okirat kiállítása napját követő 15 napon belül maga köteles teljesíteni.

(6) Bírósági jegyzőkönyv illetékének közvetlen fizetését a bélyeggel való lerovásra megszabott határidőt követő három napon belül a jegyzőkönyvnek az illeték összegére irányadó adatokat tartalmazó kivonatos másolata alapján lehel teljesíteni. Ezt a másolatot az illeték közvetlen fizetéssel lerovása után az eredeti jegyzőkönyvhöz kell csatolni, amelyen az illetéklerovás adatait ugyancsak fel kell jegyezni.

(7) Közvetlen illetékfizetés alkalmával az állami adóhivatal a bemutatott irat alapján a fizetendő illeték összegét azonnal megállapítani s arról postatakarékpénztárt befizetési lapot kiállítani köteles. A fizetésre kötelezett fél a postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával az illetékei a postahivatalnál befizeti és az elismervényt az adóhivatalhoz visszaviszi. Az adóhivatal az elismervény alapján az addig visszatartott eredeti iratra a befizetést tanúsító záradékot rávezeti s a záradékolt iratot a félnek visszaadja.

(8) Ha a fizetésre köteles fél az állami adóhivatal által megállapított illetéket teljes összegben befizetni nem hajlandó, a postatakarékpénztári befizetési lapot csak a fél által befizetni kívánt összegről kell kiállítani és csak azt kell befizettetni. Ilyenkor azonban a fizetésre kötelezettet figyelmeztetni kell, hogy a hivatal a különbözetet a késedelmes lerovás miatt járó bírsággal együtt kiszabás útján fizetési meghagyással fogja követelni. Egyúttal a közvetlen fizetést igazoló záradék alatt fel kell tüntetni, hogy a különbözetnek kiszabása iránt intézkedési történt. A különbözetet az Illk. ut. vonatkozó rendelkezései szerint kell kiszabni.

(9) A közvetlen illetékfizetés minden vonatkozásban, így az annak elmulasztásából származó hátrányos következmények tekintetében is a bélyeggel való illetéklerovással egy tekintet alá esik. Az illetékfizetésnek az iraton való hivatalos tanúsítása úgy számít, mintha az iraton a záradékban feltüntetett összegnek megfelelő értékű bélyeg lenne szabályszerűen felragasztva. Amennyiben tehát a közvetlen fizetéssel lerótt illeték a szabály szerint járó illeték összegénél kevesebb és a hiányt a bemutatáskor az adóhivatal állapítja meg, a különbözetet az illeték lerovásának elmulasztása miatt járó bírsággal együtt kiszabás alapján fizetési meghagyással kell követelni. Az illetékkiszabás végett be nem mutatott irat pedig ugyanúgy hivatalos leletezés alá esik, mintha az iratról a szabályszerű bélyeglerovás hiányoznék. A hivataloknak természetesen arra kell törekedniük, hogy hiányos befizetések előfordulását a felek kellő tájékoztatásával a lehetőségig megelőzzék.

(10) Ha a közvetlen illetékfizetést az (1) bekezdésben felsorolt határidőkön túl késedelmesen teljesítik, a szabály szerint járó illetéken felül a R. 87. §-ának (1) bekezdésében megállapított bírság alkalmazásának van helye. A bírságot azonban a R. 93. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - hacsak a R. 93. § (5) bekezdésének alkalmazásával ezen túlmenően nem mérsékelték, vagy el nem engedték - annak 20%-ára kell mérsékelni s csak a mérsékeli bírságot kell befizettetni.

(11) Ha a fizetésre kötelezett a (10) bekezdés szerint követelt összegei megfizetni nem hajlandó, közvetlen fizetéssel csak a befizetni kívánt összeget kell lerovatni és az illetékből, valamint a R. 87. §-ának (1) bekezdésében megállapított bírság teljes összegéből fennmaradó különbözetet a jelen § (8) bekezdésének alkalmazásával kiszabás útján kell követelni.

(12) A közvetlen illetékfizetéssel kapcsolatban követendő eljárás tekintetében egyebekben az Illk. ut. vonatkozó rendelkezései az irányadók.

26. §

Illetéklerovási ív és illetéklerovási könyv használatával való lerovás

(1) Az illeléklerovási ívet és illetéklerovási könyvet a lerovásra kötelezett kizárólag a lakóhelye (székhelye, üzlete, irodája) szerint illetékes állami adóhivatalnál szerezheti be. Csak a lerovásra kötelezett nevére kiállított és az illetékes adóhivatal nyilvántartási számával, valamint hivatalos aláírásával és bélyegzőjével ellátott illetéklerovási ivet és illeléklerovási könyvet szabad használni.

(2) Az illetéklerovási ív és illetéklerovási könyv - hacsak valamely illetéknemmel kapcsolatban eltérő rendelkezés nincsen - egy naptári év folyamán esedékessé vált illetékek lerovására szolgál. Minden naptári évre tehát új illetéklerovási ívet és illetéklerovási könyvet kell beszerezni és vezetni.

(3) Azok a vidéki - Budapest székesfőváros területén kívül működő - szövetkezetek, amelyek a szövetkezet alakulásával kapcsolatban a megalakuláskor, valamint a megalakulás után jegyzett üzletrészek után évenként fizetendő illetéken kívül illetéklerovási könyv használatával más illetéket nem tartoznak leróni, ugyanazt az illetéklerovási könyvet folytatólagosan öl éven keresztül is használhatják, ha ezt a szándékukat a könyv beszerzésekor nyilvántartásbavétel végett bejelentik.

(4) Az illetéklerovási ív használatával lerovandó illetékeket az erre a célra rendszeresített illetéklerovási ívekkel kell leróni Az illetéklerovási ívek közül az 1. számú a R. 184. §-ában szabályozott lakás- és üzletbérnyugták illetékének lerovására, a 2. száma a R. 277. § (13) bekezdésének rendelkezései szerint adott engedély alapján, a kimenő számlák után vagy az idézett § (8) és (15) bekezdéseinek rendelkezései folytán átalányban fizetett számlailleték, továbbá az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek után a R. 280. §-ának (7) és (17) bekezdéseiben foglaltak szerint fizetendő tételes illetékátalány lerovására, a 3. számú pedig a R. 229-233. §-ai szerint fizetendő, hitelezőt terhelő kamatilleték, vagy a R. 234. §-ában szabályozott s az adóslevél birtokosa által lerovandó kamatilleték lerovására szolgál.

(5) A lerovásra kötelezett az általa illetéklerovási ívvel lerovandó különféle illetékek lerovására a megfelelő iveket köteles beszerezni. A 2. számú illetéklerovási ívvel a számlailleték és az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek tételes illetékátalánya együttesen is leróható. Használatbavétel előtt az illetéklerovási ívén feltüntetett adatokat pontosan ki kell tölteni.

(6) Az illeléklerovási ív használatával lerovandó illetékeket esedékességkor a megfelelő illetéklerovási ívnek erre a célra szolgáló nyilvántartásában el kell könyvelni s a fizetendő illeték összegének megfelelő értékű illetékbélyeget az ívnek az illeték lerovására szolgáló részén fel kell ragasztani. Az illeték lerovására számlailletékbélyeget használni nem szabad. A felragasztott bélyegeket a R. 69. §-ának (2) bekezdésében szabályozott módon felül kell bélyegeztetni. A kamatilletéknek illetéklerovási ívvel teljesítendő lerovására a R. 230. §-ának rendelkezései az irányadók.

(7) Az illetéklerovási könyvvel lerovandó illetékek lerovására rendszeresített, az állami nyomda által előállított illeléklerovási könyv fedőlapokba burkolva 1-10. sorszámú könyvelési lapokat, havi összesítő-lapokat, évi zárlatot, az ellenőrzés céljára szolgáló lapokat és végül az illeték befizetéséhez szükséges postatakarékpénztári befizetési lapokat tartalmaz.

(8) Használatbavétel előtt az illetéklerovási könyv fedőlapjának belső oldalán lévő adatokat pontosan ki kell tölteni. Az 1 -10. sorszámú könyvelési lapokon pedig minden illetéknem részére, melyet a lerovásra kötelezett illetéklerovási könyvvel köteles leróni, folytatólagosan könyvelési lapot kell nyitni.

(9) Az egyes illetéknemekről a vonatkozó jogszabályok szerint vezeteti nyilvántartások (illetékszámlák, kimutatások, stb.) alapján lerovandó illetékeket esedékességkor az 1-10. sorszámú könyvelési lapokon kell elkönyvelni. Ha az illeték lerovása céljából külön nyilvántartást vezetnek, azt havonkint lezárva az illetéklerovási könyvhöz kell mellékelni. A mellékleteket 1-gyel kezdve folytatólagosan sorszámozni kell; ezeket a sorszámokat a könyvelési lap számú függőleges hasábjában is fel kell tüntetni. Ha mellékletet csatolni nem kell, csak a vonatkozó illetékszámla vagy illetéknyilvántartás megfelelő tételére kell hivatkozni.

(10) A lerovást az illéklerovási könyvnek az egyes illetéknemekre vonatkozó lapjain annak a hónapnak vízszintes rovatába kell bejegyezni, amely hónapban a kimutatott illetéket leróják. A bejegyzéskor az egyes hasábokat a fejrovatnak megfelelően pontosan ki kell tölteni.

(11) Az olyan illetékeknél, amelyikre a vonatkozó jogszabály szerint havi előlegeket kell fizetni, a havi előleg összegét a legutolsó lezárt nyilvántartás (számla, kimutatás) adatai alapján kell kiszámítani s az előleg könyvelésekor ennek a sorszámára vagy tételeire kell hivatkozni. Ha azonban a lerovásra kötelezett a megelőző hónapra eső illetékek összegét nyilvántartásai alapján meg tudja állapítani, nincs akadálya annak, hogy előleg helyet az esedékessé vált illeték havi összegét rója le, még akkor is, ha ez az összeg a már lezárt időszak egy hónapjára eső részének 80%-ánál kevesebb. Ilyenkor azonban ezekről az illetékekről is havi zárlatot kell készíteni és a (9) -(10) bekezdésekben foglaltak szerint kell eljárni.

(12) Újonnan alakult vállalat a (111 bekezdésben említett illetékekre mindaddig nem kötetes havi előleget leróni, ameddig az első negyedéves vagy féléves időszak leszámolása alapján lerovandó illeték fizetésének kötelezettsége beáll. Ilyenkor azonban nemcsak az első leszámolás szerint járó illetéket kell egyösszegben leróni, hanem ugyanakkor le kell róni a havi előleget a leszámolási időszak óta eltelt vagy megkezdett minden naptári hónapra is.

(13) Ha a (12) bekezdésben említett eseten kívül egyéb okból az előleg mértéke szempontjából számítási alap nem áll rendelkezésre, előleg címén a megelőző hónapban esedékessé vált (jóváírt, beszedett) illetékek összegével egyenlő összegű előleget kell leróni.

(14) Előleg lerovása esetében abban a hónapban, amelyben a végleges leszámolás alapján mutatkozó különbözet esedékessé válik, mind az arra a hónapra járó előleget, mind a leszámolás szerint a múltra járó különbözetet le kell róni. Ilyenkor a lerovandó előleg összegét már az új zárlat szerint mutatkozó eredmény alapján kell megállapítani.

(15) Ha a végleges leszámolás szerint lerovandó összeg a megfelelő időszakra lerótt előlegek együttes összegénél kevesebb, a különbözetet a zárlat elkészítésének hónapjában, esetleg folytatólagosan a következő hónapokban lerovandó előlegbe kell betudni.

(16) Az egyes illetéknemekre vonatkozó lapokon bejegyzett összegeket minden hónapban az illetéklerovási könyv 23. és 24. oldalán lévő havi összes lésbe kell átvezetni. Ezt akkor is teljesíteni kell, ha valamely hónapban csak egyféle illetékre törtmik lerovás. A havi összesítésbe átvezetett lerovásokat mindig a vonatkozó lap számának megfelelő vízszintes rovatban kell feltüntetni. Ha valamely hónapban lerovás nem történik, a lapszámnak megfelelő rovatban vízszintes vonalat kell húzni.

(17) Az illetéklerovási könyv 1-10. sorszámú könyvelési lapjairól a havi összesítésbe átvezetett illetékeket minden hónapban össze kell adni s a végösszeget legkésőbb minden hó 15. napjáig kell leróni. Ha a január hónapban, illetőleg a naptári évben elsőízben lerovandó összes illeték összege 1.000.- forintnál több, az év folyamán lerovandó illetékeket - még ha azok az egyes hónapokban 1.000.- forintnál kevesebbet tesznek is ki - az illetéklerovási könyv végén lévő postatakarékpénztárt befizetési lapok felhasználásával a 101.200. számú "PM: Illetékek, bevételi számla, Budapest" elnevezésű postatakarékpénztári csekkszámlára havonkint egyösszegben kell befizetni. Ha pedig a január hónapban, illetőleg a naptári évben elsőízben lerovandó illeték összege 1.000.- forintnál kevesebb, az év folyamán lerovandó illetékeket - még ha azok az egyes hónapokban 1.000- forintnál többet tesznek is ki - az illetéklerovási könyv végén lévő postatakarékpénztárt csekklapokra felragasztandó illetékbélyegekkel kell leróni. A bélyegeket az első lerovás alkalmával az első, a további lerovások alkalmával a sorban következő csekklapra kell felragasztani. Az illeték lerovására számlailletékbélyeget használni nem szabad. A felragasztott bélyegeket a R. 69. §-ának (3) bekezdésében szabályozott módon felül kell bélyegeztetni.

(18) Az illeték pénzzel lerovása esetében a sorban következő befizetési lapot szabályszerűen ki kell tölteni. A befizetési lap "Értesítés" című részén az illetéklerovási könyvet kibocsátó állami adóhivatalt és a könyv nyilvántartási számát mindig fel kell tüntetni. (Pl.: Makói áll. adóhivatal - 22. nytsz.) A befizetési lapot a könyvből kivágni, vagy kitépni nem szabad. A befizetés alkalmával a könyvet kell a postahivatalhoz (postatakarékpénztárhoz) bemutatni. A postahivatal (postatakarékpénztár) a kitöltött postatakarékpénztári befizetési lap "Értesítés" és "Ellenőrzőszelvény" című részeit a könyvből kivágja s a fizetés megtörténtét a könyvben maradó "Elismervény"-en igazolja. Ezt az elismervényt a könyvből kitépni nem szabad.

(19) Az év végén az illetéklerovási könyv 1-10. sorszámú könyvelési lapjain elkönyvelt összegeket össze kell adni, s az egyes lapokon mutatkozó végösszeget a 25. oldalon lévő évi zárlatnak az egyes lapok torszámával egyező vízszintes rovatába kell átvezetni. Az évi zárlatba átvezetett összegeket összesíteni kell.

(20) Az évi zárlat akkor helyes, ha annak végösszege a könyv végén lévő postatakarékpénztári elismervények szerint az év folyamán befizetett, vagy bélyegekkel lerótt illetékek együttes, összegével egyezik.

(21) Az évi zárlatot a könyvben egymásután következő lapokon három azonos példányban kell elkészíteni. Az első példány a könyvben marad, a kiszakítható két példány közül az egyik hivatalos ellenőrzési célra, a másik pedig az ellenőrzésre beszolgáltatott könyv átadásakor elismervényül szolgál.

(22) Az illetéklerovási ívet és illetéklerovási könyvet a tárgyévre vonatkozó utolsó lerovás teljesítése és az évi zárlat elkészítése után, legkésőbb azonban a következő évi január hó végéig összes mellékleteivel együtt annál az állami adóhivatalnál kell beszolgáltatni, amely az ívet, illetőleg a könyvet kiadta. A kamatilleték lerovási ív beszolgáltatására a jelen rendelet 86. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók. A beszolgáltatást személyesen vagy posta útján ajánlott levélben kell teljesíteni. Személyes benyújtáskor az állami adóhivatal az illetéklerovási ív beszolgáltatásról elismervényt ad, amelyen a bélyeggel lerótt illeték összegét is feltünteti, az illetéklerovási könyvből pedig az évi zárlat harmadik példányát kiszakítja, az azon levő elismervényt kitölti s a beszolgáltatás igazolásául a beszolgáltató részére kiadja. Ha az illetéklerovási ívet vagy illetéklerovási könyvet postán küldik be, s a fizetésre kötelezettnek a lerótt illeték igazolása céljából az elismervényre szüksége van, kérheti, hogy az illetéklerovási ív átvételéről szóló elismervényt, illetőleg az illetéklerovási könyvből az elismervénynyel ellátott évi zárlatot részére postán küldjék meg. Ilyenkor az állami adóhivatal ezeket elküldeni köteles, az elismervényen azonban fel kell jegyezni, hogy a fizetésre kötelezett az illetéklerovási ivet vagy könyvet posta útján küldötte be.

(23) Ha az illetéklerovási ívben vagy illetéklerovási könyvben nyilvántartott illetékekre nézve a lerovási kötelezettség bármely okból évközben megszűnik, az utolsó lerovás után a zárlatot el kell készíteni s a lezárt illetéklerovási ívet vagy könyvet a nyilvántartásból való kivezetés és felülvizsgálat céljából az illetékes állami adóhivatalhoz a következő hónap 15. napjáig be kell szolgáltatni. Egyebekben ilyenkor is a (22) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárni.

(24) Azok a vidéki szövetkezetek, amelyek a jelen § (3) bekezdésében foglaltak alapján az illetéklerovási könyvet folytatólagosan öt éven keresztül használják, az egyes években lerovandó illetékeket folytatólagosan az 1-5. sorszámú könyvelési lapokon kötelesek elkönyvelni. Ilyenkor a havi és évi összesítés kitöltése elmarad. Az illetéklerovási könyvet ellenőrzés céljából csak az ötödik év lejárta után a következő év január hó 15. napjáig kell a (22) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint beszolgáltatni. Minden év január hó 15. napjáig azonban az illetéklerovási könyv számának és a fizetésre kötelezett nevének feltüntetése mellett a könyvet kiadó állami adóhivatalhoz írásban be kell jelenteni, hogy az előző évben bélyeggel mennyi illetéket róttak le.

(25) Az illetéklerovási ívbe és az illetéklerovási könyvbe tévesen bejegyzett adatat vagy számot törölni (vakarni) nem szabad. Ha a helyesbítésre még az illeték befizetése vagy bélyeggel lerovása előtt kerül sor, a téves bejegyzést úgy kell áthúzni, hogy az olvasható maradjon és a helyes adatot, illetőleg számot föléje kell írni. Az illeték befizetése vagy bélyeggel lerovása után azonban, a vonatkozó bejegyzést már nem szabad áthúzni. Ilyenkor, ha a helyesbítés folytán pótlólag lerovandó illetéktöbblet mutatkozik, a helyesbítést a legközelebbi elszámoláskor, illetőleg lerováskor a vonatkozó elszámolásban, annak lezárása után kell keresztülvezetni és a különbözetet, valamint a R. 87. §-ának (5) bekezdése szerint fizetendő késedelmi kamat (adópótlék) kétszeres összegét annak alapján kell leróni. Ha pedig a helyesbítés folytán illetékvisszatérítésnek van helye, a jelen rendelet 31. §-ának rendelkezései az irányadók.

(26) Ha az illetéklerovási iv vagy illetéklerovási könyv használatával lerovandó illetéket más módon róják le, vagy a lerovással kapcsolatban nem az előírt rendelkezések szerint járnak el, szabálytalanság címén a R. 90. §-ának (2) bekezdésében szabályozott bírság alkalmazásának van helye.

27. §

A kötelezően bélyeggel vagy bélyeggel lerovást helyettesítő fizetéssel lerovandó okirati illetékek pénzben fizetése

(1) A R. 71. §-ának (3) bekezdésében nyert felhatalmazás alapján megengedem, hogy a közjegyzők a hivatalos működésükben lerovandó állandó összegű okirati illetéket, továbbá a hites tolmácsok az általuk végzett hiteles fordítás okirati illetékét illetéklerovási könyv használatával (R. 69. §-a) róhassak le.

(2) Az a közjegyző és hites tolmács, aki a bélyeggel való lerovás helyett az illetéklerovási könyv használatával teljesítendő lerovást választja, ezt a székhelye szerint illetékes pénzügyigazgatósághoz (Budapesten az illetékkiszabási hivatalhoz) bejelenteni és a bejelentést követő naptól kezdve az ebben a §-ban megállapított lerovási módot alkalmazni köteles mindaddig, amíg esetleg újból be nem jelenti, hogy a bélyeggel való lerovásra visszatér.

(3) A közjegyző és a hites tolmács a bélyeggel le nem rótt illetékekről havonkint elkülönítve lajstromot köteles vezetni. A lajstromot minden hónap végén le kell zárni s annak másolatát a következő hónap 15.-ig az illetéklerovási könyvhöz kell csatolni. Ugyanezen időpontig az illetéket a jelen rendelet 26. §-ában szabályozott módon le kell róni.

(4) Az a közjegyző és hites tolmács, aki az előbbi bekezdések szerint az illetéket illetéklerovási könyv használatával rója le, az általa bélyeg felragasztása nélkül kiadott iratokon a lajstromba beirt illeték összegét feltüntetni, egyúttal az iratra rávezetni köteles, hogy az illetéket a jelen § alapján illetéklerovási könyv használatával rója le. Ha az iraton feljegyzett illeték összege a szabály szerint járó illetéknél kevesebb, a hiányról épugy hivatalos leletet kell készíteni, mintha az illetéket bélyeggel rótták volna le kisebb mértékben.

(5) A R. 71. § (3) bekezdésének utolsó mondatában foglaltak szerinti kivételes lerovási módnak az engedélyezését a Magyar Közlönyben közzé kell lenni. Ez a rendelkezés csupán a most említett felhatalmazáson alapuló, egyes feleknek adott engedélyekre vonatkozik, míg a R. egyes §-ai alapján kiadott, pénzben vagy átalányban fizetésnek engedélyezését, valamint a jelen § (1)-(4) bekezdésein alapuló lerovási mód igénybevételét a Magyar Közlönyben kihirdetni nem kell. Nem keli tehát kihirdetni a számlailletéknek [R. 247. § (13) bek.], számlailletékátalánynak [R. 277. § (8) és (13) bek.], a folyószámlakivonat illetékének [R. 278. § (2) bek.] az üzleti könyvek és könyvelési szabadivek egyéni vagy testületi átalányának (R. 280. §) stb. illetéklerovási iv, illetőleg illetéklerovási könyv használatával lerovásának engedélyezését.

28. §

Az öröklési illeték biztosítása

(1) A bíróság által megküldött hagyatékátadó végzésnek az állami adóhivatalhoz érkezésétől számított 45 nap alatt az illetéket ki kell szabni s a kiszabott illeték összegét az egyes örökösök és hagyományosok szerint részletezve, osztatlan örökség esetében pedig egyösszegben, a hagyatékátadó bírósággal közölni kell. Ha az illetéket 45 nap alatt el nem hárítható okokból kiszabni nem lehetett, annak kiszabásáról és a kiszabott illetéknek a bírósággal való közléséről az illeték rangsorára vonatkozó feljegyzésnek hatályossága alatt feltétlenül oly időben kell gondoskodni, hogy az illeték a feljegyzett ranghelyen telekkönyvileg biztosítható legyen. A rangsorfeljegyzés hatálya a hagyatékátadó végzésnek (örökösödési bizonyítványnak) a telekkönyvi hatósághoz érkezésétől számított két évig áll fenn.

(2) Ha az örökhagyó élete biztosítva volt, az öröklési illetékről szóló fizetési meghagyás jegyzet rovatában fel kell tüntetni az illeték kiszabásánál számításba vett biztosítási összeget, hogy a biztosító intézet a fizetési meghagyás és az illeték befizetését igazoló postatakarékpénztári elismervény felmutatása alapján a jogosított részére kifizethesse a biztosítási összegből a R. 74. §-ának (9) bekezdésében foglaltak szerint visszatartott 20%-ot. Abban az esetben pedig, ha a biztosítási szerződést kifejezetten az öröklési és ezzel kapcsolatos egyéb vagyonátruházási illeték fedezetéül kötötték és a biztosító intézet a biztosítási szerződés alapján jogosult vagy köteles a biztosítási összeget az illetékek törlesztésére vagy kiegyenlítésére közvetlenül az állam javára befizetni, a biztosító intézet részére a fizetési meghagyást az illeték kiszabásakor azonnal ki kell adni. Ilyenkor azonban a fizetési meghagyás jegyzet rovatában a biztosító intézettel közölni kell, hogy a fizetési meghagyást csupán a biztosítási szerződében alapuló jogosultsága vagy kötelessége folytán bocsátják ki, s annak alapján az intézetet terhelő kezesség érvényesítésére csak akkor kerül sor, ha az örökös az illetéket két éven belül nem fizette meg s az intézet a biztosítási összeget az öröklési illeték kiegyenlítése nélkül kifizeti. Ha a kezesség érvényesítésére kerül sor, erről a biztosító intézetet az intésre szolgáló nyomtatványon kell értesíteni.

(3) A R. 74. §-ának (10) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján, ha a hagyatékot bíróság adja át, az állami adóhivatal a letétben lévő vagyontárgyak kiszolgáltatását vagy felvételét nem engedélyezheti, hanem csupán értesítést adhat ki arról, hogy az öröklési és azzal kapcsolatos egyéb vagyonátruházási illeték biztosítása szempontjából a letétben őrzött vagy kezelt - az értesítésben részletesen felsorolandó - értékpapírok, pénz vagy más vagyontárgy kiszolgáltatása vagy felvétele ellen kifogása van-e. Ha azonban a hagyatékot bíróság nem tárgyalta - amennyiben a R. 74. §-ának (11) bekezdése alapján az engedély kiadható - az adóhivatalnak a vagyontárgyak kiszolgáltatását vagy felvételét kifejezetten engedélyezni kell.

29. §

A lerovás bizonyítása az okiraton

(1) Az okirat illetékét az első példányon kell leróni, míg a másodpéldány a R. 100. §-ában az ívekre és példányokra megállapított illeték alá esik. A R. 76. §-ának rendelkezései szerint a kevesebb illeték alá eső másodpéldányt csak úgy szabad felhasználni, ha azon igazolják, hogy az első példányon az arra járó illetéket már lerótták. Az illeték lerovásának a 76. § (1) bekezdésében szabályozott módon való bizonyítását az okirat felhasználása előtt bármikor, bármelyik állami adóhivatalnál lehet kérni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti bizonyítási kötelezettség akkor is fennáll, ha az első példány illetékét nem bélyeggel vagy közvetlen fizetéssel kell leróni, hanem az okiratot illetékkiszabás céljából be kell mutatni. Ez a szabály irányadó a vagyonátruházási illeték alá eső jogügyletről kiállított okiratra is. Ilyenkor a másodpéldányon az ívek szerint járó illetéket bélyeggel kell leróni s az adóhivatallal igazoltatni kell, hogy az első példányt illetékkiszabás végett bemutatlak.

(3) Ha valamely okiratpéldányon az előbbi bekezdések szerinti bizonyítás hiányzik, az okiratpéldányt első példánynak kell tekinteni s az illetékhiány, illetőleg a bejelentés (bemutatás) elmulasztása miatt hivatalos leletet kell készíteni s annak alapján az illetéket szabályszerűen ki kell szabni. Ha azonban az illetéknek az első példányon történt lerovását, illetőleg a bejelentés (bemutatás) teljesítését utólag igazolják, az illetéket és az esetleg előírt bírságot is törölni kell.

30. §

A pótilleték kiszabása

(1) A R. 80. §-a az ott megállapított határidőkön belül pótilleték kiszabását rendeli el arra az esetre, ha az illeték kiszabása után derül ki, hogy hibás kiszámítás, vagy a törvényes rendelkezéseknek helytelen alkalmazása következtében az állam kárt szenvedett. A pótilletéket az állami adóhivatal az illeték kiszabására fennálló általános szabályok szerint köteles kiszabni. Ha azonban a pénz-ügyigazgatóság a kiszabás ellen irányuló jogorvoslat elbírálásakor állapítja meg, hogy az illetéket a törvényesnél kisebb összegben szabták ki, a jogorvoslat során hozott határozatában az illetéket helyesbíteni és a hiányt pótlólag előíratni köteles. Minthogy az ilyen helyesbítésnek az idézett § (3) bekezdésében foglaltak szerint csak az illeték kiszabásához való jog elévüléséig van helye, a jogorvoslat elintézésekor ügyelni kell arra, hogy a pótilleték még az elévülési határidőn belül előírható legyen, mert a mulasztásból származó károkért a mulasztó tisztviselőt kártérítési kötelezettség terheli.

(2) Annál a kiszabásnál, amely az Illk. ut. rendelkezései szerint számvevőségi felülvizsgálatra nem kerül, a pénzügyigazgatóság kerületi előadója az érdemi felülvizsgálást olyan időben köteles elvégezni, hogy az esetleges pótkiszabásra vonatkozó fizetési meghagyás az első kiszabásról szóló fizetési meghagyás kézbesítését követő két éven belül kézbesíthető legyen. Ilyenkor a pótkiszabást az Illk. ut. rendelkezései szerint utólagos számvevőségi felülvizsgálás útján kell elkészíttetni.

(3) A R. 80. §-ában megállapított határidőkön túl pótilletéket kiszabni nem szabad. A közigazgatási bíróság ítéletével megállapított illetékhiány esetében a pótilleték kiszabását a pénzügyigazgatóság a közigazgatási biróság ítéletének az állami adóhivatalhoz való megküldéskor rendeli el. Az illetéket azonban a R. 80. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően ilyen esetben is csak a fél által előterjesztett jogorvoslatra hozott pénzügyigazgatósági határozat kézbesítését követő két éven belül lehet pótlólag kiszabni.

31. §

Az illetéklerovási ív és illetéklerovási könyv használatával lerótt illeték visszatérítése

(1) Ha az illetéklerovási ivvel vagy illetéklerovási könyvvel több illetéket róttak le, mint amennyi szabály szerint járt volna, a többletet a R. 81. §-ának (1) bek. 10. pontja és (2) bekezdése alapján csak a befizetéstől,illetőleg lerovástól számított 60 nap alatt előterjesztett kérelemre lehet visszatéríteni. A fizetésre kötelezett által teljesített későbbi lerovásra történő betudásnak - a jelen rendelet 26. §-ának (17) bekezdésében engedélyezett betudás kivételével - helye nincs.

(2) A visszatérítés iránt előterjesztett kérelem alapján hozott pénzügyi hatósági határozat szerint visszatérítendő összeget az illetékes állami adóhivatal illetékbevételi számlájáról kell szabályszerűen visszatéríteni. A visszatérítés foganatosítása előtt a határozat számát és kivonatos tartalmát az illetéklerovási ívnek, vonatkozó lapján, illetőleg az illetéklerovási könyvnek a visszatérítendő illetéknemről vezeteti lapja hátulsó oldalán fel kell jegyezni és a visszatérített összeget, valamint a határozat számát a vonatkozó befizetési lapra, bélyeggel lerovás esetében pedig a vonatkozó időszakra lerótt bélyegekre is rá kell vezetni. A feljegyzéseket hivatalos pecséttel és aláírással kell ellátni. Ezek nélkül a számvevőségi ellenjegyzés nem teljesíthető.

(3) A visszatérítés tekintetében egyebekben az Illk. ut. rendelkezései az irányadók.

32. §

A szegény részére illetékmentesen kiállítható iratra vezetendő záradék

A R. 82. §-ának (8) bekezdése szerint a meghatározott célra illetékmentesen kiállítható iratra azt a célt, amelyre kiállították, a kiállító hatóság vagy hivatal feljegyezni köteles. Ha az ilyen célra szolgáló iratot a R. 84. §-ának rendelkezései szerint szegénynek tekinthető fél részére állították ki illetékmentesen, az iraton a cél megjelölésén kívül a szegénységet igazoló bizonyítványt kiállító hatóságot és a bizonyítvány számát is fel kell tüntetni. Ebből a célból az iratra a következő záradékot kell rávezetni: "Ez a ... célra kiállított ... okirat (bizonyítvány, anyakönyvi kivonat stb.) ... község (város) által ... sz. a. kiállított hatósági (szegénységi) bizonyítvány alapján illetékmentes."

33. §

Bírság az illetékhiány és a bejelentési kötelezettség el mulasztása esetében

(1) A R. 87. §-ának (1) bek. 1. pontjában foglaltak szerint az illetéken felül annak kétszeres összegét köteles bírság lejében megfizetni az, aki a bélyeges űrlappal, a bélyegge (bélyeglerovást helyetesítő fizetéssel) vagy a közvetlen fizetéssel lerovandó illetéket egyáltalán nem, vagy nem teljes mértékben rótta le. Amikor az illetéket csak részben rótták le, bírság fejében csak a le nem rótt különbözet kétszeresét kell követelni.

(2) A R. 87 §-ának (3) bekezdése esetében, ha az illetékmentesség feltételei fennforognak és illeték kiszabásának helye nincsen, bírság fejében az egyébként járó illeték kétszeres összegét kell kiszabni. Az ilyen bírságot nem a bírságszámfejtőkönyvben, hanem a megfelelő illetéknemről vezetett számfejtőkönyvben kell előírni.

(3) A R. 87. §-ának (3) bekezdése szerint bírság helyett a mindenkori késedelmi kamat (adó-pótlék) kétszeres összegét köteles megfizetni az, aki az illetéklerovási iv vagy illetéklerovási könyv használatával lerovandó illetéket a kitűzött határidő után - de mielőtt még a mulasztás miatt hivatalos leletel készítettek - önként rója le. Ilyenkor a késedelem idejére járó - jelenleg havi 6% - kétszeres összegű adópótlékot csak a vonatkozó nyilvántartás vagy kimutatás lezárásakor a végösszeg után kell feltüntetni s a végösszeghez hozzáadva, azzal együtt kell az illetéklerovási iv vagy illetéklerovási könyv megfelelő lapján elkönyvelni.

(4) Ha az illetéklerovási iv vagy illetéklerovási könyv használatával lerovandó illeték hiányos lerovását vagy a lerovás elmulasztását hivatalos lelet alapján állapítják meg, a (3) bekezdésben foglaltak szerint járó kétszeres összegű adópótlékot ugyancsak meg kell fizetni, ezenfelül a leróni elmulasztott illeték egyszeres összegével egyenlő bírságot is ki kell szabni. A fizetendő adópótlék összegéi csak az előírt illeték befizetésekor kell megállapítani s azt a késedelmi kamat (adópótlék) hasábban kell elszámolni. Az illeték egyszeres összegével egyenlő bírság előírására és elszámolására az általános rendelkezések az irányadók.

34. §

Jövedéki kihágás

(1) A R. 89. §-a az illetékekkel kapcsolatos valamennyi jövedéki kihágás tekintetében egységes büntetést állapit meg s ezen felül a büntetés mérvének a cselekmény súlyosságához viszonyított kiszabását a jövedéki ügyekben dönteni hivatott hatóságokra bízza. Kötelességévé teszem, azért a pénzügyi hatóságoknak, hogy a hatáskörükbe tartozó jövedéki kihágások cselében az állam érdekeinek kellő szem előtt tartásával mindenkor a legnagyobb körültekintéssel és gondossággal járjanak el s a veszélyeztetett illeték nagyságához és az elkövetett cselekmény súlyához mérten olyan mérvű büntetés kiszabására törekedjenek, amely által a hasonló cselekményektől való tartózkodás várható.

(2) A jövedéki kihágásokra nézve - a R. 89. §-ában foglaltak figyelembevételével - minden vonatkozásban a jövedéki büntető szabályokban és az azt kiegészítő és módosító rendelkezésekben foglaltak az irányadók.

35. §

Rendbírság

(1) A R. 91. §-ában foglaltaknak megfelelően a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések szerint rendbírsággal kell büntetni azt a hatósági közeget, és közjegyzőt, aki a R-ben, vagy az illetékekre vonatkozó más jogszabályban megállapított kötelességét egyáltalában nem, vagy nem az előírt módon teljesíti.

(2) A rendbírság alkalmazásának van helye különösen:

1. a halálesetet felvevő hivatalos közeg terhére, ha a halálesett elvételi iv másolatát a területére illetékes állami adóhivatalnak az előírt időben be nem küldi [R. 35. § (1) bek.];

2. a hagyaték leltározásával megbízott közeg terhére, ha a leltározás megkezdésének idejéről az állami adóhivatalt kellő időben nem értesíti, vagy a leltárt nem az előírt mintájú hagyatéki kimutatás felhasználásával készíti el, végül ha a leltárt nem az előírt módon tölti ki (R. 36. §);

3. a bírósági tisztviselő terhére, ha a hagyatékátadó végzést a jogerőre emelkedést követő 15 nap alatt az illetékes állami adóhivatalnak nem küldi meg [R. 37. § (2) bek.];

4. a hatóság eljáró tisztviselője és a közjegyző terhére, ha az előtte, illetőleg közbenjárásával létrejött ajándékozási és visszterhes ingatlanvagyonátruházási ügyletet [R. 39. § (1) bek. 1. pont] valamint okiratot [R. 43. § (1) bek. 1. pont] az előírt határidőn belül illetékkiszabás céljából bejelenteni, illetőleg bemutatni elmulasztja;

5. a jóváhagyó vagy hozzájáruló hatóság eljáró tisztviselője terhére, ha a jóváhagyott jogügyletet [R. 39. § (1) bek. 1. pont] vagy okiratot [R. 43. § (1) bek. 1. pont] az előírt határidőn belül illetékkiszabás céljából nem jelenti, illetőleg nem mutatja be, továbbá, ha a bélyeggel vagy közvetlen fizetéssel lerovandó illeték alá eső jogügyletet vagy okiratot az illeték lerovása előtt jóváhagyja, vagy pedig az illetékköteles okiratot az illeték lerovása nélkül kiállítja (R. 75. §);

6. az adó- és értékbizonyítvány kiállítására hivatot hatósági tisztviselő terhére, ha az adó-és értékbizonyítványt a megszabott határidőben ki nem állítja, vagy ha abba helytelen adatokat jegyez be (R. 42. §);

7. a fizetési meghagyás és más határozat kézbesítésére hivatott hatósági közeg terhére, ha a kézbesítés körül késedelmesen jár el, vagy a vonatkozó utasításokban megállapított egyéb kötelességének nem tesz eleget.

36. §

A bírság mérséklése

(1) A R. 93. §-ának (1) bekezdésében felsorolt esetekben a kiszabott bírság hivatalból törlésének csak akkor van helye, ha a fizetésre kötelezett a mérsékelt összegű bírsággal együtt a kiszabott illetéket és a már esedékessé vált késedelmi kamatot (adópótlékot) is teljes egészében megfizeti. Ennek a rendelkezésnek alkalmazása szempontjából illetékegyenértéknél kiszabott illeték alatt csak a befizetés időpontjáig esedékessé vált illetékegyenérték összegét kell érteni.

(2) A R. 93. §-ának (2) bekezdése szerint abban az esetben, ha a fizetésre kötelezettnek az illetékfizetés elhalasztására jogszabályon alapuló igénye van, a R. 93. §-ának (1) bekezdésében megállapított határidőkön belül, az előírt illeték kiegyenlítése nélkül, csak a bírság 20, 30, illetőleg 50%-át köteles megfizetni. Ezt a kedvezményt akkor is alkalmazni kell, ha a fizetésre kötelezett a bírság befizetése előtt az illeték nyilvántartásbavételét nem kérte, az iratokból azonban megállapítható, hogy a fizetési halasztásra jogos igénye van.

(3) Ha a jogügylet után nem szabtak ki illetéket, bírság kiszabására azonban a R. 87. §-ának (3) bekezdése szerint az egyébként illetékmentes öröklés, ajándékozás, vagy ingatlanvagyonátruházás bejelentésének elmulasztása vagy késedelmes teljesítése miatt került sor, a bírság megfelelő részét ugyancsak törölni kell, ha a mérsékelt bírság befizetését a R. 93. §-ának (1) bekezdésében megállapított határidőkön belül teljesítik. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a R. 59. §-ának (2) bekezdése folytán a szabálytalanul lerótt bélyeg értékének betudásával kiszabandó illeték nincsen, s a fizetésre kötelezett terhére csak bírságot írnak elő. Minden más - a R. 87. §-ának (4), (8) és (9) bekezdése vagy 90. §-a alapján - szabálytalanság vagy mulasztás miatt előírt bírságot a R. 93. §-ának (5) bekezdése értelmében csak kérelemre lehet mérsékelni. Ezekre nézve tehát az utóbb idézett § (1) bekezdésében szabályozott hivatalbóli törlésnek helye nincsen.

(4) Ha a R. 87. §-ának (1)-(3) és (6) bekezdéseiben szabályozott bírságot hivatalos lelet alapján írták elő, a bírság csak a R. 93. §-ának (1)-(3) bekezdéseiben foglalt rendelkezések szerint mérsékelhető, mert az utóbb idézett § (5) bekezdése ilyen esetekben a bírságnak méltányosságból mérséklését vagy elengedését kizárja. Ha azonban a bírság kiszabására a fizetésre kötelezett - bár késedelmesen teljesített - önkéntes bejelentése (bevallása) folytán került sor, a bírságot a pénzügyigazgatóság (Budapesten az illetékkiszabási hivatal) kivételes méltánylást érdemlő esetekben belátása szerint mérsékelheti, rendkívüli esetekben el is engedheti. Ilyenkor a bírság további mérséklésének vagy teljes elengedésének akkor is helye van, ha a R. 93. §-ának (1)-(3) bekezdéseiben megállapított határidőkön belül a bírság 20, 30, illetőleg 50%-át már befizették, a további mérséklést azonban megfelelő indokok alapján kérik. Ha a pénzügyi hatóság további mérséklést engedélyez, a befizetett többletet vissza kell térítem.

(5) Az illetéklerovási iv vagy illetéklerovási könyv használatával lerovandó illeték után a R. 87. §-ának (5) bekezdése szerint a leróni elmulasztott illeték egyszeres összegében kiszabott bírságnak a R. 93. §-ának (1)-(3) bekezdéseiben megállapított mérven túlmenő további mérséklésének vagy elengedésének nem akadálya az, hogy a bírság kiszabására hivatalos lelet alapján kerül sor. A R. 87. §-ának (5) bekezdése szerint fizetendő kétszeres összegű késedelmi kamatot (adó-pótlékot.) azonban semmiféle címen mérsékelni vagy elengedni nem lehet.

37. §

Jogorvoslat a pénzügyigazgatóság határozata ellen

(1) A R. 96. §-ban foglalt rendelkezések szerint a pénzügyigazgatósági határozatok elleni jogorvoslatok tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó szabályok az irányadók. A pénzügyigazgatósági határozatban a felet külön figyelmeztetni kell arra, hogy az ellen milyen jogorvoslatnak (fellebbezésnek vagy panasznak) van helye, továbbá, hogy a jogorvoslati beadványon kell-e és milyen összegű illetéket leróni.

(2) A R. 96. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a pénzügyigazgatóság határozata ellen a közigazgatási bírósághoz intézett panasznak halasztó hatálya nincs. A pénzügyigazgatóság (Budapesten az illetékkiszabási hivatalt azonban a panasszal megtámadott illetékrész erejéig fizetési halasztást köteles adni, ha a fél ezt az összeget pénzben Vagy óvadékképes értékpapírban a postatakarékpénztárnál, a Magyar Nemzeti Banknál, vagy a pénzügyi hatóság jóváhagyása mellett a fél által kijelölt belföldi pénzintézetnél letétbehelyezi s a letéti jegyet a pénzügyi hatóságnak beszolgáltatja. A letéti jegy beszolgáltatására nézve a következő bekezdésekben foglalt szabályok szerint kell eljárni.

(3) A letéti jegyre a pénzintézet olyan nyilatkozatot köteles rávezetni, amely szerint tudomásul vette és feljegyezte, hogy a lelevő a letétbehelyezett pénzt vagy óvadékképes értékpapírokat - a kamatok nélkül - a közigazgatási bíróság által megítélendő illetékösszeg biztosítékául az állam javára lekötötte. Az így záradékolt letéti jegyet annál az állami adóhivatalnál kell pénzügyi letétbehelyezni, amely az illetéket kiszabta. Egyidejűleg az állami adóhivatalnál fel kell mutatni a fizetési halasztás iránt benyújtandó külön beadványt, amelyen az állami adóhivatal a letétbevételt külön záradékban elismerni köteles. A beadványra vezetett záradékban részletesen fel kell sorolni, hogy az átvett letéti jegy milyen értékről szól s hogy azt a pénzintézet az előírt záradékkal ellátta. Ha a letéti jegyen ilyen záradék nincs, az állami adóhivatal annak átvételét megtagadni köteles. Az átvett letéti jegyről a fél kívánságára külön nyugtát is kell adni. A külön nyugta adásai a beadványra vezetett záradékban szintén fel kell tüntetni.

(4) A fizetési halasztást kérő beadványhoz a benyújtó fél a panasznak egy másolatát mellékelni köteles. A beadványt - elintézése előtt - össze kell kapcsolni a pénzügyigazgatóságnak (illetékkiszabási hivatalnak) az előterjesztett panasz tárgyában intézkedő irataival.

(5) A fizetési halasztás a közigazgatási biróság határozatának kézbesítését követő 15. napig terjed. A panasznak helytadó közigazgatási bírósági határozat rendelkezéséhez képest a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) haladéktalanul köteles intézkedni a letéti jegynek a fél részére -az esetleg adott külön nyugta bevonása mellett - kiadása iránt. A panaszt elutasító határozat esetében pedig fel kell hívni a felet, hogy a jogerőssé vált illetéket vagy illetékrészt járulékaival együtt 15 nap alatt fizesse be, mert ellenkező esetben az állam követelését a letétből fogja kielégíteni. A letétjegyet kiutaló, vagy az illeték befizetésére vonatkozó felhívást tartalmazó végzési a közigazgatási bíróság határozatával együtt kell a félnek kézbesíteni.

38. §

Hivatalos lelet készítés

(1) A R. 99. §-ában, foglaltak szerint készítendő hivatalos lelet az állami illetékhiány megállapítására és utólagos kiszabására szolgál. Amennyiben tehát a R. 439. §-ának rendelkezései szerint alkotott szabályrendelet alapján fizetendő községi (városi) okirati vagy közigazgatási illeték lerovását is elmulasztják, ennek összegét a hivatalos leletben nem szabad feltüntetni, mert annak beszedéséről az illetékes község (város) maga gondoskodik.

(2) A megleletezett iratra a R. 99. §-ának (7) bekezdése szerint vezetendő záradékot a hivatalos leletet készítő mindig olvashatóan köteles aláírni s neve alatt hivatali állását, továbbá azt a hatóságot vagy hivatalt, amelynél szolgálatot teljesít, feljegyezni köteles.

II. FEJEZET

Vagyonátruházási illetékek

39. §

Mentesség és kedvezmény az öröklési, az ajándékozási és az ingyenes vagyonszerzési illetékek alól

(1) A R. 101. § (1) bekezdésének 4. pontjában említett esetben az illetékmentesség kizárólag csak az ingóhagyaték átszállása után egyébként fizetendő öröklési illeték tekintetében illeti meg a diplomáciai alkalmazott örököseit. A diplomáciai alkalmazott Magvarország területén lévő ingatlanának átszállása után járó öröklési illetékre az illetékmentesség nem terjed ki. Azt, hogy az örökhagyó diplomáciai alkalmazott külföldi állampolgár volt, az örökös tartozik igazolni.

(2) A R. 101. § (1) bekezdésének 5. pontjában említett mentesség feltétele, hogy a tudományos, közoktatási, közművelődési, illetőleg közjótékonysági célra juttatott örökség (hagyomány) vagy ajándék szerzése és az ilyen célra rendelt alap vagy alapítvány hazai célt szolgáljon. Külföldi hasonló célt szolgáló örökség (hagyomány) ajándék, alap vagy alapítvány ezen a címen az illeték alól nem mentesíthető.

(3) Tudományos célt szolgálónak az olyan örökséget (hagyományt), vagy ajándékot, illetőleg alapot vagy alapítványt kell tekinteni, amelyet kizárólag valamely a tudomány fejlesztését, terjesztését, illetőleg művelését célzó társulásnak általános céljai elérésére juttattak. Ilyen társaságok pl. a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Természettudományi Társulat, a Magyar Földtani Társulat, a Magyar Történelmi Társulat, stb. Amennyiben az ilyen egyesülés vagy társaság a tudomány fejlesztése, terjesztése, illetőleg művelése mellett tagjainak személyes vagy anyagi érdekeit is szolgálja, az illetékmentesség csak abban az esetben áll fenn, ha a juttatás kifejezetten azzal a korlátozással történt, hogy a juttatott vagyon, illetve annak jövedelme kizárólag a tudomány fejlesztésére vagy terjesztésére, illetőleg művelésére fordítandó.

(4) Közoktatási célúnak kell tekinteni az olyan juttatást, amelyben egy család tagjainak körén túl, a társadalom szélesebb köre részesülhet. Nem zárja azonban ki az illetékmentességet az, ha az alapítvány, ajándék vagy hagyomány jövedelmében csupán pl. egy meghatározott községi illetőségű, bizonyos felekezethez tartozó, vagy bizonyos iskolákat végző személyek részesülhetnek, továbbá az sem, ha a juttatás a közoktatás javítását, a tanítószemélyzet helyzetének javítása útján igyekszik előmozdítani.

(5) Közművelődési célra rendeltnek kell tekinteni az olyan örökséget (hagyományt) vagy ajándékot, illetőleg alapot vagy alapítványt, amely nem kifejezetten tudományos vagy közoktatási célt szolgál, hanem a tudás, műveltség és ismeretek terjesztésével az ország lakosságának vagy a lakosság egyrészének szellemi előbbrevitelét célozza. Ha a juttatás a közművelődési cél mellett valamely egyesülés vagy társulás tagjainak személyes vagy anyagi érdekeit is szolgálja, az illetékmentesség a juttatásnak csak arra a részére áll fenn, amely kifejezetten olyan korlátozással történt, hogy ezáltal azt kizárólag közművelődési célt előmozdítónak kell tekinteni.

(6) Közjótékonysági jellegűnek kell elismerni az olyan juttatást, amelynek célja - a társadalomnak nagyobb körére kiterjedő módon - a segélyre szorulókat a nélkülözésektől megoltalmazni. A mentességnek alapfeltétele tehát az, hogy a segélyezendők valóban nélkülözők, szűkölködők legyenek. Az illetékmentesség megállapítását azonban nem zárja ki az a körülmény, hogy a közjótékonyságú juttatásban csak bizonyos község, vagy felekezet kötelékébe tartozó személyek, vagy meghatározott foglalkozású segélyre szorulók részesülnek.

(7) A R. 101. § (1) bekezdésének 6. pontjában biztosított illetékmentesség alkalmazásának akkor van helye, ha az egész hagyaték tartozások levonása nélküli értéke 500 forintnál nem több. Amennyiben az egyes örökösökre szálló örökség terhek levonása nélküli értékének együttes összege 500 forintot meghalad, illetékmentességnek helye nincsen. Az, hogy a tartozások levonása nélkül 500 forint értéket meg nem haladó hagyatékból a lemenőn, illetőleg feleségen kívül más is örököl, a lemenő, illetőleg feleség öröklésének illetékmentességét nem érinti.

(8) A R. 101. §-ának (2) bekezdésében említett 100.000 forintos értékhatár a kedvezmény által érdekelt egy-egy örökösre (hagyományosra) szálló örökség (hagyomány) tiszta értékére vonatkozik.

(9) A R. 101, §-ának (2) bekezdésében biztosított kedvezményt a rendelkezésre álló adatok alapján hivatalból kell alkalmazni.

(10) A kedvezmény feltételéül megállapított korhatár szempontjából a kedvezményre jogosultnak az öröklési illetékhez való jog megnyíltának időpontjában volt életkora az irányadó.

(11) Azt, hogy a R. 101. §-ának (2) bek. 1. e) pontjában biztosított kedvezmény feltételei fennállanak, az örökös (hagyományos) illetékmentesen kiállított hatósági orvosi bizonyítvánnyal köteles igazolni. Ezen a címen illetékkedvezmény alkalmazásának csak akkor van helye, ha a hatósági orvosi bizonyítvány szerint az örökös (hagyományos) állandóan 100%-os munkaképtelen.

40. §

A hősi halottak örököseinek illetékkedvezménye

(1) A hősi halált halt személy örököse a R. 102. §-ának (1) bekezdése szerint az öröklési illeték tekintetében, az örökségnek (hagyománynak) a 20.000 forintot meg nem haladó tiszta értéke után teljes, a 20.000 forintot meghaladó tiszta értéke után pedig 50%-os illetékmentességet élvez. Ha tehát egy-egy örökösnek (hagyományosnak) jutó örökség (hagyomány) tiszta értéke 20.000 forintot nem halad meg, öröklési illeték kiszabásának helye nincs. Abban az esetben, ha az egy-egy örökösnek (hagyományosnak) jutó örökség (hagyomány) tiszta értéke a 20.000 forintot meghaladja, abból 20.000 Ft illetékmentes, az ezt meghaladó további 30.000 Ft után a R. 125. §-ának (1) bekezdésében foglalt táblázat harmadik függőleges hasábjában megállapított kulcsok szerint, míg az ezen felüli érték után a következő hasábokban foglalt értékhatárokra megállapított kulcsok szerint kiszámított illeték 50%-át kell kiszabni és előírni.

(2) A R. 102. §-ának (2) bekezdése szerint az örökség 20.000 Ft értékig mentes az ingyenes vagyonszerzési vagy a R. 131. §-ának (2) bekezdése, illetőleg 133. §-a szerint járó illeték alól is. Ha az egy örökösre jutó örökség terhek levonása nélküli (teljes) értéke 20.000 Ft vagy ennél kevesebb, ingyenes vagyonszerzési vagy a R. 131. §-ának (2) bekezdése, illetőleg 133. §-a szerinti illeték kiszabásának helye nincsen. Ha pedig az örökség terhek levonása nélküli (teljes) értéke 20.000 forintnál több, az illeték alapját 20.000 forinttal csökkenteni kell s csak a fennmaradó rész után járó illeték 50%-át kell kiszabni. A R. 131. §

(2) bekezdésének alkalmazásakor tehát az ingyenes vagyonszerzési illeték alapja azonos az öröklési illeték alapjával, míg a vagyon 20.000 forinttal csökkentett teljes értékének ezt meghaladó része (ha pedig öröklési illeték a kedvezmény folytán nem szabható ki, a vagyonnak 20.000 forinttal csökkentett teljes értéke) után a visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéknek, illetőleg a visszterhes ingóátruházásról kiállított okiratra megszabott illetéknek 50%-át kell kiszabni.

(3) Az illetékmentesség, illetőleg kedvezmény a községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illetékre is kiterjed, éppen ezért a községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illetéket csak az ingatlan 20.000 forintot meghaladó teljes értéke után kell kiszabni és az így kiszabott községi (városi) illeték 50%-át kell a fizetésre kötelezett terhére előírni.

(4) A R. 102. §-ában biztosított illetékkedvezményt, illetőleg illetékmentességet csak akkor lehet alkalmazni, ha azt, hogy az örökhagyó hősi halált halt, az örökös (hagyományos) a honvédelmi miniszternek a 2720/1944. ME sz. rendeleten (Budapesti Közlöny 171. szám) alapuló, az örökhagyóra vonatkozó olyan értesítésével igazolja, amelynek alapján a halotti anyakönyvben "A hazáért hősi halált halt" megjelölés bejegyzésének van helye. A hősi halál lényének igazolása szempontjából el kell fogadni az olyan halotti anyakönyvi kivonatot is, amelyben a honvédelmi miniszter értesítése alapján jegyezték be azt. hogy az örökhagyó "A hazáért hősi halált halt".

41. §

Az öröklési illeték tárgya

(1) A R. 105. §-a az öröklési illeték alá eső haláleset folytán bekövetkezett ingyenes vagyonszerzéseket sorolja fel.

(2) Az olyan szolgáltatást, amelyet az örökös vagy hagyományos a hagyatékból neki juttatott vagyonból az örökhagyó meghagyása folytán harmadik személy részére teljesíteni tartozik, ezzel a harmadik személlyel szemben, mint az örökhagyótól rászállott hagyományt kell öröklési illeték alá vonni. Nem vonható azonban öröklési illeték alá az ilyen szolgáltatás, ha arra a megnevezett személynek már az örökhagyóval szemben követelési joga volt. Az örökrész vagy hagyomány illetékalapul szolgáló értékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni azoknak a vagyontárgyaknak az értékét, amelyeket az örökös vagy hagyományos a hagyatékból neki jutott vagyonból harmadik személy részére természetben kiadni köteles. Az, aki a szolgáltatást kapja, hagyományosnak csak akkor tekinthető, ha a szolgáltatást ingyen kapja. Ha a hagyományos az örökhagyó meghagyásából kiadásokat tartozik teljesíteni, ezeket a kiadásokat a hagyomány értékéből teherként le kell vonni és az öröklési illetéket csak a hagyomány tiszta értéke után lehet követelni. A hagyományosra rótt kiadással nem járó és vagyonértékkel nem bíró személyes szolgálatok vagy tevékenység fejében levonásnak helye nincs.

(3) A halál esetére szóló ajándékozás a R. 105. §-ának 2. pontja szerint öröklési illeték alá esik. Az öröklési illetéket ezek után a szerzések után csak a hagyaték megnyílta után lehet kiszabni. Nehogy az ilyen szerzések az illetékezést elkerüljék, az ezekről kiállított okiratokat a halálesetek nyilvántartásába kell felvenni és a halálesetfelvételi ívek módjára kell kezelni. Halálesetre szóló ajándékozás esetében az ajándékozásnak az a feltétele, hogy a megajándékozott az ajándékozót túlélje, éppen ezért nem halálesetre szóló ajándékozás az olyan ajándékozás, amely az élők között foganatba megy.

(4) A R. 105. §-ának 3. pontjában említett házassági szerződésen alapuló szerzések az öröklési illeték tárgyai. Ezért az életbenmaradt házastárs örökrészéhez hozzá kell számítani azokat az összegeket, amelyeket az életben maradt házastárs az elhunyt házastárssal kötött házassági szerződés alapján ingyenes szolgáltatásképen kap. A túlélő férj hagyatékához kell számítani azt a hozományt vagy annak azt a részét, amelyet a férj megtéríteni nem tartozik. Ebből a célból a házassági szerződést lehetőség szerint be kell szerezni. Azt az összeget, amelyet a túlélő feleség hozományának megtérítése fejében kap, az öt terhelő illeték kiszabásánál figyelembe venni nem lehet. Amennyiben a túlélő házastárs a hagyatékból többféle címen részesül és a hagyatéki iratokból nem állapítható meg az illeték alá nem vonható címen kapott juttatás (hozománymegtérítés) értéke, az illeték alá eső juttatás értékét egyesség útján kell megállapítani. Sikertelen egyesség esetén az illetékei úgy kell kiszabni, mintha a túlélő házastárs kizárólag csak illeték alá eső címeken kapott volna részt a hagyatékból.

(5) A R. 105. §-ának 6. pontja szerint az alapítványnak végintézkedéssel létesítése, valamint az alapítvány vagyonának végintézkedéssel történő gyarapítása öröklési illeték alá esik. A családi alapítvány jövedelmeitől való az a részesülés azonban, amely az alapítvány alapszabályai szerint az annak élvezetére jogosított személy halála következtében áll be, valamint az alapítvány vagyonának az alapítvány megszűnése következtében az alapszabály szerint arra jogosított tulajdonába jutása - még, ha magának az alapítványnak keletkezése végintézkedésen alapult is - nem tekinthető öröklésnek, hanem, mint ajándékozás esik a R. 129. §-ának (6) bekezdésében megállapított kulcsok szerinti ajándékozási illeték alá.

42. §

Az öröklési illetékre befolyással lévő ajándékozások

(1) A R. 106. §-ának (1) bekezdése sorolja fel azokat az ajándékozásokat, amelyeket az illeték kiszabásakor a R. 105. §-ban felsorolt szerzeményekhez (örökség, hagyomány, kötelesrész stb.) hozzá kell számítani. A hozzászámításnak az öröklési illeték kulcsának progresszivitása szempontjából van jelentősége.

(2) Amennyiben az örökhagyó által még életében adott ingyenes szolgáltatás kifejezetten az örökrészbe való be nem tudós kikötésével történt, az ingyenes szolgáltatás értéke nem számítható a hagyatékhoz. A haszonélvezet fenntartása nélkül adott vagy a teljesítésre nézve függőben nem tartott ajándékozást csak akkor kell a hagyatékhoz számítani, ha az ilyen ajándékozás az örökhagyó halála előtt egy éven belül történt. A hagyatékból nem öröklő fél terhére az örökhagyó által még életében adott ajándéktárgyak után öröklési illetéket kiszabni nem lehet, minthogy ilyen esetben nincsen szerzemény, amelyhez ezek az ajándékok hozzászámíthatok lennének.

(3) A R. 106. §-ának (1) bekezdésében felsorolt ajándékozások a fi. 8. §-ának (4)-(6) bekezdéseiben meghatározott időben ajándékozási illeték alá esnek. Az így kiszabott és esetleg már be is fizetett ajándékozási illetéket az ajándék értékének számításbavételével kiszabott öröklési illetékből le kell vonni. Az ajándékozási illeték levonásának azonban csak akkor van helye, ha az állami adóhivatal megállapítása szerint az ajándékozási illetéket annak idején kiszabták vagy pedig a fél hiteltérdemlően igazolja az ajándékozási illeték kiszabásának tényét. Az a körülmény, hogy az ajándékozási illeték az öröklési illeték kiszabásakor még nincsen kifizetve, a beszámítást nem zárja ki. Ha azonban az ajándékozási illetéket a behajtási jog elévülése miatt már nem lehet behajtani, beszámításnak helye nincs.

(4) Ha a R. 106. §-ának(1) bekezdésében felsorolt ajándékozás olyan időben jut az állami adóhivatal tudomására, amikor már az öröklési illetéket az ajándékozás figyelembevétele nélkül kiszabták, pótilletéket kell kiszabni.

43. §

Az örökhagyóra szállott, még át nem adott örökség

(1) A R. 111. §-a szerint a hagyatékhoz kell számítani az örökhagyóra szállott, de neki még át nem adott örökséget. Ilyen esetben az illetéket az első és második örökhagyó közötti rokonsági fokra megállapított kulcsok alkalmazásával az át nem adott örökség után ki kell szabni és ezt az illetéket a második örökhagyó örökösei olyan arányban kötelesek viselni, amilyen arányban a második hagyatékot megszerzik.

(2) Először ki kell tehát számítani, hogy mennyi illetéket tartozott volna fizetni a második örökhagyó abban az esetben, ha az első örökhagyótól származó örökséget (hagyományt) neki még életében átadták volna. Ezt követően ki kell szabni a második örökhagyó hagyatéka után járó illetéket, amely hagyatéknak természetesen alkotórésze az első örökhagyótól származó örökség (hagyomány). Amilyen arányban az örökösök a második örökhagyó hagyatékát öröklik, olyan arányban kötelesek viselni az első örökhagyó hagyatéka után járó illetéket is; ezt az illetéket azonban ugyanilyen arányban az egyes örökrészekből teherként le kell vonni.

44. §

Az örökhagyó üzletének vagy üzletrészének illeték alá vonása

(1) Ha az örökhagyó közkereseti társaságnak, korlátolt felelősségű társaságnak tagja, vagy betéti társaságnak beltagja volt, az öröklési illeték kiszabása szempontjairól a társaság vagyonából öl megillető vagyonilletőséget a hagyatéki vagyonhoz kell számítani. A vagyonilletőség értékének megállapítása szempontjából be kell szerezni a társaságnak az örökhagyó halála napját megelőző utolsó vagyonmérlegét és leltárát és meg kell állapítani, hogy az örökhagyó a társasági vagyonban, esetlég a jövedelemben milyen arányban részesült.

(2) A vagyonilletőségnek a vagyonleltár alapján megállapított értékét azonban csak abban az esetben lehet elfogadni, ha ez az érték a vagyontárgyak forgalmi értékének megfelel, éppen ezért mind az ingatlanok, mind az egyéb vagyontárgyak értékét a R. 23-30. §-aiban foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani. Az esetleges tartozások levonására nézve pedig a R. 122. és 121. §-aiban foglalt rendelkezések az irányadók.

(3) Abban az esetben, ha az elhunyt társasági tag örökösei a kereskedelmi törvény 106. §-a értelmében csupán a mérleg szerint az örökhagyót megillető vagyonilletőségnek megfelelő pénzbeli kielégítést kapnak, - - és ezt a körülményt minden kétséget kizáróan bizonyítják -, az öröklési illeték kiszabása alapjául ez a pénzbeli követelés szolgát. Különös gondot kell azonban az állami adóhivatalnak fordítani arra, hogy az örökösök vagy azok egyike utóbb nem lépett-e be a társaság tagjai közé, mert ilyen esetben - amennyiben a belépés az örökhagyó halálától számított 3 éven belül történt - az illetéket az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelően helyesbíteni kell. Az illetékrövidítések megakadályozása céljából különös gondot kell az állami adóhivatalnak fordítani arra, hogy a cégek birtokosainak személyében beállott változásokat közlő bírói végzések alapján mindenkor vizsgálat tárgyává tegyék, vajjon az újonnan belépett tagok nem voltak-e valamely elhunyt cégtagnak örökösei -s ha igen a belépő tag a R. 41. §-ának (1) bek. 8. pontjában előírt bejelentési kötelezettségének eleget tett-e, végül, hogy az illető cégtagnak a cég vagyonából járó vagyonilletőségét miképpen vonták illeték alá.

45. §

Utóörökléssel korlátozott öröklés, hitbizomány utódlása

(1) Az örökös terhére kiszabandó illetékre, utóörökös nevezése befolyással nincs. Utóörökös nevezésnél tehát az illetéket úgy kell kiszabni, mintha az örökhagyó utóörököst nem rendelt volna.

(2) A kijelölt utóörökös terhére a R. 8. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint öröklési illetéket csak akkor kell kiszabni, amikor az utóörökösnek az örökséghez való joga megnyílik.

(3) Az illeték kulcsára nézve a R. 125. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.

46. §

Feltételes és elhalasztott szerzés

Abban az esetben, ha az örökös vagy hagyományos a bontó fettétel bekövetkeztéig az örökség vagy hagyomány tárgyainak csak használatára jogosult, oly módon, hogy a feltétel bekövetkeztéig az örökség vagy hagyomány állagát sértetlenül fenntartani köteles, azonban a bontó feltétel meghiúsulása esetén korlátlan tulajdonossá válik, az illetéket úgy kell kiszabni, mintha az örökös vagy hagyományos korlátlan tulajdonjogot szerzett volna. Amennyiben később a bontófeltétel bekövetkezik s emiatt az örökös a reá bontófél tétel lel átszállott örökséget vagy hagyományt másnak átengedni tartozik, az átengedett örökség vagy hagyomány után kiszabott illeték helyesbítését kérheti. A R. 81. §-ának (1) bek. 1. pontja alapján a helyesbítést úgy kell teljesíteni, mintha az örökös vagy hagyományos a birtoklás tartamára csak haszonélvezeti szolgalmat szerzett volna,

47. §

Haszonélvezettel terhelt vagyon öröklésének illetékezése

(1) A R. 115. §-ának (1) bekezdése szerint ha más személy örökli a vagyon állagát és más annak haszonélvezetét, az, aki a haszonélvezetet örökli, a haszonélvezetnek a R. 28. és 29. §-a szerint kiszámított értéke után, az állag örököse pedig a vagyon teljes értéke után tartozik az illetéket megfizetni. Az átlagörökös hagyatékának illetékezésénél tehát a haszonélvezet értékét levonni nem szabad.

(2) A R. 115 §-ának (1) bekezdésében említett szabály alól az idézett § (3) bekezdése kivételt állapit meg. Abban az esetben ugyanis, ha az állagörökös előbb hal meg, mint a haszonélvező, az állagörökös terhére kiszabott illetéket - kérelemre - helyesbíteni kell úgy, hogy az állag értékéből a haszonélvezet értékét le kell vonni és csak a megmaradó tiszta átlagérték után járó öröklési illeték tartható fenn.

(3) Az illeték helyesbítésekor a vagyon állagát és a haszonélvezetet nem kell újból értékelni, hanem úgy az átlagot, mint a haszonélvezetet ugyanolyan értékkel kell figyelembe venni, mint a helyesbítendő illetékhez való jog megnyitása idején.

(4) A helyesbített illetékét az az állagörökös tartozik megfizetni, aki a haszonélvezet megszűnésekor a vagyon birtokába jut. Ugyancsak ő kérheti az illetek helyesbítését, illetve visszatérítését is. Az a körülmény, hogy az első állagörökös helyett az illetéket annak elhalálozása folytán az örököse tartozik viselni, a második örökös terhére kiszabandó illetékre befolyással csak annyiban van, hogy az örökhagyó helyett fizetett illeték helyesbített összegét hagyatéki teherként számításba kell venni.

48. §

Az öröklési illetéknek a haszonélvezet megszűnése előtti fizetése

(1) A R. 116. §-ában biztosított kedvezményes fizetést csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a más személy haszonélvezetével terhelt vagyont öröklés útján szerezték. A haszonélvezettel terhelt vagyon ajándékozása után járó illeték esedékesség előtti megfizetésekor az előírt illetékből levonásnak helye nincsen.

(2) A R. 116. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell a R. 8. §-ának (9) bekezdése szerint a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított legfeljebb egy év alatt befizetendő 100 forintot meg nem haladó illetékre is. A kedvezmény alkalmazásának helye van akkor is, ha az illetéket az egy év letelte után késedelmesen egyenlítik ki. Ugyancsak alkalmazni kell a kedvezményt a kötelezően bélyeggel lerovandó öröklési illetékre is.

(3) A R. 116. íjának (4) bekezdésében szabályozott abban az esetben, amikor az illetéket nem teljesen egyenlítik ki, a törlendő illeték összegét a befizetett összeg alapján a következőképpen kell kiszámítani:

Törlendő összeg= befizetett összeg X törlendő/százalék fizetendő százalék

Pl. Ha 10.000 forint illetékre 1.000 forintot fizetnek s a haszonélvező 50 éves, a törlendő összeg 1.000X60/40, vagyis 1.500 forint.

(4) A R. 116. §-ának (6) bekezdésében említett esetben, amikor a haszonélvezet több személyt részarányban illet, az öröklési illetéknek a haszonélvezet megszűnése előtti megfizetésekor a fizetendő hányadot a haszonélvezet arányának figyelembevételével a következő módon kell kiszámítani: pl. ha a haszonélvezet fele 40 éves. a másik fele 20 éves személyt illet, akik nem követik egymást a haszonélvezetben és az illetéktartozás összege 10.000 forint, akkor ez kifizethető az illetéktartozás felének 30%-ával + másik felének 20%-ával, azaz 10.000/2X30/100 + 10.000/2 X 20/100 = 2.500 forinttal és törlendő 7.500 Ft, ami a jelen esetben 25, illetőleg 75%-nak felel meg. Ha ebben az esetben pl. csak 1.000 forint résztörlesztés történik, akkor a (3) bekezdésben említett képletbe az így nyert százalékokat állítjuk be, törlendő összegképen tehát 1.000X75/25, vagyis 3.000 forintot kapunk.

(5) A haszonélvező életkorát anyakönyvi kivonattal (keresztlevéllel), vagy más közokirattal kell igazolni.

(6) A R. 116. §-ának rendelkezései nem terjednek ki az öröklési illetékkel kapcsolatban kiszabott ingyenes vagyonszerzési, valamint egyéb vagyonátruházási illetékekre.

49. §

Lemondás az öröklési igényről

(1) A R. 117. §-ának alkalmazása szempontjából különbséget kell lenni aszerint, hogy a várományos a még meg nem nyílt öröklési igényéről e leendő örökhagyóval kötött szerződéssel, vagy pedig a leendő örökhagyóval öröklési kapcsolatban álló örököstárssal (társakkal) kötött szerződéssel mond-e le.

(2) 1. Ha a várományos öröklési igényéről a leendő örökhagyóval kötött szerződéssel

a) ingyenesen mond le, vagyonátruházási illeték nem jár, az okiraton pedig a R. 331. §-ának 1. b) pontja szerinti illetéket kell leróni;

b) a leendő örökhagyó által szolgáltatandó ellenérték mellett mond le, ajándékozási és ingyenes vagyonszerzési illetéket kell fizetni, az okirat pedig a R. 188. §-ának (4) bekezdése szerint esik illeték alá;

c) más személy által szolgáltatandó ellenérték mellett mond le, a R. 117. §-ának (2) bekezdése szerinti illeték jár, az okiraton pedig a R. 188. §-ának (1), illetve (4) bekezdése szerinti illetéket kell leróni;

2. Ha a várományos öröklési igényéről a leendő örökhagyóval öröklési kapcsolatban álló örököstárssal kötött szerződéssel;

a) ingyenesen mond le, vagyonátruházási illeték nem jár, a R. 117. § (1), az okiraton pedig a R. 188. §-ának (1) vagy (4) bekezdése szerinti illetéket kell leróni;

b) ellenérték mellett mond le az 1. c) pont szerinti illeték jár.

(3) Az állami adóhivatalunk különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a R. 117. §-ának (2) bekezdésében említett átruházási szerződés után az illetéket annakidején megfizették-e s amennyiben a fizetés bizonyítva nem volna, az illetéket az öröklési illetékkel együtt kell kiszabni. Amennyiben az átruházásról külön okirat nem áll rendelkezésre, átruházásról kiállított okiratnak kell tekinteni azt az okiratot, amelynek alapján a bíróság a hagyatékot annak a személynek adta át, akinek a javára a lemondás, illetőleg átruházás történt.

50. §

Lemondás az örökségről

(1) A megnyílt hagyatékról való lemondást a R. 118. §-a szabályozza.

(2) Ha valaki a megnyílt hagyatékból reá eső örökségről ingyenesen úgy mond le, hogy nem jelöli meg azt a személyt, akinek a javára a lemondás történt, öröklési illetéket csak annak a személynek terhére lehet kiszabni, aki a lemondás folytán az örökséghez jut. A lemondásról készült okirat a R. 331. §-ának 2. b) pontja alapján esik illeték alá.

(3) Amennyiben a lemondó kijelöli azt a személyt, akinek a javára ingyenesen lemond, vizsgálni kell, vájjon az, aki a lemondó kijelölése folytán jut az örökséghez, a lemondó kijelölése nélkül is örökölte volna-e a lemondó örökrészét. Ha a lemondás olyan személy javára történt, aki a lemondóra eső örökséget vagy hagyományt a lemondó részéről történt kijelölés nélkül is örökölte volna, a (2) bekezdés rendelkezései az irányadók, vagyis csupán annak az öröklése vonható illeték alá, aki a lemondás folytán jutott az örökséghez. Az öröklési illetéket az örökhagyó és a lemondó közötti rokoni viszonynak megfelelő kulcs szerint kell kiszabni, ha ezek távolabbi rokonsági viszonyban voltak, mint az örökhagyó és a lemondás folytán öröklő.

(4) Ha a lemondás olyan személy javára történt, aki a lemondó kijelölése nélkül a lemondó örökrészét nem örökölte volna, a lemondó terhére az illetéket úgy kell kiszabni, mintha az az örökségét megszerezte volna. Annak a terhére pedig, aki a lemondás folytán jut a lemondó örökrészéhez, az élők közötti szerzésekre megszabott illetéket kell kiszabni.

(5) Ha a lemondás olyan személy javára történt, akire a lemondó örökrésze kijelölés nélküli lemondás esetében teljes egészében nem szállott volna át, a lemondó terhére örökrészének e része után öröklési illetéket kell kiszabni. A kijelölt személy pedig az után az érték után, amely kijelölés nélkül is reászállott volna, öröklési, az után az érték után pedig, amelyhez kijelölés nélküli lemondás esetén nem jutott volna, a szerzés jogcímének megfelelő vagyonátruházási, illetőleg okirati illetéket köteles megfizetni. Pl. ha a hagyaték értéke 18.000 Ft és az örökhagyó három gyermeke (A, B és C) közül A ingyenesen lemond B javára, A 3.000 Ft után öröklési illetéket B 6.000 + 3.000 Ft után öröklési és 3.000 Ft után a szerzés jogcímének megfelelő vagyonátruházási illetéket tartozik fizetni, mert 3.000 Ft olyan értéktöbblethez jut, amelyhez kijelölés nélküli lemondás esetén nem jutott volna. Kijelölés nélkül lemondás esetén ugyanis A 6.000 Ft örökrészéből ez a 3.000 Ft C-t illette volna. C 6.000 Ft örökrésze után fizeti az öröklési illetéket. Az öröklési illetéken felül természetesen ki kell szabni az öröklési illetékkel kapcsolatos ingyenes vagyonszerzési illetéket is.

51. §

Hagyaték osztályos egyesség

(1) A hagyatéki osztályos egyesség illetékezésénél első feladat törvényes öröklés esetén egy-egy örökös törvényszerinti, végrendeleti öröklés esetén pedig egy-egy örökös végrendelet szerinti tiszta örökrészének megállapítása. Ezután meg kell állapítani egy-egy örökös osztály szerinti tiszta örökrészét. Amennyiben az így megállapított tiszta örökrészek összehasonlításának eredményeképpen egyik örökösnél sem mutatkozik a törvényes, illetőleg a végrendeleti örökrészével szemben tiszta értékben többátvétel, a R. 120. §-ának (1) bekezdése szerint mindegyik örökös csak a neki jutott rész értéke után járó öröklési és ezzel kapcsolatos más vagyonátruházási illetékei tartozik megfizetni.

(2) Az a körülmény, hogy egyik vagy másik örökös nagyobb tehenész viselése ellenében nagyobb értékű dolgot vesz át az osztály során - amennyiben ennek folyományaképpen tiszta értékben egyik örökösnél sem jelentkezik többátvétel - nem lehet ok arra, hogy az ő terhére az öröklési és ezzel kapcsolatos vagyonátruházási illetéken kívül más illeték írassék elő. Pl., ha a hagyaték egy 120.000 forintra értékelt, valamint egy 60.000 forintra értékelt ingatlanból, továbbá 60.000 Ft értékű ingóságból áll és a hagyatékot 60.000 Ft adósság terheli és a hagyatékot egyenlő arányban 3 örökös örökli, akik úgy osztják meg a hagyatékot, hogy az egyik a 120.000 forintra értékelt ingatlant kapja, de viseli az összes terheket, a másik a 60.000 forintra értékeli ingatlant, a harmadik pedig a 60.000 Ft értékű ingóságot veszi át - minthogy egyik örökösnél sem jelentkezik tiszta értékben többátvétel - mindegyik örökös 60.000 Ft tiszta érték után köteles az öröklési illetéket megfizetni. Az öröklési illetéken felül természetesen ki kell szabni az öröklési illetékkel kapcsolatos ingyenes vagyonszerzési, illetőleg visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket is.

(3) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti tiszta örökrészek összehasonlításának eredményeképen egyik vagy másik örökösnél a törvényes vagy a végrendeleti örökrészével szemben tiszta értékben többátvétel jelentkezik, minden egyes örökös terhére ki kell szabni a törvény vagy végrendelet szerinti örökrész után járó öröklési és ezzel kapcsolatos vagyonátruházási illetéket még annak a terhére is, aki az osztályegyesség alapján a hagyatéki vagyonból a saját osztályrészénél kisebb értéket kapott. Annak a terhére pedig, akinél a törvényes vagy végrendeleti örökrészével szemben tiszta értékben többátvétel jelentkezett, ezután a többletérték után a szerzés jogcíméhez képest az élők közötti vagyonátruházásokra megszabott illetéket még külön ki kell szabni.

(4) Abban az esetben, ha a nagyobb értékel átvevő örökös a többi örököstárs részére a többátvétel fejében semmiféle megtérítést nem ad, a többletértéket, mint a többi örököstől kapott ajándékot kell illeték alá vonni. Ha pedig az értékkülönbözetet más módon - pénzfizetéssel vagy saját vagyonának átengedése útján - egyenlítik ki, ennek a kiegyenlítésnek megfelelő visszterhes vagyonátruházás után az illetéket a R. 138., 139., 145., 146., 150., illetve 151. §-ának rendelkezései szerint kell kiszabni.

(5) A (3) és (4) bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni akkor, ha az osztályos egyességben a hagyatéki vagyont az örökhagyó végintézkedése folytán és ennek a végintézkedésnek megfelelően osztják meg az örököstársak, úgy, hogy az egyik vagy másik örökös pénzben vagy más módon való kiegyenlítés fejében kap a hagyatéki vagyonból az ő osztályrészét meghaladó értékű vagyontárgyakat, mivel ilyen esetben nem élők között létrejött jogügylet, hanem az örökhagyó végintézkedése a többátvétel alapja.

(6) A R. 120. §-ának (4) bekezdésében említett feltételek fennállását hivatalból kell vizsgálni. Amennyiben a feltételek fennállása a kiszabási iratokból hitelférdemlően nem állapítható meg, a fizetésre kötelezettet fel kell hívni arra, hogy a R. 120. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából szükséges körülményeket igazolja. Amennyiben az illeték fizetésére kötelezett az igazoláshoz szükséges iratokat a megadott határidő alatt nem mutatja be, a visszterhes vagyonátruházási illetéket a rendes mértékben kell kiszabni. A R. 120. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából az ott megjelölt feltételeknek - kivéve az 50.000 forintos tiszta értékhatárt - együttesen nem kell fennállani. Amennyiben az örökrészen felül átvett ingatlanért az átvevő saját ingatlanát adja cserébe vagy pedig az átvevő életjáradék fizetésére kötelezi magát az átadóval szemben, minthogy a szerzés ebben a formában is visszterhes, csak 5% visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket kell kiszabni. Amennyiben az örökös az osztályegyesség során ingatlanon kívül hagyatéki ingóságot is átvesz visszteher mellett, a R. 139. §-ának a rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a visszteher mellett átvett ingatlanra eső vételár csak 5%-os visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték alá esik.

52. §

Az öröklési illeték alapja

(1) A R. 121. §-ának (1) bekezdése szerint az öröklési illeték alapja az örökösre vagy hagyományosra szállott örökség (hagyomány) tiszta értéke, vagyis az az érték, amellyel az örökös (hagyományos) a reá szállott örökség (hagyomány) folytán gazdagodott.

(2) A hagyatékhoz kell számítani a R. 106. §-ában felsorolt címeken átszállott vagyontárgyuk értékét. Az öröklési illeték alapjának helyes megállapítása céljából különös figyelmet keli fordítani arra, hogy a hagyatéki kimutatásnak ezekre a szintén öröklési illeték alá eső szerzeményeknek bevallására szolgáló részeit az illeték fizetésére kötelezettek megfelelően kitöltötték-e. Amennyiben a körülményekből arra lehet következtetni, hogy az örökösök örökrészükre nézve még az örökhagyó életében egészen vagy részben kielégítést nyertek anélkül, hogy a hagyatéki kimutatásban erre vonatkozóan bejelentést tettek volna, az állami adóhivatal köteles az illető örököst a kimutatás pótlására felhívni. Ha az örökös a felhívásra kielégítő választ nem ad, az illetéket a rendelkezésre álló adatok alapján kell kiszabni, azonban az állami adóhivatal az illeték kiszabása után köteles az iratokat részletes felvilágosító jelentéssel a pénzügyigazgatósághoz felterjeszteni az esetleg szükséges felfedező eskü elrendelésére irányuló intézkedés végett.

(3) A tiszta hagyatéki érték megállapítása szempontjából - még az egyes örökrészek kiszámítása előtt - a hagyaték értékéből az egész hagyatékot terhelő adósságokat és egyéb terheket le kell vonni.

(4) A R. 121. §-a (3) bekezdésének alkalmazására a következő példa nyújt útmutatást. Ha az örökhagyó után testvére 20.000 forint adóssággal terhelten 80.000 forintra értékelt vidéki ingatlant örököl és ezen felül az örökhagyónak van egy az öröklési és az ezzel kapcsolatos vagyonátruházási illeték fedezésére 20.000 forint biztosítási összegre kötött biztosítási szerződése, először ki kell számítani, hogy a biztosítási összeg figyelmen kívül hagyásával a 60.000 forint tiszta érték után a R. 125. és 132. §-ai értelmében mennyi öröklési és ingyenes vagyonszerzési illeték, a 20.000 Ft után pedig a R. 130. §-a értelmében mennyi visszterhes ingatlanvagyonátruházási, végül a 80.000 Ft ingatlanérték után mennyi községi (városi) ingatlan vagyonátruházási illeték járna. Ezek együttes összege 9.100 + 1.800 + 2.400 + 1.200 = 14.500 Ft. Az illeték összegét tehát a biztosítási összeg 20.000 11.500 = 5.500 forinttal haladja meg. Ez az az összeg, ami az életbiztosítási szerződésből kifolyólag kapott biztosítási összegből fennmarad, ennélfogva ezt az összeget kell az egyéb örökség, vagyis a 60.000 Ft tiszta, illetőleg 80.000 Ft teljes értékéhez hozzászámítani és az öröklési illetéket, valamint az ingyenes vagyonszerzési illetéket 65.500 Ft után, a visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket a 20.000 Ft után, végül a községi (városi) ingatlan vagyonátruházási illetéket a 80.000 Ft után kell kiszabni.

53. §

Hozomány, közszerzemény

(1) A hozomány az a vagyon, amelyet a feleség vagy a feleségre tekintettel más valaki a házasélet terheinek fedezése céljából a férj javára leköt. A férjet a hozománynak haszonélvezete illeti meg. Maga a hozomány a feleségé, illetőleg azé marad, aki a hozományt adta. Amennyiben a hozomány tárgyai a hagyaték tárgyaitól el nem különíthetők, az özvegy igényét, mint a hagyatékkal szemben fennálló követelését kell figyelembe venni. A hozomány-követelésnek ingatlannal kielégítése a R. 151. §-a alapján esik illeték alá. Ha a hozományvisszatérítés fejében átengedett ingatlan értéke meghaladja a hozomány értékét, visszterhes ingatlanátruházás csak a hozomány értéke erejéig jön létre, az ezt meghaladó többletérték, mint ajándékozás illetékezendő.

(2) Azt, hogy a hányatokból hozománykövetelés címén kifizetett összeg, illetőleg átengedett ingatlan tényleg a házasságba vitt hozomány megtérítéseként jár, a fél bizonyítani tartozik. Minthogy a feleség részéről hozománylekötés csakis közokirattal történhet, a hozománykövetelés fennállását a közokirattal kell igazolni. Ha a hozománylekötés a szülő vagy pedig harmadik személy részéről történt, a követelés jogcímét szintén okmányszerüleg kell igazolni.

(3) Az 1946. XII. tc. megszüntette azt az eddigi jogállapotot, amely szerint a nemes, a honorátior, illetve jászkun házastársát közszerzeményi igény nem illeti meg.

(4) Ha a közszerzeményi igényt a közös vagyontárgyakhoz tartozó vagyontárgyakkal elégítik ki, ezeket a vagyontárgyakat a hagyatékból ki kell hasítani és öröklési illetéket csak a hagyatékban maradó vagyontárgyak értéke után lehet követelni. Ebben a vonatkozásban közös vagyontárgynak kell vélelmezni mindazt az ingóságot, ami az örökhagyó hagyatékához tartozik. Amennyiben a közszerzeményi igény kielégítésére kiadott vagyontárgyak értéke a közszerzeményi igény címén igényelhető értéket meghaladja, a többlet után a szerzés jogcímének megfelelő illetéket kell fizetni.

(5) Amennyiben a közszerzeményi igényt nem a közös vagyontárgyakhoz tartozó ingó vagyontárgyakkal elégítik ki, ez mint a hagyatékkal szemben fennálló követelésnek ingósággal kiegyenlítése, a R. 188. §-ának (1) bekezdésében megszabott illeték alá esik. Ilyenkor, valamint a közszerzeményi igénynek pénzzel kielégítése esetében a közszerzeményi igény igazolt értéke hagyatéki teherként vonandó le. Amennyiben a közszerzeményi igény kielégítéséről külön okirat nem készül, a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvet kell olyan okiratnak tekinteni, amely a közszerzeményi igény kielégítését megrögzíti.

(6) A közszerzeményi igénynek a hagyatékhoz tartozó - akár közös, akár nem közös szerzeményű - ingatlannal kielégítése esetében a R. 147. §-a szerinti illeték jár.

54. §

A hagyatéki teher igazolása

(1) A hagyatéki terhek fennállásának és összegének megállapítása az állami adóhivatal igen fontos feladata. Irányadó főszabály az, hogy csak az olyan terheket szabad figyelembe venni, amelyeknek a fennállását az örökösök hiteltérdemlően igazolják.

(2) Törlesztéses kölcsönök igazolására elegendő a törlesztési könyv felmutatása vagy a hitelező pénzintézet értesítése, amennyiben a tartozás telekkönyvi bejegyzéssel is biztosítva van. Levonni csak az örökhagyó halála napján még fennálló tőke- esetleg kiegyenlítetlen kamathátralékot szabad.

(3) Egyéb terheket az örökhagyó által, vagy olyan személyek által kiállított okirattal kelt bizonyítani, amelyét arra a célra állítottak ki, hogy az a levonni kívánt tartozásra nézve a kiállító ellen bizonyítékul szolgáljon. Ha az okiratot nem az örökhagyó állította ki, külön kell bizonyítani azt is, hogy a kötelezettség az örökhagyóra átszállott.

(4) A telekkönyvi kivonat egymagában a bekebelezett tartozás fennállására és összegére nézve elegendő bizonyítékul nem szolgál. Emellett a tartozás fennállását és összegét még külön is bizonyítani kell.

(5) A bejegyzett cég szabályszerűen vezetett kereskedelmi könyveiből készült és az illeték kiszabása céljából illetékmentesen hitelesített könyvkivonat az üzleti tartozások bizonyítására rendszerint elegendő. Ügyelni kell azonban arra, hogy a kivonat az örökhagyó halála napján fennállott állapotot tüntesse fel.

(6) Közhivatal és hatóság nyugtái, fizetési meghagyásai határozatai, a vonatkozó köztartozásokra nézve kellő bizonyítékul szolgálnak, ha azokból kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a köztartozás az örökhagyó halála napján még fennállott vagy - ha a tartozás később keletkezett - az még az örökhagyó terhére volt kirovandó

(7) Jogerős bírói ítélet és határozat rendszerint szintén elegendő a tartozás bizonyítására. Arra azonban, hogy az örökhagyó az ítéletnek még életében nem telt-e eleget, külön bizonyítás rendelhető el, ha a körülményekből nem állapítható meg, hogy a marasztalási összeget tényleg a hagyatékból kellett megfizetni. Az örökössel szemben az örökhagyó állítólagos tartozása erejéig hozott mulasztási ítélet vagy az örökös elismerésén alapuló ítélet egymagában még bizonyítékul el nem fogadható. Ilyen esetben az örökös a tartozás fennállását a (3) vagy (5) bekezdésekben megszabott módon is bizonyítani tartozik. Ugyanez a szabály áll az olyan ítéletre is, amelynek az alapja az örökhagyó végintézkedésében foglalt adósságelismerés volt.

(8) Ha a hagyaték átadása árvaszéki jóváhagyás mellett történt, az árvaszék által elfogadott tartozásokat általában további bizonyítás nélkül el lehet fogadni. Amennyiben azonban a körülmények indokolják, külön bizonyítás is követelhető.

(9) Egyéb bizonyíték hiányában, vagy annak kiegészítése céljából az állami adóhivatal kötelezheti az örököst, arra, hogy az általa levonni kért tartozásra nézve a hitelező részéről kiállított nyilatkozatot mutasson be, amely a tartozás keletkezésének idejéről, körülményeiről és az örökhagyó halála napját követő időben való fennállásáról és összegéről kellő felvilágosítást nyújtson. A hitelező által erre a célra kiállított nyilatkozat illetékmentes.

(10) Apróbb háztartási kiadásokat, amelyeket az örökhagyó halála után fizettek ki, a hitelező egyszerű számláival is igazolni lehet. Az örökhagyó halálát követő évnegyedre (félévre) fizetett házbért hagyatéki teherként lehet elfogadni, abban az esetben, ha a lakást arra az évnegyedre vagy félévre felmondani már nem lehetett. Nem lehet azonban a következő negyedévi bért sem hagyatéki teherként elfogadni, ha az örökösök a lakást az évnegyed eltelte után is tovább használják.

55. §

Az öröklési illeték kulcsa

(1) A R. 125. §-ának (1) bekezdésében foglalt táblázat az öröklési illeték kiszámítására nézve két irányban emelkedő százalékos kulcsokat állapít meg. Egyik irányban a kulcs ahhoz képest emelkedik, hogy az örökös (hagyományos) az örökhagyóval fennállott családi vagy egyéb kapcsolatára, illetőleg más figyelembe jövő körülményekre tekintettel a 11. 125. §-ának (2)-(7) bekezdéseiben megállapított öt (I-V.) csoport közül melyikbe tartozik. Az egyes csoportokba tartozást megállapító családi kapcsolatot vagy egyéb körülményt az örökhagyó halálának időpontjában fennállott állapot szerint kell megítélni. Az egyes csoportokba tartozásra irányadó családi kapcsolatot, illetőleg egyéb körülményt kétséget kizárólag kell megállapítani s amennyiben a hagyatéki iratokból vagy a hagyatéki kimutatásból ezek pontosan nem tűnnének ki, a feleket a szükséges bizonyítékok beszerzésére és bemutatására kell kötelezni. Ha a bemutatott bizonyítékok kételyre adnak okot, a R. 97. §-a értelmében a nagyobb illetékkulcsok alkalmazását maga után vonó csoportba tartozást kell vélelmezni.

(2) Az öröklési illeték kulcsa a csoportok szerint való emelkedés mellett másik irányban az örökség (hagyomány) értékéhez igazodva emelkedik. A R. ezl az emelkedést az u. n. réteges kulcsrendszer szerint állapítja meg. Ez abban áll, hogy nem egységes kulcsot kell alkalmazni az örökség értékének végösszegéhez képest, hanem az örökség értékének az összegét a táblázatban foglalt értékhatárok szerint részösszegekre kell felbontani s az így adódó egyes részösszegekre külön-külön kell a nekik megfelelő értékhatárra irányadó kulcsot alkalmazni. Így pl. ha a II. csoportba tartozó örökös örökségének tiszta értéke 75.000 Ft, akkor az öröklési illeték az első 5.000 Ft után 6%, azaz 300 Ft, a további 5.000 Ft után 7%, azaz 350 Ft, a további 40.000 Ft után 9%, azaz 3.600 Ft és végül a még fennmaradó további 25.000 Ft után 12%, azaz 3.000 Ft. Az öröklési illeték tehát 7.250 Ft.

(3) Az öröklési illetéket a különböző kulcsok alkalmazásából eredhető számítási hibák elkerülése, valamint az eljárás egyszerűsítése céljából a jelen rendelethez mellékelt összegező táblázat segítségével kell kiszámítani és előírni. Az összegező táblázat segítségével a legalább 5.000 Ft értékű örökségek esetében addig a legmagasabb értékhatárig, amely az örökség értékének végösszegén belül van, számítás nélkül lehet megállapítani az öröklési illeték összegét és csupán az örökségnek az értékhatárt meghaladó részére nézve kell a következő értékhatárra irányadó százalékos kulcs alkalmazásával a számítást elvégezni. Az előbbi bekezdésben említett példa esetében tehát az örökségnek 75.000 Ft értéken belül lévő legmagasabb értékhatárig, azaz 50.000 forintig számításra nincsen szükség, mert ez után az összeg után a táblázatból kiolvashatóan 4.250 Ft jár, a számítást tehát csak a fennmaradó 25.000 forintra nézve kell elvégezni, akként, hogy ez után az összeg után a következő értékhatárra (50.000 forinttól 100.000 forintig) megállapított 12%-ot kell venni s az így előálló 3.000 forintot hozzá kell adni az összegező táblázatból kiolvasott 4.250 forinthoz, aminek eredményeképpen az öröklési illeték összege 7.250 Ft.

(4) A R. 125. §-ának (2) bekezdésében említett lemenő alatt az örökhagyónak gyermekét unokáját és további ivadékát, felmenő alatt pedig az örökhagyónak szülőjét, nagyszülőjét és további elődét kell érteni. Házastársnak (feleség, férj) nem lehet tekinteni azt, akinek házassága az örökhagyó halála előtt semmissé vagy érvénytelenné nyilvánítás, illetőleg falbontás következtében megszűnt, valamint, akinek ágytól, asztaltól való elválasztása az örökhagyó halála előtt mondatott ki - feltéve - hogy a felek a házassági életközösség visszaállítását az örökhagyó halálának időpontjaiig a házassági perben eljárt bíróságnál nem jelentették ne. Örökbefogadott gyermekként - a magánjog szabályaival egyezően - csak azt lehet számbavenni, akinek örökbefogadását az igazságügyminiszter megerősítette. Mostoha gyermeken az örökhahyó házastársának más házasságból született gyermekét kell érteni.

(5) Az 1946. XXIX. tc. a törvényes és törvénytelen származás közötti megkülönböztetést megszüntette s a házasságon kívül született gyermek jogállását úgy szabályozta, hogy a házasságon kívül született gyermek mind az anyjának, mind az atyjának, mind pedig ezek rokonainak egyaránt rokona s e rokonság alapján mind a gyermeket, mind a rokonait halálesetre úgy illetik jogok és úgy terhelik kötelezettségek, mintha a gyermek házasságból születelt volna. Ezért a házasságon kívül született gyermek az öröklési illeték kulcsának megállapítása szempontjából úgy bírálandó el, mint a házasságból született gyermek. Ha a házasságon kívül született gyermek anyja a gyermek születése után házasságot köt és a férj a házasságkötést megelőzőleg az anyakönyvvezető előtt nem jelenti ki, hogy a gyermek nem tőle származik, a gyermeket születésének időpontjára visszaható hatállyal úgy kell tekinteni, mintha ebből a házasságból születelt volna.

(6) Azt, akit az előbbi bekezdés szerint nem lehet házastársnak tekinteni, úgyszintén az örökbefogadó és mostoha szülő, továbbá mostohatestvér, az V. csoportba tartoznak, hacsak a fennálló egyéb családi kapcsolatokra tekintettel nem sorozhatok a III. vagy IV. csoportok valamelyikébe.

(7) Ha az örökös (hagyományos) az örökhagyóval szolgálati viszonyban volt és javára családi kapcsolat alapján kedvezőbb csoportba tartozás nem állapítható meg, az örökhagyó kifejezett ellenkező rendelkezése hiányában azt kell vélelmezni, hogy az örökséget (hagyományt) a szolgálati viszonyra tekintettel kapta s az öröklési illetéket a R. 125, §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint kell kiszabni. Ha az örökhagyó végintézkedésében a szolgálati viszonyra nem utalt, a kedvezmény alkalmazásának csak az örökös kérelmére lehet helye. A szolgálati viszonyt a kedvezményre igényt tartó fél az illetékes állami adóhivatalnál minden esetben igazolni köteles. Az a körülmény, hogy a szolgálati viszony az örökhagyó halála előtt már megszűnt, a kedvezmény alkalmazásának nem akadálya.

(8) Utóörökös (utohagyományos) az, aki az örökhagyó végintézkedése értelmében nem közvetlenül az örökhagyó halálával, hanem későbbi időpontban egy másik személyt, az u. n. előörököst (előhagyományost) követően szerzi meg az örökséget. Az utóörökös (utóhagyományos) nevezése rendszerint úgy történik, hogy az örökhagyó végintézkedésében elsősorban más személyt nevez örökössé (hagyományossá) s úgy rendelkezik, hogy ezután az u. n. előörökös (élőhagyományos) után csak annak halálával vagy más időpont elérkeztével avagy valamely feltétel bekövetkezésével szerezze meg az u. n. utóörökös (utóhagyományos) az örökséget (hagyományt). Utóöröklés (utóhagyományrendelés) esete forog fenn akkor is, ha az örökhagyó előörökösnek (előhagyományosnak) kifejezett nevezése nélkül halasztja el a szerzést határidőnek vagy feltételnek kitűzésével a halált követő későbbi időpontra, mert ebben az esetben a határidő lejártáig, illetőleg a feltétel bekövetkeztéig a törvényes örökös szerzi meg, mint előörökös (előhagyományos) az örökség (hagyomány) tárcát s a határidő feltétel kitűzésével örökössé (hagyományossá) nevezett személy, mint utóörökös (utóhagyományos) csupán a törvényes örököst követi az öröklésben.

(9) Minthogy az utóörökös (utóhagyományos) a végintézkedő rendelkezése folytán, mint annak végintézkedéssel rendelt jogutódja szerzi meg át örökséget (hagyományt), az ő szerzése szempontjából nem az előörököst (előhagyományost), hanem a végintézkedőt kell örökhagyónak tekinteni s ehhez képest arranézve, hogy az utóörökös (utóhagyományos) milyen kulcs szerint fizeti az öröklési illetéket, a R. 125. §-ának (4) bekezdése értelmében az az irányadó, hogy az őt utóörökösnek (utóhagyományosnak) rendelő, tehát az öröklésre irányadó végintézkedést tevő személyhez való családi kapcsolat alapján melyik csoportba tartozása állapítható meg.

(10) A hitbizomány átszállása, valamint a hitbizományi kötöttség alól felszabadult vagyonból részesedés esetében járó öröklési illeték kiszabásánál az irányadó csoport megállapítása szempontjából kizárólag csak azt kell vizsgálni, hogy a szerző az öt közvetlenül megelőző hitbizományi birtokosnak lemenője-e. Ka lemenője, az I. csoportra meghatározott, egyébként pedig a családi kapcsolatnak további vizsgálata nélkül a III. csoportra meghatározott kulcsokat kell alkalmazni.

(11) A R. 125. §-a (6) bekezdésének alkalmazásában családi alapítvány létesítése akkor forog fenn, ha az örökhagyó végintézkedésével maga rendet olyan alapítványt, amelynek jövedelméből kizárólag annak a családnak tagjai részesülhetnek, amelynek az örökhagyó maga is tagja. Családi alapítványnak végintézkedéssel gyarapítása pedig akkor állapítható meg, ha az örökhagyó olyan fennálló alapítvány részére rendelt örökséget (hagyományt), amelynek jövedelméből az alapítólevél szerint kizárólag annak a családnak tagjai részesülhetnek, amelynek az örökhagyó maga is tagja. Egyébként a R. 125. §-ának (6) bekezdése csupán arra az esetre irányadó, ha az alapítvány létesítése vagy gyarapítása a R. 101. § (1) bekezdés 5. pontja értelmében nem illetékmentes. Amennyiben az örökséget (hagyományt) családi alapítvány létesítésére vagy gyarapítására rendelik, a III. csoportra, egyéb alapítvány létesítésére vagy gyarapítására juttatott örökség (hagyomány) tekintetében pedig az V. csoportra megállapított kulcsok alkalmazandók.

(12) A R. 125. §-ának (7) bekezdésében említett törvényhatóság alatt vármegyét és törvényhatósági jogú várost kell érteni. A kedvezmény alkalmazásának előfeltételeit az arra igényt tartó nyugdíjintézet (nyugdíjalap) az illetékes állami adóhivatalnál az öröklési illeték kiszabásáig igazolni köteles. Azt a körülményt, hogy a nyugdíjintézetet (nyugdíjalapot) a tagok önsegélye/és céljából, nyerészkedés kizárásával szervezték, az alapszabállyal (szervezeti szabállyal) kell igazolni. Amennyiben a megszabott előfeltételek (hozzájárulás, önsegélyezés stb.) tekintetében kétség merül fel, a pénzügyminiszter döntését kell kikérni. Igazolás nélkül lehet alkalmazni a kedvezményt azoknál a nyugdíjegyesületeknél, amelyek mint biztosító egyesületek a 4070/1910. ME rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében a pénzügyminiszter által láttamozott alapszabályok alapján működnek. Amennyiben valamely nyugdíjintézetre (nyugdíjalapra) nézve a R. 125. §-ának (7) bekezdésében meghatározott előfeltételek nem állapíthatók meg, az öröklési illeték kiszabásánál az V. csoportra megállapított kulcsokat kell alkalmazni.

56. §

Az ajándékozási illetik tárgya

(1) A R. 126. § a az ajándékozási illeték alá eső, élők között kötött ügylettel, kötelezettség nélkül, ingyenesen juttatott vagyoni előnyből származó vagyonszerzéseket sorolja fel. Az illetékkötelezettség szempontjából ajándékozásnak kell tekinteni minden olyan szolgáltatást, amelynek teljesítésére az ajándékozó kötelezve nem volt.

(2) A R. 126. § (1) bekezdésének 2. ponttá szerint abban az esetben, ha az örökös a már megnyílt örökségéről olyan személy javára mond le ellenérték nélkül, aki a lemondó kijelölése nélkül az örökségre igényt nem tarthatott volna, annak a terhére, aki az ilyen lemondás folytán jutott az örökséghez, ajándékozási illetéket kell kiszabni. Ezt az illetéket a R. 118. §-ában foglalt rendelkezések értelmében az öröklési illetékkel együtt kell kiszabni még abban az esetben is, ha a lemondásról kiállított okiratot külön mutatják be illetékezés végett az állami adóhivatalnál. Az ajándékozási illeték kulcsára nézve a lemondó és a lemondás folytán gazdagodó közötti rokonsági viszony az irányadó.

(3) A R. 126. § (1) bekezdés 3. pontjának rendelkezései abban az esetben alkalmazandók, ha a hitbizomány birtokosa a hitbizomány birtoklásáról lemond, vagy ha utódlási képessége birtoklása közben kizárás folytán megszűnik és ezekből az okokból a hitbizomány birtoklása a következő várományosra száll át. Az ajándékozási illetéket a hitbizományi bíróságnak a birtoklás átszállásáról szóló határozata alapján kell kiszabni.

(4) Az alapítvány jövedelméből való részesedés, úgyszintén a megszűnt alapítvány vagyonának átszállása abban az esetben is ajándékozási illeték alá esik, ha az alapítvány jövedelméből történő részesedés vagy pedig az alapítvány vagyonának átszállása az annak élvezetére jogosult személy halála következtében áll be, még akkor is, ha magának az alapítványnak keletkezése végintézkedésen alapul.

(5) A R. 126. § (1) bekezdésének 1-6. pontjaiban felsorolt ajándékozások akkor is ajándékozási illeték alá esnek, ha ezekről az ajándékozásokról okiratot nem állítanak ki. Ezzel szemben a R. 126. § (1) bekezdésének 7. pontjában felsorolt ajándékozások (ingó dolog ajándékozása ingyen nyújtott támogatás, jognak visszteher nélküli átengedése, jogról ellenszolgáltatás nélkül való lemondás) után csak abban az esetben szabható ki ajándékozási illeték, ha ezekről az ajándékozásokról okiratot állítanak ki. Az ajándékozási illeték kiszabásához való jogot azonban már az is megalapítja, ha az ajándékozásról a szerződő felek valamelyike valamely más jogügyletről kiállított okiratban tesz említést. Olyan esetben, amikor valaki a vele szerződő féltől különböző harmadik személy részére tartozik szolgáltatás ingyen teljesíteni, nem a szolgáltató és a szolgáltatást nyerő fél, hanem a szolgáltatást meghagyó és a szolgáltatást nyerő fél közölt jön létre ajándékozás és ennek az ajándékozásnak illetékkötelezettségét a főszerződésről kiállított okiratban való megemlítése is megalapítja, tekintet nélkül arra, hogy az okiratot a szolgáltatást nyerő fél aláírta-e vagy sem. így pl. ha a szülő gyermekének azzal a kikötéssel ajándékozza ingatlanát, hogy a megajándékozott köteles testvérének (a megajándékozott testvérének) egy bizonyos összeget kifizetni, a megajándékozott testvér terhére is ki kell szabni az ajándékozási illetéket, jóllehet a szerződést ő alá nem írta. Ilyenkor az ajándékozási illetékkulcsa szempontjából a lemenőre megállapított és nem a testvérek közötti illetékkulcs alkalmazásának van helye. (6) Az ajándékozási illetéket abban az esetben is ki kell szabni, ha az ajándékozási ügyletről készült okirat nincs ellátva az ajándékozási jogügylet érvényességéhez vagy az okirat bizonyító erejéhez, a polgári törvények vagy a polgári perrendtartás rendelkezései szerint szükséges kellékekkel, így tehát pl. a házastársak között kötött ajándékozási szerződés után is ki kell szabni az ajándékozási illetéket, habár a szerződést nem foglalták közjegyzői okiratba. Ilyen esetben a feleknek csak ahhoz van joguk, hogy a kiszabott illeték törlését kérhessék a R. 81. §-ának 2. pontja alapján, ha bizonyítják, hogy a megajándékozott a neki ajándékozott dolgot a szerződés érvényességi kellékének hiánya miatt utóbb kénytelen volt visszaadni.

57. §

A feltételes és elhalasztott ajándékozás

A R. 127. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából általában az öröklési illetékkel kapcsolatban a 46. §-ban ismertetett irányelveket kell irányadóknak tekinteni.

58. §

Az ajándékozási illeték alapja

(1) Az ajándékozási illeték alapjának megállapítása szempontjából az ajándékozott dolog értékéből le kell vonni az ajándékozott dolgot terhelő adósságokat, valamint a megajándékozottra rótt ellenszolgáltatások és más kötelezettségek értékét.

(2) Ha több ajándékozó egy ajándékozási szerződéssel ajándékoz közös tulajdonukban lévő dolgot, az ajándékozási illeték alapját minden egyes ajándékozótól származó ajándék értékének figyelembevételével külön-külön kell megállapítani és az ajándékozási illetéket minden egyes ajándékozótól származó ajándék értéke után külön-külön kell kiszabni. Pl. ha a két szülő fele-fele arányban tulajdonosa egy 200.000 forintra értékelt ingatlannak és ezt az ingatlant közös ajándékozási szerződéssel gyermeküknek ajándékozzák, az ajándékozási illeték alapja külön-külön 100.000-100.000 forint és nem 200.000 Ft. Ennek megfelelően az ajándékozási illeték, minthogy 100.000 forint után az illeték 7.350 Ft, 7.350 + 7.350 = 14.700 Ft és nem a 200.000 Ft érték után járó 17.350 Ft.

(3) A megajándékozottra rótt viszontszolgálatok közül teherként csak azoknak az értéke vonható le, amely szolgálatok akár az ajándékozó, akár egy harmadik személy javára közvetlen vagyoni előnyt biztosítanak. Pl. ha az ingatlanát ajándékozó apa a megajándékozott gyermekét arra kötelezi, hogy ez testvérét élete végéig eltartsa. Nem vonható le azonban teherként a megajándékozottra rótt olyan viszontszolgálat értéke, amelyből az ajándékozóra vagy harmadik személyre közvetlen vagyoni előny nem származik. Pl. Az ajándékozó azt a kötelezettségét rója a megajándékozottra, hogy ez külföldi utazást köteles teljesíteni.

(4) Az ajándékozási illeték alapjából az előbbi bekezdés szerint levonandó viszontszolgálat erejéig az ajándékozást visszterhesnek kell tekinteni s a viszontszolgálat értékétől az illetéket a R. 131. §-ának (2) bekezdése értelmében kell kiszabni.

(5) A R. 128. § (4) bekezdésének rendelkezései szerint az ajándékozási illeték kiszabásának szempontjából az egy éven belül ugyanazon szerződő felek között létrejött több ajándékozási ügyletet úgy kell megilletékezni, mintha egy ajándékozás jött volna létre, illetve mintha a több ügylettel ajándékozott dolgokat egyszerre egy ügylettel ajándékozták volna.

(6) Abban az esetben, ha már a megelőző ajándékozásnál is összeszámításnak volt helye, az újabb ajándékozáshoz az előbbi ajándékozások egész értékét kell hozzáadni, tekintet nélkül arra, hogy az első és az utolsó ajándékozás közölt esetleg egy évnél több idő telt el. Pl. ha A februárban és ugyanezen év decemberében ajándékoz B-nek, a második ajándékozás alkalmával mindkét ajándékozás együttes értéke után, ennek az együttes értéknek megfelelő kulcs szerint egy összegben kell az illetéket kiszabni s a kiszabott összegből az első ajándékozás után esetleg már előírt illetéket le kell vonni. Ha pedig A a következő év augusztus havában újra ajándékoz B-nek, ennek a harmadik ajándékozásnak illetékezésénél nemcsak az előző évi szeptemberi, hanem a februári ajándékozás értékét is hozzá kell az illeték alapjához adni, jóllehet, hogy az első és harmadik ajándékozás között egy évnél hosszabb időköz van. A három ajándékozás együttes értéke alapján a megfelelő kulcs szerint kiszámított illetékből természetesen le kell vonni mind az első, mind a második ajándékozás után előírt illetéket.

(7) Ennek a rendelkezésnek érvényrejuttatása szempontjából az állami adóhivatal az ajándékozási illeték kiszabása előtt névmutatói alapján minden esetben; meggyőződést köteles szerezni arról, hogy az ajándékozási szerződésben részes felek között a megelőző évben nem jött-e már létre ajándékozási szerződés. Amennyiben mégis a kiszabás megtörténte után jutna az állami adóhivatal tudomására, hogy ugyanazok a felek között egy éven belül több ajándékozási ügylet jött létre, pótilletéket kell kiszabni.

59. §

Az ajándékozási illeték kulcsa

(1) A R. 129. §-a értelmében meg kell állapítani a megajándékozott által szerzett ajándék tiszta, vagyis a terhek levonása után mutatkozó értékét és arra kell alkalmazni a R. 129. §-ának. (1) bekezdésében foglalt táblázat kulcsait.

(2) A táblázat az ajándékozási illeték kulcsait kétirányban emelkedő módon állapítja meg. Egyik irányban a kulcs ahhoz képest emelkedik, hogy a megajándékozott az ajándékozóval fennálló családi vagy egyéb kapcsolatára, illetőleg más figyelembejövő körülményekre tekintettel a R. 129. §-ának (2)-(7) bekezdése értelmében megállapított öt (I-V.) csoport közül melyikbe tartozik. Az egyes csoportokba tartozást megállapító családi kapcsolatot vagy egyéb körülményt az ajándékozás időpontjában fennállott állapot szerint kell megítélni.

(3) A csoportok szerinti emelkedés mellett másik irányban a kulcs az ajándékozott dolog értékéhez igazodik és az értéknek megfelelően emelkedik. E tekintetben megfelelően figyelembe kell venni az 55. § (2) bekezdésében foglaltakat.

(4) Az ajándékozási illeték kiszámítására, illetve előírására nézve az 55. § (3) bekezdésének rendelkezései az irányadók.

(5) Amennyiben a vőlegény a kötendő házasságra tekintettel ad ajándékot menyasszonyának s a jegyesség felbomlik, az ajándékot azonban nem vonja vissza, az ajándékozási illetéket a volt menyasszony terhére az I. csoport helyett az V. csoport szerint kell kiszabni, hacsak a volt menyasszony egyébként nincs olyan kapcsolatban az ajándékozóval, amely kapcsolat alacsonyabb kulcs alkalmazására ad lehetőséget. (Pl. elsőfokú unokatestvérnél a IV. csoport kulcsa.) Ha a jegyesség az ajándékozási szerződésnek illetékkiszabás végetti bejelentése után bomlott fel, ennek bekövetkeztétől számított 15 nap alatt az illeték fizetésére kötelezett fél ezt a körülményt az illetékes állami adóhivatalnál bejelenteni köteles.

60. §

Az ingyenes vagyonszerzési illeték

(1) A R. 130. §-ának rendelkezései szerint olyan esetben, amikor öröklési vagy ajándékozási illeték kiszabásának van helye, az öröklési, illetőleg ajándékozási illetéken felül ingyenes vagyonszerzési illetéket is ki kell szabni. Az a körülmény, hogy az ajándék vagy a hagyaték tárgya csak ingóság, az ingyenes vagyonszerzési illeték kiszabása szempontjából közömbös.

(2) Ha az örökös, illetőleg megajándékozott az örökhagyónak vagy ajándékozónak le- vagy felmenője vagy házastársa, az ingyenes vagyonszerzési illeték alapján az örökölt vagy ajándékozott vagyon teljes értéke, amelyből terhek levonásának helye nincs. E szabály alól kivétel az az eset, amikor ajándékozás esetén az ajándékozó a megajándékozottra vagyoni értékkel bíró kötelezettséget (viszontszolgálatot) ró. Ilyen esetben a megajándékozottra rótt viszontszolgálat értékét az ajándékozott dolog értékéből le kell vonni és az ingyenes vagyonszerzési illeték alapján az ajándékozott dolognak a megajándékozottra rótt viszontszolgálat értékével csökkentett értékben kell megállapítani. A viszontszolgálat értéke erejéig azonban a R. 128. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerzést visszterhesnek kell tekinteni. Más terheket és adósságokat az ingyenes vagyonszerzési illeték alapjából levonni nem szabad. Pl. ha az ajándék tárgya a 100.000 forintra értékelt ingatlan, amelyet 20.000 forint bekebelezett adósság terhel és az ajándékozó azt a kötelezettséget rója a megajándékozottra, hogy ez köteles testvérének 10.000 forintot kifizetni, az ingyenes vagyonszerzési illeték alapjának megállapítása szempontjából csak a 10.000 forint rárótt teher vonható le az ajándékozott dolog értékéből s ennek megfelelően az ajándékozási illeték alapja 70.000 Ft, az ingyenes vagyonszerzési illeték alapja 90.000 Ft, 10.000 forint erejéig pedig visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket kell kiszabni.

(3) Ha az örökös, illetőleg a megajándékozott az örökhagyónak vagy ajándékozónak nem levagy felmenője vagy házastársa, hanem ezeknél távolabbi rokona vagy pedig az örökös vagy megajándékozott az, örökhagyóval, illetve ajándékozóval rokoni kapcsolatban nincsen, az ingyenes vagyonszerzési illeték alapja azonos az öröklési, illetve ajándékozási illeték alapjával. Az ingyenes vagyonszerzési illeték alapja ilyen esetben az örökölt vagy ajándékozott vagyon tiszta értéke. Az örökölt vagy ajándékozott vagyon értékének ezt az összeget meghaladó része után, vagyis a teher értéke után azonban visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket, illetőleg ingóvételi illetéket kell kiszabni. Ha pl. 20.000 Ft bekebelezett adóssággal terhelt 80.000 forintra értékelt ingatlannak az örököse örökhagyónak a testvére, az öröklési és ingyenes vagyonszerzési illeték alapja 60.000 Ft, a 20.000 Ft teher után pedig visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket kell kiszabni.

(4) Amennyiben a hagyaték vagy ajándék ingóságból és ingatlanból áll, az ingatlanra bekebelezett terheken kívül még fennálló egyéb terheket az ingó és ingatlan között arányosan kell megosztani és az ingatlanra bekebelezett, illetve az egyéb teherből az ingatlanra arányosan eső teherrész értéke után visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket, az ingóságra arányosan eső teherrész után pedig ingóvételi illetéket kell kiszabni. Pl. ha az 50.000 Ft értékű ingatlanból és a 20.000 forint értékű ingóságból álló hagyatékot 10.000 forint bekebelezett adósság és 7000 Ft egyéb hagyatéki teher terheli, a 7000 Ft adósságot az ingatlan és ingó értékének arányában meg kell osztani. A 7000 Ft teherből arányosan az ingatlanra 5000 Ft, az ingóra 2000 Ft esik. Az illeték kiszabása tehát a következőképen alakul: 53.000 forint után öröklési illeték, 53.000 forint után ingyenes vagyonszerzési illeték, 15.000 Ft után (10.000 Ft bekebelezett + 5000 Ft ingatlanra arányosan eső teher) visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték, 2000 Ft után ingó vételi illeték.

(5) A haszonélvezeti vagy használati szolgalomnak vagy építményi jognak visszteher nélküli megszerzése esetén az ingyenes vagyonszerzési illeték alapja a haszonélvezetnek, használati szolgalomnak, építményi jognak a R. 29. §-a alapján kiszámított értéke. Ha a szerzés részben vagy egészen visszterhesnek minősül, az ingyenes vagyonszerzési illeték alapjának megállapítása szempontjából is az előző bekezdések rendelkezései az irányadók.

61. §

A túlterhelt örökség vagy ajándék illetéke

Amennyiben a túlterhelt örökség vagy ajándék ingóból és ingatlanból áll, az ingatlanra bekebelezett adósságokon kívül fennálló terheket a 60. §-ban említett irányelvek szerint az ingó és ingatlan arányában meg kell osztani.

62. §

A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték tárgya

(1) A R. 134. §-ának (3) bekezdése szerint a magánjogi szabályoknak megfelelő okiratba nem foglalt, csupán szóbeli megállapodással történt ingatlanszerzés is illeték alá esik, de ilyen esetben az illetékfizetési kötelezettség csak akkor áll be, ha a szerző a szóbeli megállapodással megszerzett ingatlant tovább ruházza. Ennélfogva a szóbeli megállapodással történt ingatlanszerzésekre a felfüggesztő feltételhez kötött ingatlanvagyonátruházási jogügyletekre nézve fennálló szabályokat kell megfelelően alkalmazni s felfüggesztő feltételnek az ingatlan továbbruházásál kell tekinteni. Vagyis az ilyen szóbeli megállapodással történt ingatlanszerzést 15 nap alatt szintén be kell az állami adóhivatalnál jelenteni és az illetéket a szerző terhére ki kell szabni. Ha azonban a szerző arra hivatkozik, hogy a szóbeli jogügylettel megszerzett ingatlant még nem ruházta tovább és ennek ellenkezője vele szemben nem bizonyítható, a R. 8. §-ának (12) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.

(2) A szóbeli megállapodással megszerzett ingatlan továbbruházása esetén a fizetési kötelezettség csupán magát a szerzőt terheli, tehát nem terheli az elidegenítőt és azt sem, akinek a szóbeli megállapodás alapján jogosult szerző az ingatlant tovább adta.

63. §

A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték kulcsa

(1) Olyan esetben, amikor egy szerződéssel többen közösen szereznek visszteher ellenében ingatlant, az illeték alapját a szerzők tulajdoni arányának megfelelően meg kell oszlani s az illeték kulcsát minden szerzővel szemben a szerint kell megállapítani, hogy az ő szerzésének illetékalapja a 10.000 forintot meghaladja-e vagy sem.

(2) Amennyiben a tulajdoni arány a szerződésből nem tűnik ki, azt kell vélelmezni, hogy az ingatlant a vevők egyenlő arányban szerezték.

64. §

A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték előzetes fizetése

A R. 137. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint - minthogy visszterhes jogügylettel történő ingatlanátruházás esetén a R. 74. §-ának (2) bekezdése értelmében a telekkönyvi hatóság a vevő tulajdonjogát csak akkor jegyezheti be, ha a szerződés után a R. 137. §-a szerint járó illetéket megfizetik -, az illetékelőleg befizetéséről a félnek igazolást kell kiadni. Az igazolás illetékmentes. Az igazolásban fel kell tüntetni a befizetett illeték összegét, továbbá azt, hogy a befizetéssel a R. 137. §-ában megállapított kötelezettségnek teljes mértékben eleget tettek-e. Ha a R. 137. § (2) bekezdésének alkalmazása esetében csak az illeték 1/6 részét fizetik be, az igazolásban a vonatkozó határozat számának feltüntetése mellett meg kell jegyezni, hogy az illeték fizetésére részletfizetés vagy halasztás engedélyeztetett. Ha a befizetés a szerződés illetékkiszabás végetti bemutatásával egyidejűleg történik, az igazolást a szerződésnek a telekkönyvi hatósághoz benyújtandó példányára kell rávezetni, más esetben külön igazolványt kell kiállítani.

65. §

Ingó és ingatlan együttes átruházása

(1) Ha az adásvétel vagy más visszterhes vagyonátruházás tárgyai részben ingók, részben ingatlanok és az ingókra, illetőleg ingatlanra eső visszteher a szerződésben nincsen külön feltüntetve, a szerződést úgy kell tekinteni, mintha csupán ingatlan volna annak a tárgya. Ingóvételi illetéket (R. 188. §) tehát csak abban az esetben szabad kiszabni, ha a szerződésben az ingókra eső vételárat külön feltüntették. Az elkülönítés sem elegendő azonban akkor, ha a szerződésben nincsenek külön és részletesen felemlítve azok a dolgok, amelyeket az elkülönített ellenszolgáltatás megállapításakor a szerződő felek ingóknak minősítettek.

(2) Ha az ellenértéknek az ingókra és ingatlanokra való elkülönítése aggályosnak látszik, elegendő csupán az ingatlan értékének becslés útján való megállapítása. Amennyiben az így megállapított ingatlanérték nagyobb a szerződésben kitüntetett értéknél, az ingatlanvagyonátruházási illetéket az így megállapított érték után, az ingóvételi illetéket pedig a szerződésben ezekre elkülönített érték után kell kiszabni.

66. §

Árverési vétel

Ha az árverésen megvett ingatlant a bíróság amiatt, mert a vevő az árverési feltételeknek nem tett eleget, különösen a vételárat nem fizette meg, új árverésre bocsátja és az ingatlan így - mielőtt még a telekkönyvi bekebelezés az előző vevő javára megtörtént volna - harmadik vevő kezére kerül, az első vétel után kiszabott illetéket törölni kell. Az állami adóhivatalnak nem kell bevárni a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezését, hanem amint a bíróság az árverésről szóló végzést megküldi, az illetéket azonnal ki kell szabni. Az illeték törlése iránt az állami adóhivatal csak akkor tehet javaslatot, ha a bíróság hivatalos értesítése alapján megállapítja, hogy az első szerzés foganatba nem ment.

67. §

Ingatlancsere

(1) A R. 145. §-ában foglalt rendelkezések csak abban az esetben alkalmazhatók, ha ingatlant adnak ingatlanért cserébe. Az olyan jogügylet után, amellyel ingó dolgok fejében engednek át ingatlant a R. 151. §-a szerint esik illeték alá. Ha pedig ingó dologért ingó dolgot adnak cserébe a R. 198. §-ának rendelkezései az irányadók.

(2) Az elcserélt ingatlanok értékét a R. 23., 24. és 30. §-aiban foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani. Abban az esetben, ha a nagyobb forgalmi értékű ingatlan értékénél a kisebb értékű ingatlan törvényszerű legkisebb értéke nagyobb volna, az illetékkiszabás alapjául ezt a törvényszerű legkisebb értéket kell venni.

68. §

Életjáradéki szerződés

(1) Az életjáradéki szerződés illetékének alapja az átruházott ingatlannak a R. 23-24. § és 30. §-ai szerint kiszámított értéke, vagy pedig az eltartás, illetve életjáradéknak a R. 28. §-a alapján kiszámított értéke aszerint, hogy melyik érték a nagyobbik. Ha azonban az életjáradéki szerződés felmenő és lemenő, illetve a lemenőnek háztartása között jött létre, az illeték alapja az átruházott ingatlannak az értéke, ha ez nem kisebb a kikötött eltartáson felül teljesítendő ellenszolgáltatások értékénél.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a szerződésről kiállított okiratot ajándékozási szerződésnek nevezik, de az életjáradék vagy eltartás értéke az ingatlan értékével egyenlő vagy azt meghaladja.

69. §

Vagyonközösség megszüntetése

(1) A R. 150. §-ának alapelve az, hogy nincs vagyonátruházás és így nincsen vagyonátruházási illeték kiszabásának helye, ha valamely vagyonnak közös tulajdonosai a vagyont maguk között úgy osztják meg természetben, hogy a közös vagyon tárgyaiból az osztozó társak közül a saját osztályrészének tiszta értékénél nagyobb értéket senki sem kap. Ebből az alapelvből kiindulva a vagyonközösséget megszüntető szerződések illetékezésénél az állami adóhivatalnak első feladata az, hogy a közös vagyon értékét és az egy-egy társtagot megillető vagyonrész értékét megállapítsa.

(2) Ha a közös vagyon tulajdonosai a vagyon cselekvő és szenvedő állapotának figyelembevétele mellett úgy osztják meg a vagyont, hogy valamelyik közös tulajdonos a saját osztályrészének értékénél nagyobb értékű vagyontárgyakat vett át ugyan, de ezzel szemben a közös tartozásból is az arány szerint őreá eső résznél többet vállalt át olymódon, hogy a tehertöbblet számbavétele után a reá jutott vagyonrész tiszta értéke nem haladja meg az ő tiszta osztályrészét, az ilyen vagyonmegosztás vagyonátruházást nem létesít és így a megosztás ilyen módja esetén vagyon átruházási illeték kiszabásának sincs helye.

(3) Amennyiben a társtulajdonosok közül valamelyik a közös vagyont terhelő tartozások által való kiegyenlítés nélkül vesz át az ő osztályrészének tiszta értékét meghaladó értékű vagyonrészt, ez után a tiszta többátvétel után a szerzés jogcímének megfelelő vagyonátruházási illetékeket ki kell szabni. Ha a többátvétellel szemben semmiféle ellenszolgáltatást nem kötnek ki, az illetéket úgy kell kiszabni, mintha ajándékozás jött volna létre.

(4) Minthogy a vagyonközösség megszüntetéseknél a legtöbb esetben a tulajdonosok az egyes osztályrészeket egyenlő értékűnek tartják és ajándékozási szándék csak a legritkább esetben állapítható meg, a többátvétel indoka sok esetben ennélfogva egyrészt az egyes vagyontárgyak értékelése, másrészt az egyes tulajdonosoknak az egyes vagyontárgyakhoz fűződő nagyobb érdeke vagy előszeretete. Többátvétel esetén a vagyoni átruházási illetéket ilyen esetben is ki kell szabni, de ha az ajándékozási szándék nem bizonyítható, sőt, ha azt az osztozkodó felek tagadják, a többátvétel után a R. 151. §-a értelmében a visszterhes vagyonátruházásokra megállapított illetéket kell kiszabni. Ugyancsak visszterhes vagyonátruházási illetéket kell kiszabni, ha a többletértéket átvevő társtulajdonos a többátvételt pénzzel vagy pedig a közös vagyont nem terhelő adósságok átvállalásával vagy saját külön tulajdonában volt vagyontárgyak átadásával egyenlíti ki.

(5) Abban az esetben, ha a közös vagyonhoz ingóságok, jogok követelések, értékpapírok, stb. is tartoznak, abból a szempontból vajjon a közös, tulajdonosok mindegyike az őt megillető értékű vagyonrészt kapta-e meg, ezeket a vagyontárgyakat is számításba kell venni. Amennyiben a többletátvétel ezekre nézve történnék, erre a többletre szintén ki kell szabni a szabályszerű illetéket. Ha tehát a többátvétel ajándékozásnak minősül, úgy ajándékozási illetéket, ha pedig visszterhes átruházás esete áll fenn, ingóvételi illetéket.

(6) A R. 150. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a betéti vagy közkereseti társaság tagjai - akár a társaság feloszlásával, akár egy vagy több tagnak a társaságból kilépésével kapcsolatban - a közös vagyont természetben osztják meg maguk között. Olyan esetben azonban, amikor a cég tagjai közül egy vagy több kilép, maga a cég azonban tovább fennmarad és a bennmaradó tag vagy tagok az egész cégvagyont megtartják és a kilépő tagot vagy tagokat vagyonilletőségükre nézve pénzzel kielégítik, nem vagyonközösség megszüntetése, hanem a kilépő cégtagok tulajdonrészének a bennmaradó tagokra való átruházása történt és így az illetéket ennek meg felelően kell kiszabni.

70. §

Az illetékegyenérték alapja

Az illetékegyenérték alá eső ingatlanok értékéül a R. 153. §-ának rendelkezései szerint az ingatlannak a R. 24. §-a szerint kiszámított törvényszerű legkisebb értéket kell venni. Ha az ingatlan földvagy házadó alá nem esik, az illetékegyenérték szempontjából nem képvisel értéket s így utána illetékegyenérték nem szabható ki. Ez a szabály azonban csak az állandóan adómentes ingatlanokra vonatkozik, mert az ideiglenesen adómentes ingatlanok adó alá esnek ugyan, csak a fizetési kötelezettség szünetel meghatározott ideig. A földadó alá nem eső, de beépítésre szánt telkek után azonban a R. 153. §-ának (3) bekezdése szerint az illetékegyenértéket ki kell szabni.

71. §

Mentesség és kedvezmény az illetékegyenérték alól

(1) Ha a R. 155. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában biztosított mentesség alkalmazása szempontjából kétely merülne fel a, tekintetben, hogy a mentesség az alapítványt, vagy alapot megilleti-e, a pénzügyminisztériumtól kell utasítást kérni.

(2) A R. 155. §-a (1) bek. 2. pontjának alkalmazásánál azt kell vizsgálni, hogy a javadalmasnak ez összes, bármely más forrásból származó, tehát nemcsak az illetékegyenérték alá eső javadalomból, vagy alapítványból származó jövedelme nem haladj a-e meg az 1.200 forintot.

III. FEJEZET

Okirati illetékek

72. §

A külön képesítésről szóló bizonyítvány illetéke

A R. 165. §-a (5) bekezdésének utolsó mondata értelmében a külön képesítéshez kötött foglalkozáshoz, vagy külön szakvizsgához kötött szolgálati ágazathoz megkívánt külön képesítésről vagy külön szakvizsgáról kiadott végleges bizonyítvány 10 Ft illeték alá esik. Az illetékkötelezettség szempontjából közömbös, hogy a vizsga letétele előzetes tanfolyam elvégzésétől vagy megfelelő gyakorlati idő eltöltésétől függ-e. Az idézett rendelkezések szerint esik illeték alá pl. az egységes bírói és ügyvédi vizsgáról, a különféle közszolgálati ágazatokban előírt fogalmazási, tiszti és kezelői szakvizsgáról kiadott végleges bizonyítvány, mesterlevél stb.

73. §

Hivatalos célra kiállított okirat illetékmentessége

(1) A R. 162. §-ának (2) bek. 1. pontja szerint a bíróság, más hatóság vagy hivatal által kizárólag hivatalos célra kívánt okirat feltételesen illetékmentes. Az ilyen okiratra, valamint hivatalosan őrzött okiratról hivatalos célra kért másolatra, illetőleg fordításra fel kell jegyezni, hogy mely hatóság milyen számú megkeresésére állították ki illetékmentesen.

(2) Ha a bíróság vagy más hatóság a másolatot magánfelek érdekében szerezte be hivatalból, az illetéknek az érdekelt fél részéről való lerovásáról a R. 75. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint gondoskodni köteles. Ha a beszerzés az eljárásban résztvevő több fél érdekében történt, az illetéket a felperes, illetőleg az eljárás megindítását kérő fél köteles leróni.

(3) A R. 172. §-ának (2) bek. 1. pontja szerint feltételesen illetékmentes az olyan okirat is, amelynek kiállítását büntető jogkövetkezmény terhe mellett jogszabály írja elő. Büntető jogkövetkezmény alatt a jogszabály szerint kifejezetten büntetésként alkalmazható jogkövetkezményt kell érteni. Ha az okirat kiállításának elmulasztása csak más hátránnyal jár vagy csupán valamely előny vagy kedvezmény elvesztését vagy elmaradását vonja maga után, az ilyen okiratot az idézett pont alapján illetékmentesség nem illeti meg.

74. §

A marhalevél illetéke

(1) Ha a R. 171. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az illeték kiegészítésének van helye s a marhalevélbe több különböző életkorú állat volt bejegyezve, az alacsonyabb életkor szerint lerótt illetéket csak annyi állat után kell kiegészíteni, ahány állat a tulajdonátruházási nyilatkozatnak vagy állategészségügyi bizonyítványnak és irányításnak a marhalevélre vezetésekor a magasabb életkort már meghaladta.

(2) Ha az alacsonyabb életkor szerint járó illeték alá eső régi marhalevél alapján olyankor váltanak új marhalevelet, amikor a marhalevélbe bejegyzett állat vagy állatok életkora az alacsonyabb illetékre vonatkozó korhatárt meghaladta, a régi marhalevél illetékét nem kell kiegészíteni, hanem csak az új marhalevelet kell a megfelelő magasabb illetékkel kiállítani.

(3) Abban az esetben, amikor egynél több állatról kiállított ugyanazon marhalevélben foglalt állatok egyrészét a marhalevél hátlapjára vezetett nyilatkozattal az új szerző nevére átírják és az át nem ruházott állatokról a tulajdonos részére új marhalevelet állítanak ki - minthogy az ezek után járó illeték a régi marhalevélen már lerovatott - az új marhalevélen nem a reájegyzett állatok száma szerinti, hanem csak az egyszeres illetéket kell leróni. Ilyenkor azonban a marhalevél hátsó lapján igazolni kell, hogy a marhalevélbe bejegyzett állatok darabszáma szerint járó illeték a régi marhalevélen lerovatott.

75. §

Másolat (kivonat)

(1) A R. 174. §-a csak a hivatalos iratról, könyvből, feljegyzésből vagy hivatalosan őrzött magánokiratról készített másolat illetékéről rendelkezik. A nem hivatalosan őrzött, hanem a fél birtokában levő irat egyszerű másolata felhasználás nélkül nem esik illeték alá. Ha azonban az ilyen másolatot bizonyítékul használják, annak illetékkötelezettségére a R. 178. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók.

(2) Ha a nem hivatalosan őrzött, hanem a fél birtokában levő okirat másolatára annak az eredetivel való egyezését igazoló hitelesítési záradékot vezetnek, ez a másolat hitelességét igazoló záradék mint bizonyítvány, a R. 163. §-ában szabályozott illeték alá esik.

(3) A másolat illetékének lerovására szolgáló bélyeget a hitelesítési záradékkal át kell írni, ha pedig a másolatot nem hitelesítették, felül kell bélyegezni.

76. §

Fordítás

A fordítás illetékének lerovására szükséges bélyeget a fordításnak a hitelesítési záradék rávezetésére szolgáló részére kell felragasztani s a hitelesítési záradékkal keresztül kell írni.

77. §

Hitelesítés

(1) A hitelesítés után járó illeték lerovására szükséges bélyeget az iratnak a hitelesítési záradék rávezetésére szolgáló részén kell felragasztani 8 a hitelesítési záradékkal keresztül kell írni.

(2) Valamely iratra "előttem" vagy "láttam" szavak rávezetése hitelesítésnek nem tekinthető.

78. §

Meghatalmazás

(1) A R. 179. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a polgári bíróság előtti eljárásban szóval adott meghatalmazásról készült jegyzőkönyv vagy feljegyzés is az idézett § (1) bekezdésében megszabott illeték alá esik. Ha az ilyen meghatalmazást nem ügyvéd részére adják, az illeték lerovásához szükséges illetékbélyeget a meghatalmazás bejelentésekor a meghatalmazási nyilatkozatot vagy bejelentést tartalmazó jegyzőkönyvre kell felragasztani. Azt, hogy a bélyeget meghatalmazási illeték fejében rótták le, fel kell jegyezni és a bélyeget felül kell bélyegeztetni. Az ügyvéd részére adott meghatalmazás illetékét azonban a R. 180. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően oly módon kell leróni, hogy a jegyzőkönyvet vagy feljegyzést megfelelő értékű pénzügyi bélyeges meghatalmazási űrlapon kell kiállítani, vagy a jegyzőkönyvhöz, illetőleg feljegyzéshez annak a megfelelő értékű pénzügyi bélyeges űrlapon kiállított egyszerű másolatát kell mellékelni.

(2) A R. 179. §-ának (5) bekezdésében foglaltak szerint, ha az egyízben már felhasznált meghatalmazást vagy az általános meghatalmazásokról vezetett jegyzékből kiadott kivonatot más ügyben vagy perben újból felhasználják, a meghatalmazás illetékét újból le kell róni. Abból a célból, hogy az ismételt felhasználás ellenőrizhető legyen a bíróság, más hatóság vagy hivatal előtt felhasznált minden meghatalmazásra a per vagy ügy számát és a felhasználás idejét fel kell jegyezni s a meghatalmazásra lerótt bélyeget, ügyvédi meghatalmazásnál pedig a pénzügyi bélyeges űrlapra benyomott bélyegképet felül kell bélyegezni.

(3) A meghatalmazás ismételt felhasználása esetében járó illeték lerovására szükséges illetékbélyeget az újbóli felhasználás előtt a meghatalmazásra kell felragasztani. A felragasztott bélyeg keresztülírása ilyenkor elmaradhat s azt az a bíróság, más hatóság vagy hivatal, amelynél a meghatalmazást ismételten felhasználják, felülbélyegezni köteles, tekintet nélkül arra, hogy a bélyeget átírták-e vagy sem. Ha pedig pénzügyi bélyeges űrlapon kiállított ügyvédi meghatalmazást használnak fel ismételten, a már egyszer felhasznált meghatalmazáshoz annak ugyanolyan értékű bélyegnyomattal ellátott pénzügyi bélyeges űrlapon kiállított egyszerű másolatát kell csatolni.

(4) Ha a meghatalmazást ismételten használják, a meghatalmazáson utólag lerótt illetékbélyeg fölé, illetőleg ügyvédi meghatalmazásnál a (3) bekezdés szerint kiállított másolatra az új per vagy ügy számát minden esetben fel kell jegyezni.

(5) Az 1938. VI. tc. 1. §-ának második bekezdése szerint, ha az ügyvédi meghatalmazás nem felel meg az előírt feltételeknek, vagyis azt nem pénzügyi bélyeges űrlapon vagy nem a megfelelő értékű pénzügyi bélyeges űrlapon, állítják ki, a bíróság vagy más hatóság előtt a meghatalmazást nem lehet igazoltnak tekinteni és az e tekintetben irányadó jogszabályok szerint kell eljárni. Ilyen esetben, ha a bíróság vagy más hatóság a meghatalmazás igazolásának hiánya miatt az ilyenkor irányadó jogszabályok szerint jár el, a meghatalmazási illeték lerovásának hiánya miatt hivatalos lelet felvételének nincsen helye. Ha azonban a bíróság vagy más hatóság a meghatalmazást a törvény ellenére szabálytalanul mégis igazoltnak tekinti, amennyiben a nem pénzügyi bélyeges űrlapon a megfelelő illetéket lerótták, hivatalos lelet felvételének helye nincsen, illetékhiány esetében pedig mind a nem pénzügyi bélyeges űrlapon, mind a pénzügyi bélyeges űrlappal lerótt illeték betudásával a hiányról hivatalos leletet kell készíteni. A lelet alapján azonban csak az egyszeres illetéket lehet követelni. A szabálytalan eljárás miatt csupán a mulasztó bírósági vagy más hatósági tisztviselő elleni rendbírság kiszabásának van helye.

(6) A R. 180. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint az ügyvédi meghatalmazásra járó illetékből az állandó összegű illetéknek megfelelő összeget akkor is állami bélyeges űrlapon kiállítással kell leróni, ha a meghatalmazás százalékos illeték alá esik. Ilyenkor a százalékos illetékből fennmaradó többi rész lerovására az általános szabályok az irányadók.

79. §

Az alkalmazottak nyugtájának illetéke

(1) A R. 183. §-ában szabályozott nyugtailleték alá esik minden alkalmazotti jogviszonyban - akár magán -, akár közszolgálatban - álló munkavállalónak az ebből származó teljes illetménye, ha annak havi összege 1.000 forintnál több. Ha az alkalmazott illetménye havonkint változik s annak összege egyes hónapokban 1.000 forintnál kevesebb, más hónapokban viszont 1.000 forintnál több, a R. 183. §-ának (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a naptári év folyamán, illetőleg ha a szolgálati viszony egy évnél rövidebb ideig tartott, annak tartama alatt adott illetmények együttes összegét kell az illetékkötelezettség szempontjából figyelembe venni. Ilyenkor az év végén, illetőleg a szolgálati viszony megszűnésekor kell megállapítani, hogy az év folyamán, vagy a szolgálati viszony tartama alatt adott illetmények egy hónapra arányosan eső része 1.000 forintnál több vagy kevesebb-e. Ha a számítás eredményeként a havi átlag 1.000 forintot meghalad, az egész évi, illetőleg a szolgálati viszony tartama alatt fizetett összes illetmények után járó illetéket a következő év január hó 15. napjáig, illetőleg a szolgálati viszony megszűnését követő hónap 15. napjáig egyösszegben kell leróni.

(2) A tantiemadó alá eső járandóság az összeg nagyságától függetlenül mindig illeték alá esik, erre nézve tehát a R. 183. §-ának (5) bekezdésében szabályozott illetékmentesség nem alkalmazható.

(3) Az illeték alapjának megállapításánál minden olyan állandó és változó természetű juttatást (fizetés, bér, lakáspénz, családi pótlék stb.) figyelembe kell venni, amelyet az alkalmazott rendszeres járandóság címén élvez. Az alkalmazott részére szolgálatával kapcsolatban felmerült költségei fejében fizetett költségmegtérítéseket az illeték alapjához nem kell hozzászámítani.

(4) A természetbeni juttatásnak illetékalapul veendő pénzértékét az illetményadó alapjának megállapításánál figyelembe veendő összegben kell megállapítani.

(5) Az a munkaadó, aki nagyobb létszámú alkalmazottal dolgozik s azok illetményeiről megfelelő könyvelést vezet, a R. 183. §-a szerint járó illetéknek az idézett § (4) bekezdésében foglaltak szerint vezetett kimutatás alapján történő lerovása helyett a könyvei alapján való lerovását kérheti. A kérelmet az illetékes pénzügyigazgatósághoz (Budapesten az illetékkiszabási hivatalhoz) kell benyújtani, amelynek javaslata alapján indokolt esetekben az általános szabályoktól eltérő lerovást a pénzügyminiszter engedélyezi.

(6) Közszolgálati (állami, vármegyei, székesfővárosi, városi és községi) alkalmazottak illetményei után járó illetéket az illetékes számfejtőhivatal köteles az illetményekből levonni s külön kimutatás vezetése és illetéklerovási könyv használata nélkül havonkint egyösszegben a 101.200 számú "PM: Illetékek, bevételi számla, Budapest" elnevezésű postatakarékpénztári csekkszámlára átutalni, illetőleg befizetni.

80. §

A lakás- és üzletbérnyugták illetéke

(1) A R. 184. §-ának rendelkezései szerint 1% nyugtailletéket kell fizetni minden bérbeadott épület (épületrész) használatáért a bérlő által teljesített ellenszolgáltatás (fizetett bér) után, ha annak összege havi: 80 forintot, illetőleg évi 960 forintot meghalad, tekintet nélkül arra, hogy a teljesítésről (fizetésről) okiratot (nyugtát) állítottak-e ki, vagy sem. Az illetékkötelezettség szempontjából közömbös, hogy az épületet milyen célra adták bérbe és hogy azt házadómentesség illeti-e vagy sem.

(2) A bérlő által teljesített ellenszolgáltatás (bér) illeték alá esik akkor is, ha a bért nem a ház tulajdonosa, hanem a bérbeadott épület (épületrész) haszonélvezője, használója vagy birlalója, mint bérbeadó részére fizetik.

(3) Társasházaknál a tulajdonostársak részére társasháztulajdoni illetőségük bérbeadása után fizetett bér, részvénytársasági és szövetkezeti formában működő társasházaknál pedig a tagokat részvényeik vagy részjegyeik alapján megillető helyiségek bérbeadása után a tagok részére fizetett bér is illeték alá esik.

(4) Házhaszonbérlet esetében csak az egyes bérlemények tényleges bérlői (lakók) által a ház haszonbérlőjének fizetett összegek esnek illeték alá. A házhaszonbérlő által a tulajdonos részére teljesített fizetéskor azonban csak akkor jár nyugtailleték, ha a fizetett összegről nyugtát állítanak ki. Ennek lerovása tekintetében a nyugtára vonatkozó általános rendelkezések az irányadók.

(5) A szolgálati viszonyból kifolyólag használt természetbeni lakás és a házmesterlakás használatának ellenértéke nem tárgya az illetéknek, még akkor sem, ha az ilyen lakás használatáért a szolgálati szerződés szerint a munkavállaló fizetéséből bizonyos százalékot vagy meghatározott összeget levonnak. Ugyancsak nem tárgya az illetéknek az albérlők által fizetett bér sem.

(6) Csak az év bizonyos szakában bérbeadott (időszaki) lakások - amelyeket a tulajdonos az év egy részében maga használ s csak meghatározott időre ad bérbe - használatáért fizetett bér csak akkor esik illeték alá, ha a bérleti időszak alatt fizetett összes bér 960 forintot meghalad. Ilyenkor az illetéket a bérleti idő lejártát követő hónap 15. napjáig illetéklerovási ív használatával egyösszegben kell leróni.

(7) Az illetékkötelezettség szempontjából az épület fogalma alá tartozik minden olyan építmény és annak tartozéka, amely a házadóra vonatkozó jogszabályok szerint házadó alá esik.

(8) Az illetékalap megállapításánál azoknak a fizetéseknek és egyéb szolgáltatásoknak az együttes összegét kell figyelembe venni, amelyeket a bérlő a bérbeadónak a bérleti viszonyból származó bármilyen követelése kiegyenlítésére teljesít. Az illeték alapjához számítandó különösen:

1. a pénzben kikötött, szoros értelemben vett lakás- ós üzletbér;

2. az épület bármely részének hirdetés céljaira vagy egyéb célra történő bérbeadásából, avagy a kapualj és udvartér bérbeadásából származó nyers bérjövedelem;

3. a bérlő által természetben teljesített bármilyen szolgáltatás, továbbá a házbirtokos helyett fizetett kárbiztosítási díjak, köz- és magánjogi terhek, u. m. adók, illetékek, adóssági kamatok stb.;

4. az az összeg, amelyet a bérlő a házhírtokos részére a bérleti jogviszonyból kifolyólag egyszersmindenkorra fizet;

5. az az összeg, amelyet a bérlő a vízvezetéknek, a villany- vagy gázvezetéknek, a fűtőfelszerelésnek a használata és karbantartása fejében, továbbá az udvartér vagy kapualj világítása vagy tisztogatása, szemétkihordás vagy más efféle címen a házbirtokosnak külön fizet;

6. az az összeg, amelyet a bérlő a házbirtokos vagy bérbeadó beleegyezésével, illetőleg a hatósági engedély alapján a sajátjából a bérbevett épületnek, illetőleg helyiségnek felépítésére, állandó átalakítására vagy jókarbahozatalára fordított, kivéve azokat a fenntartási és karbantartási költségeket, amelyek a lakásbérleti szabályrendelet vagy más jogszabály alapján a bérlőt terhelik;

7. az épület (tetőzet stb.) helyreállítása folytán megállapodás vagy az erre vonatkozó egyes jogszabályok alapján a bérlő által végzett munkálatok ellenértéke fejében a bérbe beszámított összeg;

8. a bérlemény fűtéséért, világításáért, a melegvízszolgáltatásért és az ilyen berendezés üzembentartásáért fizetett összeg;

9. a felvonó és porszívó használatáért, azok üzembentartásáért, a redőny és üveg biztosításáért, továbbá a bérlemény takarításáért fizetett összeg;

10. a berendezéssel együtt bérbeadott helyiségeknél a leltár mellett átadott berendezési tárgyak használatáért fizetett összeg;

11. általában minden olyan szolgáltatás, amelyet a bérlő a házbirtokos részére vagy helyette teljesít.

(9) Nem számithatók az illeték alapjához:

1. a bérlőt terhelő víz-, vízmérőhasználati, csatornahasználati díj vagy járulék és minden egyéb a bérlőt terhelő olyan közszolgáltatás, amelyet a község (város) a bérlőtől a bérbeadó útján szed be;

2. a házfelügyelői, segédházfelügyelői díj, a szemétpénz, a kapupénz és hasonló mellékszolgáltatások.

(10) Társbérlet esetében a társbérlők önálló bérlőknek tekintendők, ennek folytán az illetékalap megállapítása szempontjából csak az egyes társbérlők által fizetett összegeket lehet figyelembe venni.

(11) Az alábbiakban foglaltak szerint vezetendő illetéklerovási ívbe az egyes bérlők által fizetett összegek, illetőleg teljesített szolgáltatások pénzben kifejezett értekét kell bevezetni. Az egyes hónapokban kimutatott bérek összesített végösszegét tízzel maradék nélkül osztható összegre kell kikerekíteni. A kikerekítésnél az 5 forintnál kisebb maradékot figyelmen kívül kell hagyni, az 5 forintot vagy ennél nagyobb maradékot pedig teljes 10 forintnak kell venni.

(12) A R. 184. §-ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a R-ben szabályozott illetéket a bérbeadó köteles leróni. Az illetékért tehát az állammal szemben a bérbeadó felelős s a lerovás elmulasztásának vagy szabálytalan lerovásának hátrányos jogkövetkezményei kizárólag őt terhelik.

(13) Ha a bérlő a bérlemény után járó bér kifizetésekor az áthárított illetéket nem fizeti meg, a bérbeadó a fizetett bérösszeg után járó illetéket ilyenkor is leróni köteles. A bérbeadó azonban az általa lerótt illetéket a bérlőtől ugyanolyan módon és ugyanolyan jogkövetkezmények terhe alatt követelheti, mintha a bérlő a bér fizetését mulasztotta volna el.

(14) Az illetéket az 1. számú illetéklerovási ívvel kell leróni. Csak olyan illetéklerovási ívet szabad használni, amelyet a bérbeadó a bérbeadott épület (épületrész) fekvése szerint illetékes állami adóhivatalnál a saját nevére szerzett be. Ugyanazt az ívet egy naptári éven át kell használni s a december hónapra járó illeték lerovása után ahhoz a hivatalhoz, amelynél beszerezték, be kell szolgáltatni. A (6) bekezdésben említett időszaki lakásra vonatkozó illetéklerovási ívet azonban az illeték lerovására megállapított határidőt követő 15 nap alatt kell beszolgáltatni.

(15) Minden egészen vagy részben bérbeadott házról külön-külön illetéklevovási ívet kell vezetni. Társasházaknál azonban az egyes tulajdonostársak, a részvénytársasági és szövetkezeti formában működő társasházaknál pedig az egyes tagok által bérbeadott bérleményekről (lakásokról, üzletekről) a bérbeadó külön illetéklerovási ívet köteles vezetni.

(16) Használatbavétel előtt az illetéklerovási ívbe a havi 80 forintnál, illetőleg évi 900 forintnál több bért fizető bérlők nevét és a bérlemény megjelölésére vonatkozó adatokat pontosan be kell vezetni. Ha valamely ház bérlőinek felsorolására egy illetéklerovási ív nem elég, a bérlőket folytatólagosan kiállított íveken kell felsorolni.

(17) A fizetett bért az arra a hónapra vonatkozó függőleges hasábban kell feltüntetni, amely hónapban a fizetést vagy szolgáltatást teljesítették. Ha a havi bért több részletben fizetik, ezeket össze kell adni s egyösszegben kell az illetéklerovási ívbe bevezetni. Ha pedig a bért egy hónapnál hosszabb időközökben (negyed- vagy félévenkint) fizetik, a fizetett összeget arra a hónapra vonatkozó függőleges hasábban kell feltüntetni, amely hónapban a fizetés történt.

(18) A havonkint fizetett összegeket a hónap végén össze kell adni. Ha ugyanazon ház lakóiról több illetéklerovási ívet vezetnek, az egyes íveken mutatkozó végösszegéket az utolsó íven összesíteni kell. A végösszeg után járó 1%-os illetéket az ív hátlapján illetékbélyeg felragasztásával arra a hónapra vonatkozó bekerített részben kell leróni, amely hónapban a béreket fizették, illetőleg a szolgálatatásokat teljesítették. Az illetéket legkésőbben a következő hónap 15. napjáig kell leróni. Az 1948. évi január hónapban fizetett bérek után járó illetékbélyegeket pl. az illetéklerovási ív hátlapján a "Január" jelzésű részbe kell felragasztani. A felragasztott bélyeget (bélyegeket) bármelyik állami adóhivatalnál vagy postahivatalnál a lerovásra megállapított határidőn belül felül kell bélyegeztetni.

(19) Egy naptári éven belül ugyanazt az illetéklerovási ívet kell használni még akkor is, ha a bérlők személyében vagy a bérleményekben változás állott be. A bérlők személyében beállott változást az illetéklerovási ív "Jegyzet" hasábjába kell feltüntetni, új bérlemény kiadásakor pedig az új bérlőt az illetéklerovási ívben folytatólagosan kell feljegyezni.

(20) Új ház helyiségeinek bérbeadása vagy egyéb új bérlemény esetében, ha az házról vagy önálló bérleményről addig illetéklerovási ívet nem vezettek, illetéklerovási ívet attól a hónaptól kezdve kell vezetni, amely hónapban az első bért fizetik, vagy a szolgáltatást teljesítik. Az ilyen csonka évre vonatkozó illetéklerovási ívet is azonban csak a naptári év végéig szabad használni s a következő évre új illetéklerovási ívet kell beszerezni és vezetni.

(21) Az a lerovásra kötelezett, akinek - bár különböző épületekben, vagy több helységben - ötvennél több bérlője van, s az illetéket a R. 184. §-ának (3)-(5) és (9) bekezdéseiben foglalt szabályok szerint évi átalányösszegben kívánja fizetni, ezt a szándékát a lakóhelye (székhelye) szerint illetékes állami adóhivatalnál minden év január hó 15-ig írásban köteles bejelenteni. A bejelentéshez az illetékalap kiszámítását tartalmazó bevallást is csatolni kell. Ha a fizetésre kötelezett bérbeadott épületei különböző adóhivatalok kerületébe tartozó községekben (városokban) fekszenek, a bejelentést és a bevallást ahhoz az állami adóhivatalhoz kell benyújtani, amelynek kerületében a fizetésre kötelezett lakóhelye (székhelye) van. A többi érdekelt állami adóhivatallal azonban a bejelentésre megállapított határidőn belül írásban közölni kell, hogy a fizetésre kötelezett a hivatal kerületébe tartozó épületei után járó illetéket a lakóhelyén (székhelyén) lévő állami adóhivatalnál átalányösszegben fizeti.

81. §

Jelzálogos tartozás törlesztéséről szóló nyugta

A R. 185. §-ában foglalt rendelkezéseket a közönséges jelzálogjoggal biztosított kölcsönökre kell alkalmazni. Ha azonban váltó-, folyószámla- vagy más kölcsönt biztosítéki jelzálogjog (Jt. 63., 66-68. §) alapításával biztosítanak, az ilyen kölcsön után fizetett kamat vagy tőketörlesztés nem esik a R. 185. §-ában foglalt rendelkezések alá.

82. §

A Közszállítási Szabályzat hatálya alá tartozó ingó adásvételi, áruszállítási és vállalkozási szerződés

(1) A R. 196. §-ában foglalt rendelkezést a Közszállítási Szabályzat hatálya alá eső olyan szerződésekre kell alkalmazni, amelyek a R. 188., 194., 197., 290. és 323. §-aiban foglalt rendelkezések alá esnek. A R. 291-295. §-aiban szabályozott fuvarozási illeték alá eső szerződések tekintetében a R. 196. §-a nem alkalmazható.

(2) Ha a Közszállitási Szabályzat hatálya alá eső szerződést az erre irányuló közszállítási ajánlat elfogadásával kötik meg, a R. 326. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az ajánlat elfogadásáról kiállított nyilatkozat esik a R. 196. §-ában szabályozott szerződési illeték alá. A szerződési illetéken felül azonban ilyenkor a R. 326. §-ának rendelkezései szerint az elfogadott ajánlatra járó illetéket is le kell róni. A szerződési illeték lerovására ilyenkor is az általános szabályok az irányadók, azzal az eltéréssel, hogy az illeték az ajánlat elfogadásáról szóló fogalmazványon is leróható.

83. §

Lombardkölcsön illetéke

(1) A R. 210. §-ának (1) bek. 2. pontjában foglalt rendelkezések szerint az illeték mértéke attól függ, hogy a kölcsönt hat hónapnál rövidebb vagy hosszabb időre adják-e. Ha a kölcsönlejárat időpontja nincsen kikötve, a kölcsön a hosszabb lejáratra megállapított 1% illeték alá esik.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett lombardkölcsönt visszafizetik, ezt követőleg azonban a visszafizetett kölcsön egy részét újból igénybeveszik, az igénybevétel mint ügyletujítás ismét a szabályszerű illeték alá esik.

(3) Ha valamely kölcsön biztosítására a R. 210. §-ának (1) bek. 2. pontja szerint illeték alá eső biztosítékadáson kívül telekkönyvi jelzálogjogot is alapítanak, az illetéket a kölcsön teljes összegének alapulvételével mind a kézizáloglekötés, mind a jelzáloglekötés után le kell róni.

84. §

Hitelmegállapítás

A R. 216. §-ában foglalt szabályok szerint az olyan hitelmegállapodás, amely a hitelezett pénzösszeg felvételének elismerését nem tartalmazza, 10 Ft illeték alá esik s csak akkor kell a R. 214.§-ában megállapított illetéket leróni, ha az telekkönyvi bejegyzésre alkalmas biztosítéki zálogjog alapításába beleegyező nyilatkozatot is tartalmaz. A hitelmegállapodás minden más esetben - tehát még akkor is, ha ingókra vonatkozó záloglekötést tartalmaz - csak a R. 216. §-ának (1) bekezdésében megállapított 10 Ft illeték alá esik. A hitelmegállapodásra vonatkozólag a R. 212. §-ának (6) bekezdése nem alkalmazható.

85. §

Törlési engedély

A R. 223. §-ának (5) bekezdése szerint a külön okiratba foglalt törlési engedély az állandó összegű, általános tételű okirati illeték alá esik, ha a követelés megszűnését tanúsító olyan okiratot (pl. nyugtát) is csatolják, amely ugyancsak százalékos okirati illeték alá esik és annak illetéket szabályszerűen lerótták. Ezt a rendelkezést értelemszerűen akkor is alkalmazni kell, ha a jelzálogos tartozás törlesztéséről szóló nyugták illetékét a R. 185. §-ában foglaltak szerint illetéklerovási könyv használatával róják le. Ilyenkor a vonatkozó nyugták csatolása helyett a törlési engedélyre rá kell vezetni, hogy a jelzálogjoggal biztosított követelés kiegyenlítéséről szóló nyugták illetéke a R. 185. §-a alapján illetéklerovási könyv használatával lerovatott.

86. §

A hitelezőt terhelő kamatilleték lerovásának módja

(1) A hitelezőt terhelő kamatilleték lerovására a 3. számú illetéklerovási ívet kell használni. Egy íven csak ugyanazon kölcsönszerződésen alapuló kamatok illetékét szabad leróni.

(2) Csak olyan illetéklerovási ívet szabad használni, amelyet a hitelező a lakóhelye szerint illetékes állami adóhivatalnál saját nevére váltott ki. Ugyanazt az ívet kell használni mindaddig, míg a kölcsönt visszafizetik, illetőleg a kamatfizetési kötelezettség megszűnik. Ha ugyanazon kölcsönből származó kamatok után járó illeték lerovására egy illetéklerovási ív nem elég, a kamatilleték folytatólagos lerovására új illetéklerovási ivet kell beszerezni.

(3) Ha a kölcsönt visszafizették és a kamatfizetési kötelezettség megszűnik, a vonatkozó illetéklerovási ívet az azt kiszolgáltató állami adóhivatalhoz az utolsó illetéklerovástól számított 15 nap alatt kell beszolgáltatni.

87. §

A csekkilleték lerovása

(1) A R. 254. §-ának (1) bek. 1. és 2. pontja szerint a belföldön kiállított csekk illetékét bélyeggel úgy kell leróni, hogy a megfelelő értékű bélyeget a csekkűrlap szövegoldalára kell felragasztani és azt vagy a csekkűrlap kiállításakor annak szövegével vagy keletével keresztül kell írni, vagy az illetékes állami adóhivatalnál (a székesfővárosi pénzügyigazgatóság bélyegjelző osztályánál) használatbavétel előtt felül kell bélyegeztetni. Az állami adóhivatalnál történő felülbélyegzés esetében a megfelelő bélyeg a csekkűrlap hátlapjára is felragasztható.

(2) A külföldön kiállított, de belföldön fizetendő és belföldre érkező csekk illetékét a R. 254. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a csekknek belföldön bármilyen nyilatkozattal ellátása, forgalombahozása vagy hivatalos felhasználása előtt, de legkésőbb a belföldre való behozatalt követő 15 napon belül kell leróni. A megfelelő értékű bélyeget a csekk hátlapjára kell felragasztani. Ha a hátlapon forgatmány vagy egyéb feljegyzés nincsen, a bélyeget a hátlap egyik azé lére, ellenkező esetben közvetlenül az utolsó külföldi forgatmány vagy egyéb külföldi feljegyzés alá kell felragasztani. A felragasztott bélyeget valamelyik állami adóhivatalnál (a székesfővárosi pénzügyigazgatóság bélyegjelző osztályánál) felül kell bélyegeztetni vagy a bélyeg felső részén a felragasztás időpontjával, alsó részen pedig az illetékköteles fél nevével (cégével) keresztül kell írni.

(3) A (2) bekezdésben ismertetett módon kell eljárni a külföldön kiállított belföldön fizetendő csekknek eredeti forgatmánnyal ellátott másolatára járó illeték, valamint az akár belföldön, akár külföldön kiállított külföldön fizetendő csekknek eredeti belföldi forgatmánnyal ellátott másolatára járó illetékek lerovásánál is.

(4) Az olyan csekken, amely az 1908. LVIII. tc. 24. §-ának negyedik bekezdésében foglaltak szerint a pénzbeli szolgáltatásra irányuló utalványra megállapított illeték alá esik, az illetéket szintén az előző bekezdésekben foglalt rendelkezések szerint kell leróni.

(5) A R. 254. §-ának (1) bek. 3. pontja alapján a csekk illetéket az a vállalat, amely a pénzügyigazgatóságtól (Budapesten az illetékkiszabási hivataltól) erre engedélyt kap, bélyeglerovás helyett illetéklerovási könyv használatával is leróhatja. Az ennek engedélyezésére irányuló kérelmet közvetlenül az illetékes pénzügyigazgatósághoz, Budapesten pedig az illetékkiszabási hivatalhoz kell benyújtani.

(6) A csekkilleték illetéklerovási könyv használatával lerovásra vonatkozó engedélyt csak akkor szabad megadni, ha a folyamodó vállalat nagyobb mennyiségű csekkfüzetet bocsát ki ügyfelei részére és az ezek felbélyegzésével járó munka az engedély megadását indokolja.

(7) A csekkilleték illetéklerovási könyv használatával lerovását meghatározott hónap első napjától kezdődően kell engedélyezni. Az engedély hatályát veszti annak a naptári évnek a végén, amelyben a vállalat a pénzügyigazgatóságnak (illetékkiszabási hivatalnak) bejelenti, hogy az engedélyt tovább nem kívánja igénybe venni, vagy amelyben a hatóság az engedélyt visszavonja. Az engedély visszavonásának akkor van helye, ha az abban megállapított feltételeket nem tartják be.

(8) A csekkilletéknek illetéklerovási könyv használatával lerovása esetében a vállalat "Állami csekkilleték" elnevezésű számlát vezetni s azon a kiadott csekkek után járó illetéket jóváírni köteles. A havonkénti jóváírt illetéket az illetéklerovási könyv használatával a következő hónap 15. napjáig kell leróni.

(9) Az a vállalat, amely a csekkilletéket illetéklerovási könyv használatával rója le, ezt a körülménye, továbbá az engedély számát a kiadott csekkeken feltüntetni köteles. (Pl. "A csekkilletéket a ...-i pénzügyigazgatóság .../194.. sz. engedélye alapján illetéklerovási könyv használatával rójuk le".

(10) A csekkilleték illetéklerovási könyv használatával lerovásának engedélyezéséig a csekkilletéket bélyeggel kell leróni. Az a vállalat azonban, amely a jelen rendelet hatálybalépését megelőzően a csekkilleték pénzben fizetésére vagy illetéklerovási könyv használatával lerovására engedélyt kapott, a csekkilletéket illetéklerovási könyv használatával továbbra is leróhatja. Ilyenkor új engedélyt nem kell kérni.

88. §

A számlailleték bélyeggel lerovása

(1) A 60 fillérnél kisebb összegű számlailletéket számlailletékbélyeggel úgy kell leróni, hogy a kiállító a bélyeget a számlára (az üzletfél részére kiadott másodlatára vagy másolatára) felragasztani és a számla egyik tételével, vagy keletével átírni vagy a keletet is feltüntető cégbélyegzőjével felülbélyegezni köteles.

(2) A 60 f, vagy azt meghaladó összegű számla-illetéket kettéválasztható (perforált) számlailletékbélyeggel kell leróni olymódon, hogy a kiállító a kettéválasztott bélyeg felsőrészét a számlának általa megőrzendő példányára vagy másolatára, alsórészét pedig az üzletfele részére szóló példányára felragasztani és a bélyeg mindkét részét az (1) bekezdésben előírt módon átírni vagy felülbélyegezni köteles.

(3) Külföldön kiállított s a R. 277. §-ának (10) bekezdése szerint belföldön illeték alá eső számla (másodlat vagy másolat) illetékét, tekintet nélkül arra, hogy annak összege a 60 fillért meghaladja-e vagy sem, a bíróságnál, hatóságnál vagy hivatalnál történő bemutatás előtt szét nem választott számlailletékbélyeggel kell leróni olymódon, hogy a számlára ragasztott bélyeget a lerovás keltével kell átírni, vagy a lerovás keltét is feltüntető cégbélyegzővel kell felülbélyegezni. A bélyeg hivatalos felülbélyegzése elmaradhat.

(4) Az 50 forintot meghaladó összegű illeték közvetlen fizetéssel (R. 64. §) is leróható.

89. §

A számlailletéknek illetéklerovási ív vagy illetéklerovási könyv használatával lerovása

(1) A számlailletéket a R. 277. §-ának (13). bekezdésében foglaltak alapján számlailletékbélyeg felragasztása helyett csak az az iparos vagy kereskedő róhatja le illetéklerovási ív vagy illetéklerovási könyv használatával, aki erre a lakóhelye (székhelye, üzlete, irodája) szerint illetékes pénzügyigazgatóságtól - Budapesten az illetékkiszabási hivataltól - engedélyt kapott.

(2) Annak az iparosnak vagy kereskedőnek a részére, aki más olyan illetéket is fizet, amelyet illetéklerovási könyv használatával kell leróni, a számlailletékre is az illetéklerovási könyv használatával történő lerovást lehet engedélyezni. Ellenkező esetben azonban az illetéklerovási ív használatával történő lerovást lehet engedélyezni.

(3) A pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) az engedély kiadása iránt előterjesztett kérelem elbírálása előtt az iparos vagy kereskedő telephelyén, kiküldött (lehetőleg könyvszakértő) által megállapítja, vezetnek-e olyan feljegyzéseket, amelyekből a számláknak az illeték megállapításához szükséges adatai könnyen és pontosan megállapíthatók, ha pedig ilyen feljegyzéseket nem vezetnek, az iparos vagy kereskedő könyvein felül milyen feljegyzések vezetése szükséges az ellenőrzés biztosítása érdekében.

(4) A számlailletéknek illetéklerovási ív vagy illetéklerovási könyv használatával lerovására csak az az iparos vagy kereskedő kaphat engedélyt, akinek feljegyzéseit a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) az előző bekezdés szerint az ellenőrzés biztonsága szempontjából megfelelőnek találja. Ha a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) szükségesnek találja, az engedély megadását a vállalat könyvein felül további feljegyzések vezetésétől teheti függővé.

(5) A számla illetékének illetéklerovási ív vagy illetéklerovási könyv használatával lerovását csak a számla első példányára járó illetékre szabad engedélyezni. Az az iparos vagy kereskedő tehát, aki a számla illetékének illetéklerovási ív vagy illetéklerovási könyv használatával lerovására engedélyt nyert, a számla illetékköteles második és többi példányainak, valamint másolatainak illetékét magán a másodpéldányon, illetőleg másolaton bélyeggel tartozik leróni.

(6) A számlailletéknek illetéklerovási ív vagy könyv használatával lerovását meghatározott hónap első napjától kezdődően kell engedélyezni. Az illetéklerovási ív vagy könyv használatával lerovás megszűnik annak a hónapnak a végén, amelyben az iparos vagy kereskedő a pénzügy-igazgatóságnak (illetékkiszabási hivatalnak) bejelenti, hogy az engedélyt igénybevenni tovább nem kívánja vagy amelyben a hatóság az engedélyt visszavonja. Az engedélyt akkor kell visszavonni, ha az iparos vagy kereskedő az engedély feltételeit nem tartja be vagy ha a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) az ellenőrzés során olyan tényállást észlel, amelynek ismeretében az engedélyt nem adta volna meg.

(7) Az az iparos vagy kereskedő, aki a számlailletéket engedély alapján illetéklerovási ív vagy könyv használatával rója le, az illetéknek bélyeggel lerovása nélkül kiadott számláiról, illetőleg folyószámlakivonatairól nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartásnak a következő adatokat kell tartalmaznia: 1. Sorszám; 2. A számla címzettjének neve; 3. A számlában feltüntetett követelés összege (illetékalap); 4. A lerovandó illeték összege. A kiadott számlának a R. 277. §-ának (14) bekezdése szerint visszatartandó másolatára a nyilvántartás sorszámát rá kell vezetni.

(8) A (7) bekezdés szerint vezetett nyilvántartást havonkint le kell zárni s az egyes hónapokban kiadott számlák illetékét a következő hónap 15. napjáig kell az illetéklerovási ív, illetőleg illetéklerovási könyv használatával leróni.

(9) Az engedélyes iparos vagy kereskedő a kiadott számláin azt, hogy a számlailletéket illetéklerovási ív, illetőleg illetéklerovási könyv használatával rója le, továbbá az engedély számát feltüntetni köteles (PL "A számlailletéket a ...-i pénz ügyigazgatóság .../194... sz. engedélye alapján illetéklerovási iv (könyv) használatával rójuk le".

(10) A számlailleték illetéklerovási ív vagy illetéklerovási könyv használatával lerovásának engedélyezéséig a kiadott számlák illetékét bélyeggel (közvetlen fizetéssel) kell leróni. Az az iparos vagy kereskedő, aki a jelen rendelet hatálybalépését megelőzőleg az illeték pénzben fizetésére (illetéklerovási könyv használatával lerovására) már engedélyt kapott, a számlailletéket a jelen §-ban foglalt rendelkezések szerint továbbra is illetéklerovási ív, illetőleg illetéklerovási könyv használatával róhatja le.

90. §

A számlailleték átalányösszegben lerovása

(1) A számlailletéket csak az az iparos vagy kereskedő róhatja le a R. 277. §-ának (8) bekezdésében szabályozott havi átalányösszegben, aki erre a lakóhelye (székhelye, üzlete, irodája) szerint illetékes pénzügyigazgatóságtól (Budapesten az illetékkiszabási hivataltól) engedélyt kapott.

(2) A számlailletékátalány az iparos vagy kereskedő által kibocsátott számlák első példányára járó illetéket foglalja magában, az azokról kiadott másodpéldányok vagy másolatok illetékét tehát átalányfizetés esetében is bélyeggel kell leróni.

(3) Számlailletékátalány fejében minden hónap 15. napjáig az előző havi nyersbevétel minden megkezdett 1.000 forintja után 3 Ft illetéket kell leróni. Az olyan iparos vagy kereskedő azonban, aki a forgalmi adóját kimenő számlák alapján fizeti, az illetékátalányt egy-egy naptári éven belül a nyersbevétel helyett a kimenő számlák havi végösszegének alapulvételével is leróhatja. Az illetékátalány összege szempontjából közömbös, hogy havonkint hány darab eredeti számlát állítottak ki, ezekről tehát külön nyilvántartást vezetni nem kell. Az illeték lerovása nélkül kiadott számlákon azonban az előző 89. § (9) bekezdésében szabályozott módon fel kell tüntetni, hogy a számla illetékét átalányban rótták le.

(4) A számlailletéknek havi átalányösszegben fizetésére vonatkozó engedély megadása és az átalány lerovása tekintetében egyebekben az előző 89. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.

91. §

A folyószámlakivonat illetékének illetéklerovási könyv használatával lerovása

(1) A folyószámlakivonat illetékének a R. 278. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján illetéklerovási könyv használatával lerovása tekintetében minden vonatkozásban a jelen rendelet 89. §-ában a számlailletéknek illetéklerovási könyv használatával lerovására megállapított rendelkezések szerint kell eljárni.

(2) A folyószámlakivonat illetékének átalányösszegben fizetése nem engedélyezhető.

92. §

Bevásárlási könyv

(1) A R. 279. §-ának rendelkezései alapján az olyan bevásárlási könyv esik az idézett §-ban szabályozott illeték alá, amelyben a szállított árukat vagy egyéb szolgáltatásokat, esetleg az ezekből származó követeléseket az iparos vagy kereskedő jegyzi be. Ha az ilyen könyvet két azonos példányban vezetik s a szolgáltatásokat mindkét könyvbe az iparos vagy kereskedő jegyzi be, mind a két könyv illeték alá esik.

(2) A fogyasztási szövetkezetek által tagjaik részére kiadott visszatérítési könyvecskék, ha azokban a szállított áruk vagy egyéb üzleti szállítások feltüntetése nélkül csak azt az összeget jegyzik be, amely a majdani vásárlási visszatérítés alapjául szolgál, bevásárlási könyvnek nem tekinthetők és nem esnek a R. 279. §-ában szabályozott illeték alá. Az ilyen könyvecskékre azonban fel kell jegyezni, hogy azok vásárlási visszatérítés céljára szolgálnak,

93. §

Az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek illetékének bélyeggel lerovása

(1) A bekötött (fűzött) üzleti könyvre járó illetéket illetékbélyeggel a könyv használatbavétele előtt kell leróni. Az illeték lerovására kötelezett iparos vagy kereskedő ebből a célból a könyv lappjait megszámozni és a könyv terjedelmét, valamint a lerovandó illeték összegét kiszámítani és azt a könyv első fedőlapjának belső oldalára vagy első lapjára feljegyezni köteles. Köteles továbbá a saját számítása szerint járó illetéknek megfelelő értékű bélyeget (bélyegeket) a feljegyzés alá felragasztani és a könyvet a felragasztott bélyegek felülbélyegzése végett az illetékes állami adóhivatalhoz (a székesfővárosi pénzügyigazgatóság bélyegjelző osztályához) bemutatni.

(2) Felülbélyegzés előtt a hivatal köteles megállapítani, hogy a könyv terjedelme a feljegyzésnek, a felragasztott bélyegek értéke pedig a könyv terjedelme szerint járó illetéknek megfelel-e. Ha a szabály szerint járó összegnél kevesebb bélyeget ragasztottak fel, a hiányt a felülbélyegzés előtt pótoltatni kell.

(3) Ha a felülbélyegzés végett bemutatott könyvben felragasztott bélyegek értéke a könyv terjedelmének megfelel, a bélyegeket a R. 58. §-ában foglalt szabályok szerint kell felülbélyegezni.

(4) A bekötött (fűzött) üzleti könyveket az illetéklerovás céljából sem átfűzni és lepecsételni, sem más módon hitelesíteni nem szükséges; azokat az állami adóhivatal (a székesfővárosi pénzügyigazgatóság bélyegjelző osztálya) sem pecsét alkalmazásával, sem más módon nem hitelesítheti.

(5) A könyvelési szabadívek illetékét bélyeggel úgy kell leróni, hogy a megfelelő értékű bélyeget (bélyegeket) a könyvelési szabadívre kell felragasztani s a könyvelési szabadív használatbavétele előtt az (1) bekezdésben említett hivatalnál felül kell bélyegeztetni vagy a szöveg első sorával keresztül kell írni.

(6) Az az iparos vagy kereskedő, akinek üzleti forgalmából vagy könyvelési adataiból az általa felhasznált könyvelési szabadívek mennyisége pontosan megállapítható, azoknak illetékét bélyeggel lerovás helyett pénzügyminiszteri engedéllyel, időszakonként teljesítendő leszámolás alapján, illetéklerovási könyv használatával is leróhatja. Az ilyen engedély megadása iránti kérvényt az illetékes pénzügyigazgatóságnál (Budapesten az illetékkiszabási hivatalnál) kell előterjeszteni, amelynek javaslata alapján az engedély feltételeit a pénzügyminiszter esetenkint állapítja meg és az illetéklerovási könyv használatával lerovást esetenkint engedélyezi.

94. §

Az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek tételes illetékátalánya

(1) Ha az iparos vagy kereskedő, illetőleg szövetkezet üzleti könyveinek és könyvelési szabadíveinek illetékét bélyeggel lerovás helyett a R. 280. §-ának (6) bekezdésében felsorolt feltételek fennforgása esetében az idézett § (7) bekezdésében megállapított tételes illetékátalányban kívánja leróni, ezt a szándékát a lakóhelye (üzlete, műhelye) szerint illetékes állami adóhivatalnál (Budapesten az illetékkiszabási hivatalnál) minden év január hó 15. napjáig bejelenteni s egyidejűleg az illeték lerovásához szükséges 2. számú illetéklerovási ívet beszerezni köteles.

(2) Az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek illetékének tételes illetékátalányban lerovása szempontjából kézműiparosnak azt a kisiparost kell tekinteni, aki műhelyben, túlnyomórészben kézimunkával megrendelésre ipari terméket állit elő, vagy az ipar körébe tartozó személyes szolgálatot végez. A kiskereskedő fogalma alá pedig az tartozik, aki kizárólag kicsinybeni árusításra jogosult.

(3) Kézműiparosnál a segédek számának megállapításakor egy tanoncot nem kell számításba venni, viszont két tanoncot egy segédnek kell számítani. Az ipart özvegyi jogon folytató nőnél, továbbá annál, aki az ipart kiskorú gyermekek vagy unokák javára folytatja, egy segéd figyelmen kívül marad.

(4) Kiskereskedőnél és szövetkezetnél közömbös, hogy az alkalmazott milyen minőségben teljesít szolgálatot. Az alkalmazottak számának megállapításánál csak azokat kell figyelembe venni, akik állandó szolgálati viszonyban állanak.

(5) Abból a szempontból, hogy a kézműiparos vagy kiskereskedő, illetőleg szövetkezet jogosult-e tételes illetékátalány fizetésére, valamint, hogy havonként mekkora összegű átalányt kell lerónia, az az, irányadó, hogy a megelőző évben átlagosan hány segédet, illetőleg alkalmazottat foglalkoztatott. Ennek kiszámítása céljából meg kell állapítani, hogy az előző év minden egyes hónapjában mennyi volt az alkalmazottak legnagyobb száma. Az egyes hónapokban alkalmazottak számát össze kell adni s a végösszeget tizenkettővel el kell osztani. Az osztás eredménye adja az évi átlagot. Ha az átlagszámítás törtrészeket eredményez, a törtrészeket egész számra kell kikerekíteni olymódon, hogy a 0.5-nél kisebb hányadot el kell hagyni, a 0.5 vagy ennél nagyobb hányadot pedig teljes egésznek kell venni. Ha pl. egy kézműiparos az előző évi januárban 1, februárban 2, márciusban 1, áprilisban 4, májusban 5, júniusban 6, júliusban 7, augusztusban 7, szeptemberben 3, októberben 2, novemberben 1 és decemberben 1 segéddel dolgozott, a havonként alkalmazottak számát összeadva a végeredmény 40. Ezt a végeredményt tizenkettővel elosztva 3.33-ot kapunk. Minthogy a fennmaradó törtrész 0.5-nél kevesebb, ezt elhagyva az előző évben alkalmazott segédek átlagszáma 3, ennek megfelelően az iparos havi 8 Ft átalányt köteles leróni.

(6) Ha az iparos vagy kereskedő, illetőleg szövetkezet évközben újonnan kezdi üzletét, az első (csonka) üzleti évben üzleti könyvei és könyvelési szabadívei illetékét tételes átalányösszegben nem róhatja le. A következő naptári évben azonban már igénybeveheti a tételes átalányösszegben lerovást. Ilyenkor, az átalány szempontjából irányadó alkalmazottak számát az első (csonka) év egyes hónapjaiban alkalmazott segédek havi átlagában kell az előző bekezdésben közölt módon megállapítani.

(7) Az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek tételes illetékátalányát a naptári év folyamán minden hónap 15. napjáig kell az illetéklerovási ív használatával leróni.

(8) A tételes illetékátalányt a bejelentés alapján az év végéig fizetni kell, évközben tehát a lerovási módot változtatni nem lehet. Ha azonban az üzlet évközben megszűnik, a havi átalányt csak annak a hónapnak a végéig kell leróni, amely hónapban az üzlet megszűnését az illetékes hatóságnál bejelentik és az üzlet működését megszűntetik. Ilyenkor az illetéklerovási ívet a következő hónap 15. napjáig az azt kiszolgáltató állami adóhivatalhoz be kell szolgáltatni.

(9) A R. 280. §-ának (15) bekezdésében foglaltak szerint a tételes illetékátalány azoknak az üzleti könyveknek és könyvelési szabadíveknek az illetékét foglalja magában, amelyekbe az első bejegyzést abban az évben teljesítették, amelyben a tételes illetékátalányt lerótták. Ha az átalányfizetés évében még olyan könyveket és könyvelési szabadíveket is használnak, amelyeknek illetékét korábban bélyeggel teljes egészében lerótták, a lerótt illetéket vagy annak egyrészét az átalányba beszámítani nem szabad. Az illetékátalány fizetése nem mentesít a korábban illeték lerovása nélkül használatba vett üzleti könyvek és könyvelési szabadívek illetékének és a lerovás elmulasztása miatt járó bírságnak utólagos megfizetése alól sem. Ezzel szemben, ha az iparos vagy kereskedő, illetőleg szövetkezet, a következő évben tételes illetékátalányt már nem fizet, az átalányozás évében megkezdett üzleti könyvein és könyvelési szabadívein bélyeggel illetéket akkor sem kell lerónia, ha azokat a következő években tovább használja.

95. §

Az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek egyéni illetékátalánya

(1) Az az iparos vagy kereskedő, aki az üzleti könyveinek és könyvelési szabadíveinek illetékét a R. 2S0. §-ának (6) és (8) bekezdéseiben foglaltak szerint egyéni illetékátalányban kívánja leróni, az átalányösszegben lerovás engedélyezésére és az egyesség megkötésére irányuló - illetékmentes - kérelmét minden évre a megelőző évi november hó 15. napjáig a lakóhelye (telephelye, üzlete, műhelye, irodája) szerint illetékes pénzügyigazgatósághoz (Budapesten az illetékkiszabási hivatalhoz) köteles benyújtani. A kérelemnek a következő adatokat kell tartalmazni: 1. a vállalat mikor kezdte üzleti működését, 2. a vállalatnál a kérelem benyújtásának időpontjában hány - akár bekötött, akár fűzött - üzleti könyv van használatban, 3. a vállalat a kérelem benyújtásának évében hány könyvelési szabadívet vett használatba, 4. a vállalat alkalmazottainak számát, egyrészt a tisztviselők és ezen belül a könyvelésnél alkalmazottak, másrészt a munkások számának külön feltüntetésével, 5. végül a kérelmező által felajánlott illetékátalány összegét. A kérelemhez csatolni kell a megelőző üzleti évről készített üzleti mérleg és nyersforgalmi kimutatás cégszerűen aláírt másolatát.

(2) A pénzügy igazgatóság (illetékkiszabásihivatal) a szabályszerű határidőn túl beadott kérelmet érdemi tárgyalás nélkül visszautasítja, a szabályszerűen beadott kérelem tárgyalására pedig haladéktalanul, lehetőleg rövid határidőt tűz ki s arra a fizetésre kötelezettet megidézi. Az illetékkiszabási hivatal ezenfelül a tárgyalás kitűzéséről a pénzügyminisztériumhoz tesz jelentést. Ha a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) szükségesnek látja, különösen a székhelyén lévő nagyobb vállalatok kérelmének tárgyalására a vállalat értesítése mellett vizsgálatot tűzhet ki a könyvvezetés helyére is. A helyszíni tárgyalásra az ügy előadóján kívül lehetőleg könyvszakértőt, ilyennek hiányában a könyvvezetésben jártas más tisztviselőt is ki kell küldeni. A tárgyalásról (vizsgálatról) jegyzőkönyvet kell készíteni.

(3) A tárgyalás - esetleg a helyszíni vizsgálat- eredményéhez képest a fizetésre köteles részéről beszolgáltatott, illetőleg a vizsgálat során megállapított adatoknak és általában a fizetésre kötelezett vállalatnál a tárgyévben előreláthatólag felhasználandó üzleti könyvek és könyvelési szabadívek mennyiségére befolyással lévő körülményeknek mérlegelésével, végül a hasonló vállalatok által fizetendő átalányilletéknek is figyelembevételével a pénzügyigazgatóság (Budapesten az illetékkiszabási hivatal és a pénzügyminisztérium kiküldötteiből alakult bizottság) a tárgyévben fizetendő illetékátalány összegére egyességet köt. A R. 280. §-ának (8) bekezdésében megállapított összegnél kisebb illetékátalány fizetésére egyességet kötni nem szabad. Ha az egyesség nem jön létre, a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) az illetékátalány fizetésére irányuló kérelmet határozattal elutasítja.

(4) A megkötött egyesség a fizetésre kötelezettel szemben az aláírással, az állammal szemben azonban csak a pénzügyminisztérium hozzájárulásával válik hatályossá. A pénzügyigazgatóság a megkötött egyességet az ügyre vonatkozó valamennyi irattal együtt haladéktalanul köteles a pénzügyminisztériumhoz hozzájárulás végett felterjeszteni. Az illetékátalány fizetését a pénzügyigazgatóság csak a pénzügyminisztérium hozzájárulásának tudomásulvétele után engedélyezheti. Az engedély megadásáról és a fizetendő illetékátalány összegéről a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) a fizetésre kötelezettet határozattal értesíti. Mind az illetékátalány fizetését engedélyező, mind a kérelmet elutasító (visszautasító) határozat ellen a kézbesítést követő 16 nap alatt lehet a pénzügyminiszterhez fellebbezéssel élni.

(5) Az illetékátalány fizetését a pénzügyigazgatóság (illetékkiszabási hivatal) csak egy teljes naptári évre engedélyezheti. A továbbiakban az illetékátalány fizetésének engedélyezését évről-évre mindig a megelőző évi november hó 15-ig újból kell kérni, az engedélyezési eljárást a következő évre meg kell ismételni. Új vállalat működésének első évére illetékátalány fizetésére engedélyt nem kaphat.

(6) Az egy évre megállapított egyéni illetékátalányt 12 egyenlő havi részletben kell illetéklerovási könyv használatával leróni. Ha a vállalat részére az átalányban fizetés engedélyezéséről szóló jogerős határozatot az év január havának 15. napjáig nem kézbesítik, abban az évben a kézbesítés havának 15. napjáig, ha pedig a kézbesítés a hónap 15. napja után történt, a következő hónap 15. napjáig egyösszegben kell az esedékessé vált havi részleteket leróni.

(7) Az az iparos vagy kereskedő, aki az átalányban fizetés engedélyezését a szabályszerű időben kérte, annak az évnek az első napjától, amelyre az engedélyt kérte, a használatba vett üzleti könyvei (könyvelési szabadívei) után illetéket nem köteles leróni. Ha az egyesség meghiúsul és az átalányban fizetés engedélyezésére irányuló kérelmet a pénzügyi hatóság jogerősen elutasítja, a már esedékessé vált illetéket a jogerős elutasító határozat kézbesítését követő 15 napon belül a határozat felmutatása mellett bírság nélkül lehet pótlólag leróni. A pótlólag felragasztott bélyegeket mind az üzleti könyveken, mind a könyvelési szabadíveken az illetékes állami adóhivatalnál a székesfővárosi pénz ügyigazgatóság bélyegjelző osztályánál) felül kell bélyegeztetni. A felülbélyegzést teljesítő hivatal az üzleti könyvre (könyvelési szabadívre) a következő feljegyzést köteles rávezetni: "Bírság nélkül a 175600/1947. PM rendelet 93. §-a alapján".

(8) Az egyéni illetékátalány hatálya s a korábban használatba vett üzleti könyvek és könyvelési szabadívek illetéke tekintetében a 94. § (9) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.

96. §

Az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek illetékének testületi átalánya

(1) Az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek illetékének testületi átalánnyal megállapítására vonatkozó egyességi tárgyalást csak a pénzügyminiszter előzetes rendelkezésére szabad megindítani. A testületi átalányozás elrendelése végett tehát a pénzügyigazgatóság (Budapesten az illetékkiszabási hivatal) az érdekeltek illetékmentes kérelmére a pénzügyminiszterhez köteles fordulni. Az érdekeltek a testületi átalány megállapítására irányuló kérelmüket érdekképviseleti szerveik útján a pénzügyigazgatósághoz (Budapesten az illetékkiszabási hivatalhoz) minden évre a megelőző évi november hó 15. napjáig nyújthatják be. A tárgyalások lefolytatása után az egyességről szóló jegyzőkönyvet jóváhagyás céljából a pénzügyminiszterhez kell felterjeszteni. A pénzügyminiszter jóváhagyása után a testület vezetőségét (érdekképviseleti szervet) az egyesség elfogadásáról határozattal kell értesíteni. A határozatnak tartalmaznia kell azoknak a vállalatoknak a felsorolását, amelyek a határozat alapján a testületi átalány fizetésére engedélyt kapnak. Ebbe a közösségbe évközben új vállalat nem léphet be.

(2) A testületi átalány fizetésére adott engedély egy teljes naptári évre érvényes. A további évekre tehát az illetékátalány fizetésének engedélyezését az (1) bekezdésben említett határidőben újból kell kérni s az engedélyezési eljárást évről-évre meg kell ismételni.

(3) Az átalány egyénenkinti felosztásának jogerőre emelkedése után a testület vezetősége az átalány egyénenkinti felosztásáról készített lajstromot az illetékes állami adóhivataloknak (Budapesten pedig az illetékkiszabási hivatalnak) tudomásulvétel végett haladéktalanul megküldeni tartozik.

(4) A testület tagjai terhére az egyénenkinti felosztás során megállapított átalány lerovása és az illetékátalányozással kapcsolatos egyéb kérdések szempontjából az előző 95. § (6)-(8) bekezdéseiben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

97. §

A biztosító magánvállalattal kötött szerződés

A R. 301. §-ának (12) bekezdése akként rendelkezik, hogy az idézett § szerint illeték alá eső biztosítással kapcsolatban kiállított okiratokon illetéket leróni nem kell. Ez a rendelkezés csak a R. 301. §-ának (1) bekezdésében említett azokra az okiratokra alkalmazható, amelyeknek illetékét az idézett § rendelkezései szerint illetéklerovási könyv használatával kell leróni.

98. §

A szolgálati szerződés illetéké

(1) Az olyan alkalmazotti jogviszonyban álló munkavállalónak az illetménye (fizetés, bér) után akinek szolgálati viszonya szóbeli vagy írásbeli szerződésen alapul, a R. 183. §-ában szabályozott nyugtailletéken felül a R. 324. §-a szerint járó szerződési illetéket is fizetni kell. A magánvállalatok alkalmazottai a munkaadóval mindig szerződéses viszonyban állanak, ezek illetményei után tehát mindkét illetéket le kell róni. Ugyanez a helyzet a szerződéses viszonyban álló közszolgálati alkalmazottakra nézve is.

(2) A R. 324. §-ának illeték alapjára és a lerovás módjára vonatkozó rendelkezései a R. 183. §-ban foglaltakkal mindenben azonosak. Amennyiben tehát az (1) bekezdésben említett esetekben az alkalmazottak illetményei után nyugtailleték és szerződési illeték is lerovandó, a szerződési illeték tekintetében is a jelen rendelet 79. §-ának a nyugtailleték lerovására megállapított rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) Az alkalmazottak nyugtájának és a szolgálati szerződés illetékének lerovása céljából ugyanazt a kimutatást kell használni s annak alapján a fizetett, illetmények végösszege után a kétféle illeték fejében 1%-ot kell leróni. A lerovást az illetéklerovási könyveben is egy könyvelési lapon kell elkönyvelni.

(4) Ha a R. 324. §-ának (7) bekezdésében szabályozott esetekben a korábban lerótt szerződési illeték beszámításának van helye, a beszámítást csak a szerződési illeték címén 0.5%-kal számított összeg erejéig szabad teljesíteni. Ezen belül is csak annak a munkavállalónak az illetményei után járó illeték erejéig szabad a beszámítást foganatosítani, akivel kötött szerződés után az illetéket korábban kiszabták. A beszámításnál a korábban kiszabott és befizetett illetéknek csak az 1948. évi január hó 1. utáni illetményekre eső részét lehet, folyamatosan figyelembevenni.

99. §

A belföldön előállított játékkártyák illetékének lerovása

(1) A belföldön előállított, belföldi használatra szánt játékkártyák illetékét a kártya előállítója azok forgalombahozatalát megelőzőleg legkésőbb a hivatalos bélyegzés előtt köteles leróni. Csak a R. 340. §-ának (4) bekezdésében szabályozott borítékívbe csomagolt s a R. 341. §-ával szabályozott hivatalos zárjeggyel ellátott és hivatalosan bélyegzett olyan kártyát szabad forgalomba hozni, amelynek illetékét előzetesen lerótták.

(2) Az illeték lerovása céljából a papírból vagy más hasonló anyagból (textil, műselyem) előállított olyan játékkártyákról, amelyeket a R. 340. §-ának (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelő borítékívbe csomagolva hoznak forgalomba, a hivatalos bélyegzésre benyújtás előtt két példányban kiállított bejelentést kell az illetékes állami adóhivatalhoz beterjeszteni. A bejelentésnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

1. a játékkártyagyártó nevét, illetőleg cégét;

2. a gyártás helyét;

3. a bélyegzésre benyújtott játszmák nemét és darabszámát;

4. az egyes játszmák után járó illetéket;

5. a bélyegzésre benyújtott összes játszmák után járó illeték összegét.

(3) A bejelentés szerint járó illetéket az illetékes állami adóhivatal illetékbevételi csekkszámlájára postatakarékpénztári befizetéssel vagy közvetlen fizetéssel kell leróni. Az állami adóhivatal csekkszámlájára teljesített befizetés esetében a befizetésről szóló elismervényt a (2) bekezdésben szabályozott bejelentésekhez kell csatolni. Közvetlen fizetés esetében a befizetett összeget az okirati illetékekre vonatkozó közvetlen fizetési könyvben és naplóban (Kfo) kell bevételezni s a közvetlen fizetési záradékot a bejelentés egyik példányára kell rávezetni. Ezt a példányt a befizetés igazolása céljából a félnek vissza keli adni.

(4) A bejelentésben felsorolt játékkártyák hivatalos bélyegzését csak az azok után járó illeték befizetését igazoló elismervény, illetőleg a közvetlen fizetést igazoló bejelentés beszolgáltatása ellenében szabad teljesíteni.

(5) Az olyan játékkártyák illetéket, amelyek nem papírból, vagy más hasonló anyagból készülnek s ezért a R. 340. §-ának (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nem csomagolhatók és a hivatalos bélyegzést a R. 341. §-ában előírt módon sem lehet rajtuk alkalmazni, a gyártási engedélyben meghatározott időben és módon kell leróni.

100. §

A külföldről behozott játékkártyák illetékének lerovása

(1) A vámkülföldről behozott és belföldi használatra szánt játékkártyák illetékét a belföldre való behozatalkor a vámkezelés alkalmával kell az erre vonatkozó szabályok szerint lerovatni.

(2) Az illeték befizetése céljából a behozott játszmák mennyiségéről, minőségéről és az utánuk járó illeték összegéről az előző 99. § (2) bekezdésben szabályozott módon az illetékes állami adóhivatalhoz bejelentést kell beterjesztem, s annak alapján az illetéket az idézett § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint kell befizettetni. Az illeték befizetése után a behozott játékkártyákat az illetékes vámhatóság hivatalos bélyegzés végett a bélyegzést teljesítő hivatalhoz utalja, amely azokat bélyegzés előtt hivatalos zárjeggyel köteles ellátni. Az illeték befizetése és a kártyák hivatalos bélyegzése előtt a behozott kártyákat a félnek kiadni és forgalomba hozni nem szabad,

(3) Az utasok által az utasforgalomban magukkal hozott és vámmentességben részesített játékkártyák után járó illetéket az utasforgalmat lebonyolító vámhivatalok szedik be és számolják el. Az illeték beszedésére és elszámolására a 21.925/ 1938. Közp. Vámig. és a 171.101/1931. pénzügyminiszteri rendeletekben foglaltak az irányadók.

101. §

A játékkártyailleték visszatérítése

(1) Ha a belföldön előállított játékkártyák az előállító helyiségében vagy szállítás közben használhatatlanná váltak, az azok után befizetett illetéket a R. 337. §-ában felsorolt feltételek fennforgás esetében is csak akkor lehet visszatéríteni, ha a használhatatlanná vált játszmákat a visszatérítésre vonatkozó bejelentéssel együtt beterjesztik. Ha a játszmák teljesen megsemmisültek, ezt a körülményt megfelelő módon igazolni kell.

(2) A pénzügyigazgatóság a visszatérítésre irányuló szabályszerű időben benyújtott bejelentést a tényállás megállapítása és a körülményekhez képest szükséges bizonyítékok megszerzése után véleményes javaslattal a pénzügyminisztériumhoz köteles felterjeszteni. A visszatérítést csak a pénzügyminisztérium előzetes engedélyével szabad elrendelni.

102. §

Játékkártyagyártási pénzügyigazgatósági engedély

(1) A játékkártyagyártáshoz szükséges pénzügyigazgatósági engedély megadását az kérheti, aki az ipartörvény szerint előírt iparengedélyt már megszerezte. A pénzügyigazgatósági engedélyt attól a pénzügyigazgatóságtól kell kérni, amelynek kerületében a játékkártyagyártást gyakorolni kívánják.

(2) A kérvényhez a R. 339. §-ának (3) bekezdésében említett alaprajzon és leíráson kívül a folyamodó vagyoni viszonyait igazoló helyhatósági, továbbá annak igazolására vonatkozó erkölcsi bizonyítványt kell csatolni, hogy a folyamodó adócsalás, jövedéki kihágás, csempészés vagy más, az állam megkárosítására irányuló szándékos cselekményt miatt elítélve nem volt.

(3) A pénzügyigazgatóság az engedély megadása előtt elsősorban azt köteles megállapítani, hogy a R. 339. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint bejelentett helyiségek az ellenőrzés szempontjából megfelelők-e. Az engedélyt csak akkor szabad megadni, ha a gyártás céljaira szolgáló helyiségek megfelelőek, a gyártás folytatásához szükséges anyagi előfeltételek fennforognak és a folyamodó megbízhatósága nem esik kifogás alá.

(4) A pénzügyigazgatóság csak olyan játékkártyák gyártására adhat engedélyt, amelyek papirosból vagy más hasonló anyagból készülnek s azokat a R. 340.§-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően úgy lehet csomagolni, hogy rajtuk a R. 341. §-ában szabályozott hivatalos bélyegzés alkalmazható. Az engedélyt ilyenkor is csak abban az esetben szabad megadni, ha a pénzügyigazgatóság a kártyák hivatalos bélyegzéséhez szükséges jelzőgéppel rendelkezik. Ennek hiányában a pénzügyminisztériumtól az engedély megadásához való hozzájárulást és a hivatalos bélyegzéshez szükséges jelzőgép rendelkezésre bocsátását kell kérni. Ha ellenben fémből, celluloidból, kőből vagy más olyan anyagból készült játékkártya gyártáséra kérnek engedélyt, amelyre a bélyegzést a R. 341. §-ában előírt módon nem lehet alkalmazni, a pénzügyigazgatóság az engedély megadása előtt minden esetben, a pénzügyminisztérium hozzájárulását köteles kérni.

(5) A pénzügyigazgatóság a játékkártyagyártási engedélyt a vonatkozó jóváhagyott alaprajzokkal és leírásokkal a területileg illetékes pénzügyőri felügyelőség útján kézbesítteti.

(6) A pénzügyőri felügyelőség parancsnoka az (5) bekezdés szerint kiadott alaprajzokról és leírásokról a kártyagyárossal egy másolatot készíttet és 8 napon belül a kártyagyárat a helyszínen megvizsgálja. A helyszíni vizsgálat eredményéről három példányban leletjegyzőkönyvet kell készíteni.

(7) A leletjegyzőkönyvben az ellenőrzés szempontjából figyelembe veendő minden adatot fel kell venni. A leletjegyzőkönyvnek minden esetben tartalmaznia kell:

1. a kártyagyáros, valamint felelős alkalmazottja (üzemvezetője) nevét és lakóhelyét;

2. a gyár vagy üzem pontos telephelyét;

3. a még hivatalosan nem bélyegzett és a már bélyegzett kártyák raktárának, az eladási helyiségnek, valamint annak a helyiségnek a megjelölését, amelyben a hivatalos bélyegzésre szolgáló jelzőgépet tartják;

4. azoknak a helyiségeknek a megjelölését, amelyekben az előírt hivatalos feljegyzéseket és jóváhagyott mintajátszmákat, valamint a leletjegyzőkönyv jóváhagyott példányát tartják;

5. a személy- és áruforgalom céljaira szolgáló kapu megjelölését.

(8) A leletjegyzőkönyvben a kártyagyáros és felelős alkalmazottja (üzemvezetője) kötelesek kijelentem, hogy a fennálló és a netán később kiadandó ellenőrzési szabályoknak alávetik magukat A leletjegyzőkönyvet a kártyagyáros és felelős alkalmazottja (üzemvezetője) aláírni kötelesek.

(9) Az alaprajzok és leírások egy-egy példányát, valamint a pénzügyigazgatósági engedély egy-egy másolatát a leletjegyzőkönyvhöz kell fűzni.

(10) A pénzügyőri felügyelőség parancsnoka a leletjegyzőkönyveket felülvizsgálat végett a pénzügyigazgatósághoz terjeszti fel, s a pénzügyigazgatóság azokat hivatalos szemle útján a helyszínen felülvizsgálni köteles. Ha a felülvizsgálat során az előírt rendelkezésekbe ütköző hiányt vagy a jóváhagyott alaprajzoktól és leírásoktól eltérést állapítanak meg, a kártyagyárost a hiány záros határidőn belüli pótlására, illetőleg az eltérés helyesbítésére kell felhívni. A helyesnek talált, illetőleg a megfelelő pótlások után helyesbített leletjegyzőkönyv minden példányát jóváhagyási záradékkal kell ellátni. A jóváhagyott leletjegyzőkönyv egyik példánya az illetékes pénzügyőri felügyelőség, másik példánya a pénzügyigazgatóság, harmadik példánya pedig a kártyagyáros őrizetében marad.

(11) A jóváhagyott leltjegyzőkönyv mindaddig érvényes, amíg az üzem vagy gyár állagában (helyzetében) bekövetkezett lényeges változások új leletjegyzőkönyv felvételét nem teszik szükségessé. Kisebb változásokról pótleletjegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az eredeti leletjegyzőkönyvhöz kell csatolni.

(12) A leletjegyzőkönyvben felvett adatok közül a felelős alkalmazott (üzemvezető) személyében bekövetkezett változást a kártyagyáros utólagosan, minden más változást pedig előzetesen bejelenteni köteles. Az előzetes bejelentés alá eső változásokat csak az erre vonatkozó pénzügy-igazgatósági engedély, illetőleg tudomásulvétel után szabad foganatosítani.

103. §

Játékkártyaképek nyomdai előállításának engedélyezése

(1) A R. 339. §-ának (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a játékkártyákat csak a bejelentett gyártási helyiségekben szabad előállítani, azokon kívül az idézett § (1) bekezdésében előírt külön engedély alapján egyedül a kártyaképek nyomdai előállítása gyakorolható.

(2) A kártyaképeknek a gyártási helyiségeken kívüli nyomdai előállítására vonatkozó engedély kérése és megadása tekintetében az előző 102. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ha a nyomdatulajdonos üzeme nem a kártyagyáros telephelye szerint illetékes pénzügyigazgatóság kerületébe tartozik, az engedélyt a nyomdatulajdonos üzeme szerint illetékes pénzügyigazgatóság a kártyagyáros telephelye szerint illetékes pénzügyigazgatóság véleménye alapján, azzal egyetértőleg adhatja meg.

(3) A kártyaképet előállító nyomdavállalat a kártyaképek nyomásának megkezdése előtt - legalább 48 órával korábban - az illetékes pénzügyőri felügyelőség parancsnokához két példányú bejelentést köteles benyújtani, amelynek egyik példányát záradékolva a bejelentés igazolásául vissza kell adni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a megbízó kártyagyár megnevezését és telephelyét, az előállítandó kártyaképek leírását és mennyiségét, az előállító nyomdavállalat megnevezését és üzemének helyét, valamint napi üzemi munkaidejét, végül annak megjelölését, hogy a kártyaképek előállítása előreláthatólag hány munkanapon át tart.

(4) A kártyaképek nyomása csak állandó pénzügyőri felügyelet mellet történhetik. Az állandó felügyelet költségeit - megegyezés szerint -vagy a kártyaképet előállító nyomdavállalat, vagy pedig a megbízó kártyagyár köteles viselni. Az állandó felügyeletre kirendelt pénzügyőr pontos feljegyzést köteles vezetni az előállított kártyaképekről (kartonokról), valamint a megbízó kártyagyárba beszállított mennyiségről.

(5) A nyomdavállalat által elkészített kártyaképeket szétdarabolni nem szabad, azokat egész ívekben (kartonokban) kell a kártyagyárba beszállítani.

(6) A kártyaképek nyomómintáit (klisséit) a kártyaképek nyomásának befejezése után a nyomdavállalattól vagy a megbízó kártyagyárba kell visszaszállítani, vagy pedig az illetékes pénzügyőri felügyelőség parancsnokánál hivatalos zár alatt kell raktározni.

104. §

A játékkártyák mintapéldányai

(1) Az előállítani szándékolt játékkártyáról a R. 340. §-ánák (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint beszolgáltatandó két mintajátszma borítékíveire s minden egyes lapjára a gyáros nevét és telephelyét, a játszma nemét és mintáját, valamint a lápok számát rá kell vezetni s azokat a pénzügyigazgatóság hivatalos pecsétjével és aláírásával, valamint a kártyagyáros cégbélyegzőjével és aláírásával kell ellátni. Ennek megtörténte után mindkét játszmára a R. 340. §-ának (2) bekezdésében szabályozott jóváhagyási záradékot kell rávezetni.

(2) Záradékolás után mindkét játszma lapjait és a hozzájuk tartozó borítékívet tágan hagyott erős fonállal össze kell fűzni és a fonal két végét a borítékíven hivatalos bélyegző rányomásával pecsétviasszal meg kell rögzíteni. A jóváhagyott és összefűzött egyik mintapéldányt a kártyagyárosnak, a másik példányt pedig a hivatalos bélyegzést teljesítő hivatalnak kell kiadni.

(3) A kártyagyártó csak olyan játékkártyát állíthat elő. amelynek jóváhagyott mintapéldányát a pénzügyigazgatóság részére kiadta. A mintapéldányt a gyáros megőrizni köteles.

(4) A hivatalos bélyegzést teljesítő hivatal a részére kiadott mintajátszmákról nyilvántartást vezetni s azokat a nyilvántartás mellékletéként zár alatt megőrizni köteles. Csak olyan játékkártyákat szabad hivatalos bélyegzéssel ellátni, amelyeknek mintapéldányait a pénzügyigazgatóság a hivatal részére kiadta s azokat a nyilvántartás mellékleteként őrzik.

105. §

A játékkártyák csomagolása

(1) A papírból vagy más hasonló anyagból előállított játékkártyákat hivatalos bélyegzés előtt játszmánkint a R. 340. §-ának (4) és (5) bekezdéseiben előírt szabályoknak megfelelő borítékívbe kell csomagolni. A borítékíven a R. 340. §-ának (5) bekezdésében előírt két köralakú nyílást úgy kell elhelyezni, hogy az egyik nyílás a R. 340. §-ának (3) bekezdése szerint alkalmazandó cégbélyegző, a másik pedig a hivatalos bélyeg benyomásának helye fölé kerüljön.

(2) A. fémből, celluloidból, kőből vagy más olyan anyagból készült játékkártyákat, amelyekre a szabályszerű jelzőgéppel hivatalos bélyegzést nem lehet alkalmazni, ugyancsak a R. 340. §-ának (4) bekezdésében szabályozott borítékívbe kell csomagolni. Az ilyen kártyajátszmákon a bélyegző alkalmazása és az ezzel kapcsolatos különleges csomagolási eljárás tekintetében a gyártási engedélyben esetenkint kell rendelkezni.

106. §

A hivatalos zárjegyek alkalmazása és kezelése

(1) A szabályszerűen becsomagolt játékkártya játszmákra a R. 341. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó zárjegyet a borítékívre úgy kell felragasztani, hogy az a boríték nyitott oldalát fedje s ha a borítékív két köralakú nyílással van ellátva, a zárjegy két vége lehetőleg közel essék a másik oldalon levő nyílásokhoz. Ha a zárjegy két vége a borítékív nyílásait is elfedné, a zárjegy két végének felesleges részeit le kell vágni.

(2) A R. 341. §-ának (1) bekezdése szerint a zárjegyre alkalmazandó cégbélyegzőt a zárjegy középső részén olymódon kell lenyomni, hogy a bélyegző fele a zárjegy baloldalára, másik fele pedig a borítékívre essék.

(3) A hivatalos zárjegyeket az állami nyomda az egyes kártyailletéktételeknek megfelelő címletekben állítja elő, s azokat a pénzügyigazgatóság, illetőleg a hivatalos bélyegzés teljesítésével általa megbízott hivatal a szigorú számadású nyomtatványokra megállapított szabályok szerint szerzi be és kezeli.

(4) A hivatalos zárjegyeket a kártyagyáros igénylése alapján elismervény ellenében ingyen kell kiszolgáltatni. A kiszolgáltatott zárjegyek címletek szerinti mennyiségéről a kártyagyáros részére kiszolgáltatási jegyzéket kell adni.

(5) A kártyagyáros a kiszolgáltatott, valamint a felhasznált zárjegyekről az illetékes pénzügyigazgatóságtól beszerzendő minta szerinti számadást köteles vezetni. A kiszolgáltatási jegyzéket a számadás mellékleteként kell megőrizni.

(6) Használatbavétel előtt, vagy ha a zárjegyet már a borítékívre felragasztották, a hivatalos bélyegzés előtt megsértett vagy megrongált zárjegyeket a pénzügyigazgatósághoz előterjesztendő - illetékmentes - kérelem alapján ingyen újakkal lehet kicserélni. A kicserélésnek akkor is helye van, ha a hivatalos bélyegjelzés lenyomata hibás és emiatt a bélyegzett kártyalapot meg kell semmisíteni. Ilyenkor a hibásan bélyegzett kártyalapot a játszmából ki kell venni s azt a borítékívvel és a ráragasztott zárjeggyel együtt a bélyegzést teljesítő hivatal visszatartja, a többi kártyalapokat pedig az új zárjegyekkel együtt a kártyagyárosnak kiadja. A kicserélésre beszolgáltatott sérült, illetőleg a hibásán bélyegzett játszmákból a borítékívvel visszatartott zárjegyeket, valamint a hibásan bélyegzett kártyalapokat a zárjegyekről vezetett számadásnak a mellékleteként kell megőrizni.

(7) Ha a kártyagyárosnak kiszolgáltatott hivatalos zárjegyek felhasználás előtt teljesen megsemmisülnek, ezt a körülményt az illetékes pénzügyigazgatósághoz két napon belül be kell jelenteni. Ha a zárjegyek megsemmisülése igazolt baleset következtében történt, azokat pénzügyigazgatósági határozattal az (5) bekezdés szerint vezetett számadásban kiadásba kell helyeztetni. Ha ellenben a megsemmisülést elkésetten jelentették be, vagy a zárjegyek szándékosság vagy mulasztás folytán semmisültek meg, illetőleg vesztek el, a megfelelő büntető eljárást kell megindítani.

107. §

A játékkártyák hivatalos bélyegzése

(1) A játékkártyák hivatalos bélyegzését a pénzügyigazgatóság, illetőleg az általa kijelölt hivatal az erre a célra szolgáló számolószerkezettel ellátott jelzőgéppel köteles végezni.

(2) A 18 mm átmérőjű bélyegjelzés két zöldszínű kör közepében vörös színű magyar címert ábrázol, a két körön belül zöldszínű "kártyabélyeg" körirat van, amelynek elején és végén egy-egy kis ékítmény, ezek között pedig a magyar címer alatt egy arab számjegy látható.

(3) A jelzőgép bélyegzőjét a bélyegzendő kártyajátszmák következő lapjaira kell rányomni:

1. magyar (helvét) kártyáknál a tökhetesre;

2. coeur (vörös) ászt tartalmazó játszmáknál a coeur ászra;

3. quittli kártyáknál az 1. számmal ellátott kártyalapra;

4. alakjátékra (u. n. szemfényvesztésre) használt kártyáknál, amelyekben coeur ász nincsen, a meglevő ászok egyikére, ilyenek hiányában pedig olyan kártyalapra, amelyen bélyegjelzés és a cégbélyegző számára megfelelő hely van;

5. olyan játszmáknál, amelyekben a bélyegjelzés rányomására megfelelő hely nincsen, a pénzügyminisztérium által esetenkint megállapított kártyalapra.

(4) A nem papírból vagy más hasonló anyagból készült olyan játékkártyák hivatalos bélyegzésére vonatkozó eljárást, amelyeket az (1) bekezdésben szabályozott jelzőgéppel felülbélyegezni nem lehet, a gyártási engedély megadásakor a pénzügyminisztérium esetenkint állapítja meg.

108. §

A játékkártya üzletszerű, árusítása

(1) Játékkártya üzletszerű árusításával csak az ipartörvény értelmében előírt iparigazolvány alapján szabad foglalkozni. Ezenfelül az árusítás megkezdéséhez és folytatásához csupán a R. 343. §-ának (1) bekezdésében szabályozott bejelentés szükséges.

(2) A pénzügyigazgatóság a játékkártya üzletszerű árusítására vonatkozó bejelentésekről nyilvántartást vezetni, s a kártyaárus nevét és üzlethelyiségének helyét a vonatkozó szabályok szerint előírt szemlejegyzékbe feljegyzés végett a pénzügyőrséggel esetenkint közölni köteles.

(3) A R. 343. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a játékkártyaárus a játékkártya eladására szolgáló helyiségben csak játszmákba osztott, csomagolt, hivatalos zárjeggyel ellátott és szabályszerűen bélyegzett játékkár-

lyukat tarthat és árusíthat. A játékkártyaárus a játékkártyák beszerzésekor köteles megállapítani, hogy az átvett játékkártyák ezeknek az előírásoknak megfelelnek-e. Az előírásoknak meg nem felelő játékkártyákat az átvételtől számított két napon belül az illetékes pénzügyőri szakasznak be kell jelenteni, mert a kártyaárus csak így mentesülhet az esetleges bűntető következmények alól.

109. §

A játékkártyák gyártásával és forgalombahozatalával kapcsolatban vezetendő nyilvántartások

(1) A játékkártyagyártó az általa előállított, de még hivatalosan nem bélyegzett s az ilyen kártyák raktározására szolgáló helyiségbe beszállított kész játékkártyákról bevételi számadást, ezeknek felhasználásáról kiadási számadást, a már hivatalosan bélyegzett kártyák elhelyezésére szolgáló raktárba szállított kártyákról bevételi számadást s azok eladásáról vagy kiszállításáról kiadási számadást köteles vezetni. A számadásokat az illetékes pénzügyigazgatóságtól beszerzendő minták szerint a játékkártyagyártó köteles előállítani.

(2) Ha a játékkártyagyártó a kártyaképeket engedély alapján más vállalkozóval állíttatja elő, a megrendelt kártyaképekről számadást köteles vezetni, amelynek baloldalán a megrendeléseket, jobboldalán pedig a szállított kártyaképek mennyiségét kell bevezetni. Ugyanilyen számadást köteles vezetni a kártyaképeket előállító vállalat a tőle megrendelt és általa elkészített, valamint a kártyagyárba szállított kártyaképekről is.

(3) A játékkártya elárusító az általa eladás céljából beszerzett játékkártyákról beszerzési könyvet köteles vezetni. A beszerzési könyvbe a szállítás sorrendjében a játékkártyák átvételének időpontját, a játékkártyákat szállító gyáros vagy cég nevét és telephelyét, a játszmák nemét és mennyiségét pontosan be kell jegyezni s a beszerzésre vonatkozó számlákat, fuvarleveleket stb. a beszerzési könyvhöz kell csatolni. A beszerzési könyvet és mellékleteit öt éven át meg kell őrizni. A játékkártya elárusító az általa eladott kártyákról nyilvántartást nem köteles vezetni.

(4) Az (1) bekezdésben szabályozott számadások, valamint a jelen rendelet 106. §-ának (5) bekezdése szerint a felhasznált zárjegyekről vezetendő számadás mintáját külön rendeletben közlöm.

110. §

Hivatalos ellenőrzés

A játékkártya előállítására és árusítására vonatkozó jogszabályok betartásának, valamint az illeték lerovásának ellenőrzése tekintetében a R. 98. §-ában foglalt, valamint a jövedéki ellenőrzésre megállapított rendelkezések az irányadók.

111. §

Tisztított kártyazárjegyek beszerzése

A játékkártya tisztítás illetékének lerovására szolgáló tisztított kártyazárjegyeket 100 darabot tartalmazó kötegekben a postahivatalok árusítják.

IV. FEJEZET

Törvénykezési illetékek

112. §

Az illeték alapja értékelhető igénynél

(1) A R. 357. §-ának (3) bekezdése esetében a bíróság értékmegállapításától kezdődően a perben felmerülő valamennyi illeték alapja, a bíróság által megállapított érték, bár a Pp-nak a pertárgy értékelésére vonatkozó szabályai és az azt kiegészítő és módosító rendelkezések a R-nek az értékelésre vonatkozó szabályaitól jelenleg részben, eltérnek.

(2) A R. 357. §-anak (6) bekezdése esetében az eljárás során felmerülő minden illetéket a járásbírósági eljárásban 5.000 Ft, a törvényszéki eljárásban 15.000 Ft alapján kell leróni, azonban az eljárás befejezése után az állami adóhivatal a megküldött bírói határozat kapcsán vizsgálni köteles, hogy az érték megfelelő volt-e vagy sem.

(3) Az érték megállapításánál a R. 357. §-ának mind a (4), mind a (8) bekezdése rendelkezései szerint a R-nek az értékelésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, tehát a Pp-nek és az azt kiegészítő és módosító rendelkezéseknek az értékelésre vonatkozó szabályai az adóhivatal értékelése esetén nem vehetők figyelembe.

113. §

Az illeték alapja a meg nem becsülhető értékű igénynél

Ha a határozati (egyességi) illeték kiszabásakor kitűnik, hogy a per vagy eljárás tárgyának értéke megbecsülhető, az illetékeket azonban a R. 358. §-a alapján rótták le, az adóhivatal a határozati (egyességi) illeték alapjául szolgáló értéket a R-nek az értékelésre vonatkozó általános szabályai szerint megállapítani köteles.

114. §

Az illeték viszontkeresetnél

(1) A R. 360. §-ának az a rendelkezése, hogy kereset és viszontkereset esetében az illetékeket a kereseti és viszontkereseti követelés után külön-külön le kell róni, az eljárás során felmerülő minden illetékre vonatkozik.

(2) Ha a beadvány, jegyzőkönyv és egyéb irat mind a keresetre, mind a viszontkeresetre vonatkozik, az illetéket a kereseti és viszontkereseti követelés értéke után külön-külön le kell róni, ha azonban a beadvány, jegyzőkönyv és egyéb irat csak a keresetre, vagy csak a viszontkeresetre vonatkozik, az illetéket csak a kereseti vagy csak a viszontkereseti követelés értéke után kell leróni.

115. §

A pertárgy értékének változása

(1) A R. 361. §-ának rendelkezéseit csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a per tárgyának értéke keresetváltoztatás (Pp. 188. és 189. §) folytán változik.

(2) Ha a per tárgya változatlan marad, az illeték alapjául a keresetlevél beadása napján fennállott értéket kell venni, még abban az esetben is, ha a pertárgy értéke a kereset beadása után bekövetkezett esemény folytán változik (pl. a perelt részvények értéke emelkedik, vagy csökken), vagyis ilyen esetben az illeték alapjául szolgáló pertárgy értéket sem felemelni, sem leszállítani nem lehet.

116. §

A csődtömeggondnok és a kényszerfelszámoló illetékmentessége

(1) A R. 365. § (1) bekezdés 1. pontjának az a rendelkezése, hogy a csődtömeggondnok, a csődperekben a csődtömegre vonatkozó minden tárgyalásra és iratra nézve mentes a törvénykezési illeték alól, csak a csődeljárásra (R. 403. § (1) bek.) vonatkozik. A csődeljárásból felmerülő külön perekre (R. 403. § (2) bek) azonban az illetékmentesség nem terjed ki.

(2) A csődtömeggondnok részére megállapított illetékmentesség a kényszerfelszámolót is megilleti, mert a kényszerfelszámolás elrendelésének joghatálya ugyanaz, mint a csődnyitásnak, a kényszerfelszámolási eljárás joghatálya pedig azonos a csődeljárás joghatályával.

117. §

A szegénységi jog alapján nyert illetékmentesség feltüntetése a beadványon

(1) A R. 366. §-ának rendelkezései értelmében szegénységi jogon teljes illetékmentességben részesült fél minden általa benyújtott beadványon feltüntetni köteles, hogy "Szegénységi jogon illetékmentes".

(2) A szegénységi jogon részleges illetékmentességben részesült fél pedig az általa benyújtott beadványokon köteles feltüntetni, hogy "Részleges szegénységi jogon 25, 50 vagy 75%-ban illetékmentes".

(3) Azon az iraton, amelyet nem a fél nyújt be, hanem a bíróság készít, a megfelelő jelzést a bírósági iroda köteles feljegyezni.

118. §

Pártfogó ügyvéd által képviselt részleges szegénységi jogban részesült fél illetékkötelezettsége

A R. 368. §-ának (2) bekezdése értelmében a pártfogó ügyvéd által képviselt, részleges szegénységi jogban részesült fél, ha részben pervesztes, a pervesztességének arányában rá eső, de legfeljebb a feljegyzett illetékből őt terhelő (R. 366. § (2) bek.) illetéket kiszabás alapján megfizetni köteles. A pártfogó ügyvéd által képviselt, részleges szegénységi jogban részesült, részben pervesztes fél tehát nem fizethet több illetéket, mint amennyit akkor kellene lerónia, ha a bíróság részére pártfogó ügyvédet nem rendelt volna ki, vagyis 25%-os illetékmentesség esetében legfeljebb a részéről feljegyzett illeték 75%-át, 50%-os illetékmentesség esetében legfeljebb a részéről feljegyzett illeték 50%-át, végül 75%-os illetékmentesség esetében legfeljebb a részéről feljegyzett illeték 25%-át. Azt a további rendelkezést pedig, hogyha a pártfogó ügyvéd által képviselt részleges szegénységi jogban részesült fél egészen pervesztes, a feljegyzett illetéknek őt terhelő részét kiszabás alapján megfizetni köteles, úgy kell értelmezni, hogy a pártfogó ügyvéd által képviselt, részleges szegénységi jogban részesült, egészen pervesztes fél a részéről feljegyzett illetéknek azt a részét köteles megfizetni, amelyre részleges illetékmentessége nem terjed ki, tehát ha 25%-os illetékmentességben részesült, a részéről feljegyzett illeték 75%-át, ha 50%-os illetékmentességben részesült, a részéről feljegyzett illeték 50%-át, ha pedig 75%-os illetékmentességben részesült, a részéről feljegyzett illeték 25%-át. Ezek szerint a pártfogó ügyvéd által képviselt, részleges szegénységi jogban részesült felet a feljegyzett illetékből legfeljebb csak a saját magáért lerovandó illetéknek az a része terheli, amelyre a részleges illetékmentesség nem terjed ki, s amelyet ha nem pártfogó ügyvéd képviselné, bélyeggel kellene lerónia.

119. §

A melléklet és a jelzet illetéke

A R. 382. §-ában a mellékletre és a felzetre megállapított illeték a R. 32. §-a (1) bekezdésének rendelkezései szerint a melléklet és a felzet első példányának első ívére jár. Az első példány többi ive, valamint a többi példány minden ive a R. 363. §-ában megállapított illeték alá esik, az egyes ívek illetéke azonban nem lehet több az első példány első ívére járó illetéknél.

120. §

A külön irat és szakértői vélemény illetéke

A R. 383. §-ában a külön iratra, szakértői véleményre és külön jegyzőkönyvre megállapított illeték a R. 32. §-a (1) bekezdésének rendelkezései szerint a külön irat, szakértői vélemény és külön jegyzőkönyv első példányának első ívére jár. Az első példány többi ive, valamint a többi példány minden ive a R. 363. §-ában megállapított illeték alá esik.

121. §

A határozat illetékének általános mértéke

A R. 388. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásánál az alábbiak szerint kell eljárni:

1. Ha a per- vagy eljárás tárgyának értéke 2.000 forintnál nem több, minden egész vagy megkezdett 100 Ft után. 2 Ft 50 f illetéket kell bélyeggel leróni. Pl.: A pertárgy értéke 1.030 Ft. A bélyeggel lerovandó illeték 17x2.50 Ft = 42 Ft 50 fillér.

2. Ha a per- vagy eljárás tárgyának értéke 2:000 forintnál több, az egész érték után a százalékos illeték jár. Pl.: a) A. pertárgy értéke 15.000 Ft. Az illeték 15.000 Ft után 3% = 450 Ft, ebből 50 forintot bélyeggel kell leróni, kiszabás alapján fizetendő tehát 400 Ft. b) A pertárgy értéke 42.500 Ft. Az illeték 42.500 Ft után 3.5% = 1.487 Ft 50 f, ebből bélyeggel kell leróni 50 forintot, kiszabás alapján fizetendő tehát 1.437 Ft 50 f. c) A pertárgy értéke 56.000 Ft. Az illeték 56.000 Ft után 4% = 2.240 Ft. ebből bélyeggel kell leróni 50 forintot, kiszabás alapján fizetendő tehát 2.190 Ft.

122. §

A törvénykezési illeték, átalányban lerovása

(1) A R. 400. §-ában szabályozott illetékátalány lerovásának kötelezettsége a Pp. nyolcadik címében (588-605. §) szabályozott fizetési meghagyásos eljárásra, továbbá a kilencedik címében (606-620. §) szabályozott váltó, kereskedelmi utalvány, kötelezőjegy és csekk alapján indított meghagyásos eljárásokra vonatkozik.

(2) Ha a meghagyásos eljárás tárgyának értéke 1.000 forintot meghalad, a törvénykezési illetékeket az általános szabályok szerint kell leróni, átalányban való lerovásnak tehát helye nincs.

(3) A R. 400. §-a az 1.000 forintot meg nem haladó meghagyásos eljárásokat az illetékátalány lerovása szempontjából négy eljárási szakaszra osztja és mindegyikre külön-külön illetékátalány lerovási kötelezettséget állapít meg. Az egyes eljárási szakaszokra meghatározott illetékátalányt csak akkor kell leróni, amikor az eljárásnak az a szakasza megkezdődik.

(4) Az I. átalányösszeg alá eső eljárási szakasz a meghagyás kibocsátására irányuló kérelem előterjesztésekor kezdődik és tart mindaddig, amíg a meghagyás ellen az adós, illetőleg az alperes ellentmondást, vagy kifogást nem terjeszt elő.

(5) A II. átalányösszeg alá eső eljárási szakasz az ellentmondás vagy kifogás előterjesztésétől a perfelvételi tárgyalás megkezdéséig tart. A hiánypótlás végett visszaadott kérelem újabb beadása, az ellentmondást vagy kifogást módosító vagy visszavonó kérvény is a II. eljárási szakaszba tartozik.

(6) A III. átalányösszeg alá eső eljárási szakasz a perfelvételi tárgyalás megkezdésekor veszi kezdetét és tart az első bírói eljárás befejezéséig beleértve az első bírói határozatot is.

(7) A IV. átalányösszeg alá eső eljárási szakasz a fellebbezés előterjesztésekor kezdődik és tart az eljárás befejezéséig.

(8) Ha a bíróság ugyanabban az eljárásban a III. átalányösszeg alá eső eljárási szakaszt a fellebbezési bíróság rendelkezése folytán újból folytatja, az újabb eljárásért az illetékátalányt mégegyszer leróni nem kell.

(9) Pertársaság esetében, ha két vagy több felperes egy beadványban vagy jegyzőkönyvben (feljegyzésben) kéri a fizetési meghagyás kibocsátását, valamint ha két vagy több alperes egy beadványban vagy jegyzőkönyvben (feljegyzésben) terjeszti elő az ellentmondást vagy kifogást, úgyszintén ha két, vagy több felperes, illetőleg két vagy több alperes egy beadványban vagy jegyzőkönyvben nyújtja be a fellebbezést, az illetékátalányt csak egyszeresen kell leróni. Ha azonban a felek a felsorolt s az eljárási szakaszt megindító valamely kérelmet külön terjesztenek elő, az illetékátalányt minden külön előterjesztett kérelem után külön kell leróni.

(10) Az eljárási szakaszra megállapított illetékátalány lerovása után az ugyanabban a szakaszban előterjesztett olyan további beadványokra (iratokra, kérelmekre), amelyek nem minősülnek a R. 400. §-a értelmében átalány alá eső beadványnak, illetéket leróni nem kell abban az esetben sem, ha azt olyan peres fél nyújtja be, aki illetékátalányt azért nem rótt le, mert azt a pertársa lerótta.

(11) A R. 400. §-ának (7) bekezdése az illetékátalány alól kiveszi az eljárás folyamán hozott végzések elleni felfolyamodások illetékét. Az ilyen felfolyamodásokon tehát az általános szabályok szerint járó illetéket kell leróni, tekintet nélkül arra, hogy a folyamatban levő eljárási (per-) szakaszra a megállapított illetékátalány lerovatott. Úgyszintén le kell róni az általános szabályok szerint járó illetéket minden olyan kérelem után is, amely nem tartozik az eljárás, illetőleg az abból keletkezett per keretébe. Ilyen kérelmek - a R. 400. §-ának (8) bekezdésében példaképpen említett végrehajtási kérelmen felül -pl. a bírói letét elfogadása iránt előterjesztett kérelem, továbbá az 1912: LIV. tc. 18. §-a alapján az ügyvéd díjának és kiadásainak megállapítása iránt előterjesztett kérelem is. Az irat kiadására irányuló kérelem csak akkor esik illeték alá, ha a kérelmet az eljárás (per) befejezése után terjesztik elő. A kicsomózási kérelem ellenben minden esetben illetékköteles. A jogszabályok értelmében okirati vagy jogügyleti illeték alá eső irat, illetőleg jogügylet után az illetéket az illetékátalánytól függetlenül le kell róni.

(12) A R. 364. és 366. §-ában foglalt rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell az illetékátalány alá eső eljárásokban és az azokból keletkezett perekben is, ilyenkor azonban a bélyegjegyzékbe azoknak az illetékátalányoknak összegét kell felvenni, amelyeket a felek az illetékfeljegyzési jogosultság folytán nem róttak le. A bélyegjegyzék alapján történő illetékkiszabásnál a feljegyzett átalányösszegekből kell kiindulni, minden egyéb vonatkozásban azonban a törvénykezési illetékre érvényes általános szabályokat kell alkalmazni.

(13) Ha a bíróság az illetékátalány egész összegének lerovása nélkül a fizetési meghagyást a R. 77. §-ának rendelkezése ellenére mégis kibocsátja, a hiányzó illetékátalányról hivatalos leletet kell felvenni. A hivatalos lelet alapján azonban a lerovásra kötelezettől csak a le nem rótt illetékátalány egyszeres összegét lehet követelni.

(14) A R. 77. §-a (5) bekezdésének a hivatalos lelet felvételét tiltó rendelkezése csak az illetékátalány alá eső beadvány visszaadása vagy visszautasítása esetére vonatkozik. Azonban az átalány alá nem eső beadványok törvénykezési illetékének, valamint az okirati illetékkötelezettség alá eső egyéb iratok illetékének hiánya esetén a hivatalos leletet fel kell venni s az illetéket az általános szabályok szerint felemelt mérvben kell követelni.

(15) A lerótt illetékátalánynak azt a részét, amely meghaladja a szabály szerint járó átalányösszeget, mint tartozatlan lerovást a jogosult kérelmére vissza kell téríteni. A kereseti kérelem leszállítása, illetőleg a pertárgy értékének a bíróság megállapítása folytán való csökkenése csak annak a perszakasznak illetékátalánya szempontjából marad figyelmen kívül, amelyben a leszállítás, illetőleg bírói megállapítás történt, ellenben a leszállítást, illetőleg csökkenést követő új perszakaszban lerovandó illetékátalány már a leszállított, illetőleg megállapított értékhez igazodik.

(16) A kereseti kérelemnek 1.000 forintnál nem nagyobb összegre való felemelése esetében a már lerótt és a folyamatban levő perszakaszra a felemelés folytán járó illetékátalányösszegek közötti különbözetet pótlólag le kell róni. A különbözetet le kell róni abban az esetben is, ha a bíróság a per tárgyának értékét a kereseti kérelemnél nagyobb, de 1.000 forintot meg nem haladó összegben állapítja meg. A lerovás elmulasztása miatt hivatalos leletet csak akkor lehet és kell felvenni, ha a bíróság a kereseti kérelem felemelését a R. 400. §-ának (11) bekezdésében foglalt rendelkezések ellenére figyelembe vette. A hivatalos lelet alapján a lerovásra kötelezettől csak a hiányt lehet követelni.

(17) A kereseti kérelemnek 1.000 forintot meghaladó összegre való felemelése esetében, illetőleg ha a bíróság a per tárgyának értékét 1.000 forintot meghaladó összegben állapítja meg, a per illetékátalány alá tartozónak többé nem tekinthető, s a felemelés bejelentését, illetőleg a pertárgy értékének bírói megállapítását tartalmazó irat (beadvány vagy jegyzőkönyv) és az ezután keletkező iratok és határozatok után a per további folyamán az általános szabályok szerint járó illetéket kell leróni még abban az esetben is, ha a felperes a kereseti kérelmét időközben 1.000 forintot meg nem haladó összegre szállítja le, vagy a per tárgyának értéke a bíróság újabb megállapítása folytán 1.000 forintot meg nem haladó összegre csökken.

(18) Több pernek közös tárgyalás és eldöntés végett való egyesítése esetében az illetékátalány, illetőleg az illeték lerovása szempontjából mindegyik pert, úgyszintén az illetékátalány alá eső eljárás folyamán indított főbeavatkozási pert, új keresetet vagy viszontkeresetet önálló pernek kell tekinteni. Ennélfogva, ha a bíróság két vagy több átalány alá eső pert egyesít, az illetékátalányt mindegyik perben külön-külön kell leróni. Átalány alá eső pernek átalány alá nem eső perrel való egyesítése esetében pedig az előbbiben az illetékátalányt, az utóbbiban az általános szabályok szerinti illetékeket kell leróni.

(19) Ha illetékátalány alá eső eljárás folyamán főbeavatkozási pert indítanak, továbbá, ha új keresetet vagy viszontkeresetet támasztanak, az illetékátalány összegén felül le kell róni a főbeavatkozási per, új kereset vagy viszontkereset értékének alapulvételével az általános szabályok szerint járó illetékeket is. A főbeavatkozási per, új kereset vagy viszontkereset illetékezés szempontjából olyan önálló per, amely illetékátalány alá nem eshetik, - minthogy ezek a perek a meghagyásos eljárás során indított, de nem a meghagyásos eljárásból keletkezett perek - ezekben az esetekben tehát az átalányt és az illetékeket úgy kell leróni, mint az átalány alá eső és átalány alá nem eső perek egyesítése esetében. A viszontkereset folytán keletkező perben az illetéklerovási kötelezettség a viszontkeresetet támasztó alperest terheli ugyanolyan mérvben, mint amilyent a R. a felperesre megállapít.

123. §

A beadványos a jegyzőkönyv íveinek és példányainak, továbbá a mellékletnek és a felzetnek illetéke az áru-és értéktőzsde, valamint a termény- és gabonacsarnok választott bíróság előtti eljárásban

A R. 413. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint az áru- és értéktőzsde, valamint a termény- és gabonacsarnok választott bírósága előtti eljárásban a beadvány és a jegyzőkönyv után az eljárás tárgyának értékéhez képest a rendes bíróságnál lerovandó illeték felét kell leróni. Ez a rendelkezés csak a beadvány és a jegyzőkönyv első eredeti példányának első ívére vonatkozik, mert a R. 32. §-a (1) bekezdésének ide is vonatkozó rendelkezése szerint a rendelet Második Részében az egyes iratra megállapított illeték az irat első eredeti példányának első íve után jár. Az első eredeti példány többi íve, valamint a többi példány minden íve után a R. 363. §-ának rendelkezései szerint kell az illetéket leróni. A melléklet és a felzet a R. 382. §-ában megállapított illeték alá esik.

V. FEJEZET

Községi (városi) illetékek

124. §

Községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illeték

(1) A R. 438. §-ában foglaltak értelmében ingatlanoknak öröklés vagy ajándékozás útján, továbbá visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték alá eső jogügylettel való megszerzése, az állami illetéken felül a Közületek Támogatási Alapját, illetőleg Budapest székesfővárost megillető községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illeték alá esik. A R. 438. §-ának (6) bekezdése szerint pedig - az azt megelőző bekezdésekben foglaltak figyelembevételével - a községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illetékre vonatkozó általános rendelkezések azonosak az állami ingatlanvagyonátruházási illetékre a R. Első Részében megállapított rendelkezésekkel, vagyis a községi (városi) ingatlanvagyonatruházási illeték mindenben követi annak az állami illetéknek a sorsát, amellyel kapcsolatban kiszabták.

(2) Ingatlannak élők között, kötött jogügylettel történő visszterhes átruházása esetében a R. 137. §-ában szabályozott előzetes fizetési kötelezettség a községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illetékre is kiterjed s ezzel kapcsolatban a községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illeték lerovásának biztosítása céljából a R. 74. §-ának (2)- (5) bekezdéseiben foglaltakat ugyancsak alkalmazni kell.

(3) Ha a R. vagy más jogszabály az állami ingyenes vagyonszerzési vagy visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték alól mentességet biztosít, az illetékmentesség - hacsak kifejezett eltérő rendelkezés nincsen - a községi (városi) ingatlan vagyonátruházási illetékre is kiterjed. Ha pedig a R. vagy más jogszabály az állami ingyenes vagyonszerzési vagy visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéknek bizonyos hányadára vagy meghatározott részére biztosít mentességet, más rendelkezés hiányában az állami illetékre megállapított mértékben a községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illetéket is csökkenteni kell.

(4) A községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illetéket az állami adóhivatal (illetékkiszabási hivatal) az állami illetékkel együtt, de attól elkülönítve köteles kiszabni és előírni. Olyan esetekben, amikor az állami illetéket több fizetésre kötelezett terhére megosztva külön-külön kell kiszabni, a községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illetékre nézve is ugyanígy kell eljárni.

(5) A Közületek Támogatási Alapját megillető községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illetéket minden fizetésre kötelezett terhére egy összegben kell kiszabni, még akkor is, ha az átruházott (átszállott) ingatlanok több község vagy város területén feküsznek. Ha azonban a különböző községekben (városokban) fekvő ingatlanok között budapesti ingatlan is van, a Budapest székesfővárost megillető illetéket a Községek Támogatási Alapjának járó illetéktől elkülönítve kell feltüntetni.

(6) Ha budapesti ingatlant vidéki ingatlannal cserélnek el és az elcserélt ingatlanok nem egyenlő értékűek, a kisebb értékű ingatlan értékének fele összege után számított községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illetéket, amennyiben a vidéki ingatlan a kisebb értékű, a Közületek Támogatási Alapja, ha pedig a budapesti ingatlan a kisebb értékű, Budapest székesfőváros javára kell kiszabni és előírni. Az illetékalap többi része után számított községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illetéket, amennyiben a vidéki ingatlan a nagyobb értékű, a Közületek Támogatási Alapja, ha pedig a budapesti ingatlan a nagyobb értékű, Budapest székesfőváros javára kell kiszabni és előírni.

(7) A községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illeték kezelésére az állami illetékek kezelésére vonatkozó rendelkezések az irányadók.

Budapest, 1947. december hó 11.-én.

A miniszter helyett:

dr. Antos István s. k.,

államtitkár

Melléklet a 175600/1947. (XII. 14.) XI. a. PM rendelet 55. §-ának (3) bekezdéséhez