11720/1948. (XI. 28.) Korm. rendelet

a magánjogi munkaviszonyban álló munkavállalók végkielégítésére vonatkozó jogszabályok kiegészítése és módosítása tárgyában

A magyar köztársaság kormánya az 1846. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. XXIV. törvénycikkel meghosszabbítóit felhatalmazás alapján a következőket rendeli;

1. § A szolgálati jogviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 9700/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 157. szám) 7. §-ának (1) bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy ha a munkavállaló, illetve özvegye vagy árvája részére a munkáltató, vagy az általa fenntartott nyugdíjpénztár - ideértve az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárát is - vagy nyudíjalap a munkaviszony megszűnése után nyugdíjat vagy egyéb rendszeres járandóságot köteles fizetni, avagy a munkavállaló az 1928. XL. törvénycikk vagy a 800/1942. BM sz. rendelet (Rendeletek Tára 914. lap), illetőleg az ezeket módosító és kiegészítő jogszabályok alapján a végkielégítés esedékességének időpontjában öregségi vagy rokkantsági járadékot vagy bányanyugbért kap és a nyugdíj, egyéb rendszeres járandóság, járadék, vagy bányanyugbér összege a havi háromszáz forintot eléri, a munkáltatóval szemben végkielégítés iránt igényt nem lehet támasztani.

2. § Ha a munkavállaló részére az 1. § értelmében folyósított nyugdíj, egyéb rendszeres járandóság, járadék vagy bányanyugbér összege a havi háromszáz forintot nem éri el, az igényjogosultnak összesen legfeljebb ezer forint végkielégítésre van igénye. A végkielégítést havi részletekben kell folyósítani. A havi részlet nem lehet több annál az összegnél, amely az igény jogosult nyugdíjának, egyéb rendszeres járandóságának, járadékának, illetőleg bányanyugbérének összegét havi háromszáz forintra egészíti ki. Ezt az összeget az igényjogosult részére legfeljebb annyi hónapon át lehet folyósítani, ahány hónapi illetmény a 9700/1945. ME rendelet 7. §-ának (2) bekezdése értelmében végkielégítésként megilletné.

3. § A Jelen rendelet 1. és 2. §-ának hatálya alá nem tartozó munkavállalónak járó végkielégítés összegének megállapításánál a 9700/1945. ME rendelet 7. §-ának (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkaviszony megszűnésekor járó havi illetménynek (bérnek) háromszáz forintot meghaladó részét figyelembe venni nem lehet.

4.

8. A jelen rendelet hatálybalépése előtt esedékessé vált végkielégítések tekintetében a jelen rendelet 1., 2. és 3. §-át alkalmazni nem lehet. A munkáltató a jelen rendelet hatálybalépése előtt esedékessé vált végkielégítést, illetőleg annak hátralékos részét havi nyolcvan forintos részletekben fizetheti meg.

5. § (1) A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

(2) A 9700/1945. ME rendelet 7. §-ának (3) bekezdése és a 12980/1947. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 255. szám) 4. §-a hatályát veszti.

Budapest, 1948. évi november hó 19-én.

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök