4500/1948. (IV. 17.) Korm. rendelet

a felmondási járandóságok és a végkielégítés érvényesítésének ideiglenes korlátozása, valamint egyes határozott időtartamra szóló szolgálati szerződések felmondásának szabályozása tárgyában

A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1947. XXVI. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § A jelen rendelet rendelkezései kiterjednek:

a) az ipari és kereskedelmi vállalatokra, ideértve a pénzintézeteket is;

b) a kereskedelmi és iparkamarákra;

c) a Budapesti Áru- és Értéktőzsdére;

d) az országos jellegű gazdasági érdekképviseletekre (az alábbiakban mindezek: munkáltatók).

2. § (1) A munkáltató felmondási járandóság címén az 1950. évi július hó 31. napjáig legfeljebb az alkalmazott hat hónapi illetményének megfelelő összeget fizethet ki.

(2) A munkáltató végkielégítés címén az 1950. évi július hó 31. napjáig ötezer forintnál magasabb összeget csak abban az cselben fizethet ki, ha ez az alkalmazott négyhónapi illetményének összegét nem haladja meg.

3. § (1) Amennyiben az alkalmazottat hat hónapnál hosszabb időre illetné felmondási járandóság, a munkáltató vagy az általa fenntartott nyugdíjpénztár vagy nyugdíjalap által az alkalmazott vagy eltartásra jogosult családtagjai számára a szolgálati viszony megszűnésének esetére biztosított nyugdíjai vagy egyéb rendszeres járandóságot attól az időtől kezdve kell folyósítani, amikortól fogva az alkalmazott a 2. § (1) bekezdése folytán felmondási járandóságban nem részesült.

(2) A felmondási időnek a hat hónapot meghaladó részére a jelen § (1) bekezdése értelmében nyugdíj vagy egyéb rendszeres járandóság címén kifizetett összeggel csökkenteni kell a felmondási járandóságnak azt a részét, amely a 2. § (1) bekezdésében megjelölt határidő után kerül kifizetésre.

4. § (1) A jelen rendelet 2. §-ában meghatározott mértéket meghaladó felmondási járandóságot vagy végkielégítést az 1950. évi július hó 31. napjáig bírói úton érvényesíteni nem lehet.

(2) A jelen rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell a felmondási járandóság, valamint a végkielégítés megfizetése iránt már folyamatban levő perekben is.

5. § Olyan bírói ítélet vagy egyesség alapján, amely a jelen rendeletben megállapított mértéknél magasabb összegű felmondási járandóságban vagy végkielégítésben marasztal, az 1950. évi július hó 31. napjáig csak a jelen rendeletben megszabott mértékig van helye végrehajtásnak.

6. § (1) Az 1947. XXX. tc. 3. §-ának rendelkezése alá eső pénzintézeteknél, valamint az idézett törvény 7. §-ának (5) bekezdésében meghatározott vállalatoknál, úgyszintén a kereskedelmi és iparkamaráknál, a Budapesti Áru- és Értéktőzsdénél, végül az országos jellegű gazdasági érdekképviseleteknél a jelen rendelet hatálybalépésekor fennálló határozott idő tartamra kötött szolgálati szerződéseket a munkáltató a törvényes felmondási idő közbevetésével megszüntetheti.

(2) A felmondási járandóságokra, valamint a végkielégítésre vonatkozólag a jelen rendelet 2-5. §-aiban foglalt korlátozások a szolgálati viszonynak az előbbi bekezdés alapján történt megszüntetése esetében is irányadók.

(3) A jelen § rendelkezéseit alkalmazni kell abban az esetben is, ha a határozott időtartamra szóló szolgálati viszony felmondása a munkáltató részéről az 1948. évi január hó 1. napja és a jelen rendelet hatálybalépése között történt.

7. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba, egyidejűleg a 15730/1947. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 1918. évi 7-8. szám) hatályát veszti.

Budapest, 1948. évi április hó 16-án.

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök