121/1950. (IV. 25.) MT rendelet
a belföldi származású árucikkek kötelező megjelölése és egyes árucikkek márkázása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 9.057.)
A minőségi termelés előmozdítása és a fogyasztási közönség minőségi kifogásainak érvényesítése érdekében szükséges az árucikkeken az előállító vállalat megjelölése és a kiváló minőségű cikkek márkázása. Ezért a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa a következőket rendeli;
I. Az árucikkek kötelező megjelölése
1. § (1) Minden belföldi előállítású iparcikket az előállító vállalat elnevezésével vagy ahelyett más olyan megjelöléssel vagy jellel (a továbbiakban: megjelölés) kell ellátni, amelyről az előállító vállalatot kétséget kizáróan fel lehet ismerni.
(2) Az (1) bekezdésben megszabott megjelölési kötelességet teljesíteni lehet azzal is, hogy az iparcikket az előállító vállalat valamely belajstromozott védjegyével látják el.
(3) A vállalat megjelölését magán az iparcikken vagy pedig annak a csomagolásán kell feltüntetni.
2. § (1) Nem kell feltüntetni a vállalat megjelölését azokon az iparcikkeken,
a) amelyek ömlesztett állapotban kerülnek forgalomba,
b) amelyekre nézve az 1. §-ban szabályozott megjelölési kötelesség alól a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter felmentést ad,
c) amelyeket a kisipar vagy a háziipar körében állítottak elő, ide nem értve a kisipari vagy háziipari szövetkezetek által előállított cikkeket.
(2) A vállalat tárgya szerint illetékes miniszter a megjelölési kötelességet egyes olyan cikkekre is elrendelheti, amelyeket a kisipar vagy a háziipar körében állítanak elő.
(3) Kivitelre kerülő iparcikkek tekintetében a megjelölési kötelesség alól a felmentést a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértésben adja meg, illetőleg a (2) bekezdésben említett esetben a megjelölési kötelességet a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértésben rendelheti el.
3. § Olyan iparcikket, amely több vállalat által előállított alkatrészekből készült, a végterméket előállító vállalat megjelölésével kell ellátni. Azon az alkatrészen azonban, amely magában is önálló használat tárgya lehet, az alkatrészt előállító vállalat megjelölését fel kell tüntetni.
4. § Az 1-3. §-okban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a belföldi kereskedelem által kiszerelt (kisebb egységekben csomagoltan forgalomba hozott) iparcikkekre és egyéb árukra is.
5. § Belföldi előállítású iparcikket vagy belföldi kereskedelem által kiszerelt árut - hacsak a 2. §-ban említett valamelyik kivétel nem forog fenn - az 1950. évi december hó 31. napja után csak a jelen rendeletnek megfelelően az előállító, illetőleg a kiszerelő vállalat megjelölésével ellátva szabad forgalomba hozni. Ezt a határidőt a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter kérelemre meghosszabbíthatja.
6. § (1) Az egyes vállalatok által használt megjelölésekről az Országos Találmányi Hivatal lajtsromot vezet és ellenőrzést gyakorol abban a tekintetben, hogy az egyes vállalatok megjelölései kifogástalanok és egymástól könnyen megkülönböztethetők legyenek.
(2) Nem lehet olyan megjelölést alkalmazni, amely
a) kizárólag az állam vagy más köztestület (megye, járás, város, község) címeréből áll,
b) a forgalomban bizonyos árunemek megjelölésére általánosan szokásos,
c) más vállalat belajstromozott védjegye vagy más vállalat megjelölésére szolgál,
d) jogszabályba ütközik.
(3) A megjelölésben az állam vagy más köztestület (megye, járás, város, község) címerét valamely vállalat abban az esetben használhatja, ha a használathoz a fennálló törvényes rendelkezések szerint megkívánt engedélyt előzetesen megszerzi.
(4) Nem kell az Országos Találmányi Hivatalhoz bejelenteni és az ott vezetett lajstromba felvenni az olyan megjelölést, amely kizárólag a vállalat elnevezéséből áll.
7. § (1) Az iparcikket előállító vagy kiszerelő vállalat köteles a jelen rendelet 1. §-a értelmében használni kívánt megjelölését az 1950. évi május hó 31. napjáig az Országos Találmányi Hivatalhoz bejelenteni. Ha a bejelentő vállalathoz a bejelentett megjelölésre vonatkozóan az Országos Találmányi Hivataltól az 1950. évi július hó 31. napjáig kifogás nem érkezik, a vállalat a megjelölést más vállalatok, illetőleg más személyek jogának sérelme nélkül alkalmazhatja.
(2) A jelen rendelet hatálybalépte után alakuló vállalat, ha iparcikk előállításával vagy árukiszereléssel foglalkozik, a használni kívánt megjelölésre vonatkozó bejelentést a megalakulásától számított harminc nap alatt köteles megtenni. Ha a vállalathoz a bejelentést követő harminc nap alatt az Országos Találmányi Hivataltól kifogás nem érkezik, a vállalat a megjelölést más vállalatok, illetőleg más személyek jogának sérelme nélkül alkalmazhatja.
(3) Ha a jelen rendelet hatálybaléptekor már fennálló vállalat iparcikk előállításával vagy áru kiszerelésével csak a jelen rendelet hatálybalépte után kezd foglalkozni, az 1. §-ban említett megjelölés tekintetében a (2) bekezdés szerint köteles eljárni.
(4) Az Országos Találmányi Hivatalnak a jelen § alapján tett kifogása ellen jogorvoslatnak helye nincs.
8. § A vállalat a használatba vett megjelölést csak a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter előzetes engedélye alapján változtathatja meg. Ezt az engedélyt a megjelölés megváltoztatása tárgyában az Országos Találmányi Hivatalhoz tett bejelentés mellé kell csatolni. Az új megjelölés használatbavétele tekintetében a 7. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően irányadók.
II. Az iparcikkek márkázása
9. § Az olyan belföldi ipari terméket, amely akár minőségi, akár egyéb (pl. műszaki) sajátosságánál fogva a más hasonló termékektől való megkülönböztetésre érdemes, az előállító vállalat tárgya szerint illetékes miniszter márkacikké nyilváníthat:
10. § (1) Valamely iparcikket az illetékes miniszter márkacikké nyilváníthat:
a) hivatalból,
b) az előállító vállalat javaslata alapján,
c) a bel- vagy a külkereskedelmi miniszter kezdeményezésére.
(2) Az előállító vállalat a márkacikké nyilvánítás iránt előterjesztett javaslatát indokolni tartozik.
11. § (1) A márkacikké nyilvánítás kérdésében az illetékes miniszter azoknak a szerveknek a meghallgatása után határoz, amelyek az egyes iparcikkek minősége tekintetében az ellenőrzésre, illetőleg szakvéleményadásra hivatottak. Belföldi fogyasztásra szánt iparcikk márkacikké nyilvánítása előtt a belkereskedelmi miniszternek, kivitelre szánt iparcikk márkacikké nyilvánítása előtt pedig a külkereskedelmi miniszternek a véleményét minden esetben meg kell hallgatni.
(2) A határozatnak, amely ipari terméket márkacikké nyilvánít, tartalmaznia kell annak a megállapítását is, hogy a márkacikké nyilvánított termék milyen sajátos minőségi vagy egyéb követelményeknek felel meg. Tartalmaznia kell a határozatnak azt is, hogy a márkacikkre vonatkozó megjelölésnek az iparcikken alkalmazása mely időtől kezdve kötelező.
12. § Az előállító vállalat gondoskodni tartozik arról, hogy a márkacikké nyilvánított ipari termék a 11. §-ban említett határozattal megállapított követelményeknek megfeleljen; ennek a biztosítása végett a vállalat állandó ellenőrzést köteles gyakorolni. Az ellenőrzésről a vállalatnál rendszeres vizsgálati naplót kell vezetni.
13. § (1) A márkacikkek minőségi követelményei és ezeknek a követelményeknek az előállító vállalatok részéről való megtartása tekintetében a központi ellenőrzést az Ipari Minőségellenőrző Intézet gyakorolja.
(2) Az Ipari Minőségellenőrző Intézet feladatának ellátása során a vállalatnál vezetett minőségellenőrző naplókat időnként felülvizsgálja és ezenfelül az egyes vállalatoknál vizsgálatot végezhet, amelynek keretében a márkacikk sajátos minőségi és egyéb követelményeit illetően adatok és felvilágosítások szolgáltatását kívánhatja és kiküldötteivel vagy más szakértőivel a gyártási folyamatot megvizsgálhatja. A vállalatok haladéktalanul tartoznak eleget tenni az Ipari Minőségellenőrző Intézet részéről felmerülő minden olyan kívánságnak, amely a márkacikkek ellenőrzésével összefügg.
14. § Valamely ipari termék márkacikk jellegét az illetékes miniszter megszüntetheti, ha
a) a termék a határozatilag megállapított sajátos minőségi vagy egyéb követelményeknek már nem felel meg,
b) a fejlődés - idők múltán - abban a termékfajtában, amelyhez a márkacikk tartozik, meghaladja azt a minőségi vagy műszaki színvonalat, amely annakidején a márkacikké nyilvánítás alapjául szolgált.
15. § (1) A márkacikknek ezt a jellegét az előállító vállalat a "Márka" megjelölés alkalmazásával köteles feltüntetni. A "Márka" megjelölést magán az iparcikken vagy annak a csomagolásán kell alkalmazni.
(2) A "Márka" megjelölés azt tanúsítja, hogy hatóságilag állandóan ellenőrzik, megfelel-e az ipari termék azoknak a követelményeknek, amelyeket a márkacikké nyilvánításról szóló határozat megszab.
(3) Kivitelre kerülő iparcikkek tekintetében az illetékes miniszter a külkereskedelmi miniszter javaslatára a "Márka" megjelölés használatának mellőzését rendelheti el.
III. Mezőgazdasági cikkek márkázása
16. § (1) Egyes belföldi mezőgazdasági terményeket és termékeket, továbbá állatokat és állati termékeket (a továbbiakban: mezőgazdasági cikkek), amelyek származásuk helyénél vagy minőségi sajátosságaiknál fogva megkülönböztetésre érdemesek, márkacikkekké lehet nyilvánítani.
(2) A mezőgazdasági cikkek márkacikké nyilvánításáról, általában a földművelésügyi miniszter határoz. Abban az esetben, ha valamelyik cikk ipari feldolgozásra kerül, vagy a kereskedelmi szervezet útján kerül forgalomba, a márkacikké nyilvánítás tárgyában való határozathozatal annak a miniszternek a hatáskörébe tartozik, aki a feldolgozó, illetőleg a forgalombahozó vállalat tárgya szerint illetékes, a határozatot azonban ilyen esetben is mindig a földművelésügyi miniszterrel egyetértve kell meghozni.
17. § A mezőgazdasági cikkek márkacikké nyilvánítása, ilyen jellegük megszüntetése, továbbá a "Márka" megjelölés alkalmazása és annak jelentősége tekintetében a 9-15. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a szükséges minőségi és egyéb vizsgálatot, valamint a szakszerű ellenőrzést a cikk természete szerint arra rendelt minőségvizsgáló intézet (Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, Tejtermékek Állami Ellenőrző Állomása, Ipari Minőségellenőrző Intézet stb.), illetőleg szerv látja el. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet mindazokat a márkázással kapcsolatos minősítő feladatokat, amelyeket a jelen rendelet hatálybaléptéig ellátott, továbbra is változatlanul végzi.
18. § A mezőgazdasági cikkek minőségi ellenőrzésével kapcsolatban állami ellenőrzőjegyet, árujegyet, zárószalagot vagy más hasonló jelzést az 1950. évi december hó 31. napja után alkalmazni nem lehet. Ezek helyett a 15. §-ban foglalt rendelkezéseknek megfelelően a "Márka" megjelölést, illetőleg olyan jegyet, zárószalagot, vagy más hasonló jelzést kell használni, amely a "Márka" megjelölést tünteti fel.
IV. Büntető és vegyes rendelkezések
19. § Vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki valamely árut az 1. § rendelkezése ellenére más vállalat megjelölésével, vagy pedig nem márkacikket, vagy márkacikké nyilvánított, de a vonatkozó határozatban megállapított követelményeknek meg nem felelő árut "Márka" megjelöléssel hoz forgalomba.
20. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és tizenöt napig terjedhető elzárással büntetendő, aki belföldi előállítású iparcikket vagy belföldi kiszerelésű árut az 5. § rendelkezései ellenére az előállító, illetőleg a kiszerelő vállalat megjelölése nélkül hoz forgalomba. A pénzbüntetésre az 1928. X. törvény és a 8960/1946. (VIII. 1.) ME rendelet rendelkezései az irányadók.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóság, mint rendőri büntetőbíróság hatáskörébe tartozik. Az 1929. XXX. tv. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek az Országos Tervhivatal elnökét kell tekinteni.
21. § Amennyiben bűncselekmény nem forog fenn, az állami vagy közületi (megyei, városi, községi) vállalatnak azzal az alkalmazottjával szemben, aki a jelen rendelet rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza, fegyelmi eljárást kell folyamatba tenni; ha az a személy, aki a jelen rendelet rendelkezéseit megszegi, vagy kijátssza, nem állami vagy közületi, hanem más vállalatnál van alkalmazásban, vele szemben az állami népgazdasági terv készítése és végrehajtása tárgyában kibocsátott 4244/1949. (IX. 18.) MT rendelet 6. §-ának megfelelő alkalmazásával rendbírság kiszabásának van helye. Állami vagy közületi vállalatnak a jelen § alkalmazásában azt a vállalatot kell tekinteni, melyben az állam, illetőleg a közület érdekeltsége az 50%-ot eléri vagy meghaladja.
22. § (1) A különleges alakban és néven forgalombahozott áruk árának védelmére vonatkozó megállapodásokról szóló 5999/1935. ME rendelet (Rendeletek tára 267. 1.), továbbá a jelen rendeletnek a belföldi iparcikkekre és a belföldi kiszerelésű árukra vonatkozó rendelkezéseivel ellentétes minden korábbi jogszabály hatályát veszti.
(2) A tejtermékek állami ellenőrzőjeggyel való ellátásáról szóló 1925. X. törvény, az ennek módosításáról szóló 7700/1947. (VII. 8.) Korm. rendelet, az egyes mezőgazdasági termények és termékek, valamint állatok és állati termékek ellenőrző jeggyel ellátásáról szóló 1931. II. törvény, a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló 1936. V. tv. 13. §-ának második bekezdése az 1950. évi december hó 31. napjával hatályukat vesztik.
(3) A földművelésügyi miniszter és az érdekelt többi miniszterek utasíttatnak, hogy a (2) bekezdésben felsorolt törvények alapján kibocsátott, valamint általában mindazokat a rendeleteket, amelyek mezőgazdasági terményeken és termékeken, nemkülönben állatokon és állati termékeken állami ellenőrzőjegy, árujegy, zárószalag, vagy más megjelölés alkalmazására vonatkoznak, az 1950. évi december hó 31. napjáig a jelen rendeletnek megfelelően módosítsák, illetőleg helyezzék hatályon kívül.
Dobi István s. k.,
a minisztertanács elnöke