11/1951. (I. 9.) MT rendelet
a selejtes termék elszámolásáról
(Közigazgatási rendszám: 10.100.)
A minisztertanács a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése és a munkafegyelem további megszilárdítása érdekében az alábbiakban szabályozza a selejtes termék elszámolását és az anyag elrontása esetén fizetendő kártérítés kérdését.
1. § A rendelet hatálya alá tartoznak az állami vállalatok (1950. évi 32. törvényerejű rendelet) és azok a vállalatok, amelyekben a nem állami érdekeltség az 1945. évi január hó 20. napja után kötött és érvényben lévő államközi szerződésen alapszik.
2. § (1) A munkás köteles a kiadott munkát a gyártási előírások és utasítások (mérethűség, keverési arány, stb.) legpontosabb betartásával elvégezni.
(2) A munkás - a munkadarab átvételétől átadásáig - felelős a megmunkálásra átadott munkadarabért.
3. § A műszaki vezetés köteles az összes olyan technikai és szervezeti előfeltételeket biztosítani, amelyek a termékek selejtmentes előállításához szükségesek.
4. § (1) Ha a termek az előírt követelményeknek (pl. anyag-összetétel, súly, méret- és alakhűség, szilárdság, felületi finomság, egyenletesség, stb.) nem felel meg, selejtnek tekintendő.
(2) A munkadarab átvételekor felfedezett selejtnél meg kell állapítani, hogy a selejttéválás a munkás hibájából vagy a munkás hibáján kívül keletkezett-e.
(3) A munkás hibáján kívül keletkezett selejtnek kell tekinteni azt a terméket, amelynek selejttéválására, illetőleg a selejttéválás megakadályozására a munkásnak befolyása nincsen.
(4) Ha a munkás megállapítja, hogy az anyag, gép, vagy szerszám hibájából az előírásoknak megfelelő terméket előállítani nem tudja, köteles azt felettes vezetőjének azonnal jelenteni.
(5) A felettes vezető köteles a munkás bejelentését haladéktalanul kivizsgálni és dönteni, hogy a munkás munkáját folytassa-e vagy sem. A vezető utasítását minden esetben köteles a munkalapra rávezetni.
5. § (1) Az anyag, gép, vagy szerszám hibájából keletkezett selejtért a selejt felfedezéséig a rendes munkabért kell elszámolni, feltéve, hogy a munkás a hibát, illetőleg a selejt keletkezését kellő gondossággal sem vehette előbb észre.
(2) Ha a munkás a 4. § (4) bekezdése szerint a bejelentést megtette és a vezető a munkást a munka folytatására utasította, a keletkezett selejtért a rendes munkabért kell kifizetni.
6. § (1) Teljes selejt esetén, ha az a munkás hibájából keletkezett, a termékért munkabér nem fizethető ki.
(2) Részleges selejtért, vagyis, ha a munkadarab eredeti rendeltetéstől eltérően csökkent értékben felhasználható, az értékcsökkenés arányában csökkentett munkabér számolandó el. A csökkentett munkabér nem lehet kevesebb, mint a munkadarab normaidejére járó időbér kétharmada.
(3) Ha olyan munkadarab válik teljes, vagy részleges selejtté, amelynek normaideje a 8 órát meghaladja, a vállalat igazgatója az (1), (2) bekezdés rendelkezésétől eltérő, kedvezőbb elszámolást engedélyezhet.
7. § (1) Ha a műszaki gyártásellenőrzés a terméket átvette, az átvétel után felfedezett selejtért a műszaki gyártásellenőröket kell felelőssé tenni.
(2) A rajz és szerkesztési hibákból eredő selejtért a szerkesztésben foglalkoztatott dolgozókat, a műszáki vezetést, stb. egyénileg kell felelőssé tenni.
(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása esetén a dolgozó részére a 137/1950. (V. 10.) MT rendelet alapján egyébként járó prémium összege csökkentendő, illetőleg a prémium megvonandó.
8. § (1) Ha a munkás a munkadarab elkészítésére kiadott anyagot gondatlanság, figyelmetlenség következtében elrontotta, a népgazdaságnak okozott kárért kártérítésképen munkabéréből levonást kell eszközölni.
(2) A 6. § által meghatározott esetekben a prémium csökkentésén, illetőleg megvonásán kívül az okozott kárért a felelősök alapfizetéséből kártérítésképen levonást lehet eszközölni.
(3) A kártérítés címén [(1) és (2) bekezdés] egy hónapban összesen kirótt összeg többszöri károkozás esetén sem haladhatja meg a dolgozó besorolás szerinti egy hónapi alapbérének 15%-át.
9. § (1) A kártérítés összegét a vállalat igazgatója állapítja meg.
(2) A vállalatok vezetői a kártérítési kötelezettséget, valamint a csökkentett munkabér mértékét részrehajlás nélkül kötelesek megállapítani.
(3) A kártérítés jogosultsága és mértéke tekintetében a dolgozó a Vállalati Egyeztető Bizottsághoz panasszal fordulhat, melynek a kártérítés levonására halasztó hatálya van. Az egyeztető bizottság előtti eljárásra a munkaügyi viták elintézéséről szóló 263/1950. (XI. 1.) MT rendelet intézkedései irányadók.
10. § Az illetékes miniszterek határozzák meg a rendelet hatálybalépésének időpontját és egyidejűleg adják ki a munkás hibájából eredő és a munkás hibáján kívül keletkezett selejt megállapításának szakmai irányelveit, valamint a szakmák sajátosságainak megfelelő munkaátvételi, selejtelszámolás és ügyviteli utasításokat.
Dobi István s. k.,
a minisztertanács elnöke