214/1951. (XII. 21.) MT rendelet

a társadalombiztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosítása és kiegészítése tárgyában

I. Betegségi biztosítás

1. § (1) A betegségi biztosítás szolgáltatásaira a biztosított gyermekével egyenlő feltételekkel és mértékben igényjogosult családtag a teljesen árva vagy szüleitől elhagyott gyermek is, ha a biztosított tartja el.

(2) A szülővel egyenlő feltételekkel és mértékben igényjogosult családtag

a) a biztosított házastársának szülője, ha a házastárs meghalt, vagy akár testi, akár szellemi fogyatkozása vagy betegsége következtében állandóan keresőképtelen;

b) az a nevelőszülő, aki a biztosítottat huszonnegyedik életéve betöltéséig legalább tíz éven át eltartotta.

2. § (1) Gümőkóros betegség miatt keresőképtelen biztosítottnak orvosi gyógykezelés, gyógyszer, gyógyvíz, gyógyfürdő, gyógyászati segédeszköz, műfog, kórházi (gyógyintézeti) ápolás és útiköltségmegtérítés a táppénzigényének vagy az egy évi kórházi (gyógyintézeti) ápolási igényének teljes kimerítése után további egy éven át is jár. Ilyen esetben a további egy év alatt a biztosítottnak egyéb betegség miatt is igénye van a felsorolt szolgáltatásokra.

(2) A gümőkórban szenvedő családtagnak kórházi (gyógyintézeti) ápolás egy éven belül összesen száznyolcvan, a Little-kórban szenvedő családtagnak pedig egy éven belül összesen kétszázhetven napon át jár.

3. § A biztosított koraszülötti otthonban (osztályon) elhelyezett családtagjának az ápolás időbeli korlátozás nélkül jár. Ezt az ápolási időt a családtag részére egyébként járó kórházi (gyógyintézet) idejébe beszámítani nem lehet.

4. § (1) A gyógyászati segédeszköz, a műfog és a műfogsor kiszolgáltatásának, illetőleg megjavíttatásának feltételeit, valamint az útiköltség megtérítésének feltételeit és mértékét a Szakszervezetek Országos Tanácsa (a továbbiakban: SZOT) szabályzatban állapítja meg.

(2) Egyes gyógyászati segédeszközöket - visszaadás kötelezettsége mellett - használatra is ki lehet szolgáltatni. A használatra adott gyógyászati segédeszköz visszaadásának elmulasztása esetén az okozott kárt a biztosított (családtagja) megtéríteni köteles. A megtérítés módjára és mértékére nézve a 17. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

5. § A biztosított ellátással járó gyógyfürdőbe is beutalható. Az ellátással járó gyógyfürdőben részesíthetők körét a SZOT állapítja meg.

6. § Táppénzre az a biztosított jogosult, aki betegsége miatt rendes kereső foglalkozását nem folytathatja.

7. § Ha a baleseti járadékos (nyugdíjas) e balesetével kapcsolatban elsőízben történt táppénzsegélyezés (kórházi, gyógyintézeti ápolás) befejezésétől számított hat hónapon belül balesete következtében újból keresőképtelen lesz, vagy gyógyulásának veszélyeztetése nélkül kereső foglalkozást nem folytathat, a táppénzre - időbeli korlátozás nélkül - akkor is jogosult, ha munkaviszonyban nem áll. Ha azonban az újabb keresőképtelensége később következik be, táppénz csak akkor jár, ha a baleseti járadékos (nyugdíjas) az újabb keresőképtelenség időpontjában munkaviszonyban áll.

8. § (1) Ha a biztosított nő terhességi segélyre jogosultságának tartama alatt orvosi javaslat alapján kereső foglalkozást folytatott vagy koraszülés történt és ezért terhességi segélyt nem kapott, ezzel az idővel a gyermekágyi segélyezés ideje meghosszabbodik. Ezt a rendelkezést azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha a biztosított újszülött gyermeke életben van.

(2) Ha a biztosított nő szülési szabadsága idejét rendellenes szülés miatt illetékes orvosi javaslatra meghosszabbítják, ezzel az idővel a gyermekágyi segélyezésének ideje is meghosszabbodik. Ezen a címen azonban a gyermekágyi segélyezés idejét legfeljebb négy héttel lehet meghosszabbítani.

(3) Ha a biztosított nő gyermekágyi segélyezési idejének meghosszabbítására mind az (1), mind a (2) bekezdés rendelkezése alapján jogosult, a gyermekágyi segélyezés idejét e két bekezdésben foglalt rendelkezés együttes alkalmazásával legfeljebb a szülés napjától számított tizedik hét végéig lehet meghosszabbítani. Az (1) és (2) bekezdés együttes alkalmazásnak azonban nincs helye akkor, ha a gyermekágyi segélyezés idejét az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján kedvezőbben lehet megállapítani.

(4) Annak a biztosított nőnek, aki a terhességi, illetőleg gyermekágyi segélyezés ideje alatt javadalmazásának egy részét megkapja, a terhességi és a gyermekágyi segély csak az elmaradt javadalmazás után jár.

9. § Az anyasági segély összegét - ideértve a gazdasági munkások részére járó egységes anyasági segélyt is - továbbá a temetkezési segély összegét, a SZOT szabályzatban állapítja meg.

10. § A táppénz mértékének megállapítása szempontjából önkényes kilépőnek kell tekinteni azt a közszolgálati alkalmazottat is, akit állásából fegyelmi büntetésként azonnali hatállyal elbocsátottak.

11. § A munkáltató megbízásából külföldön tartózkodó biztosított (családtagja) részére a munkáltató által kiszolgáltatott betegségi biztosítási segélyek megtérítésének módjára és mértékére nézve a biztosítást ellátó szerv a munkáltatóval megállapodást köthet. Ez a megállapodás a törvény rendelkezéseitől eltérhet.

12. § A betegségi biztosítási kötelezettség kiterjed az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke által kijelölt:

a) egyházak tényleges szolgálatában álló vagy nyugellátásban részesülő lelkészeire, segédlelkészeire és főfoglalkozású (önálló) hitoktatóira, valamint ezeknek ellátásban részesülő özvegyeire és árváira;

b) más egyházi állást betöltő vagy ilyen állás után nyugellátásban részesülő egyházi személyekre (alkalmazottakra), valamint ezeknek ellátásban részesülő özvegyeire és árváira.

13. § A betegségi biztosítási kötelezettség a tengeri hajózási vállalatokra is kiterjed.

14. § (1) Külföldi államoknak a magyar állam területén működő képviseleti hatóságainál alkalmazott magyar állampolgárságú munkavállalók, valamint a képviseleti hatóságokhoz tartozó területenkívüliséget élvező személyek háztartási alkalmazottai az állami társadalombiztosítás szabályai szerint betegség esetére biztosíthatók, ha az illető külföldi állam képviseleti hatósága és a SZOT erre vonatkozólag írásbeli megállapodást kötnek.

(2) Az előbbi bekezdés alapján megállapodást kötni csak azzal a feltétellel lehet, ha a megállapodás az illető képviseleti hatóságnál alkalmazott összes magyar állampolgárságú munkavállalókra, valamint az illető képviseleti hatósághoz tartozó területenkívüliséget élvező személyek magyar állampolgárságú háztartási alkalmazottaira kiterjed.

II. Vegyes rendelkezések

15. § (1) A járulékot fizetési meghagyással kell kivetni.

(2) A fizetési meghagyás ellen annak kézbesítését követő tizenöt nap alatt a helyiszerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz fellebbezésnek van helye. A fellebbezést a fizetési meghagyást kibocsátó helyi szervnél kell benyujtani.

(3) A fellebbezésnek a vitatott összeg erejéig a végrehajtásra halasztó hatálya van.

(4) A jogerős fizetési meghagyás ellen a közigazgatási eljárásnak a vitás ügyekben követett szabályai szerint újrafelvételnek van helye.

(5) A SZOT szabályzatban a munkáltatók egyes csoportjait a járulék kiszámítására és bevallására kötelezheti. Ilyen esetben a bevallott járulékot fizetési meghagyással kivetni nem kell. A bevallásnak a fizetési meghagyással azonos joghatálya van.

16. § Ha a biztosított nő szülési szabadságon van, de terhességi, gyermekágyi segélyben nem részesül, a szülési szabadság idejére járulékot fizetni nem kell.

17. § (1) Az a biztosított, aki betegség színlelésével vagy a betegségi biztosítási szolgáltatások más módon jogtalanul történt igénybevételével a társadalombiztosításnak kárt okoz, a kárt köteles megtéríteni. Bűncselekmény gyanúja esetén feljelentést kell tenni.

(2) A kár címén megtérítendő összeget elsősorban a készpénzszolgáltatásokból kell levonni. Amennyiben a kár a készpénzszolgáltatásokból levonással nem térül meg, azt a munkaviszonyban álló biztosított a munkáltatója útján részletekben köteles törleszteni. A levonás (részlet) a készpénzszolgáltatás, illetőleg a munkabér 20%-át nem haladhatja meg.

(3) Ha a biztosított munkaviszonya megszűnt, mielőtt az okozott kár megtérült, a kár összegét közadók módjára kell behajtani.

18. § (1) Ha a betegség vagy baleset következtében keletkezett kárt a biztosítottnak vagy családtagjának más megtéríteni köteles, ez a követelés a teljesített betegségi biztosítási szolgáltatások erejéig a biztosítás illetékes szervére száll át.

(2) Ha a biztosított vagy családtagja mástól kártérítést kapott anélkül, hogy a kártérítés összegének megállapításánál a biztosítási szervtől járó betegségi biztosítási szolgáltatásokat figyelembe vették volna, a biztosítási szerv - ugyanarra az időre és a kapott kártérítés mértékéig - e szolgáltatások nyujtására nem köteles.

19. § A kórház (klinika, gyógyintézet, magángyógyintézet) a biztosítás illetékes szervének megkeresésére díjtalanul köteles közölni azokat az adatokat, amelyek valamely ápolt segélyezési vagy kártalanítási igényének elbírálásához szükségesek.

20. § (1) A SZOT szabályzatban állapítja meg,

a) hogy azok után a biztosítottak után, akik munkaviszonyuknak az iparág természetéből folyó kényszerű megszakítása alatt is jogosultak a biztosítás szolgáltatásaira, erre az időre mely esetekben és mily mértékű járulékot kell fizetni;

b) a betegségi biztosítási járulék kulcsát, amely azonban a járulékfizetés alapjául szolgáló összeg 8%-ánál több nem lehet;

c) a járulékok, díjak esedékességét;

d) a közszolgálati alkalmazottak és az állami költségvetés terhére nyugellátásban részesülő személyek járuléka kivetésének és fizetésének részletes szabályait;

e) az egységes gazdasági társadalombiztosítási díj és az átalánydíj mértékét, továbbá az átalánydíjak fizetésére kötelezettek körét;

f) a járandóságoknak a járulékalapba való beszámításánál irányadó feltételeket, továbbá a beszámítás módját és azt, hogy egyes járandóságok mikor nem számíthatók be a biztosított járulékalapjába.

(2) Az előző bekezdés b)-d) pontjaiban foglaltakat a pénzügyminiszterrel, az e) pontban foglaltakat a pénzügyminiszterrel és a földművelésügyi miniszterrel, az f) pontban foglaltakat pedig az Országos Munkabér Bizottsággal egyetértésben kell szabályozni.

(3) A Vasutasok Szakszervezeténél biztosított dolgozók tekintetében a SZOT a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértve az (1) bekezdésben említett szabályzatban foglaltaktól eltérő rendelkezéseket is megállapíthat.

(4) A biztosítottak egyes csoportjaira a járulék összegét a SZOT a pénzügyminiszterrel egyetértve a biztosítás önköltségének figyelembevételével vagy átalányösszegben is megállapíthatja.

(5) A természetben kapott javadalmazás pénzértékét az Országos Munkabér Bizottság a pénzügyminiszterrel és a SZOT-tal egyetértésben állapítja meg.

(6) A SZOT elrendelheti, hogy a gazdasági munkások egyes csoportjainak biztosítása az iparban dolgozókra érvényes rendelkezések szerint történjék.

21. § (1) Az a termelőszövetkezet, amely tagjainak betegség esetére szóló ellátására a biztosítási szervvel megállapodást kötött [3220/1949. (IV. 9.) Korm. rendelet], díjat köteles fizetni minden tagja, továbbá a tagok termelőszövetkezeti munkakönyvvel ellátott tizenhatodik életévét betöltött gyermeke után. A díj mértékét, esedékességét, valamint a fizetés módját a SZOT a pénzügy- és a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben szabályzatban állapítja meg.

(2) A díj egészében az ellátásra jogosult tagot terheli.

III. Bírságolási rendelkezések

22. § (1) A járulékon felül pénzbírságot köteles fizetni az a munkáltató, aki,

a) a dolgozó munkábalépését az előírt határidőn belül nem jelentette be,

b) a dolgozónak sem a munkábalépését, sem pedig a munkaviszonya megszűnését nem jelentette be, vagy ezeket a bejelentéseket az előírt határidő után együtt teljesítette,

c) a dolgozó munkabérét a ténylegesnél kisebb összegben jelentette be,

d) a dolgozó munkabérében beállott emelkedést az előírt határidőn belül nem jelentette be.

(2) A pénzbírság a mulasztás folytán a munkaviszony tartamára kivetett járulék (járulékkülönbözet) összegének 25%-áig terjedhet. A százalékos pénzbírság helyett esetenként 50 forintig terjedhető tételes pénzbírságot is ki kell szabni.

23. § Ha a dolgozó vagy igényjogosult családtagja részére öregségi, rokkantsági, özvegyi, vagy árvajáradék, bányanyugbér, illetőleg nyugdíj csak az 1946. évi augusztus hó 1. napját megelőző időben fennállott olyan munkaviszony figyelembevételével állapítható meg, amely munkaviszony bejelentését a munkáltató elmulasztotta, a munkáltató - a járulék kivetésének mellőzésével - pénzbírságot köteles fizetni. A pénzbírság 100 forinttól 3000 forintig terjedhet, összege azonban nem haladhatja meg a megállapított járadék (nyugdíj) két évi összegét.

24. § Az a munkáltató, aki a valóságnak meg nem felelő adatok feltüntetésével biztosítás alá nem eső személyt jelentett be biztosításra, köteles a járulékot mindaddig megfizetni, amíg a bejelentés jogtalanságát a biztosítási szerv meg nem állapítja.

25. § Az a munkáltató, aki a dolgozó munkabérét a ténylegesnél nagyobb összegben jelentette be, vagy a munkabérben beállott csökkenés bejelentését elmulasztotta, vagy elkésetten teljesítette, köteles a járulékot a tényleges munkabér bejelentéséig vagy megállapításáig a bejelentett magasabb munkabér alapján fizetni.

26. § A munkaviszony fennállása idejére esedékes járulékon felül pénzbírságot köteles fizetni az a munkáltató, aki a dolgozó munkaviszonyának megszűnését az előírt határidőn belül nem jelentette be. A pénzbírság mulasztási esetenként 3000 forintig terjedhet.

27. § Az a munkáltató, aki a fizetendő járulékokra vonatkozó bevallást (összesítőt) az előírt határidőn belül nem adta be, vagy aki a társadalombiztosítására vonatkozó rendelkezésekben megszabott adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget, pénzbírságot köteles fizetni. A pénzbírság esetenként 3000 forintig terjedhet.

28. § (1) Az a munkáltató, aki a dolgozók munkaviszonyára vonatkozó adatokat nyilvántartási könyvben köteles vezetni, de a nyilvántartás könyvet nem a rendelkezéseknek megfelelően vezeti, pénzbírságot köteles fizetni. A pénzbírság mulasztási esetenként 60 forintig terjedhet.

(2) A betegségi segélyezési ügyvitelt ellátó az a munkáltató, aki a dolgozók (családtagjaik) részére kiszolgáltatott betegségi segélyekkel kapcsolatban megszabott nyilvántartási számadásvezetési, adatszolgáltatási és elszámolási kötelezettségét nem teljesíti vagy nem szabályszerűen teljesíti, 1000 forintig terjedhető pénzbírság fizetésére kötelezhető.

29. § A bélyeglerovást elmulasztó munkáltató a megfelelő időre járó bélyegek értékén felül pénzbírságot köteles fizetni. A pénzbírság mulasztási esetenként 100 forintig terjedhet.

30. § (1) A 22., 24., 25., 26. §-okban, a 28. § (1) bekezdésében és a 29. §-ban felsorolt mulasztásokat elkövető munkáltató köteles az elmulasztott, elkésett, nem szabályszerűen teljesített bejelentések előtt megnyílt segélyigények alapján kifizetett betegségi segélyeket; segélykülönbözeteket és az eljárási költségeket is megtéríteni. Orvosi és gyógyszerköltség címén annak az összegnek a felét kell megtéríteni, amely a biztosítottat a megfelelő időre vonatkozó igényjogosultság esetén táppénz címén megilletné.

(2) Azt a munkáltatót, aki a dolgozó munkábalépésének bejelentését elmulasztja vagy késedelmesen teljesíti, de a mulasztás megállapítása előtti időre az összes esedékes járulékokat szabályszerűen befizette, a biztosítási szerv jóhiszeműség esetén a segélyezési költségek megtérítése alól mentesítheti.

31. § (1) A pénzbírságot, a megtérítendő segélyezési és eljárási költségeket a járulék kivetésére illetékes biztosítási szerv fizetési meghagyással veti ki. A fizetési meghagyás ellen a járulékfizetésre vonatkozó rendelkezések szerint lehet jogorvoslattal élni.

(2) A pénzbírság, a felmerült segélyezési és eljárási költség behajtására, biztosítására, elévülésére és visszafizetésére a közadókra vonatkozó rendelkezések irányadók.

(3) A pénzbírság, valamint a megtérített segélyezési és eljárási költség az állami társadalombiztosítást illeti meg.

IV. Büntető rendelkezések

32. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az a munkáltató, aki

a) társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályokban (szabályzatokban) meghatározott jelentéseket, bejelentéseket, okirati igazolásokat és előírásokat egyáltalán nem, illetőleg nem a megszabott határidőben vagy módon teljesíti;

b) a jelentésben, bejelentésben vagy okirati igazolásban szándékosan valótlan adatot ad elő;

c) a biztosítási járulékokat vagy az egységes gazdasági társadalombiztosítási díjat (átalánydíjat) az esedékesség alkalmával nem fizeti meg;

d) a SZOT, a biztosítási szervek, a társadalombiztosítási ügyben eljáró bíróság, továbbá az államigazgatás szervei és az államhatalom helyi szervei eljárásra jogosult kiküldötteinek a szükséges felvilágosítást nem adja meg, jogos ok nélkül nem enged betekintést a dolgozók munkaviszonyaira és azok munkabérére vonatkozó iratokba, feljegyzésekbe és nyilvántartásokba, továbbá, aki a helyszíni eljárást vagy vizsgálatot bármilyen módon megakadályozza.

33. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő

a) az a munkáltató, aki a tudomására jutott üzemi balesethez azonnal nem hív orvost,

b) a közszolgálatban nem álló orvos, aki az általa kezelt betegnél észlelt foglalkozási betegségről egyáltalán nem, vagy csak késedelmesen tesz jelentést a biztosítás illetékes szervének.

34. § (1) Hatóságot, hivatalt, intézetet, intézményt vagy állami vállalatot terhelő kötelesség megszegése esetén a kihágás miatt azt a személyt kell büntetni, akinek intézkedése vagy más ténye folytán következett be a kötelességszegés, ha pedig a kötelességszegés mulasztásból áll, azt a személyt terheli a büntetőjogi felelősség, akinek kötelessége lett volna a megfelelő intézkedés vagy tevékenység.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett jogi személyeknél (részvénytársaság, szövetkezet, közkereseti és betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, egyesület, testület, társulat) és alkalmi egyesülésnél a felelősség a vállalatvezetőt, illetőleg a vezetőségnek azt a tagját terheli, aki a társadalombiztosítási tennivalókért munkaköre szerint felelős.

(3) Ha a munkáltató természetes személy és vállalata (üzeme) élén felelős vezető áll, a kihágás miatt a felelősség ezt terheli. Felelősségre kell vonni azonban a munkáltatót is, ha a cselekményt ő követte el vagy abban részes volt.

(4) A kihágási cselekményekkel kapcsolatos kártérítési kötelezettség minden esetben a munkáltatót terheli.

(5) Ha a kihágást állami vállalat alkalmazottja alkalmaztatása körében követte el és a felügyelet vagy ellenőrzés gyakorlásában akár szándékos, akár gondatlan mulasztás állapítható meg, a társadalombiztosítási ügyek intézésének felügyeletével vagy ellenőrzésével megbízott személy kihágás miatt pénzbüntetéssel büntetendő.

35. § (1) A jelen fejezetben meghatározott kihágások miatt kiszabható pénzbüntetés legmagasabb összege 20 000 forint.

(2) A 32. és 33. §-okban meghatározott kihágások büntetése hat hónapig terjedhető elzárás, ha olyan személy követte el, aki a jelen fejezetben meghatározott kihágás miatt két éven belül már büntetve volt.

(3) A jelen fejezetben meghatározott kihágások miatt az eljárás a helyi tanács végrehajtóbizottságának, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik.

36. § Ha a biztosítási szerv a munkáltatót a jelen rendelet 22. és 23., valamint 26-29. §-aiba ütköző cselekmény vagy mulasztás miatt pénzbírság megfizetésére kötelezi, a munkáltatót ugyanazon a címen kihágásért nem lehet felelősségre vonni.

V. Átmeneti és hatálybaléptető rendelkezések

37. § A jelen rendelet hatálybalépése időpontját megelőzően megnyílt betegségi segélyezési igények elbírálásánál az igény megnyílása idején hatályban volt rendelkezések irányadók, ha azok a biztosítottra (családtagjára) kedvezőbbek.

38. § (1) A jelen rendelet az 1952. évi január hó 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg hatályukat vesztik az 1927: XXI. törvény 25. és 31. §-a, 37. §-nak első bekezdése, 54. §-ának harmadik bekezdése, 129-132., 197., 201. és 205-214. §-a,

az 1934: XIX. törvény 53. §-a,

az 5601/1929. ME rendelet (Rendeletek Tára - továbbiakban: R. T. - 1260. lap), a 9090/1931. ME rendelet (R. T. 1657. lap) 8. §-a első és második bekezdésének második mondata, valamint 10. §-a, a 6500/1935. ME rendelet (R. T. 271. lap) 14. §-ának második bekezdése, a 7800/1937. ME rendelet (R. T. 1178. lap) 8. §-a, a 2200/1942. ME rendelet (R. T. 732. lap), a 10700/1947. (IX. 12.) Korm. rendelet 10. §-ának második bekezdése, a 10450/1948. (V. 15.) Korm. rendelet 5. §-a (1) bekezdésének második mondata, valamint a 12. §-ának (4) és (5) bekezdése, a 3220/1949. (IV. 9.) Korm. rendelet 8. §-a és a 165/1950. (VI. 14.) MT rendelet 9. §-ának (4) bekezdése.

(4) A jelen rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztik az 1927: XXI. törvénynek, valamint az ezt módosító és kiegészítő jogszabályoknak mindazok a rendelkezései, amelyek a jelen rendelettel ellentétben állnak.

(3) Végül hatályukat vesztik a társadalombiztosítási jogszabályoknak mindazok a rendelkezései, amelyek az önkéntes és az önkéntes továbbfizetéssel biztosításra vonatkoznak. Azok a személyek azonban, akiknek betegség esetére való önkéntes vagy önkéntes továbbfizetéssel fenntartott biztosítása a jelen rendelet hatálybalépése napján érvényben van, a biztosításukat - a korábbi jogszabályok alkalmazásával - folytathatják.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke