59/1952. (VII. 1.) MT rendelet

a kihágási eljárás szabályairól

A kihágási bíróságokról és azok eljárásáról szóló 1951. évi 35. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 5., 25. és 27. §-aiban, valamint a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi és büntetőeljárási rendelkezésekről szóló 1951. évi 34. számú törvényerejű rendelet 39. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a minisztertanács a kihágási eljárás szabályait (KESZ) az alábbiakban állapítja meg:

I. Fejezet

KIHÁGÁSI BÍRÓSÁGOK

Hatáskör

1. §

Az eljárás azok miatt a kihágások miatt, amelyeknek elbírálását a jogszabály a járásbíróság vagy a pénzügyi hatóság hatáskörébe nem utalja, a kihágási bíróság hatáskörébe tartozik.

2. §

(1) A kihágási bíróság hatáskörébe tartozó kihágási ügyekben általában a végrehajtóbizottság jár el.

(2) Ezekben az ügyekben

1. elsőfokon: községekben a járási, városokban a városi (Budapesten és Miskolcon a városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságának elnöke vagy helyette a végrehajtóbizottság által megbízott alkalmazott a továbbiakban: végrehajtóbizottság);

2. másodfokon: a megyei, budapesti és miskolci városi tanács végrehajtóbizottságának elnöke vagy helyette a végrehajtóbizottság által megbízott alkalmazott dönt. (Tvr. 1. §).

3. §

A kihágási bíróság hatáskörébe utalt kihágások közül átmenetileg a rendőrség jár el:

a) a közlekedésrendészettel és a fuvarozással;

b) a folyam- és légirendészettel;

c) a külföldiek rendészetével;

d) a lakásbejelentési kötelezettséggel;

e) a közrendre és közbiztonságra vonatkozó rendelkezések megszegésével, valamint

f) az erkölcsrendészettel kapcsolatos kihágási ügyekben.

4. §

A rendőrség elbírálása alá tartozó kihágási ügyekben

1. elsőfokon: a községekben a rendőrség járási, városokban a városi, illetőleg a városi és járási (Budapesten és Miskolcon a városi kerületi), valamint folyam- és légirendészeti kapitányságának vezetője vagy helyette a középfokú rendőri hatóság által megbízott tiszt (továbbiakban: rendőrség);

2. másodfokon: a rendőrség középfokú hatóságának vezetője vagy helyette az általa megbízott tiszt dönt.

5. §

(1) A jogerős ítéletet, büntetőparancsot vagy megszüntető végzést a Kihágási Tanács az államügyész jogorvoslata alapján vagy az illetékes miniszter javaslatára felülvizsgálhatja [Tvr. 16. § (1) bek.].

(2) A Kihágási Tanács elnöke a belügyminiszter vagy általa a belügyminisztérium dolgozói közül kijelölt személy. Tagjai egy belügyminisztériumi előadó és egy rendőrtiszt, akiket a belügyminiszter jelöl ki. Más minisztérium (országos főhatóság) ügykörében felmerült kihágási ügy tárgyalásakor a belügyminisztériumi előadó helyébe annak a minisztériumnak (országos főhatóságnak) előadóját kell behívni, amelynek ügykörébe a kihágási ügy tartozik (Tvr. 18. §).

Illetékesség

6. §

(1) Az eljárásra az a kihágási bíróság illetékes, amelynek területén a terhelt lakóhelye van, kivéve, ha a fogszabály kivételes illetékességet állapít meg [Tvr. 2. § (1) bek.].

(2) Ha a terhelt lakóhelye nem azonos a munkahelyével, az első bírói intézkedés közlésétől számított nyolc napon belül kérheti, hogy az ügyben a munkahely szerint illetékes kihágási bíróság döntsön [Tvr. 2. § (2) bek.] A lakóhely szerint illetékes kihágási bíróság ezt a kérelmet csak akkor utasíthatja el, ha az ügyben szereplő személyek lakóhelyére tekintettel vagy a bizonyítás megkönnyítése érdekében a terhelt lakóhelye szerint illetékes kihágási bíróságtól gyorsabb eljárás várható.

7. §

Ha több terhelt van, a lakóhely szerint illetékes kihágási bíróságok közül az jár el, amelynél a kihágás miatt a feljelentést megtették. Ennek a kihágási bíróságnak illetékessége valamennyi terheltre kiterjed.

Hatáskör és illetékesség vizsgálata

8. §

(1) A kihágási bíróság mind hatáskörét, mind illetékességét hivatalból vizsgálja.

(2) A tárgyalás megkezdése után az illetékesség hiányát - a kizárólagos illetékesség esetét kivéve - nem lehet figyelembe venni.

9. §

(1) Az elsőfokú kihágási bíróságok között felmerült hatásköri és illetékességi összeütközések ügyében a közös fellebbviteli kihágási bíróság végérvényesen határoz. Ha az összeütközés másodfokú kihágási bíróságok vagy olyan elsőfokú kihágási bíróságok között merült fel, amelyeknek fellebbviteli bírósága különböző, a belügyminiszter határoz (Tvr. 4. §).

(2) A kihágási bíróság és más bíróság között felmerült hatásköri összeütközés ügyében az 1949. II. tv. 11. §-ának rendelkezése szerint a Hatásköri Döntőbizottság jár el.

10. §

(1) Ha a terheltet az eljárás alapjául szolgáló kihágáson felül a kihágási bíróság hatáskörébe nem tartozó olyan bűncselekmény is terheli, amely a kihágással szoros összefüggésben áll és annak tárgyában még ítéletet vagy megszüntető végzést nem hoztak, az ügyet a kihágás elbírálása nélkül az illetékes ügyészhez kell áttenni. Az áttételt mellőzni kell, ha a kihágási bíróság hatáskörébe nem tartozó bűncselekmény magánindítványra üldözendő és a jogosult indítványa hiányzik.

(2) Ha a cselekmények között szoros összefüggés nincs vagy ha nem a kihágással terhelt, hanem más személy ellen forog fenn más bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmény gyanúja, a kihágási bíróság az áttételt mellőzi és az ügyészséget - ha szükséges az iratok hiteles másolatának megküldésével - értesíti. Így kell eljárni akkor is, ha más hatóság vagy egyéb állami vagy társadalmi szerv részéről van szükség intézkedésre.

(3) Ha valamely bíróság (katonai bíróság) vagy az ügyész a nála folyamatba tett valamely ügyet elbírálás céljából a kihágási bíróságnak küld meg, ez az ügyet csak a másodfokú kihágási bíróság hozzájárulásával küldheti vissza.

Eljárás a katonai büntető eljárás hatálya alá tartozó személyek ellen, valamint területenkívüliség és személyes mentesség esetén

11. §

(1) A kihágási bíróság a Néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság, a rendőrség, a hivatásos légoltalmi szervezet, az állami tűzoltóság, a pénzügyőrség tagjai, valamint e testületek egyéb alkalmazottai, úgyszintén a letartóztatóintézeti alkalmazottak ellen olyan kihágás miatt, amelyet e szolgálati viszonyuk tartama alatt követtek el, nem járhat el. Az ilyen kihágásra vonatkozó feljelentést az iratokkal és az esetleges bűnjelekkel együtt az illetékes katonai ügyészhez kell megküldeni.

(2) Ha a terheltet területenkívüliség vagy személyes mentesség illeti, az eljárást - kétség esetén is - fel kell függeszteni és erről az összes iratok felterjesztésével a belügyminiszterhez kell jelentést tenni.

Kizárás

12. §

(1) Az ügyben a Kihágási Tanács, illetőleg a kihágási bíróság tagjaként, jegyzőkönyvvezetőként vagy szakképviselőként nem járhat el az, akitől az ügynek tárgyilagos vagy részrehajlás nélküli megítélése nem várható.

(2) Az ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt a kihágási bíróságnak az a tagja, aki az ügyet elsőfokon intézte.

(3) A kizárási okot a terhelt, a sértett, a magánvádló és a magánfél az eljárás bármely szakában bejelentheti. Az, akivel szemben kizárási okot jelentettek be, a bejelentés elintézéséig az ügyben akkor járhat el, ha a kizárási okot alaptalannak tartja.

13. §

A kizárás kérdésében a végrehajtóbizottság elnöke, illetőleg a rendőri hatóság vezetője határozattal dönt. A Kihágási Tanács tagja kizárásának kérdésében a belügyminiszter határoz.

II. Fejezet

AZ ÁLLAMÜGYÉSZ - AZ ELJÁRÁSBAN RÉSZTVEVŐ EGYÉB SZEMÉLYEK

Az államügyész

14. §

(1) Az államügyész a hatósága területén működő kihágási bíróságok eljárásának törvényessége felett hivatalból őrködik.

(2) Az államügyész feladatának ellátása céljából a kihágási bíróságoknál lévő kihágási ügyek irataiba betekinthet vagy a kihágási bíróságot az iratok megküldése iránt megkeresheti.

(3) A kihágási bíróság az államügyész (2) bekezdésen alapuló megkeresésének haladéktalanul eleget tenni köteles. [Tvr. lő. § (1)-(3) bek.].

A terhelt, a magánvádló és a magánfél

15. §

(1) A terhelt személyesen védekezhet, de védelmét meghatalmazottra is bízhatja; azokat az indítványokat, egyéb előterjesztéseket és észrevételeket, amelyeket védekezése érdekében szükségesnek tart, az eljárás bármely szakában megteheti. Joga van az elsőfokú kihágási bíróságnál az ügy iratait megtekinteni.

(2) A kihágási bíróság - a magánindítvány esetét kivéve - hivatalból jár el. (Tvr. 6. §) A magánindítványra üldözendő kihágás esetén a sértett képviseli a magánvádat (magánvádló). A magánvádló az elsőfokú kihágási bíróságnál az iratokat megtekintheti, indítványokat tehet, a határozat kihirdetése előtt a vádat elejtheti.

(3) A sértett a terhelttel szemben a kihágási eljárás során érvényesítheti azt a polgári jogi igényét, amely a kihágás folytán keletkezett, feltéve, hogy a követelése háromszáz forintot nem halad meg. A magánfél az elsőfokú kihágási bíróságnál az ügy iratait megtekintheti és polgári jogi igényének keretében indítványokat tehet.

A meghatalmazott

16. §

(1) Az eljárásban, ha az idézés nem személyes megjelenésre szól, a terhelt, a sérteti, a magán-vádló és a magánfél meghatalmazottal képviseltetheti magát. A meghatalmazott megbízójának személyes megjelenése esetén is közreműködhet.

(2) Meghatalmazott lehet minden nagykorú személy, aki gondnokság alatt nem áll.

(3) A meghatalmazottat megfelelően kiállított iratban vagy a kihágási bíróság előtt szóban lehet megbízni. A szóbeli meghatalmazást tárgyalási jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(4) A meghatalmazás igazolására nincs szükség, ha meghatalmazottként egyenesági rokon vagy házastárs lép fel és meghatalmazását az idézés felmutatásával vagy bármely más módon valószínűsíti.

A szakképviselő

17. §

A szakképviselő az általa képviselt érdekkört érintő kihágási ügyben az iratokat megtekintheti, a tárgyaláson részt vehet és a határozatok ellen jogorvoslattat élhet.

III. Fejezet

ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

Határidők

18. §

(1) A határidőket napok, hónapok vagy évek szerint kell számítani.

(2) A napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít be. A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján.

(3) Ma a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.

(4) A határidő az utolsó nap végével jár le; a kihágási bírósághoz intézett beadvány előterjesztésére és a kihágási bíróság előtt teljesítendő cselekményre megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár.

(5) Nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták.

Igazolás

19. §

(1) Ha a terhelt, a magánvádló vagy a magánfél valamely tárgyalási vagy egyéb határnapot vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók.

(2) Az igazolási kérelmet nyolc nap alatt lehet előterjeszteni. Ezt a határidőt az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a terhelt, a magánvádló vagy a magánfél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. Hat hónapon túl igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.

(3) Az igazolási kérelemben elő kell. adni. a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik.

20. §

(1) Az igazolási kérelmet az a kihágási bíróság bírálja el, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt; a fellebbezési határidő elmulasztása esetén a másodfokú kihágási bíróság.

(2) Ha az igazolási kérelmet elkésetten terjesztették elő, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül végzéssel el kell utasítani.

(3) Ha a kihágási bíróság az elmulasztott tárgyalási határnap esetében az igazolási kérelemnek helytad, új tárgyalási határnapot tűz ki és annak eredményéhez képest a korábbi határozatot fenntartja, illetőleg annak hatályon kívül helyezésével új határozatot hoz.

(4) Az igazolási kérelemnek helytadó végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(5) Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya; indokolt esetben azonban a kihágási bíróság a végrehajtást felfüggesztheti.

Idézés

21. §

(1) Az idézésnek tartalmaznia kell az idéző kihágási bíróság megnevezését, a megidézett nevét, lakáscímét, a megjelenés helyét és idejét, az eljárás alapjául szolgáló kihágás megjelölését, a távolmaradás következményeire való figyelmeztetést, végül az idéző kihágási bíróság pecsétjét és eljáró tagjának aláírását. A megidézettel az idézésben azt is közölni kell, hogy milyen minőségben kell megjelennie.

(2) Fegyveres testület tagját előljárója útján kell megidézni.

Elővezetés

22. §

(1) Ha a terhelt, a tanú vagy a szakértő szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg és elmaradását alapos okkal ki nem menti vagy ha a terhelt előzetes letartóztatása szükséges, elővezetést lehet elrendelni.

(2) Az elővezetést írásban kell elrendelni. Ennek tartalmaznia kell az elrendelő kihágási bíróság megnevezését, az elővezetendő nevét, lakáscímét, az eljárás alapjául szolgáló kihágás megjelölését, az elővezetés elrendelésének okát, helyét és idejét, a kihágási bíróság pecsétjét és eljáró tagjának aláírását.

(3) Az elővezetést a rendőrség foganatosítja.

(4) Fegyveres testület tagjának elővezetése végett előljárójához kell fordulni.

Jegyzőkönyvek

23. §

(1) Az egyes eljárási cselekményekről, ideértve a kihágási bíróság tárgyalásait is, jegyzőkönyvet kell készíteni. Ha azonban a terhelt a kihágás elkövetését beismeri, tárgyalási jegyzőkönyv készítését mellőzni lehet. Ilyen esetben a terhelt és a tanúk vallomásának lényegét hivatalos feljegyzésbe kell foglalni, amelyet az iratokhoz kell csatolni.

(2) A kihágási eljárásban jegyzőkönyvvezető alkalmazása csak abban az esetben kötelező, ha a jogszabály a kihágás büntetéseként egy hónapot meghaladó elzárást állapít meg.

(3) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:

a) az eljárás alapjául szolgáló ügyet;

b) az eljárás helyét és idejét;

c) a kihágási bíróság eljáró tagjának és a jegyzőkönyvvezetőnek, a jelenlévő terheltnek, magánvádlónak, magánfélnek, sértettnek és meghatalmazottjaiknak, a szakképviselőknek, valamint a hatósági tanúknak a nevét;

d) azt, hogy a tárgyalás nyilvános vagy zárt volt-e.

(4) A jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét és az annak során történteket. A terhelt és a tanúk vallomását, a szakértő véleményét, a szemle eredményét kimerítően kell a jegyzőkönyvbe felvenni.

24. §

(1) A kihágási bíróság eljáró tagja és a jegyzőkönyvvezető a jegyzőkönyv minden ívét aláírja.

(2) A kihallgatott személyek a jegyzőkönyvnek azt a részét, amely kihallgatásukról szól, miután azt előttük felolvasták, ívenként aláírják; aláírás előtt a kihallgatott személy a jegyzőkönyv kiegészítését vagy helyesbítését kívánhatja.

(3) Ha az eljárásban hatósági tanuk járlak el, a jegyzőkönyvet ezek is aláírják.

(4) A jegyzőkönyv aláírásának megtagadását, a megtagadás okának megjelölésével a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

A kihágási bíróság határozatai

25. §

(1) A kihágási bíróság ítélettel, büntetőparanccsal vagy végzéssel határoz.

(2) Minden olyan határozat, amelyet a jogszabály kifejezetten ítéletnek vagy büntetőparancsnak nem nevez, végzés.

(3) A kihágási bíróság határozatait indokolni kell, kivéve a tárgyalást kitűző vagy elhalasztó végzést, az idéző végzést és azt az utasítást, amelyet a másodfokú kihágási bíróság az elsőfokú kihágási bíróságnak ad.

26. §

(1) A kihágási bíróság határozatát a jelenlévő érdekeltekkel kihirdetés, egyébként kézbesítés útján kell közölni. A kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint történik.

(2) Kihirdetés esetén a határozat tartalmát az érdekeltnek meg kell magyarázni.

(3) Ha az érdekeltnek igazolt meghatalmazottja vau, a határozatot a meghatalmazottnak kell kézbesíttetni. Az idézést a megidézettnek kell kézbesíttetni akkor is, ha meghatalmazottja van.

(4) A szakképviselővel a hozott határozatokat csak akkor kell közölni, ha ezt kifejezetten kérte vagy a közlést valamely jogszabály előírja.

(5) Ha a feljelentést társadalmi szervezet tette, az ügy érdemében hozott határozatot részére kézbesíteni kell.

27. §

(1) Névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén a kihágási bíróság a határozat kijavítását, akár kérelemre, akár hivatalból - az érdekeltek meghallgatása nélkül is - bármikor elrendelheti. Ugyanígy jár el a kihágási bíróság akkor is, ha a határozat az előzetes fogvatartásnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számítása, illetőleg az elzárás kezdőnapjának megállapítása tekintetében tartalmaz nyilvánvaló hibát.

(2) A kijavítást elrendelő végzést a határozatra és lehetőleg annak kiadmányaira is fel kell jegyezni.

IV. Fejezet

AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA

Feljelentés

28. §

(1) A tudomására jutott kihágást bárki feljelentheti. Minden hatóság és hatósági közeg köteles a hivatali ténykedése során tudomására jutott hivatalból üldözendő kihágásokat feljelenteni.

(2) A feljelentést az illetékes kihágási bíróságnál kell megtenni. Ha a feljelentést nem az illetékes kihágási bíróságnál, hanem más hatóságnál vagy hatósági közegnél tették, ez köteles a feljelentést elfogadni és az illetékes kihágási bírósághoz megküldeni.

(3) A feljelentést akár írásban, akár szóval lehet megtenni. A szóbeli feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha a feljelentés hiányos, a kihágási bíróság a szükséghez képest intézkedik annak kiegészítése iránt.

(4) A (2) és (3) bekezdés rendelkezései a magánindítvány megtételénél is irányadók. A magán-indítványra jogosultnak minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.

Az ügy felderítése - Az eljárás megszüntetése tárgyaláson kívül

29. §

(1) Ha a kihágási ügyben az elkövető személyériek megállapítása, a bizonyítékok megszerzése és biztosítása, valamint az eljárás sikeréhez egyébként szükséges körülményeknek más módon való felderítése válik szükségessé, a kihágási bíróság a tárgyalás kitűzése előtt eziránt intézkedik, szükség esetén a hiányzó adatok felderítése végett a rendőrséget keresi meg.

(2) A kihágási bíróság tárgyaláson kívül végzéssel megszünteti az eljárást, ha már a feljelentésből, illetőleg az (1) bekezdés alapján folytatott felderítés eredményéből nyilvánvaló, hogy

a) a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény;

b) büntethetőséget kizáró vagy megszűntető körülmény áll fenn;

c) a feljelentett cselekményt már jogerősen elbírálták;

d) a további eljárás bizonyítékok hiánya vagy ezek megszerzésének kizárt volta miatt nem vezetne eredményre.

Előzetes letartóztatás

30. §

(1) Előzetes letartóztatást csak az olyan terhelt ellen lehet elrendelni, akit elzárással büntetendő kihágás terhel és csak abban az esetben, ha:

a) a tettenért terhelt személye nem állapítható meg;

b) a terhelt megszökött vagy a hatóságok elöl elrejtőzött.

(2) Az előzetes letartóztatást a kihágási bíróság írásba foglalt határozattal rendeli el. Ennek tartalmaznia kell a terhelt személyének és az eljárás alapjául szolgáló kihágásnak megjelölését, valamint az előzetes letartóztatás okát. Őrizetbe vett személy letartóztatása kérdésében az őrizetbevételtől számított huszonnégy óra alatt határozni kell; ha ezalatt az idő alatt a letartóztatást nem rendelik el, az őrizetbe vett személyt szabadon kell bocsátani.

(3) Fegyveres testület tagjának előzetes letartóztatását csak előljárója útján lehet foganatosítani.

(4) Az állam vagy állami vállalat alkalmazásában álló személy előzetes letartóztatásáról felettesét késedelem nélkül értesíteni kell.

31. §

(1) Az elsőfokú érdemi határozat meghozatala előtt az előzetes letartóztatás nyolc napnál tovább nem tarthat.

(2) Felmentő vagy főbüntetésként kizárólag pénzbüntetést megállapító ítélet, úgyszintén a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése vagy az eljárás megszüntetése esetén az előzetes letartóztatást azonnal meg kell szüntetni még akkor is, ha a határozat nem jogerős.

(3) Ha az elzárást megállapító ítélet ellen fellebbeztek, az előzetes letartóztatást továbbra is fenn lehet tartani, de annak egész tartama az ítéletben megállapított elzárás tartamát nem haladhatja meg.

Szemle

32. §

(1) Szemlének van helye, ha lényeges körülmény megállapításához vagy felderítéséhez személy, tárgy, tény vagy helyszín közvetlen megfigyelése, illetőleg megvizsgálása szükséges.

(2) A szemle alkalmával észlelt jelenségeket pontosan le kell rögzíteni, esetleg fényképet, rajzot vagy vázlatot kell a szemle tárgyáról készíteni és azt a jegyzőkönyvhöz csatolni.

Lefoglalás

33. §

(1) Azokat a dolgokat, amelyek az ügyben tárgyi bizonyítékul szolgálnak, továbbá azokat, amelyek a törvény értelmében elkobzás alá esnek, le kell foglalni. Leveleket és táviratokat a postánál vagy más szállító vállalatnál kihágás miatt lefoglalni nem lehet.

(2) A lefoglalt dolgot a kihágási bíróságnál letétbe kell helyezni. Ha a dolog erre nem alkalmas, illetőleg más fontos ok a helyszínen hagyás mellett szól, megőrzése iránt más alkalmas módon kell intézkedni.

(3) A lefoglalt dolgot a jegyzőkönyvben vagy az ahhoz csatolt külön bűnjeljegyzékben pontosan fel kell tüntetni és a lefoglalásról a dolog birtokosának írásbeli elismervényt kell adni.

(4) Gyors romlásnak kitett, valamint olyan dolgokat, amelyeknek kezelése jelentős költséggel jár, lefoglalásuk esetében nyomban értékesíteni lehet. Az olyan dolgoknak, amelyeket előzetesen értékesítettek, pénzbeli ellenértékét kell letétbe helyezni és a jogosult a lefoglalás megszüntetése esetén az ellenértékre tarthat igényt.

(5) A lefoglalást - amennyiben a lefoglalt dolgot nem kobozzák el - meg kell szüntetni, mihelyt arra a további eljárás érdekében szükség nincs.

(6) A lefoglalás megszüntetése esetében a dolgot annak kell visszaadni, akinél lefoglalták. Ha azonban a dolgot a terheltnél vagy olyan személynél foglalták le, aki azt a terhelttől vette át, azt a terhelt, illetőleg az átvevő részére csak akkor lehet kiadni, ha a dolog kiadására más nem jelent be alaposnak látszó igényt vagy az eljárás adataiból ilyen irányú igény nem tűnik ki. Ilyen igény esetében a dolgot annak kell kiadni, aki tulajdonát kétséget kizáró módon - szükség esetén polgári bíróság határozatával - igazolja.

Házkutatás - Személymotozás

34. §

(1) Kihágás miatt házkutatást csak a tettenért elkövető kézrekerítése, elővezetés, előzetes letartóztatás és lefoglalás foganatosítása végett lehet tartani.

(2) A terheltet és azt, akiről alaposan feltehető, hogy olyan tárgyat rejt magánál, amelyet le kell foglalni, meg lehet motozni.

Szemle, lefoglalás, házkutatás, személymotozás foganatosítása

35. §

(1) A szemlét és a házkutatást a kihágási bíróság írásbeli határozattal rendeli el. A határozatot a szemle, illetőleg a házkutatás megkezdése előtt az érdekelt személy részére kézbesíteni kell. írásbeli határozatra nincs szükség, ha a késedelem veszéllyel jár.

(2) A szemlét, a házkutatást és a személymotozást a kihágási bíróság foganatosítja vagy annak foganatosítása iránt a rendőrséget keresi meg; a lefoglalást a kihágási bíróság foganatosítja.

(3) A tárgyaláson kívül foganatosított szemlét és lefoglalást, valamint a házkutatást és személymotozást két hatósági tanú jelenlétében kell végrehajtani

Eljárás távollevő terhelt ellen

36. §

(1) Ha a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, tartózkodó helyének megállapítása céljából figyelőlapot kell kiállítani és azt további eljárás végett az Országos Rendőri Bejelentő Hivatalnak kell megküldeni.

(2) A hatóságok és a hatósági közegek, ha a terhelt tartózkodási helyéről tudomást szereznek, kötelesek ezt a kihágási bírósággal közölni.

(3) Azt a terheltet, aki ellen előzetes letartóztatást rendeltek el, megtalálása esetén őrizetbe kell venni és az előzetes letartóztatást elrendelő kihágási bíróság elé kell állítani.

(4) Ha terhelt tartózkodóhelyének megállapítására irányuló intézkedés nem vezet eredményre, az eljárást a bizonyítékok biztosítása mellett a terhelt előkerüléséig fel kell függeszteni.

V. Fejezet

BÜNTETŐPARANCS

37. §

(1) Az elsőfokú kihágási bíróság a szabadlábon lévő terhelt ellen büntetőparancsot bocsáthat ki, ha a következő feltételek együttesen fennállanak.

a) a feljelentést hatósági szerv vagy társadalmi szervezet tette;

b) a tényállás tisztázottnak látszik. [Tvr. 7. § (1) bek.].

(2) A büntetőparancsban a terheltre csak háromszáz forintot meg nem haladó pénzbüntetést lehet kiszabni. A büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése, valamint a rehabilitáció büntetőparancsban is kimondható. A büntetőparancsban elkobzást is ki lehet mondani, de csak olyan tárgyra vonatkozólag, amely a terhelt tulajdona. A polgári jogi igénynek büntetőparancsban helyet lehet adni, ha a sértett követelése háromszáz forintot nem halad meg. [Tvr. 7. § (2) bek.].

(3) Mindegyik terhelt ellen külön büntetőparancsot kell kibocsátani.

(4) Fiatalkorú terhelt ellen büntetőparancs kibocsátásának helye nincs.

38. §

(1) A büntetőparancsnak a kibocsátó kihágási bíróság megjelölésén felül tartalmazni kell:

1. a terhelt nevét, foglalkozását és lakóhelyét;

2. a kihágás megjelölését, elkövetésének helyét és idejét;

3. az alkalmazott jogszabály vagy egyéb rendelkezés megfelelő §-ának (pontjának) megjelölését;

4. a pénzbüntetés összegét és behajthatatlanságának esetére a helyébe lépő elzárás tartamát;

5. megfelelő esetben:

a) a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztését;

b) polgári jogi igény érvényesítése esetében a magánfél nevét, a megállapított kár (kárdíj) összegét, illetőleg a magánfélnek polgári perútra utasítását;

c) a lefoglalt tárgy elkobzását, visszaadását, illetőleg az igénylőnek polgári perútra utasítását;

d) az eljárási költségekről való intézkedést;

6. a terhelthez intézett azt a felhívást, hogy a pénzbüntetést az esetleg megállapított eljárási költségekkel és megfelelő esetben a megállapított kár (kárdíj) összegével együtt tizenöt nap alatt fizesse meg;

7. azt a figyelmeztetést, hogy a terhelt vagy a magánfél, továbbá az a személy, akinek jogát a lefoglalt tárgy elkobzására vagy visszaadására irányuló intézkedés sérti, valamint helyette házastársa, illetőleg törvényes képviselője, úgyszintén a szakképviselő a büntetőparancs kézbesítésétől számított nyolc nap alatt tárgyalás tartását kérheti;

8. azt a figyelmeztetést, hogy ha a büntetőparancs kézbesítésétől számított nyolc nap alatt a jogosultak egyike sem jelenti be szóban vagy írásban, hogy a büntetőparancsban nem nyugszik meg, a büntetőparancsot végre fogják hajtani;

9. a terhelt figyelmeztetését arra, hogy ha a büntetőparancsban megnyugszik, a kiszabott pénzbüntetés megfizetésére halasztást kérhet, vagy részletfizetés megengedését kérheti;

10. végül a jogszabályokban meghatározott esetekben a büntetőparancsnak valamely hatósággal (szervvel) való közlésének elrendelését.

(2) A büntetőparancsot közölni kell:

1. a terhelttel;

2. polgári jogi igény érvényesítése esetében a magánféllel;

3. azzal a személlyel, akinek jogát a lefoglalt tárgy tekintetében tett intézkedés sérti;

4. a szakképviselővel a jogszabályokban meghatározott esetekben.

39. §

(1) Ha a terhelt, a magánfél, vagy az a személy, akinek jogát a lefoglalt tárgy elkobzására vagy visszaadására irányuló intézkedés sérti, illetőleg helyette házastársa vagy törvényes képviselője, avagy a szakképviselő a büntetőparancs kézbesítésétől számított nyolc nap alatt a kihágási bíróságnál tárgyalás tartását kéri, tárgyalást kell tartani és a kifogásolt rendelkezés felől a büntető-parancstól függetlenül a tárgyaláson kell határozni.

(2) A magánfél csak a polgári jogi igénye tárgyában tett intézkedés miatt, a lefoglalt tárgyról tett intézkedés által érdekelt személy pedig csak emiatt az intézkedés miatt kérhet tárgyalást. Nem lehet tárgyalást kérni amiatt, hogy a magánfelet polgári jogi igényével, illetőleg a lefoglalt tárgy igénylőjét a tárgy kiadására vonatkozó igényévei, polgári perre utasították.

(3) Ha a jogosultak az (1) bekezdésben meghatározott határidőben tárgyalás tartását nem kérik vagy a tárgyalásról igazolatlanul elmaradnak, a büntetőparancs végrehajtható. (Tvr. 8. §). A végrehajtható büntetőparancs a jogerős ítélettel esik egy tekintet alá.

VI. Fejezet

A TÁRGYALÁS

A tárgyalás kitűzése

40. §

(1) Ha áttételre, az eljárás felfüggesztésére vagy megszüntetésére nem kerül sor és az ügy büntetőparanccsal sem nyert elintézési, tárgyalást kell tartani.

(2) A kihágási bíróság tárgyalása nyilvános. A tárgyalásról a nyilvánosságot csak a kihágási bíróság határozatával és csak abban az esetben lehet kizárni, ha ez államtitok, katonai vagy hivatali titok megőrzése végett, vagy erkölcsi okból feltétlenül szükséges.

(3) A kihágási bíróság kitűzi az ügy tárgyalásának napját és erre megidézi a terheltet, a magánvádlót, a magánfelet és meghatalmazottjukat, továbbá a tanúkat és a szakértőket. A tárgyalás napjáról azokat az egyéb érdekelteket is értesíteni kell, akikre a határozat közvetlenül kihathat.

(4) Ha az ügyben szereplő személyek érdekében vagy egyéb fontos okból szükséges, a tárgyalást a kihágási bíróság székhelyén kívül is meg lehet tartani.

(5) Minden ügyet lehetőleg egy tárgyalással kell befejezni. Ha azonban az ügy tárgyalása aznap nem fejezhető be, a kihágási bíróság a tárgyalást elnapolja, új határnapot tűz ki és erre a jelenlevőket szóval megidézi.

A tárgyaláson meg nem jelenés következményei

41. §

(1) A tárgyalás határnapját úgy kell kitűzni, hogy az érdekelteknek elegendő idejük legyen a megjelenésre és bizonyítékaik beszerzésére.

(2) Ha a tényállás a terhelt távollétében nem tisztázható, a terheltet személyes megjelenésre kell kötelezni.

(3) Ha a terhelt a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, vagy a tárgyalásról annak befejezése előtt engedély nélkül eltávozott, a tárgyalást távollétében is meg kell tartani és amennyiben a tényállás ilyen módon is tisztázható, határozatot kell hozni. Ha a terhelt igazolási kérelemmel él, azonban az igazolás alapján kitűzött új határnapon sem jelenik meg, a korábbi határozatot hatályában fenn kell tartani.

(4) A magánvádló távollétében a tárgyalást nem lehet megtartani. Ha azonban a szabályszerűen megidézett magánvádló sem személyesen, sem meghatalmazottja által nem jeleni meg és elmaradását előzetesen nem mentette ki, a vádat elejtettnek kell tekinteni és az eljárást meg kell szüntetni.

(5) Ha a magánfél nem jelenik meg, a kihágási bíróság a polgári jogi igényt az előterjesztett kérelem és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján bírálja el.

A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása

42. §

(1) A tárgyalást a kihágási bíróság eljáró tagja vezeti, ő hallgatja ki a terheltet, a tanúkat és a szakértőket.

(2) A kihallgatott személyhez a terhelt, a magánvádló, a magánfél és meghatalmazottjuk, valamint a szakképviselő is intézhetnek kérdéseket.

(3) A kihágási bíróság eljáró tagja az eljárásban résztvevő személyeket a tárgyalás során gyakorolható jogaikra figyelmeztetni köteles. -

(4) Azt, aki a tárgyalás rendjét megzavarja, a kihágási bíróság eljáró tagja rendreutasíthatja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén pedig háromszáz forintig terjedhető pénzbírsággal sújthatja vagy - akár pénzbírság kiszabása mellett, akár anélkül - a teremből ki is utasíthatja, illetőleg kivezettetheti. Az előzetesen letartóztatott terhelt ellen ehelyett fegyelmi büntetést lehet alkalmazni. Ha a kihágási bíróság pénzbírságot vagy fegyelmi büntetést alkalmazott, az erről szóló végzést a tárgyalási jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(5) A kihágási bíróságnak a tárgyalás kitűzése, vezetése, illetőleg rendjének fenntartása körében tett intézkedései ellen külön fellebbezésnek nincs helye, kivéve az előbbi rendelkezések alapján pénzbírságot kiszabó végzést. A pénzbírságot kiszabó végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

A tárgyalás menete

43. §

(1) A tárgyalást a kihágási bíróság eljáró tagja az ügy megjelölésével nyitja meg.

(2) Ha olyan megidézett személy maradt el a tárgyalásról, akinek távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozza, a tárgyalást meg kell kezdeni és azt a megjelentek kihallgatása előtt nem szabad elnapolni. [40. § (5) bek.]

(3) Ha a tárgyalás megtartható, a kihágási bíróság eljáró tagja a megjelentek számbavétele után felhívja a tanúkat a terem elhagyására és figyelmezteti őket az igazolatlan eltávozás következményeire, valamint arra, hogy a számukra kijelölt helyen tartózkodjanak.

A terhelt kihallgatása

44. §

(1) Meg kell állapítani és a tárgyalási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a terhelt személyazonosságára vonatkozó adatokat (nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakóhelyét, foglalkozását, családi, vagyoni és kereseti viszonyait), valamint azt, hogy volt-e már büntetve és ha igen, hol, mikor és mi miatt.

(2) Ezután a terhelttől meg kell kérdezni, hogy bűnösségét elismeri-e, majd a terheltet részletesen ki kell hallgatni és módot kell neki adni arra, hogy védekezését összefüggően előadhassa.

(3) Amennyiben a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem szabad a terheltet olyan körülményre kihallgatni, amely államtitok, illetőleg a hivatali vagy a szolgálati titoktartás kötelezettsége alá esik. Ebben a vonatkozásban a 47. § rendelkezéseit a terheltre is megfelelően alkalmazni kell.

(4) Ha a terhelt a vallomástételt megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy magatartása az eljárás folytatását nem akadályozza, de ezzel a védekezéstől fosztja meg magát.

(5) Ha a terheltek vallomása egymással vagy ha a terhelt vallomása a tanú vallomásával ellentétben áll, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.

45. §

(1) Ha a terhelt a kihágás elkövetését beismeri és beismerése az eljárás többi adataival is egyezik, a további bizonyítási eljárást mellőzni lehet.

(2) Ha terhelt a kihágás elkövetését tagadja vagy a kihágási bíróság a bizonyítási eljárást egyéb okból szükségesnek tartja, azt le kell folytatni.

(3) Ha az eljárás alapjául szolgáló kihágásra vonatkozó bizonyítékokat más bíróság már megállapította, a kihágási bíróság az iratok felolvasására szorítkozhat, szükség esetén azonban a bizonyítást lefolytathatja.

(4) Eskünek, vagy fogadalomnak a kihágási eljárásban helye nincs. (Tvr. 9. §)

A tanuk kihallgatása

46. §

(1) Tanuként azt kell kihallgatni, akinek az ügyről a terhelt körülményeiről, továbbá az ügyben jelentős egyéb tényekről közvetlen észleleten alapuló tudomása van.

(2) A tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanuk nem lehetnek jelen. A kihágási bíróság ezt a rendelkezést a tanuként kihallgatandó magánvádlóra, magánfélre és sértettre belátása szerint alkalmazza.

(3) A kihallgatás megkezdése előtt a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanuzás következményeire. A kihallgatás kezdetén meg kell a tanutól kérdezni nevét, születési évét és helyét, lakóhelyét, foglalkozását, továbbá azt, hogy a terhelttel és a sértettel milyen viszonyban van, szenvedett-e kárt a kihágás következtében és hogy ezért vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanu akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult. Ezután a tanut részletesen ki kel! hallgatni, tisztázva azt is, hogy az általa előadottakról miiként szerzett tudomást.

(4) Ha a tanú vallomása más tanú vallomásával ellentétben áll, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.

(5) Ha a tanú a kihágási bíróság területén kívül lakik (tartózkodik), kihallgatása céljából a lakóhely (tartózkodóhely) szerint illetékes kihágási bíróságot kel! megkeresni. A fegyveres erő tényleges szolgálatban álló tagjának kihallgatása céljából ilyen esetben az illetékes előljáró parancsnokságot vagy hadbíróságot lehet megkeresni. A megkeresésben közölni kell azokat a kérdéseket, amelyekre vonatkozólag a tanút ki kell hallgatni.

47. §

(1) Nem lehet tanúként kihallgatni:

a) a terhelt meghatalmazottját arról, amit a terhelt vele védelme érdekében közölt;

b) azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása folytán helyes vallomás nem várható.

(2) A tanú, ha a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható ki olyan kérdésre, amely államtitoknak minősül, vagy a hivatali, illetőleg szolgálati titoktartás kötelezettsége alá esik. A titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad.

(3) Abban a kérdésben, hogy a titoktartás alól való felmentésre mely hatóság vagy szerv illetékes, a 20/1952. (III. 23.) MT számú rendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(4) A kihágási bíróságnak felmentésre irányuló megkeresésében meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik.

(5) A jelen § ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

48. §

(1) A tanúvallomást megtagadhatja:

a) a terheltnek a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozója;

b) az, aki magát vagy a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben;

c) az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg kivéve, ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette.

(2) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében a tanút mentességére kihallgatása előtt, illetőleg mihelyt a mentesség kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát tárgyalási jegyzőkönyvbe kell venni.

(3) A tanúvallomás megtagadásának jogosultsága felől a kihágási bíróság határoz.

(4) Ha a tanút a jelen § esetében a mentességre való alapos hivatkozása ellenére vallomásra kötelezik, vagy a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem tartják meg, a tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

Szakértők kihallgatása

49. §

(1) Ha az ügyben jelentős tények, vagy egyéb körülmények megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni.

(2) Nem lehet szakértőként alkalmazni azt, aki mint tanú ki nem hallgatható vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja, sem azt, aki az ügyben elfogult.

(3) A szakértővel mindazokat az adatokat közölni kell, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. A szakértő az ügy iratait megtekintheti, a kihallgatásoknál jelen lehet, a terhelthez, a tanukhoz és a többi szakértőhöz közvetlenül kérdéseket intézhet, végül egyéb bizonyítás felvételét indítványozhatja.

(4) A szakértő véleményét a tárgyaláson szóval előadja vagy azt a kihágási bíróság rendelkezéséhez képest a kitűzött határidő alatt írásban terjeszti elő.

(5) Ha valamely jogszabály a kihágási ügyben hatóságok, testületek vagy egyéb szervek véleményének beszerzését rendeli, a kihágási bíróság szakértő kirendelése helyett ezek véleményét köteles kikérni.

50. §

(1) A megidézett szakértő meghallgatása előtt meg kell állapítani személyazonosságát, továbbá azt, hogy a terhelttel és a sértettel milyen viszonyban van és hogy erre tekintettel vagy egyébként nem áll-e fenn reá nézve kizáró ok; a nem állandó szakértőt figyelmeztetni kell a hamis szakértői véleményadás következményeire is.

(2) Ezután a kihágási bíróság ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseiket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania.

Kényszerítő eszközök tanukkal és szakértőkkel szemben

51. §

(1) A kihágási bíróság azt a tanut vagy szakértőt, aki szabályszerű idézés (kirendelés) ellenére nem jelent meg és elmaradását alapos okkal ki nem mentette vagy a tárgyalásról engedély nélkül eltávozott, elővezettetheti (22. §) és háromszáz forintig terjedhető pénzbírsággal sújthatja. Ezekben az esetekben a tanut vagy szakértőt egyszersmind arra kell kötelezni, hogy az általa okozott költséget térítse meg. Ujabb meg nem jelenés vagy eltávozás esetén a tanuval vagy szakértővel szemben az említett intézkedéseket ismételten lehet alkalmazni.

(2) Fegyveres testület tagjának megjelenéséről előljárója útján kell gondoskodni.

(3) Ha a tanu vagy a szakértő elmaradását (eltávozását) az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása után alapos okkal kimenti, az intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni.

(4) A tanut vagy a szakértőt, ha a vallomástételt, illetőleg a közreműködést és a véleménynyilvánítást az ok előadása nélkül vagy a kihágási bíróság határozata ellenére, a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja, az okozott költségek megtérítésére kell kötelezni, egyben háromszáz forintig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani.

(5) Ha fegyveres testület tagjával szemben kellene a (4) bekezdésben említett intézkedést alkalmazni, a kihágási bíróság a tanu, illetőleg a szakértő előljárójához fordul.

(6) Az olyan fellebbezésnek, amely a pénzbírságot kiszabó és a költségek megtérítésére kötelező határozat ellen, valamint az ezek hatályon kívül helyezését megtagadó határozat ellen irányul, halasztó hatálya van.

Tolmács

52. §

(1) Ha az eljárásban meghallgatandó személy magyarul nem beszél és az általa használt nyelvben az eljáró kihágási bíróságnak nincs kellő jártassága, a meghallgatásnál tolmácsot kell alkalmazni.

(2) Tolmácsot kell alkalmazni akkor is, ha süket vagy néma személy meghallgatása írásbeli érintkezés útján nem lehetséges.

(3) A tolmácsra a jelen rendeletnek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A tárgyalás befejezése

53. §

(1) A bizonyítás felvétele után a kihágási bíróság hivatalból vagy indítványra elrendelheti a bizonyítás kiegészítését.

(2) A bizonyítási eljárás befejezése, után a kihágási bíróság eljáró tagjának felhívására a magánvádló a vádra vonatkozóan, a magánfél pedig a polgári jogi igény tekintetében nyilatkozhat. Az eljárás alapjául szolgáló kihágás tárgyában a szakképviselő is tehet nyilatkozatot.

(3) Ezt követően a terhelt és meghatalmazottja röviden előterjesztheti a védekezést.

(4) Többször csak a kihágási bíróság eljáró tagjának engedélyével lehet felszólalni. A terheltet azonban az utolsó szó joga mindig megilleti.

(5) A tárgyalás befejezése után a kihágási bíróság rendszerint azonnal meghozza határozatát. Ha azonban az ügy különösen bonyolult vagy nagy-terjedelmű, a határozathozatal legfeljebb három napra elhalasztható.

VII. Fejezet

A TÁRGYALÁS ALAPJÁN HOZOTT HATÁROZATOK

Megszüntető végzés

54. §

(1) A kihágási bíróság megszüntető végzést hoz:

a) ha a terhelt meghalt, a kihágás elévült, vagy kegyelem alá esik;

b) ha a magánvádló a vádat elejti, vagy a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg. [41. § (4) bek.]

(2) A megszüntető végzésben a polgári jogi igény iránt nem lehet határozni, ilyen esetekben a magánfelet arra kell utasítani, hogy igényét egyéb törvényes úton érvényesítse.

(3) Ha a megszüntető végzést az (1) bekezdés b) pontja alapján hozták meg, annak csak az eljárási költségekre vonatkozó része ellen lehet fellebbezéssel élni.

Az ítélet

55. §

(1) A kihágási bíróság ítéletét kizárólag a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokra alapíthatja; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.

(2) Az ítélet tárgya csak olyan cselekmény lehet, amelyre az eljárás kiterjedt.

(3) A kihágási bíróságot a cselekmény minősítésében és a büntetés kiszabásában a magánvád nem köti.

(4) Az ítéletben a terheltet bűnösnek kell kimondani vagy fel kell menteni.

56. §

A kihágási bíróság a terheltet felmenti, ha:

a) nem nyert bizonyítást, hogy a terhelt az eljárás alapjául szolgáló cselekményt elkövette;

b) a cselekmény nem bűncselekmény;

c) a cselekményt már korábban jogerősen elbírálták;

d) ha büntethetőségét kizáró körülmény áll fenn.

57. §

Ha az 56. § értelmében a terheltet nem mentik fel, a terheltet a terhére megállapított kihágásban bűnösnek kell kimondani és büntetése felől kell határozni.

58. §

(1) A bűnösséget megállapító ítéletben a polgári jogi igény felől érdemi döntést kell hozni, kivéve, ha annak érdemi elbírálása az eljárás befejezését jelentékenyen késleltetné. Az utóbbi esetben, valamint felmentő ítélet esetében a magánfelet arra kell utasítani, hogy igényét egyéb törvényes úton érvényesítse.

(2) Ha a kihágási bíróság a polgári jogi igényt érdemben elbírálta, ebben a tárgyban egyéb törvényes úton eljárásnak helye nincs.

59. §

(1) Az ítélet bevezetésből, rendelkező részből és indokolásból áll.

(2) A bevezetés az eljáró kihágási bíróság megnevezését, a tárgyalás helyét és idejét, valamint azt tartalmazza, hogy az ítélet alapjául szolgáló tárgyalás nyilvános vagy zárt volt-e.

(3) Az ítélet rendelkező részének tartalmaznia kell:

a) a terhelt személyi adatait [44. § (1) bek.];

b) a terhelt bűnösnek kimondását vagy felmentését;

c) az ítélet tárgyául szolgáló kihágás megjelölését;

d) a jogszabálynak vagy egyéb rendelkezésnek azokat a szakaszait és pontjait, amelyek a cselekményt kihágásnak nyilvánítják és büntetését megállapítják;

e) a kiszabott büntetést és mellékbüntetést;

f) az eljárási költségekre és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést, úgyszintén azokat az egyéb rendelkezéseket, amelyeket a kihágási bíróság valamely jogszabály alapján hoz;

g) pénzbüntetés megállapítása esetén a végrehajtás terhe mellett való befizetés határidejét és azt, hogy a pénzbüntetést behajthatatlansága esetében milyen tartamú elzárásra kell átváltoztatni.

(4) Az előzetes letartóztatásban lévő terheli ellen hozott ítéletben határozni kell az előzetes letartóztatásban töltött időnek a büntetésbe való beszámítása, illetőleg a terhelt szabadlábra helyezése iránt is.

(5) Mind a felmentő, mind a büntető ítéletei meg kell indokolni. Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a tényállást és azt, hogy a kihágási bíróság az eljárás alapjául szolgáló tényeket miért tartja bizonyítottnak vagy be nem bizonyítottnak. Elő kell továbbá adni azokat az okokat, amelyek a kihágási bíróságot az ítéleti rendelkezésekre indították. A büntető ítélet indokolásában ki kell emelni a súlyosbító és enyhítő körülményeket, valamint a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése esetén azt is, hogy erre milyen körülmények indították a kihágási bíróságot.

(6) Az ítéletet tömören és világosan kell megfogalmazni.

A határozat közlése

60. §

(1) A tárgyaláson hozott határozatot a jelenlévők előtt azonnal ki kell hirdetni. A kihirdetés a rendelkező rész felolvasásával és az indokolás lényeges tartalmának szóbeli előadásával történik. Ha a tárgyaláson jegyzőkönyv készült és nincs olyan érdekelt, akivel az ítéletet kézbesítés útján közölni kellene, az ítélet rendelkező részét a jegyzőkönyvbe kell felvenni. Ilyen esetben az indokolást írásba foglalni nem kell és a rendelkező résznek csak a következő adatokat kell tartalmaznia: a kihágás (felmentés esetében az eljárás alapjául szolgáló cselekmény) megnevezését, az alkalmazott jogszabályra való hivatkozást, a kiszabott büntetést, pénzbüntetés esetében a behajthatatlanság esetén helyébe lépő elzárás tartamát, végül a többi intézkedés rövid megjelölését.

(2) Ha a kihágási bíróság a határozathozatalt elhalasztja [53. § (5) bek.], a kihirdetésre új határnapot kitűzni nem szabad, hanem a határozatot kézbesítés útján kell közölni.

(3) A határozatok közlésére egyébként a 26. § irányadó.

(4) Ha a foglalkozástól való eltiltás más hatóság részéről intézkedés megtételét igényli, az ezt kimondó jogerős ítéletet az illetékes hatósággal közölni kell.

(5) Az állam vagy állami vállalat alkalmazottja ellen hozott jogerős határozatot felettesével közölni kell, ha a határozat elzárásbüntetést állapít meg vagy ha az elkövetett kihágás egyébként is fegyelmi eljárást vonhat maga után.

(6) Ha a terhelt tanuló vagy valamely egyetem, főiskola vagy más tanintézet hallgatója, iskolai hatóságával a jogerős határozatot közölni kell.

61. §

(1) Az ítélet kihirdetése után a jogosultakat figyelmeztetni kell fellebbezési jogukra és meg kell kérdezni, hogy kívánnak-e fellebbezni vagy megnyugszanak-e az ítéletben. A fellebbezés bejelentésének határidejére a 63. § (2) bekezdésének rendelkezése irányadó, ha azonban a fellebbezésre jogosult az ítélet kihirdetésekor az ítéletben megnyugodott, fellebbezéssel többé nem élhet.

(2) A büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése esetében a terheltet szóban, a határozat kézbesítése esetén pedig írásban figyelmeztetni kell arra, hogy ha a próbaidő tartama alatt elkövetett bűntett vagy kihágás miatt börtönre, illetőleg elzárásra ítélik, ez a felfüggesztett büntetés végrehajtását vonja maga után.

Elkobzás külön határozatban

62. §

(1) Ha a büntetőtörvény értelmében elkobzásnak van helye, a terhelt ellen azonban az eljárást megszüntették, illetőleg a terhelt ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, avagy eljárás senki ellen sem indult, a kihágási bíróság az elkobzás tárgyában önállóan végzéssel határoz.

(2) A kihágási bíróság lehetőleg mindazokat megidézi, akiknek a dologra igényük lehet. A megidézettek a terheltet megillető jogokat gyakorolhatják, de elmaradásuk a határozathozatalt nem akadályozza.

VIII. Fejezet

FELLEBBEZÉS

A fellebbezés hatálya és bejelentésének határideje

63. §

(1) A kihágási eljárásban hozott ítélet vagy végzés ellen egyfokú fellebbezésnek van helye. A fellebbezés az ítélet, illetőleg a végzés bármely rendelkezése ellen, vagy a rendelkező rész megtámadása nélkül az indokolás ellen is irányulhat. Fellebbezésnek érdemi és eljárási okból van helye.

(2) A fellebbezés határideje az ítélet vagy végzés kihirdetésétől, illetőleg kézbesítésétől számított nyolc nap.

(3) A másodfokú kihágási bíróság ítélete vagy végzése ellen további fellebbezésnek helye nincs. (Tvr. 10. §)

(4) A kihágási eljárásban hozott ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek, ha a kihágási bíróság kizárólag ötven forintot meg nem haladó pénzbüntetést szab ki és az ítélet mellékbüntetést, polgári jogi igény alapján érvényesített követelésnek vagy eljárási költségnek megfizetésére való kötelezést nem tartalmaz. (Tvr. 12. §)

64. §

(1) A fellebbezés az ítélet megtámadott rendelkezésének jogerőre emelkedését felfüggeszti.

(2) A fellebbezésnek a megtámadott végzés végrehajtására csak a külön megjelölt esetekben van halasztó hatálya. Fontos okból azonban a végzés foganatosítását mind az első-, mind a másodfokú kihágási bíróság a fellebbezés elintézéséig felfüggesztheti.

65. §

(1) Fellebbezéssel élhet:

I. az államügyész - a terhelt részére nyitva álló fellebbezési határidő alatt - a terheltnek mind javára, mind terhére;

II. a terhelt javára:

a) maga a terhelt vagy helyette házastársa, ha pedig a terhelt nem nagykorú, törvényes képviselője, az utóbbi a terhelt kifejezett akarata ellenére is,

b) a terhelt meghatalmazottja,

c) a terhelt örököse, de csak a határozatnak a polgári jogi igényre vonatkozó vagyoni marasztalást tartalmazó rendelkezése ellen;

III. a terhelt terhére:

a) a külön megjelölt esetekben a szakképviselő,

b) a magánvádló,

c) a magánfél, de csak a polgári jogi igényét érdemben elbíráló rendelkezés ellen;

IV. az, akivel szemben a határozat rendelkezést tartalmaz, az illető rendelkezés ellen.

(2) Ha az eljárás alapjául szolgáló feljelentést valamely társadalmi szervezet tette, a részére kézbesítendő ítélet, illetőleg végzés ellen a feljelentő szervezet is élhet fellebbezéssel. (Tvr. 11. §)

A fellebbezés bejelentése és tartalma

66. §

(1) A fellebbezést az ügyben elsőfokon eljárt kihágási bíróságnál kell szóban vagy írásiban előterjeszteni. A szóban előterjesztett fellebbezést jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(2) A fellebbezésben elő kell adni, hogy a fellebbező az ítéletet vagy végzést miért támadja meg. A fellebbezésben olyan új bizonyítékokra is lehet hivatkozni, amelyet a fellebbező az elsőfokú eljárás során hibáján kívül nem érvényesíthetett és olyan bizonyítást is lehet kérni, amelyet az elsőfokon eljárt kihágási bíróság mellőzött.

(3) A fellebbezés részletesen indokolható. Ha a fellebbezés bejelentése az ítélet kihirdetésekor történt, a fellebbezés részletes indokolását a kihirdetést követő nyolc nap alatt, egyébként a fellebbezéssel együtt kell előterjeszteni.

A fellebbezés visszavonása

67. §

(1) A fellebbező a másodfokú határozat meghozataláig fellebbezését visszavonhatja. A meghatalmazott, valamint a házastárs által bejelentett fellebbezést a terhelt is visszavonhatja.

(2) A terhelt javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező csak a terhelt beleegyezésével vonhatja vissza.

(3) A visszavont fellebbezést újból előterjeszteni még akkor sem lehet, ha a fellebbezési határidő nem telt le.

A fellebbezés felterjesztése

68. §

(1) Ha a fellebbezésre és a fellebbezés indokolására megszabott határidő valamennyi jogosultra lejárt, az elsőfokon eljárt kihágási bíróság az iratokat a fellebbezésekkel és indokolásaikkal együtt haladéktalanul felterjeszti a másodfokú kihágási bírósághoz.

(2) A nem illetékes hatóság köteles a közvetlenül nála előterjesztett fellebbezést az illetékes kihágási bíróságnak haladéktalanul megküldeni.

Eljárás a fellebbviteli bíróságok előtt

69. §

(1) A fellebbezést a másodfokú kihágási bíróság érdemi felülvizsgálat nélkül végzéssel elutasítja, ha:

a) nem jogosult terjesztette elő;

b) a fellebbezési határidő eltelte után terjesztették elő;

c) fellebbezéssel meg nem támadható határozat ellen irányul.

(2) Minden más esetben a másodfokú kihágási bíróság a fellebbezést az alábbi rendelkezések szerint intézi el. Ha a fellebbezés elintézése előtt az iratok kiegészítése mutatkozik szükségesnek, a másodfokú kihágási bíróság az iratokat pótlás céljából az elsőfokon eljárt kihágási bíróságnak visszaküldi.

70. §

(1) A másodfokú kihágási bíróság az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást az iratok alapján kiegészítheti, illetőleg helyesbítheti. Ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok alapján kétségtelenül nem állapítható meg, a másodfokú kihágási bíróság az eljárás kiegészítését és az észlelt hiányok pótlását rendeli el.

(2) Ha az elsőfokú eljárás során lényeges eljárási jogszabálysértés történt, a másodfokú kihágási bíróság új eljárást rendel el vagy anélkül az elsőfokú kihágási bíróságot új határozat hozatalára utasítja, megfelelő esetben pedig elrendeli az ügynek más hatósághoz való áttételét.

(3) Ha a másodfokú kihágási bíróság az eljárás kiegészítését, új eljárás elrendelését vagy anélkül az elsőfokú kihágási bíróság új határozathozatalra utasítását, illetőleg az ügynek más hatósághoz való áttételét látja szükségesnek, az elsőfokú kihágási bíróság ítéletét (végzését) hatályon kívül helyezi és határozatában az elsőfokú kihágási bíróságot megfelelően utasítja. [Tvr. 13. § (1) bek.]

71. §

(1) Ha a másodfokú kihágási bíróság az ügyet érdemben elbírálhatónak tartja, az elsőfokú határozatot megváltoztatja, illetőleg az alaptalan fellebbezést elutasítja. [Tvr. 13. § (2) bek.]

(2) A másodfokú kihágási bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatja és megfelelő határozatot hoz, ha az elsőiokon eljárt kihágási bíróság tévesen döntött abban a kérdésben, hogy

a) a terhelt az eljárás alapjául szolgáló cselekményt elkövette-e vagy sem;

b) az eljárás alapjául szolgáló cselekmény kihágás-e vagy sem;

c) az eljárás alapjául szolgáló cselekményt mely jogszabálynak melyik rendelkezése szerint kell minősíteni;

d) büntethetőségét kizáró vagy megszüntető ok áll-e fenn és ha igen, melyik;

e) a cselekményt már korábban jogerősen elbírálták-e vagy sem;

f) a terhelttel szemben milyen nemű és mértékű büntetést, illetőleg a büntetés kiszabása körében vagy azzal kapcsolatban a terhelttel vagy mással szemben milyen intézkedést kell alkalmazni;

g) van-e helye és milyen összegű marasztalásnak a polgári jogi igény, illetőleg az eljárási költségek körében.

72. §

(1) A másodfokú kihágási bíróság az ítéletnek fellebbezéssel megtámadott részét arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, kinek az érdekében és milyen okból élt fellebbezéssel. [Tvr. 13. § (3) bek.]

(2) Ha több terhelt, illetőleg több bűncselekmény esetében az ítéletnek valamelyik terheltre, illetőleg valamelyik bűncselekményre vonatkozó részét fellebbezéssel senki sem támadta meg, a másodfokú kihágási bíróság az ítéletnek ezt a részét hivatalból csak a terhelt javára változtathatja meg, illetőleg csak a terhelt sérelmére felmerült okból helyezheti hatályon kívül. [Tvr. 13. § (4) bek.]

(3) A másodfokú kihágási bíróság a 71. § (2) bekezdésének b)-j) pontjaiban meghatározott körülményeket, valamint a lényeges eljárási jogszabálysértést hivatalból is figyelembe veszi.

73. §

(1) A másodfokú kihágási bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezés érdemi elintézése tárgyában ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

(2) A fellebbezés elintézése után a másodfokú kihágási bíróság az ügy iratait határozatának kiadmányaival együtt visszaküldi az elsőfokon eljárt kihágási bíróságnak. Az elsőfokú kihágási bíróság a másodfokú kihágási bíróság határozatát az érdekelteknek kézbesítteti.

IX. Fejezet

PERÚJÍTÁS

74. §

(1) A jogerős ítélettel, büntetőparanccsal vagy végzéssel befejezett ügyben a jogerőre emelkedés napjától számított egy év alatt perújításnak van helye, ha:

1. az alapügyben hamis vagy hamisított okiratot, mint valódit használtak fel bizonyítékul vagy ha hamis tanuzást követtek el, illetőleg hamis szakértői véleményt (fordítást) terjesztettek elő:

2. a kihágási bíróság eljáró tagja az eljárással kapcsolatban hivatali kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző módon megszegte;

3. a terhelttel szemben ugyanazon bűncselekmény miatt több érdemi határozatot hoztak;

4. az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni vagy csupán enyhébb bűncselekményben lehet bűnösnek kimondani, illetőleg a terheltet el kell ítélni vagy súlyosabb bűncselekményben kell bűnösnek kimondani.

(2) Az (1) bekezdés 1. és 2. pontja esetében perújításnak csak akkor van helye:

a) ha a perújítás okaként megjelölt bűncselekmény a kihágási bíróság határozatára befolyással volt;

b) ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet hozatalát nem a bizonyítékok hiánya, hanem más ok zárta ki.

75. §

(1) Perújításnak mind a terhelt javára, mind a terhelt terhére helye van.

(2) Az a körülmény, hogy a terhelt a büntetését kiállotta, a perújítást nem zárja ki. A terhelt javára szóló perújítást az sem zárja ki, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt.

(3) Perújításnak a terhelt terhére csak annak életében van helye.

76. §

(1) Az államügyész perújítást indítványozhat mind a terhelt javára, mind pedig a terhelt terhére.

(2) A magánvádló a terhelt terhére csak akkor indítványozhat perújítást, ha a terheltei nem nyilvánították bűnösnek.

(3) A terhelt javára perújítást indítványozhat:

a) maga a terhelt vagy helyette házastársa;

b) a nem nagykorú terhelt törvényes képviselője, a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

c) a terhelt meghatalmazottja;

d) a terheltnek bármelyik egyenesági rokona, de csak a terhelt halála után.

77. §

(1) A perújítási indítványt az alapügyben eljárt elsőfokú kihágási bíróságnál kell írásban előterjeszteni vagy jegyzőkönyvbe mondani. Az indítványban meg kell jelölni annak okát és bizonyítékait, az ok szabatos megjelölésének hiánya azonban a perújításnak egymagában nem akadálya. (2) A határozat végrehajtását a perújítási indítvány nem akadályozza, de az eljáró kihágási bíróság elrendelheti annak felfüggesztését vagy félbeszakítását.

78. §

(1) A perújítási indítványt tárgyalás kitűzése nélkül el kell utasítani, ha:

a) a perújítási indítványt a 76. § értelmében nem jogosult terjesztette elő;

b) a perújítási indítványt egy év [74. § (1) bek.) eltelte után terjesztették elő;

c) a perújítást a terhelt terhére terjesztették elő és a terhelt meghalt;

d) a perújítási indítványt nem a 74. §-ban meghatározott okok valamelyikére alapították vagy ha a felhozott ok nyilvánvalóan alaptalan.

(2) Az (1) bekezdés esetein kívül a kihágási bíróság végzéssel perújítási tárgyalás tartását rendeli el.

(3) A kihágási bíróság a tárgyalás eredményéhez képest az alapeljárás során hozott határozatot hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz, illetőleg a perújítási indítványt elutasítja és az alapeljárás során hozott határozatot hatályában fenntartja.

(4) A perújítási eljárás során hozott határozatok ellen a rendes szabályok szerint lehet fellebbezni.

X. Fejezet

FELÜLVIZSGÁLAT A TÖRVÉNYESSÉG ÉRDEKÉBEN

79. §

(1) Az államügyész a kihágási bíróság bármely jogerős határozata ellen a törvényesség érdekében jogorvoslattal élhet, ha a határozat törvénysértő. [Tvr. 15. § (4) bek.]

(2) Az államügyész a törvényesség érdekében akkor él jogorvoslattal, ha akár hivatalos eljárása során, akár a hatóságok közlése vagy az érdekelt felek bejelentése alapján vagy bármiféle más módon a törvénysértésről tudomást szerez. [Tvr. 15. § (5) bek.]

(3) A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot az ügyben elsőfokon eljárt kihágási bíróságnál kell előterjesztetni. A jogorvoslatot részletesen meg kell indokolni.

(4) A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot a Kihágási Tanácshoz kell felterjeszteni.

(5) A jogorvoslat halasztó hatályú.

80. §

(1) Az államügyész jogorvoslata alapján vagy az illetékes miniszter javaslatára a Kihágási Tanács felülvizsgálja a kihágási bíróság jogerős ítéletét, büntetőparancsát vagy megszüntető végzését. A Kihágási Tanács az illetékes miniszter javaslatára felülvizsgálandó határozat végrehajtását bármikor felfüggesztheti.

(2) A Kihágási Tanács üléséről - ha a felülvizsgálat alapja az államügyész jogorvoslata -a budapesti államügyészséget értesíteni kell. Az ülésen az államügyészség egy tagja tanácskozási joggal résztvehet, felszólalhat és indítványokat tehet. A Kihágási Tanácsot az államügyészség jelenlévő tagjának indítványai nem kötik. [Tvr. 16. § (2) bek.]

81. §

(1) Ha a Kihágási Tanács megállapítja a törvénysértést, azt határozatában kimondja.

(2) Ha az eljáró kihágási bíróságnak az ügyben nem volt hatásköre, a Kihágási Tanács a határozatot hatályon kívül helyezi és az ügyet a hatáskörrel rendelkező kihágási bírósághoz teszi át.

(3) Ha a törvénysértés a terhelt hátrányára szolgált, a Kihágási Tanács a határozatot hatályon kívül helyezheti és a terheltet felmentheti vagy cselekményét enyhébben minősítheti, illetőleg büntetését enyhítheti.

(4) Ha a törvénysértés a terhelt javára történt, a Kihágási Tanács a határozat hatályon kívül helyezésével a törvénynek megfelelő új határozatot hozhat feltéve, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számítva egy év még nem telt el.

(5) A (2)-(4) bekezdések esetein kívül a Kihágási Tanács határozatának a terheltre nincsen hatálya. (Tvr. 17. §)

XI. Fejezet

A HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSA. -ELJÁRÁSI KÖLTSÉGEK

82. §

(1) Az ítéletet és a büntetőparancsot csak jogerőre emelkedése után lehet végrehajtani.

(2) Az elsőfokú kihágási bíróság ítélete azon a napon válik jogerőssé, amelyen a fellebbezésre jogosultak az ítéletben megnyugodtak, a fellebbezési határidőt elmulasztották vagy a fellebbezést visszavonták, illetőleg amelyen a másodfokú kihágási bíróság a fellebbezést elutasította. A másodfokú kihágási bíróság ítélete meghozatalával emelkedik jogerőre.

(3) A büntetőparancs azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen azt a kihágási bíróság végrehajthatónak nyilvánította. [39. § (3) bek.]

(4) A végzések jogerőre emelkedésük előtt is végrehajthatók, kivéve azokat, amelyek ellen halasztó hatályú fellebbezésnek van helye.

(5) A kiszabott büntetés végrehajtásáról, valamint az államot illető eljárási költségek behajtásáról az elsőfokú kihágási bíróság gondoskodik.

83. §

(1) A kegyelmi kérelmet az ügyben elsőfokon eljárt kihágási bíróságnál kell előterjeszteni, amely azt véleményes jelentésével együtt a Kihágási Tanácshoz terjeszti fel. (Tvr. 23. §)

(2) A kegyelem kérdésében hozott döntést az érdekeltekkel az elsőfokú kihágási bíróság közli.

(3) A kegyelmi kérelem előterjesztése a jogerős határozat végrehajtását nem gátolja. A belügyminiszter azonban elrendelheti a büntetés végrehajtásának a kérelem elintézéséig való felfüggesztését vagy félbeszakítását.

Az elzárásbüntetés végrehajtása és a végrehajtás elhalasztása

84. §

(1) A feltételesen fel nem függesztett elzárás-büntetést az ítélet jogerőre emelkedése után azonnal végre kell hajtani.

(2) Az elzárásbüntetés végrehajtását el kell halasztani, illetőleg a már megkezdett büntetést félbe kell szakítani:

a) ha az elítélt súlyos vagy ragályos betegségben szenved, felgyógyulásáig;

b) ha az elítélt nő terhes állapotban van és a szülés bekövetkezése egy hónapon belül várható, a szüléstől számított egy évi időtartamra;

c) ha katonai vagy más közszolgálati érdek a halasztást vagy a félbeszakítást elengedhetetlenül szükségessé teszi.

(3) Az elzárásbüntetés végrehajtása az előbbi eseteken kívül is egy ízben elhalasztható vagy félbeszakítható, ha az elítélt igazolja, hogy a halasztást vagy félbeszakítást közérdek, fontos családi érdek vagy más jogos érdek indokolja és az elítélt szökésétől tartani nem kell.

(4) A végrehajtás elhalasztására vagy félbeszakítására irányuló kérelmet az elsőfokú kihágási bíróságnál kell előterjeszteni. A kihágási bíróság a kérelem tárgyában végzéssel határoz.

(5) Három hónapot meghaladó időre az elzárásbüntetés végrehajtását vagy félbeszakítását csak a másodfokú kihágási bíróság engedélyezheti. (Tvr. 24. §) Ez a korlátozás a (2) bekezdés b) pontja esetében nem nyer alkalmazást.

85. §

(1) A kihágási bíróság az elítéltet az elzárás-büntetés megkezdése céljából megidézi. Ha az elítélt az idézésre nem jelent meg vagy szökésétől lehet tartani, elővezetését kell elrendelni. Ha az elítélt ismeretlen helyen tartózkodik, vele szemben a 36. § (1) és (2) bekezdésének megfelelően kell eljárni.

(2) Az elzárásbüntetést járásbírósági börtönben vagy rendőrségi fogdában kell végrehajtani.

(3) Az elzárásbüntetésre ítélteket állandó és rendszeres munkával kell foglalkoztatni. Az elítélt munkájáért megfelelő díjazásban részesül.

(4) Ha az elítélt a fegyveres erő tényleges szolgálatában áll, az elzárásbüntetés végrehajtására az errevonatkozó külön szabályok az irányadók.

Összbüntetésbe foglalás

86. §

(1) A több jogerős határozattal eredetileg kiszabott vagy pénzbüntetést helyettesítő és még végre nem hajtott többrendbeli elzárás utólagos összbüntetésbe foglalására az az elsőfokú kihágási bíróság illetékes, amelyik (vagy amelyiknek másodfokú kihágási bírósága) a legsúlyosabb büntetést szabta ki. Ha ez nem állapítható meg, az a kihágási bíróság jár el, amelyiknek ítélete később emelkedett jogerőre.

(2) Az eljárás hivatalból vagy a terhelt indítványára indul meg. - A kihágási bíróság - szükség esetén, a terhelt meghallgatása után - tárgyalás nélkül határoz és az összbüntetésbe foglalási ítélettel, annak megtagadását pedig végzéssel mondja ki. A határozatot a terhelttel kézbesítés útján kell közölni. Az elsőfokú határozat ellen a 65. § I. és II. a) és b) pontjában felsoroltak fellebbezhetnek.

(3) Ha a kihágási bíróság által közvetlenül kiszabott vagy a pénzbüntetést helyettesítő elzárást más bíróság ítéletével megállapított szabadságvesztés büntetéssel kell összbüntetésbe foglalni, az iratokat az illetékes államügyészséghez, illetőleg katonai ügyészséghez kell áttenni.

Eljárási költségek

87. §

(1) Eljárási költségek:

1. a kihágási bíróság eljáró tagjának útiköltsége és napidíja;

2. a magánvádlónak, magánfélnek és a terheltnek készkiadása;

3. a tanudíj (88. §);

4. a szakértő és a tolmács díja;

5. a jogszabályok alapján foganatosított külön eljárás költsége;

6. a végrehajtási költség.

(2) A 2., 3. és 4. pontokban említett eljárási költségek magánszemély részére csak akkor állapíthatók meg, ha ezt a tárgyalás során kérte.

88. §

(1) A nem helybenlakó megidézett tanú a megjelenésével szükségképpen felmerülő útiköltség megtérítését kérheti. Helyi közlekedési eszköz viteldíját a tanú nem számíthatja fel.

(2) Elővezetett tanú részére tanudíj nem állapítható meg.

(3) A szakértők és tolmácsok díjazására az errevonatkozó külön szabályok irányadók.

89. §

(1) Az eljárási költségeket büntető ítéletben az elítélt terhére kell megállapítani. Ha az elítélt az ítélet jogerőre emelkedése után meghalt, az eljárási költségeket, örökségük erejéig az örökösöktől kell behajtani.

(2) Több elítéltet egyetemlegesen kell az eljárási Költségek megfizetésére kötelezni. Olyan költséget azonban, melyre csupán az elítéltek egyike adott okot, a többiek terhére nem szabad megállapítani.

(3) Az eljárási költségeket a terhelt felmentése, vagy az eljárás megszüntetése esetében, valamint akkor is, ha az a kötelezettektől nem hajtható be - a magánfél költségeinek kivételével - az állam viseli. Ha az eljárás magánvádra folyt, a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén a magánvádlót kell az eljárási költségek megfizetésére kötelezni.

(4) A visszavont vagy alaptalan fellebbezés vagy perújítási indítvány folytán teljesített eljárás költségeit az a magánszemély viseli, aki fellebbezéssel élt vagy a perújítási indítványt tette.

(5) Az igazolási eljárás költségei az igazolást kérőt terhelik.

A pénzbüntetés és az eljárási költségek végrehajtása

90. §

(1) Abban a kérdésben, hogy a jogerősen kiszabott pénzbüntetés megfizetésére megszabott határidő eltelte után a pénzbüntetést helyettesítő elzárás végrehajtása iránt intézkedésnek a behajtás megkísérlése nélkül mely esetekben van helye, az általános szabályokat kell alkalmazni.

(2) A pénzbüntetést, továbbá minden esetben a jogerősen megállapított eljárási költséget közadók módjára kell behajtani.

(3) Ha a pénzbüntetés behajtását egészen vagy részben eredménytelenül kísérelték meg, a hátralékos pénzbüntetést helyettesítő elzárás végrehajtása iránt kell intézkedni.

(4) Ha a terhelt a pénzbüntetést helyettesítő elzárás végrehajtása alatt a pénzbüntetésre fizetést teljesít, a fizetett összegnek megfelelő tartamú helyettesítő elzárás végrehajtását mellőzni kell.

91. §

Az elsőfokú kihágási bíróság az érdekelt kérelmére - anyagi helyzetének figyelembevételével - engedélyt adhat arra, hogy a pénzbüntetést egy éven belül részletekben törleszthesse. A kedvezményt a részletek fizetésének elmulasztása esetében vissza lehet vonni.

92. §

(1) A behajtott pénzbüntetést és eljárási költséget a végrehajtási jegyzőkönyvvel együtt 24 órán belül ahhoz a kihágási bírósághoz kell eljuttatni, amely a végrehajtást elrendelte. Amennyiben a végrehajtás eredménytelen maradt, az erről szóló jegyzőkönyvet ugyancsak meg kell küldeni a kihágási bíróságnak.

(2) A behajtott eljárási költségből az érdekelteket megillető részt legkésőbb 8 nap alatt ki kell fizetni.

XII. Fejezet

HELYSZÍNI BÍRSÁGOLÁS

93. §

(1) A belügyminiszter rendelettel megállapíthatja, hogy a kihágási bíróságok hatáskörébe utalt csekély súlyú és csupán pénzbüntetéssel büntethető kihágások tettenért elkövetőire - a kihágási eljárás mellőzésével - a helyszínen rendbüntetésül pénzbírságot lehessen alkalmazni.

(2) A belügyminiszter a pénzbírságot megbatározott összegben állapítja meg; ez az összeg száz forintnál magasabb nem lehet.

(3) Az ilyen természetű kihágás tettenért elkövetőjét az (1) bekezdés értelmében alkalmazható pénzbírság megfizetésére a rendőrségnek és a helyi tanács végrehajtóbizottságának ezzel a feladattal megbízott hivatali dolgozói szólítják fel, akik egyúttal a pénzbírság átvételére is jogosultak. (Tvr. 19. §)

94. §

A tettenérő hatósági közeg intézkedése ellen jogorvoslatnak helye nincs; ha azonban az elkövető a pénzbírságot nyomban nem fizeti meg, az intézkedés hatályát veszti és az elkövető ellen kihágási eljárást kell indítani. (Tvr. 20. §)

95 §

(1) A 93. §-ban megállapított eljárást nem lehet alkalmazni:

a) a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó személyekkel;

b) a területenkívüliséget és személyes mentestéget élvezőkkel;

c) a tizennyolcadik életévüket még be nem töltött személyekkel szemben;

d) magánindítványra üldözendő kihágás esetében;

e) ha az elkövetőt elő kell állítani vagy ha bűnjelt kell lefoglalni.

(2) A pénzbírság hova fordítása tekintetében a pénzbüntetésekre vonatkozó jogszabályok rendelkezései az irányadók, a pénzbírság kezelésére a jelenlegi szabályok érvényesek. (Tvr. 21. §)

XIII. Fejezet

A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

96. §

A fiatalkorúak ügyeiben a kihágási bíróság a jelen rendelet rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel alkalmazza.

97. §

(1) A tárgyalás megtartása előtt szükség esetén környezettanulmányt kell beszerezni.

(2) Fiatalkorú ügyében kitűzött tárgyalásról a fiatalkorú iskolai hatóságát is értesíteni kell.

(3) Az ügy természetéhez képest a fiatalkorúval együtt meg kell idézni és tanuként ki kell hallgatni a fiatalkorú gondozóját (szülő, törvényes képviselő, stb.) azoknak a körülményeknek a felderítése végett, amelyek a fiatalkorú egyéniségének, értelmi fejlettségének és életviszonyainak megismeréséhez szükségesek. Az idevonatkozó adatok közlésére a 48. §-ban meghatározott mentesség nem terjed ki.

98. §

(1) A tárgyalást a fiatalkorú terhelt jelenléte nélkül megtartani nem lehet.

(2) Ha a szabályszerűen idézett fiatalkorú a tárgyaláson nem jelenik meg és a vele együtt tanuként megidézett gondozó nem igazolja, hogy őt a fiatalkorú elmaradásában hiba nem terheli, a kihágási bíróság a gondozót az 51. § megfelelő alkalmazása mellett a fiatalkorú elmaradásával okozott költség megtérítésére kötelezheti és pénzbírsággal sújthatja.

(3) A tárgyalásról a nyilvánosságot akkor is ki lehet zárni, ha ez a fiatalkorú érdekében szükségesnek mutatkozik.

99. §

(1) Fiatalkorúval szemben az eljárás megszüntetésének (29. §), illetőleg felmentő ítélet hozatalának (56. §) akkor is helye lehel, ha a fiatalkorú

a) értelmének fejletlenségénél fogva a cselekmény társadalomra veszélyes voltát kellőképpen nem ismerhette fel;

b) az egyébként csekélyebb súlyú cselekményt túlnyomóan más személy befolyása alatt követte el.

(2) Ha a kihágási bíróság a fiatalkorúval szemben javítónevelést vagy gyógypedagógiai intézetbe utalást tart szükségesnek, ennek elrendelése végett a fiatalkorúak bíróságát keresi meg (1951. 34. tvr. 39. §).

(3) A próbárabocsátást rendelő ítéletben a bűnösnek kimondást mellőzni kell.

(4) Ha a jogerős ítélet próbárabocsátást vagy bírói megrovást mond ki, a fiatalkorú javára perújításnak helye nincs.

XIV. Fejezet

HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK

100. §

(1) A Tvr. és a jelen rendelet az 1952. évi július hó 15. napján lép hatályba. Rendelkezéseit első-és másodfokon a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell; a belügyminiszter és a Kihágási Tanács előtt folyamatban lévő ügyeket azonban az eddigi szabályok szerint kell befejezni.

(2) E rendelet hatálybalépésével a kihágási bíráskodásra vonatkozó eddigi jogszabályok, különösen pedig a 65.000/1909. BM számú rendelet (Rbsz.), valamint az azt kiegészítő és módosító jogszabályok hatályukat vesztik.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke

Tartalomjegyzék