1953. évi 12. törvényerejű rendelet

az ipari termékek minőségének védelméről

A dolgozók állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése a termelés technikájának szakadatlan tökéletesítését, a termékek-minőségi színvonalának állandó emelését követeli meg. E törvényerejű rendelet célja az, hogy a minőség megjavításának legfontosabb eszközeit és a fogyasztók érdekeinek védelmét a törvény erejével biztosítsa.

I. FEJEZET

Felelősség a termékek minőségéért

1. § (1) A vállalat igazgatója felelős a vállalat által gyártott termékek minőségéért. Az igazgatóval együtt felelősek a minőségért a főmérnök, az egyes üzemrészek vezetői és műszaki vezetői, a művezetők, valamint azok a dolgozók, akiknek munkaköre a gyártás irányítására vagy minőségi ellenőrzésére kiterjed. Minden dolgozó közvetlenül felelős az általa gyártott termék minőségéért.

(2) A miniszterek, valamint a minisztériumok és a középfokú irányító szervek vezetői és a minőség kérdésében illetékes más dolgozói felelősek az alájuk tartozó vállalatok által gyártott termékek minőségéért.

2. § (1) Az ipari vállalatok jóminőségű termékek gyártásáért, továbbá szakszerű raktározásáért és szállításáért felelősek.

(2) A kereskedelmi és felhasználó vállalatok és egyéb átvevő szervek az átvett termékek minőségének megvizsgálásáért, a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan termékek átvételének megtagadásáért, a termékek szakszerű kezeléséért, szállításáért és a fogyasztók szükségleteinek jóminőségű árukkal való kielégítéséért felelősek.

(3) A közlekedési vállalatok annak biztosításáért felelősek, hogy az ipari termékeket minőségük sérelme nélkül szakszerűen szállítsák el rendeltetésük helyére.

3. § (1) A termékek minőségéért való felelősség a büntetőjogi, fegyelmi és anyagi (kártérítési) felelősségre egyaránt kiterjed.

(2) A büntetőjogi felelősséget a jelen törvényerejű rendelet büntető rendelkezései, a fegyelmi és az anyagi felelősséget a Munka Törvénykönyve és az ennek végrehajtása tárgyában kibocsátott rendelkezések szabályozzák.

II. FEJEZET

A minőségi követelmények meghatározása

4. § (1) A minőségi követelményeket mindenütt, ahol ez lehetséges, szabványokban kell meghatározni. A szabványokban meg kell állapítani a minőségi vizsgálat és a minősítés követelményeit is.

(2) Az illetékes miniszter az irányítása alá tartozó vállalatokra nézve kötelező minőségi követelményeket állapíthat meg.

5. § (1) Szabványok vágy más kötelező rendelkezések hiányában a minőségi követelményeket a megrendelő és a szállító vállalat megállapodásában részletes műszaki leírás vagy minta (modell) útján kell meghatározni.

(2) A minőségi követelmények meghatározása céljából szokványokra (szokásokra), vagy más bizonytalan megjelölésekre utalni nem szabad. Ez a tilalom a nemzetközi forgalomban elfogadott szokványokra nem vonatkozik.

III. FEJEZET

A minőségi ellenőrzés

6. § A terméket a termelő üzemből csak minőségi ellenőrzés után szabad kiszállítani.

7. § (1) Minden belföldön gyártott ipari terméket a gyártó vállalat elnevezésével (védjegyével) vagy e helyett más olyan megjelöléssel vagy jellel kell ellátni, amelyről a gyártó vállalatot kétséget kizáró módon fel lehet ismerni.

(2) Nem kell feltüntetni a vállalat megjelölését azokon az ipari termékeken,

a) amelyek ömlesztett állapotban kerülnek forgalomba,

b) amelyekre nézve az illetékes miniszter a megjelölési kötelezettség alól felmentést ad,

c) amelyeket a magánkisipar, illetőleg a magánháziipar körében állitottak elő.

8. § (1) Minden jelentősebb ipari termékre nézve, amelyet kiszállítanak az üzemből, minőségi bizonyítványt kell kiállítani; ez tanúsítja, hogy a termék a minőségi követelményeknek mindenben megfelel. A bizonyítványt a minőségi ellenőrző szerv vezetője írja alá és felelős annak tartalmi valóságáért.

(2) Az illetékes miniszterek határozzák meg azt, hogy minőségi bizonyítványt milyen termékekre (termékmennyiségekre) nézve kell kiállítani.

(3) A minőségi bizonyítványt a termékkel együtt át kell adni az átvevőnek.

9. § (1) Azt a belföldi ipari terméket, amely akár minőségi, akár egyéb sajátosságainál fogva más hasonló termékektől való megkülönböztetésre érdemes, a gyártó vállalat szerint illetékes miniszter - a bel- és külkereskedelmi miniszter véleményének meghallgatása után - márkacikké nyilváníthatja.

(2) A márkacikké nyilvánításról szóló határozatban az illetékes miniszter meghatározza a kérdéses termék esetében kötelező minőségi vagy egyéb követelményeket is. Az illetékes minisztérium közvetlenül is ellenőrzi azt, hogy a márkacikk a megállapított minőségi és egyéb követelményeknek megfelel-e.

(3) A vállalat jogosult a márkacikknek ezt a jellegét magán a terméken vagy csomagoláson feltüntetni.

IV. FEJEZET

Minőségi átvétel

10. § A megrendelő vállalat a részére szállított terméket csak a minőség megvizsgálása után veheti át.

11. §[1]

12. § (1) A megrendelő és a szállító megállapodhatnak abban, hogy a szállító a termék használhatóságáért vagy egyes minőségi kellékeikért meghatározott ideig jótáll. A megállapodás csak írásban érvényes.

(2) Ha a termékben a meghatározott időn belül a jótállás körébe eső hiba keletkezik, a szállító köteles a hibát külön díjazás nélkül kijavítani, vagy a terméket kicserélni.

V. FEJEZET

A munkabérekre vonatkozó rendelkezések

13. §[2]

14. §[3]

VI. FEJEZET

A fogyasztók jogainak védelme

15. § (1) A fogyasztónak a megállapított rendes áron csak hibátlan minőségű árut szabad eladni.

(2) Hibás áru eladása esetében fel kell tüntetni a minőségi hibát és meg kell jelölni a fogyasztónak nyujtott árengedmény mértékét is.

16. §[4]

17. § Egyes tartós használatra' szánt cikkeket jótállás mellett kell árusítani. Jótállás esetében a fogyasztó írásbeli nyilatkozatot kap arra nézve, hogy a kereskedelmi vállalat az áruban észlelt hibákat a nyilatkozatban meghatározott jótállási idő alatt díjtalanul kijavítja.

18 § A fogyasztókat minőségi hiba esetén megillető jogok bírói védelem alatt állanak.

VII. FEJEZET

Vegyes és büntető rendelkezések

19. § A jelen törvényerejű rendelet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a szövetkezetekre is; ahol tehát ez a törvényerejű rendelet vállalatot említ, helyette - megfelelő esetben - szövetkezetet kell érteni.

20. §[5]

21. §[6]

22. §[7]

23. § A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Darabos Iván s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára