9/1954. (IX. 1.) IM rendelet

az igazságügyi szakértők díjazásáról

A büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény 64. §-ának (3) bekezdésében és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 187. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás, valamint a 44/1954. (VII. 29.) MT számú rendelet 8-10. §-ai és 15. §-ának (2) bekezdése alapján az igazságügyi szakértők díjazása tárgyában a legfőbb ügyésszel egyetértve a következőket rendelem:

1. §

(1) Az igazságügyi szakértőnek, a szakértői vélemény végett megkeresett állami szervnek, a szakértői testületnek és az igazságügyi szakértő hiányában vagy helyett szakértőként alkalmazott más személynek (a továbbiakban: szakértő) szakértői tevékenységéért a jelen rendelet mellékletében meghatározott munkadíj és költségtérítés (a továbbiakban: szakértői díj) jár.

(2) A bíróság a szakértő várható költségeinek [8. § (2) bek] biztosítására a szakértő részére előleget állapíthat meg.

(3) A bíróság a rendelkezésre álló adatok gondos mérlegelésével kivételes esetben a mellékletben meghatározott díjazásnál magasabb összegű díjat is megállapíthat, ha a szakértő működése hosszabb tudományos vizsgálódást igényel, vagy ha a díjazás felemelése egyéb okból indokoltnak látszik. A kivételes díjazás felső határa az alapdíj két és félszerese lehet. Ennél magasabb díjazás megállapításához az igazságügyminiszter hozzájárulása szükséges:

A szakértői díjak felszámítása

2. §

(1) A szakértőt a mellékletben megállapított díjazás illeti meg abban az esetben is, ha újabb adatok alapján pótvéleményt ad, vagy ha más szakértő véleményét felülvéleményezi.

(2) Ha a bíróság több szakértőt alkalmaz, a mellékletben meghatározott díjak mindegyik szakértőt külön-külön megilletik.

3. §

(1) A szakértő a bírósági tárgyaláson teljesített szakértői működésért (pl. megfigyelés, véleményadás stb.) nem számíthat fel más díjat, mint ami a tárgyaláson való jelenlétért megilleti.

(2) Ha a szakértő ugyanazon a napon több ügyben működik közre, a szakértői díjat mindegyik ügyben külön-külön kell részére megállapítani.

4. §

(1) Ha a szakértő a tárgyalás megkezdésére kitűzött időpontban megjelent, a tárgyalás megkezdéséig, illetőleg a tárgyalás elmaradásának kimondásáig eltelt időt a jelenléti díj megállapításánál csak akkor lehet figyelembe venni, ha a szakértő ezt az időt a bíróság helyiségeiben, vagy a tárgyalás helyszínén töltötte el.

(2) Ha a megjelent szakértő a tárgyalás megkezdésére kitűzött időponttól számított fél órán belül értesül a tárgyalás elmaradásáról, időmulasztás címén a két órát meg nem haladó időre járó jelenléti díj felét kell részére megállapítani.

(3) Ha a bíróság a tárgyalást két órát meg nem haladó időre félbeszakítja, a félbeszakítás idejét a jelenléti időbe be kell számítani.

(4) Ha a szakértő a tárgyalás megkezdése után a tárgyalás helyéről fél óránál hosszabb időre eltávozik, a távol töltött Idő a jelenléti időbe nem számítható be.

5. §

(1) Ha a szakértő csupán a megbízás átvétele, vagy a vélemény benyújtása végett jelenik meg, megjelenéséért külön díjat nem számíthat fel.

(2) A sürgetésre adott válaszért, valamint az elkészített lelet vagy szakvélemény hiányainak pótlásáért, vagy hibáinak kijavításáért a szakértőt külön díjazás nem illeti meg.

(3) A szakértő nem számíthat fel külön költséget saját műszereinek használatáért, vagy műszerek beszerzéséért.

6. §

Három napot meghaladó helyszíni szakértői tevékenység esetén a három napon túli időtartamra eső díjazást és költségeket csak a kirendelő szerv előzetes engedélye alapján lehet a szakértő részére megállapítani.

7. §

A munkaviszonyban álló szakértő az egyébként őt megillető jelenléti díj felét számíthatja fel.

8. §

(1) A szakértő díjára és költségeire vonatkozó igényét szakvéleményének beterjesztésekor, legkésőbb azonban szakértői működésének befejezésétől számított 15 napon belül köteles érvényesíteni.

(2) A szakértő díjjegyzéket nyújt be a bírósághoz és abban külön részletezi a szakértői díjakat [44/ 1954, (VII. 29.) MT számú rendelet 8. § (2) bek.] valamint a készkiadásokat (utazási, illetve közlekedési és kiküldetési költség, levelezés, telefon, a szakvélemény leíratása, egyéb igazolt és indokolt kiadások).

(3) A szakértő kiküldetési költségeire a bírákra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy a szakértő élelmezési költségét a 113/1951. (V. 27.) MT számú rendeletben meghatározott II. kategória [3. § (4) bek.] szerint kell megállapítani és hogy a szakértő útiszámlát köteles készíteni. Több szakértő közös útiszámlát adhat be. Az útiszámlát az eljárt tanács elnöke (a bíró) igazolja.

9. §

(1) A szakértői díjat (előleget) csak a bíróság jogerősségi záradékkal ellátott határozata alapján lehet a szakértőnek kiutalni.

(2) A határozat jogerőre emelkedését a tárgyaláson meghozott és azonnal jogerőre emelkedett végzésben megállapított szakértői díj (előleg) utalványozásánál is tanúsítani kell.

(3) A szakértői díjat (előleget) megállapító határozatban a szakértői díjakat [44/1954. (VII. 29.) MT számú rendelet 8. § (2) bekezdése] és a készkiadásokat részletezve kell feltüntetni.

(4) A szakértői díjat (előleget) megállapító határozatnak jogerősségi záradékkal ellátott kiadmányát csak a szakértő részére szabad kiadni.

(5) A bűnügyben és a költségmentes polgári ügyben megállapított szakértői díjakat (előleget) be kell vezetni a költségjegyzékbe. A költségjegyzék tételszámát fel kell tüntetni a szakértői díjat megállapító határozatban és az utalványon is.

10. §

A bírósági tárgyalásra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a bírói szemlére is.

11. §

A nyomozószervek eljárása során igénybevett szakértők díját a nyomozóhatóság állapítja meg és utalványozza a szakértő részére.

Orvosszakértő

12. §

(1) A boncolásnál legfeljebb két boncolósegédet lehet alkalmazni.

(2) A boncolósegéd részére megállapított munkadíj nem jár annak a hivatalsegédnek, akinek hivatali kötelessége a boncolásnál való segédkezés.

Könyvszakértő

13. §

(1) Ha a könyvszakértő a vizsgálatot nem a bíróság előtt végzi el, írásbeli véleményéhez jegyzéket kell csatolnia, amelyben feltünteti, hogy mely napokon hány órát töltött szakértői munkájával s ez idő alatt milyen tevékenységet fejtett ki. (Pl. iratok vagy könyvek tanulmányozása, a szakvélemény megszerkesztése stb.)

(2) A bíróság a könyvszakértő díját a díjjegyzék adatainak gondos mérlegelésével állapítja meg a mellékletben meghatározott díjszabás szerint.

Műszaki szakértő

14. §

A műszaki szakértő (mérnök) díjának megállapításánál a 13. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

Írásszakértő

15. §

Az írásszakértő díját a bíróság az összes körülmények gondos mérlegelésével határozza meg, ha a darabszám szerinti díjazást nem tartja megfelelőnek, vagy az írásszakértő működése darabszám szerinti díjazásra nem alkalmas.

Tárgyszakértő

16. §

(1) A tárgyszakértő díját a bíróság több bűnjel, vagy egyéb tárgy megvizsgálása esetén az elvégzett szakértői munka és a vélemény elkészítésére fordított idő alapján, az összes körülmények gondos mérlegelésével állapítja meg.

(2) A tárgyszakértő nem számíthat fel külön díjat, ha a tárggyal együtt tartozékait (pl. a lőfegyverrel együtt a töltényeket) is megvizsgálja.

17. §

A tárgyak értékének megállapítására alkalmazott szakértő (becsüs) részére a melléklet 41-43. pontjai szerinti díjat kell megállapítani, tekintet nélkül a megbecsült tárgyak számára.

Szakértői díj újjnyomat vizsgálat esetén

18. §

Az ujjnyomat megvizsgálásáért járó díjon felül a szükséges kísérletezési, fényképezési és nagyítási stb. munkálatokért külön díjat nem lehet felszámítani.

Vegyes rendelkezések

19. §

A jelen rendelet rendelkezéseit a nyomozószervek eljárásában is megfelelően alkalmazni kell.

20. §

Ez a rendelet 1954. évi szeptember hó 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.

Kovács Kálmán s. k.,

az igazságügyminiszter első helyettese

Melléklet a 9/1954. (IX. 1.) IM számú rendelethez

TÁBLÁZAT A SZAKÉRTŐI DÍJAKRÓL