37/1956. (X. 14.) MT rendelet

egyes munkaügyi kérdések intézésének egyszerűsítéséről

A minisztereket és a vállalatok igazgatóit a munkaügyi kérdésekben megillető hatáskör növelése és a munkaügyi kérdések intézésének egyszerűsítése érdekében a Minisztertanács a következőket rendeli:

1. §

(1) A miniszter a Bér- és Munkaügyi Tanáccsal és a szakszervezettel egyetértésben az újonnan létesített alkalmazotti munkakörök bértételeit összehasonlítás alapján megállapíthatja.

(2) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben a vállalati műszaki és vezető adminisztratív dolgozók részére iparáganként (termelési áganként) néhány vállalatnál kísérleti prémiumrendszereket vezethet be.

(3) A munkások anyagi érdekeltségének fokozása érdekében a miniszter a szakszervezettel egyetértésben, a minőség megjavítására és az anyagtakarékosságra ösztönző prémiumrendszert vezethet be, mind az időbér-, mind a darabbérrendszerben foglalkoztatott munkások részére.

2. §

(1) A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról rendelkező 53/1953. (XI. 28.) MT rendelet (a továbbiakban: Mt. V.) munkaszüneti napra járó díjazásról rendelkező 121. §-a (4) bekezdésében, a heti pihenőnapon végzett munka pótlékáról intézkedő 122. §-a (5) bekezdésében, a túlmunkadíjazásról szóló 126. §-a (2) és (3) bekezdésében, valamint 128. §-a (1) bekezdés c) pontjában, továbbá [(3) és (4) bekezdésében, a csoportvezetők díjazásáról szóló 135. §-a (4) bekezdésében a készenlét díjazásáról rendelkező 136. §-a (3), (4) és (7) bekezdésében, továbbá a munkabérek kifizetéséről rendelkező 144. §-a (2) bekezdésében a Minisztertanács, illetőleg a Szakszervezetek Országos Tanácsa részére biztosított jogkört a miniszter és a szakszervezet egyetértésben gyakorolja.

(2) A Mt. V. 117. §-ának (1) bekezdésében a Minisztertanács részére megállapított jogkört a miniszter gyakorolja, azonban 4500 Ft-ot meghaladó összegű személyi fizetést csak a Minisztertanács elnökének hozzájárulásával állapíthat meg.

3. §

(1) A miniszter az iparág (termelési ág) szerint illetékes miniszterrel és a szakszervezettel egyetértésben, indokolt esetben a vállalatok besorolását megváltoztathatja és ennek során a besorolási feltételektől is eltérhet. A minisztériumhoz tartozó vállalatok 10 százalékánál, az építőipar nem telepített vállalatai 20 százalékánál többet azonban évente nem szabad átsorolni.

(2) A kiskereskedelmi és közétkeztetési boltok besorolási feltételeit a kereskedelmi üzletekben foglalkoztatható első eladók arányát, valamint a kereskedelmi I. bértarifa használatára jogosultak körét a belkereskedelmi miniszter a szakszervezettel egyetértésben, más minisztérium felügyelete alá tartozó boltok tekintetében pedig az illetékes miniszter a belkereskedelmi miniszterrel és a szakszervezettel egyetértésben határozza meg.

4. §

(1) A Mt. V.-ben a miniszter részére meghatározott jogkört - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a tanácsok saját hivatali szervezete, valamint a felügyeletük alá tartozó vállalatok tekintetében a fővárosi, a megyei, illetőleg a megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke a szakszervezet területi szervével egyetértésben gyakorolja.

(2) A miniszter, illetőleg a szakszervezet jár el a Mt. V.-nek harminc napos próbaidőről rendelkező 31. §-a (4) bekezdésében, az élelmezési iparban foglalkoztatottak munkaidejéről rendelkező 53. §-ában, a mezőgazdaságban és rokon termelési ágakban foglalkoztatottak munkaidejéről szóló 54. §-ában, a két hétre járó pihenőnapok összevont kiadásáról rendelkező 77. §-a (3) bekezdésében, a kohászatban dolgozók pótszabadságáról rendelkező 95. §-ában, a besorolási útmutatók és példatárak jóváhagyásáról szóló 111. §-ában, valamint a jelen rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben.

5. §

(1) A vállalat igazgatója határozza meg, hogy az iparágra vonatkozó bérrendszerek (darabbér, időbér, prémiumos időbér stb.) közül az egyes munkákra melyiket kell alkalmazni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, amikor a Minisztertanács vagy ,a miniszter elrendelte valamely bérezési rendszer kötelező alkalmazását.

(2) Az egyes munkáknál alkalmazott bérezési rendszer megváltoztatása azonban - változatlan termelési, gazdaságossági és minőségi eredmények mellett - nem járhat az érintett területen az eddigi béralapfelhasználás emelkedésével.

6. §

A vállalat igazgatója, ha ez a munka jobb megszervezése érdekében célszerűnek mutatkozik, az egyéni elszámolás helyett a csoportos elszámolás bevezetését rendelheti el és egyidejűleg meghatározhatja a kereset feloszlásának - ide értve az azonos feladatért kapott prémium felosztását is - arányát is a csoport dolgozói között.

7. §

Ha az 5-6. §-ok alapján kiadandó rendelkezés több dolgozót érint, a vállalat igazgatója köteles előzetesen az üzemi bizottság véleményét kikérni. Ha az üzemi bizottság a tervezett intézkedés elrendelését nem javasolja, annak kiadásához a vállalat felügyeleti szervének engedélye szükséges. A vállakat felügyeleti szerve az engedélyezés kérdésében köteles 30 napon belül dönteni. Döntés előtt ki kell kérnie a szakszervezet véleményét.

8. §

(1) A vállalat igazgatója az alapkereset 20 százalékát meg nem haladó összegű bérpótlékot engedélyezhet, ha a dolgozó a munkát meleg, vagy egészségre ártalmas körülmények között végzi és a körülményeket bérének megállapításánál, vagy a munka besorolásánál nem vették figyelembe.

(2) A bérpótlékot a vállalat igazgatója a miniszternek a szakszervezettel egyetértésben kiadott irányelvei szerint engedélyezi a tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szerve és az üzemi bizottság véleménye alapján.

(3) Az állandó jelleggel engedélyezett bérpótlékot és azok juttatásának feltételeit a vállalati munkarendben és a kollektív szerződésben fel kell tüntetni.

9. §

A Mt. V.-nek az osztott munkaidő bevezetésének engedélyezéséről szóló 62. §-ában, a szabadság kiadásáról szóló 98. §-a (3) bekezdésében, a munkaközi szünet megállapításáról szóló 71. §-a (1) bekezdésében, a segély- és előlegkeretről szóló 154. §-ában, a vállalati szociális normák megállapításáról szóló 107/5/1951. NT határozat V/9. pontjában a miniszter részére megállapított jogkört a vállalat igazgatója, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, illetve a szakszervezet részére megállapított jogkört pedig az üzemi bizottság gyakorolja.

10. §

(1) A havi bérelszámolás és bérfizetés rendszerére való áttérésről szóló 5.447/1950. OMB határozat (OMB. Közlöny 41. szám) a következő 3. A) ponttal egészül ki:

"A vállalat igazgatója az órabérben dolgozó időbéres munkások részére havibért (az alapórabér 210-szerese), a havibéres munkások részére pedig órabért (a havibér 1/210-ed része) állapíthat meg."

(2) A határozat 6. c) pontja azzal egészül ki, hogy a miniszter a szakszervezettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökével egyetértésben eltérő elszámolást is engedélyezhet.

11. §

A munkanormák készítéséről és kezeléséről szóló 32/1952. (IV. 22.) MT rendelet 18. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(8) Az újítást önként átvevőnek a régi és az új norma közti különbözetet az újítás átvételétől számított 3 hónapig el kell számolni."

12. §

(1) E rendeletben meghatározott intézkedéseket a miniszter a tanács vb. elnöke, illetőleg a vállalat igazgatója csak a minisztérium, a tanács, illetőleg a vállalat részére jóváhagyott béralap keretein belül rendelheti el.

(2) Az 5-10. §-okban meghatározott jogkör az államigazgatási vagy más költségvetésben gazdálkodó szervek vezetőit nem illeti meg. A pénzügyminiszter a Bér- és Munkaügyi Tanáccsal, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az illetékes miniszterrel egyetértésben jelen rendeletben lefektetett elveknek megfelelően szabályozza e rendelkezéseknek az állami költségvetésben gazdálkodó szerveknél történő alkalmazását.

13. §

(1) Jelen rendelet az 1956. évi november hó 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg hatályát veszti

az időbérrendszerben foglalkoztatott fizikai dolgozók bértarifájáról szóló 107/1951. (V. 5.) MT rendelet 2. §-a;

a munkanormák készítéséről és kezeléséről szóló 32/1952. (IV. 22.) MT rendelet 17. §-ának (5) bekezdése és 30. §-a;

a teljesítményszázalékok kimutatásáról szóló 5.632/1951. OMB határozat (OMB Közlöny 4. szám), továbbá

a karbantartók bérezéséről szóló 3.220-503/ 1952. OMB határozat 5. pontjában, valamint a vagon és uszályrakodók bérezéséről szóló 3.220-507/1952. OMB határozat 4. b) pontjában az OMB elnökére való utalás.

Hegedüs András s. k.,

a Minisztertanács elnöke