6/1956. (XII. 11.) Korm. rendelet

a rögtönbíráskodás részletes szabályainak megállapításáról

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az 1956. évi 28. törvényerejű rendelet 4. §-ának (3) bekezdése alapján a következőket rendeli:

I. A rögtönbíráskodás kihirdetéséről

1. §

(1) A rögtönbíráskodás bevezetését a Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete állapítja meg. Ugyanez a rendelet jelöli ki azt a területet és azokat a bűncselekményeket, amelyekre a rögtönbíráskodás hatályba lép.

(2) A rögtönbíráskodás bevezetésének közzétételéről a Minisztertanács gondoskodik. A közzététel történhet falragaszon, sajtóban és rádióban nyilvánosságra hozott hirdetmény útján.

(3) A rögtönbíráskodás bevezetésének közzétételéről szóló hirdetménynek tartalmaznia kell:

a) azoknak a bűncselekményeknek a megjelölését, amelyek miatt és azt a területet, amelyre a rögtönbíráskodást elrendelték;

b) azt a felhívást, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetésétől mindenki óvakodjék;

c) azt a figyelmeztetést, hogy minden olyan személy, aki a kihirdetés után a megjelölt területen ilyen bűncselekményt követ el, rögtönbíráskodás alá kerül és halállal bűnhődik.

2. §

A rögtönítélő bíróság előtt a büntető eljárásra vonatkozó általános rendelkezések csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben a jelen rendelet eltérő szabályokat nem állapít meg.

II. A hatáskörre vonatkozó rendelkezések

3. §

(1) A rögtönítélő bíráskodás a katonai bíróságok hatáskörébe tartozik. A rögtönítélő bíráskodás lefolytatására a Népköztársaság Elnöki Tanácsa más bíróság kijelölése iránt is tehet intézkedést.

(2) A rögtönítélő bíróság egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből áll (1954. II. törvény 8. § (1) bekezdése).

4. §

Azt a személyt, akit rögtönítélő bíróság elé tartozó bűncselekmény gyanúja terhel, előzetes letartóztatásba kell helyezni és haladéktalanul a legközelebbi katonai ügyésznek, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a 3. § (1) bekezdése alapján tett intézkedése szerint alakult bíróság területe szerint illetékes ügyésznek kell átadni.

III. Az eljárás megindítása a rögtönítélő bíróság előtt

5. §

(1) A terhelt csak akkor állítható rögtönítélő bíróság elé, ha tettenérték, vagy ha bűnösségének bebizonyításához szükséges bizonyítékok nyomban a bíróság elé tárhatók. Ebben az esetben az ügyész a terheltet vádirat mellőzésével a legközelebbi katonai bíróság, illetőleg a kijelölt rögtönítélő bíróság elé állítja.

(2) Nem állíthatók a rögtönítélő bíróság elé az elmebetegek, más súlyos betegségben szenvedő személyek felgyógyulásuk előtt, valamint a teherben levő nők.

(3) Ha a terhelt ellen az illető bűncselekmény miatt a rendes bűnvádi eljárást már megindították, rögtönbíráskodásnak ugyanazon cselekmény miatt többé nincs helye.

6. §

A rögtönítélő bíróságtól más rögtönítélő bírósághoz az ügy áttételének nincs helye.

7. §

A terhelt ellen az eljárás leghosszabb tartama - ideértve az ítélethozatalt is - háromszor huszonnégy óra, amely határidőt a terhelt rögtönítélő bíróság elé állításának időpontjától kell számítani. Ha ezt a határidőt nem lehet megtartani, az ügyet az általános szabályok szerint hatáskörrel bíró és illetékes rendes bírósághoz kell áttenni.

IV. Tárgyalás a rögtönítélő bíróság előtt

8. §

(1) A rögtönítélő bíróság az ügy tárgyalására nem tűz határnapot és idézéseket sem bocsát ki. A tanúk és szakértők előállításáról, valamint a szükséges bizonyítékoknak a bíróság elé tárásáról az ügyész gondoskodik. Az ügyész a vádat a tárgyaláson szóval terjeszti elő.

(2) A rögtönítélő bírósági eljárásban védő részvétele kötelező.

9. §

(1) Az eljárás rendszerint csupán annak a bűncselekménynek bizonyítására szorítkozik, amely miatt azt megindították. Az ügyész indítványára azonban az eljárás kiterjeszthető más olyan cselekményre is, amely rögtönbíráskodás alá tartozik, ha ennek következtében a rögtönbíráskodási eljárást meghiúsító késedelemtől tartani nem kell. A terhelt egyéb, rögtönbíráskodási eljárás alá nem tartozó bűncselekményét figyelmen kívül kell hagyni.

(2) Az eljárás ugyanazon bűncselekmény más elkövetőinek felelősségre vonására is kiterjeszthető, de emiatt a vádlott ellen az ítélet meghozását és végrehajtását elhalasztani nem szabad.

10. §

(1) A rögtönítélő bíróság ítéletében halálbüntetést szab ki, ha a terheltet a rögtönítélő bíráskodás alá tartozó valamely bűncselekményben egyhangúan bűnösnek mondja ki.

(2) Ha a köznyugalom helyreállítása és a társadalom rendjének védelme halálbüntetés alkalmazását nem teszi szükségessé, a rögtönítélő bíróság halálbüntetés helyett tíztől tizenöt évig terjedhető börtönbüntetést szabhat ki.

(3) Arra a terheltre, aki a bűncselekmény elkövetésekor huszadik évét még nem töltötte be, halálbüntetés helyett tíz évtől 15 évig terjedő börtönbüntetést, ha pedig a terhelt a bűncselekmény elkövetésekor életének tizennyolcadik évét nem töltötte be, öt évtől tíz évig terjedhető börtönbüntetést kell kiszabni.

(4) A (2) és (3) bekezdés esetén kívül a büntetés további enyhítésének helye nincs.

(5) Ha a rögtönbíráskodási eljárás alá vont bűncselekmény tekintetében a terhelt felmentésének feltételei (Bp. 180. §) forognak fenn, a rögtönítélő bíróság a terheltet a vád alól ítélettel felmenti.

11. §

(1) Az ítéletet rövid indokolással együtt azonnal írásba kell foglalni.

(2) A rögtönítélő bíróság előtt tartott tárgyalásról, valamint az ítélethozatalt megelőző zárt ülésről jegyzőkönyvet kell készíteni. A zárt ülésről készült jegyzőkönyvnek magában kell foglalnia a tanács tagjainak a terhelt bűnösségére vonatkozó szavazatát és azt az elnökön kívül a tanács valamennyi tagjának alá kell írni. Ez utóbbi jegyzőkönyv zárt borítékban az iratokhoz csatolandó.

V. A végrehajtás

12. §

A rögtönítélő bíróság határozatai ellen - a perújítás a törvényesség érdekében használt perorvoslat kivételével - perorvoslatnak nincs helye.

13. §

(1) Ha a terheltet halálra ítélték, a rögtönítélő bíróság a Bp. 240. §-ának (2)-(3) bekezdésében szabályozott eljárás után nyomban határoz abban a kérdésben, hogy az elítéltet kegyelemre ajánlja-e vagy sem. A kegyelemre ajánlás kérdésében a tanács csak egyhangúan hozhat elutasító határozatot.

(2) Ha a rögtönítélő bíróság a halálraítéltet kegyelemre ajánlja, az ügy iratait az esetleg beadott kegyelmi kérvénnyel, valamint az ügyésznek és a rögtönítélő bíróságnak a véleményével együtt azonnal az igazságügyminiszterhez terjeszti fel. Ebben az esetben a halálbüntetés végrehajtását a kegyelem tárgyában hozandó döntésig fel kell függeszteni.

(3) Ha a rögtönítélő bíróság az elítéltet nem ajánlja kegyelemre, a halálbüntetés végrehajtása iránt intézkedik. A kegyelmi kérvénynek a büntetés végrehajtására nincs felfüggesztő hatálya; a büntetést az ítélet kihirdetésétől számított 2 órán belül végre kell hajtani.

14. §

A börtönbüntetés végrehajtását a rögtönítélő bíróság ítéletének kihirdetése után azonnal foganatba kell venni.

VI. Vegyes rendelkezések

15. §

Ha a rögtönítélő bíróság az ügyet nem találja rögtönbíráskodási eljárás alá tartozónak, vagy ha büntető ítélet abból az okból nem hozható, mert egyhangú határozat nem jött létre, vagy ha a terhelt ellen súlyos gyanú okok forognak fenn ugyanarra nézve, hogy a terhére rótt bűncselekményt elkövette, de bűnösségének bizonyítása a törvényes határidőn (7. §) belül nem sikerül, vagy ha a tárgyalás során derül ki, hogy a terheltet nem lehetett volna rögtönítélő bíróság elé állítani (5. § (2)-(3) bek.), vagy végül, ha a törvényes határidőn belül ítéletet hozni egyáltalán nem lehet, a rögtönítélő bíróság az ügyet az általános szabályok szerint hatáskörrel bíró és illetékes rendes bírósághoz teszi át.

16. §

(1) A rögtönbíráskodás megszüntetése iránt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa intézkedik. A rögtönbíráskodás megszüntetését ugyanúgy ki kell hirdetni, mint annak elrendelését.

(2) A rögtönítélő bíróság előtt folyamatban levő ügyekben - ideértve azon ügyeket, amelyekbe már halálos ítéletet hoztak, de azt még végre nem hajtották - a rögtönítélő bíráskodás megszüntetése után az ügyet a rendes bírósághoz kell áttenni, amely úgy jár el, mintha a rögtönítélő bíróság előtt az eljárás meg sem indult volna. A már kiszabott börtönbüntetés végrehajtását a rögtönbíráskodási eljárás megszüntetése nem érinti.

17. §

(1) A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével a rögtönbíráskodás eljárási szabályainak megállapítása tárgyában kiadott 8020/1939. ME rendelet hatályát veszti.

Kádár János s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke