1954. évi II. törvény

a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről

I. FEJEZET

Alapelvek

1. § (1) A Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást a következő bíróságok gyakorolják:

1. a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága,

2. a megyei bíróságok,

3. a járásbíróságok,

4. a különbíróságok,

(2) Budapesten megyei bírósági hatáskörrel budapesti fővárosi bíróság, járásbírósági hatáskörrel városi kerületi bíróságok, a járási tanács hatásköre alól kivett városokban pedig járásbírósági hatáskörrel városi bíróságok működnek.

2. § A Magyar Népköztársaság bíróságai az igazságszolgáltatás gyakorlása során

a) védik és biztosítják a népi demokrácia állami, gazdasági és társadalmi rendjét, intézményeit, valamint a társadalmi tulajdont,

b) védik és biztosítják az állampolgárok részére az Alkotmányban biztosított politikai, munkaügyi, lakásügyi és egyéb személyi, valamint vagyoni jogokat és törvényes érdekeket,

c) büntetik a dolgozó nép ellenségeit, a bűncselekmények elkövetőit,

d) a haza és a szocializmus ügye iránti odaadásra, a társadalmi tulajdon iránti gondosságra, az állami és társadalmi kötelezettségek becsületes teljesítésére, a törvények következetes végrehajtására, a munkafegyelem szigorú magatartására, valamint a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására nevelik az állampolgárokat.

3. § A bíróságok a bírói eljárás során

a) a törvényben megállapított büntetésekkel sújtják a hazaárulókat, a kártevőket, a társadalmi tulajdon fosztogatóit és tolvajait, az üzérkedőket, az állampolgárok személye és vagyona ellen vétőket és más bűntetteseket,

b) döntenek azokban a polgári peres vitákban és perenkívüli ügyekben, amelyek az állampolgárok, állami szervek és vállalatok, szövetkezetek és társadalmi szervezetek jogait és törvényes érdekeit érintik.

4. § A Magyar Népköztársaság igazságszolgáltatásában

a) minden állampolgár ügyében egységesen ugyanazok a bíróságok járnak el, tekintet nélkül az állampolgárok társadalmi és vagyoni helyzetére, valamint nemzetiségére,

b) a büntető-, polgári és eljárási törvények egyaránt kötelezők valamennyi bíróságra.

5. § A Magyar Népköztársaságban a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve [Alkotmány 41. § (2) bekezdés].

6. § A bírósági eljárás nyelve magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet. Magyarul nem tudó személy az eljárás egész folyamán mind szóban, mind írásban anyanyelvét használhatja és az ügy anyagát tolmács útján is megismerheti.

7. § (1) A bíróságok tárgyalásai - a törvény által meghatározott kivételektől eltekintve - nyilvánosak [Alkotmány 40. § (1) bekezdés].

(2) A vádlottat a bírói eljárás során megilleti a védelem joga [Alkotmány 40. § (2) bekezdés].

8. § (1) A Magyar Népköztársaság valamennyi bírósága elsőfokon egy hivatásos bíróból, mint elnökből és két népi ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkezik; az ítélkezésben a hivatásos bírákat és a népi ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik. A törvény előírhatja, hogy a tanács három hivatásos bíróból álljon.

(2) A másodfokon eljáró bírósági tanács három hivatásos bíróból áll.

(3) A bíróság határozatait zárt ülésben, szavazattöbbséggel hozza meg.

9. § A Magyar Népköztársaságban a bírói tisztségeket választás útján töltik be (Alkotmány 39. §).

10. § (1) Hivatásos bírónak, vagy népi ülnöknek megválasztható minden olyan büntetlen előéletű magyar állampolgár, akinek választójoga van és 23. életévét betöltötte.

(2) Katonai bíróságnál népi ülnökké a 23. életévét be nem töltött személyt is meg lehet választani.

(3) A megválasztott hivatásos bírák és népi ülnökök esküt tesznek.

11. § A hivatásos bíró tudományos, művészi, irodalmi és oktatói munka kivételével más kereső foglalkozást nem folytathat.

12. § A népi ülnökök a bírósági eljárásban a bíróság elnöke által megállapított sorrendben vesznek részt. A népi ülnököket egy évben legfeljebb egy hónapra lehet igénybevenni; ezt az időt fontos okból kivételesen meg lehet hosszabbítani.

13. § (1) A munkásoknak és alkalmazottaknak népi ülnöki működésük idejére fizetésüket folyósítani kell.

(2) A munkaviszonyban nem álló népi ülnökök díjazását a Minisztertanács állapítja meg.

14. § (1) Valamennyi bíróság elsőfokon hozott határozatát - a Legfelsőbb Bíróság határozatainak kivételével - az érdekeltek a törvényben megállapított módon megfellebbezhetik. Az elsőfokú határozatok ellen az ügyész óvást emelhet (fellebbezési óvás).

(2) Jogerős határozatok ellen a törvényesség érdekében a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke a Legfelsőbb Bíróságnál óvást emelhet (törvényességi óvás).

(3)[1] Az óvások és fellebbezések következtében az elbírálásukra hivatott bíróság a rendelkezésre álló anyag alapján felülvizsgálja a megtámadott határozat törvényességét és megalapozottságát. A másodfokon eljáró bíróságok az eljárásjogi jogszabályban megállapított esetekben bizonyítást is felvehetnek.

15. § (1) A hivatásos bírákat és népi ülnököket tisztségük lejárta előtt vissza lehet hívni, ha bűntettet követnek el, ha kötelességeiket hanyagul vagy felelőtlenül látják el, vagy ha egyébként olyan magatartást tanúsítanak, amely sérti a népi igazságszolgáltatás tekintélyét.

(2) A hivatásos bírákat és a népi ülnököket az őket megválasztó szerv hívhatja vissza az igazságügyminiszter javaslatára.

16. § A hivatásos bírót, továbbá az igazságszolgáltatásban való részvételével összefüggő cselekmény miatt a népi ülnököt csak a legfőbb ügyésznek a Népköztársaság Elnöki Tanácsa jóváhagyásával tett indítványa alapján lehet büntetőjogi úton felelősségre vonni.

17. § A bíróságok működése felett a felügyeletet az igazságügyminiszter látja el.

II. FEJEZET

Járásbíróság

18. § (1)[2] A büntető és polgári ügyekben elsőfokon általában járásokban járásbíróságok, a járási tanács hatásköre alól kivett városokban városi bíróságok, Budapesten pedig városi kerületi bíróságok járnak el. Az igazságügyminiszter az azonos székhelyen működő egyes járásbíróságokat és városi bíróságokat, illetőleg Budapesten több kerületi bíróságot összevonhat.

(2) A járásbíróságoknál (városi, városi kerületi bíróságoknál) bírósági elnökök, hivatásos bírák és népi ülnökök működnek.

(3) A bíróságok hivatásos bíráinak és népi ülnökeinek számát járásonként, városonként, illetőleg városi kerületenként az igazságügyminiszter állapítja meg.

19. § A járásbíróság (városi, városi kerületi bíróság) elnökét, hivatásos bíráit és népi ülnökeit az igazságügyminiszter jelölése alapján a járási (városi, városi kerületi) tanács választja három évre.

20. §[3] A büntető és a polgári eljárásjogi szabályok állapítják meg, milyen perek tartoznak a járásbíróságok (városi, városi kerületi bíróságok) hatáskörébe.

21. § A járásbíróság (városi, városi kerületi bíróság) elnöke vezeti a bíróságot és gondoskodik arról, hogy a bírósághoz beérkező panaszok, bejelentések, keresetek, kérelmek, valamint a vádiratok az előírt határidőkön belül az eljárási szabályok megtartásával elbírálásra kerüljenek.

22. § A bírósághoz beérkezett vagy ott jegyzőkönyvbe foglalt panaszokat, bejelentéseket, kereseteket és kérelmeket a bíró tárgyaláson kívül megvizsgálja és ennek alapján az alábbi rendelkezések szerint jár el:

a) határoz abban a kérdésben, hogy szükséges-e a büntető eljárás megindítása, vagy pedig az eljárást mellőzni kell,

b) ha a büntető eljárás megindítását szükségesnek tartja, megküldi a panaszt, vagy bejelentést nyomozás céljából a nyomozószerveknek, vagy

c) kitűzi a tárgyalást és arra megidézi a gyanúsítottat, továbbá a tanúkat és szakértőket,

d) polgári ügyekben dönt a tárgyalás kitűzéséről, tárgyalás kitűzése esetében megidézi a felperest, az alperest, a tanúkat és a szakértőket, végül határoz a perenkívüli ügyekben.

23. § (1) A bírósághoz az ügyész által benyújtott vádiratot a büntető eljárásjogi szabályokban meghatározott esetekben a bíróság előkészítő ülésen vizsgálja meg.

(2) Az előkészítő ülés során a büntető eljárási szabályoknak megfelelően a bíróság

a) elrendeli az ügy tárgyalását, vagy visszaküldi az ügyet pótnyomozásra, illetőleg ha a vádemelésre nincs törvényes alap, megszünteti az eljárást,

b) dönt a vádlott előzetes letartóztatásba helyezése, az előzetes letartóztatás fenntartása, a vádlott szabadlábrahelyezése, vagy más törvényes intézkedés szükségessége felől,

c) dönt a tanúk, sértettek, szakértők és más olyan személyek megidézése tekintetében, akiknek jelenléte a tárgyaláson szükséges,

d) megállapítja, hogy az ügy tárgyalásán a törvény értelmében kötelező-e a védő, továbbá az ügyész részvétele, illetőleg egyébként határoz a védő és az ügyész részvételéről.

(3) Az ügyek előkészítésére vonatkozó szabályokat a megyei (fővárosi) bíróság elsőfokú eljárásában és a különbíróságok előtt folyó eljárásban is alkalmazni kell.

24. § A hivatásos bírák és népi ülnökök működésükről, az őket megválasztó szerveknek és a járás (város, városi kerület) lakosságának beszámolni kötelesek.

25. § (1) Ha a hivatásos bíró tisztének lejárta előtt munkájától megválik, egy hónapon belül új bírót kell helyette választani; az új bíró megválasztására ebben az esetben is az igazságügyminiszter tesz javaslatot.

(2) A hivatásos bírót ideiglenes távolléte idején (betegség, szabadság stb.) más hivatásos bíró vagy népi ülnök helyettesítheti.

III. FEJEZET

Megyei bíróság

26. § (1) A megyei bíróság, Budapesten a fővárosi bíróság jár el a törvény által hatáskörébe utalt ügyekben, valamint a járásbíróságok (városi, városi kerületi bíróságok) határozatai ellen beadott fellebbezések és fellebbezési óvások ügyében.

(2) A megyei (fővárosi) bíróság a bíróság elnökéből, elnökhelyetteséből (elnökhelyettesekből), hivatásos bírákból és népi ülnökökből áll.

(3) A megyei (fővárosi) bíróság hivatásos bíráinak és népi ülnökeinek számát az igazságügyminiszter előterjesztésére a Minisztertanács határozza meg.

27. § A megyei (fővárosi) bíróság elnökét, hivatásos bíráit és népi ülnökeit az igazságügyminiszter jelölése alapján a megyei (budapesti városi) tanács választja három évre.

28. §[4] A büntető és a polgári eljárásjogi szabályok állapítják meg, milyen perek tartoznak a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe.

29. § A megyei (fővárosi) bíróságnak a büntető ügyekben első- és másodfokon eljáró hivatásos bírái büntető kollégiumot, a polgári ügyekben első- és másodfokon ítélkező hivatásos bírái pedig polgári kollégiumot alkotnak.

30. § A megyei (fővárosi) bíróság elnöke

a) vezeti a bíróságot;

b) beosztja a bírákat az egyes kollégiumokba, kijelöli a tárgyalásokon elnöklő bírákat és maga is elnököl tárgyalásokon;

c) gondoskodik arról, hogy a bírósághoz beérkező ügyek, panaszok, keresetek, kérelmek, fellebbezések és fellebbezési óvások az előírt határidőkön belül az eljárási szabályok megtartásával elbírálásra, illetőleg elintézésre kerüljenek;

d) az igazságügyminiszter megbízásából ellenőrzi a járásbíróságok munkáját és észleleteiről jelentést tesz, illetőleg azok alapján megteszi a szükséges intézkedéseket.

IV. FEJEZET

Különbíróságok

31. §[5] Az Alkotmány 36. §-ának megfelelően a Magyar Népköztársaságban különbíróságként a katonai bíróságok működnek.

32. § A magasabb katonai egységek mellett és egyes nagyobb helyőrségeknél katonai bíróságok működnek. A katonai bíróságok felállítását az igazságügyminiszter és a honvédelmi miniszter előterjesztése alapján a Minisztertanács rendeli el.

33. §[6] A katonai bíróságok hatásköre kiterjed a katonák és a külön jogszabályban megjelölt rendészeti testületek tagjai által elkövetett bűntettekre, valamint a más személyek által elkövetett, eljárásjogi jogszabályban megjelölt bűntettekre, továbbá a honvédelem érdekeit közvetlenül sértő vagy veszélyeztető, és a honvédelmi kötelezettség elleni bűntettekre.

34. §[7]

35. §[8]

36. § A különbíróságok elnökeit a különbíróságok hivatásos bíráit és népi ülnökeit az igazságügyminiszter és az illetékes miniszter együttes jelölése alapján a Népköztársaság Elnöki Tanácsa választja meg.

37. § A különbíróság elnöke vezeti a bíróságot, kijelöli a tárgyalásokon elnöklő bírákat és maga is elnököl a tárgyalásokon, továbbá gondoskodik arról, hogy az ügyeket törvényes módon és időben elbírálják.

V. FEJEZET

A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága

38. § A Magyar Népköztársaság legfőbb bírói szerve a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága.

39. § A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökből, elnökhelyettesekből, a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bíráiból és népi ülnökökből áll.

40. § Az Alkotmány 39. §-ának megfelelően a Legfelsőbb Bíróság elnökét, elnökhelyetteseit, hivatásos bíráit és népi ülnökeit az országgyűlés választja öt évre.

41. § A Legfelsőbb Bíróság elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése tekintetében.

42. § A Legfelsőbb Bíróság

a) ítélkezik elsőfokon a törvény által hatáskörébe utalt, illetőleg a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze által hozzá benyújtott kiemelkedő fontosságú ügyekben;

b) eljárás a megyei bíróságok, a fővárosi bíróság és a különbíróságok határozatai ellen benyújtott fellebbezések és fellebbezési óvások tárgyában;

c) dönt a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének és a Legfelsőbb Bíróság elnökének a bíróságok jogerőre emelkedett határozatai ellen emelt törvényességi óvásai felett;

d) elvi döntéseket hoz és ezekben a bíróságokra kötelező irányelveket állapíthat meg.

43. §[9] A Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírái büntető, polgári és katonai kollégiumot alkotnak.

44. § A büntető kollégium

a) elsőfokon a legfőbb ügyész által a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott büntető ügyeket,

b) másodfokon a megyei bíróság büntető ügyekben hozott határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket és fellebbezési óvásokat,

c) a bíróságoknak büntető ügyekben hozott jogerős határozatai ellen a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által benyújtott törvényességi óvásokat tárgyalja.

45. § A polgári kollégium

a) elsőfokon a polgári eljárásjogi szabályok értelmében a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe utalt polgári ügyeket,

b) másodfokon a megyei bíróság polgári ügyekben hozott határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket és fellebbezési óvásokat,

c) a bíróságoknak polgári ügyekben hozott jogerős határozatai ellen a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által benyújtott törvényességi óvásokat tárgyalja.

46. § A katonai kollégium

a) elsőfokon a legfőbb ügyész által a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott büntető ügyeket,

b) másodfokon a katonai bíróságok határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket és fellebbezési óvásokat,

c) a katonai bíróságok jogerős határozatai ellen a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által benyújtott törvényességi óvásokat tárgyalja.

47. §[10]

48. § (1) A Legfelsőbb Bíróság kollégiumai elsőfokon egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkeznek; a tanács elnöke a hivatásos bíró.

(2) Különleges esetekben, ha ezt az állam érdekének védelme szükségessé teszi, a katonai kollégium három hivatásos bíróból álló tanácsban, zárt tárgyalás során ítélkezik.

(3) A Legfelsőbb Bíróság kollégiumai másodfokon és a törvényességi óvások tárgyában három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkeznek.

49. § (1) A Legfelsőbb Bíróság teljes ülése a Legfelsőbb Bíróság elnökéből, az elnökhelyettesekből és a Legfelsőbb Bíróság valamennyi hivatásos bírájából áll. A teljes üléseken a legfőbb ügyész és az igazságügyminiszter résztvesz.

(2) A Legfelsőbb Bíróság elnöke a Legfelsőbb Bíróság teljes ülését legalább három havonként egyszer hívja össze. A teljes ülés tanácskozásai nem nyilvánosak, határozatait azonban nyilvánosan ki kell hirdetni.

50. § (1) A Legfelsőbb Bíróság teljes ülése:

a) meghallgatja a kollégiumok beszámolóit működésükről és az ítélkezés egységének biztosításához szükséges irányítást megadja;

b) megvizsgálja a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által a Legfelsőbb Bíróság kollégiumainak határozatai ellen benyújtott óvásokat;

c) a Legfelsőbb Bíróság tagjai közül megválasztja a fegyelmi tanácsot;

d) megvizsgálja a fegyelmi tanács határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket és óvásokat;

e) elvi döntéseket hoz.

(2)[11] A Legfelsőbb Bíróság teljes ülése nevében az (1) bekezdés b), d) és e) pontjában említett jogkörben a Legfelsőbb Bíróság tizenegy tagú elnökségi tanácsa jár el. Az elnökségi tanács elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke, illetőleg az, akit a Legfelsőbb Bíróság elnöke az elnökségi tanács tagjai közül kijelöl. Az elnökségi tanács tagjait a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesei és bírái közül a Legfelsőbb Bíróság elnöke jelöli ki,

51. § (1) Elvi döntésre a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és az igazságügyminiszter tehet javaslatot.

(2) Az elvi döntések közzétételéről a Legfelsőbb Bíróság elnöke gondoskodik; a közzétett elvi döntés a bíróságokra kötelező.

52. § (1) A Legfelsőbb Bíróság elnöke vezeti a Legfelsőbb Bíróságot, gondoskodik arról, hogy az ügyeket és panaszokat törvényes módon és időben elintézzék, beosztja a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bíráit az egyes kollégiumokba, kijelöli a tárgyalásokon elnöklő bírákat és elnökölhet a Legfelsőbb Bíróság előtt folyó bármely ügyben.

(2) A Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely bíróság ügyét az eljárás bármely szakaszában magához követelheti, kivételes esetekben pedig az ügyet a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonhatja. Ebben az esetben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság megfelelő kollégiumának a tanácsa jár el; büntető ügyben a vádat a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze képviseli.

VI. FEJEZET

A bírák fegyelmi felelőssége és a fegyelmi eljárás alapelvei

53. § (1) A Magyar Népköztársaság bírájának politikailag és erkölcsileg feddhetetlennek kell lennie és hivatali kötelességét mindenkor becsületesen, éberen és gondosan kell ellátnia.

(2) Fegyelmi vétséget követ el az a bíró, aki kötelességeit hanyagul vagy felelőtlenül látja el, a hivatali munkafegyelmet megsérti, a Magyar Népköztársaság bírájához méltatlan, a népi igazságszolgáltatás tekintélyét sértő magatartást tanúsít.

54. § A bírósági elnökök és a hivatásos bírák fegyelmi ügyeiben a megyei bíróságok, a budapesti fővárosi bíróság és a Legfelsőbb Bíróság mellett működő fegyelmi tanácsok járnak el; ez a rendelkezés nem érinti a katonai hatóságok fegyelmi hatáskörét a katonai bíróságok tagjainak bírói működésükkel kapcsolatban nem álló fegyelmi ügyeiben.

55. § (1) A megyei és a fővárosi bíróság mellett működő fegyelmi tanács a bíróság elnökéből és a bíróság hivatásos bírái sorából a büntető és a polgári kollégium által együttesen választott két bíróból és két pótbíróból áll.

(2) A megyei és a fővárosi bíróság mellett működő fegyelmi tanács a járásbíróságok, a városi és a városi kerületi bíróságok elnökeinek és hivatásos bíráinak fegyelmi ügyeit tárgyalja.

56. § (1) A Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsa elnökből és a teljes ülés által a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírái sorából választott négy bíróból és négy pótbíróból áll.

(2) A Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsa a megyei bíróságok és a budapesti fővárosi bíróság elnökeinek és hivatásos bíráinak a különbíróságok elnökeinek és hivatásos bíráinak, valamint a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bíráinak fegyelmi ügyeiben jár el.

57. § (1) A fegyelmi határozat ellen a fegyelmi eljárás alá vont bíró fellebbezéssel, az ügyész pedig óvással élhet. A jogerős fegyelmi határozat ellen a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és az igazságügyminiszter törvényességi óvást emelhet.

(2) A megyei és a fővárosi bíróság mellett működő fegyelmi tanács által tárgyalt ügyekben másodfokon a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsa, a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsa által elsőfokon tárgyalt fegyelmi ügyekben pedig másodfokon a Legfelsőbb Bíróság teljes ülése határoz.

58. § (1) A fegyelmi büntetések a következők:

a) feddés,

b) megrovás,

c) szigorú megrovás.

(2) A fegyelmi tanács indítványozhatja a bírónak a törvény által meghatározott módon való visszahívását.

59. § A fegyelmi eljárás részletes szabályait a Minisztertanács állapítja meg.

VII. FEJEZET

A bírósági határozatok végrehajtása

60. § A jogerős bírósági határozatok végrehajtásáról az eljárásjogi szabályok értelmében az elsőfokon eljárt bíróság köteles gondoskodni.

61. § (1) Vagyoni kötelezettséget megállapító bírósági határozatok végrehajtása a bírósági végrehajtó feladata.

(2) A bírósági végrehajtók a járásbíróságok, a városi bíróságok, a városi kerületi bíróságok, továbbá a megyei bíróságok és a budapesti fővárosi bíróság mellett működnek. A bírósági végrehajtókat az igazságügyminiszter nevezi ki; tevékenységüket a bíróság elnöke irányítja és ellenőrzi.

(3) A bírósági végrehajtónak a bírósági határozatok végrehajtásával kapcsolatos hatáskörében tett intézkedései az állam valamennyi szervére és az állam minden polgárára egyaránt kötelezők.

VIII. FEJEZET

A közjegyzők

62. § A járásbíróságok (városi, városi kerületi bíróságok) mellett a hagyatéki és az eljárásjogi szabályok által hatáskörükbe utalt egyéb perenkívüli eljárások intézése, valamint végrendeletek, más okiratok és tanúsítványok készítése, névaláírások és másolatok hitelesítése céljából közjegyzők működnek.

63. § (1) A közjegyző perenkívüli ügyben hozott határozata a bírósági határozatokkal egyenlő hatályú.

(2) A közjegyző által készített okirat alapján a jogszabályokban meghatározott esetekben végrehajtásnak van helye.

64. § A közjegyzők kinevezése és működésük ellenőrzése az igazságügyminiszter hatáskörébe tartozik.

IX. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

65. § A bíróságnak az a határozata, amellyel valamely ügyben hatáskörét vagy hatáskörének hiányát megállapítja, az államigazgatási szervekre és a döntőbizottságokra irányadó.

66. § (1) A jelen törvény - az alábbi rendelkezésekben foglalt kivételektől eltekintve - az 1954. évi február hó 1. napján lép hatályba.

(2) A különbíróságokra vonatkozó rendelkezések hatálybalépésének idejét és végrehajtásának szabályait a Minisztertanács - az igazságügyminiszternek az érdekelt miniszterrel tett együttes előterjesztésére - rendelettel állapítja meg.

(3) A Minisztertanács állapítja meg a járásbíróságok (városi, városi kerületi bíróságok) és a megyei bíróságok (budapesti fővárosi bíróság) elnökeinek és tagjainak megválasztására vonatkozó rendelkezések hatálybalépésének idejét és végrehajtásának szabályait is.

67. § (1) A jelen törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik a bírósági szervezetre vonatkozó és a felszabadulás előtt kibocsátott törvények és rendeletek, így különösen a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvény, a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871. évi VIII. törvény, a bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891. évi XVII. törvény, a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosítása tárgyában kibocsátott 1925. évi VIII. törvénynek az igazságügyi szervezeti rendelkezésekről szóló III. fejezete és a bírák és ügyészek fegyelmi felelősségéről szóló 1936:III. törvény. Hatályát veszti továbbá a közigazgatási bíróság megszüntetéséről szóló 1949. évi II. törvény 10. §-a, a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény 226. §-a, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. §-a, az igazságügyi szervezet átalakítása tárgyában kibocsátott 1949. évi 9. törvényerejű rendelet, az igazságügyi szervezettel kapcsolatos hatásköri és eljárási szabályok módosításáról szóló 1950. évi 46. törvényerejű rendelet, az igazságügyi szervezetre vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló 1951. évi 13. törvényerejű rendelet, a bírósági és államügyészségi hivatalnokoknak az együttalkalmazást kizáró akadály alól való felmentéséről szóló 680/1946. (VI. 24.) ME rendelet, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei és elvi döntései tárgyában kibocsátott 4338/1949. (XII. 6.) MT rendelet, az 1936. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 107/1950. (IV. 15.) MT rendelet, az ítélőbírák, államügyészek és közjegyzők alkalmazásáról szóló 180/1950. (VII. 1.) MT rendelet, a bírói és államügyészi, valamint a hadbírói képesítésről szóló 277/1950. (XI. 26.) MT rendelet, az igazságügyi szervezet átalakításáról szóló 1949. évi 9. tvr. 6. §-ának végrehajtása tárgyában kibocsátott 91000/1949. (XI. 12.) IM rendelet és a bírói és államügyészi, valamint a hadbírói képesítésről szóló 277/1950. (XI. 26.) MT rendelet végrehajtása tárgyában kibocsátott 177800/1950. (XII. 24.) IM rendelet.

(2) A jelen törvény 66. §-ának (2) bekezdésében említett rendelet hatálybalépésével hatályukat vesztik a katonai bíróságokra vonatkozó jogszabályok.

68. § A jelen törvény végrehajtásáról - a különbíróságokra vonatkozó rendelkezések tekintetében a honvédelmi, illetőleg a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértve - az igazságügyminiszter gondoskodik.

Dobi István s. k.,

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Darabos Iván s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára