25/1957. (VI. 26.) PM rendelet

a kisajátítással kapcsolatos kártalanításról

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a kisajátításról szóló 1955. évi 23. törvényerejű rendelete 23. §-ának (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az igazságügyminiszterrel és a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben - a kisajátítással kapcsolatos kártalanítást az alábbiakban szabályozom:

Általános rendelkezések

1. § (1) A kisajátított ingatlanért kártalanítás jár. A kártalanítást az ingatlan értékének megfelelően kell megállapítani. A kártalanítás történhetik csereingatlannal, készpénzzel vagy mindkettővel. A kisajátítást szenvedő amiatt, hogy kártalanítása készpénzzel vagy csereingatlannal, illetve részben ingatlannal, részben készpénzzel történik, kifogással nem élhet. (1955. évi 23. számú tvr. 11. §-a.)

2. Kártalanításként az ingatlan használati érté két [1. § (3) bekezdés] kell megállapítani.

(3) A használati értéket az ingatlan fekvése, nagysága, minősége, megközelíthetősége, beépíthetősége, közművesítése, jövedelmezősége, beköltöz-hetősége, avultsága, továbbá hasznosítási lehetőségei alapján kell meghatározni.

(4) A használati értékre nézve a fővárosi, me- gyei, megyei jogú városi tanács (a továbbiakban: megyei tanács) végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervei a hozzájuk intézett megkereséstől számított 30 napon belül kötelesek a kisajátító részére tájékoztatást adni.

(5) Ha a kártalanítás csereingatlannal történik, a csereingatlan értékét is a használati érték alapján kell megállapítani.

2. § (1) A kisajátított ingatlanért elsősorban csereingatlant kell kártalanításul adni. Csereingatlanként az állami tartalékföldeket, állami tulajdonban lévő házhelyeket, illetve lakóépületeket kell felhasználni.

(2) Mezőgazdasági ingatlan kisajátítása esetében csereingatlannal történő kártalanítás céljára első-sorban a községi, városi, városi (fővárosi) kerületi (a továbbiakban: községi) tanács végrehajtó bizottsága kezelésében lévő, kishaszonbérlet útján nem hasznosított állami tartalékföldet kell felhasználni. Amennyiben ilyen ingatlan rendelkezésre nem áll, a kisajátítást szenvedő kérelmére a kis-haszonbérletbe adott állami tartalékföldből is lehet kártalanítási adni. Ebben az esetben a kártalanításként adott mezőgazdasági ingatlan kishaszon-bérletét a gazdasági év végével fel kell mondani. A kishaszonbérlőnek a beruházásokból eredő tényleges kárát a kisajátító köteles megtéríteni. Az elmaradt hasznot megtéríteni nem lehet.

(3) A kisajátított ingatlannál nagyobb értékű csereingatlant csak kivételes esetben lehet kártalanítás céljára felajánlani és csak akkor, ha a kisajátítást szenvedő az értékkülönbözet megfizetésére kötelezettséget vállal. Ilyen esetben a kisajátítást szenvedő kérelmére a megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya az érdekelt szakigazgatási szervvel egyetértésben az értékkülönbözet megfizetésére legfeljebb két évig - a 4. § (3) bekezdésében foglaltak esetében pedig legfeljebb három évig - terjedhető részletfizetési kedvezményt engedélyezhet évi 5 százalékos kamatfizetés mellett. Az egyes részletek havonta esedékesek és azok összege havonta 100 forintnál kevesebb nem lehet. Egy részlet megfizetésének elmaradása esetén a kedvezmény megszűnik, a fennmaradó értékkülönbözet teljes egészében esedékessé válik és azt adók módjára kell behajtani.

(4) A részletfizetési kedvezmény engedélyezéséről az értékkülönbözet nyilvántartásbavétele és a részletfizetési kötelezettség előjegyzése végett a megyei tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi osztályát is értesíteni kell.

(5) Az értékkülönbözetet a megyei tanács költségvetési számlájára kell befizetni és a "Tanács és végrehajtó bizottság" cím megfelelő bevételi rovatán kell elszámolni.

(6) A megyei tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi osztálya minden egyes részletfizetési kedvezményben részesült személyről külön nyilvántartást vezet és az esedékes részlet befizetésének elmaradása esetén intézkedik a tartozás behajtása iránt.

(7) A (3) bekezdés szerint mutatkozó értékkülönbözet és járuléka erejéig a kártalanításul adott ingatlanra az állam javára jelzálogjogot kell bekebelezni. E célból a megyei tanács végrehajtó bi-zottságának igazgatási osztálya keresi meg az illetékes járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot. Az értékkülönbözet és kamatának kiegyenlítése után a jelzálogjog törlésének bekebelezése iránt ugyancsak a megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya intézkedik.

(8) Ha a kisajátított ingatlan értéke nagyobb a kártalanításul felajánlott csereingatlan értékénél, a kisajátító a különbözetet a kisajátítást szenvedőnek készpénzben köteles megfizetni.

3. § (1) Ha a kisajátítást szenvedőt csereingatlannal kártalanítani nem lehet, akkor a kártalanítás készpénzzel történik.

(2) A készpénzkártalanítást a kisajátítást szenvedő részére egy összegben kell kifizetni.

(3) Ha a kártalanítás készpénzben történik, annak kiutalása előtt a kisajátítást szenvedő a lakóhelye és az ingatlan fekvése szerint illetékes községi tanács végrehajtó bizottságának adóügyi csoportja (pénzügyi osztálya), illetőleg - ha a kisajátítást szenvedőnek szőlőművelés alatt álló ingatlana van - a lakóhely, az ingatlan fekvése, vagy a bor tárolási helye szerint illetékes pénzügyőri szakasz által kiállított adóigazolással a megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya előtt igazolni köteles, hogy köztartozása - ideértve a megváltási ártartozást is - nincs. Hátralék vagy tartozás esetében a folyósításra kerülő összegből elsősorban ezeket kell levonni és csak a fennmaradó összeget lehet az érvényes rendelkezéseknek megfelelő módon a kisajátítást szenvedő részére kiutalni.

(4) A folyósításra kerülő kártalanítási összegből nem kell levonni a juttatásban részesült személyt terhelő megváltási ártartozást, ha a fizetési kötelezettség a 22/1957. (VI. 16.) PM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében szünetel.

(5) A megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya állal hozott kisajátítást megállapító határozatban részletesen (tartozásonként) fel kell tüntetni, hogy a kisajátító a kártalanítási összegből milyen összeget és hova köteles átutalni a kisajátítást szenvedő tartozásainak és hátralékának kiegyenlítésére és mennyi az az összeg, amely a kisajátítást szenvedő részére kifizetésre kerül.

(6) Ha a kisajátítást szenvedőt megillető kész pénzkártalanítás összegét az 56/1955. (VIII. 31.) MT rendelet 20. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében bírói letétbe kell helyezni, a letétbehelyezés napjától számított egy év elteltével a bíróságnak a letéti összeget a 103.600-70. számú "PM Egyéb állami bevételek, bevételi számla, Budapest" elnevezésű csekkszámlára kell átutalnia.

4. § (1) A kisajátított lakóház (lakás) helyett a kisajátító - a fennálló rendelkezéseknek megfelelően - új lakóházat (lakást) köteles építeni.

(2) A kisajátított lakóház (lakás) helyett a kisajátító által újonnan épített lakóház (lakás), ha annak értéke megegyezik a kisajátított ház értékével, a kisajátítást szenvedő részére kártalanításul adható.

(3) Ha a kisajátított lakóház (lakás) helyett a kisajátító által újonnan épített lakóház (lakás) értéke nagyobb mint a kisajátított ház (lakás) értéke, a kisajátítást szenvedőnek lehetőséget kell adni arra, hogy a mutatkozó értékkülönbözetet legfeljebb három évig terjedhető egyenlő részletekben évi 5 százalékos kamat mellett fizethesse meg. Az értékkülönbözet megfizetésére és kezelésére a 2. § (3)-(7) bekezdéseiben foglalt rendelkezések az irányadók.

(4) Lakóház (lakás) kisajátítása esetében a kisajátítást szenvedő részére más csereingatlant (lakóházat) is lehet kártalanításul adni. Ha ez nem beköltözhető, részére megfelelő lakást kell biztosítani.

(5) Ha csereingatlan nem áll rendelkezésre és a kisajátított lakóház (lakás) helyett a kisajátító által újonnan épített lakóház (lakás) sem adható kártalanításul, a kisajátítást szenvedőnek megfelelő lakást kell biztosítani és részére a kisajátított ingatlan értékének megfelelő készpénzkártalanítást kell fizetni Ebben az esetben, valamint a (4) bekezdésben említett esetben a kisajátított lakóház (lakás) helyett a kisajátító által újonnan épített lakóházzal (lakással) a községi tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve rendelkezik.

(6) A kisajátított ingatlanban lakó bérlők elhelyezésére az 56/1955. (VIII. 31.) MT rendelet 23. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók.

(7) Ha a kisajátított lakóházra vagy gazdasági épületre a kisajátítónak nincs szüksége és az épület lebontásra kerül, a kisajátítást szenvedő a bontási anyagot elszállíthatja. Ilyenkor a bontási anyagnak az Országos Tervhivatal 105.600/1951. (IV. 24.) OT rendelete és a 600.210/1951. (Tg. É. 103.) OT-ÁH utasítása alapján számított értékét a megállapított kártalanítási összegből le kell vonni.

Kártalanítás mezőgazdasági ingatlanok kisajátítása esetében

5. § A kisajátított ingatlan mezőgazdasági jellegének elbírálásánál a tényleges művelési ágat kell figyelembe venni.

6. § Csereingatlannal történő kártalanítás esetében a kisajátítást szenvedőt azonos értékű és lehetőleg azonos művelési ágú mezőgazdasági ingatlannal kell kártalanítani. Az esetleges értékkülönbözetet nagyobb terület cserébe adásával is ki lehet egyenlíteni.

7. § (1) Ha csereingatlan nem áll rendelkezésre, a kisajátítást szenvedő részére járó kártalanítás mértékének megállapításánál irányárként a kisajátított mezőgazdasági ingatlan kataszteri tiszta jövedelme 150-300-szoros szorzatának megtelelő forintösszeget kell figyelembe venni, az ingatlan jövedelmezőségétől, fekvésétől, stb. függően. Ha azonban az így kiszámított összeg az ingatlannak a helyi körülmények figyelembevételével megállapítható értékét meghaladja, a helyi viszonyoknak megfelelő értéket kell kártalanításul megállapítani.

(2) Juttatott mezőgazdasági ingatlan kisajátításakor - ha csereingatlan nem áll rendelkezésre - a kisajátítást szenvedő részére az (1) bekezdésben meghatározott forintösszeget kell kártalanításul kifizetni. A kártalanítási árból le kell vonni a kisajátított ingatlan teljes megváltási árának még ki nem egyenlített részét, kivéve, ha a fizetési kötelezettség szünetel [3. § (4) bekezdés].

(3) Ha a kisajátított mezőgazdasági ingatlanon olyan beruházást eszközöltek, amely annak értékét jelentősen emeli (talajjavítás, öntözéses berendezés létesítése stb.), a kisajátító a beruházásnak a kisajátítás időpontjában fennálló értékét is megtériteni köteles.

Kártalanítás házhely és egyéb be nem épített belterületi ingatlan kisajátítása esetében

8. § (1) Házhely és belterületen lévő egyéb be nem épített ingatlan kisajátítása esetén - ha csereingatlan nem áll rendelkezésre - a jelen rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében említett használati érték kiszámításához négyszögölenként az alábbi irányárakat kell figyelembe venni:

községekben 6-15 forintot,

járási székhelyeken 10-30 forintot,

városokban 15-50 forintot,

megyeszékhelyeken és megyei jogú városokban 15-75 forintot,

a fővárosban - az építési övezettől függően - 15-200 forintot,

gyógy- és üdülőhelyekké nyilvánított helységekben 6-50 forintot,

Ha azonban az így kiszámított összeg az ingatlannak a helyi körülmények figyelembevételével megállapítható értékét meghaladja, a helyi viszonyoknak megfelelő értéket kell kártalanításul megállapítani.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett ingatlan több csoportba is sorolható, akkor a kártalanítást a magasabb csoportra megállapított irányárak alapján kell kiszámítani. (Pl. a siófoki házhelyeket nem járási székhelyi ingatlanként, hanem üdülőhelyi ingatlanként kell figyelembe venni.)

(3) Ha a kisajátított üres belterületi ingatlan nagysága a helyben szokásos beépített házhely nagyságát meghaladja és az ingatlan állandóan mezőgazdasági művelés alatt áll, a szokásos házhelynagyságot meghaladó területre nézve az (1) bekezdésben megjelölt irányárak alsó értékhatárait kell a kártalanítás alapjául venni.

(4) Juttatott házhely kisajátításakor - ha csereingatlan nem áll rendelkezésre - a kisajátítást szenvedő részére az (1) bekezdésben meghatározott forintösszegek alapján kell a kártalanítást megállapítani. A kártalanítási árból le kell vonni a kisajátított ingatlan teljes megváltási árának még ki nem egyenlített részét, kivéve, ha a fizetési kötelezettség szünetel [3. § (4) bekezdés].

(5) Belterületnek minősül a 14/1955. (III. 3.) MT rendelet 6. §-ában meghatározott terület.

Kártalanítás lakó- és gazdasági épületek kisajátítása esetében

9. § (1) A bel- vagy külterületen lévő lakó-, illetve gazdasági épület kisajátítása esetében a jelen rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében említett használati érték kiszámításához irányárként az ingatlannak a kisajátítás elrendelése időpontjában a jelen rendelet mellékleteként csatolt értékelési táblázat szerint megállapított műszaki értékét kell figyelembe venni. Ha azonban a táblázat szerinti műszaki érték az ingatlannak a helyi körülmények figyelembevételével megállapítható értékét meghaladja, a helyi viszonyoknak megfelelő értéket kell kártalanításul megállapítani,

(2) A műszaki értéket csökkenteni kell az évenkénti 1 százalékos avulás megfelelő évekre kiszámított százalékos összegével. Ha ez a százalék a 75 százalékot eléri vagy meghaladja, az ingatlant csak mint bontási anyagot szabad értékelni. Ha az ingatlan állaga és használhatósága nem teszi indokolttá az évek szerint kiszámított avulási százalék levonását - mert az épületet időközben felújították - az avulási százalékot az épület jelenlegi állapotának (állagának és használhatóságának) megfelelően csökkenteni kell.

(3) A túlnyomó részben nem téglából (termés-kőből vagy faragott kőből), hanem egyéb anyagból (vályogfal, vert vagy csömöszölt fal, favázas fal) épített és alápincézetlen házingatlan évenként figyelembe vehető avulási százaléka 1.5 százalék. Az ilyen ingatlanok műszaki értékelésénél a táblázat szerint megállapított értékből - még az avulási százalék megállapítása előtt - 10 százalékot le lehet vonni.

(4) Juttatott házingatlan kisajátítása esetében, ha a kártalanítás nem történhet csereingatlannal, a kisajátítást szenvedő részére az (1) bekezdésben meghatározott használati értéket kell készpénzkártalanításul megállapítani. A kártalanítási árból le kell vonni a kisajátított ingatlan teljes megváltási árának még ki nem egyenlített részét.

Kártalanítás zöldkár esetében

10. § (1) A kisajátított ingatlanon levő zöldleltári értékért (szántás, vetés, folyó gazdasági évben végzett trágyázás, évelő takarmánynövények, gabonaneműek, szőlő, gyümölcsös, stb.) a tényleges kárnak megfelelő kártalanítást kell fizetni. A zöldleltári érték megállapításánál a mezőgazdasági szakigazgatási szerv javaslatát kell figyelembe venni. Elmaradt haszon címén kártalanítás nem fizethető, kivéve a folyó gazdasági év várható terméseredményét, ha az a kisajátítás időpontjában már megállapítható.

(2) A kisajátított ingatlanokért a 7. § és a jelen § (l) bekezdése alapján megállapított kártalanítás együttes összege sem haladhatja meg az ingatlanoknak a helyi körülmények figyelembevéte-lével megállapítható értékét.

Vegyes rendelkezések

11. § A kisajátítással kapcsolatban megállapított kártalanítási összeget - az idevonatkozó rendelkezéseknek megfelelően - az Országos Takarékpénztár útján kell a kisajátítást szenvedő részére kifizetni.

12. § (1) Érvényes egyezséget kötni - az 1. § (3) bekezdésében meghatározott körülmények figyelembevételével - csak az irányárak keretei közt lehet.

(2) Ha a kisajátítást szenvedő fél az egyezségi-leg felajánlott kártalanítással nem elégszik meg, a kártalanítás megállapítását a bíróságtól per útján kérheti azon az alapon, hogy a felajánlott kártalanítás az 1. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések nem kellő figyelembevételével történt vagy a használati érték az irányárakat egyébként is meghaladja.

(3) Csereingatlannal történő kártalanítás esetében a kisajátítást szenvedő a felajánlott kártalanítást meghaladó követelését csak mint készpénzkövetelést érvényesítheti.

(4) A kisajátító által felajánlott kártalanítási összeget meghaladó követelés bíróság előtti érvényesítésére az 1955. évi 23. törvényerejű rendelet 12. §-ának (2) bekezdésében megszabott 30 napos határidőt az egyezségi tárgyalás meghiúsulásától kell számítani. Az egyezségi tárgyalás meghiúsulási időpontjának a kisajátítást megállapító határozat jogerőre emelkedésének napját kell tekinteni. A kisajátítást megállapító határozatban fel kell hívni a kisajátítást szenvedő figyelmét erre a határidőre és a határidő elmulasztásának következményeire.

13. § (1) A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba; hatálybalépésével a kisajátítással kapcsolatos kártalanításról kiadott 17/1955. (X. 5.) PM rendelet, valamint e rendelet alkalmazásáról szóló 116/1955. (P. K. 46.) PM utasítás hatályát veszti.

(2) A jelen rendeletben foglalt kártalanítási szabályokat a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell, ha a kártalanításra vonatkozó igény az 1955. évi szeptember hó 1. napja után nyílt meg és a kártalanítás mértéke összegszerűen még nem volt jogerősen megállapítva. Egyéb esetekben az 1955. évi szeptember hó. 1. napja előtt érvényben volt kártalanítási szabályok szerint kell eljárni.

Antos István s. k.,

pénzügyminiszter.