25/1957. (VI. 26.) PM rendelet
a kisajátítással kapcsolatos kártalanításról
A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a kisajátításról szóló 1955. évi 23. törvényerejű rendelete 23. §-ának (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az igazságügyminiszterrel és a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben - a kisajátítással kapcsolatos kártalanítást az alábbiakban szabályozom:
Általános rendelkezések
1. § (1) A kisajátított ingatlanért kártalanítás jár. A kártalanítást az ingatlan értékének megfelelően kell megállapítani. A kártalanítás történhetik csereingatlannal, készpénzzel vagy mindkettővel. A kisajátítást szenvedő amiatt, hogy kártalanítása készpénzzel vagy csereingatlannal, illetve részben ingatlannal, részben készpénzzel történik, kifogással nem élhet. (1955. évi 23. számú tvr. 11. §-a.)
2. Kártalanításként az ingatlan használati érté két [1. § (3) bekezdés] kell megállapítani.
(3) A használati értéket az ingatlan fekvése, nagysága, minősége, megközelíthetősége, beépíthetősége, közművesítése, jövedelmezősége, beköltöz-hetősége, avultsága, továbbá hasznosítási lehetőségei alapján kell meghatározni.
(4) A használati értékre nézve a fővárosi, me- gyei, megyei jogú városi tanács (a továbbiakban: megyei tanács) végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervei a hozzájuk intézett megkereséstől számított 30 napon belül kötelesek a kisajátító részére tájékoztatást adni.
(5) Ha a kártalanítás csereingatlannal történik, a csereingatlan értékét is a használati érték alapján kell megállapítani.
2. § (1) A kisajátított ingatlanért elsősorban csereingatlant kell kártalanításul adni. Csereingatlanként az állami tartalékföldeket, állami tulajdonban lévő házhelyeket, illetve lakóépületeket kell felhasználni.
(2) Mezőgazdasági ingatlan kisajátítása esetében csereingatlannal történő kártalanítás céljára első-sorban a községi, városi, városi (fővárosi) kerületi (a továbbiakban: községi) tanács végrehajtó bizottsága kezelésében lévő, kishaszonbérlet útján nem hasznosított állami tartalékföldet kell felhasználni. Amennyiben ilyen ingatlan rendelkezésre nem áll, a kisajátítást szenvedő kérelmére a kis-haszonbérletbe adott állami tartalékföldből is lehet kártalanítási adni. Ebben az esetben a kártalanításként adott mezőgazdasági ingatlan kishaszon-bérletét a gazdasági év végével fel kell mondani. A kishaszonbérlőnek a beruházásokból eredő tényleges kárát a kisajátító köteles megtéríteni. Az elmaradt hasznot megtéríteni nem lehet.
(3) A kisajátított ingatlannál nagyobb értékű csereingatlant csak kivételes esetben lehet kártalanítás céljára felajánlani és csak akkor, ha a kisajátítást szenvedő az értékkülönbözet megfizetésére kötelezettséget vállal. Ilyen esetben a kisajátítást szenvedő kérelmére a megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya az érdekelt szakigazgatási szervvel egyetértésben az értékkülönbözet megfizetésére legfeljebb két évig - a 4. § (3) bekezdésében foglaltak esetében pedig legfeljebb három évig - terjedhető részletfizetési kedvezményt engedélyezhet évi 5 százalékos kamatfizetés mellett. Az egyes részletek havonta esedékesek és azok összege havonta 100 forintnál kevesebb nem lehet. Egy részlet megfizetésének elmaradása esetén a kedvezmény megszűnik, a fennmaradó értékkülönbözet teljes egészében esedékessé válik és azt adók módjára kell behajtani.
(4) A részletfizetési kedvezmény engedélyezéséről az értékkülönbözet nyilvántartásbavétele és a részletfizetési kötelezettség előjegyzése végett a megyei tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi osztályát is értesíteni kell.
(5) Az értékkülönbözetet a megyei tanács költségvetési számlájára kell befizetni és a "Tanács és végrehajtó bizottság" cím megfelelő bevételi rovatán kell elszámolni.
(6) A megyei tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi osztálya minden egyes részletfizetési kedvezményben részesült személyről külön nyilvántartást vezet és az esedékes részlet befizetésének elmaradása esetén intézkedik a tartozás behajtása iránt.
(7) A (3) bekezdés szerint mutatkozó értékkülönbözet és járuléka erejéig a kártalanításul adott ingatlanra az állam javára jelzálogjogot kell bekebelezni. E célból a megyei tanács végrehajtó bi-zottságának igazgatási osztálya keresi meg az illetékes járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot. Az értékkülönbözet és kamatának kiegyenlítése után a jelzálogjog törlésének bekebelezése iránt ugyancsak a megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya intézkedik.
(8) Ha a kisajátított ingatlan értéke nagyobb a kártalanításul felajánlott csereingatlan értékénél, a kisajátító a különbözetet a kisajátítást szenvedőnek készpénzben köteles megfizetni.
3. § (1) Ha a kisajátítást szenvedőt csereingatlannal kártalanítani nem lehet, akkor a kártalanítás készpénzzel történik.
(2) A készpénzkártalanítást a kisajátítást szenvedő részére egy összegben kell kifizetni.
(3) Ha a kártalanítás készpénzben történik, annak kiutalása előtt a kisajátítást szenvedő a lakóhelye és az ingatlan fekvése szerint illetékes községi tanács végrehajtó bizottságának adóügyi csoportja (pénzügyi osztálya), illetőleg - ha a kisajátítást szenvedőnek szőlőművelés alatt álló ingatlana van - a lakóhely, az ingatlan fekvése, vagy a bor tárolási helye szerint illetékes pénzügyőri szakasz által kiállított adóigazolással a megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya előtt igazolni köteles, hogy köztartozása - ideértve a megváltási ártartozást is - nincs. Hátralék vagy tartozás esetében a folyósításra kerülő összegből elsősorban ezeket kell levonni és csak a fennmaradó összeget lehet az érvényes rendelkezéseknek megfelelő módon a kisajátítást szenvedő részére kiutalni.
(4) A folyósításra kerülő kártalanítási összegből nem kell levonni a juttatásban részesült személyt terhelő megváltási ártartozást, ha a fizetési kötelezettség a 22/1957. (VI. 16.) PM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében szünetel.
(5) A megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya állal hozott kisajátítást megállapító határozatban részletesen (tartozásonként) fel kell tüntetni, hogy a kisajátító a kártalanítási összegből milyen összeget és hova köteles átutalni a kisajátítást szenvedő tartozásainak és hátralékának kiegyenlítésére és mennyi az az összeg, amely a kisajátítást szenvedő részére kifizetésre kerül.
(6) Ha a kisajátítást szenvedőt megillető kész pénzkártalanítás összegét az 56/1955. (VIII. 31.) MT rendelet 20. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében bírói letétbe kell helyezni, a letétbehelyezés napjától számított egy év elteltével a bíróságnak a letéti összeget a 103.600-70. számú "PM Egyéb állami bevételek, bevételi számla, Budapest" elnevezésű csekkszámlára kell átutalnia.
4. § (1) A kisajátított lakóház (lakás) helyett a kisajátító - a fennálló rendelkezéseknek megfelelően - új lakóházat (lakást) köteles építeni.
(2) A kisajátított lakóház (lakás) helyett a kisajátító által újonnan épített lakóház (lakás), ha annak értéke megegyezik a kisajátított ház értékével, a kisajátítást szenvedő részére kártalanításul adható.
(3) Ha a kisajátított lakóház (lakás) helyett a kisajátító által újonnan épített lakóház (lakás) értéke nagyobb mint a kisajátított ház (lakás) értéke, a kisajátítást szenvedőnek lehetőséget kell adni arra, hogy a mutatkozó értékkülönbözetet legfeljebb három évig terjedhető egyenlő részletekben évi 5 százalékos kamat mellett fizethesse meg. Az értékkülönbözet megfizetésére és kezelésére a 2. § (3)-(7) bekezdéseiben foglalt rendelkezések az irányadók.
(4) Lakóház (lakás) kisajátítása esetében a kisajátítást szenvedő részére más csereingatlant (lakóházat) is lehet kártalanításul adni. Ha ez nem beköltözhető, részére megfelelő lakást kell biztosítani.
(5) Ha csereingatlan nem áll rendelkezésre és a kisajátított lakóház (lakás) helyett a kisajátító által újonnan épített lakóház (lakás) sem adható kártalanításul, a kisajátítást szenvedőnek megfelelő lakást kell biztosítani és részére a kisajátított ingatlan értékének megfelelő készpénzkártalanítást kell fizetni Ebben az esetben, valamint a (4) bekezdésben említett esetben a kisajátított lakóház (lakás) helyett a kisajátító által újonnan épített lakóházzal (lakással) a községi tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve rendelkezik.
(6) A kisajátított ingatlanban lakó bérlők elhelyezésére az 56/1955. (VIII. 31.) MT rendelet 23. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók.
(7) Ha a kisajátított lakóházra vagy gazdasági épületre a kisajátítónak nincs szüksége és az épület lebontásra kerül, a kisajátítást szenvedő a bontási anyagot elszállíthatja. Ilyenkor a bontási anyagnak az Országos Tervhivatal 105.600/1951. (IV. 24.) OT rendelete és a 600.210/1951. (Tg. É. 103.) OT-ÁH utasítása alapján számított értékét a megállapított kártalanítási összegből le kell vonni.
Kártalanítás mezőgazdasági ingatlanok kisajátítása esetében
5. § A kisajátított ingatlan mezőgazdasági jellegének elbírálásánál a tényleges művelési ágat kell figyelembe venni.
6. § Csereingatlannal történő kártalanítás esetében a kisajátítást szenvedőt azonos értékű és lehetőleg azonos művelési ágú mezőgazdasági ingatlannal kell kártalanítani. Az esetleges értékkülönbözetet nagyobb terület cserébe adásával is ki lehet egyenlíteni.
7. § (1) Ha csereingatlan nem áll rendelkezésre, a kisajátítást szenvedő részére járó kártalanítás mértékének megállapításánál irányárként a kisajátított mezőgazdasági ingatlan kataszteri tiszta jövedelme 150-300-szoros szorzatának megtelelő forintösszeget kell figyelembe venni, az ingatlan jövedelmezőségétől, fekvésétől, stb. függően. Ha azonban az így kiszámított összeg az ingatlannak a helyi körülmények figyelembevételével megállapítható értékét meghaladja, a helyi viszonyoknak megfelelő értéket kell kártalanításul megállapítani.
(2) Juttatott mezőgazdasági ingatlan kisajátításakor - ha csereingatlan nem áll rendelkezésre - a kisajátítást szenvedő részére az (1) bekezdésben meghatározott forintösszeget kell kártalanításul kifizetni. A kártalanítási árból le kell vonni a kisajátított ingatlan teljes megváltási árának még ki nem egyenlített részét, kivéve, ha a fizetési kötelezettség szünetel [3. § (4) bekezdés].
(3) Ha a kisajátított mezőgazdasági ingatlanon olyan beruházást eszközöltek, amely annak értékét jelentősen emeli (talajjavítás, öntözéses berendezés létesítése stb.), a kisajátító a beruházásnak a kisajátítás időpontjában fennálló értékét is megtériteni köteles.
Kártalanítás házhely és egyéb be nem épített belterületi ingatlan kisajátítása esetében
8. § (1) Házhely és belterületen lévő egyéb be nem épített ingatlan kisajátítása esetén - ha csereingatlan nem áll rendelkezésre - a jelen rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében említett használati érték kiszámításához négyszögölenként az alábbi irányárakat kell figyelembe venni:
községekben 6-15 forintot,
járási székhelyeken 10-30 forintot,
városokban 15-50 forintot,
megyeszékhelyeken és megyei jogú városokban 15-75 forintot,
a fővárosban - az építési övezettől függően - 15-200 forintot,
gyógy- és üdülőhelyekké nyilvánított helységekben 6-50 forintot,
Ha azonban az így kiszámított összeg az ingatlannak a helyi körülmények figyelembevételével megállapítható értékét meghaladja, a helyi viszonyoknak megfelelő értéket kell kártalanításul megállapítani.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett ingatlan több csoportba is sorolható, akkor a kártalanítást a magasabb csoportra megállapított irányárak alapján kell kiszámítani. (Pl. a siófoki házhelyeket nem járási székhelyi ingatlanként, hanem üdülőhelyi ingatlanként kell figyelembe venni.)
(3) Ha a kisajátított üres belterületi ingatlan nagysága a helyben szokásos beépített házhely nagyságát meghaladja és az ingatlan állandóan mezőgazdasági művelés alatt áll, a szokásos házhelynagyságot meghaladó területre nézve az (1) bekezdésben megjelölt irányárak alsó értékhatárait kell a kártalanítás alapjául venni.
(4) Juttatott házhely kisajátításakor - ha csereingatlan nem áll rendelkezésre - a kisajátítást szenvedő részére az (1) bekezdésben meghatározott forintösszegek alapján kell a kártalanítást megállapítani. A kártalanítási árból le kell vonni a kisajátított ingatlan teljes megváltási árának még ki nem egyenlített részét, kivéve, ha a fizetési kötelezettség szünetel [3. § (4) bekezdés].
(5) Belterületnek minősül a 14/1955. (III. 3.) MT rendelet 6. §-ában meghatározott terület.
Kártalanítás lakó- és gazdasági épületek kisajátítása esetében
9. § (1) A bel- vagy külterületen lévő lakó-, illetve gazdasági épület kisajátítása esetében a jelen rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében említett használati érték kiszámításához irányárként az ingatlannak a kisajátítás elrendelése időpontjában a jelen rendelet mellékleteként csatolt értékelési táblázat szerint megállapított műszaki értékét kell figyelembe venni. Ha azonban a táblázat szerinti műszaki érték az ingatlannak a helyi körülmények figyelembevételével megállapítható értékét meghaladja, a helyi viszonyoknak megfelelő értéket kell kártalanításul megállapítani,
(2) A műszaki értéket csökkenteni kell az évenkénti 1 százalékos avulás megfelelő évekre kiszámított százalékos összegével. Ha ez a százalék a 75 százalékot eléri vagy meghaladja, az ingatlant csak mint bontási anyagot szabad értékelni. Ha az ingatlan állaga és használhatósága nem teszi indokolttá az évek szerint kiszámított avulási százalék levonását - mert az épületet időközben felújították - az avulási százalékot az épület jelenlegi állapotának (állagának és használhatóságának) megfelelően csökkenteni kell.
(3) A túlnyomó részben nem téglából (termés-kőből vagy faragott kőből), hanem egyéb anyagból (vályogfal, vert vagy csömöszölt fal, favázas fal) épített és alápincézetlen házingatlan évenként figyelembe vehető avulási százaléka 1.5 százalék. Az ilyen ingatlanok műszaki értékelésénél a táblázat szerint megállapított értékből - még az avulási százalék megállapítása előtt - 10 százalékot le lehet vonni.
(4) Juttatott házingatlan kisajátítása esetében, ha a kártalanítás nem történhet csereingatlannal, a kisajátítást szenvedő részére az (1) bekezdésben meghatározott használati értéket kell készpénzkártalanításul megállapítani. A kártalanítási árból le kell vonni a kisajátított ingatlan teljes megváltási árának még ki nem egyenlített részét.
Kártalanítás zöldkár esetében
10. § (1) A kisajátított ingatlanon levő zöldleltári értékért (szántás, vetés, folyó gazdasági évben végzett trágyázás, évelő takarmánynövények, gabonaneműek, szőlő, gyümölcsös, stb.) a tényleges kárnak megfelelő kártalanítást kell fizetni. A zöldleltári érték megállapításánál a mezőgazdasági szakigazgatási szerv javaslatát kell figyelembe venni. Elmaradt haszon címén kártalanítás nem fizethető, kivéve a folyó gazdasági év várható terméseredményét, ha az a kisajátítás időpontjában már megállapítható.
(2) A kisajátított ingatlanokért a 7. § és a jelen § (l) bekezdése alapján megállapított kártalanítás együttes összege sem haladhatja meg az ingatlanoknak a helyi körülmények figyelembevéte-lével megállapítható értékét.
Vegyes rendelkezések
11. § A kisajátítással kapcsolatban megállapított kártalanítási összeget - az idevonatkozó rendelkezéseknek megfelelően - az Országos Takarékpénztár útján kell a kisajátítást szenvedő részére kifizetni.
12. § (1) Érvényes egyezséget kötni - az 1. § (3) bekezdésében meghatározott körülmények figyelembevételével - csak az irányárak keretei közt lehet.
(2) Ha a kisajátítást szenvedő fél az egyezségi-leg felajánlott kártalanítással nem elégszik meg, a kártalanítás megállapítását a bíróságtól per útján kérheti azon az alapon, hogy a felajánlott kártalanítás az 1. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések nem kellő figyelembevételével történt vagy a használati érték az irányárakat egyébként is meghaladja.
(3) Csereingatlannal történő kártalanítás esetében a kisajátítást szenvedő a felajánlott kártalanítást meghaladó követelését csak mint készpénzkövetelést érvényesítheti.
(4) A kisajátító által felajánlott kártalanítási összeget meghaladó követelés bíróság előtti érvényesítésére az 1955. évi 23. törvényerejű rendelet 12. §-ának (2) bekezdésében megszabott 30 napos határidőt az egyezségi tárgyalás meghiúsulásától kell számítani. Az egyezségi tárgyalás meghiúsulási időpontjának a kisajátítást megállapító határozat jogerőre emelkedésének napját kell tekinteni. A kisajátítást megállapító határozatban fel kell hívni a kisajátítást szenvedő figyelmét erre a határidőre és a határidő elmulasztásának következményeire.
13. § (1) A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba; hatálybalépésével a kisajátítással kapcsolatos kártalanításról kiadott 17/1955. (X. 5.) PM rendelet, valamint e rendelet alkalmazásáról szóló 116/1955. (P. K. 46.) PM utasítás hatályát veszti.
(2) A jelen rendeletben foglalt kártalanítási szabályokat a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell, ha a kártalanításra vonatkozó igény az 1955. évi szeptember hó 1. napja után nyílt meg és a kártalanítás mértéke összegszerűen még nem volt jogerősen megállapítva. Egyéb esetekben az 1955. évi szeptember hó. 1. napja előtt érvényben volt kártalanítási szabályok szerint kell eljárni.
Antos István s. k.,
pénzügyminiszter.
Melléklet a 25/1957. (VI. 26.) PM rendelethez.
