1957. évi 55. törvényerejű rendelet

az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény hatálybalépése és végrehajtása, továbbá a magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötéséről, valamint a külföldi állampolgárok örökbefogadásáról szóló 1957. évi VI. törvény hatálybalépése tárgyában

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény 22. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján a következőket rendeli:

I. A törvény hatálybalépésének időpontja

1. § (1) Az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény (a továbbiakban: ÁPT) az 1957. évi október hó 1. napján lép hatályba.

(2) Az ÁPT hatálybalépésével egyidejűleg hatálybalép a magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötéséről, valamint a külföldi állampolgárok örökbefogadásáról szóló 1957. évi VI. törvény is.

II. A magyar állampolgárság fennállásának és elvesztésének igazolása; nemleges állampolgársági bizonyítvány

2. § (1) A belügyminiszter kérelemre állampolgársági bizonyítványban igazolja a fennálló magyar állampolgárságot.

(2) A magyar állampolgárság személyi igazolvánnyal, érvényes magyar útlevéllel vagy annak megfelelő személyi okmánnyal, illetőleg a gyermekvédő otthon nyilvántartó könyvéből készített hiteles kivonattal is igazolható.

3. § (1) Az, aki állampolgársága fennállásának igazolását leszármazás jogcímén kéri, köteles kérelméhez csatolni:

a) saját születési anyakönyvi kivonatát és

b) szülőjének - akihez állampolgársága igazodik -

- 1921. évi július 26. napja után kiadott magyar állampolgársági bizonyítványát, vagy

- honosítási, illetőleg visszahonosítási okiratát, vagy annak megfelelő okiratot,

- anyakönyvi kivonatát, illetőleg házasságlevelét, amely tanúsítja, hogy a szülő Magyarországnak az 1921. évi július hó 26. napja előtt fennálló határain belül született.

(2) Ha a kérelmezőt utóbb kell magyar állampolgártól leszármazottnak tekinteni (ÁPT 3. §), csatolni kell a kérelemhez:

- szülei utólagos házasságkötését tanúsító okiratot, vagy

- a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot, vagy

- az apaság (anyaság) megállapítását tartalmazó jogerős bírói ítéletet,

amennyiben ezek a tények a saját anyakönyvi kivonatában feltüntetve nincsenek.

(3) A kérelmező nyilatkozni köteles arról, hogy magyar állampolgárságát sem szülője jogán, sem szülőjétől függetlenül nem vesztette el.

4. § Az, aki állampolgársága fennállásának igazolását az ÁPT 2. §-ának (2) bekezdése alapján kéri, köteles kérelméhez csatolni Magyarország területén kiállított születési anyakönyvi kivonatát, amely családi és utónevét is tartalmazza és köteles nyilatkozni arról, hogy külföldi állampolgársági kötelékbe nem tartozik.

5. § Azok, akik állampolgárságuk fennállásának igazolását egyéb jogcímen kérik (honosítás, visszahonosítás címén, vagy korábbi jogszabályok által megállapított jogcímeken), kérelmükhöz az állampolgárság megszerzéséről szóló okiratot, illetőleg a jogcím igazolásául szolgáló okiratot (házassági anyakönyvi kivonat stb.) kötelesek csatolni, továbbá nyilatkozni kötelesek arról, hogy magyar állampolgárságukat nem vesztették el.

6. § Az, aki a magyar állampolgárság elvesztése tényének az igazolását kéri, kérelméhez születési anyakönyvi kivonatát és az elvesztés tényét, illetőleg jogcímét igazoló okiratot köteles csatolni, továbbá nyilatkozni köteles arról, hogy mi okból van szüksége a bizonyítványra.

7. § Az, aki olyan bizonyítvány kiállítását kéri, amely azt tanúsítja, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint nem magyar állampolgár, nyilatkozni köteles arról, hogy soha nem volt magyar állampolgár és hogy mi okból van szüksége a bizonyítványra.

8. § Az érdekelt fél, illetőleg annak törvényes képviselője, továbbá az ügyész, valamint a gyámhatóság kérheti a 2. § (1) bekezdésében, a 6. §-ban és a 7. §-ban meghatározott tartalmú bizonyítványok ténymegállapításainak a kiigazítását. A kiigazítás megtagadása esetén az érdekelt fél, illetőleg annak törvényes képviselője, továbbá az ügyész, valamint a gyámhatóság a Fővárosi Bíróságnál keresetet indíthat a bizonyítványok ténymegállapításai ellen. A jogerős bírói határozat mindenkivel szemben hatályos.

9. § (1)[1] Az állampolgárság fennállását, valamint megszűnését igazoló bizonyítvány, továbbá a nemleges állampolgársági bizonyítvány kiállítása iránti kérelmet a kérelmező lakóhelye szerint illetékes községi szakigazgatási szervnél, városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási feladatot ellátó szakigazgatási szervénél, illetőleg megyei városi kerületi hivatalnál kell benyújtani.

(2) Külföldön tartózkodó kérelmezőnek kérelmét a tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál, ha az illető ország területén nincs magyar külképviseleti hatóság, közvetlenül a Magyar Népköztársaság belügyminiszterénél kell előterjesztenie.

III. Honosítás, visszahonosítás

10. § (1) Az, aki a magyar állampolgárságot honosítás, illetőleg visszahonosítás útján kívánja elnyerni, köteles kérelméhez csatolni az ÁPT-ben előírt feltételek igazolására szolgáló okiratokat, illetőleg köteles közölni az erre vonatkozó adatokat, tényeket.

(2) A kérelmezőt lehetőleg személyesen meg kell hallgatni azok felől a körülmények, tények felől, amelyeket okirattal, vagy egyéb hatósági bizonyítvánnyal igazolni nem lehet. A kérelmező meghallgatásáról jegyzőkönyvet kell felvenni. Ha a kérelemhez csatolt és az előírt feltételek igazolására szolgáló okiratok nem elégségesek, a kérelmezőt fel kell hívni ezek kiegészítésére.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt eljárás a lakóhely szerint illetékes községi, városi (fővárosi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya (csoportja, igazgatási szakelőadója) hatáskörébe tartozik.

(4) Külföldön tartózkodó kérelmező eseten a honosítási kérelem felülvizsgálásával, illetőleg a kérelmező meghallgatásával kapcsolatos feladatokat a kérelmező tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság, illetőleg a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma látja el.

(5) A (3) és (4) bekezdésben megjelölt szervek a honosítási, illetőleg visszahonosítási kérelmeket felszerelten és a megfelelő jegyzőkönyvekkel ellátva megküldik a belügyminiszternek.

IV. Elbocsátás

11. § (1) Az, aki a magyar állampolgársági kötelékből elbocsátását kéri, kérelméhez köteles csatolni az ÁPT-ben előírt feltételek igazolására szolgáló okiratokat, illetőleg köteles közölni az erre vonatkozó adatokat, tényeket.

(2)[2] Az a kérelmező, akinek a Magyar Állammal, magyar állami szervvel, vagy vállalattal szemben nyugdíjigénye, vagy más követelése van, kérelméhez köteles csatolni nyugdíjigényéről, vagy más követeléséről szóló közjegyzőileg hitelesített lemondó nyilatkozatát is.

(3) Az elbocsátás iránti kérelem tekintetében a jelen törvényerejű rendelet 10. §-ában foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.

V. Állampolgárságtól megfosztás

12. § (1)[3] A Népköztársaság Elnöki Tanácsa esetenként mérlegeli, hogy mikor állapithaló meg az állampolgársági hűség ellen elkövetett olyan cselekmény, amely az állampolgárságtól való megfosztás jogalapjául szolgál (ÁPT. 15. § a) pont). Súlyosan vét az állampolgársági hűség ellen különösen az, aki a Magyar Népköztársaság érdekeit sértő, vagy veszélyeztető politikai tevékenységet folytat, a magyar államra, annak szerveire becsmérlő, rágalmazó nyilatkozatot tesz, engedély nélkül, külország közszolgálatába szegődik.

(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa esetenként mérlegeli azt is, hogy a bűncselekmény, amely miatt az elkövetőt jogerősen elítélték, olyan súlyos-e, amely indokolja állampolgárságától való megfosztását (ÁPT. 15. § b) pont.)

13. § (1) A vagyonelkobzás szempontjából az állampolgárságtól megfosztott személynek a megfosztó határozat keltének napján meglévő vagyona az irányadó.

(2) A vagyonelkobzás kiterjed azokra a vagyontárgyakra is, amelyeket az állampolgárságától megfosztott személy a hatóság kijátszása végett másra átruházott, feltéve, hogy a szerző az átruházásnak ezt a célját a szerzéskor ismerte.

(3) Részleges vagyonelkobzást az állampolgárságától megfosztott személy vagyonának meghatározott részére vagy hányadára, illetőleg egyedileg meghatározott vagyontárgyaira lehet kimondani.

14. § A megfosztásról szóló határozatban elrendelt vagyonelkobzást - a belügyminiszter megkeresésére - a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. törvényerejű rendelet rendelkezései szerint kell végrehajtani.

VI. Záró rendelkezések

15. § (1) Honosítás, visszahonosítás, továbbá elbocsátás iránt benyújtott kérelmek tekintetében hozott döntésről az érdekeltek attól a hatóságtól nyernek értesítést - a csatolt iratok egyidejű Visszajuttatásával -, amelynél kérelmüket benyújtották.

(2)[4]

(3) Az állampolgársági ügyben kiállított okirat illetéke tekintetében az illetékekre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

16. § A jelen törvényerejű rendelet az 1957. évi október hó 1. napján lép hatályba.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára