5/1959. (V. 6.) IM rendelet

a Bukarestben 1958. évi október hó 7. napján kelt magyar-román polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyszerződés végrehajtásáról

A Magyar Népköztársaság és a Román Népköz-társaság között Bukarestben 1958. évi október hó 7. napján aláírt polgári, családjogi és bűnügyi jog-segélyszerződés (a továbbiakban: szerződés) kihirdetéséről szóló 1959. évi 19. számú törvény-e erejű rendelet 4. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésiben - az alábbiakat rendelem:

1. § (1) A szerződés 3. cikkének (1) bekezdésében említett központi hatóság: az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész (1959. évi 19. törvényerejű rendelet 3. §-a).

(2) A román hatóságokhoz intézett kézbesítésre vagy egyéb jogsegélyre irányuló megkereséseket a bíróságok és közjegyzők, valamint a polgári és családjogi ügyekben eljáró egyéb hatóságok (pl. gyámhatóság) az igazságügyminiszterhez, az ügyészségek és a bűnügyekben eljáró egyéb hatóságok pedig a legfőbb ügyészhez terjesztik fel.

(3) A román hatóságoktól érkező jogsegély iránti megkereséseket az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész továbbítja a megkeresés teljesítésére illetékes magyar hatósághoz. Ez a hatóság a megkeresés teljesítése folytán keletkezett iratokat - kézbesítés esetén a címzett által aláírt térti-vevényt - vagy a megkeresés teljesítésének eset-leges akadályáról szóló értesítést az igazságügyminiszterhez, illetőleg a legfőbb ügyészhez ter-jeszti fel.

2. § (1) A magyar hatóságok a kézbesítési kérelmeket a jelen rendelet mellékleteként közölt I. számú, az egyéb jogsegély iránti kérelmeket a II., illetőleg III. számú mintának megfelelően készítik el, a román hatóságoktól érkező kézbesítésre vagy egyéb jogsegélyre irányuló megkeresésre pedig a választ a IV. számú mintának megfelelően adják meg.

(2) A minták szövegét szükség esetén ki lehet egészíteni, ha azonban a megfelelő kiegészítés nehézségekbe ütközik, a megkereső levelet, illetőleg a válasziratot a minták mellőzésével is el lehet készíteni.

3. § (1) A jogsegély iránti megkeresést és az ahhoz csatolt iratokat hiteles román nyelvű fordítással kell ellátni [szerződés 5. cikk (2) bekezdés]. A kézbesíteni kért iratot csak abban az esetben kell román nyelven elkészíteni, illetőleg ehhez hiteles román nyelvű fordítást csatolni, ha a magyar hatóság a szerződés 10. cikkének (1) bekezdése értelmében az iratot a román jogszabályokban meghatározott módon (kényszer útján) kéri kézbesíttetni.

(2) A kézbesítés iránti kérelmet a megkereső magyar hatóságnak lefordíttatnia nem kell, a kérelmet az Igazságügyminisztérium látja el fordítással. Az egyéb jogsegélyre irányuló megkeresést és az ahhoz csatolt iratot, valamint a kényszer útján kézbesíteni kért irat hiteles lefordítása iránt a megkereső magyar hatóság - az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda útján - gondoskodik.

(3) A román hatóságoktól érkezett kézbesítés vagy egyéb jogsegély iránti megkeresésre adott választ, valamint az ahhoz csatolt iratokat a magyar hatóságnak fordítással ellátnia nem kell.

4. § A román hatóságtól érkező kézbesítési kérelmet a magyar járásbíróság (városi, kerületi bíróság) teljesíti. A kézbesítési eljárásra a szerződés 10-11. cikkében, valamint a 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet és annak végrehajtása tárgyában kibocsátott 500/1953. (I. K. 17.) I. M. számú utasításban foglaltak irányadók.

5. § (1) A magyar hatóság a jogsegély iránti megkeresés teljesítése esetén a válaszirathoz csak a kért bizonyításfelvételt tartalmazó iratokat (jegyzőkönyv, szakértői vélemény stb.), valamint a megkereső román hatóság megkereső levelének esetleges mellékleteit csatolja. A válasziratban a megkereső román hatósággal közölni kell a megkeresés teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket. A megkereső levelet, valamint a megkeresés teljesítésével kapcsolatban a magyar hatóságnál keletkezett egyéb iratokat nem kell a megkereső hatóságnak megküldeni. A bizonyításfelvételt tartalmazó iratról másolatot kell visszatartani.

(2) Ha a megkeresett román hatóság közli a magyar hatósággal az általa foganatosított megkeresés teljesítése során felmerült költségeket, a magyar hatóság a költségek megfizetésére (előlegezésére) a felet saját eljárási szabályai szerint az állam javára kötelezi és végrehajtásáról hivatalból gondoskodik. A bíróság ilyen esetben a költségmentesség folytán előlegezett összegek behajtására vonatkozó szabályok szerint jár el. A behajtott összeget a megkereső magyar hatóság költségvetése javára kell elszámolni.

6. § (1) A szerződés 34. cikkének (1) bekezdésében megjelölt okiratot a megkereső román hatósághoz való továbbítás céljából a magyar hatóság az illetékes főfelügyeleti hatósághoz terjeszti fel. A fő-felügyeleti hatóság az okiratot ahhoz a román központi hatósághoz továbbítja, amely a megkeresést megküldte. A magyar hatóságnak az említett okirat megküldésére irányuló megkeresését az illetékes magyar főfelügyeleti hatóság továbbítja az illetékes román központi hatósághoz.

(2) A bíróság köteles a román állampolgár személyállapotát érintő jogerős határozat kiadmányát az igazságügyminiszterhez felterjeszteni. A határozatban fel kell tüntetni, hogy a bíróság a fél román állampolgárságát milyen adatok alapján állapította meg.

7. § A szerződés végrehajtása során a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendeletet a jelen rendeletben foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni.

8. § (1) Román állampolgárnak Magyarországon bekövetkezett haláláról a községi, városi vagy városi kerületi tanács végrehajtó bizottságának leltárelőadója (a továbbiakban: leltárelőadó) a Román Népköztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát közvetlenül értesíti [szerződés 40. cikk (1) bekezdés]. Az értesítést a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 2. számú mintájának megfelelően kell elkészíteni.

(2) Ha magyar állampolgár hagyatéki ügyében örökösként vagy hagyományosként a Román Nép-köztársaság területén lakó román állampolgár érdekelt, erről a leltárelőadó az igazságügyminisztert értesíti [szerződés 40. cikk (3) bekezdés].

(3) Az (1) és (2) bekezdés esetében akkor is értesítést kell adni, ha az örökös vagy hagyományos személyi adatai egyáltalában nem vagy csak részben ismeretesek.

(4) Ha a halálesetet a közjegyzőnek jelentették be, a Román Népköztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát, illetőleg az igazságügyminisztert az (1)-(3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a közjegyző értesíti.

9. § (1) Ha belföldön meghalt román vagy magyar állampolgár örökhagyó után a hagyatéki eljárás lefolytatására a szerződés 39. cikke értelmében a román hatóságnak van joghatósága, a leltárelőadó, ha pedig a halálesetet a közjegyzőnél jelentették be, a közjegyző a belföldi örököst vagy hagyományost tájékoztatja arról, hogy a román jog szerint csak abban az esetben szerezheti meg a hagyatékot, ha annak elfogadására a hagyaték megnyílá-sától számított hat hónapon belül elfogadó nyilatkozatot tesz. Az örököst vagy hagyományost egyben fel kell hívni arra, hogy a tanács végrehajtó bizottsága vagy közjegyző előtt tett és hitelesített elfogadó nyilatkozatot a leltárelőadóhoz, illetőleg a közjegyzőhöz nyolc napon belül nyújtsa be.

(2) Román állampolgár halála esetén a leltár-előadó, illetőleg a közjegyző az elfogadó nyilatkozatot a halálesetről szóló jelentés másolatával együtt az igazságügyminiszterhez terjeszti fel és egyben megjelöli, hogy a halálesetről a Román Népköztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát mikor értesítette. A halálesetről szóló jelentés másolatát, annak megjegyzésével, hogy az örökös vagy hagyományos elfogadó nyilatkozatot tett, a Pénzintézeti Központnak is meg kell küldeni.

(3) Magyar állampolgár halála esetén a leltárelőadó, illetőleg a közjegyző az elfogadó nyilatkozatot az igazságügyminiszternek tett jelentéséhez [6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 82. § (1) bekezdés] csatolja. A Pénzintézeti Központnak szóló jelentésben azt is fel kell tüntetni, hogy az örökös vagy hagyományos elfogadó nyilatkozatot tett.

10. § Ha a hagyatéki eljárás lefolytatására a szerződés 39. cikke értelmében a román hatóságnak van joghatósága, és az illetékes román hatóságtól a szerződés 40. cikkének (1), illetőleg (3) bekezdése alapján kapott értesítés a belföldi örökös vagy hagyományos személyi adatait egyáltalában nem, vagy csak részben tartalmazza, az örökös vagy hagyományos felkutatására irányuló intézkedéseket a Pénzintézeti Központ teszi meg.

11. § (1) A közjegyző román állampolgár után Magyarországon maradt végrendelet és annak kihirdetéséről szóló jegyzőkönyv hiteles másolatát - kérelemre a végrendelet eredeti példányát is, - szóbeli végrendelet esetén pedig a végrendeleti tanúk kihallgatásáról készült jegyzőkönyv hiteles másolatát, az illetékes román hatósághoz történő továbbítás céljából az igazságügyminiszterhez terjeszti fel (szerződés 42. cikk).

(2) Ha belföldön végrendelet hátrahagyásával meghalt magyar állampolgár után a Román Népköztársaság területén maradt hagyaték tekintetében az eljárás lefolytatására a szerződés 39. cikke értelmében a román hatóságnak van joghatósága, a leltárelőadó vagy közjegyző az igazságügyminiszternek tett jelentéséhez [6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 82. §-ának (1) bekezdése] a végrendelet és annak kihirdetéséről szóló jegyzőkönyv, illetőleg a szóbeli végrendelet tanúinak kihallgatásáról szóló jegyzőkönyv hiteles másolatát is csatolja.

12. § (1) Ha a leltárelőadó vagy a közjegyző arról szerez tudomást, hogy Magyarországon meghalt román állampolgár után belföldön ingó vagy ingatlan vagyon maradt, a hagyatékot a 6/1958. (VII. 4.) IM rendeletben meghatározott módon leltározni kell, valamint a hagyaték biztosítására és kezelésére szükséges halasztást nem tűrő intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni. A leltárelőadó vagy közjegyző a tett intézkedésekről egyidejűleg a Román Népköztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát közvetlenül értesíti. Ha a leltárelőadó vagy a közjegyző megállapítása szerint a hagyaték biztosítása vagy kezelése céljából további, vagy nem haladéktalanul foganatosítandó intézkedésekre, illetőleg a már megtett intézkedések módosítására van szükség, erről a Román Népköztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát még oly időben értesíti, hogy a nagykövetség konzuli osztályának módja legyen az intézkedések foganatosításánál közreműködni [szerződés 43. cikk (2) bekezdés].

(2) Ha román állampolgár után belföldön ingó hagyaték maradt, a közjegyző hirdetményt bocsát ki, amelyben a örökhagyó hitelezőit felhívja arra, hogy követeléseiket hat hónapon belül jelentsék be. A hirdetmény kifüggesztésére a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 83. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók.

(3) Ha a hirdetményben megszabott határidőn belül belföldi hitelezők a hagyatékkal szemben követelést jelentettek be, erről a közjegyző a Román Népköztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát értesíti, a hagyatéki ingóságokat pedig az illetékes hatóság döntéséig visszatartja. Ha ez a hatóság közli, hogy a hitelezők követeléseit kielégítették vagy biztosították, illetőleg, ha az illetékes hatóság a hitelezők igényét elutasította, továbbá ha az örökösök a köztartozásokat kielégítették vagy biztosították, a közjegyző az ingóságokat - a Magyar Nemzeti Bank engedélyének beszerzése után - a Román Népköztársaság budapesti nagykövetsége konzuli osztályának rendelkezésére bocsátja.

13. § A szerződés 47. cikkének (2) bekezdése alapján az elsőfokon eljárt magyar bíróságnál előterjesztett végrehajtási kérelemhez a végrehajtást kérőnek csatolnia kell a határozatnak bírói aláírással és pecséttel, valamint jogerősségi záradékkal ellátott kiadmányát. Ha a Román Népköztársaság területén lakó adós nem bocsátkozott perbe, a bíróság a végrehajtási kérelemhez eredetiben vagy hiteles másolatban csatolja azokat az iratokat, amelyekből kitűnik, hogy az adósnak legalább egy ízben kellő időben és szabályszerűen bírói idézést vagy fizetési meghagyást kézbesítettek. A kérelmet és mellékleteit a végrehajtást kérőnek hiteles román nyelvű fordítással kell ellátnia.

14. § Ha román állampolgár Magyarországon kiadatási bűntettet követett el és utána a Román Népköztársaság területére távozott, az iratokat - az ügy állásához képest - vádemelés előtt az ügyész a legfőbb ügyészhez, vádemelés után pedig a bíróság az igazságügyminiszterhez terjeszti fel. A további eljárásra az igazságügyminiszter és a legfőbb ügyész 40/1954. (I. K. 15.) számú együttes utasítása 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltak irányadók.

15. § Ha a Román Népköztársaság területén tartózkodó személy kiadatása válik szükségessé, az ügyésznek, illetőleg a bíróságnak a Bp. 235. §-ában, valamint az igazságügyminiszter és a legfőbb ügyész 40/1954. (I. K. 15.) számú együttes utasítása 1-4. §-ában foglaltak szerint kell eljárnia.

16. § (1) A Román Népköztársaság által kiadott személy ellen indított büntető eljárást befejező jogerős határozat két kiadmányát - fellebbezés esetén a fellebbezési bíróság által felülbírált határozat két kiadmányával együtt - az ügyben elsőfokon eljárt magyar bíróság az igazságügyminiszterhez haladéktalanul felterjeszti (szerződés 72, cikk).

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak irányadók abban az esetben is, ha a bíróság a Román Népköztársaság illetékes hatóságának kívánságára magyar állampolgár ellen folytatott le büntető eljárást (szerződés 59. cikk).

17. § A szerződés 64. cikkének (2) bekezdésében említett esetben a letartóztatást foganatosító hatóság a letartóztatásról a legfőbb ügyésznek haladéktalanul jelentést tesz. Erről a legfőbb ügyész az igazságügyminisztert értesíti.

18. § (1) Minden olyan esetben, amikor a kért jog-segély teljesíthetősége tekintetében kétség merül fel, a hatóságok az 1. §-ban foglaltak szerint az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész állásfoglalását kérik.

(2) Az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész állásfoglalását kell kérni akkor is, ha a szerződésnek joghatóságot vagy az anyagi jogot meghatározó rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében kétség merül fel

19. § (1) A jelen rendelet rendelkezéseit 1959. évi május hó 7. napjától kezdődően kell alkalmazni.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével a 94.300/1949. (XII. 9.) IM rendelet hatályát veszti.

Dr. Nezvál Ferenc s. k.,

igazságügyminiszter.

I. számú minta az 5/1959. (V. 6.) IM rendelethez

II. számú minta az 5/1959. (V. 6.) IM rendelethez

III. számú minta az 5/1959. (V. 6.) IM rendelethez