17/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet
a Vasúti Árufuvarozás Szabályzatának módosításáról
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a Vasúti Árufuvarozás Szabályzatát - a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvényben, különösen annak XLI. fejezetében foglalt rendelkezésekre figyelemmel, - az alábbiak szerint módosítja.
1. § A 208/1951. (XII. 9.) MT rendelettel kiadott Vasúti Árufuvarozás Szabályzata (a továbbiakban: szabályzat) 10. cikke 1. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"c) az A) mellékletben nem említett:
robbanás veszélyének kitett tárgyak,
öngyúló anyagok,
undort keltő vagy fertőzés előidézésére alkalmas anyagok,
organikus peroxidok."
2. § A szabályzat 14. cikkének az 53/1954. (VIII. 20.) MT rendelet 3. §-ával módosított 1. §-a helyébe a következő rendelkezések lepnek:
"1. § A fuvarlevélbe be kell írni:
a) a feladási és a rendeltetési állomást, vagyis annak a vasútállomásnak a díjszabásban meghatározott nevét, ahonnan és ahová az árut fuvarozni kell;
b) az átvevő nevét és címét. A cím mellett a távirati cím vagy távbeszélő hívószám is feltüntethető. Átvevőként csak egy természetes vagy jogi személyt szabad megjelölni;
c) a küldemény tartalmát (az áru megnevezését). A díjszabásban és az A) mellékletben felsorolt árukat az ott használatos megnevezésekkel, minden egyéb árut pedig a szokásos megnevezéssel kell a fuvarlevélbe bejegyezni. A díjszabás kivételt állapíthat meg. A feladó az árunak a díjszabásban foglalt vagy a szokásos megjelöléséhez még más megnevezést vagy valamely különleges tartalommegnevezést is fűzhet;
d) a küldemény súlyát, kivéve, ha az a 28. cikk rendelkezései szerint a vasút írja be;
e) az árudarabok számát és a csomagolt áruknál a csomagolás módját. Csomagolatlan tömegáruknál az árudarabok számát nem kell beírni;
f) darabáruküldeményeknél az egyes árudarabok megjelölését;
g) a feladó által berakott hitelezett küldeményeknél a vasúti kocsi sorozatát, pályaszámát, a tulajdonos vasút cégjelét (ezeket az adatokat a feladó írja be), a vasúti kocsi tengelyszámát, fedett vagy nyitott voltát, raksúlyát, illetőleg terhelési határát, továbbá rakterületét és önsúlyát (ezeket az adatokat a vasút vezeti be);
h) a feladó nevét és címét. A cím mellett a távirati cím vagy távbeszélőhívószám is feltüntethető. Feladóként csakis egy természetes vagy jogi személyt szabad megjelölni;
i) a hitelezett küldemények fuvarlevelébe a költségviselő megnevezését, címét és számlaszámát (bankfiókjelzőszámát);
j) a csatolt okmányok feltüntetését;
k) a keltezést."
3. § A szabályzat 16. cikkének a 24/1958. (III. 23.) Korm. rendelet 3. §-ával módosított 1. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"1. § Kocsirakomány az egy fuvarlevéllel feladott minden oly küldemény, amelynek súlya legalább 5000 kg, vagy amelyhez a feladó a kocsit kizárólagos használatra veszi igénybe."
4. § A szabályzat 18. cikkének 2. és 3. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"2. § Ha a vasút által berakandó, illetőleg vasúti dolgozó ellenőrzése mellett berakott küldemény feladása alkalmával kívülről felismerhető, hogy a csomagolás nem felel meg az 1. §-ban meghatározott követelményeknek, a vasút a küldemény fuvarozását csak azzal a feltétellel vállalhatja, ha a feladó a csomagolás hiányát vagy nem megfelelő voltát annak pontos leírásával a fuvarlevélben elismeri. Ha a csomagolatlan vagy nem megfelelően csomagolt áru a vasút megítélése szerint személyekben, üzemi berendezésekben Vagy más küldeményekben kárt okozhat, a vasút a felvételt a csomagolás hiányának vagy nem megfelelő voltának a feladó által történt írásbeli elismerése esetében is visszautasítja.
3. § A csomagolásnak a fuvarlevélben elismert hiányából vagy nem megfelelő voltából, továbbá a csomagolásnak a feladás alkalmával külsőleg fel nem ismerhető elégtelenségéből eredő minden kár a feladót terheli, aki az elszenvedett károsodásért a vasutat is kártalanítani köteles."
5. § A szabályzat 20. cikkének 2. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"2. § Ha a feladó az kívánja, hogy a vasút
a) oly árut, amely a díjszabás értelmében nyitott kocsiban fuvarozható, fedett kocsiban fuvarozzon, vagy
b) oly árut, amelyet a vasút a díjszabás értelmében fedett kocsiban fuvaroz, nyitott kocsiban fuvarozzon,
ennek a kívánságnak a vasút csak az üzemi lehetőségekhez képest és csak akkor tesz eleget, ha a kívánság a szabályzat rendelkezéseivel vagy vám-és egyéb államigazgatási hatósági szabályokkal nem ellenkezik.
Ha a vasút a kívánságot teljesítette, a hitelezett küldeményeknél a feladó, a nem hitelezett küldeményeknél a vasút köteles a kívánságot a fuvarlevélbe beírni."
6. § A szabályzatnak a 24/1958. (III. 23.) Korm. rendelet 4. §-ával módosított 21. cikke 3. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"3. § Ha a vasút az 1. §-nak megfelelően közölt időpontot követő egy órán belül a kocsit - megítélése szerint - nem tudja kiállítani, a kocsikiállítás időpontjának változásáról a megrendelőt a korábban közölt időpont előtt legalább két órával értesíti.
Ha a vasút a kellő időben (7. cikk 2. §.) megrendelt kocsit az 1. §-nak, illetőleg e § előző bekezdésének megfelelően közölt időponttól számított egy órán belül nem állította ki és a megrendelő emiatt a kocsit lemondja, kocsilemondási díjat nem fizet, továbbá kártérítésként a berakás eredménytelen megkísérléséből eredő költségeket, valamint a más fuvarozónak kifizetett fuvardíjtöbbletet követelheti."
7. § A szabályzat 23. cikkének 1. és 2. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"1. § A kocsi megrakásánál a kocsi terhelési határát, valamint a pálya teherbíróképessége tekintetében fennálló korlátozásokat is figyelembe kell venni.
A kocsi terhelési határa a következő:
a) ha a kocsiba berakható rakomány súlyára vonatkozó adatok a kocsin feltüntetett bekeretezett "ABC" jelzés alatt találhatók, a betűk alatti legnagyobb súly, illetőleg ha két azonos súlyadat szerepel, ez a súly;
b) ha a kocsin bekeretezett "ABC" jelzés nincsen, hanem csak a raksúly van feltüntetve,
a két- és háromtengelyű kocsiknál az egy tonnával, a négy- és négynél több tengelyű kocsiknál pedig a kettő tonnával felemelt raksúly.
2. § A kocsit a terhelési határon túl megrakni (túlterhelni) nem szabad. (24. cikk. 1. §.)"
8. § A szabályzatnak az 53/1954. (VIII. 20.) MT rendelet 11. §-ával módosított 31. cikke 1. §-a, továbbá 2. és 3. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"1. § A fuvarozási szerződés a fuvarozás elvállalásával jön létre.
Hitelezett küldeményeknél a vasút a fuvarozást akkor vállalja el, amikor a küldeményt a fuvarlevéllel együtt fuvarozás végett átveszi.
Nem hitelezett küldeményeknél a vasút a fuvarozást akkor vállalja el, amikor a feladó a fuvarlevél szükséges adatait a vasúttal közölte és a vasút a küldeményt fuvarozás végett átveszi.
A fuvarozás elvállalásával egyidejűleg a feladási állomás köteles a fuvarlevelet és a fuvarlevélmásodpéldányt állomási név- és keletbélyegzővel lebélyegezni.
A feladó kívánságára a vasút köteles a lebélyegzett fuvarlevélmásodpéldányt a feladónak átadni,
Ha a nem hitelezett küldemény fuvarlevélmásodpéldányát a feladó kifogás nélkül veszi át, ezzel elismeri, hogy a vasút az az általa közölt adatoknak megfelelően állította ki,
Ha a vasút a küldeményt a feladó telephelyén (lakásán) veszi át fuvarozásra, a vasút megbízottja a fuvarozásra történt átvételt a fuvarlevélen kelet (év, hó, nap, óra) feltüntetése mellett aláírásával ismeri el.
2. § A lebélyegzett fuvarlevél, valamint a lebélyegzett fuvarlevélmásodpéldány a fuvarozási szerződés létrejöttét, továbbá a küldemény fuvarozás végett történt átvételének tényét és időpontját bizonyítja. A lebélyegzett (aláírt) fuvarlevél, illetőleg hitelezett küldeményeknél a fuvarlevélmásolat az is bizonyítja, hogy a fuvarozási szerződés a fuvarlevélben, illetőleg a fuvarlevélmásolatban foglalt adatok és nyilatkozatok szerint jött létre.
A küldemény súlyára, valamint a feladó által berakott küldemény darabszámára vonatkozóan a fuvarlevélbe a feladó által bevezetett adatok azonban a vasút ellen csak akkor bizonyítanak, ha a vasút ezt a súlyt, illetőleg ezt a darabszámot ellenőrizte és helyességüket a fuvarlevélben igazolta, vagy a feladónak a megállapításra vonatkozó kívánságát indokolatlanul nem teljesítette.
3. § A vasút a fuvarozási szerződés alapján köteles a díjszabás szerint járó díjak és a fuvarozásra hasznosan és szükségesen fordított költségek megtérítése ellenében a küldeményt a fuvarozási határidőn belül (39. cikk) rendeltetési helyére fuvarozni és az átvevőnek kiszolgáltatni. A vasútnak a küldemény továbbításában a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia.
A vasút a fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos lényeges körülményekről a 21., 24., 38., 40., 47., 49., 50. és 51. cikkekben foglaltaknak megfelelően ad értesítést.
A feladó a fuvarozási szerződés végrehajtására vonatkozó rendelkezést, illetőleg utasítást a 24., 48., 49., 50. és 51. cikkekben foglaltaknak megfelelően adhat."
9. § A szabályzat 36. cikkének az 53/1954. (VIII. 20.) MT rendelet 14. §-ával módosított 4. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"4. § Ha az utánfizetésre kötelezett a hiányt kifogása ellenére egészben vagy részben megfizetni köteles, a vasút a fizetendő összeg után a fuvarköltség fizetésének, vagy ha fizetés nem történt, az áru feladásának napjától számítva, 5%-os kamatot követelhet.
Ha a visszafizetés felszólamlás vagy kereset alapján történik, a vasút fuvarokmányonként 50 Ft-ot meghaladó visszatérített összeg után a fuvarköltség befizetésének napjától 5%-os kamatot köteles fizetni."
10. § A szabályzat 38. cikke 1. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"1. § A feladó köteles a küldemény fuvarozásához vagy útközben szükséges hatósági kezeléséhez a megfelelő iratokat tartósan a fuvarlevélhez csatolva a vasútnak átadni."
11. § A szabályzat 38. cikke 3. §-ának második bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"A vasút köteles a fuvarlevélhez csatolt iratokat megfelelően felhasználni.
A vasút mint megbízott felelős a fuvarlevélben felsorolt és az ehhez csatolt iratok elveszéséből, fel nem használásából vagy helytelen felhasználásából származó következményekért, de nem terheli nagyobb kártérítési kötelezettség, mint az áru teljes elveszése esetében."
12. § A szabályzat 38. cikkének 8. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"8. § Ha az átvevő a fuvarlevél (fuvarlevélmásolat) kiváltására megállapított határidőn belül a hatósági kezeléssel kapcsolatos teendőkről nem gondoskodott, erről a rendeltetési állomáson is a vasút gondoskodhat."
13. § A szabályzat 39. cikkének 7. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"7. §. A fuvarozási határidőbe nem számít be:
a) a hatósági intézkedés következtében beálló feltartóztatás időtartama;
b) a vasút hibáján kívül bekövetkezett fuvarozási akadály folytán beállott feltartóztatás időtartama;
c) a vasút vétkességére vissza nem vezethető rakodási rendellenesség vagy csomagolási hiányosság folytán bekövetkezett feltartóztatás időtartama;
d) a vasút által végzett tartalomvizsgálat és súlyellenőrzés folytán keletkezett feltartóztatás időtartama - legfeljebb 12 óra -, ha a fuvarlevél adataival szemben olyan eltérést állapítanak meg, amely bírság felszámítására ad jogot;
e) a fuvarozási szerződés módosítása következtében beálló feltartóztatás időtartama;
f) élőállatoknál az etetés, itatás, locsolás- folytán beállott feltartóztatás időtartama.
Ha a vasút a fuvarozási határidő megtartását a fuvarozási szerződésben külön elvállalta, e § f) pontjában említett okból történt feltartóztatás időtartama a fuvarozási határidőbe beszámít."
14. § A szabályzat 41. cikkének 7. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"7. § Az átvevő a küldemény megérkezéséről szóló értesítés vétele előtt
a) az értesítés kézbesítésének vagy távbeszélőn történő közlésének mellőzését, illetőleg az értesitő- és vétlevélnek az átvevő vagy meghatalmazottja részére a pályaudvaron történő átadását;
b) más személy értesítését;
c) a házhozfuvarozás mellőzését;
d) a küldeménynek meghatalmazottja részére történő kiszolgáltatását;
e) a küldemény súlyának és darabszámának a megállapítását
kívánhatja.
Az átvevő a d) és e) pontban említett utasítást a küldemény megérkezéséről szóló értesítés vétele után is adhat.
A díjszabás az átvevő utasításadási körét kiterjesztheti.
Az utasításokból eredő költség az átvevőt terheti.
A küldeménynek a rendeltetési állomásra érkezése után az átvevő a vasúttól a fuvarlevél (fuvarlevélmásolat) átadását és a küldemény Kiszolgáltatását követelheti."
15. § A szabályzat 42. cikke helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"1. § A vasutat a küldeményt terhelő fuvarköltségek erejéig a fuvarozott küldeményre zálogjog illeti meg.
2. § A zálogjogot a vasút a többi fuvarozó előtte ismert követeléseinek biztosítására is köteles érvényesíteni; ha ezt elmulasztja, az előző fuvarozókkal szemben kezesként felel.
3. § A fuvarozási szerződésből eredő zálogjog megelőzi a küldeményt terhelő egyéb zálogjogot. A vasút a zálogjoggal biztosított követelést bírósági eljárás nélkül az állami vagy szövetkezeti kereskedelem útján való értékesítéssel elégítheti ki."
16. § A szabályzat 45. cikke 2. §-ának a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"2. § A házhozfuvarozás feltételeit a díjszabás állapítja meg."
17. § A szabályzat 46. cikke 1. §-ának utolsó mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"A vasút a mérlegelés vagy darabszámlálás megtagadását és annak rövid indokolását a fuvarlevélbe, illetőleg a mérlegelési vagy darabszámlálási kívánságot tartalmazó nyomtatványra bejegyezni köteles."
18. § A szabályzat 48. cikkének az 53/1954. (VIII. 20.) MT rendelet 17. §-ával módosított 1. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"1. § A feladó utólagos rendelkezéssel kívánhatja a fuvarozási szerződés olyan megváltoztatását, hogy a vasút
a) a feladási állomásról még nem továbbított küldeményt vészére szolgáltassa vissza;
b) a küldeményt útközben tartóztassa fel. A feladó ilyen rendelkezést csak egy ízben adhat. A feltartóztatás időtartama 48 óránál hosszabb nem lehet. Ha a feladó végleges rendelkezése 48 órán belül a feltartóztató állomásra nem érkezik meg, a vasút a fuvarozást folytatja;
c) a küldeményt a fuvarlevélben megjelölt rendeltetési állomáson ne a fuvarlevélben megnevezett, hanem más átvevőnek szolgáltassa ki;
d) a küldeményt ne a fuvarlevélben megjelölt, hanem más rendeltetési állomáson a fuvarlevélben megnevezett vagy más átvevőnek szolgáltassa ki;
e) a küldeményt a feladási állomásra fuvarozza vissza és ott részére szolgáltassa ki;
f) a fuvarköltséget ne a fuvarlevélben megnevezett, hanem más költségviselőtől szedje be. A vasút a feladónak ezt a rendelkezését csak akkor hajtja végre, ha a rendeltetési állomás arról a küldemény megérkezése előtt értesült;
g) utánvéttel megterhelt küldeményeknél a feladó utólagos rendelkezéssel az utánvétet törölheti illetőleg annak összegét csökkentheti.
A d) és e) pontban említett esetekben a feladó a fuvarozás módjának (33. cikk) megváltoztatását is kívánhatja, feltéve, hogy a tekintetbe jövő állomásokra érvényes esetleges korlátozások (9. cikk. 3. §-a) ezt lehetővé teszik."
19. § .
A szabályzat 49. cikkének 5. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"5. §. Ha az utólagos rendelkezés alapján a küldeményt közbeeső állomáson szolgáltatják ki, a vasút a fuvardíjat csak eddig az állomásig számítja. Ha az utólagos rendelkezés végrehajtásával kapcsolatban a küldeményt az új rendeltetési állomás előtt fekvő állomáson fel kell tartóztatni, vagy ha a küldemény már áthaladt az új rendeltetési állomáson és az utólagos rendelkezés alapján erre az állomásra kell visszaküldeni, vagy ha az utólagos rendelkezés alapján a küldeményt más rendeltetési állomásra kell fuvarozni, vagy a feladási állomásra kell visszaküldeni, a vasút a fuvardíjat a feltartóztató állomásig, illetőleg az eredeti rendeltetési állomásig és ettől az állomástól az új rendeltetési állomásig, illetőleg a feladási állomásig külön-külön számítja."
20. § A szabályzat 50. cikkének 6. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"6. § Fuvarozási akadály esetében a feladó a fuvardíjnak az akadály felmerültéig járó arányos részét és a vasút költségeit köteles megfizetni, ha azok meg nem fizetésével gazdagodnék, továbbá akkor is, ha a vasút bizonyítja, hogy az akadályt a fuvarozás körén kívül felmerült ok idézte elő.
Az utasításadásra felszólító értesítő irat elküldésének napját követő 24 óra elteltével - ha a feladó eddig az időpontig utasítást nem adott vagy az nem volt végrehajtható - a vasút a díjszabásban megállapított kocsiálláspénzt, illetőleg fekbért számít, mégpedig a feltartóztatás helyén kiszolgáltatandó küldeménynél a feladó utasításának megérkezéséig, a továbbítandó küldeménynél pedig az utasítás megérkezését követően közlekedő, továbbításra alkalmas első vonat menetrend szerinti indulási idejéig."
21. § A szabályzat 51. cikkének az 53/1954. (VIII. 20.) MT rendelet 19. §-ával módosított 1. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"1. § Ha az átvevő nem található, vagy a küldemény átvételét megtagadja, vagy a fuvarlevelet a díjszabásban megállapított határidő alatt nem váltja ki, illetőleg a fuvarlevélmásolatot nem veszi át, vagy egyéb kiszolgáltatási akadály merül fel, a vasút köteles gondoskodni a küldemény tárolásáról. A tárolási költségek a küldeményt terhelik."
22. § A szabályzat 51. cikkének 8., 9., 10. és 12. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"8. § Ha a feladót nem lehet értesíteni, vagy a feladó az értesítés elküldését követő öt napon belül végrehajtható utasítást nem ad, a vasút a kézbesíthetetlen küldeményt értékesítheti, kivéve, ha annak feladója szocialista szervezet.
A kézbesíthetetlen küldeményt - a gyorsan romló árut tartalmazó küldemény kivételével -, ha annak feladója szocialista szervezet, a vasút a feladó veszélyére mindaddig köteles megőrizni, amíg a feladó végrehajtható utasítást nem ad. Ha a szocialista szervezet feladó utasításának késedelme miatt az őrzés költsége a küldemény értékét meghaladná, a vasút a kézbesíthetetlen küldeményt - a legfeljebb annak értékéig terjedhető őrzési költségek megtérítése ellenében - a szóbanforgó árucikk értékesítésére vagy felhasználására hivatott szocialista szervezetnek köteles átvételre felajánlani.
9. § Ha a kézbesíthetetlen küldemény gyorsan romló árut tartalmaz, a vasút jogosult a küldeményt a kirakási, illetőleg elviteli határidő eltelte után nyomban értékesíteni. Ugyanígy értékesítheti a vasút a kézbesíthetetlen küldeményt - a szocialista szervezet által feladott küldemények kivételével - abban az esetben is, ha annak tárolására a helyi viszonyokhoz képest lehetőség nincs.
10. § Az értékesítésről, illetőleg a szocialista szervezetnek történő átadásról a vasút a feladónak lehetőleg előzetes értesítést küld."
"12. § Ha a vasút a küldeményt értékesíti, a befolyt vételárat a küldeményt terhelő költségek levonása után a feladónak kifizeti. Ha a vasút a küldeményt valamely szocialista szervezetnek adta át, a küldemény értéke és az az terhelő költségek között a feladó javára megállapítható esetleges különbözetet, a feladó a küldeményt átvevő szocialista szervezettől igényelheti.
Ha a vasút javára befolyt összeg a küldeményt terhelő költségeket nem fedezi, a feladó köteles a különbözetet megtéríteni.
A hitelezett küldeményeknél a fuvarköltségeket a vasút a fuvarlevélben megnevezett költségviselőtől szedi be akkor is, ha az árut értékesítette, vagy az valamely szocialista szervezetnek adta át."
23. § A szabályzat 52. cikke 2. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"2. § Minden következő vasút azáltal, hogy a küldeményt a fuvarlevéllel átveszi, a fuvarlevél feltételeinek megfelelően belép a fuvarozási szerződésbe és magára vállalja az abból folyó kötelezettségeket."
24. § A szabályzat 53. cikke 2. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"2. § A vasút felelős azért a kárért, amely a küldeménynek teljes vagy részleges elveszése vagy megsemmisülése vagy megsérülése folytán a felvételtől a kiszolgáltatásig keletkezett."
25. § A szabályzat 54. cikke helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"54. cikk
Mentesség a fuvarozói felelősség alól
1. § A vasút teljes vagy részleges elveszés vagy megsemmisülés vagy sérülés esetében mentesül a fuvarozói felelősség alól, ha a kár
a) ellenállhatatlan erő;
b) a küldemény belső tulajdonsága, melynek folytán az áruban törés, rozsdásodás, elszóródás, beszáradás, belső romlás vagy ezekhez hasonló más kár, élőállatoknál károsodás állhat elő;
c) a csomagolásnak a feladás alkalmával kívülről észre nem vehető hiányossága;
d) a feladó által végzett berakás, illetőleg az átvevő által végzett kirakás, vagy
e) annak következtében állott elő, hogy a feladó, az átvevő vagy a kísérő nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, így különösen, ha a feladó a szükséges okmányokat nem adta át vagy nem jól töltötte ki,
ha a vasutat nem tájékoztatta a küldemény kívülről fel nem ismerhető rendkívüli értékéről,
ha a küldeményhez kísérőt nem rendelt olyan esetben, amikor e szabályzat, a díjszabás vagy adott esetben a feladóval létesített és a fuvarlevélbe bejegyzett megállapodás szerint a küldeményt kísérettel kellett volna fuvarozni, továbbá
ha az A) mellékletben meghatározott biztonsági szabályokat figyelmen kívül hagyta.
2. § A küldemény belső természeti tulajdonsága következtében a fuvarozás ténye folytán rendszerint előálló súlyveszteség mértéke a következő:
a) a súly 2%-a
a folyadékoknál, a nyirkos állapotban feladott, valamint a következő áruknál:
bőrök, vágott dohány, friss dohánylevelek, édesgyökér, fakéreg, reszelt és őrölt festőfák, friss főzelék, gyapjú, gyökerek, friss gyümölcs, szárított és aszalt gyümölcs, szárított halak, állati inak, komló, lószőr, friss ragasz, só, szappan, kemény olajok, szarvak és körmök, zsírok;
b) a súly 0.5%-a
a búza, rozs, árpa, zab, rizs, köles, borsó, bab, lencse, olajosmagvak, répamagvak, herefélék és fűfélék magvai zsákokban való fuvarozás esetében;
c) a súly 1%-a
minden egyéb árunál, amely a fuvarozás tartama alatt ugyancsak súlyveszteséget szenvedhet, hacsak a miniszter egyes árukra ennél kisebb mértéket nem állapít meg.
Ha a vasút egy fuvarlevéllel több árudarabot fuvarozott és a feladó az egyes árudarabok súlyát a feladásnál a fuvarlevélben külön-külön megjelölte, vagy más módon megállapítható az egyes darabok feladási súlya, az említett mértékeket minden árudarab után külön kell számítani.
A küldemény teljes elveszése esetében a kártérítés összegének kiszámításánál súlyveszteség címén semmiféle levonásnak nincs helye.
Ennek a §-nak a rendelkezései nem zárják ki azt, hogy a vasút adott esetben az 1. §-ban említett mentességi okok alapján messzebbmenő mentességre hivatkozhassék.
3. § A vasutat terheli annak bizonyítása, hogy a kárt ellenállhatatlan erő okozta, a feladót, illetőleg az átvevőt terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a küldemény belső tulajdonságára vezethető vissza.
A csomagolás hiányosságát a vasút, azt, hogy a kár nem ennek következtében állott elő, a feladó, illetőleg az átvevő köteles bizonyítani. Ha azonban a vasút a küldeményt a csomagolás kívülről észrevehető hiányossága ellenére átvette, anélkül, hogy a feladó a csomagolás hiányát vagy nem megfelelő voltát a fuvarlevélben elismerte volna, a vasútnak kell bizonyítania, hogy a kár nem a csomagolás következménye,
Ha a berakást a feladó, illetőleg a kirakást az átvevő végezte, őt terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a berakás, illetőleg a kirakás következtében állott elő.
A feladót, illetőleg az átvevőt terheli annak bizonyítása, hogy ő, illetőleg az általa rendelt kísérő úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható."
26. § A szabályzat 55. cikke helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"55. cikk
A kártérítés mértéke
1. § Ha a vasút e szabályzat rendelkezései értelmében a küldemény teljes vagy részleges elveszéséért, illetőleg megsemmisüléséért kártérítéssel tartozik, a kártérítés mértéke: az állami vagy szövetkezeti szerv (vállalat) által kiállított szállítói számlával igazolt összeg, ilyen számla hiányában
a hatósági ár, a hatósági ár hiányában a feladás helyén és idejében érvényben volt piaci ár,
ennek hiányában
a közönséges érték. Ezen felül meg kell fizetni az elveszett küldemény fuvarozásával kapcsolatban fizetett költségeket, illetőleg ezek arányos részét is, feltéve, hogy ezek a költségek a számla összegébe nincsenek belefoglalva.
2. § A küldemény megsérülése esetében a vasút választása szerint vagy az értékcsökkenés megtérítésére, vagy pedig a sérülés kijavítására köteles.
A kártérítés összege a küldemény megsérülése esetében nem haladhatja meg
a) a küldemény teljes elveszése esetében járó kártérítés összegét, ha a sérülés következtében a teljes küldemény értéke csökkent;
b) az értékben csökkent rész elveszéséért járó kártérítés összegét, ha á küldeménynek csak egy része sérült meg.
3. § Ha a feladó a küldemény értékét bevallotta, a kártérítés alapjául a bevallott érték szolgál, a fizetendő kártérítés összege azonban nem haladhatja meg az 1. § első bekezdése alapján meghatározható összeget.
4. § Ha a kárt a vasút szándékosan okozta, az ebből eredő minden kárért felelős.
5. § Ha a vasút a küldeményt a csomagolás kívülről észrevehető hiányossága ellenére átvette, anélkül, hogy a feladó a csomagolás hiányát vagy nem megfelelő voltát a fuvarlevélben elismerte volna, a csomagolás hiányossága következtében a vasútra vagy más személyre háruló kár felét a feladó köteles megtéríteni.
Harmadik személyekkel szemben a vasút köteles helytállni; a feladótól a reá eső rész megtérítését követelheti,"
27. § A szabályzat 56. cikke helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"56. cikk
Kötbér
1. § Ha a vasút a fuvarozási határidőt - olyan okból, amelyért felelős - túllépi, minden megkezdett nap után, amellyel a határidőt túllépte, a fuvardíj 1/10 részét, legfeljebb azonban a fuvardíjnak megfelelő összegű kötbért köteles fizetni.
2. § A károsult a kötbért meghaladó kárának megtérítését akkor követelheti, ha a vasút a díjszabásban megállapított feltételek mellett (57. cikk), illetőleg a feladási állomás szerint illetékes igazgatósággal kötött külön megállapodás alapján a határidő megtartását a fuvarlevélben elvállalta és nem bizonyítja, hogy a késedelmet ellenállhatatlan erő okozta.
3. § A küldemény teljes elveszése esetében a fuvarozási határidő túllépéséért kötbér nem követelhető.
4. § Részleges elveszés esetében a kötbér összegének meghatározásánál csak a kiszolgáltatott küldeményrészre eső fuvardíjrészt kell alapulvenni.
5. § Ha a küldemény megsérült és a vasút a fuvarozási határidőt túllépte, az értékcsökkenés megtérítésén felül a jogosult a fuvarozási határidő túllépéséért az 1. § szerint járó kötbért is követelheti."
28. § A szabályzat 57. cikke 3-6. §-ainak helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"3. § A feladó a díjszabásban megállapított feltételek mellett a küldemény értékét akkor is bevallhatja, ha a fuvarozási határidő túllépése esetében a kötbért meghaladó bizonyított kárának megtérítését kívánja biztosítani.
4. § Az értékbevallás összegét a fuvarlevélnek "Az áru bevallott értéke" című rovatába, a határidő megtartására vonatkozó kívánságot a fuvarlevél "Nyilatkozatok" című rovatába kell beírni. A bevallott érték összege nem haladhatja meg az 55. cikk 1. §-ának rendelkezései szerint meghatározott összeget.
5. § A feladási állomás a küldemény felvétele alkalmával ellenőrizheti, hogy az értékbevallás megfelel-e a 4. § rendelkezéseinek. Ha e tekintetben a vasút és a feladó között vita támad, a feladó saját költségére a vasút által is elfogadott szakértőt hívhat. A szakértő döntése mindkét félre kötelező.
6. § A küldemény értékének bevallása, illetőleg a fuvarozási határidő megtartásának külön elvállalása esetében a vasút a díjszabásban megállapított díjat számítja."
29. § A szabályzat 59. cikke helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"59. cikk,
A kártérítési összeg kamatozása.
A vasút által fizetendő kártérítési összeg után a felszólamlás beérkezésének napjától 5%-os kamatot kell fizetni. Fuvarlevelenként 50 Ft-nál csekélyebb összeg után kamat nem jár,"
30. § A szabályzat 62. cikkének 2. és 3. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"2. § A jogosult minden további bizonyítás nélkül elveszettnek tekintheti a küldeményt, ha az a vasút a fuvarozási határidő lejártától számított 30 napon belül az átvevőnek nem szolgáltatta ki, vagy kiszolgáltatásra nem készítette elő.
3. § Ha a fuvarlevélben darabszám szerint megjelölt darabáruküldeményből egyes önálló darabok a kiszolgáltatásnál hiányoznak, a vasút a részleges elveszést a fuvarlevélen, illetőleg hitelezett küldeményeknél a fuvarlevélmásolaton ismeri el.
Ha a küldemény kiszolgáltatása előtt a vasút annak sérülését vagy nem az előbbi bekezdésben említett részleges elveszését fedezi fel vagy gyanítja, vagy ha ilyen kár fennállását a jogosult állítja, a vasút köteles a küldemény állapotát, szükség esetében súlyát és ha lehetséges, a kár keletkezésének időpontját és okát jegyzőkönyvben megállapítani.
A megállapításhoz érdektelen tanúkat, esetleg szakértőt és ha lehetséges, a rendelkezésre jogosultat is meg kell hívni."
31. § A szabályzat 62. cikke 5. és 6. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"5. § Ha a rendelkezésre jogosult kívánságári felvett jegyzőkönyv szerint részleges elveszés vagy sérülés nem áll fenn, a rendelkezésre jogosult köteles a felmerült költségeken felül a díjszabásban megállapított díjat fizetni.
6. § A küldemény kiszolgáltatása után a vasút kármegállapítási jegyzőkönyvet csak akkor vesz fel, ha az átvevő a kár felfedezése után haladéktalanul, de legkésőbb a küldemény átvételét követő harmadik napon a kár megállapítását a rendeltetési állomástól írásban kéri. A kiszolgáltatás után történő kármegállapításért a vasút a díjszabásban megállapított díjat számítja.
Ilyen jegyzőkönyv alapján a vasúttal szemben igényt támasztani csak akkor lehet, ha a hiányt vagy sérülést az átvételkor nem lehetett felismerni.
Ha a jogosult ily jegyzőkönyv alapján kíván a vasúttal szemben kártérítési követelést érvényesíteni, akkor neki kell bizonyítania, hogy a kár a felvételtől a kiszolgáltatásig terjedő időben keletkezett."
32. § A szabályzat 64. cikkének az 53/1954. (VIII. 20.) MT rendelet 21. §-ával módosított 2. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"2. §
Az elévülés kezdő időpontja:
a) teljes vagy részleges elveszés, megsérülés vagy fuvarozási határidő túllépése miatt támasztott igények, a fuvardíj, mellékdíj, bírság és egyéb költségek fizetésére, utánfizetésére vagy visszatérítésére, továbbá az utánvétre vonatkozó követelések esetében a küldemény kiszolgáltatásának napja, illetőleg az a nap, amikor a küldeményt ki kellett volna szolgáltatni;
b) a küldemény kiszolgáltatása után felmerült kocsiálláspénz, fekbér vagy bármely költség fizetésére vagy utánfizetésére vonatkozó követelések esetében az a nap, amikor a követelés esedékessé vált;
c) a vasútnak olyan összegek megfizetésére vonatkozó követelései esetében, amely összegeket az átvevő a feladó vagy költségviselő helyett, a feladó az átvevő vagy költségviselő helyett és a költségviselő a feladó vagy átvevő helyett fizetett és amelyeket a vasút köteles volt a jogosultnak visszatéríteni, az összeg visszatérítésének napja;
d) ha az eladásnál befolyt összeg a küldeményt terhelő költségnél nagyobb vagy kisebb, a különbözet megfizetésére, illetőleg utánfizetésére vonatkozó követelés esetében az eladás napja;
e) vámhatóság által követelt összegek kifizetésére vonatkozó követelés esetében az a nap, amikor a vámhatóság az összeget a vasúttól követelte."
33. § A szabályzat 65. cikke 3. § b) pontja második bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"Az átvevő akkor is jogosult a felszólamlási és kereseti jog érvényesítésére, ha nem léphetett be a fuvarozási szerződésbe, de bebizonyítja, hogy az áru vételárát a feladónak megfizette, feltéve, hogy a feladó felszólamlási és kereseti jogát az átvevő felszólamlását megelőzően nem érvényesítette."
34. § A szabályzatnak az 53/1954. (VIII. 20.) MT rendelet 23. §-ával módosított 67. cikke 2. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"2. § Ha a feladó él felszólamlással, a fuvarlevélmásodpéldányt, ha az átvevő él felszólamlással, hitelezett küldeményeknél a fuvarlevélmásolatot, nem hitelezett küldeményeknél pedig a fuvarlevelet kell bemutatnia, feltéve, hogy a vasút az átvevőnek ezeket kiszolgáltatta.
Ha a fuvarköltség elszámolása más elszámolási okmányon történt, a jogosultnak (65. cikk 1. §.) a fuvarköltség visszatérítésére irányuló felszólamláshoz ezt az elszámolási okmányt kell mellékelnie. A költségviselő saját jogán fuvardíjvisszatérítési igényt kizárólag a fuvarlevél alapján érvényesíthet."
35. § A szabályzatnak az 53/1954. (VIII. 20.) MT rendelet 23. §-ával módosított 67. cikke 5. §-ához az alábbi harmadik bekezdést kell beiktatni:
"Hitelezett küldeményeknél a fuvarköltség visszatérítésére irányuló felszólamlási és kereseti jog érvényesítésére a feladó, az átvevő, illetőleg a költségviselő csak egymásnak, illetőleg az illetékes miniszter által erre kijelölt szervnek (vállalatnak) adhatnak megbízást."
36. § A szabályzat 58. cikke, továbbá az 53/1954. (VIII. 20.) MT rendelet 11., 17. és 21. §-a, valamint a 24/1958. (III. 23.) Korm. rendelet 3. §-a hatályát veszti.
37. § Felhatalmazást kap a közlekedés- és postaügyi miniszter arra, hogy
a) a Vasúti Árufuvarozás Szabályzatának hatályban levő rendelkezéseit egységes szövegben rendelettel kiadhassa és ennek során lényeget nem érintő szövegezési módosításokat tehessen;
b) a havi fuvarozási tervbe felvett áruk részére kellő időben megrendelt kocsik kiállításának és a rakodások egyenletességének biztosítása érdekében - a Központi Szállítási Tanács javaslata alapján - a népgazdaság érdekeinek szem előtt tartásával bírságfizetési kötelezettséget állapítson meg és annak érvényesítési feltételeit rendelettel szabályozza.
38. § Ez a rendelet 1960. évi május hó 1. napján lép hatályba.
Dr. Münnich Ferenc s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke