1/1960. (V. 10.) KkM rendelet

a külkereskedelmi szerződések meghatározásáról és a külkereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról

A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1950. évi 30. törvényerejű rendelet 39. §-ában és a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 37. §-ában foglalt rendelkezések végrehajtása céljából - az utóbb említett jogszabályban, valamint a 4.160/1949. (VII. 23.) Korm. rendelet 2. §-ában kapott felhatalmazás alapján - a következőket rendelem:

I. A külkereskedelmi szerződések meghatározása

1. § (1) Külkereskedelmi szerződésnek (1960. évi 11. tvr. 37. §) minősülnek a devizakülföldivel (1950. évi 30. számú tvr. 3. §) kötött következő szerződések:

a) árura vonatkozó adásvételi, bizományi, kölcsön- vagy bérleti megállapodás, továbbá árura vonatkozó kompenzációs vagy adresszációs megállapodás, függetlenül attól, hogy az áru behozatalra, illetőleg kivitelre kerül-e vagy sem;

b) áru fel- vagy átdolgozásának, tervező-, építő-, szerelő-, javító- vagy más vállalkozói munkának, valamint bértermeltetésnek devizakülföldi részére történő elvégzésére, vagy ilyen munkának külföldön vagy devizakülföldi által történő elvégeztetésére irányuló megállapodás;

c) áru minőségi vagy mennyiségi ellenőrzésére, illetőleg átvételére vonatkozó megállapodás;

d) az a megállapodás, amelynek célja az iparjogvédelem körébe tartozó jogosítvány átruházása vagy az azon alapuló használati jog átengedése (licencia) devizakülföldi részére, vagy megszerzése devizakülfölditől;

e) áru nemzetközi fuvaroztatására, szállítmányozására vagy raktározására irányuló megállapodás;

f) áru vagy az iparjogvédelem körébe tartozó jogosítvány külföldön történő vagy devizakülföldi által belföldön történő propagálására irányuló megállapodás;

g) az a)-f) pontok alá eső bármely ügylet közvetítésére vonatkozó (ügynöki, képviseleti stb.) megállapodás.

(2) Nem minősül külkereskedelmi szerződésnek

a) a Magyar Nemzeti Bank által nemesfém tekintetében kötött szerződés;

b) belföldön levő áru eladása forintfizetés ellenében devizakülföldi részére vagy megvásárlása devizakülfölditől, továbbá kicsinybeni árueladás belföldön külföldi fizetőeszköz ellenében az erre feljogosított vállalatok által;

c) áru fel- vagy átdolgozásának, tervező-, építő-, szerelő-, javító- vagy más vállalkozói munkának belföldön forintfizetés ellenében történő elvállalása devizakülföldi személyes szükségletének keretében;

d) devizabelföldi áruvásárlása külföldön a személyes szükséglet kereteit meg nem haladó mértékben;

e) fuvarozási eszközök használatra történő átengedése belföldi és külföldi fuvarozási vállalatok között.

2. § Külkereskedelmi szerződésnek minősül a szerzői jog gazdaságilag értékesíthető részére vonatkozóan devizakülföldivel kötött olyan szerződés is, amelyet az erre hatáskörrel bíró állami szerv (hivatal, vállalat) köt meg akár saját nevében, akár a szerző vagy más érdekelt képviseletében,

3. § (1) E rendelet alkalmazásában árunak minősül

a) minden olyan ingó dolog, amely kereskedelmi forgalom tárgya,

b) az energia,

c) az áru feletti rendelkezési jogot megtestesítő értékpapír (pl. hajóraklevél, rakjegy, közraktári jegy),

d) a szerzői jog tárgyát megtestesítő vagy azt ábrázoló tervrajz, nyomtatvány és képzőművészeti alkotás.

(2) E rendelet szempontjából az iparjogvédelem körébe tartozó jogosítványnak kell tekinteni

a) a találmányt, a szabadalmat és az újítást,

b) a gyártási eljárást,

c) a lajstromozott és egyéb védjegyet és mintát.

(3) A belföldi vagy külföldi kibocsátású fizetőeszköz és pénzhelyettesítő eszköz, az aranyérme, az értékpapír (1950 évi 30. számú tvr. 4. §) e rendelet szempontjából nem minősül árunak.

II. A külkereskedelmi szerződések alakja

4. § (1) A külkereskedelmi szerződés érvényes létrejöveteléhez - a (2) és (3) bekezdésekben megállapított kivételektől eltekintve - írásbafoglalás (szerződés, levélváltás, megrendelés és annak igazolása stb.) szükséges.

(2) Külkereskedelmi szerződés érvényesen megköthető táviratváltás útján.

(3) Ha az áru természete vagy más különleges körülmény a szerződés megkötését annyira sürgőssé teszi, hogy még táviratváltásra sincs idő, a külkereskedelmi szerződés géptávíró útján vagy telefonon is érvényesen köthető meg.

(4) E § rendelkezéseit a külkereskedelmi szerződés kiegészítésére és módosítására vonatkozóan is alkalmazni kell.

III. A külkereskedelmi tevékenység végzésére vonatkozó jogosultság

5. § E rendelet 1. §-a alá eső szerződés megkötésére kizárólag külkereskedelmi vállalat és a Kormány által külkereskedelmi tevékenység folytatására felhatalmazott egyéb állami vagy szövetkezeti vállalat (a továbbiakban: külkereskedelmi vállalat) jogosult, éspedig kizárólag az alapító levélben (a külkereskedelmi tevékenységet engedélyező határozatban), valamint a jogszabályokban és a külkereskedelmi miniszter rendelkezéseiben meghatározott áruk, illetve tevékenység tekintetében.

6. § (1) Kizárólag külkereskedelmi vállalat jogosult az 1. § alá eső szerződést közvetlenül létrehozó bármilyen tevékenység vagy olyan cselekmény végzésére, amely ilyen szerződés létrehozására, kiegészítésére vagy megváltoztatására irányul vagy ezt eredményezheti, így különösen devizakülföldi személlyel vagy céggel, annak képviselőjével vagy a külföldi érdekében megbízás alapján vagy hivatalos feladatkörben eljáró személlyel történő bármilyen tárgyalás és levelezés folytatására.

(2) Nem esik az (1) bekezdés rendelkezései alá a beruházással, termeléssel vagy valamely külkereskedelmi szerződés teljesítésével kapcsolatos, kizárólag műszaki kérdéseket felölelő tájékozódás, tárgyalás vagy levelezés, ha az a szerződéskötés lehetőségére vagy már fennálló szerződés módosításának, illetve kiegészítésének lehetőségére semmilyen vonatkozásban nem terjed ki. Ha az ilyen érintkezés külkereskedelmi szerződés teljesítésével kapcsolatos, arról az illetékes külkereskedelmi vállalatot egyidejűleg tájékoztatni kell.

7. § (1) A Külkereskedelmi Minisztérium engedélyt adhat arra, hogy külkereskedelmi tevékenység folytatására egyáltalán vagy a kérdéses vonatkozásban nem jogosult állami szervek, állami vagy szövetkezeti vállalatok, valamint természetes személyek az engedélyben részletesen körülírt külkereskedelmi tevékenységet végezzenek.

(2) A külkereskedelmi vállalatok a hatáskörükbe tartozó külkereskedelmi tevékenység végzésére - a külföldiekkel kötött képviseleti, vállalkozási és egyéb megbízási szerződések mellett - belföldi vállalatnak vagy ilyen vállalat meghatározott dolgozójának is adhatnak eseti megbízást. Így különösen megbízást lehet adni műszaki és egyéb szakismeretet igénylő kérdéseknek a külföldi féllel történő megtárgyalására és ezekben történő megállapodásra, a vállalkozói szerződések keretén belül végrehajtandó műszaki feladatok elvégzésére, minőségi átadásra és átvételre.

8. § Külkereskedelmi tevékenységnek külföldön történő ellátása során figyelembe kell venni a Magyar Népköztársaság Követsége (Nagykövetsége) kereskedelmi tanácsosának (a külkereskedelmi kirendeltség vezetőjének) a tevékenység megkezdése előtt kikért kereskedelempolitikai jellegű irányítását. Ennek a rendelkezésnek a megszegése a 13. § alkalmazása szempontjából úgy minősül, mintha a tevékenységet engedély nélkül végezték volna.

9. § E rendelet hatálya alá eső minden olyan megállapodás és jogcselekmény, amelyet nem arra jogosított köt meg, illetőleg végez, semmis.

10. § (1) Természetes személy által külkereskedelmi szerződés előkészítése vagy végrehajtása során devizakülföldi érdekében kifejtett minden, akár eseti tevékenységhez (szakértői, tanácsadói, áruátvevői vagy termelési-, gyártási-, illetőleg minőségi ellenőri stb. tevékenységhez) - az esetleg megkívánt devizahatósági engedélyen felül - a külkereskedelmi miniszter engedélye szükséges. Nem szükséges ilyen engedély az ügyvédi megbízás és a választottbírói tiszt elvállalásához és ellátáshoz.

(2) Külkereskedelmi vállalatok az előbbi bekezdés alá eső tevékenységet hatáskörük keretén belül engedély nélkül láthatnak el.

IV. Államtitok és hivatali titok a külkereskedelemben

11. § (1) Az 1951. évi 21. törvényerejű rendelet alá eső államtitoknak, illetve hivatali titoknak minősül különösen a külkereskedelmi tervekben és tervelőirányzatokban foglalt, valamint a terven felül fennálló behozatali szükségletre, kivitel céljából rendelkezésre álló árukészletre, szabad kapacitásra vonatkozó és minden egyéb olyan adat, amelyből meghatározott behozatali szükséglet vagy kiviteli szándék állapítható meg. Az államtitok, illetve a hivatali titok megsértését tehát az is elköveti, aki ilyen adatot közöl illetéktelen személlyel, így különösen külföldivel vagy külföldi képviselőjével, megbízottjával vagy érdekében eljáró más személlyel.

(2) Nem minősül az államtitok (hivatali titok) megsértésének, ha valamely áru értékesítésére, illetve beszerzésére jogosult külkereskedelmi vállalat erre illetékes dolgozója a szerződéskötésre irányuló tárgyalás vagy levelezés során, illetve a szerződés teljesítésével kapcsolatban olyan adatot közöl - kivéve mégis a tervek és tervelőirányzatok adatait -, amelynek feltárására a fennforgó esetben szükség van.

V. Vegyes és záró rendelkezések

12. § A 4.161/1949. (VII. 23.) Korm. rendelet alapján kiadott iparigazolvány keretében kifejtett tevékenységre e rendelet rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

13. § Mindazokat, akik e rendelettel szabályozott külkereskedelmi tevékenységet erre vonatkozó felhatalmazás nélkül vagy felhatalmazásukat túllépve (5-8. §), vagy pedig anélkül végeznek, hogy a tevékenység végzésére a 4.161/1949. (VII. 23.) Korm. vagy e rendelet alapján engedélyt kaptak volna, továbbá azokat, akik az államtitkot vagy a hivatali titkot a külkereskedelem körében megsértik, a 4.161/1949. (VII. 23.) Korm. rendelet, az 1950. évi 30. törvényerejű rendelet, illetve az 1951. évi 21. törvényerejű rendelet rendelkezései szerint kell büntetni.

14. § Ez a rendelet nem érinti a tervszerű devizagazdálkodásra vonatkozó hatályos rendelkezéseket.

15. § E rendelet rendelkezéseit 1960. évi május hó 1. napjától kell alkalmazni.

Incze Jenő s. k.,

külkereskedelmi miniszter