12/1961. (XII. 30.) MüM rendelet

a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1961. évi 20. számú törvényerejű rendelet és a 48/1961. (XII. 30.) Korm. számú rendelet végrehajtásáról

A 48/1961. (XII. 30.) Korm. számú rendeletben (a továbbiakban: Rkny.) kapott felhatalmazás alapján a pénzügyminiszterrel, a könnyűipari miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

Alaprendelkezések

1. § (1) Az a kisiparos, aki több ipar gyakorlására kapott iparjogosítványt, egyszeresen esik biztosítási kötelezettség alá.

(2) A biztosításra kötelezett kisiparossal közös háztartásban élő családtag is biztosításra kötelezett, ha saját nevére iparjogosítványt kapott, A segítő családtagra (1958. évi 9. számú tvr. 14. §-a) a biztosítási kötelezettség abban az esetben sem terjed ki, ha a családtag a kisiparos betegségének vagy önhibáján kívüli akadályoztatásának ideje alatt az ipart folytatja.

Öregségi nyugdíj

2. § (1) Az öregségi nyugdíjra jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen a kisiparos az 1961. évi 20. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Kny.) 3. §-ának (2) bekezdésében meghatározott életkort betöltötte, feltéve, hogy ezen a napon

a) legalább tíz évi beszámítható biztosítási ideje van és

b) biztosítási kötelezettsége az Rkny. 2. §-ának a)-c) pontja szerint már megszűnt.

(2) Ha a kisiparos a Kny. 3. § (2) bekezdésében meghatározott életkor betöltésének napjáig tíz évi beszámítható biztosítási időt nem szerzett, vagy ezen a napon biztosítási kötelezettsége még nem szűnt meg, öregségi nyugdíjra jogosultsága azzal a nappal áll be, amelyen a tíz évi biztosítást idő megszerzése után biztosítási kötelezettsége megszűnik.

Rokkantsági nyugdíj

3. § (1) A Kny. 4. §-a (2) bekezdésében felsorolt korcsoportok közös határát megjelölő életkor betöltése esetén a magasabb korcsoportra előírt biztosítási időt kell a jogosultság elbírálásánál figyelembe venni.

(2) Az Rkny. 6. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a megrokkanás időpontjának azt a napot kell tekinteni, amelytől a rokkantság az orvosi vélemény szerint fennállott.

4. § (1) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen a rokkantság az orvosi vélemény szerint fennállottnak tekinthető, feltéve, hogy a kisiparos

a) eddig a napig a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges biztosítási időt megszerezte és

b) biztosítási kötelezettsége az Rkny. 2. §-ának a)-c) pontja szerint megszűnt és

c) munkaviszonyban nem áll, kereső foglalkozást nem folytat.

(2) Ha a rokkantságot az orvosi bizottság fennállónak véleményezte, de arra vonatkozólag nyilatkozni nem tudott, hogy a rokkantság mióta áll fenn, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni.

(3) Ha a kisiparos a megrokkanás időpontjáig a rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz szükséges biztosítási időt nem szerezte meg, vagy a megrokkanás időpontjában biztosítási kötelezettsége még nem szűnt meg, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen a szükséges biztosítási idő megszerzése után biztosítási kötelezettsége megszűnik.

(4) Ha a volt kisiparos a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges biztosítási időt megszerezte, de megrokkanásának időpontjában munkaviszonyban áll - kisipari biztosítási kötelezettségének megszűnése óta munkaviszonyban töltött ideje azonban a háromszázhatvanöt naptári napot nem éri el - vagy keresőfoglalkozást folytat, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen ez a munkaviszony, illetőleg keresőfoglalkozás megszűnik.

Özvegyi nyugdíj

5. § (1) Ha a férj hatvanadik életévének betöltése előtt kötött házasságát felbontották és a volt házastársak - a férj hatvanadik életévének betöltése után - egymással újból házasságot kötöttek, a Kny. 6. §-ában előírt öt évi házastársi együttélést nem kell vizsgálni.

(2) A Kny. 6, §-ában előírt öt évi házastársi együttélés hiányában is jár özvegyi nyugdíj annak az özvegynek, aki férjével házasságuk megkötése előtt együtt élt és együttélésük a férj haláláig legalább tíz éven át fennállott.

6. § A Kny. 7. §-ának alkalmazása szempontjából tartásdíjban részesülőnek kell tekinteni azt a törvényesen elvált nőt, aki volt házastársával annak halálakor ténylegesen együtt élt.

7. § A Kny. 6. §-ában megjelölt öt évi és 8. §-ában megjelölt egy, illetőleg tíz évi együttélés alapján özvegyi nyugdíjat csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a jogosultság feltételeként előírt időtartamú és a férj (élettárs) halálát közvetlen megelőző együttélésben megszakítás nem volt.

8. § Az Rkny. 8. §-ának alkalmazása szempontjából azt a gyermeket kell utószülöttnek tekinteni, aki legkésőbb a férj halálát követő háromszázadik napon született.

9. § (1) Az eltűnés, illetőleg holtnak nyilvánítás esetében a hozzátartozók jogosultsága azzal a nappal áll be, amellyel a bírói határozat az eltűnést, illetőleg a vélelmezett halált megállapította, tekintet nélkül arra, hogy az eljárást mikor folytatták le és a határozatot mikor hozták. Ilyen esetben azonban nyugellátást megállapítani legkorábban annak a hónapnak első napjától lehet, amelyben a bíróság a jogerős határozatot meghozta.

(2) Az eltűnés, illetőleg holtnak nyilvánítás esetében ideiglenes özvegyi nyugdíjat akkor is meg lehet állapítani, ha az eltűnés, illetőleg halál vélelmezett időpontja és az erről szóló jogerős bírói határozat hozatala között több mint egy év telt el. Ilyen esetben az ideiglenes özvegyi nyugdíj a bírói határozat meghozatala hónapjának első napjától számított egy éven át jár.

A férj özvegyi nyugdíja

10. § Özvegyi nyugdíjra a Kny. 12. §-a alapján az az özvegy férj jogosult, aki munkaképességét feleségének halála előtt teljesen elvesztette.

Végkielégítés

11. § (1) Az Rkny. 9. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint nem illeti meg végkielégítés azt az özvegyet, aki újabb házasságkötéséig állandó özvegyi nyugdíjat azért nem igényelhetett, mert házastársa iparát özvegyi jogon folytatta.

(2) A végkielégítés összegének megállapítása szempontjából az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell figyelembe venni abban az esetben is, ha az állandó özvegyi nyugdíj folyósítását a házasságkötés időpontjában szüneteltették vagy korlátozták.

(3) Ha az özvegyi nyugdíjat több jogosult között megosztva kell folyósítani, az egyik jogosult házasságkötése esetén járó végkielégítés összegét a reá eső özvegyi nyugdíjhányad figyelembevételével kell megállapítani.

Árvaellátás

12. § (1) Az árvaellátásra jogosultság szempontjából iskolai tanulmányokat folytatónak kell tekinteni a középiskolák, a technikumok tanulóin kívül a képzőintézetek (ápolónőképző stb.) és a szakiskolák (ipari, mezőgazdasági, erdészeti, zenei szakiskolák stb.) tanulóit, valamint az ipari (műszaki), mezőgazdasági (erdőgazdasági), és kereskedelmi tanulókat, ha e tanulmányok megkezdése elolt közép-, illetőleg középfokú iskola befejezésével érettségi, képesítő stb. vizsgát nem tettek.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott iskolai tanulmányok folytatása címén azt az árvát is megilleti az árvaellátás, aki orvosi igazolás szerint betegsége,- testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi.

(3) Az iskolai tanulmányok folytatása címén folyósított árvaellátás a tanulmányok abbahagyásáig, vagy befejezéséig a nyári szünet tartamára is jár. A közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok bevégzését követő nyári szünidő tartamára az árvaellátás csak abban az esetben jár, ha az árva a tanév befejezésekor önhibáján kívül záróvizsgát nem tehetett.

(4) Egyetemi (főiskolai) tanulmányokat folytató árvának árvaellátás abban az esetben sem jár, ha az árva a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. Nem jár árvaellátás a továbbképzésben (közismereti, szakipari, mezőgazdasági tanfolyam) részesülő tanulónak, valamint a levelező és az esti tagozatú tanulmányokat folytató tanulónak sem.

(5) A tizenhatodik életévét betöltött árva tanulmányainak folytatását az iskola igazgatója által kiállított igazolással évenként - legkésőbb november hó 30. napjáig - kell igazolni. Ha az igazolást a határidő lejárta után küldik be, az árvaellátást csak az igazolás beküldését követő hónap első napjától lehet folyósítani.

13. § (1) Az árvaellátásra jogosultság szempontjából tartósan rokkantnak kell tekinteni azt az árvát, aki testi vagy szellemi fogyatkozása következtében legalább kétharmad részben csökkent munkaképességű és ez az állapota egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg.

(2) A betegséggel járó átmeneti munkaképtelenség alapján az árvaellátás nem jár. A gümőkórban szenvedő árva azonban árvaellátásra jogosult, ha a betegség legalább egy éven át tartó rokkantságot okoz és ez a rokkantság az árva tizenhatodik, illetőleg iskolai tanulmányok folytatása esetén a 12. § (1) bekezdésében meghatározott tanulmányok befejezése, de legfeljebb tizenkilencedik életévének betöltése előtt keletkezett.

(3) A rokkantsága miatt árvaellátásra jogosult árvát nem lehet tartásra szorulónak tekinteni, ha három egymást követő hónapban 500 forintot meghaladó keresete van.

Szülői nyugdíj

14. § (1) A szülői nyugdíjra jogosultság szempontjából rokkantnak kell tekinteni azt a szülőt, aki munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette. Vizsgálat nélkül vélelmezni kell a rokkantságot, ha az apa (nagyapa) a hatvanötödik, illetőleg az anya (nagyanya) a hatvanadik életévét betöltötte.

(2) A rokkantságnak az eltartó halála időpontjában kell fennállania.

Biztosítási idő

13. § A biztosítási időt naptári naponként kell számítani és háromszázhatvanöt naptári napot kell egy évnek tekinteni.

16. § (1) A kisipari biztosításban szerzett időt a nyugdíjmegállapító szervnek nyilvántartásai alapján kell figyelembe venni.

(2) A nyugdíjmegállapító szerv nyilvántartásai alapján nem igazolható időt abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a járulékfizetés megtörténtét vagy a járulékfizetés nélküli beszámítás lehetőségét a kisiparos hiteltérdemlően igazolja.

17. § A szolgálati idő számításánál az 5/1959. (V. 8.) MüM számú rendelet 26-104. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

Elismerési díj

18. § (1) Az a kisiparos, aki biztosítási kötelezettségének megszűnését követő három hónapon belül rokkantsági nyugdíj megállapítása iránt nyújtott be igényt, de azt elutasították azért, mert rokkantnak nem volt tekinthető, az elismerési díj fizetésére irányuló szándékát a jogerős elutasító határozat kézbesítésének napját követő három hónapon belül jelentheti be, illetőleg kezdheti meg az elismerési díj fizetését.

(2) Az, akinek rokkantsági nyugdíját megszüntették azért, mert rokkantnak nem volt tekinthető, az elismerési díj fizetésére irányuló szándékát a rokkantsági nyugdíjának megszűnését kimondó jogerős határozat kézbesítésének napját követő három hónapon belül jelentheti be, illetőleg kezdheti meg az elismerési díj fizetését.

19. § (1) Az elismerési díj fizetésére irányuló szándékot a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központnak (a továbbiakban: SZTK) annál az alközpontjánál (kirendeltségénél) kell bejelenteni, amelyhez a kisiparos nyugdíjjárulékot utoljára fizetett. A 18. § (2) bekezdésében megjelölt esetben ahhoz az alközponthoz (kirendeltséghez) kell bejelentést tenni, amely a rokkantsági nyugdíj megszüntetéséről határozott.

(2) Az elismerési díjat havonként előre minden hónap tizenötödik napjáig kell befizetni. Ha az elismerési díj fizetője a befizetéssel két egymást követő hónapban elmarad, vagy a fizetést két egymást követő hónapban késedelmesen teljesíti, az SZTK illetékes alközpontja (kirendeltsége) az elismerési díj további fizetését visszautasíthatja. Ilyen esetben a megszakítást annak a hónapnak első napjától kezdődően kell számítani, amelyre a volt kisiparos elismerési díjat már nem fizetett. Méltánylást érdemlő, kivételes esetben azonban az Rkny. 48. §-ának (1) bekezdésében megjelölt bizottság engedélyezheti az elismerési díj további fizetését.

(3) Ha az elismerési díj fizetője egy hónapnál hosszabb időn át keresőképtelen beteg és ezt az elismerési díj fizetésének esedékességekor az állami egészségügyi szolgálat orvosa által kiállított bizonyítvánnyal igazolja, kérelmére az Rkny. 48. §-ának (1) bekezdésében megjelölt bizottság keresőképtelenséget okozó betegségének egy hónapot meghaladó tartamára az elismerési díj fizetése alól mentesítheti.

(4) Az elismerési díjat a biztosítási kötelezettség megszűnését, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszüntetését követő hónap első napjától kell fizetni abban az esetben is, ha a kisiparos fizetési szándékát ezt követően, de az előírt határidőn belül jelentette be.

20. § Az Rkny. 15. §-ában meghatározott öt évet - elismerési díj fizetése esetén - a biztosítási kötelezettség fennállásának utolsó napja helyett annak a naptári hónapnak utolsó napjától kell számítani, amelyre a kisiparos elismerési díjat fizetett.

A nyugdíjosztályba sorolás

21. § (1) Az Rkny. 16. §-ának (2)-(3) bekezdése alapján a II., illetőleg III. nyugdíjosztályba sorolás iránti kérelmet az iparjogosítvány kézbesítésének napját követő harminc napon belül kell az SZTK-nak a kisiparos lakóhelye szerint illetékes alközpontjánál (kirendeltségénél) előterjeszteni.

(2) Annak a kisiparosnak, aki a Kny. kihirdetésének napja előtt kapott iparjogosítványt, a II., illetőleg a III. nyugdíjosztályba sorolása iránti kérelmét a Kny. kihirdetését követő harminc napon belül kell az SZTK-nak a lakóhelye szerint illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez) - az Rkny. 16. §-ának (3) bekezdésében megjelölt esetben pedig a Kisiparosok Országos Szervezete (a továbbiakban: KIOSZ) megyei titkárságához - benyújtania.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben előírt határidőn túl előterjesztett kérelem alapján a kisiparost magasabb nyugdíjosztályba besorolni abban az esetben sem lehet, ha a kisiparos az Rkny. 16. §-a (2) bekezdésében megjelölt életkort a kérelem beadásának időpontjában még nem töltötte be.

Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összege kizárólag kisipari biztosításban szerzett idő alapján

22. § (1) Az Rkny. 19. §-a szerint kell megállapítani az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összegét abban az esetben, ha a kisiparosnak a kisipari biztosításban szerzett idején felül beszámítható szolgálati ideje nincs.

(2) Az egybeszámított biztosítási idő alapján is az Rkny. 19. §-a szerint kell az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összegét megállapítani - a 33. § (4) bekezdésében megjelölt eset kivételével - abban az esetben, ha a kisiparosnak a kisipari biztosításban szerzett idején felül beszámítható szolgálati ideje van, ennek tartama azonban a háromszázhatvanöt naptári napot nem éri el.

Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összege kisipari biztosításban szerzett idő és szolgálati idő egybeszámítása esetén

23. § Ha a kisiparosnak a kisipari biztosításban szerzett idején felül háromszázhatvanöt naptári napot elérő vagy meghaladó szolgálati ideje is van. beszámítható szolgálati ideje azonban egymagában a tíz évet nem éri el, az öregségi nyugdíjnak az Rkny. 20. §-a szerint járó összegét a következőképpen kell megállapítani:

a) Ki kell számítani, hogy az igénylőt tíz évi szolgálati idő alapján az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint milyen összegű öregségi teljes vagy résznyugdíj illetné meg. Ennek az összegnek annyi tizedrészét kell venni, ahány évi beszámítható szolgálati ideje van a kisiparosnak. Az így nyert összeg képezi a nyugdíjának az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerinti arányos részét.

b) Meg kell állapítani, hogy a kisiparost nyugdíjosztályának megfelelően az Rkny. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő esetén milyen összegű öregségi nyugdíj illeti meg. Ennek az összegnek annyi tizedrészét kell venni, ahány év a kisiparosnak az a) pont szerint figyelembe vett beszámítható szolgálati idejét tíz évre kiegészíti. Az így nyert összeg képezi a nyugdíjnak a Kny. szerinti arányos részét.

c) Az a) és a b) pont szerint számított és forintra kerekített arányos részek együttes összege képezi a kisiparosnak a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő alapján járó öregségi nyugdíját.

d) A c) pont szerint számított együttes összeget kell növelni az egybeszámított időnek a tíz évet meghaladó minden éve után

az I. nyugdíjosztályban havi 20 forinttal,

a II. nyugdíjosztályban havi 30 forinttal,

a III. nyugdíjosztályban havi 40 forinttal.

(1. példa: Az öregségi nyugdíjigényét az 1963. évben előterjesztő volt kisiparos kisipari biztosításának megkezdése előtt munkaviszonnyal kilenc évi beszámítható szolgálati időt szerzett. Kisipari biztosításban egy évet töltött el, egybeszámított ideje tehát összesen tíz év.

A részére járó öregségi nyugdíj összegének kiszámítása a következők szerint alakul:

a) A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjára vonatkozó rendelkezések szerint (1958. évi 40. sz. tvr.) a nyugdíjmegállapításnál figyelembe vehető munkabérátlag 1.500 forint. Tíz év alapján csak öregségi résznyugdíj jár. Mivel 1963-ban az öregségi teljes nyugdíjhoz tizennyolc év szükséges, a tíz év alapján járó törzsnyugdíj, a hiányzó nyolc év miatt, a munkabérátlag 50%-ánál nyolcszor kettő, vagyis tizenhat százalékkal kisebb, tehát a munkabérátlag 34%-a, azaz

510,- Ft

ehhez járul a figyelembe vett tíz évre 10% nyugdíjkiegészítés, vagyis 51,- Ft

összesen: 561,- Ft

Mivel a tíz évből kilenc év a figyelembe vett szolgálati idő, az 561 forintnak kilenctized része képezi a nyugdíjnak az a) pont szerinti arányos részét, vagyis

504,90 Ft

kerekítve 505,- Ft.

b) A kisiparos az I. nyugdíj osztályba tartozott. A legkisebb biztosítási idő esetén az Rkny. 19. §-ának (1) bekezdése szerint járó öregségi nyugdíja tehát 400 forint lenne. Mivel az a) pont szerint figyelembe vett kilenc évi szolgálati időt egy év egészíti ki tíz évre, ennek az összegnek egytized része képezi a nyugdíjnak a b) pont szerinti arányos részét, vagyis 40,- Ft.

c) Az arányos részek együttes összege 545,- Ft. Mivel a kisiparosnak együttvéve is csak tíz éve van, öregségi nyugdíjként ez az összeg illeti meg.

2. példa: Az 1. példában említett kisiparos nem 1963-ban, hanem 1964-ben terjeszti elő az igényét, amikor már a kisipari biztosításban két évet töltött el. Együttes ideje tehát tizenegy év.

A részére járó öregségi nyugdíj összegének kiszámítása a következők szerint alakul:

a) Az 1958. évi 40. sz. tvr. szerint az 1964. évben az öregségi teljes nyugdíjhoz tizenkilenc év szükséges. A tíz év alapján járó öregségi résznyugdíj emiatt nem lesz ugyanaz, mint az 1. példa esetében, mert az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges időből nem nyolc, hanem kilenc év hiányzik. A törzsnyugdíj tehát a munkabérátlag 50%-ánál kilencszer kettő, vagyis 18%-kal kisebb, tehát a munkabérátlag 32%-a, azaz

480,- Ft

Ehhez járul a figyelembe vett tíz évre 10% nyugdíj kiegészítés, vagyis 48,- Ft

összesen: 528,- Ft.

Mivel a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási időből, vagyis tíz évből kilenc év a figyelembe vett szolgálati idő, az 528 forintnak kilenctized része képezi a nyugdíjnak az a) pont szerinti arányos részét, vagyis 475,20 Ft

kerekítve 475,- Ft.

b) A tíz év alapján járó öregségi nyugdíjnak a Kny. szerinti arányos része ugyanaz, mint az 1. példában, vagyis 40,- Ft.

c) Az arányos részek együttes összege tehát 515,- Ft.

d) Mivel a kisiparos egybeszámított ideje összesen tizenegy év, vagyis a kisipari biztosításban egy évvel több időt szerzett, mint ahány év a szolgálati idejét tíz évre egészíti ki, ez után az egy év után az arányos részek együttes összegét 20 forinttal kell növelni, vagyis az öregségi nyugdíj végösszege 535,- Ft.)

24. § (1) A 23. § rendelkezései szerint kell megállapítani a rokkantsági nyugdíj összegét is abban az esetben, ha a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges legkisebb biztosítási idő tíz év.

(2) Ha a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges legkisebb biztosítási idő a kisiparos életkora szerint tíz évnél rövidebb, de a kisiparos beszámítható szolgálati ideje a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges legkisebb biztosítási időt nem éri el, a rokkantsági nyugdíjnak az Rkny. 20. §-a szerint járó összegét a következőképpen kell megállapítani.

a) Ki kell számítani, hogy a kisiparost a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges legkisebb szolgálati idő esetén az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint milyen összegű rokkantsági teljes nyugdíj illetné meg. Ezt az összeget el kell osztani a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges legkisebb biztosítási időnek megfelelő évek számával és az eredményt meg kell szorozni a beszámított szolgálati idő éveinek számával. Az így nyert összeg képezi a nyugdíjnak az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerinti arányos részét.

b) Meg kell állapítani, hogy a kisiparost nyugdíj osztályának megfelelően az Rkny. 19. §-ának (1) bekezdése szerint, a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő esetén milyen összegű rokkantsági nyugdíj illeti meg. Ezt az összeget el kell osztani a jogosultsághoz szükséges biztosítási időnek megfelelő évek számával és az eredményt annyival kell szorozni, ahány év a beszámított szolgálati időt a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási időre kiegészíti. Az így nyert összeg képezi a nyugdíjnak a Kny. szerinti arányos részét.

c) Az a) és b) pont szerint számított és forintra kerekített arányos részek együttes összege képezi a kisiparosnak a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő alapján járó rokkantsági nyugdíját.

d) Ha a kisiparos egybeszámított ideje a tíz évet meghaladja, a c) pont szerint számított együttes összeget kell növelni az egybeszámított időnek a tíz évet meghaladó minden éve után

az I. nyugdíjosztályban havi 20 forinttal,

a II. nyugdíjosztályban havi 30 forinttal,

a III. nyugdíjosztályban havi 40 forinttal.

(1. példa: Az 1963. évben 36. életévének betöltése után a kisiparos rokkantsága miatt iparjogosítványát visszaadja és rokkantsági nyugdíjra igényt jelent be. Kisipari biztosításának megkezdése előtt munkaviszonnyal kilenc évi beszámítható szolgálati időt szerzett. Kisipari biztosításban egy évet töltött el, egybeszámított ideje tehát összesen tíz év. Az orvosi bizottság véleménye szerint II. csoportba tartozó rokkant.

A részére járó rokkantsági nyugdíj összegének kiszámítása a következők szerint alakul:

a) Az 1958. évi 40. sz. tvr. szerint a nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető munkabérátlag 1.500 forint. Rokkantsági teljes nyugdíjra jogosultság esetén, II. csoportbeli rokkantságára tekintettel, törzsnyugdíja a munkabérátlag 55%-a lenne. Mivel azonban 1963-ban történő igénybejelentés és a 35. életév betöltése utáni megrokkanás esetén a rokkantsági teljes nyugdíjhoz tizenegy évi szolgálati idő szükséges, a kisiparosnak pedig csupán tízévi egybeszámított biztosítási ideje van, a hiányzó egy év miatt csak résznyugdíjra jogosult és így törzsnyugdíja 55%-nál 2%-kal kisebb, vagyis 53%, azaz

795 - Ft

Ehhez járul tíz évre 10%-os nyugdíjkiegészítés, vagyis 79,50 Ft

összesen: 874,50 Ft.

Mivel a tíz évből kilenc év a figyelembe vett szolgálati idő, a 874,50 forintnak kilenctized része képezi a nyugdíjnak az a) pont szerinti arányos részét, vagyis 787,05 Ft

kerekítve: 787,- Ft.

b) A kisiparos az I. nyugdíjosztályba tartozott. A legkisebb biztosítási idő esetén az Rkny. 19. §-ának (1) bekezdése szerint járó rokkantsági nyugdíja tehát 400 forint lenne. Mivel az a) pont szerint figyelembe vett kilencévi szolgálati időt egy év egészíti ki tíz évre, ennek az összegnek egytized része képezi a nyugdíjnak a b) pont szerinti arányos részét, vagyis 40,- Ft

c) Az arányos részek együttes összege 827,- Ft.

Mivel a kisiparosnak együttvéve is csak tíz éve van, rokkantsági nyugdíj címén ez az összeg illeti meg.

2. példa: A 32. életévének betöltése után megrokkant kisiparos 1964-ben terjeszti elő igényét rokkantsági nyugdíjra, amikor a kisipari biztosításban már két évet töltött. Kisipari biztosításának megkezdése előtt munkaviszonnyal hétévi beszámítható szolgálati időt szerzett, együttes ideje tehát kilenc év. Az orvosi bizottság véleménye szerint III. csoportba tartozó rokkant.

A részére járó rokkantsági nyugdíj összegének kiszámítása a következőképpen alakul:

a) Az 1958. évi 40. számú tvr. szerint figyelembe vehető munkabérátlag 1.500 forint. Mivel a kisiparos megrokkanásakor 32 éves volt, a rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő nyolc év és ennek alapján rokkantsági teljes nyugdíjra jogosult.

Ennek megfelelően törzsnyugdíja a munkabérátlag 50%-a, vagyis 750,- Ft.

Ehhez járul a figyelembe vett nyolc év után 8% nyugdíj kiegészítés, vagyis 60,- Ft.

A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges legkisebb biztosítási idő esetén járó rokkantsági nyugdíjnak az 1958. évi 40. számú tvr. szerint számított összege tehát 810 - Ft.

Mivel a rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz szükséges nyolcévi biztosítási időből hét év a szolgálati idő, a rendelkezés szerint a 810 forint összeget nyolccal el kell osztani, és az eredményt héttel meg kell szorozni. A 810 forint egynyolcad része 101,25 forint, ennek hétszerese 708,75 Ft

kerekítve: 709,- Ft,

b) A kisiparos az I. nyugdíjosztályba tartozott. A jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő, vagyis nyolc év alapján az Rkny. 19. §-ának (1) bekezdése szerint járó rokkantsági nyugdíja tehát 400 forint lenne. Mivel a figyelembe vett hét év szolgálati időt egy év egészíti ki az előírt legkisebb biztosítási időre, vagyis nyolc évre, a 400 forintot el kell osztani nyolccal és meg kell szorozni eggyel.

A 400 forintnak az egynyolcada 50,- Ft.

Ez az összeg képezi a rokkantsági nyugdíjnak a b) pont szerinti arányos részét.

c) Az arányos részek együttes összege 759,- Ft.

Bár a kisiparosnak a rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz szükséges nyolcévi biztosítási idő helyett kilencévi biztosítási ideje van, az arányos részek együttes összegéből álló nyugdíját tovább növelni mégsem lehet, mivel az egybeszámított idő tíz évnél nem több.)

25. § (1) A kisipari biztosításban szerzett idő és a szolgálati idő egybeszámítása esetén a nyugdíj összegének vagy arányos részének az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint történő számítása során a munkabérátlagot a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 31-32. §-ának alkalmazásával a (2)-(3) bekezdések rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani.

(2) Ha a kisiparos nyugdíjának megállapítása előtt utoljára az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó dolgozó volt, munkabérátlagát a nyugdíj megállapítását megelőző hatvan hónap alatt elért munkabér figyelembevételével kell megállapítani. Ha a kisiparos ez alatt az idő alatt nem kapott legalább kilencszáztizenhárom naptári napra munkabért, vagy a munkabérre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatóak meg, a munkabérátlagot a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 32. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani.

(3) Ha a kisiparos nyugdíjának megállapítása előtt utoljára a Kny. alapján volt biztosításra kötelezett, a munkabérátlagot az utolsó munkaviszonyának megszűnését megelőző hatvan hónap alatt elért munkabér figyelembevételével kell megállapítani. Ha a kisiparos ez alatt az idő alatt nem kapott legalább kilencszáztizenhárom naptári napra munkabért, vagy a munkabérre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, az utolsó munkakörére vonatkozóan a munkaviszonya megszűnésének idején az illetékes minisztérium és az illetékes szakszervezet véleménye szerint érvényes országos átlagkeresetet kell a nyugdíj kiszámításánál alapul venni.

26. § (1) A munkabérátlag számításánál a szakmunkás kedvezmény alkalmazása szempontjából a kisipari biztosításban szerzett időt abban az esetben lehet szakképesítésnek megfelelő munkakörben eltöltött időnek tekinteni, ha a kisiparos képesítéshez között ipart [2/1958. (V. 1.) Kip. M. számú rendelet 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja] űzött.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést az ipart özvegyi jogon folytató kisiparosra csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az özvegy a saját személyében rendelkezik az ipar űzésére előírt képesítéssel [1958. évi 9. számú tvr. 11. §-ának (2) bekezdése].

(3) A szakmunkás kedvezményt a munkabérátlag számításánál csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a kisiparos

a) szakképzettségének megfelelő munkakörben eltöltött munkaviszonnyal legalább háromszázhatvanöt napi beszámítható szolgálati időt szerzett és

b) nyugdíjának megállapítása előtt utoljára az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó dolgozó volt és

c) a munkabérátlag kisszámításánál egyébként figyelembe vehető időszak utolsó háromszázhatvanöt napján nem szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be és

d) szakmunkás munkakörben együttvéve öregségi nyugdíj megállapítása esetén legalább tizenöt évi, rokkantsági nyugdíj megállapítása esetén pedig a jogosultsághoz szükséges biztosítási idő felével azonos tartamú biztosítási időt szerzett.

27. § Az öregségi és rokkantsági nyugdíjnak az Rkny. 20. §-a szerint történő megállapítása során a kisiparos által kapott baleseti járadék összegét a munkabérátlag számításánál munkabérként figyelembe venni nem lehet.

28. § A kisipari biztosítás és munkaviszony együttes fennállásának ideje alatt kapott munkabért a munkabérátlag megállapításánál csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a jogosultság szempontjából a kérdéses párhuzamos idő számításba vétele az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint történt [Rkny. 12. § (3) bekezdés].

29. § A jogosultsághoz szükséges legkisebb egybeszámított idő alapján járó öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíj összegének számításánál a nyugdíjkiegészítés összegét az egybeszámított idő alapulvételével kell megállapítani.

30. § (1) Annak a kisiparosnak, aki kisipari biztosítási kötelezettségének megszűnése és az igény előterjesztése közötti időben legalább háromszázhatvanöt naptári napon át az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó dolgozó volt, az egyéb feltételek fennállása esetén rokkantsági nyugdíjat az Rkny. 20. §-a szerint abban az esetben lehet megállapítani, ha az 1058. évi 40. számú törvényerejű rendelet 5. §-ában előírt feltételeknek megfelel, illetőleg rokkantsági nyugdíjra jogosultsága az 5/1959. (V. 8.) MüM számú rendelet 3. §-a szerint beállott.

(2) Annak a kisiparosnak, aki kisipari biztosítási kötelezettségének megszűnése után egyáltalán nem, vagy háromszázhatvanöt naptári napnál rövidebb időn át volt az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó dolgozó, az egyéb feltételek fennállása esetén az Rkny. 20. §-a alapján rokkantsági nyugdíjat akkor lehet megállapítani, ha az Rkny. 4. §-a szerint rokkantnak tekinthető, illetőleg rokkantsági nyugdíjra jogosultsága a jelen rendelet 4. §-a szerint beállott. Az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerinti arányos nyugdíjrész számítása szempontjából azonban figyelembe kell venni, hogy a rokkant kisiparos munkaképességcsökkenése alapján melyik rokkantsági csoportba tartozik.

31. § (1) A jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő alapján járó öregségi és rokkantsági nyugdíj arányos részeinek a számításánál mind a szolgálati időnek, mind pedig az ezt kiegészítő kisipari biztosításban szerzett időnek kerek évben kifejezett tartamát kell figyelembe venni. Ha a beszámított szolgálati idő nem kerek év, és a kerek évet meghaladó töredék idő a száznyolcvanhárom naptári napot eléri, vagy meghaladja, az arányos rész számítása szempontjából ezt a töredék évet teljes szolgálati évként kell figyelembe venni. Ha a szolgálati időnek kerek évet meghaladó tört része kevesebb száznyolcvanhárom naptári napnál, az arányos rész számítása szempontjából ezt a töredék időt kisipari biztosításban szerzett időként kell figyelembe venni.

(2) Szolgálati időnek az (1) bekezdés szerint kisipari biztosításban szerzett időként számításba vétele ennek az időnek a munkabérátlag megállapítása során történő figyelembevételét nem zárja ki.

(3) Ha az (1) bekezdés szerint kisipari biztosításban szerzett időt kell szolgálati időként számításba venni, ezt az időt a munkabérátlag megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.

(1. példa: A kisiparosnak nyolc évi és 190 napi beszámítható szolgálati ideje van. Kisipari biztosításban két év 122 napot szerzett, egybeszámított ideje tehát tíz év 312 nap. Mivel a beszámított szolgálati idő a nyolc kerek évnél 190 nappal több, az arányosítás szempontjából kilenc évi szolgálati idő alapján számolunk, a kisipari biztosításban szerzett időt pedig egy évnek vesszük. Ennek megfelelően az 1058. évi 40. számú tvr. alapján tíz évre számított nyugdíjának kilenctized részét, a Kny. szerint tíz évre számított nyugdíjának pedig egytized részét vesszük.

2. példa: Ha az 1. példánál említett kisiparosnak csupán nyolc évi és 150 napi szolgálati ideje van, az arányosítás szempontjából nyolc évi szolgálati idővel és két évi kisipari biztosításban szerzett idővel számolunk, vagyis az 1953. évi 40. számú tvr. alapján tíz évre számított nyugdíjának nyolctized részét, a Kny. alapján tíz évre számított nyugdíjának pedig kéttized részét vesszük.)

32. § (1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjnak az Rkny. 21. §-a alapján történő megállapítása során az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerinti nyugdíjrész számításánál jelen rendelet 25-26. §-a, valamint 30. §-a rendelkezéseit, továbbá a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 33. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(2) Az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerinti nyugdíjrész alapjául szolgáló munkabérátlag számításánál a kisiparos által kapott baleseti járadékot munkabérként figyelembe kell venni.

33. § (1) Ha a kisiparos beszámítható szolgálati ideje a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási időnél hosszabb, az öregségi és a rokkantsági nyugdíjnak az Rkny. 21. §-a alapján történő megállapítása során az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerinti nyugdíjrészt a teljes szolgálati idő figyelembevételével kell megállapítani és ezt az összeget kell a kisipari biztosításban szerzett idő minden éve után

az I. nyugdíjosztályban havi 20 forinttal,

a II. nyugdíjosztályban havi 30 forinttal,

a III. nyugdíjosztályban havi 40 forinttal

növelni.

(2) A teljes szolgálati idő figyelembevételével kell a rokkantsági nyugdíjnak az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerinti részösszegét számítani abban az esetben is, ha a kisiparos üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében vált - szolgálati időre tekintet nélkül - rokkantsági nyugdíjra jogosulttá. Az így megállapított részösszeget kell a kisipari biztosításban szerzett minden év után az (1) bekezdés szerint növelni.

(3) Ha az (1)-(2) bekezdés szerint figyelembe vett szolgálati idő teljes tartama nem kerek év és a kerek évet meghaladó töredékidő a száznyolcvanhárom naptári napot eléri vagy meghaladja, ezt a töredékidőt a kisipari biztosításban szerzett időből egy évre ki kell egészíteni és a kiegészített szolgálati idő alapján kell az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerinti nyugdíjrészt számítani. Ha pedig a szolgálati időnek kerek évet meghaladó töredékrésze kevesebb száznyolcvanhárom naptári napnál, az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerinti nyugdíjrész kiszámításánál a szolgálati idő kerek évet meghaladó töredékrészét figyelmen kívül kell hagyni és ezt az (1) bekezdés szerinti növelés szempontjából a kisipari biztosításban szerzett időhöz hozzá kell számítani. A töredékidőnek a munkabérátlag számítása szempontjából történő figyelembevételére a 31. § (2) és (3) bekezdésének rendelkezései az irányadók.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseit az üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében keletkezett rokkantság alapján járó rokkantsági teljes nyugdíj számításánál megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a kisiparos beszámítható szolgálati ideje a háromszázhatvanöt naptári napot nem éri el.

34. § (1) Ha a kisiparos a kisipari biztosításban egy évnél rövidebb időt töltött, szolgálati idejének és kisipari biztosításban szerzett idejének egybeszámításával azonban a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási időt megszerezte, a nyugdíj összegének számítása szempontjából a kisipari biztosításban szerzett időt is szolgálati időként kell figyelembe venni, és ennek megfelelően a nyugdíj összegét abban az esetben is az Rkny. 21. §-a szerint kell megállapítani, ha a kisiparos beszámítható szolgálati ideje egymagában a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási időt nem éri el.

(2) Ha az (1) bekezdés szerint kisipari biztosításban szerzett időt szolgálati időként kell számításba venni, ezt az időt a munkabérátlag számítása során figyelmen kívül kell hagyni.

35. § Ha az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat az Rkny. 21. §-a alapján kell megállapítani, az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendeletben előírt feltételek fennállása esetén a kisiparost családi pótlék, illetőleg házastársi pótlék is megilleti. Nem jár azonban családi, illetőleg házastársi pótlék annak a kisiparosnak, aki a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási időt kisipari biztosításban szerzett egy évnél kisebb időnek a 34. § (1) bekezdése szerint szolgálati időként figyelembevételével szerezte meg.

36. § (1) Ha az Rkny. 20., illetve 21. §-a alapján megállapított összegű öregségi nyugdíjban részesülő volt kisiparos újból iparjogosítványt kap és emiatt öregségi nyugdíjának folyósítása szünetel, újabb biztosításának megszűnése után, a megállapított öregségi nyugdíját az újabb biztosítási idő figyelembevételével az Rkny. 20. §-a (3)-(4) bekezdése, illetőleg 21. §-a szerint kell növelni. Ilyen esetben a nyugdíj eredeti összegének megállapításánál figyelmen kívül hagyott töredékidőt a kisipari biztosításban a nyugdíjazás után szerzett időhöz hozzá kell számítani.

(2) Ha az Rkny. 20., illetőleg 21. §-a alapján öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő volt kisiparos olyan munkaviszonyba lép, amely alatt öregségi nyugdíját szüneteltetni, illetőleg rokkantsági nyugdíját korlátozni kell, munkaviszonyának megszűnése után nyugdíját a nyugdíjazást követően szerzett újabb szolgálati idő és a nyugdíj eredeti megállapításánál számításba nem vett töredékidő figyelembevételével nyugdíjkiegészítéssel kell növelni. A nyugdíjkiegészítés a nyugdíjazás után szerzett minden szolgálati évre az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint számított törzsnyugdíjnak egy százaléka, abban az esetben is, ha a kisiparost az Rkny. 20. §-a (1) bekezdése szerint ennek a nyugdíjösszegnek csak arányos része illeti meg.

37. § (1) Az Rkny. 22. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló rendelkezések alapján megállapított öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjon felül az 5/1959. (V. 8.) MüM számú rendelet 195. és 196. §-ában felsorolt nyugellátásokat is.

(2) Az Rkny. 22. §-a (3) bekezdésében megjelölt nyugellátásoknak az 1957. évi 65. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat kell tekinteni.

38. § A 37. §-ban megjelölt nyugdíjnak az Rkny. 22. §-a szerint történő növelése esetében a nyugdíjas családi pótlékra, illetőleg házastársi pótlékra a nyugdíja megállapításának alapjául szolgáló jogszabályok szerint jogosult.

Az özvegyi nyugdíj összege

39. § (1) Az állandó özvegyi nyugdíjra jogosult annak a nőnek, akinek házasságát felbontották, illetőleg az állandó özvegyi nyugdíjra jogosult annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön él, az esetleg megállapított tartásdíj összegére tekintet nélkül az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell megállapítani, ha kívüle özvegyi nyugdíjra jogosult személy nincs.

(2) Ha az állandó özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között, az esetleg megállapított tartásdíj összegére tekintet nélkül, egyenlő arányban kell megosztani.

(3) Egyenlő arányban kell az özvegyi nyugdíjat megosztani abban az esetben is, ha az állandó özvegyi nyugdíjra jogosulton felül ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult özvegy (élettárs) van. Ha azonban az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult az elhunyttal nem élt együtt és az özvegyi nyugdíj egyenlő arányban megosztott összegénél kisebb összegű tartásdíjban részesült, a különbözet az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultat abban az esetben is megilleti, ha házasságát felbontották, vagy férjétől egy évnél hosszabb idő óta különváltan él.

40. § Ha az özvegyi nyugdíjra jogosult személyek valamelyike akkor jelenti be igényét, amikor az özvegyi nyugdíjat a másik jogosultnak már folyósítják, a későbbi igénylő a megosztás szerint reá eső özvegyi nyugdíjhányadra az igénybejelentés hónapjának első napjától jogosult.

41. § Ha az özvegyi nyugdíj megosztása után az egyik jogosult keresetére a bíróság más arányú megosztást állapít meg, a bírói ítélet jogerőre emelkedését követő első esedékesség időpontjától kezdve az özvegyi nyugdíjat a bírói ítéletben megállapított új megosztási arányban kell folyósítani.

42. § (1) Ha az özvegyi nyugdíjra többen jogosultak és az egyik jogosultsága megszűnik (az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósításának egy évi időtartama lejár), az özvegyi nyugdíjat a megmaradó jogosultak között újból meg kell osztani.

(2) Ha az özvegyi nyugdíjra jogosultak közül az egyik özvegy jogosultsága azért szűnik meg, mert részére végkielégítést állapítottak meg, az özvegyi nyugdíj megszűnését követő egy év eltelte után kell az özvegyi nyugdíjat újból megosztani, illetőleg az özvegyi nyugdíjban részesülő özvegy nyugellátását felemelni.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem lehet alkalmazni abban az esetben, ha az egyik jogosult részére saját jogán öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat állapítanak meg és ez alatt az özvegyi nyugdíjat a megosztás alapján járó összegnél kisebb összegben kell folyósítani vagy pedig szüneteltetni kell. Nem lehet az özvegyi nyugdíjat újból megosztani abban az esetben sem, ha az egyik jogosultnak járó nyugdíjrész folyósítását más okból kell szüneteltetni.

Az árvaellátás összege

43. § (1) Az Rkny. 25. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a szülőtlen árvát megillető árvaellátásra az az árva jogosult, akinek életben levő szülője munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette.

(2) Az (1) bekezdés szerinti árvaellátást abban az esetben is meg kell állapítani, ha az életben levő szülő az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltése után vált rokkanttá.

A jogosultságot kizáró és korlátozó okok

44. § (1) A kisiparost a Kny. alapján járó nyugdíja mellett a baleseti járadék az Rkny. 26. §-a szerint abban az esetben illeti meg, ha nyugdíjának megállapítása az Rkny. 19. vagy 20. §-a alapján történt. Nem illeti meg baleseti járadék, ha nyugdíjának az Rkny. 21. §-a szerint történt megállapítása során a baleseti járadékot munkabérként figyelembe vették.

(2) A Kny. szerint járó nyugellátás megállapítása után elszenvedett üzemi baleset alapján a kisiparost a baleseti járadék

a) teljes összege abban az esetben illeti meg, ha nyugdíjának megállapítása az Rkny. 19. vagy 20. §-a alapján történt,

b) a fele összege illeti meg, ha nyugdíját az Rkny. 21. §-a alapján állapították meg, vagy az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet, illetőleg korábbi jogszabály alapján megállapított nyugdíját az Rkny. 22. §-a alapján növelték.

45. § A Kny. 27. §-ának korlátozó rendelkezését abban az esetben is alkalmazni kell, ha a kisiparos a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról vagy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló rendelkezések (37. §) alapján részesül rokkantsági nyugdíjban.

A nyugellátások fedezete

46. § (1) Az Rkny. 36. §-ában meghatározott nyugdíjjárulékot a kisiparos külön felszólítás nélkül, havonként utólag köteles fizetni.

(2) Az egy-egy naptári hónapra az (1) bekezdés szerint fizetendő nyugdíjjárulék a következő hónap első napján esedékes és ennek a hónapnak a tizenötödik napjáig késedelmi pótlék nélkül fizethető.

(3) A nyugdíjjárulék késedelmes fizetése, illetőleg a. nyugdíjjárulék fizetésének elmulasztása esetén egy-egy havi késedelmes fizetés miatt a kisiparos havi késedelmi pótlék címén

az I. nyugdíj osztályban 2 forintot,

a II. nyugdíj osztályban 3 forintot,

a III. nyugdíj osztályban 4 forintot

köteles fizetni. A késedelmi pótlék szempontjából az eredeti esedékességi napot kell figyelembe venni.

47. § (1) Azt a kisiparost, aki három havi nyugdíjjárulékkal hátralékban van, a nyugdíjmegállapító szerv a fizetés elmulasztásának a (2)-(3) bekezdésben megjelölt jogkövetkezményeire figyelmeztetéssel a hátralék fizetésére felszólítja és erről egyidejűleg a KIOSZ területileg illetékes megyei (budapesti) titkárságát értesíti.

(2) Ha a kisiparos saját hibájából hat havi nyugdíjjárulék fizetésével hátralékban van, a megállapító szerv a KIOSZ területileg illetékes megyei (budapesti) titkárságával egyetértésben javaslatot tehet az elsőfokú iparhatóságnak (1958. évi 9. számú tvr. 23. §-a) az iparjogosítvány megvonására [1958. évi 9. sz. tvr. 12. §-a (2) bekezdés c) pont].

(3) Ha a kisiparos saját hibájából tizenkét hónapi nyugdíjjárulékkal hátralékban van, a nyugdíjmegállapító szerv előterjesztést tesz az elsőfokú iparhatóságnál az iparjogosítvány megvonására [1958. évi 9. számú tvr. 12. §-a (1) bekezdés b) pont].

(4) A (2) és (3) bekezdésben írt hátralékot akkor kell a kisiparos önhibáján kívülinek tekinteni, ha annak keletkezését nem a kisiparos fizetési készségének hiánya idézte elő. Ilyen például a kisiparos vagy családtagjai hosszabb betegsége, elemi csapás, katonai szolgálat, vagy egyéb, az ipar folytatását huzamosabb ideig gátló és méltánylást érdemlő körülmény. Abban a kérdésben, hogy a nyugdíjjárulék fizetésének elmulasztása a kisiparos hibájából vagy a fent említett okok valamelyikének következtében állott elő, az Rkny. 48. § (1) bekezdésében megjelölt bizottság dönt.

48. § Az Rkny. 36. §-ában meghatározott nyugdíjjárulékot és a jelen rendelet 46. §-ának (3) bekezdése szerint kirótt késedelmi pótlékot az SZTK-nak a kisiparos lakóhelye szerint illetékes alközpontja (kirendeltsége) számlájára kell postai csekkbefizetési lap felhasználásával befizetni.

49. § (1) Ha a kisiparos katonai szolgálata vagy keresőképtelenséget okozó megbetegedése miatt iparát szünetelteti, és ezen a címen a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettsége alól mentesítését kéri (Rkny. 32-33. §-a), köteles igazolni, hogy az iparhatóság az ipar szüneteltetésére vonatkozó bejelentését tudomásul vette, illetőleg a szüneteltetés folytatását engedélyezte.

(2) Ha a kisiparos iparát keresőképtelenséget okozó megbetegedése miatt szüneteltette, a szünetelésnek, az (1) bekezdés szerint történő igazolása után a keresőképtelenség orvosi megállapítása végett az SZTK-nak a kisiparos lakóhelye szerint illetékes alközpontja (kirendeltsége) a biztosítottak keresőképtelenségének megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint intézkedik abban az esetben is, ha a kisiparos betegség esetére biztosítva nincs. A keresőképtelenség megállapítására és igazolására vonatkozó eljárás költség- és illetékmentes.

(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint történik a keresőképtelenség megállapítása és igazoltatása abban az esetben is, ha a volt kisiparos keresőképtelensége címén az elismerési díj fizetése alóli mentesítését kéri [19. § (3) bekezdés].

(4) A kisiparos az Rkny. 34. §-a szerint a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettsége alól abban az esetben mentesül, ha a nyugdíjjárulék esedékességétől számított nyolc napon belül igazolja, hogy a megelőző naptári hónap teljes tartama alatt fennálló

a) munkaviszonya, illetőleg próbaidős kisipari termelőszövetkezeti tagsága, vagy

b) mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsága alapján köteles volt nyugdíjjárulékot fizetni. Ha ez a járulékfizetési kötelezettség folyamatosan több naptári hónapon át fennáll, a mentesítés iránti kérelmet a következő hónapokban megismételni nem kell. Köteles azonban a kisiparos nyolc napon belül bejelenteni, ha ez a járulékfizetési kötelezettsége megszűnt.

A nyugellátások megállapítása, Igénybejelentés

50. § (1) Ha az igénylő a megállapító szervnél személyesen jelentette be igényét, az igénybejelentés időpontjának azt a naptári napot kell tekinteni, amelyen az igénylő az Rkny. 39. §-a (1) bekezdésében említett igénybejelentőlapot aláírta.

(2) Ha az igénylő a nyugellátás megállapítása iránti kérelmét posta útján írásban terjesztette elő, az igénybejelentés időpontjának a kérelem postára adásának igazolt naptári napját - igazolás hiányában a megállapító szervhez való beérkezés naptári napját - kell tekinteni abban az esetben is, ha az Rkny. 39. §-a (1) bekezdésében említett igénybejelentőlapot az igénylő később írta alá.

51. § A nyugdíjmegállapító szerv a már jogerősen elbírált ügyben benyújtott ismételt igénybejelentést, ha az korábban fel nem hozott és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket, körülményeket vagy bizonyítékokat nem tartalmaz - újabb nyugdíjmegállapító eljárás lefolytatása nélkül - ügyviteli intézkedéssel visszautasíthatja.

52. § Az, akinek rokkantsági nyugdíjigényét jogerősen elutasították, mert munkaképességének csökkenése a rokkantság fokát nem érte el, az elutasító határozat keltét követő egy éven belül rokkantsági nyugdíj megállapítására vonatkozóan újból előterjesztett igénybejelentése alkalmával kórház, vagy gyógyintézet, vagy az állami egészségügyi szolgálat illetékes szakorvosának igazolását köteles benyújtani arra vonatkozóan, hogy egészségi állapota az elutasítást követően súlyosbodott.

53. § (1) Az igényt az elsőfokú határozat kézbesítése előtt élőszóval előterjesztett és jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozattal, vagy a megállapító szervhez - postai úton, ajánlott küldeményként - beküldött írásbeli nyilatkozattal lehet visszavonni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása szempontjából az elsőfokú határozatot a postáraadást követő nyolcadik nappal kézbesítettnek kell tekinteni, ha csak az igénylő nem igazolja, hogy a határozatot ennél az időpontnál később kapta kézhez, vagy ha a határozat kézbesíttetlenül a megállapító szervhez visszaérkezett.

(3) Az igénybejelentésnek postai úton történt visszavonása esetén a postára adás igazolt napját kell a visszavonás időpontjának tekinteni.

54. § (1) A biztosítási kötelezettség fennállása alatt előterjesztett igény esetében a nyugdíjmegállapító szerv csak azt köteles elbírálni, hogy az igénylőnek mennyi a kisipari biztosításban szerzett ideje. Ha az igénylőnek a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási ideje megvan, erről a nyugdíjmegállapító szerv ügyviteli intézkedéssel köteles értesíteni. Közölni köteles azt is, hogy a nyugdíj megállapítását legkorábban mikor, illetőleg milyen esetben igényelheti,

(2) Ha a biztosításra kötelezett kisiparosnak nincs meg a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási ideje, a nyugdíjmegállapító szerv az igényt határozattal elutasítja. A határozatban naptárilag meg kell jelölni azt az időtartamot (időtartamokat), amelyet a nyugdíjmegállapító szerv biztosítási időként figyelembe vehetőnek ismer el. Az igénylőt a jogorvoslati lehetőségről a határozatban tájékoztatni kell.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a biztosításra kötelezett kisiparos szolgálati idő beszámításával kéri öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjigényének elismerését. Ha azonban a biztosításra kötelezett kisiparos a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási időt meghaladó szolgálati idő beszámítását kéri, a megállapító szerv azt köteles vizsgálni, hogy az igénylő az Öregségi, illetőleg rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte-e vagy sem, és ennek megfelelően ad az (1) bekezdés szerint értesítést, illetőleg hoz a (2) bekezdés szerint határozatot.

(4) Ha a kisiparos biztosítási kötelezettségének fennállása alatt rokkantsági nyugdíjigényének elismerését kéri, a figyelembe vehető biztosítási idő megállapításán felül vizsgálni kell azt is, hogy munkaképességcsökkenése a rokkantság fokát eléri-e vagy sem. Az orvosi bizottság véleményéről az igénylőt értesíteni kell. Ha az elsőfokú orvosi bizottság az igénylőt rokkantnak nem találta, felszólalására a másodfokú orvosi bizottsággal is felül kell vizsgáltatni és az újabb orvosi vizsgálat eredményéről tájékoztatni kell.

(5) Ha a kisiparos a biztosítási kötelezettségének megszűnése után fennálló munkaviszonya alatt terjeszt elő öregségi nyugdíjra igényt, az igény elbírálásánál az 5/1959. (V. 8.) MüM számú rendelet 216-219. §-ainak rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(6) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a kisiparos biztosítási kötelezettségének megszűnése után fennálló egyéb keresőfoglalkozása alatt terjeszt elő rokkantsági nyugdíjra igényt.

(7) A biztosítási kötelezettség megszűnése után öregségi nyugdíj iránt előterjesztett igény elbírálásának nem akadálya, ha keresőfoglalkozás miatt az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell.

55. § (1) Az özvegyi nyugdíj iránt előterjesztett igény csak abban az esetben bírálható el, ha az özvegy nyilatkozata szerint elhunyt házastársa iparát özvegyi jogon folytatni nem kívánja.

(2) Az az özvegy, aki elhunyt házastársa iparát özvegyi jogon folytatja, kérheti meghalt házastársa figyelembe vehető biztosítási idejének megállapítását. A nyugdíjmegállapító szerv ilyen esetben a figyelembe vehető szolgálati időt - az egyéb jogosultsági feltételek vizsgálata nélkül -határozattal állapítja meg.

(3) Az özvegyi nyugdíj megállapításának nem akadálya, ha nem özvegyi jogon folytatott iparűzés vagy egyéb keresőfoglalkozás miatt az özvegyi nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell.

56. § Az árvaellátás megállapításának nem akadálya, ha az árvaellátás folyósítását a Kny. 39. §-a szerint azért kell szüneteltetni, mert

a) az árva ingyenes állami ellátásban részesül, vagy

b) a meghalt szülő iparát az árva jogán a gyám folytatja.

57. § (1) A kisipari biztosításban szerzett idő figyelembevétele esetén a nyugellátási igényt az Rkny, 38. §-ának (1) bekezdésében megjelölt szervek bírálják el abban az esetben is, ha a kisiparos biztosítási kötelezettségének megszűnése és az igénybejelentés közötti időben utoljára a Magyar Államvasutaknál, illetőleg a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasútnál állott munkaviszonyban, vagy kisipari, illetőleg háziipari termelőszövetkezet tagja volt.

(2) A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról, illetőleg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló rendelkezések alapján megállapított öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjnak a kisipari biztosításban szerzett idő alapján az Rkny. 22. §-a szerinti növelése iránt benyújtott igényt az a szerv bírálja el, amelyik a nyugdíjat megállapította.

58. § A folyósító szerv bírálja el

a) a Kny. alapján megállapított nyugellátásban részesülő személy halála esetén hozzátartozója által előterjesztett igényt,

b) a 35. és a 38. § szerint meghatározott esetekben járó családi pótlékra és házastársi pótlékra vonatkozó igényt, ha ezt a nyugdíjas a nyugdíj megállapítása után terjeszti elő,

c) az állandó özvegyi nyugdíjra vonatkozó igényt, ha az igény a korhatár elérése vagy megrokkanás miatt éled fel,

d) a végkielégítésre vonatkozó igényt,

e) az árvaellátásnak munkaképtelenség vagy iskolai tanulmányok folytatása címén történő továbbfolyósítása iránt előterjesztett igényt,

f) az árvaellátás megállapítása után szülőtlenné vált árva ellátásának felemelésére vonatkozó igényt,

g) a hozzátartozói ellátások megállapítása után született árva (utószülött) ellátásának megállapítására vonatkozó igényt.

Utazási-, élelmezési- és szállásköltség, valamint keresetveszteség megtérítése

59. § (1) A személyes megjelenésre kötelezett igénylőnek, úgyszintén a megidézett tanúnak legszükségesebb utazási, élelmezési és szállásköltségét meg kell téríteni. Ha a személyes megjelenésre kötelezett igénylő állapota olyan, hogy csak kísérővel képes megjelenni, a kísérő utazási, élelmezési és szállásköltségét is meg kell téríteni.

(2) Az utazási költséget csak abban az esetben lehet megtéríteni, ha a személyes megjelenésre kötelezett igénylőt, illetőleg beidézett más személyt lakóhelyétől négy kilométernél távolabb eső helyre rendelik. Csak a legolcsóbb közlekedési eszköz költségét lehet megtéríteni, de csak akkor, ha az egyszeri utazás 1 forintnál (az oda- és visszautazás 2 forintnál), az autóbuszon való utazás 1,50 forintnál (az oda- és visszautazás 3 forintnál) többe kerül. Távolságra tekintet nélkül meg kell azonban téríteni a közlekedési költséget, ha az igénylő az orvosi megállapítás szerint nem járhat.

(3) Élelmezési költség címén napi 12 forint jár annak, aki személyes megjelenése miatt hat óránál több nappali órát kénytelen lakóhelyétől négy kilométernél távolabb tölteni.

(4) Szállásköltség megtérítése címén napi 12 forintra van igénye annak, akinek személyes megjelenése miatt éjfél után lakóhelyétől távol kell tartózkodnia.

(5) A megállapítási eljárás során megidézett tanút, úgyszintén az igénylő kísérőjét az utazási, élelmezési és szállásköltségen kívül keresetveszteség térítés is megilleti. Keresetveszteség címén egy-egy napra 30 forintnál nagyobb összeget téríteni nem lehet. Keresetveszteség térítésben részesülő személy részére élelmezési költség címén napi 6 forint jár.

(6) Az (1)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a jogorvoslati eljárás során is alkalmazni kell. Az igénylő részére azonban utazási, élelmezési és szállásköltséget csak akkor lehet megtéríteni, ha az igénylő által megtámadott határozatot az igénylő javára részben vagy egészben megváltoztatták.

(7) Az (1)-(6) bekezdések alapján járó térítéseket a Kisipari Nyugdíjalap terhére az SZTK illetékes megyei alközpontja (kirendeltsége) fizeti ki.

60. § Az 59. § rendelkezéseit az orvosi vizsgálatra berendelés és a kórházi (gyógyintézeti) megfigyelésre utalás eseteiben is alkalmazni kell. Ha a kórházi (gyógyintézeti) megfigyelésre utalt igénylő (nyugdíjas) ellátást és szállást a kórházban (gyógyintézetben) kap, részére élelmezési és szállásköltség nem jár.

61. § A határozathozatal napjától számított egy éven belül történő újabb igénybejelentés esetén az utazási, élelmezési és szállásköltséget csak akkor lehet megtéríteni, ha az igénylő részére újabb igénybejelentés alapján nyugdíjat állapítottak meg, illetőleg állapotrosszabbodás címén nyugellátását felemelték.

62. § A bírói eljárás során felmerült költségek megtérítéséről a polgári perrendtartás rendelkezései szerint a bíróság határoz.

63. § Az 59. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a Kny. 30., illetőleg az Rkny. 28. §-ának rendelkezései szerint lefolytatott eljárás során megidézett személyekkel kapcsolatban is. Ilyen esetben az utazási, élelmezési és szállásköltséget, valamint keresetveszteséget a Kisipari Nyugdíjalap terhére a Munkaügyi Minisztérium fizeti meg.

Az igény megállapítása vagy elutasítása

64. § (1) A nyugdíjmegállapító (folyósító) szerv a nyugellátást - ideértve a végkielégítést, valamint a 35. és a 38. § szerinti esetekben járó családi pótlékot és házastársi pótlékot - határozattal állapítja meg, illetőleg az igényt határozattal utasítja el.

(2) A határozatot indokolni kell. Az indoklásnak tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyeknek alapján a nyugellátást megállapították, illetőleg az igényt elutasították. Így tartalmaznia kell a figyelembe vett biztosítási (kisipari biztosításban szerzett és szolgálati) idő tartamát (év, nap); a figyelembe nem vett egyes idők részletes felsorolását, annak megjelölésével, hogy ezek az idők miért nem voltak figyelembe vehetők; azt az időtartamot, amelyre kapott munkabér alapján a nyugellátás alapjául szolgáló munkabérátlagot megállapították; a kisiparos nyugdíj osztályát; a nyugdíj összegének kiszámítását teherviselők szerint stb. A határozat rendelkező részének a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást is tartalmaznia kell.

65. § (1) A 64. §-ban megjelölt eseteken kívül határozatot kell hozni

a) a nyugdíj összegének felemeléséről vagy csökkentéséről abban az esetben is, ha a felemelés a nyugellátás megállapítása után szerzett biztosítási időn alapul,

b) a nyugellátásra jogosultság megszűnéséről, vagy a jogosultság módosulásáról,

c) a nyugellátásra jogosultság feléledéséről.

(2) A nyugellátás megszüntetéséről nem kell határozatot hozni és értesítést sem kiadni, ha

a) a nyugellátásban részesülő személy meghalt,

b) az ideiglenes özvegyi nyugdíj egy évi tartama lejárt.

(3) Határozatot kell hozni a nyugellátás megszüntetéséről abban az esetben is, ha

a) az árva a tizenhatodik, továbbtanulás esetén a tizenkilencedik életévét betöltötte,

b) az özvegyi nyugdíjas újabb házasságot köt,

c) az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság az árváknak az ellátásból való kiesése miatt szűnik meg.

d) a családi pótlékra vagy házastársi pótlékra a 35., illetőleg a 38. § szerint fennállott jogosultság megszűnt,

e) az ellátás folyósítását részben vagy egészbea szüneteltetni kell.

(4) A folyósító szervnek a (3) bekezdésben említett határozatai ellen - a határozat kézbesítését követő naptól számított tizenöt napon belül - aa Rkny. 48. §-a (1) bekezdésében megjelölt bizottsághoz az érdekelt felszólalással élhet. A bizottság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

66. § (1) Ha a nyugellátásra jogosultság kétséget kizáróan megállapítható, a nyugellátás összegének kiszámításához szükséges adatok azonban nem elégségesek, a kétséget kizáróan megállapítható összeg erejéig ügyviteli intézkedéssel legfeljebb három hónapra nyugdíjelőleget lehet megállapítani.

(2) A nyugellátásnak határozattal történő megállapításakor a nyugellátás összegébe az (1) bekezdés, valamint a Kny. 30. §-ának rendelkezései szerint lefolytatott eljárás során megállapított előleget [5/1959. (V. 8.) MüM számú rendelet 171. és 172. §-a] be kell számítani, illetőleg az esetleges túlfizetést a nyugellátásból le kell vonni.

67. § (1) Abban az esetben, ha a nyugellátás összegét az Rkny. 20-22. §-a szerint állapították meg, a rokkantság fokának megváltozása esetén a nyugellátást az orvosi megállapítás napját követő hónap első napjával kell felemelni, illetőleg állapotjavulás esetén az orvosi megállapítás napját követő második hónap első napjával kell leszállítani.

(2) Abban az esetben, ha az orvosi bizottság a rokkantsági nyugdíjban részesülő személy állapotrosszabbodását újabb igénybejelentés alapján állapítja meg, (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a nyugdíj összegének felemelését az általános rendelkezések szerint kell megállapítani.

Jogorvoslat

68. § Az Rkny. 48. és 49. §-ának rendelkezése szerint van helye jogorvoslatnak a biztosítási idő megállapítása tárgyában az 54. § (2)-(4) bekezdése és az 55. § (2) bekezdése szerint hozott határozatok ellen.

A nyugellátások folyósítása

69. § (1) A Kny. alapján járó nyugellátásokat havonta utólag kell folyósítani.

(2) A nyugdíjas halála esetén a nyugellátásnak az elhalálozás hónapjában egyébként esedékes teljes összegét kell kifizetni, tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjas a hónap melyik napján halt meg.

70. § (1) A Kny. 33. §-a szerint létesített Kisipari Nyugdíjalap terhére kell folyósítani

a) az Rkny. 19. §-a alapján megállapított nyugdíjat,

b) az Rkny. 20. §-a alapján megállapított nyugdíjnak a Kny. szerinti arányos részét, valamint a tíz évet meghaladó biztosítási idő alapján járó növelés összegét,

c) az Rkny. 21. §-a alapján az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint számított nyugdíjat kiegészítő növelés összegét,

d) az Rkny. 20-21. §-a alapján megállapított nyugdíjban részesülő kisiparosnak a nyugdíjazás után szerzett szolgálati időre járó nyugdíjkiegészítést, illetőleg a nyugdíjazás után kisipari biztosításban eltöltött újabb idő alapján járó növelés összegét.

e) a Kny. 2. §-ának (2) bekezdése alapján engedélyezett kivételes nyugellátást,

f) az SZTK-nál és az Országos Nyugdíjintézetnél (a továbbiakban: ONYI). a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításával kapcsolatban felmerült személyi és dologi kiadások költségtérítését, ideértve az 59. § (7) bekezdése és a 63. § szerint kifizetett költségeket is.

(2) Az állami költségvetésnek a "Nyug- és egyéb ellátás" fejezete terhére kell folyósítani

a) az Rkny. 20. §-a alapján megállapított nyugdíjnak az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendetet szerinti arányos részét,

b) az Rkny. 21. §-a alapján megállapított nyugdíjnak az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint számított részét,

c) a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjára vonatkozó rendelkezések alapján megállapított nyugdíjnak az Rkny. 22. §-a szerint növelt összegét,

d) a 35. és a 38. § szerint megjelölt esetekben járó családi és házastársi pótlékot.

(3) Az (1) bekezdés j) pontja szerint az SZTK-t, valamint az ONYI-t illető költségtérítést évenként egyszer - a tárgyévet követő év első negyedévében - átalányösszegben kell átutalni. Az átalány összegét az SZTK és az ONYI javaslatára a Pénzügyminisztérium a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben állapítja meg. Ugyancsak egy összegben - a tárgyévet követő év első negyedévében - kell átutalni a Munkaügyi Minisztérium által a 63. § szerint kifizetett költségeket is.

(4) A (2) bekezdés rendelkezésétől eltérően az állami költségvetés "Nyug- és egyéb ellátás" elnevezésű fejezete helyett a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet költségvetésének terhére történik a nyugdíj folyósítása, ha a nyugdíjat, illetőleg családi vagy házastársi pótlékot a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet állapította meg, vagy a kisipari biztosításban szerzett idő figyelmen kívül hagyása esetén a nyugdíjigény elbírálására illetékes lenne.

(5) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló rendelkezések alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjnak az Rkny. 22. §-a szerint növelt összegét az 1957. évi 65. számú törvényerejű rendelet 37. §-ával létesített Termelőszövetkezeti Nyugdíjalap terhére kell folyósítani.

(6) A hozzátartozók részére járó nyugellátások - ideértve a végkielégítést is - folyósítása a teherviselőket olyan mértékben terheli, mint amilyen mértékben a megállapításuk alapjául szolgáló öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjaknak a folyósítása az (1)-(2), illetőleg a (4)-(5) bekezdés szerint terhelné.

(7) A folyósított nyugellátásokat a teherviselők között a tárgyévet követő első negyedév végéig kell elszámolni, illetőleg megtéríteni.

A folyósítás megindítása

71. § (1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj folyósítását megindítani (első ízben folyósítani) legkorábban a biztosítási kötelezettség megszűnését követő naptól kezdve lehet.

(2) Ha a kisiparos a biztosítási kötelezettség megszűnése és az igénybejelentés közötti időben munkaviszonyban állott, az öregségi és a rokkantsági nyugdíj folyósításának megindítására az 5/1959. (V. 8.) MüM számú rendelet 176., illetőleg 177. §-ának rendelkezései az irányadók.

(3) Ha a kisiparos a biztosítási kötelezettség megszűnése és az igénybejelentés közötti időben keresőfoglalkozást folytatott, az öregségi és rokkantsági nyugdíj folyósítását legkorábban a kereső foglalkozás megszűnését követő naptól lehet megindítani.

72. § (1) Az özvegyi nyugdíj folyósítását a kisiparos elhalálozása hónapjának első napjától abban az esetben lehet megindítani, ha az erre egyébként jogosult nyilatkozott, hogy a meghalt kisiparos iparát özvegyi jogon folytatni nem kívánja.

(2) Ha az özvegynek férje halálakor iparjogosítványa vagy más keresőfoglalkozása volt, özvegyi nyugdíját legkorábban biztosítási kötelezettségének, illetőleg keresőfoglalkozásának megszűnését követő naptól lehet megindítani.

A nyugellátás folyósítása, illetőleg korlátozása munkaviszony és keresőfoglalkozás esetén

73. § (1) Az Rkny. 53. §-ában meghatározott 500 forint határösszeg szempontjából figyelembe kell venni mindazt a munkabért, amely az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjasnak munkaviszonya alapján ugyanarra a naptári hónapra járt tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjas mennyi időn át, illetőleg egy vagy több munkáltatónál állott munkaviszonyban.

(2) Munkabérként kell figyelembe venni - a (3) bekezdésben felsorolt kivétellel - minden olyan természetben vagy pénzben járó juttatást, amelyet a nyugdíjas munkaviszonya keretében kapott. Ha a nyugdíjas táppénzben (terhességi-gyermekágyi segélyben) részesült, az ezek kiszámításának alapjául szolgáló munkabérnek a segélyezési napokra eső részét kell figyelembe venni.

(3) Az 500 forint határösszeg szempontjából figyelmen kívül kell hagyni

a) az újítási, feltalálói díjat,

b) a kiküldetési (külszolgálati) napidíjat, ha az a 310 forintot nem haladja meg, valamint a közlekedési és szállásköltséget,

c) a természetbeni juttatás pénzbeni értékének a nyugdíjas által fizetett térítéssel fedezett részét.

d) az anyasági, az egységes anyasági és a temetkezési segélyt,

e) a nyereségrészesedést (osztalékot),

f) a munkaviszony megszűnése után utólag kifizetett munkabért.

74. § Az Rkny. 53. §-ának alkalmazása szempontjából azt az időt is munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, amely alatt az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjas munkaviszonyának megszűnése után táppénzben (terhességi-gyermekágyi segélyt ben) részesült.

75. § Ha az öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjas újból ipar jogosítványt kap, az iparjogosítvány kézbesítésének napját követő hónap első napjával

a) az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell,

b) a rokkantsági nyugdíj folyósítását meg kell szüntetni.

76. § (1) Ha a nyugdíjas a 75. §-ban meghatározott ipari tevékenységen kívüleső, az 5/1959. (V. 8.) MüM számú rendelet 182. §-ának (2) bekezdésében felsorolt egyéb keresőfoglalkozást folytat, az öregségi és a rokkantsági nyugdíjat ugyanezen rendelet idézett szakasza (3)-(7) bekezdésének, valamint a 183., a 183/A. és a 183/B. §-ok rendelkezései szerint kell folyósítani, illetőleg korlátozni.

(2) A rokkantsági nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell abban az esetben is, ha a nyugdíjas műhelyének vagy felszerelésének bérbeadásából származó jövedelme a havi 400 forintot meghaladja.

A hozzátartozói nyugellátások folyósítása

77. § (1) Ha az özvegyi, illetőleg szülői nyugdíjban részesülő személy iparjogosítványt kap, nyugdíjának folyósítását az iparjogosítvány kézbesítésének napját követő hónap első napjától kell szüneteltetni.

(2) Az özvegyi és a szülői nyugdíj keresőfoglalkozás miatti korlátozásánál a 76. § (1) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(3) A szülői nyugdíj munkaviszony miatti korlátozásánál a 73-74. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

78. § (1) Az özvegyi nyugdíjra jogosult annak a nőnek, aki öregségi nyugdíjban részesül, az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell folyósítani arra az időre, amely alatt öregségi nyugdíjának folyósítása munkaviszony miatt szünetel. Ha az özvegyi nyugdíjra jogosult nő rokkantsági nyugdíjban részesül, munkaviszonya miatt korlátozottan folyósított rokkantsági nyugdíját az özvegyi nyugdíjból legfeljebb 700 forintra lehet kiegészíteni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az özvegy a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló rendelkezések vagy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló rendelkezések alapján részesül öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban. Ha ennek az özvegynek az öregségi vagy rokkantsági nyugdíját csak részben folyósítják, ezt a Kny. alapján megállapított özvegyi nyugdíj összegéből legfeljebb 700 forintra ki lehet egészíteni.

(3) Az árva állami gondozásba vétele vagy állami nevelőintézetben elhelyezése az özvegyi nyugdíj folyósítását nem érinti, ha az árva után térítést fizetnek.

79. § (1) Állami gondozásba vett vagy állami nevelőintézetben elhelyezett árva részére az árvaellátás csak akkor folyósítható, ha az árva után a szülő vagy az árva gondozója térítést fizet.

(2) Ha a rokkantsága (13. §) miatt árvaellátásban részesülő személy keresete három egymást követő hónapban az 500 forintot meghaladja, az árvaellátás folyósítását a harmadik hónapot követő első esedékesség időpontjától szüneteltetni kell mindaddig, amíg az árva keresete havi 500 forintnál több.

A külföldön tartózkodó nyugdíjas nyugellátásának folyósítása

80. § (1) Az érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodó nyugdíjas nyugellátásának folyósítását a külföldi tartózkodás harminc napot meghaladó tartamára szüneteltetni kell.

(2) Ha a nyugdíjasnak harminc napot meghaladó tartózkodása gyógykezelés céljából szükséges, a nyugellátást a külföldi tartózkodás harminc napot meghaladó tartamára a munkaügyi miniszter külön engedélye alapján folyósítani lehet. A kérelmezőnek a külföldi gyógykezelés szükségességét és indokolt időtartamát hazai egészségügyi intézmény (kórház, klinika, rendelőintézet) bizonyítványával kell igazolnia.

(3) Az (1) bekezdésben említett harminc napra járó nyugellátást a külföldről visszaérkezés után kell kifizetni. A kifizetendő összegből le kell vonni a nyugdíjas által külföldre távozás előtt felvett nyugellátásának a külföldi tartózkodás tartamára eső részét. A harminc napot meghaladó külföldi tartózkodás miatt szüneteltetett nyugellátást legkorábban a visszaérkezés napját követő naptól kezdődően lehet újból folyósítani. Az elszámolás szempontjából a külföldi tartózkodás tartamának az eltávozás napját követő naptól a visszaérkezés napjáig eltelt naptári napokat kell tekinteni.

(4) A (3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a nyugellátás folyósítását a (2) bekezdés szerint külföldi gyógykezelés címén harminc napot meghaladó külföldi tartózkodás tartamára engedélyezték. A gyógykezelés céljából külföldön tartózkodó nyugdíjas azonban kérheti, hogy nyugellátását külföldi tartózkodása alatt esetenként adott meghatalmazás alapján belföldön tartózkodó személy részére folyósítsák.

A megszüntetett vagy szüneteltetett, illetőleg korlátozottan folyósított nyugellátások újbóli folyósítása

81. § A rokkantsági nyugdíj folyósításának a 75. § szerint történt megszüntetése esetén a volt nyugdíjasnak nyugellátást csak újabb igénybejelentés alapján lehet megállapítani és folyósítani.

82. § (1) A szüneteltetett nyugellátást a szüneteltetésre okot adó körülmény megszűnésének igazolása mellett a folyósító szervhez benyújtott kérelem alapján lehet újból folyósítani. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is ,ha a nyugellátást korlátozottan kellett folyósítani.

(2) Munkaviszony fennállása miatt szüneteltetett vagy korlátozott összegben folyósított öregségi, rokkantsági, illetőleg szülői nyugdíjat teljes összegben annak a hónapnak első napjától lehet folyósítani, amely hónapra kapott munkabér az 500 forintot nem haladja meg.

(3) Ipar gyakorlása, vagy egyéb keresőfoglalkozás miatt szüneteltetett öregségi, özvegyi és szülői nyugdíjat, valamint ipar gyakorlásán kívüli keresőfoglalkozás miatt szüneteltetett rokkantsági nyugdíjat a kereső foglalkozás megszűnését, illetőleg az 5/1959. (V. 8.) MüM számú rendelet 182. § (3) és (7) bekezdésében meghatározott korlátozási idő tartama lejártát követő hónap első napjától lehet újból folyósítani.

(4) A 79. § (2) bekezdése szerint szüneteltetett árvaellátást annak a hónapnak első napjától lehet folyósítani, amely hónapban az árvaellátásra egyébként jogosult személy keresete az 500 forintot nem haladja meg.

(5) Az (1)-(4) bekezdés rendelkezései alapján a nyugdíjat legkorábban annak a hónapnak első napjától kell folyósítani, amelyben a kérelmet benyújtották.

83. § (1) Az előzetes letartóztatás, szabadságvesztésbüntetés kitöltése, biztonsági őrizet miatt szüneteltetett nyugellátást a szabadonbocsátás (szabadlábra helyezés) napját követő naptól kezdve lehet folyósítani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a szabadonbocsátáskor a büntető eljárást még nem fejezték be.

(2) Ha a nyugdíjas letartóztatását, illetőleg őrizetbevételét megelőzően olyan nyugellátást vett fel, amelyet vagy amelynek egy részét az előzetes letartóztatás, szabadságvesztésbüntetés vagy biztonsági őrizet fennállása miatt ezek megszűnése után utólag sem lehetett volna folyósítani, ezt a nyugdíjas visszafizetni köteles.

A jogosult halála miatt fel nem vett nyugellátás kifizetése

84. § (1) A jogosult haláláig esedékessé vált, de fel nem vett és el nem évült nyugellátás az örökösök részére abban az esetben folyósítható, ha a nyugdíjassal annak haláláig közös háztartásban éltek.

(2) Ha az örökös e minőségét hagyatékátadó végzéssel vagy bírói ítélettel nem igazolja, a jogosult haláláig esedékessé vált, de fel nem vett és el nem évült nyugdíjak felvételére egymást követő sorrendben a házastárs, a gyermek, az unoka, a szülő, a nagyszülő és a testvér jogosult, feltéve, hogy a nyugdíjassal annak halálakor közös háztartásban élt.

(3) Ha az (1), illetőleg (2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, hogy a nyugdíjas haláláig esedékessé vált, de fel nem vett és el nem évült nyugdíj felvételére ki jogosult, a lejárt és el nem évült nyugellátás részleteit a hagyatékba kell utalni.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárni abban az esetben is, ha az örökösök a nyugdíjas halála hónapjában esedékes nyugellátás kifizetését kérik.

A nyugellátások összegének forintra kerekítése

85. § Az ügykezelés egyszerűsítése érdekében a nyugellátást forintra kerekített összegben kell folyósítani. Az 50 fillért el nem érő töredékösszeget figyelmen kívül kell hagyni, az 50 fillért elérő vagy meghaladó töredékösszeget pedig forintra kell felfelé kerekíteni.

Jogkövetkezmények

86. § (1) Az Rkny. 63. §-a alapján a nyugdíjmegállapító szerv akkor kötelezi a nyugdíjast a jogosulatlanul felvett nyugellátás és az ezen felül megállapítható térítés megfizetésére, ha a nyugellátás összegének helytelen megállapítása a nyugdíjas terhére felróható okból történt.

(2) Az Rkny. 64. §-a alapján a nyugdíjmegállapító szerv abban az esetben kötelezi a munkáltatót, illetőleg az adatközlő más szervet a jogalap nélkül felvett nyugellátás megfizetésére, ha a nyugellátás összegének helytelen megállapítását a munkáltató, illetőleg az említett szerv mulasztása, vagy a valóságnak meg nem felelő adat közlése okozta.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti fizetésre kötelezésről a nyugdíjmegállapító szerv a nyugdíjmegállapító határozat módosításával egyidejűleg határoz és a jogerős határozatot a folyósító szervnek is megküldi.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben nem említett esetekben a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetéséről, illetőleg az Rkny. 63. §-a szerinti térítés és az Rkny. 64. §-a szerinti megtérítés fizetésére a folyósító szerv kötelezi határozattal a nyugdíjast vagy a munkáltatót, illetőleg az adatközlő szervet.

(5) A jogalap nélkül felvett nyugellátást és a kirótt térítést, valamint a megtérítést a nyugdíjfolyósító szervhez kell befizetni. A nyugdíjast terhelő fizetések behajtásáról a nyugdíjfolyósító szerv, a munkáltatót és az adatközlő más szervet terhelő fizetések behajtásáról pedig a nyugdíjmegállapító szerv gondoskodik.

A károkozó kártérítési és megtérítési kötelezettsége

87. § (1) Az Rkny. 69. §-ában megjelölt állami szervek: a költségvetési szervek - ideértve a folyószámla rendszerben gazdálkodó szerveket is -, valamint az állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek az Rkny. 67-68. §-án alapuló megtérítési kötelezettségüket egy összegben tartoznak teljesíteni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak

a) a Magyar Államvasutak és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút,

b) a Pénzügyminisztérium Biztosítási Főigazgatóságának a 69/1950. (III. 7.) MT számú rendelet alapján kiadott utasításában meghatározott,

c) az Állami Biztosítónak a szavatossági biztosítási szerződésekkel kapcsolatos

megtérítési kötelezettségeire.

(3) Egy összegben történő megtérítés fejében a kötelezettség alapjául szolgáló

a) ideiglenes özvegyi nyugdíj egyhavi összegének egy évre számított összegét,

b) egyéb nyugellátás egyhavi összegének nyolc évre számított összegét

kötelesek az (1) bekezdésben megjelölt állami szervek a nyugdíjmegállapító szervnek átutalni.

(4) Kármegosztás esetén a (3) bekezdés szerint fizetendő megtérítési összeget a megosztás szerint követelhető nyugellátási rész egyhavi összegének alapulvételével kell számítani.

(5) Az (1) bekezdésben meghatározott megtérítési kötelezettségen alapuló követelés a nyugellátás megállapításától számított öt év alatt, a (2) bekezdésben megjelölt szervekkel szemben fennálló követelés a nyugellátás mindenkori esedékességétől számított öt év alatt évül el.

88. § (1) A 87. § (3)-(4) bekezdése szerinti összeg kiszámításánál a nyugellátás egyhavi összegeként a fizetési meghagyás kibocsátásának hónapjára megállapított nyugellátás összegét kell számításba venni, ha a megtérítési igény az Rkny. 67. §-án alapul. Ha pedig a megtérítési igény az Rkny. 68. §-án alapul,

a) peres eljárás esetén a kereset beadásának hónapjára,

b) peres eljárás nélküli elismerés esetében az elismerő nyilatkozat kiállításának hónapjára

megállapított nyugellátás összegét kell számításba venni.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett hónapokra a nyugellátást már nem folyósították, a megállapítástól a folyósítás megszüntetésének időpontjáig kifizetett nyugellátás összegét kell megtéríteni. Ha a nyugellátást később újból folyósítják, a megtérítési kötelezettség a 87. § (3) bekezdésében meghatározott időtartamból még hátralevő időre vonatkozóan feléled.

(3) A megtérítési kötelezettség szempontjából a nyugellátás teljes összegét kell számításba venni akkor is, ha munkaviszony fennállása miatt a nyugellátás csak részben folyósítható.

89. § (1) A megállapító szerv az Rkny. 67. §-án alapuló megtérítési kötelezettségről fizetési meghagyást bocsát ki. A fizetési meghagyás ellen annak kézbesítését követő naptól számított harminc napon belül a kötelezett keresettel fordulhat a megállapító szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a központi kerületi bírósághoz.

(2) Az Rkny. 68. §-án alapuló megtérítési igényt a megállapító szerv peres úton keresettel (bíróság által kibocsátandó fizetési meghagyással), illetőleg a fizetésre kötelezett elismerő nyilatkozata alapján érvényesíti.

90. § Ha a megtérítésre kötelezett állami szerv (87. §) a fizetési meghagyás vagy a bírói ítélet jogerőre emelkedése, illetőleg peres eljárás nélkül való elismerés esetében az elismerő nyilatkozat kiállításától számított hatvan napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a megállapító szerv követelését azonnali beszedési megbízás (promptinkasszó) útján érvényesítheti.

91. § A megtérítés összegét a megállapító szervhez kell befizetni. A megállapító szerv a befizetett összegeket - az esetleges kamatok fele összegének kivételével - a nyugdíjfolyósító szervnek félévenként átutalni köteles.

A követelések behajtása

92. § Az Rkny. 64. §-a szerint megállapított megtérítést és a 65. § alkalmazásával kirótt rendbírságot - a nyugdíjfolyósító szerv által megállapított térítés, illetőleg kirótt rendbírság esetében is -a nyugdíjmegállapító szerv azonnali beszedési megbízás (prompt-inkasszó) útján is behajthatja, feltéve, hogy a behajtást halasztó hatályú kereset nem gátolja.

A kisiparosok nyilvántartása

93. § A Kny. hatálya alá tartozó kisiparosokról az SZTK által rendszeresített nyilvántartólapot kell kiállítani, illetőleg vezetni.

Az elsőfokú iparhatóság adatközlési kötelezettsége

94. § (1) Az elsőfokú iparhatóság (1958. évi 9. számú tvr. 23. §-a) az Rkny. 74. §-a (1) bekezdésének a), b), illetőleg d) pontjában előírt értesítési kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy a nyilvántartólapot kiállítja és megküldi az SZTK-nak a kisiparos lakóhelye szerint illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez).

(2) Az elsőfokú iparhatóság a nyilvántartólapot a következő adatok feltüntetésével tölti ki:

a) a kisiparos családi és utóneve,

b) a kisiparos születési helye és ideje,

c) a kisiparos lakóhelye,

d) a gyakorolt ipar pontos megnevezése,

e) a telephely,

f) az iparjogosítvány kézbesítésének időpontja,

g) az iparlajstrom tételszáma.

(3) A Kny. kihirdetése napján iparjogosítvánnyal rendelkező kisiparosokról kiállított nyilvántartólapot az elsőfokú iparhatóság a Kny. kihirdetésétől számított harminc napon belül, a Kny. kihirdetését követően kiadott iparjogosítványok eseteiben pedig a kiadást követő nyolc napon belül köteles az SZTK-nak a kisiparos lakóhelye szerint illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez) megküldeni.

(4) Abban az esetben, ha a meghalt kisiparos túlélő házastársa az ipart özvegyi jogon folytatja, a nyilvántartólapon fel kell tüntetni az özvegy nevét, születési adatait, lakóhelyét, továbbá az (1) bekezdés f) pontjában megjelölt adat helyett azt a napot, amelytől az ipar özvegyi jogon gyakorlását tudomásul vevő jogerős határozat szerint az özvegy az ipart folytatja.

95. § (1) Az elsőfokú iparhatóság az Rkny. 74. §-a (1) bekezdésének c) pontjában előírt adatszolgáltatási kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy az ipar gyakorlására vonatkozó jog megszűnéséről szóló határozat másolati példányát - a határozat kiadásától számított nyolc napon belül - megküldi az SZTK-nak a kisiparos lakóhelye szerint illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez).

(2) Ha a másodfokú iparhatóság az ipar megszüntetése tárgyában hozott elsőfokú határozatot megváltoztatja, a módosító határozat kiadását követő nyolc napon belül ennek a határozatnak a másolati példányát is köteles az elsőfokú iparhatóság az SZTK-nak a kisiparos lakóhelye szerint illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez) megküldeni.

A kisiparos bejelentési kötelezettsége

96. § (1) A Kny. kihirdetésének napján iparjogosítvánnyal rendelkező kisiparos (ideértve az ipart özvegyi jogon folytató özvegyet is) e naptól számított harminc napon belül köteles az SZTK-nak lakóhelye szerint illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez) írásbeli bejelentést tenni.

(2) A kisiparos bejelentésének tartalmaznia kell a kisiparos

a) családi és utónevét,

b) születési helyét és idejét,

c) lakóhelyét,

d) anyja leánykori nevét,

e) iparának pontos megnevezését,

f) telephelyét és

g) iparjogosítványa kiadásának időpontját.

(3) Nem köteles bejelentést tenni az a személy, aki a Kny. kihirdetése előtt meghalt kisiparos iparát mint gyám folytatja.

97. § (1) Annak a kisiparosnak, aki a Kny. kihirdetése után kap iparjogosítványt, a 96. § szerinti bejelentést az iparjogosítvány kézhezvételétől számított nyolc napon belül kell teljesítenie.

(2) A Kny. kihirdetése napját követően meghalt kisiparos iparát özvegyi jogon folytató házastársa attól a naptól számított nyolc napon belül köteles bejelentést tenni, amikor az ipar továbbfolytatására irányuló szándékát az elsőfokú iparhatóságnak bejelentette. A bejelentésnek tartalmaznia kell a 96. § (2) bekezdésének

a)-g) pontjaiban előírt és a meghalt kisiparosra vonatkozó adatokon felül az ipart folytató házastárs

h) nevét (nőknél leánykori nevet is),

i) születési helyét és idejét,

j) anyja leánykori nevét, valamint

k) a meghalt kisiparos halálának időpontját.

98. § A kisiparos (ideértve az ipart özvegyi jogon folytató házastársat is) köteles lakóhelyének és telephelyének változását a változástól számított nyolc napon belül az SZTK-nak a kisiparos korábbi lakóhelye szerint illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez) bejelenteni.

99. § A kisiparos köteles bejelentést tenni az SZTK-nak a kisiparos lakóhelye szerint illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez), ha

a) iparjogosítványát visszaadja, a visszaadástól számított nyolc napon belül,

b) iparjogosítványát az iparhatóság visszavonja, vagy jogerős bírói ítélet foglalkozásának gyakorlásától eltiltja, a visszavonó határozat, illetőleg a büntetőbírói ítélet jogerőre emelkedésétől számított nyolc napon belül.

100. § (1) Az a kisiparos, aki katonai szolgálata vagy keresőképtelenséget okozó megbetegedése miatt Iparának gyakorlását szüneteltette és ezen a címen a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettsége alól mentesült, az ipar gyakorlásának újrakezdését az iparhatósághoz történő bejelentéssel egyidejűleg [1958. évi 9. számú tvr. 9. §-ának (2) bekezdése] köteles az SZTK-nak a kisiparos lakóhelye szerint illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez) bejelenteni.

(2) Az a kisiparos, aki munkaviszonya, próbaidős kisipari termelőszövetkezeti tagsága, vagy mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsága címén a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettsége alóli mentesítését kérte, munkaviszonyának, szövetkezeti tagságának, illetőleg az ezeken alapuló járulékfizetési kötelezettségének megszűnését nyolc napon belül az SZTK illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez) bejelenteni köteles.

A nyugdíjasokra vonatkozó bejelentési kötelezettség

101. § (1) A nyugellátást folyósító szervhez köteles bejelentést tenni az a nyugdíjas, aki

a) öregségi nyugdíjban részesül, ha munkaviszonyba lép, újból iparjogosítványt kap, vagy egyéb keresőfoglalkozást kezd,

b) rokkantsági nyugdíjban részesül, ha munkaviszonyba lép, újból iparjogosítványt kap, egyéb keresőfoglalkozást kezd, vagy műhelyének, illetőleg felszerelésének bérbeadásából havi 400 forintot meghaladó jövedelemhez jut,

c) özvegyi nyugdíjban részesül, ha iparjogosítványt kap vagy egyéb keresőfoglalkozást kezd,

d) szülői nyugdíjban részesül, ha munkaviszonyba lép, iparjogosítványt kap, vagy egyéb keresőfoglalkozást kezd,

e) kivételes nyugellátásban részesül, ha munkaviszonyba lép, iparjogosítványt kap vagy egyéb keresőfoglalkozást kezd.

(2) Az öregségi, rokkantsági, szülői nyugdíjban vagy kivételes nyugellátásban részesülő személyt bejelentési kötelezettség terheli abban az esetben is, ha munkaviszonyának megszűnése után táppénzben (terhességi-gyermekágyi segélyben) részesül.

(3) Bejelentési kötelezettség terheli az árvaellátásban részesülő személyt, illetőleg gyámját, ha

a) a meghalt kisiparos iparát az árva jogán a gyám folytatja,

b) a rokkantsága miatt árvaellátásban részesülő személy három egymást követő hónapban havi 500 forintot meghaladó keresethez jut,

c) az árvát térítés fizetésére kötelezés nélkül állami gondozásba vették vagy állami nevelőintézetben helyezték el,

d) az árvaellátásban részesülő nevelt gyermek, testvér és unoka tartásra köteles hozzátartozója tartásra képessé válik,

e) az árvaellátásban részesülő személy tizenhatodik életévének betöltése után házasságot köt.

(4) A bejelentést attól a naptól számított nyolc napon belül kell megtenni, amelyen az (1) - (3) bekezdésben megjelölt esemény bekövetkezett.

102. § A nyugdíjfolyósító szervhez köteles nyolc napon belül bejelentést tenni

a) az a munkáltató, aki öregségi, rokkantsági, szülői nyugdíjban, kivételes nyugellátásban vagy árvaellátásban részesülő személlyel munkaviszonyt létesített,

b) az a munkáltató, aki öregségi, rokkantsági, özvegyi, szülői nyugdíjban, kivételes nyugellátásban vagy árvaellátásban részesülő személyt díjazás ellenében munkaviszonyon kívül foglalkoztat,

e) az a hatósági szerv, amely a b) pontban megjelölt személy részére hasznot hajtó jogosítványt adott ki,

d) az a mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely tagjai sorába a b) pontban megjelölt személyt vett fel,

e) az a szerv, amely az a) pontban megjelölt személy részére munkaviszonyának megszűnése után táppénzt (terhességi-gyermekágyi segélyt) folyósít.

103. § (1) A 101. és 102. § szerinti bejelentésnek minden esetben tartalmaznia kell a nyugellátásban részesülő személy

a) nevét,

b) születési idejét és anyja leánykori nevét,

c) lakáscímét,

d) a nyugellátás folyósítási törzsszámát.

(2) A munkaviszonyba lépő, illetőleg a munkaviszony megszűnése után táppénzben részesülő vagy munkaviszonyon kívüli megbízást vállaló személy esetében az (1) bekezdésben felsorolt adatokon kívül be kell jelenteni

a) a munkaviszony (megbízás) kezdetének időpontját,

b) a munkáltató (megbízó) nevét és címét (telephelyét),

c) a munkabér (munkadíj) havi összegét és

d) a munkabér (munkadíj) változásait.

(3) A mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett nyugdíjas esetében az (1) bekezdésben megjelölt adatokon felül be kell jelenteni

a) a mezőgazdasági termelőszövetkezet megnevezését és címét,

b) a termelőszövetkezeti tagság kezdetét, valamint

c) minden naptári év első havában: az előző naptári évben teljesített munkaegységek számát,

d) évközben: a munkaegységek számát, ha az a 270 munkaegységet eléri.

(4) Az a nyugdíjas, aki a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójának fizetésére kötelezett, vagy aki gazdaságilag művelhető földingatlanát haszonbérbeadás útján hasznosítja, az (1) bekezdésben megjelölt adatokon felül minden naptári év október 31. napjáig köteles bejelenteni a kivetett mezőgazdasági jövedelemadónak a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága által igazolt összegét. A tanácsi igazolásban külön fel kell tüntetni a nyugdíjas házastársának tulajdonában levő arra az ingatlanra eső mezőgazdasági jövedelemadó összegét, amely korábban sem volt a nyugdíjas tulajdonában.

(5) A (2) - (4) bekezdésben nem említett keresőfoglalkozást folytató nyugdíjasnak az (1) bekezdésben megjelölt adatokon felül be kell jelentenie keresőfoglalkozása megkezdésének időpontját is.

(6) A 101. § (1) bekezdésében megszabott bejelentésre kötelezett személy e kötelezettsége alól nem mentesül azon a címen, hogy iparjogosítványának kézhezvételét a 87. § szerint az SZTK illetékes alközpontjához (kirendeltségéhez) írásban bejelentette.

104. § A nyugellátásban részesülő személy a nyugdíjfolyósító szerv külön felhívására köteles a nyugellátásra vonatkozó jogosultság és a nyugellátás folyósítása szempontjából szükséges adatokat, tényeket és körülményeket - a felhívásban kitűzött határidő alatt - bejelenteni. Ha a nyugdíjas a felhívásnak a kitűzött határidőben nem tesz eleget és késedelmét elfogadhatóan nem igazolja, a nyugellátás folyósítását a nyugdíjfolyósító szerv szüneteltetheti,

A nyugdíjazás bejegyzése a munkakönyvbe

105. § (1) Ha a Kny. alapján öregségi, rokkantsági nyugdíjat, vagy kivételes nyugellátást állapítanak meg, a megállapítás tényét a megállapító szerv az igénylő munkakönyvének első oldalán a "Munkakönyv" szó alatt "Nyugdíjas" szó beírásával feljegyezni köteles.

(2) Ha a Kny. alapján megállapított öregségi, rokkantsági nyugdíjban, illetőleg kivételes nyugellátásban részesülő volt kisiparos nyugellátásának megállapítása után kér munkakönyvet, vagy korábban kiállított munkakönyve helyett másodlatot, a nyugdíjas minőséget a nyugdíjas nyilatkozata alapján a munkakönyvet kiállító szerv jegyzi fel.

(3) A munkakönyvbe történt bejegyzés törlését a nyugdíjra jogosultság megszűnése esetében a munkakönyv kilencedik oldalára kell bejegyezni és egyidejűleg a munkakönyv első oldalára feljegyzett "Nyugdíjas" szót át kell húzni. A feljegyzést a volt nyugdíjas kérelmére az a szerv törli, amely a nyugellátás megszüntetéséről határozott.

Hatálybalépés

106. § Ennek a rendeletnek a 21., 94. és 96. §-a a kihirdetés napján, egyéb rendelkezései az 1962. évi január hó 1. napján lépnek hatályba.

Kisházi Ödön s. k.,

munkaügyi miniszter