5/1959. (V. 8.) MüM rendelet

a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet és a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet végrehajtásáról

A 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Rny.) kapott felhatalmazás alapján a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

I. NYUGELLÁTÁSRA JOGOSULTSÁG

Öregségi nyugdíj

1. § (1) Az öregségi nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen az igénylő az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tny.) 2. §-a (1) bekezdésében meghatározott életkort betöltötté.

(2) Ha az igénylőnek a Tny. 2. §-a (1) bekezdésében meghatározott életkor betöltésekor nincs meg az öregségi teljes vagy résznyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje, az öregségi teljes vagy résznyugdíjra a jogosultsága a szükséges szolgálati idő megszerzésének napjával áll be.

(3) Az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése szempontjából az igénybejelentés naptári évére az Rny. 4. §-ában meghatározott szolgálati idő az irányadó.

(4) Az, aki az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsága beállásának napján munkaviszonyban áll, öregségi teljes nyugdíjra jogosult marad abban az esetben is, ha e munkaviszonya megszűnésének naptári évében tett igénybejelentésekor erre a naptári évre az Rny. 4. §-ában meghatározott szolgálati időt nem szerezte meg.

2. § (1) A Tny. 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott öt évi korkedvezményre jogosultság szempontjából az Rny. I. számú mellékletében felsorolt munkakörökben (munkahelyeken) eltöltött időt abban az esetben is számításba kell venni, ha ezt az időt az igénylő az 1929. évi január hó 1. napját megelőzően töltötte el, vagy egyéb okból szolgálati időként figyelembe venni nem lehet.

(2) A Tny. 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott korkedvezményre jogosultság szempontjából az Rny. I. számú mellékletében felsorolt munkakörökben (munkahelyeken) eltöltött időket egybe kell számítani. Ha az igénylő az Rny. 3. §-ában meghatározott munkakörben is dolgozott, de ebben a munkakörben tizenöt évi szolgálati időt nem szerzett, az ebben a munkakörben szerzett idejét is az Rny. I. számú mellékletében felsorolt munkakörben eltöltött időnek kell tekinteni.

(3) A Tny. 2. §-a (2) bekezdésében meghatározott öt évi korkedvezményre jogosultság szempontjából az Rny. I. számú mellékletében felsorolt munkakörben (munkahelyen) külföldi bányában eltöltött időt is figyelembe kell venni, ha ezt az időt az igénylő hiteltérdemlően igazolja.

(4) A Tny. 2. §-ának (2) és (3) bekezdésében meghatározott öt évi korkedvezményre jogosultság szempontjából a honvédelmi vagy ezzel egy tekintet alá eső szolgálat tartamát abban az esetben lehet az Rny. I. számú mellékletében felsorolt, illetőleg az Rny. 3. §-ában meghatározott munkakörben (munkahelyen) eltöltött időnek tekinteni, ha az igénylő a honvédelmi vagy ezzel egy tekintet alá eső szolgálatot megelőzően és követően harminc-harminc napon belül ebben a munkakörben dolgozott.

(5) Az Rny. I. számú mellékletében felsorolt és korkedvezményre jogosító munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. A jegyzék szóhasználatától eltérő megjelölésű munkakört csak abban az esetben lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha

a) az eltérő megjelölés a jegyzékben felsorolt általános jellegű munkakörnek közelebbi, illetőleg szűkített meghatározása, vagy

b) az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör - a munkafolyamatok műszaki leírásából megállapíthatóan - a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos.

(6) Az Rny. I. számú mellékletében felsorolt munkaköri meghatározásoktól eltérő szóhasználattal megjelölt munkakörben végzett munka elbírálásánál a vállalat (üzem) igazgatójától be kell kérni a munkakörben végzett munkafolyamatok részletes műszaki leírását és annak alapján kell a munkaköröket azonosítani. Ha a munkakörök azonossága ilyen vizsgálat után is kétséges, az illetékes miniszter és szakszervezet elnöksége véleményének meghallgatásával a munkaügyi miniszter dönt.

Rokkantsági nyugdíj

3. § (1) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen a rokkantság az orvosi vélemény szerint fennállottnak tekinthető. Ha a rokkantságot az orvosi bizottság fennállónak véleményezte, de a megrokkanás időpontjáról az igénybejelentést megelőző időre vonatkozóan nyilatkozni nem tudott, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott napon az igénylő munkaviszonyban áll, vagy keresőfoglalkozást folytat, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen

a) ez a munkaviszony vagy keresőfoglalkozás megszűnik, vagy

b) a dolgozót lényegesen kisebb minősítésű vagy lényegesen kisebb keresetet biztosító munkakörbe helyezték át, vagy

c) a dolgozó igénybejelentést tett, ha munkát egyáltalán nem, vagy nem rendszeresen végez.

(3) A (2) bekezdés c) pontjának alkalmazása szempontjából nem végez rendszeresen munkát az a dolgozó, aki

a) igénybejelentését megelőző utolsó hat havi munkaviszonya alatt betegsége miatt megszakításokkal legalább hetvenkét napon át táppénzben részesült,

b) a munkakörére megállapított munkaidőnél rövidebb időn át dolgozik.

(4) Ha az igénylőnek a megrokkanás időpontjában nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjra jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzésének napjával áll be.

(5) Az Rny. 7. §-a (1) és (2) bekezdésében felsorolt korcsoportok közös határát megjelölő életkor betöltése esetén a magasabb korcsoportra előírt szolgálati időt kell a jogosultság elbírálásánál figyelembe venni.

(6) A rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése szempontjából az igénybejelentés naptári évére az Rny. 7. §-a (1) és (2) bekezdésében meghatározott szolgálati idő az irányadó.

(7) Ha a megrokkanás alacsonyabb korcsoporthoz tartozó életkorban történt, mint amilyen életkorban a rokkantsági nyugdíjra való igényt a dolgozó bejelentette, az alacsonyabb korcsoportra a megrokkanás naptári éve szerint előírt szolgálati időt kell a jogosultság elbírálásánál folyamatos munkaviszony esetén figyelembe venni.

4. § (1) A rokkantsági teljes nyugdíjra vonatkozó igényt abban az esetben kell az Rny. 7. §-a (2) bekezdésében előírt szolgálati idő figyelembevételével elbírálni, ha az igénylő a rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges időt korkedvezményre jogosító munkakörben, munkahelyen (Rny. 2-3. §-a) megszerezte.

(2) Abban az esetben, ha a rokkantsági nyugdíjat igénylő korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott, de az ilyen munkakörben (munkahelyen) a rokkantsági teljes nyugdíjhoz az Rny. 7. §-a (2) bekezdése szerint szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, rokkantsági résznyugdíjra vonatkozó jogosultságát az Rny. 7. §-a (1) bekezdésében meghatározott szolgálati idő figyelembevételével kell elbírálni. A rokkantsági résznyugdíjra vonatkozó jogosultság elbírálásánál azonban ilyen esetben a korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) eltöltött minden évet egy és egynegyed évnek kell számítani.

5. § Az Rny. 5. §-a (2) és 7. §-a (3) bekezdése szempontjából a szolgálati időt folyamatosnak kell tekinteni, ha a két szolgálati idő között harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. Ebbe a harminc napba nem lehet beszámítani az igazolt keresőképtelenség idejét.

6. § Az a dolgozó, aki első ízbeni munkábalépése előtt már legalább kétharmad részben csökkent munkaképességű volt, rokkantsági teljes vagy résznyugdíjra az egyéb feltételek fennállása esetén is csak akkor jogosult, ha munkaképességcsökkenése a munkába lépés után fokozódott és emiatt munkát már nem végez.

7. § Annak a dolgozónak, akinek munkaképessége üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében a Tny. 5. §-a szerint meghatározott mértékben csökkent, rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani abban az esetben is, ha munkaképességcsökkenése véglegesen nem alakult ki. Ilyen esetben a rokkantsági nyugdíjat egy évnél rövidebb időre kell megállapítani.

Baleseti járadék

8. § Annak a dolgozónak, akinek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében hatvanhét százalékot elérő mértékben csökkent, de aki a Tny. 5. §-ának rendelkezései szerint rokkantnak nem tekinthető, a 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.

9. § A Tny. 9. §-a (2) bekezdésében említett két évet attól az időponttól kell számítani, amelytől a megállapító határozat alapján az 1. fokozatú baleseti járadékot folyósítani kellett.

Özvegyi nyugdíj

10. § (1) Ha a férj hatvanadik életévének betöltése előtt kötött házasságát felbontották és a volt házastársak között - a férj hatvanadik életévének betöltése után - újabb házasság jött létre, a Tny. 11. §-ában előírt öt évi házastársi együttélést nem kell vizsgálni.

(2) A Tny. 11. §-ában előírt öt évi házastársi együttélés hiányában is jár özvegyi nyugdíj annak az özvegynek, aki férjével a házasságuk megkötése előtt együtt élt és együttélésük a férj haláláig legalább tíz éven át fennállott.

11. § Azt a törvényesen elvált nőt vagy különélő feleséget, akinek a részére a tartásdíjat bírói ítélet (bírói egyezség) megállapította, a Tny. 12. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából akkor is tartásdíjban részesülőnek kell tekinteni, ha tartásdíjat ténylegesen nem kapott,

12. § Az eltűnés, illetőleg holtnak nyilvánítás esetében a hozzátartozók jogosultsága azzal a nappal áll be, amellyel a bírói határozat az eltűnést, illetőleg a vélelmezett halált megállapította, tekintet nélkül arra, hogy az eljárást mikor folytatták le és a határozatot mikor hozták. Az ilyen eljárás alapján megállapított nyugellátást azonban legkorábban annak a hónapnak első napjától lehet folyósítani, amelyben a bíróság a jogerős határozatot meghozta. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a jogerős bírói határozat meghozatalát követő egy éven át jár.

A férj özvegyi nyugdíja

13. § Özvegyi nyugdíjra jogosultság szempontjából munkaképtelennek azt az özvegy férjet kell te-kinteni, aki munkaképességét teljesen elvesztette (II. csoportbeli rokkant).

Végkielégítés

14. § (1) A végkielégítés összegének megállapítása szempontjából az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell figyelembe venni abban az esetben is, ha az özvegynek - saját munkaviszonya alapján megállapított nyugellátás miatt - a házasságkötés időpontjában özvegyi nyugdíjat egyáltalában nem vagy csak részben folyósítottak.

(2) Ha az özvegyi nyugdíjat több jogosult között megosztva kell folyósítani, az egyik jogosult házasságkötése esetén járó végkielégítés összegét a reá eső özvegyi nyugdíjhányad figyelembevételével kell megállapítani.

Árvaellátás

15. § (1) Az árvaellátásra jogosultság szempontjából közép- vagy középfokú oktatás keretében tanulmányt folytatónak kell tekinteni a középiskolák, technikumok tanulóin kívül a képzőintézetek (tanítóképző, ápolónőképző stb.) és a szakiskolák (ipari, mezőgazdasági, erdészeti, zenei szakiskolák stb.) tanulóit, valamint az ipari (műszaki), mezőgazdasági (erdőgazdasági) és kereskedelmi tanulókat, ha e tanulmányok megkezdése előtt közép-, illetőleg középfokú iskola befejezésével érettségi, képesítő stb. vizsgát nem tettek.

(2) Egyetemi (főiskolai) tanulmányokat folytató árvának árvaellátás abban az esetben sem jár, ha az árva a tizenkilencedik életévét még nem töltötte be.

(3) A közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása címén folyósított árvaellátás a tanulmányok befejezését megelőző nyári szünet tartamára is jár. A tanulmányok befejezését követő nyári szünidő tartamára az árvaellátás csak abban az esetben jár, ha az árva a tanév befejezésekor önhibáján kívül záróvizsgát nem tehetett.

(4) Közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok címén azt az árvát is megilleti az árvaellátás, aki orvosi igazolás szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi.

(5) A tizenhatodik életévét betöltött árva tanulmányainak folytatását az iskola igazgatója által kiállított igazolással évenként - legkésőbb november hó 30. napjáig - kell igazolni. Ha a nyugdíjas az igazolást a határidő lejárta után küldi be, az árvaellátást csak az igazolás beküldését követő hónap első napjától lehet folyósítani.

16. § (1) Az árvaellátásra jogosultság szempontjából tartósan rokkantnak kell tekinteni azt az árvát, aki testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette és ez az állapota egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg.

(2) A betegséggel járó átmeneti munkaképtelenség alapján az árvaellátás nem jár. A gümő-kórban szenvedő árva azonban árvaellátásra jogosult, ha a betegség legalább egy éven át tartó rokkantságot okoz és ez a rokkantság az árva tizenhatodik, illetőleg közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetén e tanulmányok befejezése és legfeljebb tizenkilencedik életévének betöltése előtt keletkezett.

17. § A tizenhatodik életévét betöltött árvának folyósított árvaellátást meg kell szüntetni, ha az árva házasságot köt.

Szülői nyugdíj

18. § (1) A szülői nyugdíjra jogosultság szempontjából rokkantnak kell tekinteni azt a szülőt, aki munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette. Vizsgálat nélkül vélelmezni kell a rokkantságot, ha a szülő életkora a Tny. 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott öregségi korhatárt öt évvel meghaladja.

(2) A rokkantságnak az igénybejelentés időpontjában kell fennállania.

Családi pótlék

19. § (1) Ha a családi pótlék iránti igényt a nyugellátásra vonatkozó igénybejelentéssel egyidejűleg terjesztik elő, a családi pótlékra jogosultságról is a nyugdíjmegállapító szerv határoz.

(2) Ha az igényt a nyugdíj folyósításának tartama alatt terjesztették elő, azt a nyugellátást folyósító szerv bírálja él.

(3) A családi pótlék az igény megnyílását magában foglaló hónap első napjától jár. Később előterjesztett igény esetén azonban legfeljebb három hónapra visszamenőleg folyósítható. Ebbe a három hónapba a bejelentés hónapja is beszámit.

(4) Ha a családi pótlékban részesülő nyugdíjas olyan munkaviszonyba lép, mely alatt nyugellátása részben vagy egészben folyósítható, a családi pótlék továbbra is nyugellátása alapján illeti meg.

20. § (1) A nyugdíjasnak a családi pótlékra jogosultságát érintő minden változást, a változástól számított nyolc napon belül a nyugellátást folyósító szervnél be kell jelentenie.

(2) Ha a nyugdíjas a változást az (1) bekezdésben megszabott határidőn belül nem jelenti be és ennek következtében jogtalanul vett fel családi pótlékot, a jogtalanul felvett családi pótlék visszafizetésére az Rny. 91. §-a (1)-(3) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a jogtalanul fel-vett családi pótlék címén a nyugdíjast térítés fizetésére kötelezni nem lehet.

21. § (1) A családi pótlékra vonatkozó igény bejelentésével egyidejűleg az igénylő köteles előterjeszteni :

a) a gyermek, testvér, unoka (a továbbiakban! gyermek) apjának születési anyakönyvi kivonatát, vagy egyéb olyan hiteles okiratot, amelyből a gyermek apjának születési éve, hónapja, napja és anyjának leánykori neve megállapítható,

b) a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, vagy ha ez nem szerezhető be, olyan hiteltérdemlő okiratot, amely a gyermek születési adatait igazolja,

c) a lakóbizottság, vagy ahol ilyen nincsen, a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának igazolását arról, hogy a nyugdíjas a gyermeket saját háztartásában tartja el, vagy tanintézetben saját költségén nevelteti.

(2) A nyugdíjasnak évente igazolnia kell, hogy gyermekét saját háztartásában tartja el. A tizenhatodik életévét be nem töltött vérszerinti gyermek esetében a saját háztartásban tartást csak az igény bejelentésekor - egy ízben - kell igazolni.

(3) Ha a nyugdíjas az igénybejelentést megelőzően családi pótlékban részesült, az igényt az (1) bekezdésben felsorolt igazolások helyett a "Családi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazolvány" alapján kell elbírálni. A megállapító, illetőleg folyósító szerv azonban ebben az esetben is előírhatja egyes igazolások bemutatását.

(4) A tizenhatodik életévét betöltött gyermek iskolai tanulmányainak folytatását az iskola igazgatója által kiállított igazolással évenként - legkésőbb november hó 30-ig - kell igazolni. Ha a nyugdíjas az igazolást a határidő lejárta után küldi be, a családi pótlékot csak az igazolás beküldését követő hó első napjától lehet folyósítani.

(5) Azt, hogy a gyermek első- vagy másodéves ipari (kereskedő) tanuló és nincsen ipari tanulóotthonban elhelyezve, a munkáltató igazolásával tartozik a nyugdíjas évenként igazolni.

(6) Ha a nyugdíjas testi vagy szellemi fogyatkozásban szenvedő, tizenhatodik életévét betöltött gyermek után igényel családi pótlékot, a gyermek hatvanhét százalékos vagy azt meghaladó mértékű munkaképességcsökkenését és a munkaképességcsökkenés keletkezésének időpontját rendelőintézeti vagy kórházi orvosi bizonyítvánnyal kell igazolnia. A munkaképességcsökkenés mértékét a továbbiakban évenként igazolni kell. Ha a fogyatkozás javulása nem várható, a nyugdíjfolyósító szerv az évenkénti igazolástól eltekinthet.

Házastársi pótlék

22. § (1) Ha a házastársi pótlék iránti igényt a nyugellátásra vonatkozó igénybejelentéssel egyidejűleg terjesztik elő, a házastársi pótlékra jogosultságról a nyugdíjmegállapító szerv határoz.

(2) A nyugdíj folyósításának tartama alatt előterjesztett igény esetén a házastársi pótlékra jogosultságot a nyugdíjfolyósító szerv bírálja el.

(3) A házastársi pótlék az igény megnyílását magában foglaló hónap első napjától jár, később előterjesztett igény esetén azonban legfeljebb három hónapra visszamenőleg folyósítható. [Rny. 64. § (1) bekezdés.]

23. § (1) A házastársi pótlékra vonatkozó igény bejelentésével egyidejűleg az igénylő köteles előterjeszteni

a) házassági anyakönyvi kivonatát, vagy ennek hiányában egyéb olyan hiteles okiratot, amelyből a házastárs személyi adatai és a házasságkötés időpontja megállapítható,

b) a lakóbizottság, vagy ahol ilyen nincsen, a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának igazolását arról, hogy a házastárs a nyugdíjassal együtt él és nincs havi 360 forintot meghaladó keresete (jövedelme, nyugdíja).

(2) A 20. § rendelkezéseit a házastársi pótlékra vonatkozóan is megfelelően alkalmazni kell.

24. § A házastársi pótlék a nyugdíjast csak abban a hónapban illeti meg, amelyben nyugellátása a teljes naptári hónapra korlátozás nélkül folyósítható. Ha a nyugellátás korlátozás nélkül folyósítható ugyan, de nem a teljes naptári hónapra jár, erre a töredék hónapra házastársi pótlék nem folyósítható.

25. § Az előírt feltételek fennállása esetén házastársi pótlék a nyugdíjas nőt is megilleti az ötvenötödik életévét betöltött munkaképtelen férje után.

II. SZOLGÁLATI IDŐ

A szolgálati idő számítása egyes napokon végzett munka esetén

26. § (1) Azoknál a dolgozóknál, akik az üzem működése vagy foglalkozásuk jellege folytán a naptári hétnek csak egyes napjain végeznek munkát, a szolgálati idő számításánál csupán azokat a napokat lehet számításba venni, amelyeken ténylegesen munkát végeztek. Nem vonatkozik ez a rendelkezés azokra, akik a munkakörükre irányadó teljes heti munkaidőt rendszeresen heti hat munkanapnál rövidebb idő alatt teljesítették.

(2) A mezőgazdasági biztosítottaknál legalább hat napi folyamatos munkaviszonyt igazoló bélyeglerovás vagy a bélyeglerovást helyettesítő bejegyzés esetében a közbeeső vagy a közvetlenül követő heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is szolgálati időnek kell számítani.

A honvédelmi szolgálat idejének beszámítása

27. § (1) Az Rny. 21. §-ában, 25. §-a (1) bekezdésének k) pontjában és (5) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából a fegyveres testület nem hivatásos állományában, illetőleg honvédelmi vagy ezzel egy tekintet alá eső szolgálatban eltöltött időnek kell tekinteni

a) a néphadsereg, a belügyminisztériumi fegyveres testületek, valamint a volt honvédség sorozott állományú tagjai első tényleges és tartalékos szolgálatának idejét,

b) a honvédelmi munkaszolgálatban töltött időt,

c) a katonai vagy polgári személynek hadifogságban eltöltött idejét, ha a hadifogság megszűnését követő hat hónapon belül az ország területére visszatért,

d) baloldali politikai magatartása vagy származása miatt deportált személynek a deportálásban eltöltött idejét, ha a deportált az 1945. évben az ország területére visszatért,

e) az 1939. évi II. törvényen alapuló leventeszolgálatban külföldön vagy hadifogságban töltött időt, ha az érdekeltet akarata ellenére kényszerítették az ország területének elhagyására és a szabadonbocsátásától számított hat hónapon belül az ország területére visszatért.

(2) Az (1) bekezdésben említett idő szolgálati időnek számít, ha a dolgozó ezt az időt megelőzően legalább hat havi egyéb szolgálati időt szerzett.

(3) Előzetes hat havi szolgálati idő szerzése nélkül is szolgálati időnek kell tekinteni az (1) bekezdésben meghatározott időt, ha az az iskolai tanulmányok alatt vagy azok befejezését követő hat hónapon belül kezdődött. Ebbe a hat hónapba nem lehet beszámítani azt az időt, amely alatt az érdekelt munkaviszonyban állt.

Államközi egyezmény alapján figyelembe vehető idő

28. § (1) Az 1956. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett magyar-román nyugdíjegyezmény alapján a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a Román Népköztársaság területén nyugdíjra jogosító munkaviszonyban töltött időt, ha a nyugellátást igénylő állandó lakóhelye az 1955. évi január hó 1. napját megelőző idő óta Magyarország területén van.

(2) Az (1) bekezdésben említett szolgálati idő figyelembevételére és igazolására vonatkozó részletes szabályokat az 1/1956. (II. 9.) PM rendelet tartalmazza.

A szolgálati idő számításánál figyelembe nem vehető idő

29. § A Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint saját munkaviszonya alapján megállapított nyugdíjban (járadékban, nyug-bérben) részesülő dolgozó e nyugellátása megállapítását megelőző szolgálati idejének azt a részét sem lehet a Tny. szerinti öregségi és rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából figyelembe venni, amelyet a korábbi nyugellátás megállapításánál nem vettek számításba.

30. § Az Rny. 24. §-a (1) bekezdése aj pontjának alkalmazása szempontjából nyugdíjban részesülő dolgozónak kell tekinteni azt a volt közszolgálati és vállalati alkalmazottat is, aki a negyvenötödik életévét az 1952. évi január hó 1. napja előtt betöltötte és nyugdíjának folyósítása a korlátozó rendelkezések miatt szünetel.

31. § (1) Az Rny. 24. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából nyugellátási igényét elvesztett közszolgálati alkalmazott az, akit

a) az 1950. évi június hó 15. napja előtt hozott jogerős fegyelmi határozattal,

b) az 1950. évi június hó 15. napja és az 1952. évi január hó 1. napja között hozott jogerős fegyelmi határozattal ellátási igényének megvonásával,

c) az 1.080/1945. (V. 2.) ME rendelet alapján végrehajtott igazolási eljárás során mindennemű ellátási igény kizárásával,

d) az 5.000/1946. (V. 19.) ME rendelet alapján minden igény kizárásával, végül

e) az 1.620/1949. (II. 20.) Korm. rendelet alapján a szolgálatból elbocsátottak.

(2) Az Rny. 24. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak alkalmazása szempontjából nyugellátási igényét elvesztett vállalati nyugdíjbiztosított az, akit

a) az 5.000/1946. (V. 19.) ME rendelet alapján állásából minden igény kizárásával elbocsátottak,

b) a 10.610/1948. (X. 22.) Korm. rendelet 12. §-a szerint lefolytatott felülvizsgálat eredményeként a Nyugdíjszerződéseket Felülvizsgáló Bizottság jogerős döntéssel nyugdíjigényétől megfosztott.

32. § Az Rny. 24. §-a (1) bekezdése c) pontjának rendelkezését arra a nyugdíjasra kell alkalmazni, akinek

a) közszolgálati nyugdíját a 6.800/1946. (VI. 14.) ME és az ennek végrehajtásáról szóló 8.320/1946. (VII. 24.) ME rendelet szerinti eljárás során megvonták,

b) vállalati nyugdíjbiztosítás alapján megállapított nyugdíjra jogosultságát a 10.610/1948. (X. 22.) Korm. rendelet 12. §-a szerint lefolytatott felülvizsgálat eredményeként a Nyugdíj-szerződéseket Felülvizsgáló Bizottság megszüntette.

33. § (1) A 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat 1. pontjának hatálya alá tartozó annak a személynek, aki a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét az 1956. évi december hó 1. napjáig betöltötte, a megvont nyugdíj alapjául szolgáló időt abban az esetben sem lehet figyelembe venni, ha nyugdíját részben sem kapta vissza.

(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdés rendelkezése azokra a volt nyugdíjasokra, akiket az 1952. évi január hó 1. napja előtt közszolgálatba visz-szavettek (reaktivált közszolgálati alkalmazottak).

34. § Az Rny. 24. §-a (1) bekezdése e) pontjának rendelkezése szerint a szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni:

a) a bíróság által jogerősen hivatalvesztésre, vagy közügyektől való eltiltásra ítélt közszolgálati alkalmazottnak e minőségben az elítélést megelőzően az 1929. évi január hó 1. napja és az 1954. évi július hó 14. napja között eltöltött idejét;

b) a bíróság által jogerősen hivatalvesztésre (állásvesztésre) vagy a demokratikus államrend elleni bűncselekmény miatt szabadságvesztés büntetésre ítélt vállalati nyugdíjbiztosítottnak az elítélést megelőzően az 1929. évi január hó 1. napja és az 1951. évi december hó 31. napja között vállalati nyugdíjbiztosításban eltöltött idejét;

c) a bíróság által a Btá-nak az 1954. évi 19. törvényerejű rendelet 3. §-a szerint kiegészített 40/A. §-a (2) bekezdése alapján legalább öt évi börtönbüntetés kiszabása mellett társadalombiztosítási nyugdíjigényétől jogerősen megfosztott személynek az elítélést megelőzően szerzett szolgálati idejét.

A szolgálati idő figyelembevételének különleges esetei

35. § Abban az esetben, ha a nyugellátásban részesülő személy nyugdíját a hozzátartozók igényének fenntartásával megvonták (32. § a) pont), az Rny. 24. §-a (2) bekezdésének a) pontjában említett öt évi határidőt a hozzátartozói igény fenntartását kimondó határozat keltétől kezdve kell számítani,

36. § (1) Az Rny. 24. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján a munkaviszony jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig vagy más munka-viszony létesítéséig eltelt időt a szolgálati idő számításánál akkor is figyelembe kell venni, ha erre az időre a dolgozó sem munkabért, sem egyéb kártérítést nem kapott.

(2) Az Rny. 24. §-a (2) bekezdésének g) pontját csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a Munka Törvénykönyve szerint arra hivatott szerv határozata megállapította, hogy a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szüntették meg és

a) a dolgozó a határozat jogerőre emelkedése előtt más munkaviszonyt létesített, vagy

b) a határozat alapján a dolgozó eredeti munkaviszonyát helyreállították.

37. § A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a 14/1956. (XII. 1.) Korm. határozat hatálya alá tartozó dolgozónak azt a szolgálati idejét, amely a megvont nyugdíjának alapját képezte, ha a dolgozó az 1956, évi december hó 1. napján a hatvanadik (nő az ötvenötödik) élet-évet még nem töltötte be.

38. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a 3.004/1/1959. (II. 1.) Korm. határozat alapján a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága által a 11/ 1959. (IV. 9.) FM rendelet 1. §-a (1) bekezdése szerint kijelölt mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett elnöknek, mezőgazdásznak és könyvelőnek e minőségben az 1959. évi január hó 1. napját követően eltöltött idejét.

(2) Az (1) bekezdés alapján elnök esetében legfeljebb három évi, mezőgazdász és könyvelő esetében pedig legfeljebb két évi mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsági időt lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni.

39. § A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni azt az időt, amely alatt a mezőgazdasági biztosított táppénzben részesült. Az egységes anyasági segélyben részesülő mezőgazdasági biztosított esetében a szülési szabadságnak megfelelő nyolcvannégy napot kell szolgálati időnek számítani.

Az 1952. évi január hó 1. napját megelőző szolgálati idők figyelembevétele

A) Ipari dolgozók és magánalkalmazottak szolgálati ideje

40. § Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a szolgálati idő számításánál a 41-52. §-ok szerint figyelembe kell venni azt az időt, amely alatt a dolgozó valamely vállalatnál, üzemnél, hivatalnál, intézménynél, intézetnél, egyesületnél, testületnél, vagy egyéb foglalkozás körében (a továbbiakban: munkáltató) munkabér ellenében munkaviszonyban állott.

41. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni azt az időt is, amely alatt a dolgozó nem a vállalat vagy üzem telepén, de a munkáltató részére - munkaviszony alapján - saját lakásán vagy műhelyében, segédszemélyzet nélkül végzett rendszeresen munkát (otthoni munkás).

(2) A munkáltató saját vállalatában (üzemében stb.) foglalkoztatott családtagjának (gyermekének, unokájának, szülőjének, nagyszülőjének, testvérének) munkában töltött ideje csak akkor vehető figyelembe, ha tanoncszerződéssel, vagy iparossegédként, gyári munkásként munkakönyvvel, illetőleg gyakornoki minőségben szerződéssel állott alkalmazásban; a házastársnak a házasság fennállása alatt munkában töltött ideje azonban nem vehető figyelembe.

(3) Belföldi munkáltató külföldön foglalkoztatott dolgozójának az ideje csak akkor vehető számításba, ha a dolgozó magyar honos volt és a munkahely államának jogszabályai szerint nem tartozott öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosítás alá.

(4) A magánalkalmazottak (tisztviselők, művezetők, kereskedősegédek és hasonló állásban rendszerint havi vagy évi fizetéssel alkalmazott dolgozók) 1945. évi április hó 1. napja előtti ideje csak akkor számítható be, ha munkabérük

1929. január 1-től 1941. április 30-ig a havi 500 pengőt,

1941. május 1-től 1942. március 31-ig a havi 600 pengőt,

1942. április 1-től 1943. június 30-ig a havi 800 pengőt,

1943. július 1-től 1945. március 31-ig a havi 1000 pengőt

nem haladta meg.

(5) A (4) bekezdésben említett bérhatár szempontjából csak az előre megállapított (fix) összegű munkabért kell számításba venni.

(6) Az üzletszerzők (ügynökök, utazók, ipari-, kereskedelmi képviselők), kirakatrendezők, pénzbeszedők, órabéres levelezők, könyvelők és hangszerhangolók 1949. évi január hó 1. napja előtt ilyen minőségben eltöltött idejét csak akkor lehet számításba venni, ha ugyanazon minőségben csupán egy munkáltatónál állottak munkaviszonyban. Az egy munkáltatónál munkaviszonyban álló ilyen dolgozónak az 1945. évi április hó 1. napját megelőző idejét azonban csak akkor lehet beszámítani, ha munkabére a (4) bekezdésben meghatározott bérhatárt nem haladta meg.

(7) Ha a dolgozó egyidejűleg több foglalkozást folytatott, csak a főfoglalkozásban eltöltött idejét lehet figyelembe venni, feltéve, hogy főfoglalkozását munkaviszony keretében folytatta. A mellékfoglalkozásban töltött időt figyelembe venni nem lehet. E rendelkezés alkalmazása szempontjából főfoglalkozásnak azt a foglalkozást kell tekinteni, amelyből a legtöbb kereset vagy jövedelem származik. Egyenlő összegű kereset vagy jövedelem esetében a nagyobb elfoglaltsággal járó foglalkozást kell főfoglalkozásnak tekinteni. Egyenlő elfoglaltsággal és keresettel járó foglalkozások esetében azt a foglalkozást kell főfoglalkozásnak tekinteni, amelyik előbb kezdődött.

(8) A gyakornokok és kiképzésben részesülő más dolgozók, továbbá az ipari és kereskedő tanulók (tanoncok) tanulmányi idejét figyelembe kell venni.

(9) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a hatósági szükségmunkát végző, valamint a közmunkaalap terhére foglalkoztatott dolgozóknak e minőségben eltöltött idejét.

42. § A szolgálati idő számításánál

a) a munkaviszonyban álló hírlapárusoknak e minőségben töltött idejét csak az 1929. évi április hó 1. napjától,

b) a házfelügyelőknek (segédházfelügyelőknek) ilyen minőségben Budapesten eltöltött idejét az 1940. évi szeptember hó 1. napjától, egyéb helységekben - ideértve az 1950. évben Budapesthez csatolt kerületeket is - az 1947. évi augusztus hó 1. napjától lehet figyelembe venni.

43. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni azt az időt is, amely alatt a dolgozó a betegségi biztosítás alapján keresőképtelenség címén munkabérpótló készpénzszolgáltatásban (táppénz stb.) vagy kórházi ápolásban részesült. Ilyen címen naptári évenként legfeljebb kilencvenegy nap, összesen legfeljebb hétszáz nap vehető figyelembe.

(2) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni azt az időt is, amelyet a dolgozó baloldali politikai magatartása vagy származása miatt munkaviszonyának kényszerű megszűnése következtében munkaviszonyon kívül töltött, ha az 1949. évi december hó 31. napjáig a kérelem elbírálására illetékes szerv az időbeszámítást jóvátételként elrendelte.

44. § A szolgálati idő számításánál nem vehető figyelembe:

a) a külföldi államok képviselete, a területenkívüliséget élvező szerv, valamint az ezekhez tartozó, területenkívüliséget élvező személy által alkalmazott dolgozónak ebben az alkalmazásban eltöltött ideje;

b) a városok, községek és üzemeik, valamint a Magyar Posta és a közforgalmú, vasutak által hóeltakarításra felvett alkalmi munkásoknak e minőségben eltöltött ideje;

c) a javító intézetekben elhelyezett és a letartóztatott személyeknek az intézetben, illetőleg a letartóztatás alatt munkában töltött ideje;

d) az az idő, amelyre a dolgozó járulékvisszatérítésben (végkielégítésben) részesült;

e) a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjének e minőségben eltöltött ideje, ha a társaság tagja volt;

f) a közjegyzőhelyettesnek és a közjegyző-jelöltnek e minőségben a 4.090/1949. (VI. 14.) Korm. rendeleten alapuló átszervezést megelőzően eltöltött ideje, kivéve, ha állami szolgálatba történt átvétele után ezt az időt az 1952. évi január hó 1. napja előtt korpótlék és szabadságidő szempontjából beszámították, vagy ha a közjegyzőjelölt az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosításban önkéntes fizetéssel biztosított volt.

g) a bírósági végrehajtónak e minőségben az 1955. évi szeptember hó 1. napját megelőzően eltöltött ideje, kivéve ha a bírósági végrehajtó az Öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosításban önkéntes fizetéssel biztosított volt.

45. § (1) A 40-43. §-ban meghatározott szolgálati időket abban az esetben kell figyelembe venni, ha azok a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján igazolhatók.

(2) A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat a dolgozó

a) régi vagy új mintájú munkakönyvének a kiállítás napját követő időre vonatkozó hiteltérdemlő bejegyzéseivel,

b) hiteltérdemlő egykorú okirattal,

c) a munkáltató vagy jogutóda által - az eredeti nyilvántartások alapján - kiállított hiteltérdemlő okirattal igazolja.

(3) A magánalkalmazottnak az 1945. évi április hó 1. napját megelőző szolgálati idejére vonatkozó igazolás csak akkor fogadható el, ha megállapítható, vagy munkaköréből vélelmezhető, hogy az igazolni kívánt időben a munkabére a 41. § (4) bekezdésében meghatározott munkabért nem haladta meg.

Mezőgazdasági dolgozók szolgálati ideje

46. § A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a gazdatiszteknek, illetőleg a velük egy tekintet alá eső és a gazdaság igazgatásában (irányításában) foglalkoztatott személyeknek az 1937. évi július hó 1. napjától munkaviszonyban töltött vagy járulékfizetéssel szerzett idejét, ha ez az idő a társadalombiztosítási szerv nyilvántartásából megállapítható, vagy azt a dolgozó az annak idején illetékes társadalombiztosítási szerv által kiállított okirattal igazolja, feltéve, hogy a dolgozó járulékvisszatérítésben (végkielégítésben) nem részesült.

47. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a 46. § hatálya alá nem tartozó férfi gazdasági munkavállalóknak az 1939. évi január hó 1. napjától, a nő gazdasági munkavállalóknak pedig az 1945. évi szeptember hó 1. napjától munkaviszonyban töltött idejét.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alapján kell számításba venni:

a) a gazdasági cselédek,

b) a gazdasági munkások, segédmunkások és napszámosok,

c) az erdőmunkások és napszámosok,

d) a fakitermelő gazdasági munkavállalók,

e) a dohánykertészek

munkaviszonyban töltött idejét.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett dolgozók szolgálati idejének számításánál a 43. §-ban említett időn felül - amennyiben a dolgozó egységes anyasági segélyben részesült - figyelembe kell venni a szülési szabadságnak megfelelő nyolcvannégy napi időt is, tekintet nélkül arra, hogy ez alatt a munkaviszony fennállott-e vagy sem.

48. § A szolgálati idő számításánál nem vehető figyelembe annak a 47. §-ban megjelölt gazdasági munkavállalónak a munkaviszonya, aki olyan földbirtoknak volt a tulajdonosa, amelynek kataszteri tiszta jövedelme a húsz aranykoronát, területe pedig a két kataszteri holdat meghaladta. Az 1945. évi szeptember hó 1. napjától nem lehet számításba venni annak a gazdasági munkavállalónak a munkaviszonyban töltött idejét, aki legalább öt kataszteri hold területű mezőgazdasági- vagy erdőbirtokon, illetőleg legalább egy kataszteri hold területű gyümölcsösben, szőlőben vagy kertben önállóan gazdálkodott.

49. § A 47. és 48. § rendelkezései szerint kell a szolgálati idő számításánál figyelembe venni

a) a gazdasági cseléd módjára szegődött, kizárólag a gazdaság részére dolgozó és munkaviszonya alapján más részére ipari munkát nem végző szegődményes iparos (pl. a kovács, a bognár, a tímár, vagy a kádár-műhelyben alkalmazott dolgozó),

b) a képesített gépkezelő nélkül üzemben tartható erőgépek kezelő személyzetének,

c) a magánosok által alkalmazott mezőőr, hegyőr, pásztor, vadőr, halőr és erdőőr

munkaviszonyban töltött idejét

50. § A 40-45. §-ban foglalt rendelkezések szerint kell a szolgálati idő számításánál figyelembe venni

a) a gazdasággal összefüggő mellékipar, gazdasági melléküzem (gazdasági cukorgyár, szeszgyár, konzervgyár, len-, kenderfeldolgozó üzem stb.) keretében a gazdasági termelvények iparszerű feldolgozására alkalmazott dolgozóknak,

b) az erdőgazdálkodással kapcsolatos iparszerű foglalkozások (fa-feldolgozás), valamint az erdőgazdálkodással kapcsolatos ipari jellegű üzemek és telepek (áru- vagy személyszállításra berendezett erdei vasútüzem, fa-feldolgozó és falepároló üzemek, kereskedelmi telepek) dolgozóinak,

c) a vizsgázott gépészeknek - ideértve a szegődményes gépészeket is -, ha képesítésüknek megfelelő munkakörben dolgoztak,

d) a földmunkásoknak (kubikosoknak),

e) a vízitársulatoknál, továbbá a földművelésügyi tárca házi kezelésében végzett vízi munkálatoknál alkalmazott állandó vagy időszakos dolgozóknak,

f) a gombatermelés, a tájkertészet, a kertépítés körében alkalmazott dolgozóknak,

g) a községi mezőőröknek és hegyőröknek,

h) az uradalmak, közbirtokosságok vagy magánosok által alkalmazott és községi mezőőri, illetőleg hegyőri teendőket is ellátó mező- és hegyőröknek,

i) az állami mezőgazdasági gépállomásokon alkalmazott, úgyszintén az állami gazdaságok - ideértve az erdő-, a kísérleti, a tan- és a célgazdaságokat is - műhelyeiben foglalkoztatott ipari munkavállalók (traktor-, kombájn-, vontató-, gépkocsivezetők stb.) és ipari tanulók

munkaviszonyban töltött idejét.

51. § (1) A 47-49. § rendelkezései alapján az ott felsorolt gazdasági dolgozók szolgálati idejét ab-ban az esetben kell figyelembe venni, ha azok a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján igazolhatók.

(2) A társadalombiztosítási szerv nyilvántartásaiban nem szereplő szolgálati időt figyelembe kell venni, ha azt a dolgozó bélyeglappal (pótbélyeglappal) vagy a mezőgazdasági biztosítási igazolványnak a bélyeglerovás időtartamát is feltüntető hiteltérdemlő bejegyzésével igazolja.

(3) Az 1943. évi január hó 1. napjától az 1947, évi március hó 31. napjáig terjedő időre a bélyeglerovást, illetőleg annak időtartamát feltüntető bejegyzést pótolja a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának a munkáltató megnevezését és a munkaviszony időtartamát is feltüntető igazolása. Az így igazolt időket csak olyan évi átlagban lehet figyelembe venni, mint amilyen átlagot a dolgozó az említett időtartamot megelőző, illetőleg követő években szolgálati időként szerzett. Az átlagszámításnál figyelmen kívül kell hagyni azokat az éveket, amelyekben a dolgozó szolgálati időt nem szerzett.

(4) Az (1)-(30) bekezdésben említett módon igazolt időn felül figyelembe kell venni

a) a gazdasági cselédkönyvnek a munkaviszony időtartamát feltüntető hiteltérdemlő bejegyzésével vagy hiteltérdemlő egykorú szolgálati bizonyítvánnyal igazolt időket,

b) az állami mezőgazdasági üzem saját nyilvántartásai alapján kiállított bizonyítványával igazolt munkaviszony idejét.

(5) Annak a gazdasági munkavállalónak, aki az 1939. évre a bélyeglerovást azért nem tudja igazolni, mert mezőgazdasági biztosítási igazolványát később állították ki, az említett évre az 1940- 1943. évekre bélyeglerovással igazolt idők átlagát kell szolgálati időként figyelembe venni.

52. § Az 50. §-ban felsorolt dolgozók szolgálati idejének figyelembevételére (igazolására) a 45. és az 51. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

B) A bányanyugbérbiztosításban töltött szolgálati idő.

53. § (1) Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a szolgálati idő számításánál az 54-57. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásával kell figyelembe venni azt az időt, amely alatt a dolgozó

a) a bányatörvény hatálya alá tartozó bánya-és kohóüzemben, továbbá az említett üzemmel területileg és termelési szempontból összetartozó, azonos cég alatt folytatott ipari üzemben mint munkás vagy alkalmazott munkaviszonyban állott,

b) a bánya- és kohóüzemtől különvált, működését más cég alatt, de ugyanazon a helyen folytató vállalatnál (üzemnél) munkaviszonyban állott, feltéve, hogy őt a különvált vállalat a bánya-és kohóüzemtől a különváláskor átvette és az átvétel előtt a bánya- és kohóüzemben legalább kétszáz héten át dolgozott.

(2) Az (1) bekezdésben említett alkalmazottnak kell tekinteni a felvigyázókat, vagyis a munka kiosztásával, irányításával vagy ellenőrzésével megbízott alkalmazottakat (aknászokat, bányamestereket, bányafelőröket, művezetőket stb.), az irodai és nem irodai segédszemélyzethez tartozó állandó alkalmazottakat (irodai altiszteket, kapusokat, kézbesítőket stb.). A tisztviselőt csak abban az esetben lehet az (1) bekezdésben említett alkalmazottnak tekinteni, ha az 1927. évi január hó 1. napján bányatárspénztár tagja volt.

54. § Az 53. §-ban említett dolgozókra a 43. § rendelkezéseit alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az október hó 1. napja után kezdődő és megszakítás nélkül a következő évre is átnyúló betegség esetén a két egymást követő naptári évben összesen száznyolcvankét nap vehető számításba.

55. § A szolgálati idő számításánál nem vehető figyelembe az az idő, amelyre a dolgozó járulékvisszatérítésben (végkielégítésben) részesült.

56. § Az 53. és 54. §-ban megjelölt szolgálati időket abban az esetben kell figyelembe venni, ha azok a társadalombiztosítási szervek (bányatárspénztárak) nyilvántartásai, valamint a törzslap, a törzskönyv, a legénységi (brigád) napló, a felvételi napló, a műszaknapló alapján igazolhatók.

57. § Az 56. § szerint nem igazolható időket a 40-45, § szerint, ha pedig a dolgozó közszolgálati alkalmazott, vagy vállalati nyugdíjbiztosított volt, a közszolgálati alkalmazottakra, illetőleg vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó rendelkezések alapján kell figyelembe venni.

C) A közszolgálatban töltött idő

58. § (1) Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni azt az időt, amely alatt a dolgozó

a) az államnál, a megyéknél, városoknál és köz-ségeknél, valamint az általuk fenntartott vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, alapoknál, alapítványoknál, vállalatoknál és üzemeknél,

b) az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél és az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél,

c) a Magyar Államvasutaknál és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasútnál,

d) a Magyar Postánál,

e) a Dohányjövedéknél és a Szeszegyedáruság-nál

kinevezett alkalmazottként munkaviszonyban állott (a továbbiakban: közszolgálati idő).

(2) A közszolgálati idő számításánál figyelembe kell venni

a) a honvédség, rendőrség, folyamőrség és pénzügyőrség hivatásos tagjainak és kinevezett polgári alkalmazottainak,

b) a nem állami tanszemélyzet (segédszemélyzet) tagjainak,

c) a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. állandó alkalmazottainak

e minőségben eltöltött idejét.

(3) A nem állami tanszemélyzet országos nyugdíjintézete szerzetesrendi tagjai szolgálati idejét a 87-90. § rendelkezései szerint kell figyelembe venni.

59. § (1) A közszolgálati idő számításánál figyelembe kell venni azt az időt is, amelyet a dolgozó javára az 58. §-ban felsorolt szolgálati idő alatt az 1952. évi január hó 1. napja előtt nyugdíjra jogosultság szempontjából ténylegesen beszámítottak.

(2) Közszolgálati időnek kell tekinteni a fizetésnélküli vagy tiszteletbeli minőségben töltött időt, ha azt kinevezés követte.

(3) Az állam által átvett intézmények, intézetek, vállalatok, üzemek (államosított erdőgazdaságok, vízitársulatok, mentők, postamesteri hivatalok stb.) közszolgálatba átvett dolgozóinak az átvételt megelőző idejét is közszolgálati időnek kell tekinteni.

60. § A fenntartott nyugdíjigénnyel rendelkező volt közszolgálati alkalmazott ideje abban az esetben vehető figyelembe, ha az 1952. évi január hó 1. napja és az 1956. évi december hó 31. napja között szolgálati időt szerzett.

61. § (1) A szolgálati idő számításánál - az Rny. 24. §-ának (1) bekezdésében, valamint a jelen rendelet 29-34. §-ában meghatározott eseteken felül - nem lehet figyelembe venni a közszolgálati időt, ha az alkalmazott

a) magyar állampolgárságát elvesztette,

b) nyugdíjának megállapítása után nyugdíjigényét megváltották,

c) az 1950. évi december hó 28. napja előtt hatályos jogszabályok szerint végkielégítésben részesült.

(2) A csendőrség tagjának a csendőrségi és ezt megelőző idejét csak abban az esetben lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni, ha a volt csendőrt az 1.690/1945. (V. 10.) ME rendelet szerint létesített bizottság igazolta.

62. § (1) A 61. § (1) bekezdése rendelkezéseitől eltérően figyelembe kell venni

a) a jogerős fegyelmi határozattal ellátási igényétől megfosztott volt közszolgálati alkalmazottnak e minőségben eltöltött idejét, ha az illetékes miniszter (fővárosi, megyei, illetőleg megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke) a fegyelmi határozatot hivatalból felülvizsgálta és a jogfosztó rendelkezés hatályát megszüntette;

b) az 5,000/1946. (V. 19.) ME rendelet alapján minden igény kizárásával elbocsátott közszolgálati alkalmazottnak azt az idejét, amelyet újabb alkalmazása során az 1952. évi január hó 1. napját megelőzően korpótlék és szabadságidő szempontjából beszámítottak;

c) szolgálati idejét elvesztett közszolgálati alkalmazottnak azt az idejét, amely alatt az Országos Társadalombiztosító Intézetnél vagy a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél öregség és rokkantság esetére biztosított volt;

d) az 1.620/1949. (II. 20.) Korm. rendelet alapján azonnali hatállyal elbocsátott közszolgálati alkalmazottnak e minőségben eltöltött idejét, ha az elbocsátott kérelmére megindított fegyelmi eljárás során hozott határozattal az elbocsátás azonnali hatályát megszüntették, vagy pedig a fegyelmi eljárást határozathozatal nélkül lezárták;

e) azt az időt, amelyre a közszolgálati alkalmazott végkielégítést kapott, ha a dolgozót öt éven belül - legkésőbb az 1951. évi december hó 31. napjáig - közszolgálatba visszavették.

(2) A munkaügyi miniszter engedélyével egészben vagy részben be lehet számítani:

a) a magyar állampolgárságát elvesztett közszolgálati alkalmazottnak ezt az idejét, ha állam-polgárságát visszaszerezte;

b) a hivatalvesztésre vagy közügyektől eltiltásra, illetőleg a nyugdíjigény elvesztésére ítélt volt közszolgálati alkalmazottnak ezt az idejét, ha a büntetőítélet hátrányos következményei alól mentesítették;

c) a jogerős fegyelmi határozattal nyugellátási igényétől megfosztott közszolgálati alkalmazottnak e minőségben eltöltött idejét, ha a volt köz-szolgálati alkalmazott új munkaviszonyba lépett és az új munkaviszony szerint illetékes vállalati igazgató a volt közszolgálata szerint illetékes hivatalvezető meghallgatásával a fegyelmi határozathoz fűződő hátrányos következményeket megszüntette.

63. § (1) Az 58. §-ban meghatározott munkáltatóknál munkaviszonyban állott nem kinevezett dolgozók (szerződéses, ideiglenes stb. alkalmazottak) szolgálati idejének számítására a 40-45. § rendelkezései az irányadók a (2)-(5) bekezdésben foglalt eltérésekkel.

(2) Az (1) bekezdés szerint meghatározott alkalmazásban eltöltött időt nem lehet figyelembe venni, ha

a) az alkalmazott magyar állampolgárságát elvesztette,

b) az alkalmazottat az 1.080/1945. (V. 2.) ME rendelet alapján végrehajtott igazolási eljárás porán mindennemű ellátási igény kizárásával a szolgálatból elbocsátották,

c) az alkalmazottat az 5.000/1946. (V. 19.) ME rendelet alapján minden igény kizárásával a szolgálatból elbocsátották,

d) az alkalmazottat a bíróság jogerősen hivatalvesztésre, vagy közügyektől eltiltásra ítélte.

(3) A (2) bekezdés rendelkezésétől eltérően figyelembe kell venni

a) azt az időt, amely alatt nem kinevezett közszolgálati alkalmazott az Országos Társadalombiztosító Intézetnél vagy a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél öregség és rokkantság esetére biztosított volt,

b) az 5.000/1946. (V. 19.) ME rendelet alapján minden igény kizárásával elbocsátott nem kinevezett közszolgálati alkalmazottnak azt az idejét, amelyet újabb alkalmazása során az 1952. évi január hó 1. napját megelőzően korpótlék és szabadságidő szempontjából beszámítottak.

(4) A munkaügyi miniszter engedélyével egészben vagy részben be lehet számítani

a) a magyar állampolgárságát elvesztett nem kinevezett közszolgálati alkalmazottnak ezt az idejét, ha állampolgárságát visszaszerezte;

b) a hivatalvesztésre vagy közügyektől eltiltásra ítélt nem kinevezett közszolgálati alkalmazottnak ezt az idejét, ha a büntetőítélet hátrányos következményei alól mentesítették.

(5) Az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni az állami gazdaságoknak - ideértve az erdő-, a kísérleti-, tan- és célgazdaságokat is - a 47. §-ban megjelölt dolgozóira.

64. § Az 58-63. §-ban meghatározott szolgálati időket abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat a dolgozó a szolgálati főnökség által saját nyilvántartásai (törzslap, szolgálati és minősítési táblázatok) alapján kiállított - a közszolgálatba beszámított időket és a közszolgálat megszűnésének okát is feltüntető - szolgálati bizonyítvánnyal, nyugdíjazási okirattal, szolgálati és nyugilletményi kimutatással, eredeti kinevezési okiratokkal, új mintájú munkakönyvnek a kiállítás napját követő időre vonatkozó hiteltérdemlő bejegyzéseivel igazolja.

D) Körpótlék és szabadságidő szempontjából beszámított idő

65. § (1) Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a közszolgálatban álló dolgozó javára az 1952. évi január hó 1. napját megelőzően korpótlék- és szabadságidő szempontjából beszámított időnek azt a részét, amelyet más címen szolgálati időként nem vettek figyelembe. Ha a dolgozó közszolgálatát megelőzően szerzett egyébként beszámítható szolgálati ideje a korpótlék és szabadságidő szempontjából beszámított időnél hosszabb, a korpótlék és szabadságidő szempontjából beszámított időt figyelmen kívül kell hagyni.

(2) A korpótlék és szabadságidő szempontjából történt beszámítás a közszolgálatot megelőző szolgálati idők közötti megszakításokat nem hidalja át.

(3) A korpótlék és szabadságidő szempontjából az 1952. évi január hó 1. napja előtt beszámított időt a szolgálati idő számításánál abban az esetben lehet figyelembe venni, ha az a munkaviszony, amelynek fennállásakor a beszámítás történt, a beszámítás időpontjában biztosításra kötelezett munkaviszony volt vagy ezt követőleg, fo-lyamatosságának megszakadása nélkül, biztosításra kötelezett munkaviszonnyá vált.

66. § A korpótlék és szabadságidő szempontjából történt beszámítást az erről szóló értesítéssel kell igazolni. Ha a dolgozó a beszámításról értesítést nem kapott, vagy az értesítés az 1952. évi január hó 1. napját követően kelt, de a dolgozó ezt megelőző időben korpótlékban már ténylegesen részesült, a korpótlék és a szabadságidő szempontjából történt beszámításnak azt az időpontot kell tekinteni, amelytől a közszolgálati alkalmazott ténylegesen korpótlékot kapott.

E) A vállalati nyugdíjbiztosításban töltött idő

67. § (1) Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetőleg (4) bekezdése alapján a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni azt az időt, amely alatt a dolgozó elismert vagy el nem ismert vállalati nyugdíjpénztár tagja volt. Ebből a szempontból nyugdíjpénztári tagként eltöltött időnek számít a taggá történt felvételt megelőző az az idő is, amelyet a nyugdíjpénztár alapszabálya szerint beszámítottak.

(2) Vállalati nyugdíjbiztosításban töltött időnek kell tekinteni a külön nyugdíjszerződés vagy nyugdíjszabályzat hatálya alatt töltött időt is, ha a dolgozót az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárába, illetőleg az Országos Nyugdíjintézetbe tagként felvették.

(3) A jelen § rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából elismert vállalati nyugdíjpénztár az a volt nyugdíjintézmény, amelyet az 1928. évi XL. törvény 145. §-a alapján elismert vállalati nyugdíjpénztárrá nyilvánítottak és ennek alapján tagjai a kötelező öregségi és rokkantsági biztosítás alól mentesek voltak. El nem ismert vállalati nyugdíjpénztár pedig az a nyugdíjintézmény, amelynek tagjai meghatározott munkáltatónál munkaviszonyban álló dolgozók lehettek és amely a munkáltató által vagy a tagok közössége által a munkáltató hozzájárulásával megállapított alapszabály (nyugdíjszabályzat) alapján működött, te-kintet nélkül arra, hogy önálló jogi személy volt-e.

(4) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából vállalati nyugdíjpénztárnak kell tekinteni:

az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárát,

az Országos Nyugdíjintézetet, a Hírlapírók Országos Nyugdíjbiztosító Intézetét,

a Színészek Országos Nyugdíjintézetét és az ebbe beleolvadt

Budapesti Vígszínház Nyugdíjintézetét,

a Magyar Színház Nyugdíjintézetét,

az Országos Színészegyesület Nyugdíjintézetét és

az Országos Orvosi Nyugdíj- és Segélyező Intézetet is.

(5) Vállalati nyugdíjpénztári tagsági időnek kell tekinteni az Első Dunagőzhajózási Társaság nyugdíjszabályzata alapján szerzett időt, ha a dolgozó az 1944. évi december hó 31. napjáig a nyugdíjjogosultsághoz előírt tíz évi tagsági időt megszerezte és állandó lakóhelye az 1957. évi június hó 21. napján Magyarország területén volt.

(6) Az elismert vállalati nyugdíjpénztári tagság idejét abban az esetben is figyelembe kell venni, ha a vállalati nyugdíjpénztár megszűnése után az állam a nyugdíj terheket nem vette át, feltéve, hogy a tag részére a nyugdíjpénztár megszűnése előtt nyugdíjat nem állapítottak meg.

(7) Az Rny. 25. §-a (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából a hitbizományi nyugdíjintézeteknek azokat a tagjait, akik a hitbizományról szóló 1949. évi VII. törvény hatályba lépésekor a hitbizomány tényleges alkalmazottai voltak, olyan el nem ismert vállalati nyugdíjpénztár tagjainak kell tekinteni, amelynek a kötelezettségeit az állam átvette. A hitbizományi nyugdíjintézeteknek azokat a tagjait azonban, akik a 12.260/1945. (1946. I. 17.) ME rendelet, valamint a 6.800/1948. (VI. 27.) Korm. rendelet hatálya alá tartoztak, olyan el nem ismert vállalati nyugdíjpénztár tagjainak kell tekinteni, amelynek a terhét az állam nem vette át. A hitbizományi erdőgazdaságok közszolgálatba átvett dolgozóinak szolgálati idejét az 59. § (3) bekezdése szerint kell figyelembe venni.

68. § A 67. § alapján a vállalati nyugdíjpénztári tagságnak csak azt a tartamát lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni, amelyre a dolgozó vagy a munkáltató járulékot fizetett.

69. § (1) A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni a nyugdíjpénztári tagsági időt, ha a dolgozó nyugdíjra jogosultságát a 31. § (2) bekezdése, a 32. § b) pontja vagy a 34. § b) pontja szerint elvesztette.

(2) Az 5.000/1946. (V. 19.) ME rendelet alapján minden igény kizárásával elbocsátott nyugdíjpénztári tagnak az elbocsátást megelőző azt az idejét, amely alatt az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, vagy a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél öregség és rokkantság esetére biztosított volt, a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni,

(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a 40-45. §-ok szerint számításba kell venni a szolgálati idejét annak a vállalati nyugdíjpénztári tagnak, akit

a) a munkáltató a tag hibájából bocsátott el,

b) a bíróság hivatalvesztésre (állásvesztésre) vagy a demokratikus államrend elleni bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt,

feltéve, hogy vállalati nyugdíjpénztári tagsága ideje alatt öregség és rokkantság esetére kötelezően biztosított volt, vagy mentesítés hiányában biztosításra kötelezett lett volna.

70. § (1) Nem lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni a vállalati nyugdíjpénztári tagságnak azt az idejét, amelyet a nyugdíjpénztári tag a 10.610/1948. (X. 22.) Korm. rendelet 12. §-a szerint lefolytatott felülvizsgálat eredményeként elveszített. Annál a vállalati nyugdíjpénztári tagnál, akinél a felülvizsgálat még nem történt meg, azt a nyugdíjazást megelőzően le kell folytatni.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat a Tny. hatálybalépéséig még nem történt meg

a) a vezető állásban levő személyekkel kapcsolatban az 1936. évi január hó 1. napja,

b) a kollektív szerződés hatálya alá tartozó személyekkel kapcsolatban pedig az 1945. évi április hó 4. napja

után történt tagsági idő vásárlásokra (beszámításokra) vonatkozóan a felülvizsgálatot a nyugdíjigény elbírálása során le kell folytatni. Egyéb címen a felülvizsgálat lefolytatásának nincs helye,

(3) A (2) bekezdésben említett vezetőálláson a kollektív szerződés hatálya alá nem tartozó vagy ezzel egy tekintet alá eső állást kell érteni.

(4) A felülvizsgálat során mind a vállalat, mind a nyugdíjpénztári tag által történt tagsági idő vásárlás (beszámítás) egészben vagy részben megsemmisíthető, ha a megállapított tényállás szerint a kedvezményezett szolgálati idejét aránytalanul meghaladó, vagy a vásárlásért általa befizetett összeggel arányban nem álló nyugdíjra vagy hasonló célú juttatásra szerzett jogot.

(5) A felülvizsgálat a munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs.

71. § A rögzített vállalati nyugdíjigénnyel rendelkező volt nyugdíjpénztári tagnak a nyugdíjpénztári tag-sági ideje abban az esetben vehető figyelembe, ha az 1952. évi január hó 1. napja és az 1956. évi december hó 31. napja között szolgálati időt szerzett,

72. § A 40-45. §-ok rendelkezései szerint kell számításba venni a szolgálati idejét annak a vállalati nyugdíjpénztári tagnak, akinek nyugdíjpénztári tagsága a munkaviszonyból kilépése miatt nyugdíjazás nélkül szűnt meg.

73. § (1) A 67-71. §-okban meghatározott szolgálati időket abban az esetben kell figyelembe venni, ha az Országos Nyugdíjintézet nyilvántartásai alapján igazolhatók.

(2) Ha a megszűnt elismert vállalati nyugdíjpénztár terhét az állam nem vette át, a nyugdíjpénztári tagság ideje szolgálati időnként a megszünt elismert vállalati nyugdíjpénztár kötelezettségeit teljesítő fenntartó vállalat, illetőleg a nyugdíjpénztár felszámolója által kiállított igazolás alapján vehető figyelembe.

F) Önkéntes fizetéssel és önkéntes továbbfizetéssel szerzett biztosítási idő

74. § Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a szolgálati idő számításánál az önkéntes fizetéssel és önkéntes továbbfizetéssel szerzett öregségi és rokkantsági vagy bányanyugbér biztosítási időt figyelembe kell venni, ha azt a társadalombiztosító szerv nyilvántartásai, illetőleg a biztosított járulékbefizetését bizonyító okiratok (nyugták, befizetőlap szelvények) igazolják.

G) Az Újságírók Szanatórium Egyesületénél biztosított újságírók szolgálati ideje

75. § Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján a szolgálati idő számításánál az Újságírók Szanatórium Egyesületének betegségi biztosításra jogosult tagjaként munkaviszonyban töltött időt figyelembe kell venni, ha ez az Egyesület nyilvántartásai alapján igazolható.

H) A színházak művészeti dolgozóinak szolgálati ideje

76. § (1) Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján az öregségi és rokkantsági biztosítási kötelezettség szünetelése címén a nem állami színházak

a) művészeti dolgozóinak - ideértve az ének- és tánckarok tagjait is - az 1929. évi január hő 1. napjától az 1950, évi január hó 31. napjáig,

b) zenészeinek (zenekari tagoknak) az 1929. évi január hó 1. napjától az 1931. évi május hó 31, napjáig

e minőségben eltöltött idejét kell figyelembe venni.

(2) Az (1) bekezdésben említett időt a 40-45. §-ok rendelkezései szerint kell számításba venni azzal, hogy igazolásul a színházi működésre vonatkozó hiteltérdemlő bizonyítékok is elfogadhatók.

(3) A nem állami színházak művészeti dolgozóinak e minőségben eltöltött idejét, ha színházi nyugdíjintézet (Országos Színészegyesület Nyugdíjintézete, Budapesti Vígszínház Nyugdíjintézete, Magyar Színház Nyugdíjintézete, Színészek Országos Nyugdíjintézete) tagjai voltak, a vállalati nyugdíjpénztári tagokra vonatkozó rendelkezések szerint kell figyelembe venni.

(4) Az Állami Színházak Nyugdíjintézete tagjainak e minőségben eltöltött idejét az 1929. évi január hó 1. napjától az 1950. évi január hó 31, napjáig a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések, az 1950. évi február hó 1. napjától az 1951. évi december hó 31. napjáig pedig a vállalati nyugdíjpénztári tagokra vonatkozó rendelkezések szerint kell figyelembe venni.

I) A háztartási alkalmazottak szolgálati ideje

77. § (1) Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének i) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából háztartási alkalmazott az, aki háztartásban vagy a család körében munkabérért nagyrészben testi munkák végzését igénylő, munkaerejét egészben vagy túlnyomórészben igénybevevő személyes szolgálatot teljesít (házvezetőnő, házi cseléd, szakács, nevelő, ápoló stb.).

(2) Háztartási alkalmazottnak kell tekinteni azt a dolgozót is, aki

a) munkáltatója háztartásán kívül munkáltatója gazdaságában is dolgozott,

b) családi házban alkalmazott házfelügyelő volt,

c) mint bejáró háztartási alkalmazott ugyanannál a munkáltatónál legalább heti harminc órán át dolgozott és munkaviszonya legalább harminc napon át fennállott.

(3) Háztartási alkalmazottnak kell tekinteni az 1929. évi január hó 1. napja és az 1941. évi augusztus hó 19. napja közötti időben magánszemély által alkalmazott

a) gépjárművezetőt,

b) a titkári, házi tanítói és hasonló szolgálatot ellátó, legalább négy középiskolát vagy ezzel egyenértékű iskolát végzett dolgozót. Az 1941. évi augusztus hó 20. napjától ezeknek a dolgozóknak a szolgálati idejét a 40-45. §-ok rendelkezései szerint kell figyelembe venni.

78. § (1) Annak a személynek a szolgálati idejét, aki a munkáltatója háztartásában s ezen felül annak vállalatában, üzemében vagy foglalkozásában is dolgozott, a 40-45. §-ok rendelkezései szerint kell figyelembe venni.

(2) A szolgálati idő számításánál nem vehető figyelembe a külföldi államnak a magyar állam területén működő hatóságához tartozó, területenkívüliséget élvező személy háztartásában alkalmazott dolgozónak ebben az alkalmazásában eltöltött ideje.

79. § (1) A háztartási alkalmazott szolgálati idejét az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének íj pontja alapján abban az esetben lehet figyelembe venni, ha az

a) az eredeti munkakönyvben foglalt hiteltérdemlő bejegyzés, illetőleg egykorú hiteltérdemlő okirat (szolgálati bizonyítvány),

b) munkakönyv, illetőleg egykorú okiratok hiányában a társadalombiztosító szervek betegségi biztosítási nyilvántartása,

c) a munkáltatónál lakó alkalmazottnál az a) és b) pontban megjelölt iratok hiányában a lakónyilvántartó-könyv, illetőleg a lakásbejelentőlap igazoló szelvényének kellőképpen ellenőrzött adatai

alapján igazolható.

(2) A bejáró háztartási alkalmazott szolgálati idejét - az (1) bekezdés b) pontjában említett nyilvántartás hiányában - munkakönyvi bejegyzés vagy okirati igazolás alapján akkor lehet figyelembe venni, ha ezekből megállapítható, hogy ugyanannál a munkáltatónál legalább heti harminc órán át dolgozott és munkaviszonya legalább harminc napon át fennállott.

80. § (1) A 77. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt háztartási alkalmazottak által az 1944. évi június hó 30. napját követően szerzett szolgálati idő számítására a 40-45. §-ok rendelkezései az irányadók.

(2) Ha a háztartási alkalmazottnak az 1944. évi június hó 30. napját követően szerzett szolgálati ideje a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolható, a 79. § (1) bekezdése szerint igazolt időt lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni.

J) A munkásmozgalomban töltött idő

81. § (1) Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján szolgálati időként figyelembe kell venni az 1929. évi január hó 1. napja és az 1944. évi december hó 31. napja közötti időt, ha a dolgozó ez alatt az idő alatt és ezt követően a munkásmozgalomban folyamatosan részt vett.

(2) A munkásmozgalomban töltött időt abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a munkásmozgalomban való folyamatos részvételt a Magyar Szocialista Munkáspárt illetékes megyei (megyei jogú városi) bizottsága igazolja.

(3) A megszakítás nélküli szakszervezeti tagsági idő az (1) bekezdés értelmében akkor vehető szolgálati időként figyelembe, ha a folyamatos szakszervezeti tagságot, illetőleg a szakszervezeti mozgalomban való folyamatos részvételt az illetékes szakszervezet elnöksége igazolja.

K) Kisipari szövetkezeti tagsági idő

82. § (1) Az Rny. 25. §-a (1) bekezdésének l) pontja alapján a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a kisipari szövetkezeti tagnak

a) az 1949. évi május hó 1. napjától a 4.004/1949. (VI. 30.) Korm. rendeleten alapuló önkéntes biztosításban töltött idejét,

b) az 1951. évi július hó 1. napjától a 133/1951. (VI. 24.) MT rendeleten alapuló kötelező kölcsönös biztosításban töltött idejét.

(2) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a kisipari szövetkezeti tagnak az 1951. évi július hó 1. napját megelőző azt az idejét is, amelyre a társadalombiztosítási szerv intézkedése alapján a kisipari szövetkezet a tagját kötelező öregségi és rokkantsági biztosításra bejelentette, utána a járulékot lerótta és a bejelentést a társadalombiztosítási szerv elfogadta.

(3) A szövetkezeti tagságnak az 1951. évi július hó 1. napját megelőző és az (1)-(2) bekezdésben nem említett, biztosításban nem töltött időtartamát a 12/1959. (III. 1.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a nyugellátást a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet állapítja meg.

(4) Az (1)-(2) bekezdés értelmében az 1951. évi július hó 1. napját megelőző szövetkezeti tagság idejét szolgálati időként abban az esetben kell figyelembe venni, ha az a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján igazolható. Az 1951. évi július hó 1. napját követően a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet által nem igazolható idő a kisipari szövetkezet által kiállított egykorú, vagy az eredeti nyilvántartások alapján kiállított egyéb hiteltérdemlő igazolás esetén is elfogadható,

L) A külföldön szolgálatban töltött idő

83. § (1) Az Rny. 25. §-ának (2) bekezdése alapján a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni az 1929. évi január hó 1. napja után a csehszlovák rokkantsági és aggkori, illetőleg nyugdíjbiztosításban, valamint a provizió (bányanyugbér) biztosításban töltött vagy azzal egy tekintet alá eső időt, ha az igénylő

a) az 1946. évi március hó 1. napjától Magyarország területén lakik és

b) Magyarország területére történt átköltözése előtt utoljára az ideiglenesen Magyarországhoz csatolt területen állott biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyban és

c) a b) pontban említett területen fennállott biztosításának megszűnését követő öt éven belül a magyar társadalombiztosítási jogszabályok szerint nyugellátás szempontjából figyelembe vehető szolgálati időt szerzett.

(2) Az Rny. 25. §-ának (2) bekezdése szerint a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni az 1929. évi január hó 1. napja után a román társadalombiztosítási jogszabályok alapján szerzett idejét annak a dolgozónak, aki

a) az 1946. évi március hó 1. napjától Magyarország területén lakik és

b) Románia területén - ideértve az ideiglenesen Magyarországhoz csatolt területet is - fennállott biztosításának megszűnését követő öt éven belül a magyar társadalombiztosítási jogszabályok szerint nyugellátás szempontjából figyelembe vehető szolgálati időt szerzett.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a Jugoszláviától ideiglenesen Magyarországhoz csatolt területen a Zágrábi Központi Munkásbiztosító Hivatalnál (helyi szerveinél) vagy az alkalmazottak nyugdíjbiztosításáról szóló törvény alapján működő nyugdíjintézeteknél szerzett idő figyelembevételére is, azzal az eltéréssel, hogy csak az az idő vehető számításba, amelyet az Rny-nek az 1952. évi január hó 1. napját megelőző idők beszámítására vonatkozó rendelkezései szerint nyugellátásra igényt adó szolgálati időnek kellene tekinteni.

84. § Az Rny. 25. §-ának (2) bekezdése alapján az 58-64. §-ok rendelkezései szerint kell figyelembe venni az 1929. évi január hó 1. napja után a csehszlovák, román vagy jugoszláv közszolgálatban töltött, illetőleg abba beszámított idejét annak a dolgozónak, aki

a) az 1946. évi március hó 1, napjától Magyarország területén lakik és

b) az ideiglenesen Magyarországhoz csatolt csehszlovák, román vagy jugoszláv területen fennállott közszolgálati alkalmazásának megszűnését követő öt éven belül a magyar társadalombiztosítási jogszabályok szerint nyugellátás szempontjából figyelembe vehető szolgálati időt szerzett.

85. § (1) A 83. és 84. §-ban meghatározott szolgálati időt a magyar, illetőleg az illetékes külföldi társadalombiztosítási szerv - közszolgálati alkalmazott esetében a szolgálati főnökség - által kiállított igazolás, határozat, szolgálati bizonyítvány vagy hiteltérdemlő egyéb egykorú okirat alapján lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni.

(2) Ha az igénylő igazolja a munkaviszony fennállását, a külföldi társadalombiztosító intézeti tagságot azonban nem tudja bizonyítani, a biztosítás fennállását vélelmezni kell, ha a szóbanlevő munkaviszonyt az Rny-nek az 1952. évi január hó 1. napját megelőző idők beszámítására vonatkozó rendelkezései szerint nyugellátás szempontjából figyelembe vehető szolgálati időnek kell tekinteni.

86. § (1) Az Rny. 25. §-a (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából a magyar-csehszlovák lakosságcsereegyezmény alapján Magyarországra áttelepített személynek kell tekinteni, aki ezt a minőségét az Áttelepítési Kormánybiztosság által kiállított személyi lappal vagy a Pénzintézeti Központ által saját nyilvántartásai alapján kiállított igazolással bizonyítja.

(2) Az áttelepült személynek Csehszlovákiában szerzett idejét az illetékes csehszlovák társadalombiztosítási szerv, csehszlovák közszolgálati alkalmazottak esetében a szolgálati főnökség által kiállított igazolás, határozat, szolgálati bizonyítvány vagy hiteltérdemlő egyéb egykorú okirat alapján lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni.

M) A volt szerzetesrendi tagok munkában töltött ideje

87. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a volt szerzetesrendi tagnak az 1929, évi január hó 1. napjától az iskolák államosításáig (az 1948. évi június hó 16. napjáig) pedagógus (tanár, tanító, óvónő) munkakörben nem állami iskolában (alsó-, közép- és felsőfokú iskolában, illetőleg tanintézetben), óvodában, tanonciskolában, szociális és egészségügyi otthonban stb. eltöltött idejét, ha az államosítás során történt átminősítést elfogadta,

(2) Az átminősített és állami szolgálatba átvett szerzetesrendi pedagógusnak az (1) bekezdésben említett idejét közszolgálatban töltött időnek kell tekinteni.

(3) Annak a szerzetesrendi pedagógusnak az idejét, aki az átminősítést nem fogadta el, vagy az átminősítés tekintetében az előírt határidőn belül nem nyilatkozott, csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha

a) az iskolák államosításától számított öt éven belül munkaviszonyba lépett és

b) legalább egy éven át pedagógus munkakörben dolgozott és

c) az 1957. évi június hó 1. napján pedagógusként állott munkaviszonyban.

(4) A pedagógus munkakörben igazoltan eltöltött időt figyelembe kell venni a szolgálati idő számításánál, ha a volt szerzetesrendi pedagógus az iskolák államosításakor szolgálatképtelensége, vagy más munkakörbe történt beosztása miatt nem dolgozott pedagógus munkakörben és ezért az állami szolgálatba való átvételére és nyilatkozat tételére sor sem kerülhetett.

(5) Az iskolák államosítása előtt rendszeres közszolgálati alkalmazásba kinevezett szerzetesrendi pedagógus szolgálati idejét - egyéb feltételek vizsgálata nélkül - a közszolgálati alkalmazottak szolgálati idejének beszámítására vonatkozó rendelkezések alapján kell figyelembe venni.

88. § (1) A nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott szerzetesrendi tag olyan munkában töltött idejét, amelyre az öregségi és rokkantsági biztosítási kötelezettség csak a szerzetesrendi tagsága miatt nem terjedt ki, a (2) és (3) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell figyelembe venni, ha ilyen minőségben az 1944. évi december hó 31. napját követően is szolgálatot teljesített.

(2) Az ápolói minőségben vagy más egészségügyi beosztásban munkában töltött időt a kötelező öregségi és rokkantsági biztosításban eltöltött idők számítására vonatkozó szabályok szerint (40-45. §) kell figyelembe venni, ha a volt szerzetesrendi tag

a) nem szerzetesrend által fenntartott kórházban vagy egyéb intézménynél teljesített szolgálatot;

b) a szerzetesrend által fenntartott kórházban vagy egyéb intézménynél teljesített ugyan szolgálatot, azonban az említett intézmények nem kizárólag szerzetesrendi tagok ápolására vagy gondozására szolgáltak, illetőleg a kizárólag a szerzetesrendi tagok ápolására vagy gondozására szolgáló intézménynek az állam által történt átvételekor munkaviszonyba lépett.

(3) A szerzetesrendi tag által nem pedagógus és nem ápolói minőségben vagy más egészségügyi beosztásban, hanem egyéb (kapus, takarító, szakács stb.) munkakörben eltöltött időt akkor kell szolgálati időként figyelembe venni, ha ezt a munkát a szerzetesrendi tag nem a szerzetben vele együtt élő szerzetesrendi tagok részére, hanem nagyobbrészt a szerzetesrend által fenntartott iskola, óvoda, napköziotthon, szeretetház stb. részére végezte, vagy a kizárólag szerzetesrendi tagok részére létesített intézménynek az állam által történt átvételekor munkaviszonyba lépett.

(4) Az az idő, amely alatt a volt szerzetesrendi tag csak a szerzetben vele együtt élő szerzetesrendi tagok részére végzett háztartási vagy egyéb munkát, a szolgálati idő számításánál nem vehető figyelembe.

89. § A diakonissza nővérek és a Szociális Misszió Társulat nővéreinek ilyen minőségben munkában töltött idejét a 88. § rendelkezései alapján kell figyelembe venni.

90. § (1) A szerzetesrendi tagnak pedagógus munkakörben eltöltött idejét a Művelődésügyi Minisztérium által kiállított szolgálati bizonyítvány, en-nek hiányában az egyházi szervek által kiállított és a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hi-vatala által láttamozott igazolás alapján kell figyelembe venni.

(2) Ha a volt szerzetesrendi pedagógus állami szolgálatba történt átvételét igazolni nem tudja, a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalától kell igazolást kérni arról, hogy az igénylő az átminősítést elfogadta-e.

(3) A szerzetesrendi tagnak nem pedagógus munkakörben eltöltött idejét az egyházi szervek által kiállított s a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala által láttamozott igazolás alapján kell számításba venni. Ezeknél a személyeknél az átminősítés és a nyilatkozat tényleges megtörténtét abban az esetben sem kell vizsgálni, ha a szerzetesrendi tagot foglalkoztató intézmény az iskolák államosítására vonatkozó rendelkezések alapján került állami tulajdonba.

91. § A szerzetesrendek által fenntartott intézményeknél, intézeteknél (kórháznál, rendháznál stb.) munkaviszonyban állott, nem szerzetesrendi tag szolgálati idejét az egyéb dolgozókra vonatkozó szabályok szerint kell számításba venni.

Egyházi személyek és egyházi alkalmazottak szolgálati ideje

92. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni az egyházi személynek és az egyházi alkalmazottnak e minőségben az 1929. évi január hó 1. napja után eltöltött idejét.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából egyházi személynek kell tekinteni

a) a lelkészi működést végző felszentelt papot, továbbá a lelkészi képesítésű lelkészt és segédlelkészt (lelkészkedő papság),

b) az izraelita hitfelekezetnél a rabbit és a kántort, továbbá a kántori teendőket is végző előimádkozót és metszőt,

c) a hitoktatót és a hitelőadót, ha kizárólag mint hitoktató, illetőleg mint hitelőadó működik,

d) a teológiai tanárt, ha felszentelt pap vagy lelkészi képesítése van,

e) az egyházkormányzati állást betöltő személyt, ha felszentelt pap vagy lelkészi képesítése van.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából egyházi alkalmazottnak kell tekinteni az egyházaknál (felekezeteknél), illetőleg önkormányzati testületeiknél alkalmazásban (munkaviszonyban) álló és a (2) bekezdésben fel nem sorolt személyeket.

(4) Az egyházi személyeknek e minőségben eltöltött idejét az egyházi szervek által kiállított - a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala által láttamozott - igazolás alapján kell figyelembe venni. Az egyházi alkalmazottnak e minőségben eltöltött idejét pedig abban az esetben kell figyelembe venni, ha az a társadalombiztosítási szerv nyilvántartásai vagy egykorú hiteltérdemlő szolgálati bizonyítvány vagy az egyházi szerv saját nyilvántartásai alapján kiállított - a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala által láttamozott - igazolás alapján bizonyítható.

(5) Nem lehet a (3) bekezdésben említett egyházi alkalmazottnak tekinteni az egyházi birtokoknál és ezekhez tartozó üzemeknél, úgyszintén az egyházak (felekezetek) vállalatainál, üzemeinél, intézeteinél és intézményeinél alkalmazottakat. Ezek szolgálati idejének számítására a 40- 50. § rendelkezései az irányadók.

(6) Az (5) bekezdésben megjelölt alkalmazottak részére létesített nyugdíjintézményt olyan el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárnak kell tekinteni, amelynek a terhét az állam nem vállalta át.

Tanúvallomással bizonyított idő

93. § A 45., 46., 51., 56., 57., 64. és 80. §-oknak a szolgálati idő okirati bizonyítására vonatkozó rendelkezései nem érintik a Tny. 24. §-ának azt a rendelkezését, amely lehetővé teszi a nyugellátáshoz szükséges legkisebb szolgálati idő egyötöd részének - de legfeljebb két évnek - egyéb bizonyító eszközökkel való igazolását.

94. § (1) A Tny. 24. §-ában említett legkisebb szolgálati idő az öregségi nyugdíjigénynél tíz év, a rokkantsági nyugdíjigénynél pedig az életkorhoz képest szükséges szolgálati idő, legfeljebb azonban tíz év.

(2) Kizárólag tanúvallomás alapján az (1) bekezdésben megjelölt idő egyötöd részénél hosz-szabb szolgálati időt abban az esetben sem lehet figyelembe venni, ha a dolgozó ugyanannál a munkáltatónál fennállott munkaviszonyt bizonyít.

(3) A nyugdíjigényt elbíráló határozatban (ítéletben) naptárilag meg kell jelölni a tanúvallomás alapján a Tny. 24. §-a szerint figyelembe vett szolgálati idő kezdetét és végét.

(4) Ha az igénylő a tanúvallomás alapján figyelembe vehető szolgálati időnél tanúvallomással hosszabb munkaviszonyt igazol, ebből a szolgálati időként figyelembe vehető tartamot a határozatban (ítéletben) naptárilag úgy kell megjelölni, ahogy az az igénylőnek a legkedvezőbb.

(5) A Tny. 24. §-a rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából nem lehet tanúvallomással bizonyított szolgálati időnek tekinteni a társadalombiztosítási szerv által lefolytatott helyszíni vizsgálat (üzemellenőrzés) során utólag megállapított és nyilvántartásba vett időt.

95. § (1) A szolgálati idő számításánál a Tny. 24. §ában megjelölt korlátozásokra tekintet nélkül figyelembe kell venni

a) a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályokon alapuló jogosultság megállapítására irányuló kereset, továbbá a betegségi biztosítási jogviszony megállapítása iránt a társadalombiztosítási szerv ellen folyamatba tett kereset elbírálása során hozott bírói ítéletben tanúvallomás alapján megállapított szolgálati idő tartamát, feltéve, hogy a bírói ítélet az 1959. évi január hó 1, napja előtt jogerőssé vált,

b) a társadalombiztosítási szervek ügyvitele vagy a 69/1954. (XI. 2.) MT rendelet 67, §-a (1) bekezdésében, illetőleg 69. §-a (1) bekezdésében említett bizottságok által az 1959. évi január hó 1. napja előtt tanúvallomás alapján elismert szolgálati idő tartamát.

(2) Nem lehet a Tny. 24. §-ának korlátozó rendelkezéseit alkalmazni abban az esetben sem, ha a nyugellátásra vonatkozó igényt az Rny. 100., illetőleg 104. §-ai szerint a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján kell elbírálni.

Megszakítás a szolgálati időben

96. § (1) Az 1929. évi január hó 1. napja és az 1951, évi december hó 31, napja között az egyhuzamban öt évnél hosszabb megszakítást megelőző szolgálati időt is figyelembe kell venni, ha a dolgozó a megszakítást közvetlenül megelőző szolgálati idő utolsó napjától számított tíz éven belül - legkésőbb az 1951. évi december hó 31. napjáig - legalább háromszázötven napi szolgálati időt szerzett.

(2) Az 1929. évi január hó 1. napja és az 1951. évi december hó 31. napja közötti szolgálati időket a köztük levő megszakítás tartamára tekintet nélkül figyelembe kell venni, ha a dolgozó

a) szolgálati idejének legalább a felét az 53. § hatálya alá tartozó munkaviszonyban töltötte és

b) az 1929. évi január hó 1. napja és az 1951. évi december hó 31. napja között naptári évenként átlagban legalább tíz heti szolgálati ideje van és

c) az 1952. évi január hó 1. napja és az 1956. évi december hó 31. napja között újabb szolgálati időt szerzett, vagy az öregségi nyugdíjra jogosító életkort [Tny. 2. § (1)-(2) bekezdése] az 1956. évi december hó 31. napjáig betöltötte.

97. § (1) Az Rny. 27. §-a g) pontja szerint nem számít megszakításnak az az idő, amely alatt a férfi dolgozó az 1929. évi január hó 1. napjától az 1938. évi december hó 31. napjáig, a nő dolgozó pedig az 1929. évi január hó 1. napjától az 1945. évi augusztus hó 31. napjáig terjedő időben mezőgazdasági munkásként (47. §) munkaviszonyban állott.

(2) Az 1929. évi január hó 1. napja és az 1951. évi december hó 31. napja között az Rny. 27. §ában felsorolt időkön felül nem számít megszakításnak az az idő, amely alatt a dolgozó

a) keresőképtelenség címén a betegségi biztosítás alapján munkabérpótló készpénzszolgáltatásban (táppénzben stb.) vagy saját jogán kórházi ápolásban részesült,

b) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredően legalább húsz százalékos munkaképesség-csökkenés alapján baleseti járadékban részesült.

98. § Nem számít a szolgálati idő megszakításának az az idő, amely alatt a dolgozó mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja volt.

99. § Nem számít a szolgálati idő megszakításának a 69/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet szerint ügyvédi nyugdíjjárulék fizetésével szerzett idő.

100. § (1) A szolgálati idő számításánál megszakításnak kell tekinteni a nyugdíjas állapotban töltött időt, ha utóbb a nyugdíjast nyugdíjjogosultságától jogerős bírói ítélettel vagy más jogszerű határozattal megfosztották.

(2) A szolgálati idő számításánál nem lehet megszakításnak tekinteni a 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat hatálya alá tartozó személynek nyugellátása megvonását megelőzően nyugdíjas állapotban töltött idejét.

101. § (1) Az Rny. 29. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnak a mindenkori társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott életkort kell tekinteni. Az öregségi korhatárnak későbbi jogszabállyal történt leszállítása nem szolgálhat alapul a korábbi jogszabály szerint elvesztett váromány visszaszerzésére.

(2) Nem számít a nyugellátásra való jogosultság szempontjából a szolgálati idő megszakításának az öregségi korhatár betöltése után eltelt idő, ha a dolgozónak az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár elérésekor legalább tíz évi beszámítható szolgálati ideje volt.

Elismerési díj

102. § (1) Az elismerési díj fizetésére irányuló szándékot a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központnak (a továbbiakban: SZTK) annál az alközpontjánál (kirendeltségénél) kell bejelenteni, amelynek illetékességi területén a dolgozó legutóbb betegség esetére biztosított volt. A bejelentést írásban kell megtenni.

(2) Az a dolgozó, aki munkaviszonyának megszűnését követően a betegségi biztosítás alapján munkabérpótló készpénzszolgáltatásban (táppénzben stb.), vagy kórházi ápolásban részesült, az elismerési díj fizetésére irányuló szándékát a szolgáltatás megszűnését követő három hónapon belül jelentheti be, illetőleg kezdheti meg az elismerési díj fizetését.

(3) Magyar honos dolgozónak a külföldi államok képviselete, a területenkívüliséget élvező nemzetközi szerv, valamint az ezekhez tartozó területenkívüliséget élvező személy alkalmazásában az 1959. évi január hó 1. napját megelőzően eltöltött ideje akkor sem számít megszakításnak, ha reá a nyugdíjtörvény hatályát a munkaügyi miniszter, vagy korábban a pénzügyminiszter nem terjesztette ki. Az 1959. évi január hó 1. napjával azonban az öt évi megszakítás kezdetét veszi, kivéve, ha az a dolgozó, akire a nyugdíjtörvény hatálya nem terjed ki, az Rny. 28. §-a (2) bekezdése alapján szolgálati idejének elismerési díj fizetésével való fenntartását kérte.

103. § (1) Az elismerési díj összegét a betegségi biztosítás alá eső munkaviszony alapján kapott utolsó három havi munkabér átlagának figyelembevételével az SZTK illetékes alközpontja (kirendeltsége) állapítja meg és erről a bejelentőt írásban értesíti. A 102. § (3) bekezdésében említett dolgozó által fizetendő elismerési díj havi 15 forint.

(2) Az elismerési díjat havonta előre, minden hónap 15. napjáig kell befizetni. Ha az elismerési díj fizetője a befizetéssel két egymást követő hónapban elmarad, vagy a fizetést két egymást követő hónapban késedelmesen teljesíti, az SZTK illetékes alközpontja (kirendeltsége) az elismerési díj további fizetését visszautasítja. Ilyen esetben a megszakítást annak a hónapnak első napjától kezdődően kell számítani, amelyre a dolgozó elismerési díjat már nem fizetett. Méltánylást érdemlő kivételes esetben azonban a Társadalombiztosítási Bizottság engedélyezheti az elismerési díj további fizetését.

(3) Ha az elismerési díj fizetője egy hónapnál hosszabb időn át keresőképtelen beteg és ezt az elismerési díj fizetésének esedékességekor az állami egészségügyi szolgálat orvosa által kiállított bizonyítvánnyal igazolja, kérelmére a Társadalombiztosítási Bizottság keresőképtelenséget okozó betegségének egy hónapot meghaladó tartamára az elismerési díj fizetése alól mentesítheti.

104. § Az Rny. 29. §-ában meghatározott öt évet - elismerési díj fizetése esetén - a szolgálati idő utolsó napja helyett annak a naptári hónapnak utolsó napjától kell számítani, amelyre a dolgozó munkaviszonyának megszűnését követően a 102- 103. § rendelkezései szerint elismerési díjat fizetett.

III. A MUNKABÉRÁTLAG SZÁMÍTÁSA

105. § (1) A munkabérátlag kiszámítása szempontjából mindazokat a juttatásokat figyelembe kell venni, amelyeket a dolgozó valamely bérrendszerben (teljesítménybér, időbér) munkabérként kapott.

(2) Munkabérként kell számításba venni az időbéren, illetőleg a teljesítményért kapott béren felül a munkabéralapból fizetett juttatásokat, így különösen

a) azokat a juttatásokat, amelyeket a dolgozó egyéni vagy csoportos munka eredményeként kapott (prémium),

b) azokat a pótlékokat, amelyeket a dolgozó beosztása (pl. vezetői pótlék, működési pótlék), munkakörének sajátos körülményei (pl. veszélyességi pótlék, nyelvpótlék), munkában eltöltött ideje (pl. korpótlék) stb. után kapott,

c) a munkaközi szünetre (étkezési és tisztálkodási idő) és a készenléti (ügyeleti) szolgálat idejére járó díjat.

106. § (1) A munkabérátlag megállapítása szempontjából az 1959. évi január hó 1. napjától teljesített, legfeljebb havonta tizenkét túlórára járó díjazás-nak pótlék nélküli összegét lehet figyelembe venni. A túlóraátalányban részesülő dolgozóknál a havi alapbér kétszáztized részének tizenkétszeres ösz-szegét kell havonta figyelembe venni. A túlóra-átalányt a munkabérátlag megállapítása szempontjából figyelembe venni nem lehet.

(2) Az 1959. évi január hó 1. napját megelőző időben teljesített túlórára kapott díjazást teljes egésszében figyelembe kell venni.

107. § (1) A diplomáciai vagy külkereskedelmi képviselethez, valamint a vállalat által tartós külföldi szolgálatra kiküldött dolgozó munkabérátlagának számításánál a külföldi beosztásának megfelelő belföldi besorolás szerint járó munkabért kell alapul venni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából tartós külföldi szolgálatra kiküldött dolgozónak nem lehet tekinteni azt, aki a kiküldetés tartamára külföldi napidíjban részesült.

(3) A nemzetközi szervhez tagként vagy munka-társként kiküldött személy munkabéreként a kiküldő hatóság vagy szerv által megállapított belföldi besorolás szerint járó munkabért kell a munkabérátlag kiszámítása szempontjából figyelembe venni.

108. § (1) A javító-nevelő munkára ítélt dolgozónak a javító-nevelő munka tartama alatt ténylegesen kapott munkabérét kell a munkabérátlag kiszámítása szempontjából figyelembe venni.

(2) Ha a javító-nevelő munkára ítélt személyt a bíróság utóbb jogerősen felmentette, a munkabérátlag kiszámításánál a javító-nevelő munka tartamára járó munkabért a bírói ítéletben előírt, csökkentés nélküli összegben kell figyelembe venni.

109. § A munkabérátlag összegének kiszámításánál nem lehet figyelembe venni a nem munkabér jellegű juttatásokat, így különösen

a) a kiküldetési (külszolgálati) költséget,

b) a különélési díjat,

c) nem a béralap terhére fizetett jutalmat, ideértve a más vállalattól kapott célprémiumot is,

d) a nyereségrészesedést,

e) a szabadságmegváltás címén adott juttatást,

f) az újítási díjat,

g) a munkáltató külön megbízása alapján a dolgozó munkakörébe nem tartozó munkáért járó díjat (pl. vizsgadíj, fordítói díj, konziliumi díj),

h) a költözködési illetményt,

i) az állami gépállomásoknál munkaviszonyban álló traktorosoknak a mezőgazdasági termelőszövetkezetnél teljesített munkaegységekből származó keresetét,

j) a reprezentációs költséget.

110. § (1) Munkabérként kell számításba venni a munkáltatótól kapott minden olyan természetbeni juttatást, amelyet a dolgozó

a) a juttatás idején érvényes valamely jogszabály alapján jogszerűen követelhetett és

b) ingyenesen kapott, vagy az általa fizetett térítés nem haladta meg a juttatás fogyasztói árának ötven százalékát.

(2) Természetbeni juttatásként nem lehet figyelembe venni

a) a munkaruha, úgyszintén a védőöltözet, védőétel (védőital) és az egyéni védőeszköz pénzbeni értékét,

b) a dolgozó részére térítés ellenében nyújtott üzemi étkezés során a munkáltatót terhelő költség, illetőlep hozzájárulás összegét,

c) az olyan juttatást (szolgáltatást), amelynél az igénybevétel lehetősége és az igénybevett juttatás mértéke előre nem határozható meg (kedvezményes gáz- és villanyszolgáltatás, közszolgálati és egyéb alkalmazottak részére biztosított ötven százalékos vasúti utazási kedvezmény stb.),

d) a munkásszálláson elhelyezés és a munkásszállítás címén felmerült költség pénzbeni értékét,

e) az állami gazdaságoknál - ideértve a kísérleti, tan- és célgazdaságokat is - adott illetményföld pénzbeni értékét.

111. § (1) A természetbeni juttatás pénzbeni értékét a 112-114. §-ban említett természetbeni juttatások kivételével a juttatott terméknek (szolgáltatásnak) az állami kereskedelemben érvényes fogyasztói ára alapján kell megállapítani.

(2) Ha a dolgozó a fogyasztói ár egy részét megtéríti és a térítés mértéke az ötven százalékot nem haladja meg, a fogyasztói ár és a térítés különbözetét kell a munkabérátlag kiszámításánál figyelembe venni.

112. § A munkahelyen (munkaidőn) kívül is viselhető egyenruha (szolgálati ruha vagy egyéb ruhaféleségek) könyvelési értéke kétharmadának időarányos részét kell a munkabérátlag kiszámításánál figyelembe venni, ha a dolgozó azt térítés fizetése nélkül kapja. Ha a dolgozó azért térítést fizet, a könyvelési értéknek a térítés összegével csökkentett összege kétharmadának időarányos részét kell figyelembe venni,

113. § (1) A teljes havi ellátást (lakás és teljes étkezés) havi 350 forint, az étkezést pedig havi 300 forint pénzbeni értékkel kell a munkabérátlag kiszámításánál figyelembe venni.

(2) A havi 350 forint teljes ellátásnak részletezett pénzbeni értékét, továbbá a teljes ellátás nélkül nyújtott egyes szolgáltatások pénzbeni értékét az I. számú melléklet tartalmazza.

(3) A szénbányászatban a dolgozókat megillető szénjárandóság havi pénzbeni értéke 23 forint.

114. § (1) Az állami gazdaságok és erdőgazdaságok ál-tal adott természetbeni juttatásoknál a 110-111. §-ban foglalt rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a juttatott termék (szolgáltatás) fogyasztói ára helyett

a) az állami gazdaságoknál - ideértve a kísérleti, tan- és célgazdaságokat is - az elszámoló árat,

b) az állami erdőgazdaságoknál az Országos Ren-dészeti Főigazgatóság által kiadott utasításban megállapított árat kell a juttatás értékének megállapításánál alapul venni.

(2) Az (1) bekezdés aj pontjának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a magánmunkáltató által nyújtott természetbeni juttatásokra is.

115. § (1) Az Rny. 31. §-ának alkalmazása szempontjából a nyugdíjmegállapítás időpontjának azt a napot kell tekinteni, amelytől kezdve az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat a 176. és 177. § rendelkezései szerint első ízben folyósítani lehet.

(2) A hozzátartozók nyugellátása összegének megállapításánál a munkabérátlagot annak a munkabérnek alapján kell kiszámítani, amelyet az elhalt dolgozó halálának időpontját megelőzően az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartam alatt kapott, tekintet nélkül arra, hogy a hozzátartozó a halál naptári évében vagy ezt követően tett igénybejelentést. A halál naptári éve szerint igazodó időtartamra kapott munkabért kell figyelembe venni akkor is, ha a halál időpontját holtnak nyilvánító végzés vagy eltűnést megállapító bírói határozat állapította meg.

(3) Ha a rokkantsági teljes nyugdíjhoz az Rny. 7. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint szükséges szolgálati idő az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartamnál rövidebb, a munkabérátlag kiszámításánál erre a rövidebb időre kapott munkabért kell figyelembe venni.

116. § Az Rny. 6. §-ának (3) bekezdése és az Rny. 54. §-a rendelkezései alapján előterjesztett igénybejelentések esetében a rokkantsági nyugdíjat az Rny. 31. és 32. §-a rendelkezéseitől eltérően a nyugdíj megállapítását megelőző utolsó huszonnégy havi (hétszázharminc naptári nap) munkabér havi átlagának figyelembevételével kell megállapítani.

117. § A munkabérátlag kiszámításánál az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartamnak minden olyan naptári napját figyelembe kell venni, amelyen a dolgozó munkaviszonyban állott, kivéve azokat a napokat, amelyeken a dolgozó

a) igazolt keresőképtelensége miatt nem dolgozott, ha ezekre a napokra a betegségi biztosításnak munkabérpótló készpénzszolgáltatásaiban (táppénzben, terhességi- és gyermekágyi segélyben) részesült, vagy ha segélyigényének kimerítése miatt ilyen szolgáltatásokat nem kapott, de munkaviszonya nem volt megszüntethető,

b) fizetésnélküli szabadságon volt, ideértve az igazolt távollét tartamát is,

c) katonai szolgálatot teljesített,

d) ideiglenes rokkantsági nyugdíjban (időleges rokkantsági járadékban) részesült, tekintet nélkül arra, hogy ezekre a napokra munkabért is kapott,

e) szabadságvesztés büntetését töltötte, előzetes letartóztatásban vagy közbiztonsági őrizetben volt, ha ezekre a napokra munkabért nem kapott,

f) a munkaviszony utólagos helyreállítását elrendelő határozat alapján állott munkaviszonyban, ha ezekre a napokra munkabért nem kapott,

g) az üzem legalább egy napig tartó időleges szünetelése miatt munkát nem végzett.

118. § A 117. §-ban meghatározott naptári napok figyelembevételével meg kell állapítani, hogy az Rny. 31. §-ában megjelölt időtartamon belül a dolgozó egy naptári napra átlagosan milyen ösz-szegű munkabért kapott. Az ilyen módon számított átlagos napibér háromszázhatvanötszörösének egy tizenketted részét kell a nyugdíj kiszámításának alapjául szolgáló havi munkabérátlagnak tekinteni.

119. § A munkabérátlagot a 118. § rendelkezései szerint akkor lehet számítani, ha a figyelembe vehető naptári napok száma

a) az 1959. évben előterjesztett nyugdíjigényeknél legalább háromszázhatvanöt naptári nap,

b) az 1960. évben előterjesztett nyugdíjigényeknél legalább ötszáznegyvennyolc naptári nap,

c) az 1961. évben előterjesztett nyugdíjigényeknél legalább hétszázharminc naptári nap,

d) az 1962. évben és ezt követően előterjesztett nyugdíjigényeknél legalább kilencszáztizenhárom naptári nap.

120. § Az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartamot naptári naptól naptári napig kell számítani. Ha emiatt a munkabérátlag megállapításánál egy bérfizetési időszakra kifizetett munkabérnek csak egy részét kell figyelembe venni, a figyelembe veendő napokra olyan összegű bért kell számítani, amely ezekre a napokra a munkabér fizetési időszak naptári napjainak arányában esik.

121. § (1) Az Rny. 32. §-a (2) bekezdésének alkalmazása során olyan dolgozónál, akire vonatkozóan a munkabérszabályok a besorolás szerinti munkabérnek csupán az alsó és a felső határát állapítják meg, az alsó határnak megfelelő munkabért - szakmunkások esetében az alsó és felső határ középarányosát - és az ehhez járó esetleges korpótlék összegét kell a nyugdíj megállapítása alkalmával figyelembe venni.

(2) Az (1) bekezdésben említett munkabér helyett az alsó és felső határ közötti utolsó tényleges besorolásnak megfelelő munkabért - havidíjas dolgozónál az utolsó tényleges munkabért - kell figyelembe venni, ha ennek a munkabérnek a figyelembevétele az igénylőre kedvezőbb és a dolgozó az utolsó tényleges besorolását követően az Rny. 31. §-ában meghatározott idő fele részénél rövidebb idő alatt munkabért ténylegesen kapott, Ezt a rendelkezést alkalmazni kell abban az esetben is, ha a dolgozó utolsó tényleges személyi besorolása nem a nyugdíjazás időpontjában érvényes, hanem korábbi munkabérszabályok szerint történt.

(3) Az Rny. 32. §-a (2) bekezdésének rendelkezését nem lehet alkalmazni abban az esetben, ha a dolgozó munkaviszonya az 1956. évi november hó 4. napja és az 1957. évi június hó 30. napja közötti időben neki felróható okból szűnt meg, abban az esetben is, ha a munkaviszony megszüntetése kölcsönös megegyezéssel vagy felmondással, de kifejezetten a dolgozónak felróható okból történt és ezt követően a nyugdíj megállapításáig a dolgozó munkaviszonyban nem állott. Ebben az esetben a nyugdíjat a munkaviszony megszűnése előtti utolsó hónapra ténylegesen kapott munkabér alapulvételével kell megállapítani. Ha a dolgozó utoljára az 1956. év október, november vagy december hónapjára kapott munkabért, az 1956. évi október hó 1. napját megelőző utolsó havi munkabér alapulvételével kell a nyugdíjat megállapítani,

122. § Az Rny. 32. §-a (2) bekezdése c) pontjának alkalmazása során az öregségi és a rokkantsági nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló munkabérátlag

a) vájároknál havi 2.200 forint,

b) segédvájároknál havi 2.000 forint,

c) csapatcsilléseknél havi 1.800 forint.

123. § (1) Ha a nyugdíjat az öregségi nyugdíjra jogosító vagy az ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltésének időpontját megelőzően kapott munkabér alapulvételével kell megállapítani, az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartamokat az öregségi nyugdíjra jogosító vagy az ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltése naptári napjának figyelembevételével kell számítani.

(2) Az (1) bekezdésben, valamint az Rny. 33. §-a (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell abban az esetben is, ha az öregségi nyugdíjat korkedvezmény figyelembevételével kell megállapítani.

(3) Ha az (1) bekezdés szerint a munkabérátlag kiszámításánál olyan munkabért kellene figyelembe venni, amelyet a dolgozó az 1956. évi október, november és december hónapokra kapott, a munkabérátlagot az említett hónapokra kifizetett munkabér figyelmen kívül hagyásával kell megállapítani.

(4) A diplomáciai vagy külkereskedelmi képviseletekhez, valamint a vállalat által tartós külföldi szolgálatra kiküldött dolgozónál a belföldi besorolás szerint járó munkabért az Rny. 33. §-a (5) bekezdésének alkalmazása szempontjából akkor lehet forintbérnek tekinteni, ha az (1) bekezdés szerint figyelembe veendő időszak az 1946. évi július hó 31. napja utáni időre esik.

124. § (1) Az Rny. 34. §-ának alkalmazása szempontjából szakmunkás az a dolgozó,

a) akinek szakmunkás bizonyítványa (segédlevele, mesterlevele) van, vagy

b) aki az ipari (műszaki), mezőgazdasági (erdőgazdasági) és kereskedelmi tanulóképzésre vonatkozó rendelkezésekben előírt tanulmányok lefolytatása vagy a jogszabályokban előírt feltételek teljesítése után az egységes állami szakmunkásvizsga bizottság előtt vizsgát tett és erről bizonyítványt kapott.

(2) Az Rny. 34. §-ában meghatározott szakmunkás-kedvezményre jogosult a Magyar Államvasutak és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (a továbbiakban: Vasutak) végrehajtó szolgálatában foglalkoztatott az a dolgozó, akinek munkaköre betöltéséhez legalább két vasúti szakvizsga megszerzése szükséges. Ebben az esetben a kedvezményre jogot adó időt a második szakvizsga megszerzésétől kezdve lehet számítani.

125. § (1) A szakmunkás-kedvezmény alkalmazása szempontjából az ipari (műszaki) és kereskedelmi tanulóidőt a szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek kell tekinteni.

(2) Mezőgazdasági (erdőgazdasági) szakmunkás esetében a kedvezményre jogosító időt a szakmunkás képesítés megszerzésétől lehet számítani.

(3) A szakmunkás-kedvezmény alkalmazása szempontjából szakképzettségnek megfelelő munkakörben eltöltött időnek kell tekinteni

a) a honvédelmi és ezzel egy tekintet alá eső szolgálat tartamát,

b) a munkásmozgalomban eltöltött időt,

ha az igénylő ezt az időt megelőzően és követően harminc-harminc napon belül a szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott.

(4) A szakmunkás-kedvezmény alkalmazása szempontjából szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek kell tekinteni a kiemelt állami vagy társadalmi tisztségben (alkalmazásban) eltöltött időt, ha a dolgozó ezt az időt közvetlenül megelőzően a szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott.

(5) Szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek kell számítani az irányító munkakörben eltöltött időt is, ha a dolgozó a munkakörében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatott dolgozók munkáját irányította.

126. § Ha az igénylőnek több ipari szakképesítése vagy ezzel egyenértékű képzettsége van, a munkabér átlagát arra a szakmára vonatkozó szabályok szerint járó munkabér alapján kell megállapítani, amelyben az igénylő a leghosszabb ideig dolgozott.

127. § (1) A nyugdíj alapjául szolgáló munkabérátlag kiszámításánál arra az időre kapott baleseti járadékot és természetbeni juttatást lehet figyelembe venni, amelyre a munkabér számításbavétele történik.

(2) Ha a figyelembe veendő időszak alatt a dolgozó az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján részesült baleseti járadékban, a munkabérként számításba veendő baleseti járadék összege

a) az "A" járadékosztályban havi 354 forint,

b) a "B" járadékosztályban havi 313 forint,

c) a "C" járadékosztályban havi 272 forint,

d) a "D" járadékosztályban havi 232 forint,

e) a mezőgazdasági baleseti járadékos esetében havi 239 forint.

(3) Ha a figyelembe veendő időszak alatt a dolgozó az 1951. évi 30. vagy az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított 5. vagy 6. fokozatú ideiglenes baleseti járadékban részesült, munkabérként a 4. fokozatban járó baleseti járadékot kell számításba venni.

(4) Ha a munkabérátlagot az Rny. 32. §-ának (2) bekezdése szerint kell megállapítani, a munkabérátlag számításánál a baleseti járadékot, valamint a természetbeni juttatásokat figyelembe venni nem lehet.

(5) A munkabérátlag kiszámításánál munkabérként nem lehet számításba venni olyan baleseti járadékot, amely az Rny. 110. §-ában meghatározott sajátjogú nyugellátás egyik összetevője.

128. § (1) Ha a dolgozó munkaviszonya körében más dolgozót helyettesít, a helyettesítésért járó díjazást nem lehet mellékfoglalkozásból (második állásból) származó munkabérnek tekinteni, hanem a munkabérátlag számításánál a 105. § szerint kell figyelembe venni.

(2) Ha a dolgozó a helyettesítést mellékfoglalkozásban (második állásban) végezte, de annak tartama egyfolytában a harminc napot nem haladta meg, a helyettesítésért járó díjazást a munkabérátlag megállapítása szempontjából túlmunkáért járó díjazásnak kell tekinteni és abból - az 1959. évi január hó 1. napjától kezdve - legfeljebb havi tizenkét órára járó bért lehet figyelembe venni.

129. § Az Rny. 38. §-ának alkalmazása szempontjából azt a munkaviszonyt kell főfoglalkozásnak tekinteni, amelyből a nagyobb összegű munkabér származik. Egyenlő összegű munkabér esetében a nagyobb elfoglaltsággal (hosszabb munkaidővel) járó munkaviszonyt kell főfoglalkozásnak tekinteni. Egyenlő elfoglaltsággal és munkabérrel járó munkaviszonyok esetén azt a munkaviszonyt kell főfoglakozásnak tekinteni, amelyik előbb kezdődött.

130. § (1) Annál a dolgozónál, aki a munkakörére előírt teljes heti munkaidőt nem ugyanabban a beosztásban vagy nem ugyanannál a munkáltatónál dolgozza le (részfoglalkozású dolgozó) és mindegyik beosztása alapján külön megállapított munkabérben részesül, csak az egyik beosztásából (munkáltatójától) kapott munkabért lehet főfoglalkozásból származó munkabérnek tekinteni, a többi beosztásából (munkáltatójától) kapott munkabér mellékfoglalkozásból származó munkabérnek számít és azt csak az Rny. 38. §-a szerint lehet a munkabérátlag megállapításánál figyelembe venni.

(2) Annál a részfoglalkozású dolgozónál, aki az (1) bekezdés szerint mellékfoglalkozásnak számító részfoglalkozásában - nyugdíjazását közvetlenül megelőzően - az Rny. 33. §-ának (2) bekezdésében előírt öt évnél rövidebb időn át állott munkaviszonyban, de az öt évből hiányzó időn át a főfoglalkozásában a munkakörére előírt teljes munkaidőben dolgozott, az Rny. 38. §-ának (1) bekezdésében előírt mértékben a mellékfoglalkozásnak számító részfoglalkozásából eredő munkabért is figyelembe kell venni.

131. § Mellékfoglalkozásból származó munkabérnek kell tekinteni különösen

a) a Munkaképességcsökkenést Véleményező Orvosi Bizottságok nem főfoglalkozású tagjai részére a munkaidőn túl végzett orvosi felülvizsgálatokkal kapcsolatos díjazást,

b) az állandó (meghatározott időre szóló) szerződés alapján munkaviszonyban álló előadóművésznek, e szerződéses kötelezettségén felüli megállapodás alapján történt fellépéséért kapott díjazást.

132. § (1) Nem lehet mellékfoglalkozásból származó keresetnek tekinteni azt a munkabért, amelyet a pedagógus - a munkakörére előírt kötelező heti óraszám mértékéig - saját iskoláján kívül más oktatási intézményhez történt beosztása alapján kapott.

(2) A pedagógusnak heti kötelező óraszámon felül teljesített munkáért járó óradíját túlóradíjként akkor lehet elbírálni, ha ezt a túlmunkát a pedagógus azokban az iskolákban (oktatási intézményeknél) teljesítette, amelyekben heti kötelező óraszáma mértékéig beosztást kapott. A munkabérátlag kiszámításánál e beosztásai alapján kapott pótlékokat [105. § (2) bekezdés b) pontja] is figyelembe kell venni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bet osztásokon felül más intézménynél végzett túlmunka mellékfoglalkozásnak számít. Mellékfoglalkozásnak számít az a munka is, amelyet a pedagógus iskolai szünidőben külön díjazás mellett, nem kötelezően végez.

133. § A jutalékos bérrendszerben dolgozók nyugellátása összegének megállapításánál [Rny. 39. §-a (2) bekezdése] a jutalékot a társadalombiztosítási járulék fizetésénél figyelembe vehető mértékben kell számítani.

134. § (1) A baleseti járadék és az üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó rokkantsági nyugt díj összegét abban az esetben lehet a főfoglalkozásból és a mellékfoglalkozásból (második állásból) származó munkabér együttes összegének figyelembevételével számított munkabérátlag alapján megállapítani, ha e munkabérek az Rny. 38, §-a szerint egybeszámíthatók.

(2) Ha a főfoglalkozásból és mellékfoglalkozásból származó munkabérek összege az Rny. 38. §-a szerint nem számítható egybe, a baleseti járadékot, illetőleg az üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó rokkantsági nyugdíjat akkor is a főfoglalkozás alapján kapott munkabér figyelembevételével kell megállapítani, ha a dolgozót az üzemi baleset (foglalkozási betegség) mellékfoglalkozásában érte.

135. § (1) Ha újabb baleset (újabb foglalkozási betegség) miatt a baleseti járadék összegét az Rny. 40. §-a (2) bekezdése szerint az újabb balesetet (újabb foglalkozási betegséget) megelőző munkabér figyelembevételével állapítják meg, a korábbi baleseti járadék összegét munkabérként figyelembe kell venni.

(2) A foglalkozási betegség alapján megállapított baleseti járadék összegét nem lehet munkabérként figyelembe venni abban az esetben, ha magasabb fokozatú baleseti járadékot, vagy a baleseti járadék helyett rokkantsági teljes nyugdíjat kell ugyanebből a foglalkozási betegségből eredő állapotrosszabbodás miatt megállapítani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a baleseti járadékos továbbra is a munkaképességcsökkenését előidéző foglakozási betegség veszélyének kitett munkahelyen dolgozott.

(3) Ha az ipari (műszaki), mezőgazdasági (erdőgazdasági) és kereskedelmi tanuló a balesetét megelőzően munkabért kapott és a számításba vehető munkabérének átlaga az Rny. 40. §-ának (4) bekezdésében meghatározott összeget meghaladja, a baleseti járadék, illetőleg a baleseti rokkantsági teljes nyugdíj összegét a balesetet megelőzően ténylegesen kapott munkabér alapulvételével kell megállapítani.

139. § (1) A foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadék kiszámításának alapja az igénybejelentést közvetlenül megelőző tizenkét hónap alatt elért munkabér havi átlaga, feltéve, hogy a foglalkozási betegségből eredő munkaképességcsökkenés az igénytbejelentés időpontjában már legalább tizenöt százalékot meghaladó mértékben fennállott.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíjat az üzemi balesetet (foglalkozási betegséget) közvetlenül megelőző tizenkét hónap alatt elért munkabér havi átlaga alapján kell megállapítani. Ha a dolgozó a balesetet megelőzően tizenkét hónapnál rövidebb időn át dolgozott, e rövidebb idő alatt elért munkabér havi átlagát kell alapul venni. Ha ez a kereset nem megnyugtató, az Rny. 87. §-ában említett bizottság dönt [Rny. 32. § (3) bekezdés].

(3) Abban az esetben, ha az igénylő az üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó rokkantsági nyugdíját az Rny. 33. §-ában meghatározott munkabér figyelembevételével kéri megállapítani, a munkabérátlag kiszámításánál a 123. § rendelkezéseit alkalmazni kell.

137. § A házfelügyelők öregségi vagy rokkantsági nyugdíjának, illetőleg baleseti járadékának alapjául szolgáló munkabérátlag kiszámításánál a kapupénz jövedelmet lakásbérleményenként havi 3 forint átalányösszeggel, a felvonókezelésből származó jövedelmet pedig a munkáltatóval történő elszámolás szerinti összeggel kell figyelembe venni.

138. § Az Rny. 40. §-ának (5) bekezdése szerint meghatározott munkabér figyelembevételével kell a hozzátartozók nyugellátását megállapítani abban az esetben is, ha az ott megjelölt nyugdíjas rokkantsági nyugdíjának módosítása előtt halt meg.

139. § Az ipari (műszaki), mezőgazdasági (erdőgazdasági) és kereskedelmi tanulók rokkantsági nyugdíját abban az esetben is legalább 600 forint öszszegű munkabérátlag alapulvételével kell megállapítani, ha a megrokkanás nem üzemi baleset (foglalkozási betegség) következménye.

140. § Háztartási alkalmazottak öregségi vagy rokkantsági nyugdíjának, illetőleg baleseti járadékának megállapításánál havi 800 forint munkabérátlagot kell alapul venni.

141. § (1) Havi 900 forint munkabérátlag figyelembevételével kell megállapítani az öregségi vagy rokkantsági nyugdíját annak a dolgozónak, aki a munkabérátlag megállapításánál számításba veendő naptári napok több mint felén át mezőgazdasági biztosítottként állott munkaviszonyban, vagy ha a munkabérátlagot az Rny. 32. §-a (2) bekezdése alapján kell megállapítani és a dolgozó utoljára mezőgazdasági biztosított volt. Ugyancsak havi 900 forint munkabérátlag figyelembevételével kell megállapítani a baleseti járadékot, illetőleg baleseti rokkantsági teljes nyugdíjat, ha a dolgozó a baleset időpontjában mezőgazdasági biztosított volt.

(2) Legalább havi 900 forint munkabérátlag figyelembevételével kell megállapítani az öregségi Vagy rokkantsági nyugdíját annak a mezőgazdasági (erdőgazdasági) munkásnak, aki az ipari dolgozókra érvényes szabályok szerint volt betegség esetére biztosított.

IV. A NYUGELLÁTÁSOK ÖSSZEGE

142. § Nyugdíjkiegészítés szempontjából vállalati nyugdíjbiztosításban töltött időnek számít az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnél az 1946. évi augusztus hó 1. napja és az 1951. évi december hó 31. napja között fennállott tagságnak az az ideje, amely alatt a tag egyidejűleg munkaviszonyban állott.

143. § (1) A nyugdíjazást követően szerzett szolgálati időre járó nyugdíjkiegészítés kiszámításánál a nyugdíj megállapításánál számításba nem vett töredék időt a nyugdíjazás után eltöltött időhöz hozzá kell számítani.

(2) Résznyugdíjban részesülő személynek a nyugdíjazást követően szerzett szolgálati ideje után csupán nyugdíjkiegészítést lehet megállapítani, a törzsnyugdíj összegét azonban megváltoztatni nem lehet.

(3) Nem lehet nyugdíj kiegészítést megállapítani a nyugdíjazást követően olyan munkaviszonyban töltött idő után, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósítani kellett.

144. § (1) Az öregségi vagy rokkantsági teljes és résznyugdíj összegét úgy kell kiszámítani, hogy a munkabérátlag és a szolgálati idő alapján meg kell állapítani a törzsnyugdíjat és ahhoz hozzá kell adni a nyugdíjkiegészítés címén járó összeget. Ezt az együttes összeget kell a 192. § rendelkezései szerint forintra kerekíteni.

(2) Ha az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjnak az (1) bekezdés szerint számított összege nem éri el az 500 forintot, illetőleg az 500 forintnak annyiszor öt-öt forinttal emelt összegét, ahány teljes évvel a beszámított szolgálati idő a tíz évet meghaladja, az (1) bekezdés szerint számított ösz-szeg helyett ezt az összeget - legfeljebb azonban a nyugdíj alapjául szolgáló munkabérátlag összegét - kell öregségi vagy rokkantsági nyugdíjként megállapítani.

(3) Ha a (2) bekezdés szerint megállapított legkisebb összegű öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő személy nyugdíjazása után újabb szolgálati időt szerez, a nyugdíj legkisebb összegét a munkaviszony megszűnése után az újabb szolgálati idő hozzászámításával meg kell állapítani. Ezt a rendelkezést a nyugdíjas halálakor a hozzátartozók nyugellátásának megállapításánál is megfelelően alkalmazni kell.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit abban az esetben is alkalmazni kell, ha a nyugdíj alapjául a 139-141. §-okban meghatározott összegű munkabérátlag szolgál.

(5) A nyugdíj legkisebb összegére vonatkozó rendelkezések alkalmazásánál abban az esetben is csak a tíz évet meghaladó szolgálati idő esetén lehet az 500 forintot öt-öt forinttal emelni, ha a rokkantsági teljes nyugdíjhoz a megrokkanás időpontjának megfelelő életkorban tíz évnél rövidebb szolgálati idő szükséges.

145. § A Tny. 32. §-a (3) bekezdése szerint kell az özvegyi nyugdíjat a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantság alapján járó nyugdíj ötven százalékában megállapítani abban az esetben is, ha a meghalt rokkantsági nyugdíjas nyugdíját üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő rokkantság alapján állapították meg, de a nyugdíjas nem az üzemi baleset, vagy a foglalkozási betegség következtében halt meg.

146. § (1) Az állandó özvegyi nyugdíjra jogosult annak a nőnek, akinek házasságát felbontották, illetőleg az állandó özvegyi nyugdíjra jogosult annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön él, az esetleg megállapított tartásdíj összegére tekintet nélkül az özvegyi nyugdíj teljes ösz-szegét kell megállapítani, ha kívüle özvegyi nyugdíjra jogosult személy nincs.

(2) Ha állandó özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között az esetleg megállapított tartásdíj összegére tekintet nélkül egyenlő arányban kell megosztani.

(3) Egyenlő arányban kell a jogosultak között az özvegyi nyugdíjat megosztani abban az esetben is, ha az állandó özvegyi nyugdíjra jogosulton felül együttélés alapján ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult özvegy (élettárs) van.

(4) Ha az özvegyi nyugdíjra jogosultak egyike ideiglenes özvegyi nyugdíjra, másika pedig állandó özvegyi nyugdíjra jogosult és az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult az özvegyi nyugdíj egyenlő arányban megosztott összegénél kisebb összegű tartársdíjban részesült, a különbözet az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultat abban az esetben is megilleti, ha házasságát felbontották, vagy férjétől egy évnél hosszabb idő óta különváltan élt.

147. § Ha az özvegyi nyugdíjra jogosult személyek valamelyike akkor jelenti be igényét, amikor az özvegyi nyugdíjat a másik jogosultnak már folyósítják, a későbbi igénylő a megosztás szerint reá eső özvegyi nyugdíj hányadára az igénybejelentés hónapjának első napjától jogosult.

148. § Ha az özvegyi nyugdíj megosztása után az egyik jogosult keresetére a bíróság más arányú megosztást állapít meg, a bírói ítélet jogerőre emelkedését követő első esedékesség időpontjától kezdve az özvegyi nyugdíjat a bírói ítéletben megállapított új megosztási arányban kell folyósítani.

149. § (1) Ha az özvegyi nyugdíjra többen jogosultak és az egyik jogosultsága megszűnik, az özvegyi nyugdíjat a megmaradó jogosultak között újból meg kell osztani.

(2) Ha az özvegyi nyugdíjra jogosultak közül az egyik özvegyi jogosultsága azért szűnik meg, mert részére végkielégítést állapítottak meg, az özvegyi nyugdíj megszüntetését követő egy év eltelte után kell az özvegyi nyugdíjat újból megosztani, illetőleg az özvegyi nyugdíjban részesülő özvegy nyugellátását felemelni.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem lehet alkalmazni abban az esetben, ha az egyik jogosult részére saját munkaviszonya alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat, illetőleg baleseti járadékot állapítanak meg és emiatt az özvegyi nyugdíjat a megosztás alapján járó összegnél kisebb összegben kell folyósítani, vagy pedig szüneteltetni kell. Nem lehet az özvegyi nyugdíjat újból megosztani abban az esetben sem, ha az egyik jogosultnak járó nyugdíjrész folyósítását más okból kell szüneteltetni.

150. § (1) A Tny. 34. §-a (2) bekezdése szerinti szülőtlen árvának azt az árvát kell tekinteni, akinek életben lévő szülője munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette.

(2) A szülőtlen árva részére járó ellátást abban az esetben is meg kell állapítani, ha az életben lévő szülő az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltése után vált rokkanttá.

151. § (1) Az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj együttes összege nem haladhatja meg

a) dolgozó halála esetén, annak a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjnak a százhuszonöt százalékát, amely a dolgozót az elhalálozás időpontjában a nem üzemi balesetiből (foglalkozási betegségből) eredő III. csoportbeli rokkantság esetén megillette volna,

b) öregségi nyugdíjas halála esetén, annak az öregségi teljes vagy résznyugdíjnak a százhuszonöt százalékát, amely a nyugdíjast az elhalálozás időpontjában megillette,

c) rokkantsági nyugdíjas halála esetén, annak a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjnak a százhuszonöt százalékát, amely a nyugdíjast az elhalálozás időpontjában nem üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő III. csoportbeli rokkantsága esetén megillette, vagy megillette volna,

d) üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében meghalt dolgozó, illetőleg nyugdíjas halála esetén, annak a rokkantsági teljes nyugdíjnak a százhuszonöt százalékát, amely a dolgozót, illetőleg a nyugdíjast az elhalálozás időpontjában üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő II. csoportbeli rokkantsága esetén megillette, vagy megillette volna.

(2) Ha az özvegyi nyugdíj, az árvaellátások és a szülői nyugdíj együttes összege az (1) bekezdésben meghatározott keretösszeget meghaladja, a hozzátartozók nyugellátását úgy kell megállapítani, hogy a keretösszegből az özvegyi nyugdíjnak a Tny. 32. §-a szerint megállapított összegét ki kell emelni és a megmaradó összeget az árvák és a szülők között nyugellátásuk mértékének arányában meg kell osztani. Ha a megosztás után az árvaellátás árvánként havi 175 forintnál, illetőleg szülőtlen árváknál havi 250 forintnál kevesebb lenne, az árvaellátások összegét - a szülői nyugdíjra eső részösszeg változtatása nélkül - 175, illetőleg 250 forintra fel kell emelni. Az árvaellátásoknak az árvaellátás legkisebb összegére való felemelése miatt keletkezett többlet összeggel a hozzátartozók nyugellátásának együttes összege az (1) bekezdésben meghatározott keretösszeget meghaladhatja.

(Példa: Ha az özvegyen felül két árva és egy szülő igényel nyugdíjat és az özvegyi nyugdíj kiszámításánál alapul vett nyugdíj összege 800 forint, a hozzátartozók nyugellátását a következők szerint kell kiszámítani:

Minthogy azonban a hozzátartozók ellátásának együttes összege a százhuszonöt százalékot, vagyis a jelen esetben a havi 1000 forintot nem haladhatja meg, az arányos csökkentést a következőképpen kell végrehajtani:

Az özvegyi nyugdíj összegének (400 forint) ki-emelése után a szülő és a két árva között feloszt-ható összeg 600 forint. A szülőt az arányosítás alapján két rész, az árvákat egyenként egy-egy rész illeti meg. Az özvegyi nyugdíjon felül fenn-maradó 600 forintot tehát négy részre kell szét-osztani, s így egy-egy részellátás 150 forint. A szülői nyugdíj kétszer 150 forint, vagyis 300 forint. Mivel az árvaellátás összege egyenként havi 175 forintnál kevesebb nem lehet, az árvákra eső 150- 150 forintot erre az összegre fel kell emelni.

Az arányosítás után tehát a hozzátartozókat az alábbi összegek illetik meg:

Ebben az esetben tehát a hozzátartozók nyugellátásának együttes összege - az árvák ellátásának a legkisebb összegre történt felemelése folytán - havi ötven forinttal meghaladhatja a százhuszonöt százalék alapján kiszámított havi 1000 forint keretösszeget.)

(3) Ha az (1) bekezdésben meghatározott keret-összeg a 3500 forintot meghaladná, a hozzátartozók nyugellátását a (2) bekezdésben említett eljárás helyett úgy kell megállapítani, hogy az özvegyi nyugdíjnak a Tny. 32. §-a szerint megállapított összegét a 3500 forintból le kell vonni és a fennmaradó összeget kell az árvák és a szülők között nyugellátásuk mértékének arányában megosztani.

(4) A megosztásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy az özvegyi és a szülői nyugdíj az (1) bekezdésben meghatározott keret alapjául szolgáló nyugdíjnak akkor is ötven százaléka, ha özvegyi, illetőleg szülői nyugdíjra többen jogosultak. Több jogosult esetén tehát az özvegyi, illetőleg a szülői nyugdíjat a (2)-(3) bekezdés szerinti megosztás után kell az özvegyi nyugdíjra jogosultak, illetőleg a szülők között felosztani.

(5) Ha a hozzátartozók nyugellátásának a (2)- (4) bekezdés szerinti megosztása után az egyik hozzátartozó (özvegy, árva, szülő) jogosultsága megszűnik, a megosztási eljárást meg kell ismételni.

(Példa: Ha a (2) bekezdéshez fűzött példa szerinti esetben az egyik árva jogosultsága megszűnik, a hozzátartozók ellátását az ismertetett számítás szerint újból meg kell osztani.

A megosztás után a hozzátartozók a következő összegekre jogosultak:

Az egyik árva jogosultságának megszűnése után tehát a jogosult hozzátartozók a részükre járó nyugellátást teljes egészében megkapják.)

152. § (1) A tudományos fokozatot elért dolgozó (a Magyar Tudományos Akadémia rendes vagy levelező tagja, a tudományok doktora, vagy kandidátusa) özvegyének a Tny. 32. §-a szerint megállapított nyugdíját az 1.014/1954. (III. 6.) számú minisztertanácsi határozat alapján ki kell egészíteni annak a tiszteletdíjnak, illetőleg illetménykiegészítésnek a fél összegével, amelyet a tudományos fokozatot elért dolgozó elhalálozásának időpontjában a Magyar Tudományos Akadémiától kapott,

(2) A tudományos fokozatot elért dolgozó árvájának és szülőjének járó nyugellátást az (1) bekezdés szerint kiegészített özvegyi nyugdíj alapulvételével kell megállapítani.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti kiegészítést kivételes nyugellátásként kell folyósítani,

153. § (1) A tudományos fokozatot elért dolgozó hozzátartozóinak a 152. § szerint járó nyugellátások együttes összege nem haladhatja meg a 152. § (1) bekezdése szerint kiegészített özvegyi nyugdíj kétszeres összegének százhuszonöt százalékát. A hozzátartozók nyugellátását ennek a keretösszegnek a figyelembevételével kell a 151. § (2) bekezdése szerint megállapítani.

(2) Ha az (1) bekezdés szerint meghatározott keretösszeg a 3500 forintot meghaladná, a tudományos fokozatot elért dolgozó hozzátartozóinak nyugellátását együttesén legfeljebb olyan összeggel lehet kiegészíteni, amely a 151. § (1) bekezdésében meghatározott keretösszeget 3500 forintra egészíti ki.

(3) A (2) bekezdés szerinti esetben a hozzátartozók nyugellátását a 151. § (1) bekezdésében meghatározott keretösszeg figyelembevételével meg kell állapítani s a keretösszeg és a 3500 forint között mutatkozó különbözetet az özvegy, az árvák és a szülők között nyugellátásuk mértékének arányában kell megosztani.

(4) A tudományos fokozatot elért dolgozó hozzátartozóinak járó nyugellátás megállapításánál a 151. § (4)-(5) bekezdéseinek rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

154. § A 151. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a kiemelt tudományos dolgozó hozzátartozóinak járó nyugellátást a 389/ 1949. (X. 22.) számú minisztertanácsi határozat alapján kell megállapítani. Ilyen esetben a hozzátartozóknak járó nyugellátások együttes összege nem haladhatja meg annak a nyugdíjnak százhuszonöt százalékát, amely a tudományos fokozatot elért dolgozót elhalálozása időpontjában az említett minisztertanácsi határozat szerint megillette, vagy megillette volna és nem lehet több 3500 forintnál.

V. A JOGOSULTSÁGOT KIZÁRÓ ÉS KORLÁTOZÓ OKOK

155. § (1) Azt, akinek az 1954. évi október hó 1. napja előtt érvényben volt valamely jogszabály szerint munkaviszony alapján nyugellátást állapítottak meg, az Rny. 51. §-ának alkalmazása szempontjából mindaddig nyugellátásban részesülő személynek kell tekinteni, amíg érre a nyugellátásra a jo-gusultsága fennáll. Ilyen nyugellátásban részesülő személynek kell tekinteni azt is, akinek az emlí-tett jogszabályok rendelkezései alapján nem munkaviszony, hanem egyéb foglalkozás (ügyvéd, egyházi személy stb.) figyelembevételével állapítottak meg nyugdíjat.

(2) Az Rny. 51. §-ának alkalmazása szempontjá-ból nem tekinthető nyugellátásban részesülőnek az a dolgozó, aki kizárólag

a) nemzeti gondozási díjban,

b) hadigondozási járadékban,

c) a Képzőművészeti Alap, a Zenei Alap, vagy az Irodalmi Alap által folyósított ellátásban,

d) külföldi teherviselő által, külföldön töltött munkaviszony alapján folyósított ellátásban,

e) kivételes nyugellátásban, kegydíjban, vagy egyéb segély jellegű ellátásban (például KISOSZ segélyben),

f) az Első Dunagőzhajózási Társaságnál az 1944. évi december hó 31. napján fennállott munkaviszony alapján az 1/1958. (I. 3.) Korm. rendelet 7. §-ának (3) bekezdése szerint megállapított csökkentett összegű nyugdíjban

részesül.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából megszűntnek kell tekinteni a nyugdíjjogosultságot, ha a dolgozó részére

a) közszolgálati vagy vállalati nyugdíjat állapítottak meg, de a nyugdíjat a 6.800/1946. (VI. 14.) ME rendeletben előírt korhatár be nem töltése miatt nem folyósították, illetőleg folyósítását beszüntették,

b) megállapított nyugdíjat jogalap nélkül megvonták, feltéve, hogy a nyugdíjas az 1956. évi december hó 1. napján hatvanadik (nő ötvenötödik) életévét nem töltötte be és nem volt rokkant,

c) az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított rokkantsági járadék (rokkantsági bányanyugbér) folyósítását megszüntették (szüneteltették).

156. § (1) Az Rny. 51. §-ának alkalmazása szempontjából a tíz évi újabb szolgálati időt attól a naptári naptól kell számítani, amelytől a megállapító határozat szerint a nyugellátás első ízben folyósítható volt, illetőleg folyósítható lett volna. Ha a nyugdíjmegállapító határozat a nyugellátás folyósításának kezdő időpontját az 1946. évi augusztus hó 1. napjában csupán a forintérték bevezetése miatt jelölte meg, bár a nyugellátás az igénybejelentés alapján korábbi időponttól folyósítható lett volna, az újabb tíz évi szolgálati időt ettől a korábbi időponttól lehet számítani.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól kell számítani a tíz évet abban az esetben is, ha

a) a megállapított nyugellátás összegét utóbb állapotváltozás, korhatár betöltése, vagy a nyugellátás megállapítása után szerzett szolgálati idő miatt módosították (továbbszolgálati pótlék, nyugdíjkiegészítés),

b) a nyugvó igény feléledésére hoztak határozatot [196/1951. (XI. 11.) MT rendelet 9. és 13. §-a, 6.169-3/1951. (XII. 30.) PM rendelet 39. §-a, 69/1954. (XI. 2.) MT rendelet 5. §-a],

c) a rokkantság címén folyósított vállalati nyugdíj helyett biztosítás-technikailag kiszámított csökkentett nyugdíjat állapítottak meg.

(3) A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazása szempontjából összegváltozásnak kell tekinteni az 1938. évi XII. törvény alapján megállapított járadék helyett az 1928. évi XL. törvény szerinti VII. vagy VIII. járadékcsoportnak megfelelő járadék megállapítását, valamint azt is, ha a nyugellátást az Rny. 110. §-a alapján egyesítették.

(4) Abban az esetben, ha a nyugellátásban részesülő személy részére az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt rendelkezések alapján több jogcímen állapítottak meg nyugellátást, a tíz évet attól az időponttól kell számítani, amelytől az időrendben utolsó sajátjogú nyugellátást első ízben megállapították. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadék első ízbeni megállapításának időpontját csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a munkaképességcsökkenésnek hatvanhat százalék fölé emelkedése miatt a baleseti járadék összegét utóbb módosították.

(5) Az (1) bekezdésben megjelölt időpont előtt szerzett szolgálati időt abban az esetben sem lehet figyelembe venni, ha ezt az időt a nyugellátás megállapításánál nem vették számításba. Nem lehet az (1) bekezdésben meghatározott időpont előtti szolgálati időt figyelembe venni akkor sem, ha ilyen időt a nyugellátás megállapítása után korpótlék és szabadságidő szempontjából beszámítottak.

157. § (1) A Tny. hatálybalépésekor az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján baleseti járadékban részesülő személy az Rny. 52. §-ának (1) bekezdése alapján Tny. szerinti öregségi nyugdíj megállapítását, illetőleg (2) bekezdése alapján Tny. szerinti nem üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő rokkantságának megfelelően járó rokkantsági nyugdíj megállapítását abban az esetben is kérheti, ha a baleseti járadékot az Rny. 116. §-a szerint felemelték.

(2) Ha a hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján baleseti járadékban részesülő személynek az Rny. 52. §-a (2) bekezdése szerint rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltésekor öregségi nyugdíj megállapítását az Rny. 52. §-ának(l) bekezdése alapján nem igényelheti.

(3) Ha a hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékban részesülő személy a Tny. szerinti öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíj megállapítását nem kéri, részére a baleseti járadéknak az Rny. 116. §-a szerinti felemelt összeget kell a 196. § rendelkezései szerint folyósítani.

158. § (1) Ha az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabály szerint hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján baleseti járadékban részesülő személynek a munkaképesség csökkenése állapotrosszabbodás miatt a hatvanhat százalékot a Tny. hatálybalépése után meghaladja, részére az Rny. 52. §-a alapján öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjat lehet megállapítani. Az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló igényét a baleseti járadékos abban az esetben is előterjesztheti, ha baleseti járadékának összegét az Rny. 57. §-a (2) bekezdésének, illetőleg az Rny. 102. §-a (2) bekezdésének rendelkezései alapján módosították és az Rny. 116. §-a alapján felemelték.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett állapotrosz-szabodás akkor nyer megállapítást, amikor a járadékos munkaviszonyban áll, baleseti járadékát módosítani és az Rny. 116. §-a alapján felemelni is csak abban az esetben lehet, ha részére a Tny. 6zerinti rokkantsági nyugdíjat lehetne folyósítani (177. §).

(3) Ha a (2) bekezdésben említett személy részére a Tny. szerint járó rokkantsági nyugdíj folyósítását a munkaviszony tartama alatt megindítani nem lehet, a munkaviszony tartama alatt a hatvanhat százalékos munkaképességsökkenésnek megfelelő baleseti járadékot kell módósítani.

159. § (1) Az Rny. 51-52., illetőleg 56. §-a alapján megállapított nyugellátás összegének kiszámításánál az Rny. 33. §-ában meghatározott időszakokra kapott bért csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha az igénylő ebben az időpontban - korábbi nyugdíjának megállapítása óta (156. §) - már legalább tíz évi új szolgálati időt szerzett.

(2) Az Rny. 51-52., illetőleg 56. §-a alapján megállapított nyugellátás összegének kiszámításánál a szakmunkás-kedvezményt az Rny. 34. §-a

(3) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén is csak akkor lehet alkalmazni, ha a dolgozó újabb szolgálati idejének a tartama alatt legalább öt éven át szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott.

160. § Ha a munkaviszony alapján nyugdíjban részesülő személy nyugellátását a nyugdíj-megállapítás után elszenvedett üzemi baleset (foglalkozási betegség) miatt az Rny. 58. §-a alapján a baleseti járadék ötven százalékával kiegészítették, a hozzátartozók nyugellátását e kiegészítés figyelembe-vétele nélkül kell megállapítani.

161. § A Tny. 40. §-ának korlátozó rendelkezését nem lehet alkalmazni a rokkantsági teljes nyugdíjban részesülő arra a nyugdíjasra, akinek a rokkantsági teljes nyugdíját az Rny. 129. §-a (1) bekezdése alapján üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) származó rokkantság címén állapították meg.

162. § (1) A Tny. 42. §-a alapján a Tny. hatálybalépése előtt megállapított nyugdíjat is csökkenteni kell.

(2) A Tny. 43. §-a alapján a Tny. hatálybalépése előtt megállapított nyugdíjat is csökkenteni lehet.

163. § A Tny. 43. §-a rendelkezéseinek alkalmazásánál tőkésnek, egyéb kizsákmányolónak és a megdöntött társadalmi rendszer népelnyomó elemeinek a 14/1952. (II. 17.) MT rendelet 8. §-ának e) pontjában felsorolt személyeket kell tekinteni.

Az Rny. 60. §-a alapján létesített bizottság eljárására vonatkozó szabályok.

164. § (1) Ha a nyugdíjmegállapító vagy folyósító szerv tudomására jut, hogy a Tny. 43. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazására sor kerülhet, erről a Munkaügyi Minisztériumot előkészítő iratban értesíteni köteles.

(2) Az előkészítő iratban közölni kell az elbírálásra kerülő ügyre vonatkozó tényállást és az elbírálás szempontjából lényeges adatokat. Az előkészítő iratot két példányban kell a vonatkozó ügyiratokkal, továbbá okmányokkal és egyéb bizonyítékokkal, valamint a nyugdíjas ellen érkezett esetleges bejelentéssel együtt a Munkaügyi Minisztériumnak megküldeni.

(3) Az előkészítő iratnak feltétlenül tartalmaznia kell a következő adatokat:

a) a nyugellátásban részesülő nevét, születési évét és anyja leánykori nevét, valamint a lakcímét,

b) nyugdíjának összegét, részletezve, hogy abból mennyi a törzsnyugdíj és a nyugdíjkiegészítés,

c) a nyugdíjazásnál figyelembe vett szolgálati idejének tartamát, úgyszintén azt, hogy a szolgálati idő során milyen munkakörben dolgozott,

d) a bejelentő, illetőleg a nyugdíjmegállapító vagy folyósító szerv mire alapítja, hogy a nyugdíjas a felszabadulás után a népi demokráciával szemben ellenséges politikai magatartást tanúsított.

165. § A bizottság ügyvitelével kapcsolatos tennivalókat a Munkaügyi Minisztérium látja el.

166. § Az előkészítő irat egyik példányát a nyugdíjasnak meg kell küldeni azzal, hogy az abban foglaltakra vonatkozóan nyolc nap alatt tegye meg észrevételeit és esetleges ellenbizonyítékait terjessze elő. Egyben figyelmeztetni kell, hogy a bizottság az ügyet a határidő letelte után abban az esetben is megtárgyalja, ha észrevételeit nem terjesztette elő.

167. § (1) Az ügyet tárgyalásra a bizottság elnöke tűzi ki.

(2) A tárgyalásra a nyugdíjast meg kell idézni azzal a figyelmeztetéssel, hogy a tárgyalást a bizottság távollétében is megtartja.

168. § (1) Az ülésen a jelenlévő nyugdíjast meg keli hallgatni és módot kell adni arra, hogy esetleges további észrevételeit, illetőleg ellenbizonyítékait előterjeszthesse.

(2) A bizonyításra az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadóak.

169. § (1) A bizottság döntéséről a nyugdíjast, valamint a nyugdíjmegállapító, illetőleg a nyugdíjfolyósító szervet a bizottság írásbeli határozatának közlésével kell értesíteni.

(2) A bizottság üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvet a bizottság elnöke és jegyzőkönyvvezetője írják alá. A bizottság ügyrendet egyebekben maga állapítja meg.

170. § A Tny. 43. §-a hatálya alá tartozó személlyel kapcsolatban a 164-169. §-ok szerinti eljárást akkor is le kell folytatni, ha nyugdíjra jogosultságát bírói ítélet állapította meg.

171. § (1) Ha a megállapító eljárás során - a határozatnak az igénylő részére történő megküldése előtt - tűnik ki, hogy az igénylő a Tny. 43. §-ának hatálya alá tartozik, a 164-169. §-ok rendelkezéseit azzal kell alkalmazni, hogy a megállapító szerv az igény elbírálása után a határozatot a nyugdíjügyre vonatkozó egyéb iratokkal együtt a 164. §-ban említett előkészítő irathoz csatolja.

(2) Az előkészítő irat felterjesztésével egyidejűleg a megállapító szerv ügyviteli intézkedéssel havi 500 forint összegű nyugdíjelőleget állapít meg és erről az igénylőt, valamint a nyugdíjfolyósító szervet értesíti.

(3) A bizottság döntése után a nyugdíjmegállapító szerv az igénylő nyugdíját a bizottság döntése alapján hozott új határozattal állapítja meg. Az igénylővel az új határozatot kell közölni és abban a bizottság döntésére hivatkozni kell.

172. § (1) Ha a 164-170. §-ok szerinti eljárás a nyugdíj megállapítása és folyósításának megkezdése után indul meg, a bizottság döntéséig a megállapított nyugdíjat kell tovább folyósítani.

(2) Ha a megállapított nyugdíjat a 164-170. §-ok ezerinti eljárás megindulása előtt nem folyósították a folyósító szerv a megállapított nyugdíj helyett 500 forint összegű nyugdíjelőleget állapít meg és folyósít a bizottság döntéséig. Erről az igénylőt és a nyugdíjmegállapító szervet a folyósító szerv értesíti.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti esetekben az előkészítő iratot a folyósító szerv terjeszti elő és a bizottság határozatát is a folyósító szerv hajtja végre; erről a nyugdíjast és a nyugdíjmegállapító szervet egyidejűleg értesíti.

173. § A 164-170. §-ok szerinti eljárás lefolytatásának nincs helye abban az esetben, ha az eljárás alá vont személy 500 forintot meg nem haladó összegű nyugdíjra jogosult.

Külföldre távozott nyugdíjasok jogosultsága

174. § A Tny. 45. §-a, valamint az Rny. 61. és 62. §-a rendelkezéseit a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokra is alkalmazni kell.

VI. A NYUGELLÁTÁSOK FOLYÓSÍTÁSA

A nyugellátások esedékessége

175. § A Tny. alapján járó nyugellátásokat havonta előre kell folyósítani.

A folyósítás megindítása

176. § (1) Az öregségi nyugdíj folyósítását megindítani (első ízben folyósítani) legkorábban a munkaviszony, illetőleg a keresőfoglalkozás megszűnését követő naptól kezdve lehet. Ha az igénylő ezen a napon keresőképtelensége miatt táppénzben részesül, az öregségi nyugdíj folyósítását legkorábban a táppénzsegélyezés megszűnését követő naptól kezdve lehet megindítani.

(2) A munkaviszonyban álló dolgozó öregségi nyugdíjának folyósítását legkorábban az öregségi nyugdíjra jogosultság hónapjának első napjától abban az esetben kell megindítani, ha

a) az igénylő munkaviszonya a jogosultság beállásának naptári hónapjában megszűnt és munkabére a munkaviszony megszűnésének hónapjában az 500 forintot nem haladta meg,

b) az igénylő munkaviszonya a jogosultság beállásának teljes naptári hónapjában fennállott, de sem az erre a hónapra járó munkabére sem pedig az öregségi nyugdíjának alapjául szolgáló munkabérátlaga az 500 forintot nem haladta meg,

c) az igénylő a jogosultság beállásakor olyan munkaviszonyban áll, amely alatt munkabérének összegére tekintet nélkül az öregségi nyugdíjat részben folyósítani kell (180. és 181. §).

177. § (1) Ha a rokkantsági nyugdíjra jogosultság a munkaviszony vagy keresőfoglalkozás megszűnésével áll be, a rokkantsági nyugdíj folyósítását megindítani legkorábban a munkaviszony vagy a keresőfoglalkozás megszűnését követő naptól lehet. Ebben az esetben a munkaviszony vagy a keresőfoglalkozás megszűnésének hónapjára a rokkantsági nyugdíj teljes havi összegének a munkaviszony vagy a keresőfoglalkozás megszűnését követő napokra eső arányos részét kell folyósítani. A hónap első napjától lehet azonban megindítani a rokkantsági nyugdíj folyósítását abban az esetben, ha a dolgozó munkabére a munkaviszony megszűnésének hónapjában az 500 forintot nem haladta meg.

(2) A rokkantsági nyugdíj folyósítását megindítani legkorábban a rokkantsági nyugdíjra jogosultság beállása hónapjának első napjától kezdve abban az esetben lehet, ha az igénylő

a) az igényjogosultság beállása naptári hónapjában munkaviszonyban nem állott és keresőfoglalkozást nem folytatott,

b) az igényjogosultság beállása naptári hónapjában az egész hónapon át fennálló munkaviszonyból származó munkabére az 500 forintot nem haladta meg,

c) rokkantsági nyugdíjra jogosultsága azért állott be, mert lényegesen kisebb minősítésű vagy lényegesen kisebb keresetet biztosító munkakörbe került, avagy munkát rendszeresen nem végzett [3. § (2)-(3) bekezdés].

(3) A (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetekben a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjnak korlátozás nélküli összegét, a c) pont szerinti esetben pedig az Rny. 65. §-a (2) bekezdése szerint korlátozott összegét lehet folyósítani.

(4) Ha az igénylő a rokkantsági nyugdíjra jogosultság beállásakor táppénzben részesül, a rokkantsági nyugdíj folyósítását megindítani legkorábban a táppénzsegélyezés megszűnését követő naptól kezdve lehet.

A nyugellátás folyósítása, illetőleg korlátozása munkaviszony és keresőfoglalkozás esetén

178. § (1) Az Rny. 65. §-ában meghatározott 500 forint határösszeg szempontjából figyelembe kell venni mindazt a munkabért, amely az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjasnak munkaviszony alapján ugyanarra a naptári hónapra járt, tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjas mennyi időn át, illetőleg egy vagy több munkáltatónál állott munkaviszonyban.

(2) Munkabérként kell figyelembe venni a (3) bekezdésben felsorolt kivétellel, minden olyan pénzben és természetben járó juttatást, amelyet a nyugdíjas munkaviszonya keretében kapott. Ha a nyugdíjas táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben részesült, az ezek kiszámításának alap-jául szolgáló munkabérnek a segélyezési napokra eső részét kell figyelembe venni.

(3) Az 500 forint határösszeg szempontjából figyelmen kívül kell hagyni

a) az újítási, feltalálói díjat,

b) a kiküldetési (külszolgálati) napidíjat, ha az a 310 forintot nem haladja meg,

c) a természetbeni juttatás pénzbeni értékének a nyugdíjas által fizetett térítéssel fedezett részét,

d) az anyasági, az egységes anyasági és a temetkezési segélyt.

179. § Az Rny. 65. §-ának alkalmazása szempontjából azt az időt is munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, amely alatt az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas munkaviszonyának megszűnése után táppénzben (terhességi-gyermekágyi segélyben) részesül.

180. § Ha az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas nyugdíjának megállapítását megelőzően utoljára korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott, öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjának felét folyósítani kell arra az időre, amely alatt korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozik. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a nyugdíjas e munkaviszonya mellett keresőfoglalkozást is folytat.

181. § (1) A közszolgálatban álló orvos öregségi nyugdíjának egyharmad részét folyósítani kell, ha nyugdíjának megállapítása után

a) továbbra is ugyanabban a közszolgálati állásában marad, vagy egy napi megszakítás nélkül más közszolgálati munkahelyen tovább dolgozik és

b) heti munkaideje legalább tizennyolc óra.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit abban az esetben is alkalmazni kell, ha az orvos az említett munkaviszony mellett orvosi magángyakorlatot folytat.

182. § (1) Arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas keresőfoglalkozást folytat, az öregségi és a rokkantsági nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell.

(2) Keresőfoglalkozást folytatónak kell tekinteni azt a nyugdíjast,

a) akinek iparengedélye van,

b) akinek hasznothajtó jogosítványa van,

c) aki orvosi, ügyvédi, vagy mérnöki magángyakorlatot folytat,

d) aki kereső tevékenységet folytató munkaközösség (ügyvédi, földmérői, oktatói stb. munkaközösség) tagja,

ej aki mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja és egy naptári éven belül százhúsz (nő tagja nyolcvan) munkaegységnél több munkaegységet teljesít,

f) aki, vagy akinek a vele együttélő házastársa olyan gazdasági tevékenységet folytat, amely után a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadóját köteles fizetni, ha a jövedelemadója alapján a II. számú melléklet szerint vélelmezett jövedelme a havi 500 forintot meghaladja,

g) aki gazdaságilag művelhető földingatlanát haszonbérbeadás útján hasznosítja, ha a haszonbérbe adott földterület után a bérlő (bérlők) terhére kivetett mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadója alapján a II. számú melléklet szerint vélelmezett jövedelem a havi 500 forintot meghaladja,

h) aki munkaviszonyon kívül végzett egyéb tevékenysége (megbízás stb.) alapján egy naptári hónapban összesen 500 forintot meghaladó díjazásban részesül.

(3) Ha a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjaként dolgozó nyugdíjas [(2) bekezdés ej pontja] egy naptári éven belül százhúsz (nő tag nyolcvan) munkaegységnél többet teljesít, az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj folyósítását annyi hónapon át kell szüneteltetni, ahányszor az említett munkaegységnél tízzel több munkaegységet szerzett a naptári év teljes tartama alatt. Egy naptári éviben teljesített munkaegységek alapján a nyugdíj folyósítását legfeljebb tizenkét hónapon át lehet szüneteltetni.

(4) A (2) bekezdés f) pontjában megjelölt nyugdíjasnak a nyugellátás korlátozása szempontjából figyelembe veendő jövedelmét - az adóév egész tartama alatt - az előző adóévre kivetett jövedelemadó alapján kell a II. számú melléklet szerint vélelmezni. Adóév közben a jövedelmet megszűntnek tekinteni, illetőleg kisebb összegű jövedelmet vélelmezni csak abban az esetben lehet, ha a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójának fizetésére kötelezett nyugdíjas az ennek alapját képező földingatlanát egészben vagy részben pénzbeni vagy természetbeni ellenszolgáltatás nélkül mezőgazdasági termelőszövetkezetnek, illetőleg felajánlás útján az államnak adta át. Ilyen esetben a jövedelem változását az átadás naptári hónapjának első napjától kell számítani,

(5) A (2) bekezdés f) pontjában említett jövedelem vélelmezésénél figyelmen kívül kell hagyni az után a földingatlan után kivetett mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadóját, amely a nyugdíjas házastársa tulajdonát képezi és korábban sem volt a nyugdíjas tulajdonában,

(6) A (4)-(5) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a nyugdíjas gazdaságilag művelhető földingatlanát haszonbérbeadás útján hasznosítja. Ha az ilyen nyugdíjas vagy házastársa a haszonbérbeadott földingatlanra tekintet nélkül is kötelezett a saját vagy házastársa tevékenysége alapján a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójának a fizetésére, vagy egyébként elkülönített földterület alapján köteles a jövedelemadót fizetni, a jövedelemadó együttes összege alapján kell a II. számú melléklet szerint a korlátozás szempontjából vélelmezhető jövedelmet figyelembe venni.

(7) Ha az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjasnak a (2) bekezdés h) pontjában megjelölt tevékenységéért kapott díjazása egy naptári hónapban 500 forintnál több, de a nyugdíjának kétszeres összegét nem haladja meg, nyugdíjának folyósítását egy naptári hónapra kell szüneteltetni. Ha azonban az egy naptári hónapban kapott díjazás több a nyugdíj kétszeres összegénél, a nyugdíj folyósítását annyi naptári hónapra kell szüneteltetni, ahányszor az egy naptári. hónapban kapott összes díjazás a nyugdíj kétszeres összegét - a törtrész figyelmen kívül hagyásával - meghaladja. Ha a nyugdíjas nyugdíjának szüneteltetése alatt a (2) bekezdés h) pontjában megjelölt tevékenységéért újabb díjazásban részesül, a szüneteltetés tartamát annyi naptári hónappal kell meghosszabbítani, ahányszor az egy-egy naptári hónapban kapott összes újabb díjazása a nyugdíj kétszeres összegét meghaladja. Egy-egy naptári hónapban összesen kapott díjazás miatt a nyugdíj folyósítását legfeljebb tizenkét hónapon át lehet szüneteltetni, illetőleg a szüneteltetés tartamát legfeljebb tizenkét-tizenkét hónappal lehet meghosszabbítani.

183. § A 182. § rendelkezéseitől eltérően nem lehet keresőfoglalkozást folytatónak tekinteni

a) az iparengedéllyel vagy hasznothajtó jogosítvánnyal rendelkező, teljesen vak nyugdíjast, ha az iparűzésből, illetőleg a hasznothajtó jogosítványból eredő jövedelme a havi 1000 forintot nem haladja meg,

b) a népi ülnökként működő nyugdíjast e működésével kapcsolatban,

c) a feltalálói, újítási díjban részesülő nyugdíjast abban az esetben sem, ha találmányának vagy újításának kivitelezésében kísérletre, illetve megvalósításra vonatkozó szerződés alapján közreműködik.

d) azt a nyugdíjast, aki és akinek a vele közös háztartásban együttélő házastársa a tulajdonukat képező és haszonbérbe adott gazdaságilag művelhető földingatlanukat az államnak felajánlották, de az állam azt nem fogadta el, a felajánlástól számított egy évig, feltéve, hogy haszonbért nem kapnak (pl. a haszonbérleti szerződésben a haszonbérlő csak a fenntartáshoz szükséges felújítás és javítás, esetleg rendkívüli felújítás és javítás költségeit, valamint a közterhek viselését vállalta, a haszonbérbeadó pedig haszonbért nem kötött ki, vagy azt elengedte),

Hozzátartozói nyugellátások folyósítása

184. § (1) Állami gondozásba vett vagy állami nevelőintézetben elhelyezett árva részére az árvaellátás csak akkor folyósítható, ha az árva után a szülő vagy az árva gondozója térítést fizet.

(2) Az árva állami gondozásiba vétele vagy állami nevelőintézetben elhelyezése az özvegyi nyugdíj folyósítását nem érinti, ha az árva után térítést fizetnek.

185. § (1) Az özvegyi nyugdíjra jogosult annak a nőnek, aki öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell folyósítani arra az időre, amely alatt öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjának folyósítása munkaviszony vagy keresőfoglalkozás fennállása miatt teljesen szünetel.

(2) Ha az özvegyi nyugdíjra jogosult nő öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíját csak részben folyósítják, ezt az özvegyi nyugdíj összegéből legfeljebb 700 forintra ki lehet egészíteni.

A külföldön tartózkodó nyugdíjas nyugellátásának folyósítása

186. § (1) Érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodó nyugdíjas nyugellátásának folyósítását a külföldi tartózkodás harminc napot meghaladó tartamára szüneteltetni kell.

(2) Ha a nyugdíjasnak harminc napot meghaladó külföldi tartózkodása gyógykezelés céljából szükséges, a nyugellátást a külföldi tartózkodás harminc napot meghaladó tartamára a munkaügyi miniszter külön engedélye alapján folyósítani lehet. A kérelmezőnek a külföldi gyógykezelés szükségességét és indokolt időtartamát hazai egészségügyi intézmény (kórház, klinika, rendelőintézet) bizonyítványával kell igazolnia.

(3) Az (1) bekezdésben említett harminc napra járó nyugellátást a külföldről visszaérkezés után kell kifizetni. A kifizetendő összegből le kell vonni a nyugdíjas által külföldre távozása előtt felvett nyugellátásnak a külföldi tartózkodás tartamára eső részét. A harminc napot meghaladó külföldi tartózkodás miatt szüneteltetett nyugellátást legkorábban a visszaérkezés napját követő naptól kezdődően lehet újból folyósítani. Az elszámolás szempontjából a külföldi tartózkodás tartamának az eltávozás napját követő naptól a visszaérkezés napáig eltelt naptári napokat kell tekinteni.

(4) A (3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a nyugellátás folyó-sítását a (2) bekezdés szerint külföldi gyógykezelés címén harminc napot meghaladó külföldi tartózkodás tartamára engedélyezték. A gyógykezelés céljából külföldön tartózkodó nyugdíjas azonban kérheti, hogy nyugellátását külföldi tartózkodása alatt esetenként adott meghatalmazása alapján belföldön tartózkodó személy részére folyósítsák.

187. § (1) A diplomáciai vagy külkereskedelmi képviseletekhez, valamint a vállalat által tartós külföldi szolgálatra kiküldött dolgozóval együttélő hozzátartozó nyugellátásának folyósítását a külföldi tartózkodás tartamára szüneteltetni kell, ha a dolgozó utána illetménypótlékban (családi pótlékban) részesül.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett dolgozó a vele együttélő hozzátartozója után illetménypótlékban (családi pótlékban) nem részesül, a hozzátartozónak a külföldi tartózkodás tartamára járó nyugellátását a nyugdíjfolyósító szerv külön köteles kezelni. A külön kezelt összeget a nyugellátásra jogosult visszaérkezése után kell kifizetni. Esetenként adott meghatalmazás alapján azonban a nyugellátás legfeljebb három-három havi összege a belföldön tartózkodó meghatalmazott részére is kifizethető.

A szüneteltetett vagy korlátozottan folyósított nyugellátások újbóli folyósítása

188. § (1) A szüneteltetett nyugellátást a szüneteltetésre okot adó körülmény megszűnésének igazolása mellett a folyósító szervhez benyújtott kérelem alapján lehet újból folyósítani. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a nyugellátást korlátozottan kellett folyósítani.

(2) Munkaviszony fennállása miatt szüneteltetett vagy korlátozott összegben folyósított öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjat teljes összegben annak a hónapnak első napjától lehet folyósítani, amely hónapra kapott munkabér az 500 forintot nem haladja meg.

(3) Keresőfoglalkozás miatt szüneteltetett öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjat teljes összegben a keresőfoglalkozás megszűnését, illetőleg a 182. § (3) és (7) bekezdésében meghatározott korlátozási időtartam lejártát követő hónap első napjától lehet újból folyósítani.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései alapján a nyugdíjat legkorábban annak a hónapnak első napjától kell folyósítani, amelyben a kérelmet benyújtották.

189. § (1) Azt a baleseti járadékot; amelyet a nyugdíj megállapításánál az Rny. 35. §-a szerint munkabérként vettek figyelembe, illetőleg amelynek félösszegével a korábban megállapított nyugdíjat az Rny. 58. §-ának (1) bekezdése alapján kiegészítették, folyósítani kell arra az időre, amely alatt a nyugdíj folyósítása munkaviszony vagy keresőfoglalkozás miatt teljesen szünetel. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni az Rny. 58. §-a (2) bekezdésében meghatározott esetben is.

(2) Arra az időre, amíg az Rny. 52. §-a (1) bekezdése szerint megállapított öregségi nyugdíj folyósítása munkaviszony vagy keresőfoglalkozás miatt szünetel, az öregségi nyugdíj megállapítása előtt elszenvedett üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő hatvanhat százalékos munkaképességcsökkenésnek megfelelő összegű baleseti járadékot kell folyósítani.

(3) Ha az Rny. 52. §-a (2) bekezdése szerint megállapított rokkantsági nyugdíjat munkaviszony fennállása miatt korlátozottan kell folyósítani, a folyósított összeg nem lehet kisebb annak a baleseti járadéknak az összegénél, amely a rokkantsági nyugdíj megállapítása előtt elszenvedett üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő hatvanhat százalékos munkaképességcsökkenés esetén a nyugdíjast megilletné. Ugyancsak a hatvanhat százalékos munkaképességcsökkenés alapján járó baleseti járadékot kell folyósítani abban az esetben is, ha a rokkantsági nyugdíj folyósítását keresőfoglalkozás miatt szüneteltetni kell.

190. § (1) Az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés büntetés kitöltése, biztonsági őrizet vagy közbiztonsági őrizet miatt szüneteltetett nyugellátást a szabadonbocsátás (szabadlábrahelyezés) napját követő naptól kezdve lehet folyósítani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a szabadonbocsátáskor a büntetőeljárást még nem fejezték be.

(2) Ha a nyugdíjas letartóztatását, illetőleg őrizetbevételét megelőzően olyan nyugellátást vett fel, amelyet vagy amelynek egy részét az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés büntetés, biztonsági őrizet vagy közbiztonsági őrizet fennállása miatt ezek megszűnése után utólag sem lehetett volna folyósítani, ezt a nyugdíjas visszafizetni köteles.

A jogosult halála miatt fel nem vett nyugellátás kifizetése

191. § (1) A jogosult haláláig esedékessé vált, de fel nem vett és el nem évült nyugellátás az örökösök részére abban az esetben folyósítható, ha a nyugdíjassal annak haláláig közös háztartásban éltek.

(2) Ha az örökös e minőségét hagyatékátadó végzéssel vagy bírói ítélettel nem igazolja, a jogosult haláláig esedékessé vált, de fel nem vett és el nem évült nyugdíjak felvételére egymást követő sorrendben a házastárs, a gyermek, az unoka, a szülő, a nagyszülő és a testvér jogosult, feltéve, hogy a nyugdíjassal annak halálakor közös háztartásban élt.

(3) Ha az (1), illetőleg a (2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, hogy a nyugdíjas haláláig esedékessé vált, de fel nem vett és el nem évült nyugdíj felvételére ki jogosult, a lejárt és el nem évült nyugellátás részleteit a hagyatékba kell utalni.

A nyugellátások összegének forintra kerekítése

192. § Az ügykezelés egyszerűsítése érdekében a nyugellátást forintra kerekített összegben kell folyósítani. Az 50 fillért el nem érő töredékösszeget figyelmen kívül kell hagyni, az 50 fillért elérő vagy meghaladó töredékösszeget pedig forintra kell felfelé kerekíteni.

Az adók módjára behajtható tartozásoknak a nyugellátásból levonása

193. § Az Rny. 71. §-ának alkalmazása szempontjából nem lehet harmadik személlyel szemben fennálló tartozásnak tekinteni a nyugdíjasnak azt a tartozását, amelyet adók módjára kell behajtani. A nyugdíjast terhelő ilyen tartozást azonban a nyugellátásból csak akkor lehet az adók behajtására vonatkozó rendelkezések szerint levonni, ha a tartozás összege a 100 forintot meghaladja.

VII. A TNY. HATÁLYBALÉPÉSE ELŐTTI JOGSZABÁLYOK ALAPJÁN MEGÁLLAPÍTOTT NYUGELLÁTÁSOK FOLYÓSÍTÁSA

A munkaviszonyra és a keresőfoglalkozásra tekintet nélkül folyósítható nyugellátások

194. § (1) Munkaviszony vagy keresőfoglalkozás fennállására tekintet nélkül, változatlan összegben kell folyósítani

a) az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint hatvanhat százalékot meg nem haladó, valamint az 1951. évi december hó 31. napját követően érvényben volt jogszabályok szerint hatvanhét százalékot el nem érő munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékot,

b) az 1952. évi január hó 1. napja előtt beállott jogosultság alapján megállapított özvegyi nyugdíjat (járadékot, nyugbért) - a 206. §-ban említett özvegyi nyugdíjak kivételével -, ha az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultságnak a Tny-ben az özvegyre előírt feltételei nem állnak fenn,

c) a Tny. hatálybalépése előtt megállapított ideiglenes özvegyi nyugdíjat.

(2) Munkaviszony vagy keresőfoglalkozás fennállására tekintet nélkül az Rny-nek a nyugdíjak felemelésére vontakozó rendelkezései szerint járó összegben kell folyósítani

a) a mezőgazdasági munkásoknak az 1938. évi XII. törvény szerint megállapított öregségi járadékát.

b) az 1952. évi január hó 1. napja előtt beállott jogosultság alapján megállapított özvegyi nyugdíjat (járadékot, nyugbért), ha az özvegy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultságnak a Tny-ben az özvegyre előírt feltételei a Tny. hatálybalépésekor fennállottak,

c) az 1951. évi december hó 31. napja után a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított állandó özvegyi nyugdíjat.

d) az Rny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított szülői nyugdíjat és árvaellátást.

(3) Ha az (1) bekezdés b) pontjában említett özvegy a Tny. hatálybalépése után az ötvenötödik életévet betölti vagy megrokkan, kérelmére az özvegyi nyugdíjat (járadékot, nyugbért) nyugdíjpótlékkal kiegészített, illetőleg az Rny,-nek az özvegyi nyugdíjak felemelésére vonatkozó rendelkezései szerint járó összegben kell folyósítani. A nyugdíjpótlékkal kiegészített, illetőleg a felemelt özvegyi nyugdíjat az ötvenötödik életév betöltése vagy a megrokkanás hónapjának - legkorábban azonban a kérelem benyújtásának napját magában foglaló hónap - első napjától kezdve kell folyósítani.

A Tny-nek az öregségi nyugdíjakra vonatkozó rendelkezései szerint folyósítandó nyugellátások

195. § (1) A Tny. alapján megállapított öregségi nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések szerint kell folyósítani az 1959. évi január hó 1. napján munkaviszonyban nem álló és keresőfoglalkozást nem folytató nyugdíjas részére

a) az 1928. évi XL. törvény alapján megállapított öregségi járadékot, illetőleg ellátást,

b) a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések szerint megállapított öregségi bányanyugbért,

c) az 1912. évi LXV. törvény alapján megállapított közszolgálati nyugdijat és nyugbért, ha a nyugdíjas a Tny. hatálybalépésekor a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét betöltötte,

d) a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó jogszabályok szerint megállapított vállalati nyugdíjat, ha a nyugdíjas a Tny. hatálybalépésekor a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét betöltötte,

e) a 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat 1. pontjának hatálja alá tartozó személy nyugdíját, ha a nyugdíjas az 1956. évi december hó 1. napján a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévet betöltötte,

f) az Rny. 110. §-ában meghatározott sajátjogú egyesített nyugellátást, ha a nyugdíjas a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét betöltötte,

g) a 12.260/1945. (1946. I. 17.) ME rendelet, valamint a 6.800/1948. (VI. 27.) Korm. rendelet alapján megállapított nyugellátást,

h) az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi nyugdíjat,

i) az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi nyugdíjat.

(2) Mindaddig, amíg a nyugdijas az 1959. évi január hó 1. napja után munkaviszonyba nem lép, vagy keresőfoglalkozást nem kezd, az (1) bekezdésbon említett nyugellátását változatlan, illetőleg az Rny-nek a sajátjogú nyugellátások felemelésére vonatkozó rendelkezései szerint járó összegben kell folyósítani.

(3) Az 1959. évi január hó 1. napján munkaviszonyban álló nyugdíjas részére is változatlan, illetőleg az Rny-nek a sajátjogú nyugellátások felemelésére vonatkozó rendelkezései szerint járó összegben kell folyósítani az (1) bekezdésben említett nyugellátást, ha a nyugdíjas munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg.

(4) Ha a nyugdijas munkaviszonyba lép vagy keresőfoglalkozást kezd - illetőleg ha a munkabére a havi 500 forint fölé emelkedik - nyugellátásának a (2)-(3) bekezdés szerint folyósított összegét kell a Tny-nek az öregségi nyugdíjakra vonatkozó rendelkezései szerint szüneteltetni vagy korlátozni.

A Tny-nek a rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezései szerint folyósítandó nyugellátások

196. § (1) A Tny. alapján megállapított rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések szerint kell folyósítani az 1959. évi január hó 1. napján munkaviszonyban nem álló és keresőfoglalkozást nem folytató nyugdíjas részére

a) az 1928. évi XL. törvény alapján megállapított rokkantsági járadékot, illetőleg ellátást,

b) az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékot,

c) a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések alapján megállapított rokkantsági bányanyugbért,

d) az 1912. évi LXV. törvény alapján megállapított közszolgálati nyugdíjat és nyugbért, ha a nyugdíjas (nyugbéres) a Tny. hatálybalépésekor rokkantnak volt tekinthető,

e) a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó szabályok szerint megállapított vállalati nyugdíjat, ha a nyugdíjas a Tny. hatálybalépésekor rokkantnak volt tekinthető,

f) a 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat 1. pontjának hatálya alá tartozó személy nyugdíját, ha a nyugdíjas az 1956. évi december hó 1. napján rokkantnak volt tekinthető,

g) az Rny. 110. §-ában meghatározott sajátjogú egyesített nyugellátást, ha a nyugdíjas a Tny. hatálybalépésekor rokkantnak volt tekinthető,

h) az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet alapján megállapított rokkantsági nyugdíjat,

i) az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított rokkantsági nyugdíjat, valamint a hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés figyelembevételével megállapított 5. és 6. fokozatú ideiglenes baleseti járadékot.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során a Tny. hatálybalépésekor rokkantnak kell tekinteni azt a közszolgálati, vállalati, illetőleg sajátjogú egyesitett nyugellátásban részesülő nyugdíjast,

a) akit a Tny. hatálybalépése előtt a 196/1951. (XI. 11.) MT rendelet 26. §-ának (2) bekezdése, illetőleg a 69/1954. (XI. 2.) MT rendelet 49. §-a alkalmazása során rokkantnak nyilvánítottak, vagy

b) akinek rokkantság címén a Tny. hatálybalépése előtt nyugdíjpótlékot állapítottak meg.

(3) Mindaddig, amíg a nyugdíjas az 1959. évi január hó 1. napja után munkaviszonyba nem lép vagy keresőfoglalkozást nem kezd, az (1) bekezdésben említett nyugellátását változatlan, illetőleg az Rny-nek a sajátjogú nyugellátások felemelésére vonatkozó rendelkezései szerint járó összegben kell folyósítani.

(4) Az 1959. évi január hó 1. napján munkaviszonyban álló nyugdíjas részére változatlan, illetőleg az Rny.-nek a sajátjogú nyugellátások felemelésére vonatkozó rendelkezései szerint járó összegben kell folyósítani az (1) bekezdésben említett nyugellátást, ha a nyugdíjas munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg.

(5) Ha a nyugdíjas munkaviszonyba lép vagy keresőfoglalkozást kezd, illetőleg ha munkabére a havi 500 forint fölé emelkedik, nyugellátásának a (3)-(4) bekezdés szerinti összegét kell - a (6) bekezdésben meghatározott nyugellátások kivételével - a Tny.-nek a rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezései szerint korlátozni, illetőleg szüneteltetni.

(6) A Tny-nek a rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó korlátozó rendelkezéseit az (5) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a következő összegekre kell alkalmazni:

a) a tehetetlenségi járadékban vagy tehetetlenségi pótlékkal kiegészített bányanyugbérben ré-szesülő nyugdíjas esetében a tehetetlenség figyelmen kívül hagyásával a hatvanötödik életév betöltése után járó járadéknak, illetőleg bányanyugbérnek nyugdíjpótlékkal kiegészített és az Rny. 116. §-a szerint felemelt összegére,

b) az 1951. évi 30. és az 1954. évi 28. törvényerejű rendeletek alapján megállapított rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjas esetében a rokkantság eredetének megfelelően e törvényerejű rendelet szerint

vagy a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantság esetén járó,

vagy az üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantság esetén járó

rokkantsági nyugdíj nyugdíjpótlékkal kiegészített és az Rny. 116. §-a, illetőleg 118. §-a szerint felemelt összegére.

(7) Annak a nyugdíjasnak a nyugdíját, aki munkaviszonyának vagy keresőfoglalkozásának megkezdésekor a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét még nem töltötte be, csak abban az esetben lehet a Tny-nek a rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó korlátozó rendelkezései szerint folyósítani, ha a nyugdíjas a Tny. szerint is rokkantnak tekintendő. Ha a nyugdíjas a Tny. rendelkezései szerint rokkantnak nem tekinthető, a (3)- (4) bekezdés szerint folyósított összegű nyugellátását teljes egészében szüneteltetni kell azokra a hónapokra, amelyek alatt munkabére a havi 500 forintot meghaladja, vagy keresőfoglalkozást folytat.

(8) Az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadéknak munkaviszony alatt folyósítható fél összege nem lehet kevesebb a hatvanhat százalékos munkaképességcsökkenés alapján járó baleseti járadék összegénél. A hatvanhat százalékos munkaképességcsökkenés alapján járó baleseti járadékot kell folyósítani a keresőfoglalkozás tartama alatt, valamint abban az esetben, ha a Tny. szerinti rokkantság hiánya miatt a (3)-(4) bekezdés szerint meghatározott összeg felét a (7) bekezdés rendelkezései szerint folyósítani nem lehet,

Az 1959. évi január hó 1. napján munkaviszonyban álló vagy keresőfoglalkozást folytató nyugdíjasok nyugellátásának folyósítása.

197. § (1) Az 1959. évi január hó 1. napján munkaviszonyban álló nyugdíjasnak a 195. és 196. §-ban említett nyugellátását a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint kell folyósítani, illetőleg korlátozni, mindaddig, amíg ez a munkaviszony fennáll.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az 1959. évi január hó 1. napjától a 195. § (3)-(4) bekezdése, illetőleg a 196. § (4)-(8) bekezdése 6zerint kell folyósítani a nyugellátását az 1959. évi január hó 1. napján munkaviszonyban álló annak a nyugdíjasnak,

a) akinek a munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg,

b) akinek a munkaviszonya az 1959. évi január havában legfeljebb tizennégy naptári napon állott fenn,

c) aki olyan munkaviszonyban állott, amelyben a munkaideje a havi negyvennyolc órát nem haladta meg.

(3) A 202. § rendelkezései szerint kell folyósítani annak a nyugdíjasnak a nyugellátását, aki az 1959. évi január hó 1. napján az öregek és csökkent munkaképességűek foglalkoztatására szolgáló vállalatnál (üzemnél, intézménynél, szövetkezetnél) dolgozott és a munkabére a havi 650 forintot nem haladta meg.

198. § (1) Az 1959. évi január hó 1. napján keresőfoglalkozást folytató nyugdíjasnak a 195. és 196. §-ban említett nyugellátását a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint kell folyósítani, illetőleg korlátozni mindaddig, amíg ez a keresőfoglalkozása fennáll.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezését nem lehet alkalmazni arra a nyugdíjasra, akinek a keresőfoglalkozása az 1959. évi január hó 15. napja előtt megszűnt.

(3) Az (1)-(2) bekezdés alkalmazása szempontjából keresőfoglalkozást folytató személynek a 182. § (2) bekezdésében felsorolt személyeket kell tekinteni. Nem lehet azonban keresőfoglalkozást folytató személynek tekinteni azt a nyugdíjast, aki az 1959. évi január hó 1. napján valamely mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja, amíg ennek a termelőszövetkezetnek folyamatosan tagja marad.

199. § (1) A 197. § (1) bekezdésének és a 198. § (1) bekezdésének alkalmazása során az 1959. évi január hó 1. napján fennálló munkaviszony vagy keresőfoglalkozás tartama alatt

a) az 1954. évi október hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugdíjnak a nyugdíjpótlék és az Rny. 116. §-a szerint járó emelés nélkül számított összegét kell folyósítani,

b) az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell,

c) az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított rokkantsági nyugdíj esetében a rokkantság eredetének megfelelően

vagy a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkant részére járó rokkantsági nyugdíj fele összegét,

vagy az üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkant részére járó rokkantsági nyugdíj háromnegyed részét

kell folyósítani.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezéseitől eltérően az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi nyugdíjnak

a) felét kell folyósítani, ha a nyugdíjas az öregségi nyugdíjának megállapítása előtt utoljára és az 1959. évi január hó 1. napján is korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott,

b) egyharmadát kell folyósítani, ha a nyugdíjas az öregségi nyugdijának megállapítása óta mint orvos egynapi megszakítás nélkül közszolgálatban maradt (181. §).

200. § (1) Ha a 197. § (1) bekezdésének és a 198. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó nyugdíjas munkaviszonya vagy keresőfoglalkozása megszűnik, a 195. §-ban említett nyugellátást az Rny-nek az öregségi nyugdíjakra vonatkozó rendelkezései [195. § (3)-(4) bekezdése], a 196. §-ban említett nyugellátást pedig az Rny-nek a rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezései szerint [196. § (4)-(8) bekezdése] kell folyósítani, illetőleg korlátozni.

(2) A Tny-nek az öregségi és rokkantsági nyugdíjak folyósítására vonatkozó rendelkezéseit újabb munkaviszony vagy keresőfoglalkozás esetén akkor is alkalmazni kell, ha a nyugdíjas az 1959. évi január hó l. napján fennállott munkaviszonyának vagy keresőfoglalkozásának megszűnése után nyugellátásának nyugdíjpótlékkal kiegészítését és az Rny. rendelkezései szerinti felemelését, illetőleg nyugdíjának korlátozás nélküli folyósítását nem kérte. E rendelkezés szempontjából munkaviszony vagy keresőfoglalkozás megszűnésének számít az is, ha a nyugdíjas az 1959. évi január hó 1. napján fennállott munkaviszonya, illetőleg keresőfoglalkozása mellett új munkaviszonyba lép, vagy keresőfoglalkozást kezd (új megbízást vállal).

(3) A (2) bekezdés rendelkezésének alkalmazása szempontjából az áthelyezést nem lehet a munkaviszony megszűnésének tekinteni.

201. § (1) Ha az 1954. évi október hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított és a 195., illetőleg a 196. §-ban felsorolt nyugellátásban részesülő nyugdíjas részére a Tny. hatálybalépéséig nyugdíjpótlékot még nem állapítottak meg, az 1959. évi január hó 1. napján fennállott munkaviszonyának vagy keresőfoglalkozásának megszűnésekor a részére járó nyugdíjpótlékot meg kell állapítani és ezután kell nyugellátását a 200. § rendelkezései szerint folyósítani.

(2) Annak az (1) bekezdésben említett nyugdíjasnak, aki az 1954. évi június hó 30. napján munkaviszonyban állott és munkaviszonya ezt követően szűnt meg, vagy aki az 1956. évi október hó 23. napján munkaviszonyban állott és ezt a munkaviszonyát a munkáltató az 1957. évi március hó 31. napjáig felmondással megszüntette, harminc százalékos nyugdíjpótlék jár. A nyugdíjpótlékkal kiegészített nyugellátás összege legalább 500 forint, ha a nyugdíjpótlék megállapítását megelőzően megszűnt utolsó munkaviszonyából származó - legfeljebb tizenkét havi - munkabérének átlaga a 666 forintot meghaladta. Ha a munkabérátlag a 666 forintot nem haladta meg, a nyugellátást legalább a munkabérátlag hetvenöt százalékára kell harminc százalékos nyugdíjpótlékkal kiegészíteni.

(3) A nyugellátásnak nyugdíjpótlékkal 500 forintra, illetőleg a munkabérátlag hetvenöt száza-lékára kiegészítésénél a nyugdíjast megillető családi pótlékot és házastársi pótlékot figyelmen kívül kell hagyni; a nyugdíjas saját személye, valamint hozzátartozói után esetleg folyósított lakbérsegélyt azonban be kell számítani.

(4) A (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó, úgyszintén a 14/1956. (XII. 1.) Korm. határozat 1. pontja alá tartozó nyugdíjasok részére huszonöt százalékos nyugdíjpótlékot kell megállapítani.

(5) Nem lehet nyugdíjpótlékkal kiegészíteni a 6.800/1948. (VI. 27.) Korm. rendelet alapján megállapított nyugellátásokat.

(6) A nyugdíjpótlékot kérelemre a munkaviszony vagy keresőfoglalkozás megszűnését követő - legkorábban a kérelem benyújtásának napját magában foglaló - hónap első napjától kezdve kell folyósítani.

(7) A nyugdíjpótlék megállapításáról határozatot kell hozni. A nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíjpótlék tárgyában hozott határozata ellen annak kézbesítését követő naptól számított tizenöt napon belül a nyugdíjas a Budapesten működő Társadalombiztosítási Bizottsághoz - ha pedig a nyugdíjpótlékot a Vasutak igazgatási szervei állapították meg, az Rny. 87. §-ának (2) bekezdésében megjelölt bizottsághoz - felszólalással élhet. A felszólalást a határozatot hozó nyugdíjfolyósító szervnél kell benyújtani. A bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

202. § (1) Annak a nyugdíjasnak, aki az 1959. évi ja-nuár hó 1. napján öregek és csökkent munkaképességűek foglalkoztatására szolgáló vállalatnál (üzemnél, intézménynél, szövetkezetnél) dolgozik, mindaddig, amíg ez a munkaviszonya (szövetkezeti tagsága) fennáll, a 195. és a 196. §-ban meghatározott nyugellátását változatlan, illetőleg az Rny-nek a sajátjogú nyugdíjak felemelésére vonatkozó rendelkezései szerint járó összegben, korlátozás nélkül kell folyósítani azokra a naptári hónapokra, amelyekre járó munkabére a 650 forintot nem haladja meg.

(2) Azokra a naptári hónapokra, amelyekre az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíjasnak járó munkabér a 650 forintot meghaladja, a 195. és a 196. §-ban említett nyugellátásokat a Tny. ha-tálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint kell korlátozni és ennek megfelelően

a) az 1954. évi október hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokat nyugdíjpótlék és emelés nélkül számított összegben kell folyósítani,

b) az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi nyugdíjakat szüneteltetni kell,

c) az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított rokkantsági nyugdíjakat, a rokkantság eredetének megfelelően

vagy a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkant részére járó rokkantsági nyugdíj félösszegében,

vagy az üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkant részére járó rokkantsági nyugdíj össze-gének háromnegyed részében

kell folyósítani.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából azt a vállalatot (üzemet, intézményt, szövetkezetet) kell öregek és csökkent munkaképességűek foglalkoztatására szolgáló vállalatnak tekinteni, amelyet az egészségügyi miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben a Tny. hatálybalépése előtt ilyen vállalatnak jelölt ki.

(4) Ha a nyugdíjasnak az (1) bekezdés szerint az 1959. évi január hó 1. napján fennálló munkaviszonya (szövetkezeti tagsága) megszűnik, vagy ha az egészségügyi miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben a munkáltatót az öregek és csökkent munkaképességűek foglalkoztatására szolgáló vállalatok jegyzékéből törli, a 195. §-ban említett nyugellátásokat a Tny-nek az öregségi nyugdíjakra vonatkozó [195. § (3)-(4) bekezdése], a 196. §-ban említett nyugellátásokat pedig a Tny-nek a rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezései szerint [196. 6 (4)-(8) bekezdése] kell folyósítani, illetőleg korlátozni.

A korhatáron aluli, nem rokkant közszolgálati és vállalati nyugdíjasok nyugellátásának folyósítása

203. § (1) A sajátjogú közszolgálati és vállalati nyugdíjakat a Tny. hatálybalépése után változatlan összegben kell folyósítani, ha a nyugdíjas

a) a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét még nem töltötte be, nem rokkant és

b) munkaviszonyban nem áll, keresőfoglalkozást nem folytat és más forrásból származó jövedelemmel sem rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell az Rny. 110. §-ában meghatározott olyan sajátjogú egyesített nyugellátásra is, amelynek egyik összetevője közszolgálati vagy vállalati nyugdíj.

204. § (1) Ha a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét be nem töltött, nem rokkant közszolgálati, illetőleg vállalati nyugdíjas az 1959. évi január hó 1. napján munkaviszonyban áll, keresőfoglalkozást folytat vagy más forrásból származó jövedelemmel rendelkezik, nyugellátását csak olyan mértékben lehet folyósítani, hogy a nyugellátás és a kereset, vagy más forrásból származó jövedelem együttes összege a havi 1.400 forintot ne haladja meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett értékhatárt 120-120 forinttal emelni kell a hatvan éven felüli házastárs és minden olyan gyermek után, aki a nyugdíjas halála esetén árvaellátásra lenne jogosult.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a nyugdíjas - az 1959. évi január hó 1. napja után - a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévének betöltése, vagy megrokkanása előtt munkaviszonyba lép, keresőfoglalkozást kezd, vagy más forrásból származó jövedelemhez jut. A nyugellátást a munkaviszonyba lépést, a keresőfoglalkozás megkezdését, illetőleg a jövedelemhez jutást követő hónap első napjától kell az (1)-(2) bekezdés szerint korlátozni.

(4) Ha a munkaviszony, keresőfoglalkozás vagy más forrásból származó jövedelem megszűnik, a nyugdíjas kérelmére a nyugellátást a megszűnést követő - legkorábban a kérelem beadásának napját magában foglaló - hónap első napjától kezdődően kell korlátozás nélkül folyósítani.

205. § (1) Ha a 203. §-ban említett nyugdíjas a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévének a Tny. hatálybalépése utáni betöltésekor, illetőleg megrokkanásakor munkaviszonyban nem áll, keresőfoglalkozást nem folytat és más forrásból származó jövedelemmel sem rendelkezik, nyugellátását kérelmére nyugdíjpótlékkal kiegészített, illetőleg az Rny. 116. §-a szerint felemelt összegben kell folyósítani.

(2) Az (1) bekezdés szerint nyugdíjpótlékkal kiegészített, illetőleg felemelt nyugellátást annak a hónapnak első napjától - legkorábban a kérelem benyújtásának napját magában foglaló hónap első napjától - kezdődően kell folyósítani, amelyben a nyugdíjas a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét betöltötte vagy megrokkant.

(3) Ha a nyugdíjas a Tny. hatálybalépése után a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévének betöltésekor vagy megrokkanásakor munkaviszonyban áll, keresőfoglalkozást folytat, vagy más forrásból származó jövedelemmel rendelkezik, nyugellátását e munkaviszonyának, keresőfoglalkozásának, illetőleg jövedelmének megszűnése után kell kérelmére a megszűnést követő - legkorábban a kérelem benyújtásának napját magában foglaló - hónap első napjától kezdődően nyugdíjpótlékkal kiegészíteni, illetőleg az Rny. 116. §-a szerint felemelt összegben folyósítani.

(4) A hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévének a Tny. hatálybalépése utáni betöltésekor vagy megrokkanásakor munkaviszonyban álló nyugdíjas nyugellátását e munkaviszony megszűnése előtt abban az esetben sem lehet korlátozás nélkül folyósítani és nyugdíjpótlékkal kiegészíteni, illetőleg az Rny. 116. §-a szerint felemelt összegben folyósítani, ha munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg.

(5) Az (1)-(3) bekezdés szerint nyugdíjpótlékkal kiegészített, illetőleg az Rny. 116. §-a szerint felemelt nyugellátást

a) a Tny-nek az öregségi nyugdíjakra vonatkozó rendelkezései szerint [195. § (3)-(4) bekezdése] kell folyósítani, ha a nyugdíjpótlékot a hatvanadik (nőknél az ötvenötödik) életév betöltése címén állapították meg,

b) a Tny-nek a rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezései szerint [196. § (4)-(8) bekezdése] kell folyósítani, ha a nyugdíjpótlékot megrokkanás címén állapították meg.

206. § (1) A 203. és a 204. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a közszolgálati alkalmazottakra és vállalati nyugdíj biztosítottakra vonatkozó jogszabályok szerint - az 1952. évi január hó 1. napja előtt beállott jogosultság alapján - megállapított özvegyi nyugellátásokra, ha az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultságnak a Tny-ben az özvegyre előírt feltételei nem állnak fenn. Alkalmazni kell továbbá az Rny. 110. §-ában meghatározott egyesített hozzátartozói nyugellátásokra is, ha

a) az egyesített nyugellátásban részesülő özvegynél az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei nem állanak fenn és

b) az egyesített nyugellátás egyik összetevője közszolgálati vagy vállalati özvegyi nyugdíj.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett özvegynél a Tny. hatálybalépése után az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei már fennállanak, a feltételek beállása hónapjának - legkorábban a kérelem benyújtásának napját magában foglaló hónapnak - első napjától - munkaviszonyra, keresőfoglalkozásra vagy más forrásból származó jövedelemre tekintet nélkül - nyugdíjpótlékkal kiegészített, illetőleg az Rny. 122. §-a szerint felemelt összegben kell az özvegyi nyugdíjat folyósítani.

207. § (1) A 204. § rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából munkaviszonyból származó keresetként a dolgozó besorolása szerinti alapbért, a teljesítménybérben dolgozóknál a száz százalékos teljesítményért kapott bért kell számításba venni.

(2) Ha a nyugdíjas munkabére alapbérből és munkaköre szerint járó munkaköri bérből áll, a korlátozás szempontjából az alapbér és a munkaköri bér mindenkori együttes összegét kell figyelembe venni. A szolgálati idő szerint emelkedő bértételeket alapbérként kell figyelembe venni.

(3) Ha a teljesítménybérben dolgozó nyugdíjas száz százaléknál alacsonyabb teljesítménye miatt a személyi besorolásának megfelelő munkabérnél kevesebbet keres, a korlátozás szempontjából a személyi besorolás szerint járó munkabért kell figyelembe venni.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott munkabéren felüli juttatást, mint a túlóradíjat, a prémiumot, a jutalmat, a nyereségrészesedést, a különféle pótlékokat (pl. korpótlék, nyelvpótlék, veszélyességi pótlék, családi pótlék), stb., figyelembe venni nem lehet. A pedagógus munkakörben dolgozóknál azonban a vezetői és a működési pótlékokat a korlátozásnál figyelembe kell venni. Ha a nyugdíjas táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben részesül, az ezek kiszámításának alapjául szolgáló munkabérnek a segélyezési napokra eső részét kell figyelembe venni.

(5) Ha a nyugdíjas olyan gazdasági tevékenységet folytat, amelynek alapján a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadóját köteles fizetni, e tevékenységből származó jövedelemként a megelőző adóévre kivetett mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadó alapján a II. számú melléklet szerint vélelmezett jövedelmet kell a korlátozás szempontjából figyelembe venni.

(6) Ha a nyugdíjas gazdaságilag művelhető földingatlanát haszonbérbeadás útján hasznosítja, ebből eredő jövedelemként a haszonbérbe adott földterület után a bérlő (bérlők) terhére kivetett mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadója alapján a II. számú melléklet szerint vélelmezett jövedelmet kell a korlátozás szempontjából figyelembe venni,

208. § A 175. és 184-193. § rendelkezéseit a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokra megfelelően azzal kell alkalmazni, hogy a 190. § (1) bekezdése alapján legfeljebb a Tny. hatálybalépésétől kezdődően esedékes nyugellátásokat lehet visszamenően folyósítani,

VIII. KIVÉTELES NYUGELLÁTÁS

209. § Az Rny. 72. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a "Szocialista munka hőse" kitüntető cím viselésére jogosult dolgozó és nyugdíjas hozzátartozói részére járó özvegyi nyugdíj, árvaellátás és szülői nyugdíj megállapításával kapcsolatban is.

210. § Az Rny. 72. §-ának rendelkezései szerint fel kell emelni a "Szocialista munka hőse" kitüntető cím viselésére jogosult nyugdíjas, illetőleg hozzátartozói számára a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokat is.

211. § Az Rny. 72. §-a alapján járó felemelést a nyugdíj megállapítása alkalmával a megállapító szerv, nyugellátásban részesülő személy esetében pedig a nyugdíjfolyósító szerv állapítja meg az erre irányuló igény bejelentése és a jogosultság igazolása alapján.

IX. A NYUGELLÁTÁS MEGÁLLAPÍTÁSA

Igénybejelentés

212. § (1) Ha az igénylő a megállapító szervnél személyesen jelentette be igényét, az igénybejelentés időpontjának azt a naptári napot kell tekinteni, amelyen az Rny. 75. §-a (1) bekezdésében említett igénybejelentő lapot aláírta.

(2) Ha az igénylő a nyugellátás megállapítása iránti kérelmét posta útján írásban terjesztette elő, az igénybejelentés időpontjának a kérelem postára adásának igazolt naptári napját - igazolás hiányában a megállapító szervhez való beérkezés naptári napját - kell tekinteni abban az esetben is, ha az Rny. 75. §-a (1) bekezdésében említett igénybejelentő lapot az igénylő később írta alá,

213. § A nyugdíjmegállapító szerv a már jogerősen elbírált ügyben benyújtott ismételt igénybejelentést, ha az korábban fel nem hozott és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket, körülményeket vagy bizonyítékokat nem tartalmaz - újabb nyugdíjmegállapító eljárás lefolytatása nélkül - ügyviteli intézkedéssel visszautasíthatja.

214. § (1) Az, akinek rokkantsági nyugdíjigényét jogerősen elutasították, mert munkaképességének csökkenése a rokkantság fokát nem érte el, az elutasító határozat keltét követő egy éven belül rokkantsági nyugdíj megállapítására vonatkozóan újból előterjesztett igénybejelentése alkalmával kórház, vagy gyógyintézet, vagy az állami egészségügyi szolgálat illetékes szakorvosának igazolását köteles benyújtani arra vonatkozólag, hogy egészségi állapota az elutasítást követően súlyosbodott.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a baleseti járadékos, illetőleg rokkantsági nyugdíjas állapotának rosszabbodása címén nyugellátásának felemelését kérte, igényét azonban elutasították.

215. § (1) Az igényt az elsőfokú határozat kézbesítése előtt élő szóval előterjesztett és jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozattal vagy a megállapító szervhez - postai úton ajánlott küldeményként - beküldött írásbeli nyilatkozattal lehet visszavonni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása szempontjából az elsőfokú határozatot a postára adást követő nyolcadik nappal kézbesítettnek kell tekinteni, hacsak az igénylő nem igazolja, hogy a határozatot ennél az időpontnál később kapta kézhez, vagy ha a határozat kézbesítetlenül a megállapító szervhez visszaérkezett.

(3) Az igénybejelentésnek postai úton történt visszavonása esetén a postára adás igazolt napját kell a visszavonás időpontjának tekinteni.

216. § A munkaviszony fennállása alatt előterjesztett igénybejelentés esetén a munkaviszony megszűnése előtt az öregségi teljes és résznyugdíj megállapításának csak abban az esetben van helye, ha az igénylő

a) öregségi nyugdíjának megállapításául szolgáló munkabérátlaga és az igénybejelentést megelőző utolsó havi munkabére az 500 forintot nem haladja meg,

b) az igénybejelentés hónapjában korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozik,

c) mint orvos közszolgálati munkaviszonyban áll és heti munkaideje legalább tizennyolc óra,

217. § (1) Ha a munkaviszonyban álló dolgozó igénybejelentése alapján a munkaviszony megszűnése előtt az öregségi teljes vagy résznyugdíjat a 216. § rendelkezései szerint sem lehet megállapítani, a nyugdíjmegállapító szerv csak azt köteles elbírálni, hogy az igénylőnek mennyi az öregségi nyugdíj megállapítása szempontjából figyelembe vehető szolgálati ideje.

(2) Abban az esetben, ha a munkaviszonyban álló dolgozónak megvan az öregségi teljes nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati ideje, erről a nyugdíjmegállapító szerv az igénylőt ügy-viteli intézkedéssel köteles értesíteni. Közölni köteles azt is, hogy a nyugdíj megállapítását legkorábban mikor, illetőleg milyen esetben igényelheti.

(3) Ha a munkaviszonyban álló dolgozónak nincs meg az öregségi teljes nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati ideje, a nyugdíjmegállapító szerv az igényt határozattal elutasítja. A határozatban naptárilag meg kell jelölni azt az időtartamot (időtartamokat), amelyet a nyugdíjmegállapító szerv szolgálati időként figyelembe vehetőnek ismer el. Öregségi résznyugdíjra jogosultság esetén közölni kell azt is, hogy az öregségi résznyugdíj megállapítását legkorábban mikor, illetőleg milyen esetben igényelheti. Az igénylőt jogorvoslati lehetőségéről a határozatban tájékoztatni kell.

218. § Ha az öregségi nyugdíj a 217. § rendelkezései értelmében munkaviszony fennállása miatt nem állapítható meg, az öregségi nyugdíjat csak a dolgozó újabb igénybejelentése alapján lehet megállapítani. Az öregségi nyugdíj megállapítása szempontjából ezt az újabb igénybejelentést kell figyelembe venni.

219. § (1) Ha a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát amiatt kívánja megszüntetni, hogy öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, kérésére az illetékes nyugdíjmegállapító szerv közölni köteles, hogy a dolgozó a Tny. alapján öregségi teljes vagy résznyugdíjra a jogosultságot megszerezte-e. Ha a dolgozónak az öregségi résznyugdíj megállapítá-sához szükséges szolgálati ideje sincs meg, az értesítésben közölni kell a figyelembe vehető szolgálati idő tartamát.

(2) Az (1) bekezdésben említett kérésnek tartalmaznia kell a dolgozó nevét (asszonyoknál a leánykori nevét is), születési helyét, évét, hónapját és napját, anyjának leánykori nevét, valamint azt, hogy a dolgozó az 1929. évi január hó 1. napjától mely munkáltatóknál, mikortól meddig és milyen minőségben állott munkaviszonyban és végül azt, hogy a munkáltató az értesítést felmondás céljára kéri,

220. § (1) Az Rny. 74. §-ának (1) bekezdése szerint az SZTK-nak az igénylő lakóhelye szerint illetékes alközpontja (kirendeltsége) bírálja el.

a) a dolgozó, illetőleg a meghalt dolgozó hozzátartozói részéről a nyugellátás megállapítása iránt előterjesztett igényt,

b) az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján rokkantsági nyugdíjban vagy baleseti járadékban részesülő személy halála esetében a hozzátartozók által előterjesztett igényt,

c) a nyugdíjazás után fennálló munkaviszony alapján járó nyugdíjkiegészítés iránti igényt,

d) az 1950. évi augusztus hó 1. napja előtt meghalt öregségi vagy rokkantsági járadékos (nyug-béres) hozzátartozója által előterjesztett igényt.

(2) Az Rny. 74. §-ának (3) bekezdése szerint az Országos Nyugdíjintézet bírálja el

a) a meghalt nyugdíjas hozzátartozója által előterjesztett igényt,

b) a házastársi pótlékra és a családi pótlékra vonatkozó igényt, ha ezt a nyugdíjas a nyugdíj megállapítása után terjeszti elő,

c) az állandó özvegyi nyugdíjra vonatkozó igényt, ha az igény a korhatár elérése vagy megrokkanás miatt éled fel,

d) a végkielégítésre vonatkozó igényt,

e) az árvaellátásnak munkaképtelenség vagy középiskolai tanulmányok folytatása címén történő továbbfolyósítása iránt előterjesztett igényt,

f) az árvaellátás megállapítása után szülőtlenné vált árva ellátásának felemelésére vonatkozó igényt,

g) a hozzátartozói ellátások megállapítása után született árva (utószülött) ellátásának megállapítására vonatkozó igényt.

221. § (1) Ha a dolgozó az öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető szolgálati időnek több mint a felét egyházi nyugdíjintézet tagjaként vagy egyházi személyként szerezte meg, a dolgozó, valamint hozzátartozóinak igényét az egyházi nyugdíjintézet, az egyház vagy a felekezet bírálja el és folyósítja a megállapított nyugellátást.

(2) Az üzemi balesetből eredő igényt az egyházi nyugdíjintézet, az egyház vagy a felekezet bírálja el, ha az üzemi balesetet az igénylő egyházi személyként szenvedte el.

Utazási-, élelmezési- és szállásköltség, valamint keresetveszteség megtérítése

222. § (1) A személyes megjelenésre kötelezett igénylőnek, illetőleg családtagnak, úgyszintén a megidézett tanúnak legszükségesebb utazási-, élelmezési- és szállásköltségét, illetőleg igazolt keresetveszteségét az SZTK-nak az igénylő lakóhelye szerint illetékes megyei alközpontja (kirendeltsége) a folyósító szerv terhére megtéríti. Ha a személyes megjelenésre kötelezet igénylő állapota olyan, hogy csak kísérővel képes megjelenni, a kísérő utazási-, élelmezési- és szállásköltségét, illetőleg keresetveszteségét is meg kell téríteni.

(2) Utazási költséget csak abban az esetben lehet megtéríteni, ha a személyes megjelenésre kötelezett igénylőt lakóhelyétől négy kilométernél távolabb eső helyre rendelik. Csak a legolcsóbb közlekedési eszköz költségét lehet megtéríteni, de csak akkor, ha az egyszeri utazás 1 forintnál (az oda-visszautazás 2 forintnál), az autóbuszon való utazás 1.50 forintnál (az oda-visszautazás 3 forintnál) többe kerül. Az üzemi balesetet szenvedett (foglalkozási betegségben szenvedő) igénylőnek az utazási költséget akkor is meg kell téríteni, ha a költség az említett összegnél kevesebb, de a megtett út négy kilométernél több. Távolságra tekintet nélkül meg kell téríteni azonban a közlekedési költséget, ha az igénylő az orvosi megállapítás szerint nem járhat.

(3) Élelmezési költség címén napi 12 forint jár annak, akinek személyes megjelenése miatt nappal 6 óránál többet kell lakóhelyétől négy kilométernél távolabb töltenie. Ha az igénylő keresetveszteség megtérítésére jogosult, részére élelmezési költség címén napi 6 forint jár.

(4) Szállásköltség megtérítése címén napi 12 forintra van igénye annak, akinek személyes megjelenése miatt éjfél után lakóhelyétől távol kell tartózkodnia.

(5) Keresetveszteség címén egy-egy napra 30 forintot meghaladó összeget megtéríteni nem lehet,

(6) Az utazási-, élelmezési- és szállásköltséget, valamint a keresetveszteséget a fellebbviteli eljárás során megidézett tanúknak minden esetben, az igénylőnek azonban csak akkor kell megtéríteni, ha az elsőfokú határozatot az igénylő javára másodfokon részben vagy egészben megváltoztatták, A felsorolt költségtérítéseket és a keresetveszteséget ilyen esetben is az SZTK helyi szerve fizeti meg a folyósító szerv terhére.

223. § A 222. § rendelkezéseit az orvosi vizsgálatra berendelés és a kórházi (gyógyintézeti) megfigyelésre utalás eseteiben is alkalmazni kell. Ha a kórházi (gyógyintézeti) megfigyelésre utalt igénylő (nyugdíjas, járadékos) ellátást és szállást a kórházban (gyógyintézetben) kap, részére élelmezési- és szállásköltség nem jár. A kórházban (gyógyintézetben) töltött napokra keresetveszteség megtérítésének csak akkor van helye, ha a megfigyelt igénylőnek túlnyomólag saját keresetéből eltartott családtagja van; ilyen esetben a keresetveszteségnek csak a felét lehet megtéríteni,

224. § Ha az igénylő jogerősen elutasított igényét a határozathozatal napjától számított egy éven belül újból előterjeszti, az utazási-, élelmezési- és szállásköltséget, illetőleg keresetveszteséget csak akkor lehet megtéríteni, ha az újabb igénybejelentés alapján nyugdíjat, vagy járadékot állapítottak meg. illetőleg állapotrosszabbodás címén nyugellátását felemelték.

225. § A bírói eljárás során felmerült költségek megtérítéséről a polgári perrendtartás rendelkezései szerint a bíróság határoz.

226. § A 222. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a Tny. 43. §-ának rendelkezései szerint lefolytatott eljárás során megidézett személyekkel kapcsolatban is. Ilyen esetben az utazási-, élelmezési- és szállásköltséget, valamint keresetveszteséget a Munkaügyi Minisztérium fizeti meg.

Az igény megállapítása és elutasítása

227. § (1) A nyugdíjmegállapító (folyósító) szerv a nyugellátást - ideértve a házastársi pótlékot, a családi pótlékot és a végkielégítést - határozattal állapítja meg, illetőleg az igényt - a 228. § (2) bekezdésében említett kivételektől eltekintve - határozattal utasítja el.

(2) A határozatot indokolni kell. Az indokolásnak tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyeknek alapján a nyugellátást megállapították, illetőleg az igényt elutasították. Tartalmaznia kell különösen a figyelembe vett szolgálati idő tartamát (év, nap), a figyelembe nem vett egyes idők részletes felsorolását, annak a megjelölésével, hogy ezek az idők miért nem voltak figyelembe vehetők. Tartalmaznia kell továbbá azt az időtartamot is, amelyre kapott munkabér alapján a nyugellátás alapjául szolgáló munkabérátlagot megállapították. A határozat rendelkező részének a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást is tartalmaznia kell.

228. § (1) Határozatot kell hozni

a) a nyugdíjazás után szerzett szolgálati időre járó nyugdíjkiegészítés megállapításáról,

b) a nyugellátás összegének felemeléséről vagy csökkentéséről,

c) a nyugellátásra jogosultság megszűnéséről vagy a jogosultság módosulásáról,

d) a nyugellátásra jogosultság feléledéséről.

(2) A nyugellátás megszüntetéséről nem kell határozatot hozni és értesítést sem kiadni, ha

a) a nyugellátásban részesülő személy meghalt, b) az ideiglenes özvegyi nyugdíj egy évi tartama lejárt,

c) az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt huszonöt százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján baleseti járadékban részesülő személy két évi kártalanítási időtartama lejárt.

(3) Határozatot kell hozni a nyugellátás megszüntetéséről abban az esetben is, ha

a) az árva a tizenhatodik, továbbtanulás esetében a tizenkilencedik életévét betölti,

b) az özvegyi nyugdíjas újabb házasságot köt,

c) az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultság az árváknak az ellátásból való kiesése miatt szűnik meg,

d) a családi pótlékra vagy házastársi pótlékra való jogosultság megszűnik,

e) az ellátás folyósítását egészben vagy részben szüneteltetni kell.

(4) Az Országos Nyugdíjintézetnek a (3) bekezdésben említett határozatai ellen a Budapesten működő Társadalombiztosítási Bizottsághoz - ha pedig a határozatot a Vasutak igazgatási szervei hozták, az Rny. 87. §-a (2) bekezdésében említett bizottsághoz - az érdekelt felszólalással élhet. A bizottság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincsen.

229. § (1) Ha a nyugellátásra jogosultság kétséget kizáróan megállapítható, a nyugellátás összegének kiszámításához szükséges adatok azonban nem elégségesek, a kétséget kizáróan megállapítható összeg erejéig ügyviteli intézkedéssel - az 1959. évben legfeljebb tizenkét hónapra, az 1959. évet követően pedig legfeljebb három hónapra - nyugdíjelőleget lehet megállapítani.

(2) A nyugellátásnak határozattal történő megállapításakor a nyugellátás összegébe az (1) bekezdés, valamint a 171., illetőleg a 172. § rendelkezése szerint folyósított előleget be kell számítani, illetőleg az esetleges túlfizetést a nyugellátásból le kell vonni.

X. JOGKÖVETKEZMÉNYEK

230. § (1) Az Rny. 91. §-a alapján a nyugdíjmegállapító szerv akkor kötelezi a nyugdíjast a jogosulatlanul felvett nyugellátás és az ezen felül megállapítható térítés fizetésére, ha a nyugellátás összegének helytelen megállapítása a nyugdíjas terhére felróható okból történt.

(2) Az Rny. 92. §-a alapján a nyugdíjmegállapító szerv abban az esetben kötelezi a munkáltatót, illetőleg az adatközlő más szervet a jogalap nélkül felvett nyugellátás megfizetésére, ha a nyugellátás összegének helytelen megállapítását a munkáltató, illetőleg az említett szerv mulasztása, vagy a valóságnak meg nem felelő adat közlése okozta.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti fizetésre kötelezésről a megállapító szerv a nyugdíjmegállapító határozat módosításával egyidejűleg határoz és a jogerős határozatot a folyósító szervnek is megküldi.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben nem említett esetekben a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetésére, illetőleg az Rny. 91. §-a szerinti térítés és az Rny. 92. §-a szerinti megtérítés fizetésére a folyósító szerv kötelezi határozattal a nyugdíjast vagy a munkáltatót, illetőleg az adatközlő szervet.

(5) A jogalap nélkül felvett nyugellátást és a kirótt térítést, valamint megtérítést a nyugdíjfolyósító szervhez kell befizetni. A nyugdíjast terhelő fizetések behajtásáról a nyugdíjfolyósító szerv, a munkáltatót és az adatközlő más szervet terhelő fizetések behajtásáról pedig a nyugdíjmegállapító szerv gondoskodik.

XI. A BALESET OKOZÓJÁNAK MEGTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉGE

231. § (1) Az Rny. 96. §-ában megjelölt állami szervek: költségvetési szervek - ideértve a folyószámla rendszerben gazdálkodó szerveket is -, valamint az állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek az Rny. 94-95. §-án alapuló megtérítési kötelezettségüket egy összegben tartoznak teljesíteni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak

a) a Magyar Államvasutak és a Győr-Sopron- Ebenfurti Vasút,

b) a Pénzügyminisztérium Biztosítási Főigazgatóságának a 69/1950. (III. 7.) MT rendelet alapján kiadott utasításában meghatározott,

c) az Állami Biztosítónak a szavatossági biztosítási szerződésekkel kapcsolatos

megtérítési kötelezettségeire.

(3) Az egy összegben történő megtérítés fejében a kötelezettség alapjául szolgáló

a) ideiglenes özvegyi nyugdíj egy havi összegének egy évre számított összegét,

b) huszonöt százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadék egy havi összegének két évre számított össszegét,

c) egyéb nyugellátás egy havi összegének nyolc évre számított összegét

kötelesek az (1) bekezdésben megjelölt állami szervek a nyugdíjmegállapító szervnek átutalni.

(4) Kármegosztás esetén a (3) bekezdés szerint fizetendő megtérítési összeget a megosztás szerint követelhető nyugellátási rész egy havi összegének alapulvételével kell számítani.

232. § (1) A 231. § (3)-(4) bekezdése szerinti összeg kiszámításánál a nyugellátás egy havi összegeként a fizetési meghagyás kibocsátásának hónapjára megállapított nyugellátás összegét kell számításba venni, ha a megtérítési igény az Rny. 94. §-án alapul. Ha pedig a megtérítési igény az Rny. 95. §-án alapul

a) peres eljárás esetében a kereset beadásának hónapjára,

b) peres eljárás nélküli elismerés esetében az elismerő nyilatkozat kiállításának hónapjára

megállapított nyugellátás összegét kell számításba venni.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett hónapokra a nyugellátást már nem folyósították, a megállapítástól a folyósítás megszüntetésének időpontjáig kifizetett nyugellátás össszegét kell megtéríteni. Ha a nyugellátást később újból folyósítják, a megtérítési kötelezettség a 231. § (3) bekezdésében meghatározott időtartamból még hátralévő időre vonatkozóan feléled.

(3) A megtérítési kötelezettség szempontjából a nyugellátás teljes összegét kell számításba venni akkor is, ha munkaviszony fennállása miatt a nyugellátás csak részben folyósítható.

233. § (1) A megállapító szerv az Rny. 94. §-án alapuló megtérítési kötelezettségről fizetési meghagyást bocsát ki. A fizetési meghagyás ellen annak kézbesítését követő naptól számított harminc napon belül a kötelezett keresettel fordulhat a megállapító szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a központi kerületi bírósághoz.

(2) Az Rny. 95. §-án alapuló megtérítési igényt a megállapító szerv peres úton keresettel (bíróság által kibocsátandó fizetési meghagyással), illetőleg a fizetésre kötelezett elismerő nyilatkozata alapján érvényesíti.

234. § Ha a megtérítésre kötelezett állami szerv (231. §) a fizetési meghagyás vagy a bírói ítélet jogerőre emelkedése, illetőleg peres eljárás nélkül való elismerés esetében az elismerő nyilatkozat kiállításától számított hatvan napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a megállapító szerv követelését azonnali beszedési megbízás (promt-inkasszó) útján érvényesítheti.

235. § A megtérítés összegét a megállapító szervhez kell befizetni. A megállapító szerv a befizetett összegeket - az esetleges kamatok fele összegének kivételével - a nyugdíjfolyósító szervnek félévenként átutalni köteles,

236. § (1) A 231. §-ban megjelölt állami szervek a jelen rendelet hatálybalépése előtt keletkezett s az Rny. 94-95. §-ában foglalt rendelkezésekkel azonos jogcímen alapuló tartozásaik egy összegben történő kiegyenlítése fejében a 231. § (3) bekezdésében meghatározott időtartamból még hátralévő időre az 1959. évi január hóra folyósított nyugellátás alapulvételével kiszámított összeget kötelesek a nyugdíjmegállapító szerv által kiállított tartozási kivonat alapján - az 1959. évi december hó 31. napjáig - a megállapító szervnek megfizetni.

(2) Abban az esetben, ha az állami szerv az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségének eleget tett, vagy legalább nyolc éven át megtérítést fizetett, a megtérítés további fizetésének kötelezettsége alól mentesül.

(3) Ha az állami szerv az (1) bekezdésben említett határidőig tartozását a megállapító szervnek nem fizeti meg, a megállapító szerv a 234. § szerint járhat el.

XII. KÖVETELÉSEK BEHAJTÁSA

237. § A gyermekéről nem gondoskodó, tartásra képes szülőtől az apátlan vagy anyátlan árva részére járó árvaellátás és a szülőtlennek tekintendő árva részére járó árvaellátás különbözetét (Rny. 48. §-a) adók módjára kell behajtani.

238. § Az Rny. 90. §-a alapján kirótt rendbírságot és az Rny. 92. §-a alapján megállapított megtérítést - a nyugdíjfolyósító szerv által kirótt rendbírság, illetőleg megállapított térítés esetében is - a nyugdíjmegállapító szerv azonnali beszedési megbízás (promt-inkasszó) útján is behajthatja, feltéve, hogy a behajtást halasztó hatályú kereset nem gátolja.

XIII. A KORÁBBI JOGSZABÁLYOK ALAPJÁN MEGÁLLAPÍTOTT NYUGELLÁTÁSOK

239. § (1) Az 1959. évi január hó 1. napja előtt a munkaviszonyban álló dolgozó által előterjesztett öregségi nyugdíj igényeket a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint kell elbírálni, ha

a) a munkaviszony legkésőbb az 1959. évi január hó 15. napjáig megszűnt, vagy

b) az igénylő munkaviszonyának az 1959. évi január hó 15. napjáig történt megszűnésekor táppénzben részesült, vagy

c) az igénylő az 1958. évi december hó 31. napján táppénzben, kórházi ápolásban részesült és e szolgáltatások megszűnését követő harminc napon belül munkaviszonya is megszűnik.

(2) Az 1959. évi január hó 1. napja előtt előterjesztett rokkantsági nyugdíjigényeket a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezése szerint kell elbírálni.

240. § Aki a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján rokkantság címén nyugdíjban részesült, rokkantságának megszűnését követő öt éven belül történő újabb megrokkanásakor az Rny. 101. §-a alapján abban az esetben is kérheti nyugellátásának a korábbi jogszabályok szerinti megállapítását, ha rokkantságának megszűnését követően huszonnégy hónapon át munkabért kapott.

241. § A Tny. hatálybalépése után havi 3500 forintnál nagyobb összegű nyugellátást abban az esetben sem lehet megállapítani, ha a nyugellátást az Rny. 100-102. §-ai alapján a Tny. hatálybalépését megelőzően érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint állapítják meg.

242. § (1) Ha az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján rokkantsági nyugdíjban részesült nyugdíjas nyugellátását az Rny. 118. §-a alapján a Tny. szerint járó nyugdíj teljes összegében folyósítják, állapotváltozás esetén nyugellátását a Tny. rendelkezései szerint kell módosítani.

(2) Az Rny. 102. §-a (2) bekezdésének rendelkezését nem lehet alkalmazni abban az esetben, ha a baleseti járadékban részesülő az Rny. 52. §-ában előírt feltételeknek megfelel és ennek alapján a Tny. szerinti rokkantsági teljes nyugdíj megállapítását kéri,

(3) Az Rny. 102. §-a (3) bekezdése rendelkezésének alkalmazásánál a rokkantsági nyugdíjat min-den esetben a megrokkanást megelőző huszonnégy hónap alatt elért munkabér átlagának alapulvételével kell megállapítani. Ha a baleseti járadékos szilikózis veszélyének kitett munkahelyen baleseti járadékának megállapítása után nem dolgozott, vagy ha a megrokkanását megelőzően nincsen huszonnégy havi munkabére, nyugellátását az Rny. 102. §-a (1) és (2) bekezdései alapján kell megállapítani.

243. § Ha az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított rokkantsági járadékban, illetőleg rokkantsági bányanyugbérben részesülő járadékos (nyugbéres) hatvanötödik (nő hatvanadik) életévének betöltése előtt a Tny. szerinti II. csoportbeli rokkanttá válik, nem áll munkaviszonyban és keresőfoglalkozást sem folytat, részére olyan összegű nyugellátást kell megállapítani, mint amely a hatvanötödik (nőt a hatvanadik) életévének betöltésekor megilletné.

244. § (1) Az 1959. évi január hó 1. napját megelőzően megállapított nyugellátásban részesülő és az 1958. évi december hó 31. napját követően meghalt nyugdíjas özvegyének (élettársának) az özvegyi nyugdíjra jogosultság fennállása esetén a Tny. rendelkezései szerint ideiglenes vagy állandó özvegyi nyugdíjat kell megállapítani.

(2) A Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján baleseti járadékban részesülő személy halála esetén a hozzátartozókat nyugellátás - a szolgálati idő tartamára tekintet nélkül - csak abban az esetben illeti meg, ha a járadékos halála üzemi baleset (foglalkozási betegség) következménye. Ha a járadékos a munkahelyén elszenvedett üzemi baleset következtében az 1958. évi december hó 31. napját követően halt meg, özvegyének - életkorára tekintet nélkül - a Tny. rendelkezései szerint állandó özvegyi nyugdíj jár.

(3) Az (1)-(2) bekezdés, illetőleg az Rny. 106. §-a rendelkezéseit alkalmazni kell az egyéb hozzátartozók (árva, szülő) részére járó nyugellátások megállapításánál is.

245. § (1) A 244. § szerint járó ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíjat annak a nyugellátásnak a félösszegében kell megállapítani, amely a nyugdíjast a halál időpontjában megillette, illetőleg megillette volna.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során az özvegyi nyugdíj megállapításánál a következő nyugellátásokat kell alapul venni:

a) az 1928. évi XL. törvény alapján megállapított öregségi vagy rokkantsági (tehetetlenségi) járadékban (ellátásban) részesülő nyugdíjas halála esetén a hatvanötödik életév betöltése után járó járadékot,

b) az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékban részesülő járadékos halála esetén a hatvanhét százalékos munkaképességcsökkenés alapján járó baleseti járadékot,

c) az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint baleseti járadékban részesülő járadékosnak az üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) bekövetkezett halála esetén a száz százalékos munkaképességcsökkenés alapján járó baleseti járadékot,

d) a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. számú törvény) alapján megállapított öregségi vagy rokkantsági bányanyugbérben részesülő nyugdíjas halála esetén a hatvanötödik életév betöltése után járó - tehetetlenségi pótlék nélküli - bányanyugbért,

e) az 1912. évi LXV. számú törvény alapján megállapított közszolgálati nyugdíjban (nyugbérben) részesülő nyugdíjas halála esetén az e törvény alapján a halál időpontjában járó nyugdijat,

f) a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó szabályok alapján megállapított nyugdíjban részesülő nyugdíjas halála esetén az e szabályok szerint a halál időpontjában járó nyugdíjat,

g) a 14/1956. (XII. 1.) Korm. határozat 1. pontjának hatálya alá tartozó nyugdíjas halála esetén a visszaadott nyugellátást,

h) az Rny. 110. §-ában meghatározott egyesített nyugellátásban részesülő nyugdíjas halála esetén az egyesített nyugellátást,

i) az 12.260/1945. (1946. I. 17.) ME rendelet alapján megállapított nyugellátásban részesülő nyugdíjas halála esetén az e rendelet alapján megállapított nyugellátást,

j) a 6800/1948. (VI. 27.) Korm. rendelet alapján megállapított nyugellátásban részesülő nyugdíjas halála esetén az e rendelet szerint járó nyugellátást,

k) az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi nyugdíjban részesülő nyugdíjas halála esetén a halál időpontjában járó öregségi nyugdíjat,

l) az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet alapján megállapított rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjas halála esetén az e törvényerejű rendelet szerint a halál időpontjában nem üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő rokkantság alapján járó III. csoportbeli rokkantsági nyugdijat,

m) az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet szerint üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő baleseti járadékban vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjasnak üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) bekövetkezett halála esetén az e törvényerejű rendelet szerint a halál időpontjában az üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő II. csoportbeli rokkantság alapján járó rokkantsági nyugdíjat,

n) az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján öregségi nyugdíjban részesülő nyugdíjas halála esetén az e törvényerejű rendelet szerint a halál időpontjában járó öregségi nyugdíjat,

o) az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjas halála esetén az e törvényerejű rendelet szerint a halál időpontjában a III. csoportbeli rokkantság alapján járó rokkantsági nyugdíjat,

p) az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet szerint üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében baleseti járadékban vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjasnak üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) bekövetkezett halála esetén az e törvényerejű rendelet szerint a halál időpontjában üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő II. csoportbeli rokkantság alapján Járó rokkantsági nyugdíjat.

(3) A (2) bekezdés d), valamint a k)-p) pontjaiban említett nyugellátások összegének számításánál kérelemre figyelembe kell venni a nyugellátás megállapítását követően szerzett szolgálati időre járó továbbszolgálati pótlékot, illetőleg nyugdíjkiegészítését.

(4) A (2) bekezdés szerint alapulveendő nyugellátásokat - a j), valamint az n)-p) pontban említett nyugellátások kivételével - nyugdíjpótlékkal abban az esetben is ki kell egészíteni, ha a nyugdíjas a halálakor nyugdíjpótlékot nem kapott, vagy még nyugdíjpótlékra nem volt jogosult.

(5) Ha a (2) bekezdés szerint alapulveendő nyugellátások összege - figyelembe véve a (3) és (4) bekezdés rendelkezéseit is - a 800 forintot nem haladja meg, az özvegyi nyugdíjat az Rny. 116., illetőleg 118. §-a szerint felemelt összeg figyelembevételével kell kiszámítani abban az esetben is, ha a nyugdíjas a halál időpontjában nem felemelt összegű nyugdíjat kapott.

A Tny. hatálybalépése előtt meghalt nyugdíjas (dolgozó) özvegyének nyugellátásra jogosultsága

246. § Az Rny. 107. §-a alapján megállapítható özvegyi nyugdíj havi 250 forint.

247. § Ha a volt közszolgálati alkalmazott olyan özvegye, aki negyvenötödik életévét az 1952. évi január hó 1. napjáig nem töltötte be, a Tny. hatálybalépésekor özvegyi nyugdíjban azért részesült, mert tizennyolcadik életévét be nem töltött gyermek eltartásáról gondoskodott, az özvegyi nyugdíj folyósítását abban az esetben kell megszüntetni, ha az özvegy negyvenötödik életévének betöltése előtt a gyermek a tizennyolcadik életévét betöltötte, vagy gyermekéről már nem gondoskodik. Az ilyen özvegy özvegyi nyugdíjra jogosultsága abban az esetben éled fel, ha az özvegyi nyugdíj folyósításának megszűnésétől számított tizenöt éven belül megrokkan vagy ötvenötödik életévét betölti,

248. § (1) A volt vállalati nyugdíjbiztosított olyan özvegyének, aki negyvenötödik életévét az 1952. évi január hó 1. napjáig nem töltötte be, a Tny. hatálybalépésekor kapott özvegyi nyugdíját abban ez esetben lehet tovább folyósítani, ha

a) a férje halálakor legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodott és egy gyermek a Tny. hatálybalépése után még árvaellátásban részesül, vagy

b) legalább kétharmad részben munkaképtelen (rokkant).

(2) Az (1) bekezdésben említett özvegynek jogosultsága tartamára özvegyi nyugdíjként a nyugdíjpótlékkal kiegészített, illetőleg az Rny. 122. §-a szerint felemelt összeget kell folyósítani.

249. § Nem lehet a Tny. 10. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján állandó özvegyi nyugdíjat megállapítani annak az özvegynek, akinek férje munkahelyén elszenvedett üzemi baleset következtében az 1959. évi január hó 1. napját megelőzően halt meg.

250. § A Tny. 13. §-a szerinti tíz évi együttélés alapján az 1959. évi január hó 1. napja előtt meghalt dolgozó vagy nyugdíjas élettársa részére özvegyi nyugdíjat megállapítani nem lehet.

251. § (1) Az 1952. évi január hó 1. napja előtt meghalt volt közszolgálati alkalmazott és vállalati nyugdíjbiztosított özvegyének nyugellátása az Rny. 108. és 109. §-a szerint akkor éled fel, ha az özvegy

a) férje halálát vagy özvegyi nyugdíja folyósításának megszüntetését követő tizenöt éven belül megrokkan vagy az ötvenötödik életévét betölti,

b) az 1966. évi december hó 31. napjáig ötvenötödik életévét betölti.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett özvegy özvegyi nyugdíjra jogosultsága abban az esetben is feléled, ha ötvenötödik életévének betöltése előtt megrokkan.

252. § Annak az özvegynek, akinek a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint ideiglenes özvegyi nyugdíjat állapítottak meg, vagy akinek a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított állandó özvegyi nyugdíját nem újabb házasságkötés miatt szüntették meg, az özvegyi nyugdíjra jogosultsága feléled, ha özvegyi nyugdíja folyósításának megszüntetését követő tizenöt éven belül megrokkan vagy ötvenötödik életévét betölti.

Egyesített nyugellátás

253. § Nem lehet az Rny. 110. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján sajátjogú egyesített ellátásnak tekinteni annak a nyugdíjasnak a nyugellátását, aki az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabály alapján megállapított özvegyi nyugdíja mellett kizárólag hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékban részesül.

254. § (1) Az Rny. 110. §-ában meghatározott egyesített nyugellátásban részesülő nyugdíjasnak az 1959. évi január hó 1. napján munkaviszony vagy keresőfoglalkozás miatt szüneteltetett nyugdíjpótlékát a szüneteltetés okának megszűnése esetén a Tny. hatálybalépése előtt megállapított összegben kell folyósítani.

(2) Ha az Rny. 110. §-ában meghatározott egyesített nyugellátásban részesülő személy részére a Tny. hatálybalépéséig nyugdíjpótlékot még nem állapítottak meg, nyugdíjpótlékra jogosultságának beállása esetén a nyugdíjpótlékot az Rny. 110. §-ában meghatározott összegű egyesített nyugellátás után kell megállapítani.

255. § (l) Ha a sajátjogú egyesített nyugellátásban baleseti járadék, illetőleg rokkantsági járadék, vagy rokkantság címén megállapított bányanyugbér is van, a munkaképességcsökkenés fokozódása, illetőleg munkaképtelenség (tehetetlenség) bekövetkezése esetén az egyesített sajátjogú nyugellátáshoz az Rny. 111. §-ának (1) bekezdése szerint hozzáadandó különbözet összegét úgy kell megállapítani, mintha a nyugdíjast egyesített nyugellátás helyett csak az az egy - nyugdíjpótlék nélkül számított - nyugellátás illetné meg, amelynek összegét az állapotrosszabbodás miatt emelni kell. Ha az egyesített sajátjogú nyugellátásnak két összetevőjét kellene állapotrosszabbodás miatt emelni, az egyesített sajátjogú nyugellátást csak az egyik összetevőre számított különbözettel lehet felemelni, mégpedig azzal a különbözettel, amelyik nagyobb összegű.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárni abban az esetben is. ha az egyesített sajátjogú nyugellátás egyik összetevője öregségi vagy rokkantsági járadék, illetőleg bányanyugbér és a nyugdíjast a hatvanötödik (nőt a hatvanadik) életévének betöltése címén illeti meg a különbözet.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárni abban az esetben is, ha az egyesített sajátjogú nyugellátás egyik összetevője bányanyugbér és a nyugdíjast továbbszolgálati pótlék címén illeti meg a különbözet.

(4) Ha az egyesített sajátjogú nyugellátást az Rny. 116. §-a szerint felemelték, mielőtt az (1)- (3) bekezdés szerint számított különbözetre a nyugdíjas jogosultsága beállott volna, a különbözetet az egyesített sajátjogú nyugellátásnak az Rny. 116. §-a szerint felemelt összegéhez kell hozzáadni.

A sajátjogú nyugellátások felemelése

256. § (1) Az Rny. 116. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint azokat a nyugellátásokat kell felemelni, amelyeknek nyugdíjpótlékkal kiegészített összege a családi pótlék, a házastársi pótlék és a gyermekek, valamint a házastárs után esetleg járó lakbérsegély figyelmen kívül hagyásával a 800 forintot nem éri el.

(2) Az Rny. 116. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében fel kell emelni azoknak a nyugellátását is, akik munkaviszonyuk ellenére a nyugdíjpótlékot korlátozás nélkül megkapták (hat napos, negyvennyolc órás munkaviszonyú nyugdíjasok, csökkent munkaképességüek foglalkoztatására alakult intézményeknél 650 forintot meg nem haladó munkabérrel alkalmazott nyugdíjasok), valamint azoknak a nyugellátását is, akik hat munkanapnál hosszabb, de tizennégy naptári napot meg nem haladó időtartamú munkaviszonyuk miatt nyugdíjpótlékuknak csak a felét kapják. A nyugellátás felemelése előtt a nyugdíjpótlékot teljes összegre kell kiegészíteni.

(3) Az Rny. 116. §-a szerinti nyugdíjemelést a nyugellátás teljes összege után kell számítani, a nyugellátásnak nyugdíjpótlékkal kiegészített teljes összegéből azonban a nyugdíjas saját személye után esetleg járó 15 forint lakbérsegélyt az emelés előtt le kell vonni. Harminc százalékos nyugdíjpótlékra jogosultak esetében a nyugdíjemelés alapjául szolgáló összeg a lakbérsegély levonásával 500 forint alá csak a nyugdíjpótlék megállapításánál figyelembe veendő munkabérátlag hetvenöt százalékáig csökkenthető. A harminc százalékos nyugdíjpótlékkal 500 forintra, illetőleg a munkabér hetvenöt százalékára kiegészített nyugellátások összegéből a lakbérsegély nem vonható le. A 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat rendelkezései alá tartozó nyugdíjasok nyugellátásának felemelésénél a lakbérsegélyt abban az esetben lehet levonni, ha a megvont nyugellátást a nyugdíjas teljes egészében visszakapta, s abban lakbérsegély is van.

257. § (1) Az Rny. 116. §-ának (5) bekezdése alapján a nyugellátást legkorábban a munkaviszony, illetőleg keresőfoglalkozás megszűnését követő hó első napjától lehet nyugdíjpótlékkal kiegészíteni és felemelni.

(2) Az (1) bekezdésben említett nyugellátást a munkaviszony tartama alatt is ki kell egészíteni nyugdíjpótlékkal és fel kell emelni annak a hónapnak első napjától - legkorábban az 1959. évi január hó 1. napjától - amelyben a munkabér a havi 500 forintot nem haladja meg.

(3) Az Rny. 116. §-ának (6) bekezdése alapján a nyugdíjpótlékkal való kiegészítés és az emelés a jogosultat annak a hónapnak első napjától illeti meg, amelyben az öregségi korhatárt eléri vagy megrokkan. Ha ebben az időpontban a nyugdíjas munkaviszonyban áll vagy keresőfoglalkozást folytat, nyugellátásának nyugdíjpótlékkal kiegészítésére és felemelésére az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni,

(4) A nyugellátásokat az (1)-(3) bekezdés szerint a jogosult kérelme, illetőleg a munkaviszony vagy keresőfoglalkozás megszűnését igazoló bejelentése alapján legkorábban a kérelem, illetőleg a bejelentés beadásának napját magában foglaló hónap első napjától kezdve kell felemelni.

258. § (1) Az Rny. 118. §-a (1) bekezdésében meghatározott összeghatárok szempontjából a családi pótlékot és a házastársi pótlékot figyelmen kívül kell hagyni. Ha az ellátást a 69/1954. (XI. 2.) MT rendelet 33. §-a alapján állapították meg, a házastárs, illetőleg a gyermekek után megállapított lakbérsegély összegét is figyelmen kívül kell hagyni.

(2) Az Rny. 118. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja alá tartozó nyugellátások felemelésénél vizsgálni kell azt is, hogy a nyugdíjast a Tny. 31. §-a (1) bekezdése szerint mekkora összeg illetné meg. Ha ez az összeg 500 forintnál több, akkor a nyugdíjas részére ezt a magasabb összeget - legfeljebb azonban az alapul vett munkabér száz százalékát - kell megállapítani.

(3) Az Rny. 118. §-a (1) bekezdése c) pontjának rendelkezései szerint kell felemelni az 500 forint összegben megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat is.

(4) Ha az öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjat a 69/1954. (XI. 2.) MT rendelet 33. §-a (1)-(2) bekezdése (közszolgálati előnyszabály) alapján állapították meg, az Rny. 118. §-a (1) bekezdése a) és c) pontjának alkalmazása során a következők szerint kell eljárni:

a) meg kell állapítani az 1929. évi január hó 1. napjától szerzett szolgálati idő figyelembevételével a Tny. szerint járó nyugdíjat és ezt ki kell egészíteni a nyugdíjast a Tny. szerint megillető családi pótlék és házastársi pótlék összegével,

b) a 69/1954. (XI. 2.) MT rendelet 33. §-a (1) bekezdése alapján megállapított nyugellátás és a családi pótlék változatlan összegét ki kell egészíteni a nyugdíjast megillető, a házastársi pótléknak az Rny. 120. §-a szerint felemelt összegével,

c) ha a b) pont szerint megállapított összegű nyugellátás az a) pont szerinti nyugellátásnál nagyobb, a b) pont szerint megállapított összeget kell folyósítani,

d) ha azonban a családi pótlék összegének változása miatt a b) pont szerint járó összeg az a) pont szerint járó összegnél kisebb lesz, a változást követő hónap első napjától az a) pont szerint járó összeget kell folyósítani,

(5) A (4) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a 69/1954. (XI. 2.) MT rendelet 33. §-a (3) bekezdése (vállalati előnyszabály) alapján megállapított olyan nyugellátásokra is, amelyeknél lakbérsegélyt kellett számításba venni.

(6) Az Rny. 118. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjai szerint fel kell emelni annak a nyugdíjasnak az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet szerinti öregségi és rokkantsági nyugdíját,

a) akinek munkaviszonya, illetőleg keresőfoglalkozása havonta legfeljebb tizennégy naptári napon át állott fenn,

b) aki olyan munkaviszonyban állott, amelyben a munkaideje a havi negyvennyolc órát nem haladta meg,

c) aki öregek és csökkent munkaképességűek foglalkoztatására szolgáló intézménynél dolgozik, ha havi keresete a 650 forintot nem haladja meg.

(7) Azokat az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet szerinti öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, amelyeket az 1958. évi december hó 31. napján érvényben volt jogszabályok szerint munkaviszony vagy keresőfoglalkozás fennállása miatt szüneteltetni, vagy folyósításukat korlátozni kellett, a 257. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell az Rny. 118. §-a (1) és (2) bekezdése szerint felemelni.

(8) A nyugdíj összegének az Rny. 118. §-a szerinti felemelésénél a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló munkabérátlagot kell figyelembe venni.

259. § Az Rny. 119. §-ában előírt kérdőívbe bejegyzett adatok valódiságát a nyugdíjfolyósító szervek ellenőrizhetik.

260. § (1) A nyugellátásnak az Rny. 120. §-a (1)-(3) bekezdése szerint házastársi pótlékkal történő kiegészítésénél, illetőleg a már megállapított házastársi pótlék felemelésénél - a 850 forint határösszeg szempontjából - a családi pótlékot és a gyermekek után folyósított lakbérsegélyt figyelmen kívül kell hagyni, a már megállapított házastársi pótlékot és a házastárs után járó lakbérsegélyt azonban számításba kell venni.

(2) Az igényjogosultság feltételeinek fennállása esetén házastársi pótlékkal ki kell egészíteni a 850 forintot el nem érő összegű

a) az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékokat,

b) a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó szabályok szerint megállapított vállalati nyugdíjakat,

c) a 12.260/1945. (1946. I. 17.) ME rendelet, valamint a 6.800/1948. (VI. 27.) Korm. rendelet alapján megállapított nyugellátásokat,

(3) Az igényjogosultság feltételeinek fennállása esetén házastársi pótlékkal ki kell egészíteni, illetőleg a már megállapított házastársi pótlékot az Rny. 18. §-ában meghatározott összegben kell fo-lyósítani

a) az 1928. évi XL. törvény alapján megállapított öregségi és rokkantsági járadékokat, illetőleg ellátásokat,

b) a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. törvény) alapján megállapított bányanyugbéreket,

c) az 1912. évi LXV. törvény alapján megállapított közszolgálati nyugdíjakat és nyugbéreket,

d) a 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat rendelkezései alá tartozó személyek nyugdíját,

e) az Rny. 110. §-ában meghatározott sajátjogú egyesített nyugellátásokat,

f) az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet, valamint az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat.

(4) A (2)-(3) bekezdésekben említett nyugellátások közül az Rny. 17. §-a (2) bekezdésében előirt feltételek fennállása esetén is

a) az 1912. évi LXV. törvény alapján megállapí-tot közszolgálati nyugdíjakat és nyugbéreket,

b) a volt vállalati nyugdíjbiztosításra vonatkozó szabályok szerint megállapított nyugdíjakat,

c) az Rny. 110. §-ában meghatározott sajátjogú egyesített nyugellátásokat

csak abban az esetben lehet házastársi pótlékkal kiegészíteni, illetőleg a már megállapított házastársi pótlékot az Rny. 18. §-ában meghatározott összegre felemelni, ha a nyugdíjas hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét betöltötte, vagy ha nyugellátását a Tny. szerinti rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések alapján kell folyósítani.

(5) A már megállapított házastársi pótlék mellett az esetleg folyósított lakbérsegélyt a házastársi pótléknak az Rny. 18. §-a szerinti összegébe abban az esetben is be kell számítani, ha a nyugellátást a 196/1951. (XI. 11.) MT rendelet 23. §-ának (1)-(2) bekezdése, vagy a 69/1954. (XI. 2.) MT rendelet 33. §-ának (1)-(3) bekezdése alapján állapították meg. A 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat rendelkezései alá eső nyugellátások esetében beszámításnak csak akkor van helye, ha a nyugdíjas nyugellátását teljes egészében visszakapta és abban házastársi pótlék és lakbérsegély is van.

(6) A Tny. hatálybalépésekor házastársi pótlékban nem részesülő nyugdíjasok nyugellátását igénybejelentésre kell házastársi pótlékkal kiegészíteni.

261. § (1) A Tny. 21. §-a, illetőleg az Rny. 16. §-a szerint családi pótlék az Rny. 116. § (2)-(3) bekezdésében, az Rny. 117. és 118. §-ában említett nyugellátásban részesülő nyugdíjasokat is megilleti.

(2) Az (1) bekezdésben említett azoknak a nyugdíjasoknak, akik a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint családi pótlékra nem voltak jogosultak, a családi pótlékot igénybejelentésre legkorábban az 1959. évi január hó 1. napjától kezdve lehet folyósítani.

262. § (1) Az Rny. 121. §-a (1) bekezdésének alkalmazása során a házastársi pótlék összegét is újból meg kell állapítani. A Tny. hatálybalépése előtt már házastársi pótlékban részesülő nyugdíjas házastársi pótlékát azonban 18 forint alá csökkenteni abban az esetben sem lehet, ha a nyugdíj és a házastársi pótlék együttes összege a 850 forintot meghaladja.

(2) Az Rny. 121. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a nyugellátás megállapítása után munkaviszonyban töltött idő alapján járó továbbszolgálati pótlék, illetőleg nyugdíj kiegészítés megállapítása esetén is.

Hozzátartozói nyugellátások felemelése

263. § (1) Az Rny. 122. §-a (1) bekezdésében meghatározott özvegyi nyugellátásokat - összegükre tekintet nélkül - nyugdíjpótlékkal kell kiegészíteni. Nyugdíjpótlékkal kell kiegészíteni a 12.260/1945. (1946. I. 17.) ME rendelet alapján megállapított özvegyi nyugellátásokat is.

(2) Nem egészíthetők ki nyugdíjpótlékkal azok az özvegyi nyugellátások, amelyeket a 6.800/1948. (VI. 27.) Korm. rendelet alapján állapítottak meg.

(3) A lakbérsegély összegének beszámításánál a 256. § (3) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

264. § (1) Az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított azokat az özvegyi nyugellátásokat, amelyekhez hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján saját jogon megállapított baleseti járadék is járul, úgy kell felemelni, hogy az együtt folyósított nyugellátásból a baleseti járadékot le kell vonni és a megmaradó összeget kell az Rny. 122. §-a (2), illetőleg (3) bekezdése szerint felemelni. Baleseti járadék címén olyan összeget kell levonni és az özvegyi nyugdíj felemelése után a felemelt özvegyi nyugdíjhoz hozzáadni, amely az igényjogosultat a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megilletné, ha kizárólag baleseti járadékban részesülne.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett özvegy munkaviszony vagy keresőfoglalkozás fennállása miatt nyugdíjpótlékban nem részesül, az özvegyi nyugellátást a korábbi rendelkezések szerint nyugdíjpótlékkal kell kiegészíteni és az így kiegészített összeget kell az (1) bekezdés szerint felemelni.

265. § (1) A több igényjogosult között megosztott özvegyi ellátást egyetlen özvegyi nyugellátásnak kell tekinteni és így kell felemelni.

(2) Ha mind az özvegy (élettárs), mind az elvált nő (különélő feleség) állandó özvegyi nyugdíjra jogosult, akkor az (1) bekezdés rendelkezései szerint felemelt özvegyi nyugellátást változatlan arányban megosztva kell tovább folyósítani.

(3) Ha a jogosultak közül csak az özvegy (élettárs) jogosult állandó özvegyi nyugdíjra, a teljes emelési összeggel csak az özvegy nyugdíját kell növelni. Ha az elvált nő (különélő feleség) utóbb az állandó özvegyi nyugdíjra jogosulttá válik, az özvegyi nyugdijat a (2) bekezdés rendelkezései szerint kell közöttük megosztani.

(4) Ha a jogosultak közül csak az elvált nő (különélő feleség) jogosult állandó özvegyi nyugdíjra, az emelésből az özvegyi nyugdíj megosztásának arányában részesülhet,

(5) Ha özvegyi nyugdíjra kizárólag az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító feltételeknek megfelelő elvált nő vagy különélő feleség jogosult, a teljes özvegyi nyugdíj után járó emelés összegéből tartásdíjának az emelés előtti özvegyi nyugdíjhoz való arányában részesülhet.

266. § (1) A hozzátartozói nyugellátásokat akkor is fel kell emelni, ha a felemelt hozzátartozói nyugellátások együttes összege az ezekre megállapított felső határösszeget meghaladja.

(2) Ha az árva a Tny. hatálybalépése után válik szülőtlenné, a részére járó árvaellátást az özvegyi nyugdíj felemelt összegének figyelembevételével kell megállapítani.

XIV. MUNKAVISZONYBAN NEM ÁLLÓ SZEMÉLYEKET ÜZEMI BALESET ESETÉN MEGILLETŐ NYUGELLÁTÁS

267. § Az Rny. 129. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a III. számú mellékletben felsorolt iskolák tanulói (hallgatói) jogosultak tanulmányaik keretébe tartozó gyakorlati képzés közben bekövetkezett baleset (foglalkozási betegség) esetén nyugellátásra.

268. § (1) Ha munkaviszonyban álló dolgozó szenved az Rny. 129. §-a (1) bekezdésének a), d) és e) pontjában meghatározott tevékenység során üzemi balesetet (foglalkozási betegséget), ezt a 134. § alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a dolgozó az üzemi balesetet mellékfoglalkozásában szenvedte volna el.

(2) Az (1) bekezdés szerint megállapított rokkantsági nyugdíjra a 161. § rendelkezései nem alkalmazhatók.

269. § (1) Az Rny. 129. §-a (1) bekezdésének f) pontjában említett személyeknél üzemi baleset az a baleset, amely a letartóztatott, illetőleg a közbiztonsági őrizetben levő személyt a letartóztatás, illetőleg a közbiztonsági őrizet alatt végzett munka közben, vagy azzal összefüggésben éri.

(2) Üzemi balesetnek kell tekinteni azt a balesetet is, amely a letartóztatott, illetőleg közbiz-tonsági őrizetben levő személyt a büntetést végrehajtó szerv illetékes közege által adott utasítás, vagy rendelkezés teljesítése közben vagy abból folyóan éri.

(3) A balesetvizsgálatot a börtön- (munkahely-) parancsnokság, illetőleg a közbiztonsági őrizetet foganatosító rendőrhatóság folytatja le. A baleset üzemi jellege tekintetében a balesetvizsgálat eredménye alapján az SZTK-nak a szabadult lakóhelye szerint illetékes alközpontja (kirendeltsége) határoz. A börtön- (munkahely-) parancsnokság, illetőleg a közbiztonsági őrizetet foganatosító rendőrhatóság a balesetvizsgálat lefolytatására az SZTK-nak a börtön (munkahely), illetőleg a közbiztonsági őrizetet foganatosító rendőrhatóság szerint illetékes alközpontját (kirendeltségét) is felhatalmazhatja; ebben az esetben az alközpont (kirendeltség) köteles a balesetvizsgálatot lefolytatni.

(4) A balesetvizsgálatról jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvet a börtön- (munkahely-) parancsnokság, illetőleg a közbiztonsági őrizetet foganatosító rendőrhatóság a letartóztatott szabadlábra helyezésétől, illetőleg a közbiztonsági őrizet megszűnésétől számított három évig megőrizni köteles. A balesetvizsgálattal egyidejűleg meg kell állapítani a letartóztatottnak, illetőleg a közbiztonsági őrizetben levőnek a balesetet megelőző tizenkét hónap alatt elért keresetét és az erről szóló megállapítást a jegyzőkönyvvel együtt kell megőrizni. Ha a keresetet megállapítani nem lehet, ennek okát és azt is fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben, hogy a letartóztatott, illetőleg a közbiztonsági őrizetbe vett személy a balesetkor milyen munkát végzett.

270. § (1) A baleseti járadékra, illetőleg a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó igényt az SZTK-nak, a szabadult lakóhelye szerint illetékes alközpontja (kirendeltsége) bírálja el.

(2) Ha a letartóztatott, illetőleg a közbiztonsági őrizetbe vett személy a szabadlábra helyezésekor az üzemi balesetből kifolyólag gyógykezelésre szorul, vagy baleseti járadékra, illetőleg rokkantsági nyugdíjra igényt tart, erről a börtön- (munkahely-) parancsnokság, illetőleg a közbiztonsági őrizetet foganatosító rendőrhatóság jegyzőkönyvet vesz fel. Ezt a jegyzőkönyvet, valamint a balesetvizsgálatról felvett jegyzőkönyvet, a keresetről szóló kimutatással együtt, a szabadlábra helyezett lakóhelye szerint illetékes SZTK alközpontnak (kirendeltségnek) kell megküldeni, az igénylőt pedig fel kell hívni arra, hogy igényének elbírálása végett az SZTK említett alközpontjánál (kirendeltségénél) jelentkezzék.

(3) A szabadságvesztés büntetés, illetőleg a közbiztonsági őrizet tartama alatt az Rny. 78. §-ában meghatározott elévülés nyugszik.

271. § (1) Az Rny. 129. §-a (1) bekezdésének f) pontjában említett személyek baleseti járadékának, illetőleg rokkantsági nyugdíjának összegét a balesetkor végzett munkáért kapott munkabér átlagának alapulvételével kell megállapítani. Ha a baleset olyan munka végzése során történt, amelyért díjazást nem fizettek, vagy a kereset összege nem állapítható meg, vagy pedig annak összege a havi 800 forintot nem érte el, a baleseti járadék, illetőleg a rokkantsági nyugdíj összegét havi 800 forint munkabérátlag figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Ha a letartóztatottat a bíróság az ellene emelt vád alól jogerősen felmentette vagy a Legfőbb Ügyészség megállapította, hogy a közbiztonsági őrizetbevétel feltételei nem állottak fenn, a letartóztatás, illetőleg a közbiztonsági őrizetbevétel alatt elszenvedett üzemi baleset alapján járó baleseti járadékot vagy rokkantsági nyugdíjat az (1) bekezdésben meghatározott munkabér helyett, a letartóztatást, illetőleg a közbiztonsági őrizetbevételt megelőző utolsó munkakörre járó munkabér figyelembevételével kell megállapítani, amennyiben ez az igénylőre kedvezőbb. Ebben az esetben a megállapított rokkantsági nyugdíjra a 161. § rendelkezései nem alkalmazhatók.

272. § Az Rny. 129. §-a (1) bekezdése b) pontjában említett mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag üzemi balesete esetén az Rny. 93. és 94. §-a rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából a mezőgazdasági termelőszövetkezetet munkáltatónak kell tekinteni.

XV. A BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG

273. § (1) A munkaviszonnyal és keresőfoglalkozással kapcsolatban az Rny. 136. §-a szerint előírt bejelentésre az a nyugdíjas kötelezett, aki

a) a Tny. alapján megállapított öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban,

b) a 195-196., valamint a 203. és 206. §-ban felsorolt nyugellátások valamelyikében,

c) kivételes nyugellátásban (kegydíjban) részesül.

(2) Bejelentésre kötelezett továbbá

a) az a munkáltató, aki az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíjassal munkaviszonyt létesít, vagy nyugdíjast díjazás ellenében munkaviszonyon kivül foglalkoztat,

b) az a hatósági szerv, amely az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíjas részére iparengedélyt vagy hasznothajtó jogosítványt ad ki,

c) keresőtevékenységet folytató annak a munkaközösségnek a vezetője, amelybe az (1) bekezdésben említett nyugdíjast tagként felvették,

d) az a mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely tagjai sorába az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíjast vett fel.

(3) A bejelentési kötelezettség kiterjed a nyugdíj folyósítását érintő és a 274-284. §-okban részletezett adatok bejelentésére.

(4) A bejelentésnek a 274-284. §-okban részletezett adatokon felül minden esetben tartalmaznia kell az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíjas

a) nevét,

b) születési idejét és anyja leánykori nevét, c) lakáscímét és

d) nyugellátásának folyósítási törzsszámát.

(5) A bejelentést a 274-284. §-ok rendelkezései szerint a nyugellátást folyósító szervhez kell megtenni.

(6) Munkaviszonnyal és keresőfoglalkozással kapcsolatban nem köteles bejelentésre az a személy, aki

a) hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékban,

b) özvegyi nyugdíjban - ide nem értve az (1) bekezdésben, illetőleg a 206. §-ban említett özvegyi nyugdíjat -,

c) árvaellátásban,

d) szülői nyugdíjban

részesül.

A) A munkaviszony bejelentése

274. § (1) A nyugdíjas munkaviszonyba lépését, a munkaviszony kezdő napját, a munkaviszonya megszűnését pedig a megszűnés napját követő nyolc napon belül kell bejelenteni. A bejelentésnek - a 273. § (4) bekezdésében felsorolt adatokon kívül - tartalmaznia kell a nyugdíjas

a) munkaviszonyba lépésének, illetőleg munkaviszonya megszűnésének időpontját,

b) munkakörét,

c) munkabérének havi összegét és

d) munkáltatója nevét és címét (telephelyét).

275. § (1) A nyugdíjas munkakörében bekövetkezett változást nyolc napon belül akkor kell bejelenteni, ha a munkaviszonyban álló nyugdíjas

a) a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét még nem töltötte be,

b) korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozik.

(2) Az öregségi nyugdíjban részesülő, közszolgálatban maradó nyugdíjas orvos (181. §) nyolc napon belül köteles bejelenteni, ha közszolgálati munkaviszonyában megszakítás következik be, vagy heti munkaideje tizennyolc óránál kevesebb lesz.

276. § (1) A nyugdíjas munkabérében bekövetkezett minden változásról nyolc napon belül bejelentést kell tenni, ha munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg. Ha a havi munkabér az 500 forintot meghaladja, a munkabérben bekövetkezett változást csak olyan nyugdíjas esetében kell bejelenteni, aki a hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét még nem töltötte be.

(2) Annál a nyugdíjasnál, aki az 1959. évi január hó 1. napján öregek és csökkent munkaképességűek foglalkoztatására szolgáló vállalatnál (üzemnél, intézménynél, szövetkezetnél) dolgozott és folyamatosan tovább is ilyen munkakörben dolgozik, nyolc napon belül be kell jelenteni, ha munkabére a havi 650 forintot meghaladja.

277. § A vállalatok bedolgozói és a kisipari (háziipari) termelőszövetkezetek bedolgozó tagjai a munkaviszonyban álló nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezések szerint (274-276. §) kötelesek bejelentést tenni.

278. § Az a nyugdíjas, aki munkaviszonyának megszűnése után keletkezett keresőképtelensége miatt táppénzben (terhességi-gyermekágyi segélyben) részesül, a munkaviszonyban álló nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezések szerint (274-276. §) köteles bejelentést tenni. A bejelentési kötelezettség ebben az esetben a segélyt folyósító szervet is terheli.

B) A keresőfoglalkozás bejelentése

279. § (1) Keresőfoglalkozás címén bejelentésre köteles a 273. § (1) bekezdésében megjelölt az a nyugdíjas,

a) akinek iparengedélye van,

b) akinek hasznothajtó jogosítványa van,

c) aki orvosi, ügyvédi vagy mérnöki magángyakorlatot folytat,

d) aki kereső tevékenységet folytató munkaközösség tagja [182. § (2) bekezdésének a)-d) pontja].

(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell - a 273. § (4) bekezdésében felsorolt adatokon felül - a keresőfoglalkozás megjelölését és megkezdésének időpontját.

(3) A bejelentést a keresőfoglalkozás megkezdését követő nyolc napon belül kell megtenni. Azok a nyugdíjasok, akiknek az (1) bekezdésben megjelölt keresőfoglalkozása a jelen rendelet kihirdetését megelőzően kezdődött, a kihirdetéstől számított tizenöt napon belül kötelesek bejelentést tenni.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem köteles bejelentést tenni az orvosi magángyakorlatot folytató az a nyugdíjas orvos, aki nyugdíjának megállapítását követően egy napi megszakítás nélkül közszolgálatban maradt (181. §).

(5) Az iparengedéllyel vagy hasznothajtó jogosítvánnyal rendelkező vak nyugdíjas a bejelentéshez köteles csatolni az illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának igazolását arról, hogy az említett tevékenységből mennyi a havi jövedelme. Ez a nyugdíjas jövedelmének havi összegét félévenként - minden naptári év január és július havában - köteles újból igazolni.

(6) A 273. § (1) bekezdésében megjelölt nyugellátásban részesülő személy számára iparenge-délyt vagy hasznothajtó jogosítványt kiállító ha-tósági szerv - a kiadástól számított nyolc napon belül - köteles erről a nyugdíjfolyósító szervet értesíteni.

(7) Ha a nyugdíjas munkaközösségi tag, a bejelentést a munkaközösség vezetőjével együtt kö-teles megtenni.

280. § (1) A 273. § (1) bekezdésében megjelölt az a nyugdíjas, aki az 1959. évi január hó 1. napját követően mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett, illetőleg belép, minden naptári év - első ízben az 1960. év - január havában - a termelőszövetkezet vezetőségével együttesen - köteles bejelentést tenni, ha a megelőző naptári évben százhúsz (nő tag nyolcvan) munkaegységnél több munkaegységet teljesít.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt bejelentési kötelezettség arra a nyugdíjasra is vonatkozik, aki az 1959. évi január hó 1. napján mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja volt, ha

a) nyugdíját az 1958. évi december hó 31. napja után előterjesztett igénybejelentés alapján állapították meg, vagy

b) az 1959. évi január hó 1. napja után tagként más mezőgazdasági termelőszövetkezetbe lépett át.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti bejelentésnek - a 273. § (4) bekezdésében felsorolt adatokon felül - tartalmaznia kell

a) a mezőgazdasági termelőszövetkezet megnevezését és címét,

b) a termelőszövetkezeti tagság kezdetét, valamint

c) a nyugdíjas által a megelőző naptári évben összesen teljesített munkaegységek számát.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben említett nyugdíjas - a termelőszövetkezettel együttesen - a naptári év folyamán is köteles bejelentést tenni, ha száznyolcvan (nőtag százhúsz) munkaegységet már teljesített. A bejelentést a teljesítéstől számított nyolc napon belül kell megtenni.

281. § (1) A 273. § (1) bekezdésében megjelölt az a nyugdíjas, aki a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójának (a továbbiakban röviden: mezőgazdasági jövedelemadó) fizetésére kötelezett, a kivetett mezőgazdasági jövedelemadó ösz-szegét minden naptári év október hó 31. napjáig köteles bejelenteni. Az 1958. évre kivetett mezőgazdasági jövedelemadó összegét a jelen rendelet kihirdetésétől számított tizenöt napon belül kell bejelenteni.

(2) A mezőgazdasági jövedelemadó összegét a nyugdíjas a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságával köteles igazoltatni. Az igazolásban külön fel kell tüntetni a házastárs tulajdonában levő arra az ingatlanra eső mezőgazdasági jövedelemadó összegét, amely korábban sem volt a nyugdíjas tulajdonában.

282. § (1) A 273. § (1) bekezdésében megjelölt az a nyugdíjas, aki gazdaságilag művelhető földingatlanát haszonbérbeadás útján hasznosítja, minden naptári év október hó 31. napjáig köteles bejelenteni az általa haszonbérbeadott földingatlan (földingatlanok) alapján a kivetett mezőgazdasági jövedelemadó összegét. A haszonbérbeadott földingatlan (földingatlanok) alapján az 1958. évre kivetett mezőgazdasági jövedelemadó összegét a jelen rendelet kihirdetésétől számított tizenöt napon belül kell bejelenteni.

(2) A bejelentésnek - a 273. § (4) bekezdésében felsorolt adatokon felül - tartalmaznia kell

a) a haszonbérbeadott földingatlan (földingatlanok) területét, haszonbérlők szerint részletezve,

b) a haszonbérbeadott egyes földingatlanok alapján kivetett, illetőleg kivethető mezőgazdasági jövedelemadó összegét.

(3) A haszonbérbeadott földingatlan (földingatlanok) után kivetett mezőgazdasági jövedelemadó összegét a nyugdíjasnak a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságával kell igazoltatni. Az igazolásban külön fel kell tüntetni a házastárs tulajdonában levő arra az ingatlanra eső mezőgazdasági jövedelemadó összegét, amely korábban sem volt a nyugdíjas tulajdonában.

283. § (1) A 273. § (1) bekezdésében megjelölt az a nyugdíjas, aki munkaviszonyon kívül végzett egyéb tevékenységéért (mint szakértő, író, zeneszerző, fordító, szerkesztő, lektor, stb.) a jelen rendelet kihirdetése napját követően díjazást kap. a díjazás felvételétől számított nyolc napon belül köteles bejelentést tenni.

(2) A bejelentésnek - a 273. § (4) bekezdésében felsorolt adatokon felül - tartalmaznia kell, hogy a nyugdíjas milyen tevékenységért, kitől (ennek pontos címét is), mikor és milyen összeget vett fel.

(3) Nem kell bejelentést tenni a háztartás vagy a család keretében alkalomszerűen végzett tevékenységről. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a kisiparos háztartása vagy családja keretében alkalomszerűen végzett tevékenységre.

C) Egyéb jövedelem bejelentése

284. § (1) A hatvanadik (nő az ötvenötödik) életévét be nem töltött és nem rokkant az a nyugdíjas, aki sajátjogú közszolgálati vagy vállalati nyugdíjban, vagy ilyen nyugdijat tartalmazó sajátjogú egyesített nyugellátásban részesül (203. §), köteles a munkaviszonyon és a 182. § (2) bekezdésében felsorolt keresőfoglalkozásokon kívüli forrásból származó jövedelmét és az ebben bekövetkezett változást a jövedelemhez jutás, illetőleg a változás napját követő nyolc napon belül bejelenteni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentésre köteles a közszolgálati vagy vállalati özvegyi nyugdíjban, illetőleg ilyen nyugdíjat tartalmazó egyesített hozzátartozói nyugellátásban részesülő az az özvegyi nyugdíjas, akire az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultságnak a Tny-ben előírt feltételei nem állnak fenn (206. §).

(3) A bejelentésnek - a 273. § (4) bekezdésében felsorolt adatokon felül - tartalmaznia kell, hogy a nyugdíjas milyen forrásból, mikor és milyen összegű jövedelemhez jutott.

A nyugdíjas külön bejelentési kötelezettsége

285. § A nyugdíjfolyósító szerv külön felhívására nyugellátásban részesülő minden személy köteles a nyugellátásra vonatkozó jogosultság és a nyugellátás folyósítása szempontjából szükséges adatokat, tényeket és körülményeket - a felhívásban kitűzött határidő alatt - bejelenteni. Ha a nyugdíjas a felhívásnak a kitűzött határ-időben nem tesz eleget, a nyugellátás folyósítását a nyugdíjfolyósító szerv szüneteltetheti.

XVI. A NYUGDÍJAZÁS BEJEGYZÉSE A MUNKAKÖNYVBE

286. § (1) Ha a Tny. alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat állapítanak meg, a nyugdíjmegállapítás tényét a megállapító szerv az igénylő munka-könyvének első oldalán, a "Munkakönyv" szó alatt, "Nyugdíjas" szó beírásával feljegyezni köteles.

(2) Abban az esetben, ha az igénylő munkaviszonyban áll, a nyugdíj megállapításáról a nyugdíjmegállapító szerv a határozat egy másolati példányának megküldésével a munkáltatót értesíteni köteles. Ebben az esetben a nyugdíjazás tényét az (1) bekezdésben foglaltak szerint a munkáltatónak kell feljegyeznie. A feljegyzés megtörténtét a munkáltató aláírással és bélyegjével a határozat másolatán igazolja, ezután a határozat másolatát a folyósító szerv címére megküldi.

(3) Ha a munkáltató a nyugdíjazás tényét a nyugdíjas munkakönyvébe azért nem tudta bejegyezni, mert a határozat másolatának kézhezvétele előtt a nyugdíjas munkaviszonya megszűnt, a határozat másolatát a folyósító szervnek küldi meg és a munkaviszony megszűnésének időpontját közli.

(4) Ha a nyugdíjas új munkakönyv vagy má-solat kiállítását kéri, a nyugdíjas minőséget a nyugdíjas nyilatkozata alapján a munkakönyvet kiállító szerv jegyzi fel.

(5) Ha olyan nyugdíjas lép munkaviszonyba, akinek munkakönyvében a nyugdíjas minőséget még nem jegyezték fel, a munkáltató köteles a nyugdíjas minőséget a munkakönyvbe feljegyezni a bejegyzés megtörténtét a munkaviszonynak a 273. § (2) bekezdése szerinti bejelentésekor igazolni.

287. § (1) A munkakönyvbe a 286. § alapján történt bejegyzés törlését a nyugdíjra jogosultság meg-szűnése esetében a munkakönyv kilencedik oldalára kell bejegyezni s egyidejűleg a munkakönyv első oldalára feljegyzett "Nyugdíjas" szót át kell húzni. A volt nyugdíjas kérelmére a feljegyzést a nyugdíjmegállapító szerv törli.

(2) Abban az esetben, ha a nyugdíjra jogosultság megszűnésekor a nyugdíjas munkaviszonyban áll, a 286. § alapján történt bejegyzés törlését - a nyugdíj megszüntetésére vonatkozó határozat bemutatásával - a nyugdíjas a munkáltatótól is kérheti. A törlésre vonatkozó bejegyzésnek tartalmaznia kell a megszüntető határozat keltét és számát. A bejegyzést aláírással és bélyegzővel kell ellátni. A bejegyzés megtörténtét a munkáltató közölni köteles azzal a nyugdíjmegállapító szervvel, amely a megszüntető határozatot hozta.

288. § A folyósító szerv jogosult a munkaviszonyban nem álló nyugdíjast munkakönyvének bemutatására felhívni. Ha a nyugdíjas a felhívásban kitűzött határidő alatt munkakönyvét a folyósító szervnek nem mutatja be és mulasztását elfogadható módon nem igazolja, a folyósító szerv a nyugdíj folyósítását szüneteltetheti.

XVII. HATÁLYBALÉPÉS

289. § Ennek a rendeletnek a rendelkezéseit az 1959. évi január hó 1. napjától kell alkalmazni. Az 1959. évi január-április hónapokra folyósított nyugellátásokkal kapcsolatban azonban jogalap nélkül nyugdíjfelvétel címén a nyugdíjas terhére tartozást előírni, illetőleg az előírt tartozást behajtani a rendelet kihirdetése után csak a Tny. hatálybalépését megelőzően érvényben volt jogszabályok szerinti esetekben és mértékben lehet,

290. § A jelen rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a 7/1955. (III. 20.) PM, a 11/1957. (III. 22.) PM, a 7/1957. (IX. 18.) Mü. M., a 12/1957. (XII. 21.) MüM. és a 6 1958. (V. 21.) MüM. rendeletek, valamint az 59/1955. (Eü. K. 8.) PM utasítás hatályát veszti.

Kisházi Ödön s. k.,

munkaügyi miniszter

1. számú melléklet az 5/1959. (V. 8.) MüM rendelethez.

II. számú melléklet az 5/1959. (V. 8.) MüM rendelethez.

III. számú melléklet az 5/1959. (V. 8.) MüM rendelethez.

I. Egyetemek, főiskolák, akadémiák:

a) Földművelésügyi Minisztérium

Agrártudományi Egyetem

Állatorvostudományi Főiskola

Kertészeti és Szőlészeti Főiskola

Erdőmérnöki Főiskola

Mezőgazdasági Akadémia (Debrecen, Keszthely, Mosonmagyaróvár)

b) Művelődésügyi Minisztérium

Eötvös Lóránd Tudományegyetem

Kossuth Lajos Tudományegyetem

Szegedi Tudományegyetem

Pécsi Tudományegyetem

Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem

Budapesti Műszaki Egyetem

Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem

Nehézipari Műszaki Egyetem (Miskolc, Sopron)

Veszprémi Vegyipari Egyetem Állami Pedagógiai Főiskola (Eger, Pécs, Szeged)

Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola

Tanítóképző Intézet (Budapest, Baja, Debrecen, Esztergom, Győr, Jászberény, Kaposvár, Nyíregyháza, Sárospatak, Szeged, Szombathely)

Óvónőképző Intézet (Kecskemét, Sopron, Szarvas)

Iparművészeti Főiskola

Képzőművészeti Főiskola

Színházi és Filmművészeti Főiskola

c) Egészségügyi Minisztérium

Orvostudományi Egyetemek (Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs)

d) Magyar Testnevelési és Sporthivatal

Testnevelési Főiskola

II. Technikumok, egyéb iskolák, tanfolyamok:

a) Nehézipari Minisztérium

Bányaipari Technikum (Tatabánya, Pécs, Miskolc)

Bányagépészeti Technikum Geológiai Technikum

Villamosenergiaipari Technikum (Budapest, Miskolc)

Vegyipari Technikum (Budapest, Debrecen, Veszprém, Kazincbarcika)

Kőolajbányászati és Mélyfúróipari Technikum

b) Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium

Híd- és Vízműépítési Technikum (Budapest, Békéscsaba)

Útépítési Technikum

Autóközlekedési Technikum

Vasútforgalmi Technikum

Vasútgépészeti Technikum

Vasútpályafenntartási Technikum

Távközlési Technikum

c) Élelmezésügyi Minisztérium

Erjedésipari Technikum

Tartósító- és Húsipari Technikum

Sütő- és Édesipari Technikum

Malomipari Technikum

Növényolaj ipari Technikum

Borgazdasági Technikum

Cukoripari Technikum

Tejipari Technikum

Dohányipari Technikum

d) Könnyűipari Minisztérium

Fonó-, Szövő- és Hurkolóipari Technikum

Fonó- és Szövőipari Technikum

Rost- Pamutfonó és Szövőipari Technikum

Ruházati és Cipőipari Technikum Könnyűipari

Vegyészeti Technikum Faipari Technikum

e) Építésügyi Minisztérium

Építőipari technikumok Épületgépészeti Technikum

Épületanyagipari Technikum

f) Belkereskedelmi Minisztérium

Vendéglátóipari Technikum Kereskedelmi tagozatú közgazdasági technikumok

g) Kohó- és Gépipari Minisztérium

A Minisztérium felügyelete alá tartozó valamennyi technikum

A Minisztérium felügyelete alá tartozó ipari technikumokban tartott gyakorlati képzéssel egybekötött önköltséges tanfolyamok

h) Egészségügyi Minisztérium

Középfokú egészségügyi szakiskolák

i) Földművelésügyi Minisztérium

Valamennyi mezőgazdasági és erdészeti technikum

Valamennyi kétéves és egyéves mezőgazdasági (erdőgazdasági) szakiskola és mezőgazdasági (erdőgazdasági) gépészképző szakiskola Valamennyi mezőgazdasági szakirányú tanfolyam, ifjúsági és felnőtt tagozatú téli mezőgazdasági iskola

j) Művelődésügyi Minisztérium

Valamennyi gimnázium és általános iskola, amelyekben politechnikai oktatás folyik,

Állami Balettintézet

Állami Artistaképző Iskola

k) Magyar Testnevelési és Sporthivatal

Testnevelési gimnáziumok.