48/1961. (XII. 30.) Korm. rendelet
a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1961. évi 20. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1961. évi 20. számú törvényerejű rendeletben (a továbbiakban: Kny.) kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli.
Alaprendelkezések
1. § (1) A Kny. szerint biztosításra kötelezett kisiparos az, akinek iparigazolványa, kisipari működési engedélye, háziipari értesítése vagy vándoripari engedélye (a továbbiakban: iparjogosítvány) van.
(2) Biztosításra kötelezett a kisiparos halála után az ipart saját jogán folytató túlélő házastársa (1958. évi 9. számú törvényerejű rendelet 11. §) is.
(3) Nem áll fenn a biztosítási kötelezettség, ha az ipart a kisiparos halála után kiskorú gyermek, vagy ellátatlan unoka jogán a gyám folytatja.
2. § (1) A kisiparosnak a Kny. szerinti kötelező biztosítása az iparjogosítvány kézbesítésének napját magában foglaló hónap első napjával - legkorábban a Kny. hatálybalépésének napjával -kezdődik és megszűnik, ha
a) a kisiparos iparjogosítványát visszaadja, vagy
b) a kisiparos iparjogosítványát az iparhatóság visszavonja; vagy
c) a kisiparost jogerős büntetőbírói ítélet foglalkozásának gyakorlásától eltiltja, vagy
d) a kisiparos meghal.
(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban megjelölt esetekben a biztosítási kötelezettség az ipargyakorlási jog megszűnésének napját magában foglaló hónap utolsó napjával, a d) pontban megjelölt esetben pedig a halál napjával szűnik meg.
(3) Az özvegy kötelező biztosítása azt a napot magában foglaló hónap első napjával kezdődik, amely naptól az ipar özvegyi jogon gyakorlását tudomásul vevő jogerős határozat szerint az ipart folytatja,
3. § A biztosítási kötelezettséget nem érinti, ha a kisiparos (túlélő házastárs)
a) az iparának gyakorlását szünetelteti,
b) az ipar gyakorlására más kisiparossal társul, vagy meghatározott munka elvégzésére alkalmi munkaközösséget létesít.
Rokkantsági nyugdíj
4. § (1) A Kny. 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szempontjából munkaképességét tartósan az a kisiparos vesztette el, aki egészségének romlása, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozása következtében munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette és ez az állapota egy éven belül előreláthatólag nem szűnik meg,
(2) Az a kisiparos, aki beszámítható biztosítási idejének kezdete előtt már legalább kétharmad részben csökkent munkaképességű volt, rokkantsági nyugdíjra az egyéb feltételek fennállása esetén is csak akkor jogosult, ha munkaképességcsökkenése beszámítható biztosítási idejének kezdete után fokozódott. Ebben az esetben a megrokkanás időpontjának az állapotrosszabbodás orvosi megállapításának időpontját kell tekinteni.
5. § (1) Abban az esetben, ha a kisiparos a rokkantsági nyugdíjra jogosultságot a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet szerinti szolgálati idő beszámításával szerzi meg, a Kny. 4. §-ában megjelölt feltételek fennállása esetén az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint is rokkantnak kell tekinteni.
(2) Biztosítási kötelezettségének megszűnése után munkaviszonyba lépő volt kisiparos rokkantsági nyugdíjra a Kny. alapján - az egyéb feltételek fennállása esetén - akkor jogosult, ha az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet 5. §-a szerint rokkantnak kell tekinteni.
6. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges biztosítási idő megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni.
(2) Az a kisiparos, aki az alacsonyabb korcsoportban a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges biztosítási időt megszerezte és kötelező biztosítása megszakítás nélkül továbbra is fennáll, megrokkanása esetében nyugdíjra akkor is jogosult, ha az életkorának megfelelő korcsoportban megkívánt biztosítási időt megrokkanásának időpontjáig nem szerezte meg.
7. § (1) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas
a) munkaképességcsökkenése a rokkantság fokát nem éri el, vagy
b) ipar gyakorlására kapott újabb jogosítvány alapján biztosításra ismét kötelezetté válik.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerint megszűnt Jogosultság feléled, ha a volt nyugdíjas munkaképességcsökkenése a nyugdíj megszüntetését követő öt éven belül a rokkantság fokát újból eléri és iparjogosítványa nincs.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerint megszűnt jogosultság feléled, ha a kisiparos biztosítási kötelezettsége öt éven belül újból megszűnik és munkaképességcsökkenése ebben az időpontban a rokkantság fokát eléri.
Özvegyi nyugdíj
8. § Az utószülött gyermeket úgy kell tekinteni, mint akinek eltartásáról az özvegy már férjének halálakor gondoskodott.
Végkielégítés
9. § (1) Az özvegyi végkielégítésre vonatkozó igény a házasságkötést követő egy év alatt érvényesíthető.
(2) Az az özvegy, aki özvegyi nyugdíjat újabb házasságkötéséig nem igényelt, ezt a jogát újabb házasságkötése után már nem érvényesítheti és végkielégítésre sem jogosult.
Biztosítási idő
10. § (1) Nyugdíjjárulék fizetése nélkül is kisipari biztosításban szerzett időnek [Kny. 17. §-a (1) bekezdés] kell tekinteni azt az időt, amely alatt a kisparos iparának gyakorlását katonai szolgálata miatt szünetelteti.
(2) Nyugdíjjárulék fizetése nélkül kisipari biztosításban szerzett időnek számít a kisiparos halála hónapjának a halál napjáig eltelt része, kivéve, ha ez alatt az idő alatt a kisiparos járulékfizetési kötelezettsége egyébként szünetel. (33. §).
11. § A biztosítási kötelezettség kezdete és megszűnése (2. §) közötti időnek azt a részét, amelyre a kisiparos járulékot nem fizetett, - a 10. §-ban meghatározott esetek kivételével - a nyugdíjjogosultsághoz szükséges biztosítási idő számításánál kisipari biztosításban szerzett időként figyelembe venni nem lehet.
12. § (1) A kisipari biztosításban szerzett időhöz a Kny. 17. §-a (2) bekezdése alapján a szolgálati időt abban az esetben lehet hozzászámítani, ha a kisipari biztosításban szerzett idő és a szolgálati idő között nincs egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás.
(2) A szolgálati idő számítására a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 20-27. §-ait, valamint a 12/1959. (III. 1.) Korm. számú rendelet 1-2. §-ait azzal kell alkalmazni, hogy a kisipari biztosításban szerzett idő a szolgálati időnek az említett rendelkezések szerint történő számításánál megszakításnak nem tekinthető.
(3) Abban az esetben, ha a naptári időtartam egyidejűleg mind kisipari biztosításban szerzett időnek, mind szolgálati időnek lenne tekintendő, ezt az időt egyszeresen, mégpedig annak a jogszabálynak alapján kell figyelembe venni, amelynek alkalmazása az igénylőre kedvezőbb.
13. § (1) Ha a kisipari biztosításban szerzett idők között egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás van, a megszakítást megelőző időt a nyugdíjjogosultsághoz szükséges biztosítási idő számításánál figyelembe venni nem lehet.
(2) Nem számít megszakításnak az az idő, amelynek során a kisiparos
a) igazolt betegsége miatt a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettsége alól mentesült, vagy
b) rokkantsági nyugdíjban részesült, vagy
c) mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja volt, vagy
d) elismerési díjat fizetett.
(3) Abban az esetben, ha a kisiparos szolgálati időt is szerzett, a 67/1958. (XII. 24.) Korm, számú rendelet 27-28. §-ainak rendelkezéseit a kisipari biztosításban szerzett időkre is megfelelően alkalmazni kell.
Elismerési díj
14. § (1) Az elismerési díj folyamatos fizetését a biztosítási kötelezettség megszűnését követő három hónapon belül kell megkezdeni.
(2) Az elismerési díj összege
az I. nyugdíjosztályban havi 10 forint,
a II. nyugdíjosztályban havi 15 forint,
a III. nyugdíjosztályban havi 20 forint
Jogosultság megszűnése
15. § (1) Az öregségi nyugdíjra a jogosultság megszűnik, ha a biztosítási kötelezettség fennállásának utolsó napjától az öregségi korhatár eléréséig öt évnél hosszabb idő telt el,
(2) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság megszűnik, ha a biztosítási kötelezettség fennállásának utolsó napjától a rokkantság orvosilag megállapított időpontjáig öt évnél hosszabb idő telt el.
(3) Az özvegy, az árva és a szülő nyugellátásra jogosultsága megszűnik, ha a meghalt kisiparos biztosítási kötelezettsége fennállásának utolsó napja és halálának időpontja között öt évnél hosszabb idő telt el, kivéve azt az esetet, ha az elhunyt az elhalálozás időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult volt.
A nyugellátások összege
16. § (1) A biztosításra kötelezett kisiparosok -a (2) és (3) bekezdésben szabályozott eseteket kivéve - az I. nyugdíj osztályba tartoznak.
(2) Kérelemre a II., illetőleg a III. nyugdíjosztályba kell sorolni azt a férfi kisiparost, aki ötvenedik életévének betöltése, illetőleg azt a nő kisiparost, aki negyvenötödik életévének betöltése előtt vált a biztosításra kötelezetté.
(3) Különleges méltánylást érdemlő esetben a munkaügyi miniszter a Kisiparosok Országos Szervezete (a továbbiakban: KIOSZ) elnökének javaslatára engedélyezheti annak a kisiparosnak a II., illetőleg III. nyugdíj osztályba sorolását, aki a (2) bekezdésben előírt életkor betöltése után a Kny. hatálybalépésének napjával vált biztosításra kötelezetté.
17. § A II. vagy a III. nyugdíj osztályba sorolt kisiparost kérelmére alacsonyabb nyugdíj osztályba kell sorolni. Ebben az esetben a nyugellátás összegét az utolsó besorolásnak megfelelően kel] megállapítani, tekintet nélkül arra, hogy megelőzően magasabb nyugdíjosztályba mennyi időn át tartozott. A kisiparost magasabb nyugdíjosztályba átsorolni nem lehet.
18. § Azt a kisiparost, aki biztosítási kötelezettségének megszűnése után biztosításra újból kötelezetté válik, abba a nyugdíj osztályba kell sorolni, amelybe biztosítási kötelezettségének megszűnése előtt tartozott, feltéve, hogy alacsonyabb nyugdíjosztályba sorolását nem kéri.
19. § (1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjnak a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő alapján járó összege
az I. nyugdíjosztályban havi 400 forint,
a II. nyugdíj osztályban havi 600 forint,
a III. nyugdíjosztályban havi 800 forint,
(2) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjnak a nyugdíjjogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő alapján az (1) bekezdés szerint járó összegét a kisipari biztosításban szerzett időnek a tíz évet meghaladó minden éve után
az I. nyugdíjosztályban havi 20 forinttal,
a II. nyugdíjosztályban havi 30 forinttal,
a III. nyugdíjosztályban havi 40 forinttal
növelni kell.
(3) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjnak a (2) bekezdés szerint növelt összege
az I. nyugdíj osztályban havi 1000 forintnál,
a II. nyugdíjosztályban havi 1500 forintnál,
a III. nyugdíj osztályban havi 2000 forintnál
több nem lehet.
20. § (1) Ha a kisiparos kisipari biztosításban szerzett idő és szolgálati idő egybeszámításával vált nyugdíjra jogosulttá, de beszámítható szolgálati ideje egymagában a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási időt nem éri el, a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő alapján járó öregségi és rokkantsági nyugdíjának összege két részből áll, mégpedig
a) az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint számított nyugdíjnak az arányos részéből és
b) a 19. § (1) bekezdése szerint járó nyugdíjnak az arányos részéből.
(2) A jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási idő alapján járó öregségi és rokkantsági nyugdíjnak az (1) bekezdés szerint történő megállapításánál a kisipari biztosításban szerzett időből annyi időt kell figyelembe venni, amennyi a szolgálati időt a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási időre kiegészíti.
(3) Ha az egybeszámított idő a tíz évet meghaladja, az (1) bekezdés szerint megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjat kell az egybeszámított időnek a tíz évet meghaladó minden éve után
az I. nyugdíjosztályban havi 20 forinttal,
a II. nyugdíj osztályban havi 30 forinttal,
a III. nyugdíjosztályban havi 40 forinttal növelni.
(4) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjnak az (1)-(2) bekezdések szerint járó összege
az I. nyugdíj osztályban havi 400 forintnál,
a II. nyugdíj osztályban havi 600 forintnál,
a III. nyugdíj osztályban havi 800 forintnál kevesebb nem lehet,
21. § (1) Ha a kisiparos a jogosultsághoz szükséges legkisebb biztosítási időt egymagában a beszámítható szolgálati idejével megszerezte, az öregségi és a rokkantsági nyugdíjat ennek az időnek figyelembevételével az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet rendelkezései szerint kell megállapítani és ezt a nyugdíjat kell a kisipari biztosításban szerzett idő minden éve után
az I. nyugdíj osztályban havi 20 forinttal,
a II. nyugdíj osztályban havi 30 forinttal,
a III. nyugdíjosztályban havi 40 forinttal
növelni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell a nyugdíj összegét megállapítani, illetőleg növelni, ha a kisiparos üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint rokkantsági teljes nyugdíjra jogosulttá válik.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint megállapított nyugdíj összege
az I. nyugdíjosztályban havi 400 forintnál,
a II. nyugdíj osztályban havi 600 forintnál,
a III. nyugdíj osztályban havi 800 forintnál
kevesebb és havi 3,500 forintnál több nem lehet.
22. § (1) Ha a kisiparosnak a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló rendelkezések alapján öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, ezt a nyugdíját kell a kisipari biztosításban eltöltött idejének minden éve után
az I. nyugdíjosztályban havi 20 forinttal,
a II. nyugdíjosztályban havi 30 forinttal,
a III. nyugdíj osztályban havi 40 forinttal
növelni.
(2) A nyugdíjnak az (1) bekezdés szerint növelt összege a havi 3,500 forintot nem haladhatja meg.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a kisiparos részére a mezőgazdasági termelőszövetkeretek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló rendelkezések alapján állapítottak meg öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat.
23. § A 19-22. § rendelkezéseit a hozzátartozók nyugellátásának megállapítása során is alkalmazni kell.
Az özvegyi nyugdíj összege
24. § (1) Az özvegyi nyugdíjat az arra jogosultak között egyenlő arányban kell megosztani.
(2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult annak a nőnek, akinek házasságát felbontották és annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön él, nem lehet nagyobb összegű nyugdíjat folyósítani, mint amilyen összegű tartásdíjban részesült, illetőleg amilyen összegű tartásdíjra bírói ítélet (bírói egyezség) alapján jogosult volt. Ha az egyenlő arányban megosztott nyugdíj ennél több lenne, a különbözet az együttélés alapján jogosult özvegyet illeti meg.
(3) Ha a jogosult sérelmesnek tartja az özvegyi nyugdíjnak az (1), illetőleg (2) bekezdés szerinti megosztását, a többi jogosult ellen indított perben a bíróságtól az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.
Az árvaellátás összege
25. § (1) Szülőtlen árvát megillető ellátás jár annak az árvának,
a) akinek mindkét szülője meghalt, vagy
b) akinek életben levő szülője rokkant, vagy
c) akit életben levő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik.
(2) Az árvaellátás és az (1) bekezdés c) pontja alapján járó ellátás közötti különbözetet a folyósító szerv az életben levő szülőtől behajtja, ha gyermekének eltartására képes.
Jogosultságot kizáró és korlátozó okok
26. § Az a kisiparos, aki az 1958. évi 40. számú tör vényerejű rendelet, vagy korábbi jogszabály alapján baleseti járadékban részesül, a 19., illetőleg a 20. § szerint járó összegű nyugdíja mellett a baleseti járadékra is jogosult.
27. § (1) Azt az özvegyet, aki a Kny. szerint özvegyi nyugdíjra és öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra egyaránt jogosult, az öregségi vagy rokkantsági nyugdíj teljes összege, az özvegyi nyugdíjnak pedig fele összege illeti meg. A két nyugdíj együttes összege azonban a havi 700 forintot nem haladhatja meg. Ha az öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíj összege a 70.0 forintot egymagában eléri, az özvegyi nyugdíj részben sem folyósítható.
(2) Az az özvegy, aki a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló rendelkezések, vagy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló rendelkezések alapján özvegyi nyugdíjra, a Kny. alapján pedig öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra jogosult, a két nyugellátás közül választhat. Ha a választott nyugellátás összege havi 700 forintnál kevesebb, ennek a másik nyugellátásból legfeljebb 700 forintra kiegészítését kérheti.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni arra az özvegyre is, aki a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló rendelkezések, vagy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítására vonatkozó rendelkezések szerint öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra, a Kny. rendelkezései szerint pedig özvegyi nyugdíjra jogosult.
28. § A Kny. 30. §-ának rendelkezései alapján a nyugellátás csökkentéséről a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 60. §-a szerint, az ott megjelölt bizottság dönt.
29. § (1) Nem lehet a nyugellátási igényét elbírálni, illetőleg a már megállapított nyugellátását folyósítani annak, aki az ország területét a vonatkozó rendelkezések megsértésével vagy kijátszásával hagyta el, avagy a rendelkezések megszegésével tartózkodik külföldön.
(2) Ha az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személy az ország területére visszatér, nyugellátásra való jogosultságát az általános rendelkezések szerint kell elbírálni. A külföldi tartózkodás - ideje azonban akkor is megszakításnak számít, ha a nyugdíjjárulékot a külföldre távozást követő időre is fizették. Az ilyen személy részére legkorábban a visszaérkezést követő hónap első napjától lehet a nyugellátást megállapítani, illetőleg folyósítani.
(3) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személy jogán az ország területén tartózkodó hozzátartozóknak özvegyi nyugdíjat, árvaellátást és szülői nyugdíjat nem lehet megállapítani, ha az (1) bekezdésben említett személy külföldön halt meg.
30. § (1) A 29. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azokra a személyekre is, akik az ország területét külföldön való állandó letelepedés szándékával jogszerűen hagyták el.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az állandó letelepedés szándékával külföldre távozott külföldi állampolgár nyugellátási igényének elbírálását a munkaügyi miniszter engedélyezheti. A megállapított nyugellátás külföldre folyósításához a munkaügyi miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértésben adott engedélye szükséges,
A nyugellátások fedezete
31. § (1) A kisiparos nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége biztosítási kötelezettségének kezdetétől biztosítási kötelezettségének megszűnéséig tart.
(2) Arra a naptári hónapra, amelyben a kisiparos meghalt, a nyugdíjjárulékot megfizetni nem kell.
32. § (1) A katonai szolgálatot teljesítő kisiparos mentesül a járulékfizetési kötelezettség alól, ha iparát katonai szolgálata miatt szünetelteti.
(2) A mentesítés a katonai szolgálatra történt bevonulást követő hó első napjával, legkorábban azonban a jogerős határozattal megállapított szüneteltetési napot követő hónap első napjával kezdődik és a katonai szolgálat megszűnésének napját magábanfoglaló hónap utolsó napjáig, legkésőbb azonban a jogerős határozattal megállapított újbólgyakorlás napját magában foglaló hónap utolsó napjáig tart.
33. § Kérelemre mentesül a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alól az a kisiparos, aki egy hónapot meghaladó, keresőképtelenséget okozó igazolt betegsége miatt iparát szünetelteti. A mentesítés az ipar szünetelésének jogerős határozattal megállapított kezdő napját követő hónap első napjával kezdődik és a keresőképtelenség megszűnése hónapjának, legkésőbb a jogerős határozattal megállapított újbólgyakorlás napját magában foglaló hónapnak az utolsó napjáig tart.
34. § Arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt a kisiparos
a) munkaviszonya, illetőleg próbaidős kisipari termelőszövetkezeti tagsága, vagy
b) mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsága alapján köteles nyugdíjjárulékot fizetni, kérelmére a Kny. 32. §-a szerint fennálló nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége alól mentesül.
35. § Az iparnak a katonai szolgálat (32. §), keresőképtelenséget okozó betegség (33. §), vagy munkaviszony, illetőleg szövetkezeti tagság (34. §) miatti szüneteltetése esetét kivéve a kisiparos a biztosítási kötelezettség tartama alatt a nyugdíjjárulékot köteles megfizetni,
86. § A nyugdíjjárulék összege
az I. nyugdíj osztályban havi 80 forint,
a II. nyugdíj osztályban havi. 150 forint,
a III. nyugdíjosztályban havi 200 forint,
37. § (1) A nyugdíjjárulék, a fizetendő nyugdíjak, s az ezek beszedésével, illetve megállapításával és folyósításával felmerülő személyi és dologi kiadások alapszerű kezelésére a Magyar Nemzeti Banknál külön folyószámlát kell nyitni. A folyószámlát az Országos Nyugdíjintézet (a továbbiakban: ONYI) kezeli. A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központnál (a továbbiakban: SZTK), valamint az ONYI-nál a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításával kapcsolatban felmerülő költségeket éves átalányösszegben a folyószámla terhére meg kell téríteni. A folyószámla várható bevételeiről és kiadásairól - az állami költségvetésre érvényes rendelkezések figyelembevételével - évenként költségvetést kell készíteni. A költségvetést a pénzügyminiszter, a munkaügyi miniszterrel és a könnyűipari miniszterrel, valamint a KIOSZ elnökével egyetértésben hagyja jóvá. A költségvetés végrehajtásáról - az állami költségvetésre érvényes rendelkezések szerint - az ONYI-nak beszámoló jelentést kell készítenie.
(2) A nyugdíjjárulékból származó bevételre vonatkozóan a költségvetést az SZTK készíti el és a befolyt nyugdíjjárulékokat az (1) bekezdésben megjelölt folyószámlára utalja át.
A nyugellátások megállapítása
38. § (1) A Kny. alapján járó nyugellátásokra bejelentett igényt az SZTK-nak az igénylő lakóhelye szerint illetékes alközpontja (kirendeltsége) bírálja el.
(2) A meghalt nyugdíjas hozzátartozóinak igényét az ONYI bírálja el.
39. § (1) A Kny. alapján járó minden nyugellátást igénybejelentőlapon előterjesztett kérelem alapján kell elbírálni. Az igényt az SZTK-nak az igénylő lakóhelye szerint illetékes alközpontjánál (kirendeltségénél) kell előterjeszteni. A meghalt nyugdíjas hozzátartozójának igényét a nyugdíjfolyósító szervnél kell előterjesztenie.
(2) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igényjogosultságnak és a nyugellátás mértékének megállapításához szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjeszteni. Ha az igénylő ezeket az igénybejelentése alkalmával nem terjeszti elő, őt a hiányzó adatok pótlására és az igazolások bemutatására - határidő kitűzésével - fel kell hívni. Ha az igénylő a felhívásnak a határidőn belül nem tesz eleget és késedelmét elfogadhatóan nem igazolja, a rendelkezésre álló adatok és igazolások alapján azonban nyugellátásra jogosult, a nyugellátást a rendelkezésre álló adatok alapján kell megállapítani.
(3) Ha az igénylő a (2) bekezdésben említett felhívásnak a határidőn belül nem tesz eleget, késedelmét elfogadhatóan nem igazolja, és a rendelkezésre álló adatok alapján nyugellátásra jogosultsága nem állapítható meg, a megállapító eljárást ügyviteli intézkedéssel fel kell függeszteni. Ilyen esetben a nyugellátás megállapítása csak újabb igénybejelentés alapján történhet.
(4) Az igénylő a megállapító szerv felhívására köteles meghallgatása végett megjelenni. Ha a felhívásnak nem tesz eleget, mulasztását elfogadhatóan nem igazolja és a rendelkezésre álló adatok alapján nyugellátásra jogosultsága nem állapítható meg, a nyugdíjmegállapító szerv az eljárást ügyviteli intézkedéssel felfüggesztheti. Ilyen esetben a nyugdíjmegállapító eljárást csak újabb igénybejelentésre lehet lefolytatni. Ha az igénylő a meghallgatásra később jelentkezik, az igénybejelentés időpontjának a meghallgatásra jelentkezés napját kell tekinteni.
40. § A nyugellátásra bejelentett igényt az elsőfokú határozat kézbesítéséig vissza lehet vonni.
41. § A rokkantság fokának, illetőleg a munkaképességcsökkenés mértékének megállapítására a munkaképességcsökkenést véleményező első- és másodfokú orvosi bizottságok tesznek javaslatot.
42. § (1) Az igénylő a nyugdíjmegállapító szerv felhívására köteles orvosi megvizsgálása végett megjelenni vagy kórházi megfigyelésnek magát alávetni. Az orvosi vizsgálatról, illetőleg kórházi megfigyelésről az érdekeltet legalább nyolc nappal előbb értesíteni kell.
(2) Ha az igénylő az (1) bekezdés szerint kitűzött orvosi vizsgálaton vagy a kórházban nem jelenik meg és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, a nyugdíjmegállapító eljárást ügyviteli intézkedéssel fel kell függeszteni. Ilyen esetben a nyugellátást csak újabb igénybejelentés alapján lehet megállapítani. Ha az igénybejelentő az orvosi vizsgálatra vagy kórházi megfigyelésre később jelentkezik, az igénybejelentés időpontjának az orvosi vizsgálatra (kórházi megfigyelésre) jelentkezés napját kell tekinteni.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell a nyugellátásban részesülőkkel kapcsolatban is. Ha a nyugellátásban részesülő felhívásra orvosi vizsgálaton vagy kórházban nem jelenik meg és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, nyugellátásának folyósítását a legközelebbi esedékesség időpontjától határozattal szüneteltetni kell és legkorábban csak a vizsgálatra (kórházi megfigyelésre) jelentkezés napját követő hó első napjától lehet a folyósítást újból megkezdeni.
43. § A nyugdíjmegállapító eljárással kapcsolatban felmerülő utazási-, élelmezési- és szállásköltség, valamint keresetveszteség megtérítésének szabályait a munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg.
44. § Az államhatalom és az államigazgatás szervei (intézetei, intézményei) a nyugdíjmegállapító szerv által a nyugellátásra jogosultság elbírálásához, valamint a nyugellátás összegének megállapításához szükséges adatok közlése iránt hozzájuk intézett megkeresésnek nyolc napon belül kötelesek eleget tenni.
45. § A nyugellátási igények megállapításáról, vagy elutasításáról, úgyszintén a nyugellátás összegének megváltoztatásáról határozatot kell hozni.
46. § (1) Ha a nyugdíjmegállapító szerv által hozott határozat jogerőre emelkedése után megállapítást nyert, hogy a nyugellátás, illetőleg annak összegszerű megállapítása vagy az igény elutasítása helytelenül történt, a határozatot módosítani kell.
(2) A módosító határozatban a nyugdíjasnak járó különbözet kifizetéséről, illetőleg a jogalap nélkül kifizetett nyugellátásnak az 57. és 58. §-ok szerinti megtérítéséről intézkedni kell.
47. § Ha a rokkantság alapján megállapított nyugellátásban részesülő személy munkaképességének csökkenése állapotjavulás miatt a rokkantság fokát nem éri el, a nyugellátást az orvosi megállapítás napját követő második hónap első napjától kell határozattal megszüntetni. Ezt az eljárást kell alkalmazni abban az esetben is, ha a munkaképességcsökkenés értékelése a nyugellátás megállapítása során nem a valóságnak megfelelően történt.
48. § (1) Az SZTK alközpontjának (kirendeltségének), illetőleg az ONYI-nak [38. § (2) bekezdés] a nyugellátási igény tárgyában első fokon hozott határozata ellen, a határozat kézbesítését követő naptól számított tizenöt napon belül az igénylő lakóhelye szerint illetékes és a KIOSZ kiküldöttével (kiküldötteivel) kiegészített társadalombiztosítási bizottsághoz felszólalásnak van helye. A felszólalást az SZTK-nak az igénylő lakóhelye szerint illetékes alközpontjánál (kirendeltségénél) kell benyújtani.
(2) A bizottság a felszólalási kérelmekkel kapcsolatban a benyújtástól számított harminc napon belül, rokkantság alapján járó nyugellátás esetében pedig hatvan napon belül köteles határozatot hozni.
49. § (1) A 48. § (1) bekezdésében megjelölt bizottság másodfokon hozott határozata ellen, a határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül, a nyugellátásra jogosultság kérdésében a bizottság székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, illetőleg Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz keresettel lehet fordulni.
(2) Nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz a nyugellátás összegszerűségének és a rokkantság fennállásának kérdésében.
50. § A Kny. 2. §-ának (2) bekezdésében megjelölt különös méltánylást érdemlő kivételes esetben a KIOSZ elnökének javaslatára a munkaügyi miniszter engedélyezhet nyugellátást annak a kisiparosnak, illetőleg hátramaradt hozzátartozójának, aki nyugdíjra jogosultságot nem szerzett.
A nyugellátások folyósítása
51. § A Kny. alapján járó nyugellátásokat az ONYI folyósítja.
52. § (1) A nyugellátást annak a hónapnak első napjától kezdődően kell folyósítani, amelyben a nyugdíjra jogosultság beállott. Az igénybejelentés hónapjától visszafelé számított három hónapnál hosszabb időre azonban a nyugellátást folyósítani nem lehet.
(2) Ha a folyósított nyugellátást a jogosult nem veszi fel, az erre vonatkozó igény az esedékességtől számított egy év alatt elévül.
(3) A nyugellátást az igényjogosult kezéhez, ha pedig szülői felügyelet vagy gyámság, illetőleg gondnokság alatt áll, törvényes képviselője kezéhez kell kifizetni.
(4) A jogosult haláláig esedékessé vált, fel nem vett és el nem évült nyugellátások felvételére az örökösök jogosultak.
53. § (1) Az öregségi, a rokkantsági és a szülői nyugdíjat folyósítani kell arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas munkaviszonyban áll és munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg.
(2) Ha a rokkantsági nyugdíjas munkaviszonyban áll és munkabére a havi 500 forintot meghaladja, nyugdíjának egyharmadát folyósítani kell.
54. § (1) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben
a) a nyugellátás korlátozása szempontjából kereső foglalkozást folytatók körét meghatározza,
b) egyes foglalkozási csoportokra vonatkozóan - a munkaerőgazdálkodás szempontjaira figyelemmel - a munkaviszonyban álló nyugdíjasok nyugellátásának folyósítását az 53. § rendelkezéseitől eltérően rendelettel szabályozhassa.
(2) A munkaügyi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy egyes esetekben a nyugellátás folyósítása tekintetében az általános szabályozástól eltérően rendelkezhessen.
55. § Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy az érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartozókodó nyugdíjasok nyugellátásának folyósítását rendelettel szabályozza.
56. § A jogosult nyugellátási igényéről sem egészben, sem részben nem mondhat le, kivéve, ha állampolgársági kötelékből elbocsátását kéri (1957. évi 55. számú törvényerejű rendelet 11. §-a); nyugellátását másra át nem ruházhatja, állami pénzintézettel szemben fennálló tartozása fejében azonban nyugellátásának lefoglalható részét engedményezheti.
57. § Ha számolási hiba vagy egyéb ok miatt a nyugdíjas részére a törvényesnél kisebb összegű nyugellátást fizettek ki, a hiba felfedésétől, vagy a nyugdíjas erre irányuló kérelmének a beérkezésétől visszafelé számított legfeljebb egy év tartamára járó különbözetet a nyugdíjas részére ki kell fizetni.
58. § (1) Ha a nyugdíjas részére olyan összegű nyugellátást fizettek ki, amely a nyugdíjast nem illette meg, a nyugdíjas a különbözetet visszafizetni köteles. A visszafizetésre kötelezésről határozatot kell hozni.
(2) A határozat kézbesítésétől visszafelé számított legfeljebb egy év alatt felvett nyugellátás visszafizetésére lehet kötelezni a nyugdíjast, ha a nyugellátás jogalap nélküli felvétele terhére nem róható. Ha azonban a nyugellátás jogalap nélküli kifizetése a nyugdíjmegállapító, vagy a nyugdíjfolyósító szerv hibájából történt, a nyugdíjast legfeljebb a határozat kézbesítését megelőző három hónap alatt felvett nyugellátás visszafizetésére lehet kötelezni.
59. § Az 58. § szerint hozott határozat ellen a kézbesítést követő naptól számított tizenöt napon belül a 48. § (1) bekezdésében megjelölt bizottsághoz felszólalásnak van helye. A felszólalás benyújtásának halasztó hatálya nincs. Ha a bizottság azt állapítja meg, hogy a nyugdíjas részére jogalap nélküli kifizetés történt, határozatában a nyugdíjast a visszafizetésre kell köteleznie. A bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
60. § (1) A folyósító szerv az 58. § szerint visszafizetendő összeget a nyugellátásból levonhatja. A levonás a folyósított nyugellátás 50%-áig terjedhet. Ha azonban a nyugdíjas munkaviszonyban áll, vagy kereső foglalkozást folytat, a levonás az egyébként folyósítható nyugellátás 100%-áig terjedhet.
(2) A jogalap nélkül kifizetett nyugellátást a nyugdíjas halála esetén a hozzátartozókat megillető ellátásból levonni nem lehet.
61. § A nyugdíjasnak harmadik személlyel szemben fennálló tartozását - kivéve a társadalombiztosításból származó tartozásokat, valamint az adók módjára behajtandó és 100 forintot meghaladó összegű tartozást - a nyugellátásból a bírósági végrehajtás szabályai vagy a nyugdíjasnak az 56. § szerint kiállított engedményezési okirata alapján lehet levonni. A követelések kielégítésének sorrendjére és módjára, valamint a levonás mértékére a bírósági végrehajtás szabályai az irányadók.
Jogkövetkezmények
62. § A nyugellátást megállapító, illetőleg folyósító szervnek büntető feljelentést kell tennie az ellen a személy ellen, aki a nyugellátás megállapítása vagy folyósítása céljából szándékosan a valóságnak meg nem felelő bejelentést tesz, vagy a valóságnak meg nem felelő igazolást terjeszt elő.
63. § (1) Azt a nyugdíjast, aki neki felróható okból jogosulatlanul vett fel nyugellátást, a nyugdíjmegállapító, illetőleg nyugdíjfolyósító szerv a jogtalanul felvett nyugellátás visszafizetésén felül ezzel azonos összegű térítés fizetésére is kötelezheti. A térítésre kötelezés nem érinti a nyugdíjas esetleges büntetőjogi felelősségét.
(2) Az (1) bekezdés szerinti térítés fizetésére a nyugdíjast határozattal kell kötelezni. A határozat ellen, a kézbesítést követő naptól számított tizenöt napon belül, halasztó hatályú felszólalásnak van helye a 48. § (1) bekezdésében megjelölt bizottsághoz. A bizottságnak a térítés tárgyában hozott határozata ellen, a kézbesítést követő naptól számított harminc napon belül, a nyugdíjas keresettel fordulhat a bizottság székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz. A határidőn belül beadott keresetnek halasztó hatálya van.
(3) A nyugdíjfolyósító szerv a térítés összegét térítésre kötelező határozat - illetőleg bírói eljárás esetén a bírósági határozat - jogerőre emelkedése után a nyugellátásból a 60. § szerint vonja le.
64. § Ha a nyugellátás jogtalan felvételét a munkáltató vagy adatközlésre kötelezett más szerv mulasztása vagy a valóságnak meg nem felelő adatközlése idézte elő, a megállapító, illetőleg folyósító szerv az adatszolgáltatásra kötelezettet a jogalap nélkül kifizetett összeg megtérítésére határozattal kötelezi. A fizetésre kötelezett a határozat ellen, a kézbesítést követő naptól számított tizenöt napon belül, felszólalással élhet a 48. § (1) bekezdésében megjelölt bizottsághoz. A bizottság határozata ellen, a kézbesítést követő naptól számított harminc napon belül, a fizetésre kötelezett keresettel fordulhat a bizottság székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz. A határidőn belül beadott keresetnek halasztó hatálya van.
65. § Abban az esetben, ha a kisiparosnak, illetőleg hozzátartozójának nyugellátási igényét szolgálati idő beszámításával [Kny. 17. § (2) bekezdés] kell elbírálni, vagy ha a Kny. szerint megállapított nyugellátásban részesülő személy munkaviszonyba lép, a munkáltatóval szemben a nyugdíjmegállapító vagy folyósító szerv a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 90. §-ában meghatározott esetekben ennek rendelkezései szerint jár el.
A károkozó kártérítési és megtérítési kötelezettsége
66. § Ha a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 93. §-a szerint a munkáltatójával szemben kártérítésre jogosult dolgozónak kisipari biztosításban szerzett ideje is van és ennek megfelelően nyugdíját a rendelet 21. §-ának (2) bekezdése szerint kell megállapítani, illetőleg növelni, a kártérítés mértéke az az összeg, amellyel az okozott kár a kisipari biztosításban szerzett idő figyelembevételével megállapított, illetőleg növelt nyugdíj összegét meghaladja.
67. § A 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 94. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a balesetet szenvedett dolgozónak kisipari biztosításban szerzett ideje is van és ennek megfelelően nyugellátását e rendelet 21. §-ának (2) bekezdése szerint kell megállapítani, illetőleg növelni.
68. § Ha a kisiparos munkaképességének csökkenése vagy halála által okozott kárt a kisiparosnak vagy hozzátartozóinak más megtéríteni köteles, ez a követelés a nyugellátás erejéig a nyugellátást folyósító szervre száll át.
69. § Állami szerveknek e rendelet 67-68. §-ában említett megtérítési kötelezettségének teljesítésére vonatkozó szabályokat a munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg és ennek során egy összegben történő fizetési kötelezettséget is előírhat.
70. § E rendelet 67-68. §-a alapján fennálló követelés a nyugellátás esedékességétől számított 5 év alatt elévül.
71. § Ha a nyugellátásban részesülő személy mástól kártérítést - ide nem értve a dologi kár megtérített - kapott, anélkül, hogy a kártérítés összesnek megállapításánál a részére e rendelet alapján járó nyugellátást figyelembe vették volna, a nyugellátás ugyanerre az időre a kapott kártérítés mértékéig nem jár. Ha a kártérítést kártalanítási idő megjelölése nélkül egy összegben fizették ki, a nyugellátás annyi időre nem jár, amennyire a kártérítés fele összege fedezetet nyújt.
A követelések behajtása
72. § (1) Adók módjára kell behajtani
a) a Kny. 32. §-ában előírt járulékfizetési kötelezettség elmulasztásából keletkezett hátralékot,
b) az árvaellátás és a szülőtlen árvának járó ellátás közötti különbözetet [25. § (2) bekezdés],
c) a jogalap nélkül felvett nyugellátásnak levonás útján be nem hajtható részét (60. §),
d) a nyugdíjas által fizetendő térítésnek levonás útján be nem hajtható részét (63. §),
e) a 64. § szerint megállapított megtérítést,
f) a 65. § alkalmazásával kirótt rendbírságot,
g) a 67. és a 68. § alapján megállapított megtérítést.
(2) Ha a fizetésre kötelezett nyugdíjas munkaviszonyban áll, a nyugdíjasnak a folyósító szervvel szemben fennálló tartozásait a folyósító szerv megkeresésére a munkáltató az 1955. évi 21. számú törvényerejű rendelet rendelkezései szerint a nyugdíjas munkabéréből levonni és a nyugellátást folyósító szervnek átutalni köteles. Ha a munkáltató ennek nem tesz eleget, a követelésekért egyetemlegesen felel.
73. § Ha a nyugdíjjárulék fizetésével hátralékos kisiparos meghal, a hátralékot a hozzátartozók részére megállapított nyugellátásból le lehet vonni.
Bejelentési kötelezettség
74. § (1) Az elsőfokú iparhatóság (1958. évi 9. számú törvényerejű rendelet 23. §) köteles az SZTK-nak a kisiparos lakóhelye szerint illetékes alközpontját (kirendeltségét) értesíteni
a) a Kny. kihirdetése napján iparjogosítvánnyal (1. §) rendelkező kisiparosokról,
b) iparjogosítványnak a Kny. kihirdetése után történt kiadásáról,
c) az ipar gyakorlására vonatkozó jog megszűnéséről [1958. évi 9. számú törvényerejű rendelet 10. §-ának (1) bekezdése],
d) annak tudomásulvételéről, hogy a kisiparos halála után túlélő házastársa az ipart özvegyi jogon folytatja.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a kisiparost, illetőleg a kisiparos halála esetén az ipart özvegyi jogon folytató házastársát bejelentési kötelezettség terheli. Bejelentési kötelezettség terheli továbbá azt a kisiparost, aki katonai szolgálata (32. §), keresetképtelenséget okozó betegsége (33. §) vagy munkaviszonya, illetőleg szövetkezeti tagsága (34. §) miatt szüneteltetett iparát újra folytatja.
75. § A nyugellátásban részesülő személy köteles a nyugellátást folyósító szervnek bejelenteni munkaviszonyba lépését, vagy kereső foglalkozásának megkezdését, valamint minden olyan változást, amely a nyugellátásra jogosultságot, vagy a nyugellátás folyósítását érinti. Bejelentési kötelezettség terheli azt a munkáltatót is, aki nyugdíjassal munkaviszonyt létesít, vagy díjazás ellenében nyugdíjast munka végzésével bíz meg.
76. § (1) A 74. és a 75. §-ban előírt adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség részletes szabályait a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a KIOSZ elnökével egyetértésben állapítja meg. A munkaügyi miniszter a nyugdíjast alkalmazó vagy nyugdíjast megbízó munkáltatókat nyilvántartás vezetésére is kötelezheti.
(2) A munkaügyi miniszter meghatározott időpontra vonatkozóan általános bejelentési kötelezettséget, illetőleg a 74. és 75. §-ban megszabott adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettségen felül külön adatszolgáltatási, vagy bejelentési kötelezettséget is írhat elő.
Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések
77. § (1) A 21. § alapján megállapított nyugellátásban; vagy a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló rendelkezések alapján megállapított és a 22. § szerint növelt összegű nyugellátásban részesülő nyugdíjas a 71/1955. (XII. 31.) MT számú rendelet 58. §-a szerinti betegellátásra jogosult.
(2) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítására vonatkozó rendelkezések alapján megállapított és a 22. § szerint növelt összegű nyugellátásban részesülő nyugdíjas a 71/1955. (XII. 31.) MT számú rendelet 63. §-a szerinti betegségi ellátásra akkor jogosult, ha olyan mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja, amelynek az 1955. évi 39. számú törvényerejű rendelet 21. §-a alapján az SZTK-val a betegségi ellátás tekintetében érvényben levő megállapodása van.
78. § (1) A Kny. és ennek alapján kiadott jogszabályok rendelkezéseinek a végrehajtását a Minisztertanács a munkaügyi miniszter útján ellenőrzi.
(2) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter arra, hogy a Kny., valamint e rendelet alkalmazása során felmerülő, továbbá a végrehajtással kapcsolatos egyes kérdéseket és a 74. és a 75. §-ban előírt bejelentési kötelezettség ellenőrzésének a megszervezését a Kny-ben és ebben a rendeletben lefektetett alapelvek figyelembevételével, s e rendelkezések korlátai között a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a KIOSZ elnökével egyetértésben rendelettel szabályozza. Költségkihatással járó kérdések szabályozása esetén a rendelet kibocsátásához a pénzügyminiszter egyetértése is szükséges.
79. § Ennek a rendeletnek a 74. és a 76. §-ai a kihirdetés napján, egyéb rendelkezései 1962. évi január hó 1. napján lépnek hatályba.
Kádár János s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke