21/1961. (XI. 30.) PM rendelet

a nyereségadóról és a vállalati különadóról

A nyereségadó és a vállalati különadó fizetése tárgyában a 38/1961. (XI. 4.) Korm. számú rendeletben kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem.

I. Nyereségadó

1. § Nyereségadót kötelesek fizetni:

1. a Magyar Népköztársaság területén működő részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok, az ilyen formában működő állami vállalatok kivételével;

2. a) a társadalmi szervezetek, a politikai jellegű tömegszervezetek kivételével,

b) az egyesületek, a kulturális és sportcélú egyesületek kivételével,

c) egyéb jogi személyek, az állami vállalatok és szervek, valamint a szövetkezetek kivételével

jövedelemszerzésre irányuló gazdasági tevékenységük után;

3. azok a külföldi jogi személyek, amelyek állandó jelleggel vagy ideiglenesen a Magyar Népköztársaság területén folytatnak gazdasági tevékenységet.

2. § Nyereségadó alá esik a külföldi jogi személy részére szerzői jog címén, a találmány vagy találmányi szabadalom használatáért vagy átengedéséért, más jogosítvány használatáért vagy a művészi tevékenységért fizetett díj.

3. § Mentesek a nyereségadó alól:

a) azok a külföldi jogi személyek, amelyek adómentességét nemzetközi egyezmény biztosítja, vagy amelyek államával viszonosság áll fenn;

b) azok a részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok, amelyeknél az állam tulajdoni érdekeltsége nem kizárólagos ugyan, de a nyereségeiket az állami vállalatokra vonatkozó szabályok szerint számolják el és fizetik be az állami költségvetés javára.

4. § (1) Az adókötelezettség a gazdasági tevékenység (működés) megkezdésének napjával kezdődik és annak megszűnésével fejeződik be. Egyesülés, beolvadás vagy szétválás útján megszűnő vállalatoknál az egyesülés, beolvadás vagy szétválás napjával, felszámolás esetén a felszámolás befejezésekor szűnik meg az adókötelezettség.

(2) A 2. § szerint nyereségadó alá eső díjak adókötelezettsége a kifizetés alkalmával következik be,

5. § (1) Az 1. §-ban felsorolt adóalanyok által fizetendő nyereségadó alapja - a 7. § (4) bekezdésében foglaltaktól eltekintve - az adóévet megelőző évben elért adóköteles nyereség. Az adóköteles nyereséget az adóévet megelőző évben lezárt mérleg alapján kell megállapítani.

(2) Ha a vállalat évközben szűnik meg, az adóköteles nyereségét a megszűnéskor készült mérleg adatai alapján kell megállapítani.

(3) Azok a külföldi jogi személyek, amelyek az ország területén egy évnél rövidebb ideig folytatják tevékenységüket, a nyereségadót a működésük ideje alatt elért adóköteles nyereség után kötelesek megfizetni. Ha ezzel a tevékenységükkel kapcsolatban szabályszerű mérleget nem készítenek, az elért bevételek és a felmerült kiadások számításbavételével kell az adóköteles nyereséget megállapítani. A bevételekről és a kiadásokról ezért olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből az adóköteles nyereség megállapítható.

(4) A 2. § alapján járó nyereségadó alapja a kifizetett díjak bruttó összege.

6. § (1) Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani vagy a veszteségből le kell vonni:

1. az előző évről vagy évekről áthozott veszteségeket, továbbá minden olyan költséget vagy veszteséget, amely a megelőző évet vagy éveket terheli, de azt a vállalat az illető évben elszámolni elmulasztotta,

2. a vállalati tőke (alaptőke, törzstőke) növelése céljából az eredmény terhére elszámolt összegeket,

3. az eredmény terhére elszámolt beruházási és felújítási jellegű kiadásokat,

4. az állami vállalatokra érvényes leírási kulcsot meghaladó mértékű értékcsökkenési leírást, kivéve az indokolt kiselejtezés folytán szükségessé vált rendkívüli leírást,

5. az anyag- és árukészlet értékelése tekintetében a jogszabályokban [ezidőszerint 41/1950. (I. 81.) MT számú rendelet] megállapított értékeléssel szemben jelentkező aláértékelési különbözetet,

6. a vállalati tőke visszafizetésére vagy kölcsönök törlesztésére az eredmény terhére elszámolt összegeket,

7. a részvények és társasági betétek után a részvényesek és a társasági tagok részére, valamint a vállalat külföldi telepéről felvett kölcsönök után térített, illetőleg jóváírt kamatokat és egyéb juttatásokat,

8. az eredmény terhére kötelezettség nélkül teljesített szolgáltatásokat, rejtett nyereségjuttatásokat és ajándékokat, kivéve a közművelődési és szociális jellegű adományokat,

9. a vállalat terjedelmével és tevékenységével arányban nem álló reprezentációs költségeket,

10. az üzemet (üzleti tevékenységet) nem terhelő adókat, kötbéreket, pénzbírságokat, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárási költségeket,

11. behajthatatlan vagy kétes követelés címén leírt összegeket, ha a behajthatatlanság igazolva nincs, valamint háramlási veszteség címén elszámolt összegeknek azt a részét, amely a háramlási idő arányában számított egy évi összeget meghaladja,

12. minden olyan leírt, vagy tartalékolt összeget, amelynek adómentességét sem ez a rendelet, sem más jogszabály nem biztosítja, továbbá mindazokat a nyereségtételeket, amelyek a mérlegszerű eredményben kifejezésre nem jutnak.

(2) Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereségből le kell vonni, illetőleg a veszteséghez hozzá kell adni:

1. az előző évről (évekről) áthozott adózott nyereséget,

2. a takarékbetétek után kapott kamatokat és a kölcsönkötvény-nyereményeket,

3. a megadózott tartalékból felhasznált olyan összegeket, amelyeket adómentesen elszámolható kiadások (veszteségek) fedezésére fordítottak és ezzel a mérlegszerű eredményt növelték,

4. a nyereségből kifizetett vállalati különadó alá eső juttatásokat.

(3) A meghatározott célra adómentesen létesített tartalékból (céltartalékból) rendeltetéstől eltérő célra felhasznált összegekkel növelni kell a mérlegszerű nyereséget. Ha azonban a mérleg egyenlege veszteséget mutat, a más célra felhasznált összegeket a mérlegszerű eredménytől függetlenül önállóan kell megadózni.

(4) Ha az ország területén csak ideiglenesen működő külföldi jogi személy itteni tevékenységéből származó adóköteles nyereségét az 5. § (3) bekezdése szerint a bevételek és kiadások számításbavételével kell megállapítani, a bevételek összegét nem lehet csökkenteni azokkal a kiadásként elszámolt összegekkel, amelyek az (1) bekezdés rendelkezései szerint növelik az adóköteles nyereséget.

7. § (1) A nyereségadó kulcsa részvénytársaságoknál és korlátolt felelősségű társaságoknál:

30%, az adóköteles nyereségnek a működő saját tőke 5%-át meg nem haladó része (összege) után;

50%, az adóköteles nyereségnek a működő saját tőke 5%-án felüli, de 10%-át meg nem haladó része után;

70%, az adóköteles nyereségnek a működő saját tőke 10%-át meghaladó része után.

(2) E rendelet alkalmazása szempontjából működő saját tőkének kell tekinteni a vállalat saját tőkéjének (részvénytőke, törzstőke, megadózott nyereségből létesített tartalék, előző évi nyereségáthozatok) azt a részét, amelyet az üzleti (üzemi) tevékenység (működés) folytatásánál ténylegesen felhasználnak. Nem tekinthető tehát működő saját tőkének a saját tőkének az a része, amelynek kamatát a 6. § (2) bekezdés 2. pontja szerint a mérlegszerű nyereségből le kell venni. A működő saját tőke megállapítása céljából tehát a mérlegszerű nyereségből levont kamatnak megfelelő tőkeösszegei a saját tőkét csökkenteni kell (pl< 100 000 Ft-ot kitevő 5%-os kamat esetén 2 millió forinttal kell a saját tőkét csökkenteni).

(3) Az (1) bekezdés szerint rétegesen emelkedő adókulcsok alkalmazásánál a magasabb adókulcsot az adóköteles nyereségnek mindig csak arra a részére kell alkalmazni, amely az alacsonyabb kulcs alá eső réteget meghaladja. Pl., ha valamely vállalat működő saját tőkéjének összege 500 000 Ft és adóköteles nyeresége 200 000 Ft, a nyereségadót a következőképpen kell kiszámítani:

(4) Részvénytársaságoknál és korlátolt felelősségű társaságoknál a nyereségadó összege nem lehet kevesebb a működő saját tőke 1.5%-ánál. Ezt a minimális adóösszeget veszteség esetén, valamint a vállalat működésének a szünetelése idején is meg kell fizetni. Ez utóbbi esetben - működő tőke hiányában - a takarékbetétekkel csökkentett saját tőke után kell az 1.5% nyereségadót számítani.

(5) A nyereség mértékétől függetlenül 10% a nyereségadó kulcsa a társadalmi szervezeteknek, egyesületeknek és egyéb jogi személyeknek az 1. § 2. pontja szerinti adóköteles tevékenységéből származó nyeresége után.

(6) A nyereség mértékétől függetlenül 30% a nyereségadó kulcsa azoknál a külföldi jogi személyeknél, amelyek nem részvénytársasági vagy korlátolt felelősségű társasági formában működnek, vagy amelyek csak ideiglenesen folytatnak tevékenységet az ország területén,

(7) A 2. § alapján nyereségadó alá eső díjakból 20% nyereségadót kell a kifizetés alkalmával levonni. A kifizetett díjakból levonható nyereségadó kulcsa azonban nem lehet magasabb annál az adókulcsnál, amelyet a külföldi állam az itteni jogi személy részére fizetett díjakból levon,

Ha pedig valamely államban a magyar jogi személyek részére kifizetett díjakból 20%-nál magasabb adót vonnak le, akkor ugyanilyen mértékű nyereségadót kell levonni az ottani jogi személyek részére kifizetett díjakból is.

II. Vállalati különadó

8. § (1) Vállalati különadó alá esik a részvénytársaságok és a korlátolt felelősségű társaságok által az igazgatósági, vezetőségi, felügyelő bizottsági (ellenőrző bizottsági), választmányi vagy végrehajtó bizottsági (intéző bizottsági) tagok, továbbá korlátolt felelősségű társaságok ügyvezetői, végül felszámolás esetén a felszámolók részére ebben a minőségükben bármely elnevezés alatt juttatott javadalmazás.

(2) Vállalati különadó alá eső javadalmazásnak kell tekinteni minden olyan szolgáltatást, illetőleg annak ellenértékét, amelyet a vállalat az (1) bekezdésben felsorolt vállalati szervek tagjainak, illetőleg személyeknek ebben a minőségükben teljesített szolgálataikért vagy munkásságúkért bármily címen kifizet vagy jóváír. A vállalati különadó alapjának megállapításánál tehát számításba kell venni a jutalékot, jutalomdíjat, jelenléti díjat, tiszteletdíjat, a különféle átalányokat (útiköltségátalány stb.), az élelmezési és elszámolási költségek fejében juttatott összegeket, valamint a személyes használatra szolgáló gépkocsi költségeit. A javadalmazást akkor is számításba kell venni a vállalati különadó alapjánál, ha azt fizetés címén vagy előre meghatározott összegben állapították meg.

(3) A vállalati szervek tagjainak - ideértve az ügyvezetőket is - az a javadalmazása, amely őket nem igazgatósági stb. tagsági, illetőleg ügyvezetői minőségükben végzett tevékenységükért, hanem a vállalattal fennálló szolgálati vagy egyéb jogviszony alapján illeti meg, vállalati különadó alá nem esik.

(4) A vállalati különadó alapjának megállapításánál a vállalat érdekében teljesített utazásokkal kapcsolatban ténylegesen és beigazoltan felmerült költségek megtérítése céljából kifizetett összegeket számításon kívül kell hagyni. Az ily címen kifizetett összegek közé azonban nem tartoznak az igazgatósági stb. tagok részére a lakásuktól a vállalathoz történő utazásokkal kapcsolatban kifizetett összegek.

(5) Ha a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője ebben a minőségében kifejtett ténykedéséért javadalmazásban nem részesül, hanem csak a vállalattal fennálló szolgálati viszonyból kifolyólag szolgálati járandóságot élvez, a szolgálati járandóság címén élvezett összegből évi 6.000 Ft-ot vállalati különadó alá eső javadalmazásnak kell minősíteni.

(6) Mentesek a vállalati különadó alól a Pénzintézeti Központ által lebonyolított felszámolások alkalmával a Pénzintézeti Központnak, mint felszámolónak ezért a tevékenységéért kifizetett összegek.

9. § (1) A vállalati különadó alapja a 8. § (1) bekezdésében említett javadalmazások teljes összege.

(2) A vállalati különadó kulcsa az adóköteles javadalmazás 40%-a.

(3) A vállalati különadót a vállalat köteles megfizetni.

III. Eljárási szabályok

10. § (1)[1]

(2) A 2. § alapján adóköteles díjakból levont nyereségadót ahhoz a pénzügyi szervhez kell befizetni, amelynek hatáskörébe és illetékessége alá a levonásra kötelezett vállalat vagy szerv által fizetett adók tartoznak. Ha ezek adófizetésre egyébként kötelezve nincsenek, a minisztériumi szervek, intézetek, intézmények és vállalatok a Központi Adóhivatalhoz, a tanácsi szervek, intézetek, intézmények, vállalatok és a szövetkezetek, valamint a társadalmi szervek és ezek vállalatai a megyei, megyei jogú városi - Budapesten a fővárosi - illetékkiszabási és vállalati adóhivatalhoz kötelesek a levont nyereségadót befizetni.

11. § (1) A nyereségadó kivetéshez minden év április hó 30. napjáig kell adóbevallást benyújtani, Az adóalany köteles gondoskodni arról, hogy eddig az ideig az előző évről készült mérleget az erre illetékes szerv (közgyűlés, taggyűlés, irányító szerv) jóváhagyja. Az adóbevalláshoz csatolni kell a cégszerűen aláírt mérleget, eredménykimutatást, igazgatósági, ügyvezetői, felt ügyelő bizottsági jelentést, közgyűlési, taggyűlési jegyzőkönyvet és mindazokat az adatokat, amelyek a nyereségadó helyes kivetéséhez szükségesek. Ha az adóköteles nyereséget az 5. § (3) bet kezdése szerint a bevételek és a kiadások számításba vételével kell megállapítani, az adóbevalláshoz a bevételeket és a kiadásokat jogcímek szerint részletező kimutatásokat kell csatolni. Az adóbevallást adóköteles nyereség hiányában is be kell nyújtani.

(2) A nyereségadó bevallásban kell a vállalati különadó kivetéséhez szükséges adatokat is bevallani. Az adóbevalláshoz csatolni kell az adóévet megelőző évi eredményből (vagy annak terhére) kifizetett vállalati különadó alá eső javadalmazásokat - a javadalmazást élvező személy nevének és lakcímének megjelölésével - tartalmazó kimutatást.

(3) Ha az adókötelezettség egyesülés, beolvadás vagy felszámolás útján (esetleg más módon) évközben szűnik meg, az ekkor készült mérleg alapján a megszűnést követő 15 napon belül kell az adóbevallást benyújtani. A jogutód, illetőleg a felszámolók felelősek az adóbevallás haláridőben történő benyújtásáért és egyetemleges felelősséggel tartoznak az adótartozásnak az érvényes rendelkezések szerinti kiegyenlítéséért.

(4) Az ország területén ideiglenesen működő külföldi jogi személyek a működésük befejezését követő 15 napon belül kötelesek adóbevallásukat benyújtani. Az ország területén levő vagyontárgyak (készpénz, felszerelés, anyag, áru stb.) kiszállítását a devizahatóság addig nem engedélyezheti, amíg az adóbevallási és befizetési kötelezettség teljesítését az illetékes pénzügyi szerv nem igazolja.

(5) Ha az adóalany adóbevallását a hozzáintézett felhívásban kitűzött határidőn belül sem nyújtja be, vagy a kívánt adatokat és felvilágosításokat az előírt határidőre nem terjeszti elő -a szabálysértés miatt történő felelősségrevonás mellett - a nyereségadó és a vállalati különadó kivetéséhez szükséges adatokat az illetékes pénzügyi szerv könyvvizsgálat útján köteles beszerezni.

(6) A 2. § alapján adóköteles díjakból levont nyereségadót a levonásra kötelezett szerv vagy vállalat az általa fizetett adókról (forgalmi adó, illetményadó) havonként (negyedévenként) benyújtott adóbevallásban köteles bevallani. Ha a levonásra kötelezett szerv vagy vállalat adófizetésre kötelezve egyébként nincs, a 10. § (2) bekezdése szerint illetékes pénzügyi szervhez külön jelentésben köteles a havonként levont nyereségadót bejelenteni. A bejelentést a tárgyhónapot követő hó 13. napjáig kell benyújtani.

12. § (1) Az 1. §-ban felsorolt adóalanyok terhére a nyereségadót és a vállalati különadót a 10. § (1) bekezdése szerint illetékes pénzügyi szerv az adóbevallás benyújtását követő 15 napon belül köteles kivetni és erről az adóalanyt indokolt fizetési meghagyással értesíteni.

(2) Ha a kivetett nyereségadó és vállalati különadó együttes össze a 10.000 Ft-ot nem haladja meg, azt a fizetési meghagyás kézbesítését követő 15 napon belül egyösszegben kell befizetni. Ha a nyereségadó és vállalati különadó együttes összege 10.000 Ft-nál több, három egyenlő részletben kell az adót befizetni. Az első részletet a fizetési meghagyás kézbesítését követő 15 napon belül, a második és a harmadik részletet pedig augusztus, illetve november hó végéig kell befizetni.

(3) Az ország területén ideiglenesen működő külföldi jogi személyek terhére a nyereségadót adóbevallás alapján azonnal ki kell vetni. A kivetett nyereségadót a fizetési meghagyás kézbesítését követő 15 napon belül kell befizetni.

(4) A 2. § alapján adóköteles díjakból levont nyereségadót havonként a tárgyhónapot követő hó 13. napjáig kell befizetni. A levonásra kötelezett szerv vagy vállalat felelős az adó levonásáért és befizetéséért.

(5) Késedelmes befizetés esetén a késedelem minden napja után napi 0,2% adópótlékot kell felszámítani. A befizetés elmulasztása esetén, a Magyar Nemzeti Bank egyszámlarendszerébe tartozó szervektől és vállalatoktól az adótartozást az egyszámláról kell lehívni, egyéb adóalanyoktól pedig az 57/1957. (IX. 6.) Korm. számú rendeletben foglalt szabályok szerint kell behajtani.

13. § (1) Az államnak az adó kivetéséhez való joga annak a naptári évnek utolsó napjától számított öt év alatt évül el, amelyben az adóbevallást benyújtották, illetőleg a bevallás késedelmes benyújtása vagy elmulasztása esetén, amelyben a bevallást be kellett volna nyújtani.

(2) Az adó hibás kiszámítása, az adónak nem a valódi fizetésre kötelezettre történt kivetése, valamint többszörös kivetés esetén ugyancsak az (1) bekezdésben megállapított határidőn belül lehet kérni a kivetett adó megfelelő helyesbítését.

14. § (1) A nyereségadó és a vállalati különadó összegének a kivetéséről szóló fizetési meghagyás, valamint a megyei, megyei jogú városi - Budapesten a fővárosi - illetékkiszabási és vállalati adóhivatal egyéb határozatai ellen a megyei, megyei jogú városi - Budapesten a fővárosi - tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi osztályához halasztó hatályú fellebbezéssel lehet élni. A 2. § szerint adóköteles díjakból levont nyereségadóval kapcsolatban a Központi Adóhivatal által közölt határozatok ellen a Pénzügyminisztériumhoz lehet fellebbezéssel élni.

(2) A fellebbezést a megtámadott határozat kézbesítését követő 15 nap alatt az első fokon eljárt hatóságnál kell benyújtani,

(3) A jogorvoslatok és egyéb eljárási kérdések tekintetében egyébként az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957, évi IV. törvény rendelkezései az irányadók.

15. § A nyereségadóra és a vállalati különadóra vonatkozó rendelkezések megsértése miatt az adót csalás bűntettéről és a pénzügyi szabálysértésre vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 1959. évi 18. számú törvényerejű rendelet értelmében adócsalási vagy pénzügyi szabálysértési eljárásnak van helye,

16. § (1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban már az 1961. évi adókivetés során alkalmazni kell.

(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a 3.200/1950. (IV. 1.), a 6.340-II/3/1951. (VIII, 4.) és a 6.340-25/1951. (IX. 22.) PM számú rendeletek hatályukat vesztik.

Kardos Géza s. k.,

a pénzügyminiszter helyettese