1961. évi III. törvény

a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről

Népünk legalapvetőbb érdeke, alkotó munkájának értelme, célja: a szocializmus felépítése hamarosan történelmi tény lesz.

A gyors társadalmi haladás, a termelés egyre növekvő igényei következtében mind fontosabbá válnak a kulturális építés feladatai, ezek sikeres megoldása a gazdasági építés meggyorsításának is feltétele.

A szocializmus építése sokoldalúan művelt embereket kíván, a jövő szocialista állampolgárai pedig joggal várnak az iskolától olyan nevelést, amelynek segítségével erejük és képességeik szerint részt vehetnek az alkotómunkában.

A további előrelépést eddigi nagyszerű eredményeink teszik lehetővé. A népi hatalom megteremtése kulturális fejlődésünkben is új fejezetet nyitott: oktatási rendszerünk alapvetően megváltozott, s olyan eredmények születtek, melyekre népünk joggal büszke.

A szocialista társadalom igényei - amelyek összhangban vannak az egyén érdekeivel - azt követelik, hogy továbbfejlesszük oktatási rendszerünket az alábbi alapelvek szerint:

Váljék szorosabbá iskoláink kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Minden iskolatípus készítse elő tanulóit a termelőmunkában való részvételre.

Mind magasabbra kell emelni a korszerű, természettudományos általános és szakmai műveltség színvonalát. A tanulók túlzott igénybevételének elkerülése érdekében a tantervi követelmények megállapításánál fokozottan figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat.

A szocialista világnézet és erkölcs alapján neveljenek iskoláink igazi hazafiakat, jellemes és törvénytisztelő állampolgárokat, akik forrón szeretik hazánkat, népünket, odaadással szolgálják a szocializmust, a békét, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát.

Növeljük mind az iskolások, mind a termelőmunkájuk megszakítása nélkül továbbtanulók létszámát, és így fokozatosan készítsük elő az általános és kötelező középfokú oktatás megvalósításának feltételeit.

A Magyar Népköztársaság országgyűlése a fenti célkitűzések megvalósítása érdekében, támaszkodva az oktatásügyünk továbbfejlesztésére kidolgozott irányelvek országos vitájának tapasztalataira, szem előtt tartva a népgazdaság igényeit és lehetőségeit, a következő törvényt alkotta:

Általános rendelkezések

1. § (1) A Magyar Népköztársaság oktatási-nevelési rendszerének célja az, hogy tervszerű oktató-nevelő munkával gondoskodjék az általános és szakmai ismeretek elsajátításáról, a népgazdaság szakképzett munkaerő igényeinek kielégítéséről; emelje az általános és a szakmai műveltség színvonalát; kialakítsa, illetve megszilárdítsa az oktatásban részesülők marxista-leninista világnézetét és szocialista erkölcsi felfogását; öntudatos, művelt, néphez hű, hazáját szerető, jellemes és törvénytisztelő állampolgárokat, a szocializmus építésében hasznos munkával közreműködő embereket neveljen, akik építik és védik a nép államát, híven szolgálják a népek békéjét és testvériségének ügyét.

(2) E törvény az oktató-nevelő munka minden fokán biztosítja a szorosabb kapcsolatot az élettel, a gyakorlattal, a termelő munkával; felemeli a tankötelezettség korhatárát és előmozdítja az oktatásba bevontak körének bővítését.

(3) A törvény céljának megfelelően mind fokozottabban biztosítani kell a sokoldalú feladatok ellátására alkalmas oktatók és nevelők képzését, illetve továbbképzését; gondoskodni kell korszerű tantervekről, tankönyvekről, szemléltető eszközökről, iskolai könyvtárakról; növelni kell az oktató-nevelő munka eredményességét, korszerű pedagógiai módszerek alkalmazásával.

2. § (1) Az oktatás nyelve a magyar nyelv.

(2) A nemzetiségekhez tartozó tanköteles gyermekek számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy anyanyelvükön részesüljenek oktatásban.

Tankötelezettség

3. § (1) A tankötelezettség a gyermek 6. életévének betöltését követő szeptember hó 1. napjával kezdődik. Tankötelezettségének kezdetekor minden gyermeket általános iskolába kell beiratni.

(2)[1] Az általános iskolába a gyermeknek a nyolcadik osztály sikeres elvégzéséig, legkésőbb azonban annak a tanévnek a végéig kell járnia, amelyben 16. életévét betölti. A gyermek 14. életévének betöltése után külön engedéllyel a dolgozók általános iskoláját is látogathatja.

(3) Az a gyermek, aki az általános iskola nyolcadik osztályát a 16. életévének betöltése előtt sikeresen elvégezte és sem középfokú oktatásban, sem szakmunkás-tanuló képzésben nem vesz részt, sem napi 4 órát meghaladó munkaviszonyba nem lépett, továbbképző iskolába köteles járni annak a tanévnek végéig, amelyben a 16. életévét betölti.

4. § A tanköteles indokolt esetben egy-egy tanév tartamára felmenthető az iskolába járás alól. A testileg, érzékszervileg, vagy értelmileg fogyatékos, de képezhető tanköteles gyermek oktatása és nevelése gyógypedagógiai intézményekben történik. A képezhetetlen gyermeket az iskolák látogatása alól fel kell menteni.

5. § A tanköteles gyermekek oktatása ingyenes, sem beiratási díjat, sem tandíjat nem fizetnek.

Alsófokú oktatás

6. §[2] (1) Az alsófokú oktatás-nevelés - az óvodai intézményekben folyó, valamint más szervezett iskolára előkészítés eredményét is figyelembe véve - az általános iskolákban, a gyógypedagógiai intézményekben és a továbbképző iskolákban folyik.

(2) Az alsófokú oktatási intézmények létesítése és fenntartása az állam feladata.

(3) Az általános iskolának nyolc, a továbbképző iskolának két évfolyama van.

(4) A gyógypedagógiai intézmények képzési időtartama a fogyatékosság jellegéhez igazodik.

7. § (1) Az általános iskola biztosítja az általános alapműveltséget; megalapozza a tudományos világnézeti, erkölcsi, esztétikai és testi nevelést; elméletben és gyakorlatban bevezeti a tanulókat a termelőmunkába, illetőleg előkészíti őket a társadalmilag hasznos munka végzésére.

(2) Az általános iskolák gyakorlati oktató-nevelő munkája iskolai tanműhelyben és a kijelölt gyakorló területeken folyik.

(3)[3] A gyógypedagógiai intézmények a testileg, érzékszervileg vagy értelmileg fogyatékos, de képezhető tanköteles gyermekek oktatásáról és neveléséről az általános iskola képzési céljához igazodva gondoskodnak.

8. § (1) A továbbképző iskola az általános iskolát végzettek részére az általános alapműveltség bővítése mellett mezőgazdasági vagy ipari munkában bizonyos mértékű szakmai ismereteket nyújt és elősegíti a tanulók világnézeti, erkölcsi továbbfejlődését.

(2) A továbbképző iskolák tanulói mezőgazdasági és ipari üzemekben részesülnek gyakorlati oktatásban-nevelésben.

Középfokú oktatás[4]

9. §[5] (1) A középfokú oktatás szakiskolákban, szakmunkásképző iskolákban, valamint középiskolákban történik.

(2) Szakiskola az egészségügyi szakiskola, valamint a gépíró és gyorsíró iskola, középiskola pedig a gimnázium, a szakközépiskola és a bányaipari aknászképző technikum.

(3) Az egészségügyi szakiskolákról, a gépíró és gyorsíró iskolákról, a szakmunkásképző iskolákról, valamint a bányaipari aknászképző technikumról külön jogszabály rendelkezik.

10. §[6] (1)[7] Gimnázium és szakközépiskola létesítése és fenntartása az állam feladata; gimnáziumot az állam és az egyházak között létrejött egyezmények alapján egyházak is fenntarthatnak.

(2)[8] A gimnáziumnak négy, a szakközépiskolának pedig négy, illetőleg öt évfolyama van.

11. §[9] A gimnázium elmélyíti és bővíti az általános iskolában szerzett ismereteket; továbbfejleszti a tanulók műveltségét, szocialista világnézeti, erkölcsi, esztétikai és testi nevelését; felkészít a továbbtanulásra, illetőleg segíti a gyakorlati életre való felkészülést.

12. §[10] A gimnázium tanulóinak gyakorlati oktatásában üzemek és intézmények is közreműködhetnek.

13. §[11] (1) A gimnázium négy évfolyamának sikeres elvégzése általános jellegű, középiskolai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére jogosít

(2) A gimnázium IV. évfolyamának sikeres elvégzése után a tanuló érettségi vizsgát tehet. A gimnáziumi érettségi bizonyítvány felsőoktatási intézménybe való jelentkezésre jogosít.

14. §[12] (1)[13] A szakközépiskola elmélyíti és bővíti az általános iskolában szerzett ismereteket; továbbfejleszti a tanulók műveltségét, szocialista világnézeti, erkölcsi, esztétikai és testi nevelését; középfokú szakképesítést, technikusképesítést, illetőleg a magasabb elméleti képzettséget kívánó ipari, valamint élelmiszeripari, mező- és erdőgazdasági szakmákban szakmunkásképesítést nyújt, továbbá előkészít - elsősorban a szakközépiskola jellegének megfelelő - felsőfokú továbbtanulásra.

(2) A tanulók a képzés során gyakorlati oktatásban részesülnek.

15. §[14] A szakközépiskola együttműködik a képzés szakirányának megfelelő üzemekkel, illetőleg intézményekkel.

16. §[15] (1) A szakközépiskola négy évfolyamának sikeres elvégzése általános jellegű, középiskolai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére jogosít.

(2)[16] A tanuló a szakközépiskola IV. évfolyamának elvégzése után érettségi-képesítő vizsgát, illetőleg ötéves képzés esetén érettségi vizsgát, az V. évfolyam elvégzése után pedig képesítő vizsgát tehet.

(3)[17] A szakközépiskolai érettségi-képesítő bizonyítvány, illetőleg képesítő bizonyítvány az iskola szakosításának megfelelő, jogszabályban meghatározott közén fokú szakképesítéshez kötött munkakörök, illetve a magasabb elméleti képzettséget kívánó ipari, valamint élelmiszeripari, mező- és erdőgazdasági szakmákban szakmunkás munkakörök betöltésére képesít.

(4)[18] A szakközépiskolai érettségi-képesítő bizonyítvány, illetőleg érettségi bizonyítvány felsőoktatási intézménybe való jelentkezésre jogosít.

17. §[19] A szakközépiskola közreműködik a középfokú szakképesítéssel rendelkező vagy a nélkül középfokú szakmai munkakört betöltő szakemberek továbbképzésében.

Felsőfokú oktatás

18. §[20] (1) A felsőfokú oktatás a középfokú oktatásra épül és felsőfokú intézetekben, főiskolákon, egyetemi jellegű főiskolákon, valamint egyetemeken folyik.

(2) Felsőfokú intézetet a Minisztertanács, főiskolát, egyetemi jellegű főiskolát és egyetemet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa létesíthet és szüntethet meg.

(3) Egyetemi és főiskolai kar létesítése vagy megszüntetése a Minisztertanács hatáskörébe tartozik; szakok, főtanszakok létesítésének, összevonásának és megszüntetésének módját a Minisztertanács szabályozza.

19. § A felsőfokú oktatás célja olyan magasfokú szakismeretekkel és általános műveltséggel rendelkező szakemberek képzése, akik elsajátították a marxizmus-leninizmus tanításainak alapjait és azt képesek szakáguk gyakorlati művelése során alkalmazni. A felsőfokú oktatás előkészít arra is, hogy a legkiválóbbak szakáguk tudományának művelőivé, kutatókká, tudósokká képezhessék magukat.

20. §[21] (1)[22] A felsőoktatási intézmények képzési feladataikat egymással együttműködve is megoldhatják; egyetemen, egyetemi jellegű főiskolán, főiskolán az egyetemi, egyetemi jellegű főiskolai, főiskolai végzettségnél alacsonyabb szintű felsőfokú szakképesítés is szerezhető. A felsőoktatási intézményekben - kivételesen - középfokú szakképesítést is lehet szerezni.

(2) A felsőfokú végzettségű szakemberek továbbképzése a felsőoktatási intézmények feladata. A felsőoktatási intézmények a továbbképzés keretében különleges szakképesítések megszerzését biztosíthatják.

(3) A felsőfokú végzettségű szakemberek továbbképzését külön e célra szervezett intézetek is elláthatják.

21. §[23] A felsőfokú oktatásnak a gyakorlattal, a termelőmunkával való fokozott kapcsolata érdekében

a) a hallgatók a tanulmányi idő alatt a képzés jellegének megfelelően szakmai gyakorlatot folytatnak;

b) szakmunkásképesítéssel rendelkezők felsőoktatási intézménybe középiskolai végzettség nélkül is felvehetők, ha a külön meghatározott feltételeknek megfelelnek;

c) az üzemek a felsőoktatási intézményekkel együttműködve gondoskodnak a szakmai gyakorlatot folytató hallgatóknak szakmai képzést elősegítő munkahelyekre való beosztásáról, termelőmunkájuk díjazásáról, segítik a hallgatók szakmai és politikai fejlődését.

22. § A felsőoktatási intézmények az oktatónevelő munka mellett művelik a szakterületükhöz tartozó tudományágakat, ennek érdekében alap- és alkalmazott kutatásokat folytatnak. Az üzemekkel való együttműködés alapján részt vesznek a népgazdaság előtt álló tudományos, kulturális, valamint műszaki és gazdasági feladatok megoldásában.

23. § (1) A felsőoktatási intézményekben oklevelet az a hallgató kaphat, aki államvizsgát tett, illetőleg diplomatervet készített és azt sikeresen megvédte.

(2) A felsőoktatási intézményben szerzett oklevél felsőfokú végzettséghez kötött munkakörök betöltésére képesít.

A dolgozók iskolai oktatása

24. § (1)[24] A tanköteles koron túl levők a felnőttek oktatásának sajátos követelményeihez igazodó esti vagy levelező oktatás keretében végezhetik el az általános iskolát, továbbá középiskolai végzettséget és - a középfokú, valamint a felsőoktatási intézményekben - alap, közép-, illetőleg felső fokú szakképesítést szerezhetnek. Az általános iskolai, a gimnáziumi, valamint a külön jogszabályban meghatározott szakközépiskolai és felsőfokú végzettség egyéni tanulással, az előírt vizsgák eredményes letételével is megszerezhető.

(2) Az esti oktatás órarendben meghatározott heti rendszeres foglalkozásokkal, a levelező oktatás pedig tanulmányterv mellett, időszakonként kötelező foglalkozásokkal biztosítja, hogy a dolgozók az oktatási intézmények tantervi követelményeinek eleget tehessenek.

(3) Az esti és levelező oktatás résztvevői az előírt vizsgák sikeres letétele után az intézmények nappali tagozatán szerzett képesítéssel azonos értékű képesítést szereznek.

25. § A dolgozók esti és levelező oktatása az oktatási intézmények külön tagozatain vagy az e célra elsősorban az üzemekben szervezett oktatási intézményekben történik.

Az oktatásban résztvevők kedvezményei

26. § (1) A középfokú oktatási intézmények tanulói mentesek a beiratási és tandíj fizetése alól.

(2) A közép- és felsőfokú intézményekben tanuló arra érdemes személyeket a Minisztertanács által meghatározott feltételek mellett ösztöndíjban vagy más juttatásban lehet részesíteni.

(3) Az esti és levelező oktatásban továbbtanuló dolgozók a Minisztertanács által meghatározott feltételekkel egyéb kezdvezményekben is részesíthetők.

Az oktatási intézmények oktatói és nevelői

27. § (1) Az oktatási intézményekben olyan megfelelő képesítésű oktató működhet, aki világnézeti, erkölcsi, politikai, pedagógiai és szakmai szempontból egyaránt alkalmas arra, hogy az ifjúságot szocialista szellemben nevelje és előkészítse a gyakorlati életre.

(2) Az oktatási intézmények oktatóinak kötelességük, hogy szakmai, gyakorlati és pedagógiai felkészültségük színvonalát állandóan növeljék, eszmei-politikai képzettségüket fejlesszék.

28. § Az állam a felelősségteljes munkát végző oktatókat a kulturális forradalomban, az ifjúság nevelésében és a jövő nemzedéknek szocialista emberré formálásában elért eredményeikért elismerésben részesíti.

Az oktatás-nevelés irányítása

29. § (1) Az oktatás-nevelés elvi, politikai, pedagógiai, módszertani és szakmai egységességét az oktatási miniszter és az egyes oktatási intézmények szerint illetékes miniszterek együttesen biztosítják.[25]

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatokat az alsó- és a középfokú oktatásban az illetékes miniszterek a tanácsokkal együtt látják el.

A társadalom közreműködése az oktató-nevelő munkában

30. § A törvény célkitűzéseinek megvalósítása az egész társadalom ügye: az oktatási intézmények dolgozóinak, az illetékes minisztériumoknak, az üzemeknek, a tömegszervezeteknek és a szülői munkaközösségeknek együttes feladata.

31. § (1) Az üzemek és oktatási intézmények dolgozóinak együttes feladata olyan kapcsolatok létrehozása, amelyek révén a tanuló ifjúság megismerkedik az üzemek és a munkások életével. Kötelesek továbbá kölcsönösen elősegíteni, hogy a tanuló ifjúság és a dolgozó fiatalok között szoros barátság alakuljon ki, amely egymás munkájának megbecsülését és az ifjúság egybeforrását szolgálja.

(2) A tanulók gyakorlati képzéséhez szükséges üzemi feltételeket az üzemek biztosítják.

(3) Az állami, szövetkezeti, társadalmi szervek társadalmi ösztöndíjak adományozásával segítik elő az arra érdemesek továbbtanulását.

32. § Az iskolák nevelési célkitűzéseinek megvalósításában a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Úttörők Szövetsége hatékony segítséget nyújtanak.

33. § Az oktatási intézmények dolgozói az iskolai nevelőmunka továbbfejlesztésében, valamint az iskolai és a szülői nevelés összhangjának biztosításában a Pedagógus Szakszervezet, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a szülői munkaközösségek segítőkészségére támaszkodnak.

VEGYES ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

34. § (1)[26] A továbbképző iskolát végzett tanuló szakmunkásképző iskolában,

a szakmunkásképző iskolát, az egészségügyi szakiskolát, valamint a gépíró és gyorsíró iskolát végzettek más középfokú iskolában,

a felsőfokú technikumot, felsőfokú szakiskolát ás felsőfokú intézetet végzett hallgatók pedig az egyetemeken, egyetemi jellegű főiskolákon és főiskolákon jogszabályban meghatározott feltételek szerint megfelelő tanulmányi idő beszámításával tanulhatnak tovább.

(2) A továbbtanulás lehetőségét meghatározott szakokon munkaviszonyban eltöltött, meghatározott ideig tartó gyakorlathoz is lehet kötni.

HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK

35. § (1) Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba, végrehajtásáról a Minisztertanács - az éves tervek és a költségvetés nyújtotta anyagi keretek között - gondoskodik.

(2) A jelenleg működő középfokú technikumokat az állami költségvetés és a népgazdasági tervek biztosította keretek között a Minisztertanács fokozatosan szervezi át felsőfokú technikumokká, illetőleg szakközépiskolákká. Az átszervezésig a technikumok működésüket a jelenlegi rendelkezések alapján továbbfolytatják.

(3) E törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik a tankötelezettségről és az általános iskoláról szóló, 1959. évi 29. törvényerejű rendelettel módosított 1951. évi 15. törvényerejű rendelet 1. §-ának (1) bekezdése, 2. §-a, 5. §-a, 10. §-ának (1) bekezdése és 13. §-ának (1) bekezdése, valamint a felsőoktatási intézmények szervezeti kérdéseiről szóló 1956. évi 4. törvényerejű rendelet 1. §-ának (1) bekezdése. A most említett jogszabályok egyéb rendelkezései, valamint az oktatási rendszerre vonatkozó egyéb törvényerejű rendeletek megfelelő rendelkezései pedig az általuk rendezett kérdéseknek e törvény végrehajtása során történő új szabályozásával egyidejűleg vesztik hatályukat.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára