40/1961. (XI. 12.) Korm. rendelet

a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1957. évi 65. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott rendeletek egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről

1. § Az 1957. évi 65. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 21/1958. (II. 25.) Korm. számú rendelet (továbbiakban: VR) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A Tszny alapján öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjra - az egyéb feltételek fennállása esetén - az a személy jogosult, aki igényének megnyílása időpontjában tagja az 1. §-ban meghatározott valamely termelőszövetkezetnek, vagy igényének előterjesztését közvetlenül megelőzően olyan munkaviszonyban álló dolgozó volt, aki a Tszny 19. §-ában említett termelőszövetkezeti nyugdíjévek és szolgálati idők figyelembevételével szerzett nyugdíjjogosultságot."

2. § A VR a következő 2 A. §-al egészül ki:

"2/A. § (1) A termelőszövetkezet tagjának nyugdíjbiztosítása a belépési nyilatkozat aláírása napját, legkorábban azonban a termelőszövetkezet alakuló közgyűlése napját magában foglaló hónap első napjával kezdődik és a termelőszövetkezeti tagság megszűnéséig tart.

(2) Kérelmére szüneteltetni kell a nyugdíjbiztosítását annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki tagságának fennállása alatt a termelőszövetkezet vezetőségének előzetes írásbeli engedélye alapján három egymást követő naptári hónapot meghaladó időn át

a) mint munkaviszonyban álló dolgozó, vagy

b) mint kisipari (háziipari) termelőszövetkezeti tag az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet hatálya alá esik."

3. § A VR 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"3. § A Tszny. 4. §-a szerint tíz nyugdíjév alapján nem lehet nyugdíjat megállapítani abban az esetben, ha az 1961. évi december hó 31. napjáig történt belépéssel kezdődött termelőszövetkezeti tagsági idő megszakítás miatt a nyugdíjévek számításánál figyelembe nem vehető."

4. § A VR 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"9. § A Tszny. 8. §-a (1) bekezdésében említett termelőszövetkezeti tag részére legalább öt évi termelőszövetkezeti tagság alapján rokkantsági nyugdíjat kivételesen - életkorára tekintet nélkül - abban az esetben lehet megállapítani, ha a rokkant termelőszövetkezeti tag

a) a termelőszövetkezeti tagsága alatt a közös munkában szorgalommal és fegyelmezetten vett részt és

b) a 21. § (1) bekezdésében előírt munkaegységet naptári évenként teljesítette, vagy annak teljesítésében egészségi állapotának romlása akadályozta, illetőleg a közgyűlés határozata alapján a termelőszövetkezettől pénzben vagy természetben nyugdíjat kapott és

c) sem neki, sem pedig vele együttélő házastársának (élettársának) termelőszövetkezeti gazdálkodásba bevont földingatlanán kívül - az alapszabály által megállapított háztáji föld kivételével - más földingatlana nincs és

d) munkaképességét legalább kétharmad részben tartósan elvesztette."

5. § A VR 10. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az 1957. évi január hó 1. napja után meghalt termelőszövetkezeti tag nyugellátásra egyébként jogosult hozzátartozói részére özvegyi nyugdíjat, árvaellátást és szülői nyugdíjat a Tszny 8. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján kivételesen abban az esetben lehet megállapítani, ha a meghalt termelőszövetkezeti tag

a) tagként az 1953. évi január hó 1. napja előtt lépett be a termelőszövetkezetbe és

b) halálának időpontjáig, legkésőbb azonban 1957. évi december hó 31. napjáig legalább öt éven át termelőszövetkezeti tag volt és

c) halála időpontjában a 9. § a)-c) pontjában meghatározott feltételeknek megfelel."

6. § A VR-nek a 25/1959. (V. 1.) Korm. számú rendelettel módosított 21. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"21. § (1) Termelőszövetkezeti tagságon alapuló nyugdíjévként (a továbbiakban: termelőszövetkezeti nyugdíjév) azt a naptári évet kell figyelembe venni:

a) amelynek teljes tartama alatt a termelőszövetkezeti tagság fennállott és

b) amely alatt a termelőszövetkezet férfi tagja legalább százhúsz, női tagja legalább nyolcvan munkaegységet teljesített és

c) amelynek tartama alatt a termelőszövetkezeti tag - a sorkatonai szolgálat, valamint az 1957. évi január hó 1. napját megelőző termelőszövetkezeti tagság idejét kivéve - nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt,

(2) Termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számít az első belépés naptári éve, tekintet nélkül arra, hogy a termelőszövetkezeti tag ebben az évben hány munkaegységet teljesített.

(3) Termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számít az a naptári év is, amelyben a nyugdíjbiztosítás szünetelt [2/A. § (2) bekezdés] feltéve, hogy a termelőszövetkezeti tag a naptári évben az (1) bekezdés b) pontjában előírt munkaegységet teljesítette.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott munkaegységek megállapításánál fél munkaegységet kell számításba venni minden olyan munkanap után, amely alatt a termelőszövetkezeti tag keresőképtelen betegsége, terhessége, vagy szülése, továbbá katonai szolgálata, vagy továbbképző tanfolyamon való részvétele miatt közös munkát nem végzett, vagy termelőszövetkezeti tagságának fennállása mellett a vezetőség hozzájárulásával átmenetileg munkaviszonyban állott. Nem lehet azonban fél munkaegységet számításba venni azokra a napokra, amelyeken a termelőszövetkezeti tag nyugdíjbiztosítása a 2/A. § (2) bekezdése szerint szünetelt.

(5) Ha a termelőszövetkezeti tagság megszűnt és a volt termelőszövetkezeti tag 1961. évi december hó 31. napjáig újból termelőszövetkezetbe lépett, a korábban szerzett termelőszövetkezeti nyugdíjéveket a nyugdíjjogosultság szempontjából - a megszakítás tartamára tekintet nélkül - figyelembe kell venni.

(6) Ha a volt termelőszövetkezeti tag az 1961. évi december hó 31. napja után lép újból termelőszövetkezetbe, a korábban szerzett termelőszövetkezeti nyugdíjéveit csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha

a) a termelőszövetkezeti tagsági idők között két évnél hosszabb megszakítás nincsen, vagy

b) a termelőszövetkezeti tagság megszűnése és a munkaviszonyba lépése között, illetőleg a munkaviszony megszűnése és az újabb termelőszövetkezeti tagsága között nincsen két évnél hosszabb megszakítás."

7. § A VR. 22. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"22. § (1) A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint beszámítható szolgálati idő (a továbbiakban: szolgálati idő) minden háromszázhatvanöt napját abban az esetben lehet a termelőszövetkezeti nyugdíjévekkel egybeszámítani, ha a beszámítható szolgálati idő utolsó napja és a termelőszövetkezetbe történt belépés időpontja, vagy a termelőszövetkezeti tagság megszűnése, és az ezt követő szolgálati idő első napja között két évnél hosszabb megszakítás nincsen. Az 1950. évi január hó 1. napja előtt történt belépés időpontját megelőző szolgálati idő tartamát azonban abban az esetben is figyelembe kell venni, ha a megszakítás a két évet meghaladja, de öt évnél nem hosszabb.

(2) Abban az esetben, ha a naptári időtartam egyidejűleg a 21. § rendelkezései szerint termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számít, az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint pedig szolgálati időnek is tekinthető, ezt az időt egyszeresen, mégpedig annak a jogszabálynak az alapján kell figyelembe venni, amelynek alkalmazása az igénylőre kedvezőbb.

(3) A (2) bekezdés rendelkezésétől eltérően a 21. § (2) bekezdése szerint termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számító első belépés naptári évében a belépés időpontját megelőzően szerzett szolgálati időt külön is figyelembe kell venni.

(4) A szolgálati idő számításánál háromszázhatvanöt napot egy évnek kell tekinteni. A töredék időt figyelmen kívül kell hagyni."

8. § A VR a következő új 27/A-27/D. §-okkal egészül ki:

"A nyugellátások összege termelőszövetkezeti nyugdíjévek és szolgálati idő egybeszámítása esetén.

27/A. § (1) Ha a termelőszövetkezeti tag a 21. § alapján megállapított termelőszövetkezeti nyugdíjévek és az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint figyelembe vehető szolgálati idők egybeszámításával szerzett nyugdíjra jogosultságot, de a szolgálati ideje egymagában nem éri el a nyugdíjra jogosultsághoz feltétlenül szükséges szolgálati időt, a szolgálati időt a termelőszövetkezeti nyugdíj évekből öregségi nyugdíj esetén tíz évre, rokkantsági nyugdíj esetén pedig a Tszny. 6. §-a (2) bekezdése szerint feltétlenül szükséges, de legfeljebb tíz évre kell kiegészíteni.

(2) Az (1) bekezdés szerint egybeszámított idők alapján kell az öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjat a Tszny., illetőleg az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet alapján a különböző jogcímeken szerzett idők (szolgálati idők és termelőszövetkezeti nyugdíjévek) arányában megállapítani.

(3) Ha az egybeszámított idő a tíz évet meghaladja, a (2) bekezdés szerint megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíj havi összegét a tíz éven felüli minden év után 3,15 forinttal kell növelni.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell abban az esetben is, ha a termelőszövetkezeti tag a jogosultsághoz feltétlenül szükséges időt termelőszövetkezeti nyugdíjéveivel egymagában megszerezte, de a beszámítható szolgálati ideje a jogosultsághoz feltétlenül szükséges szolgálati időt nem éri el.

27/B. § Ha a termelőszövetkezeti tag a nyugdíjjogosultsághoz feltétlenül szükséges időt egymagában a beszámítható szolgálati idejével is megszerezte, az öregségi és rokkantsági nyugdíjat ennek az időnek figyelembevételével az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet rendelkezései szerint kell megállapítani és az így megállapított nyugdíj havi összegét kell minden egyes termelőszövetkezeti nyugdíjév után 3,15 forinttal növelni.

27/C. § (1) Ha a termelőszövetkezeti tagság a termelőszövetkezet közgyűlésének hozzájárulásával azért szűnt meg, mert a tag munkaviszonyba lépett és a volt tag igényének előterjesztését közvetlenül megelőzően legalább öt évi szolgálati időt szerzett, úgy a 27/A., illetőleg a 27/B. § szerint járó öregségi nyugdíjra a férfi dolgozó a hatvanötödik életévének betöltése előtt, de legkorábban a hatvanadik életévétől, a női dolgozó pedig a hatvanadik életévének betöltése előtt, de legkorábban az ötvenötödik életévétől jogosult.

(2) Ha a volt termelőszövetkezeti tag munkaviszonyba lép és megrokkan, rokkantsági nyugdíjra abban az esetben jogosult, ha az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint rokkantnak tekinthető.

27/D. § A 27/A-27/C. § rendelkezéseit a hozzátartozók nyugellátásának megállapításánál is megfelelően alkalmazni kell."

9. § A VR 38. §-ának a 41/1960. (IX. 1.) Korm. számú rendelet 5. §-ával megállapított (2) bekezdésének a) pontja helyébe az a rendelkezés lép, hogy nem kell nyugdíjjárulékot fizetni azután a termelőszövetkezeti tag után, aki

"a) részére mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsága, kisipari termelőszövetkezeti tagsága, vagy munkaviszonya; alapján saját jogon nyugdíjat (járadékot, nyugbért) állapítottak meg, ide nem értve a 67%-ot el nem érő munkaképességcsökkenés alapján járó baleseti járadékot."

10. § A VR. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"49. § A Tszny. alapján nyugellátásban részesülő személy a 71/1955. (XII. 31.) MT számú rendelet 63. §-a szerinti betegségi ellátásra jogosult, ha olyan termelőszövetkezet tagja, amelynek az 1955. évi 39. számú törvényerejű rendelet 21. §-a alapján az SZTK-val a betegségi ellátás tekintetében érvényben levő megállapodása van."

11. § A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról szóló 6/1960. (II. 14.) Korm. számú rendelet 9. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A termelőszövetkezetek a közös használatukban levő bevitt földek kataszteri tiszta jövedelmének minden aranykoronája után évi négy forint 50 fillér, a kezelésükben levő állami tartalékföldek kataszteri tiszta jövedelmének minden aranykoronája után évi hét forint hozzájárulást kötelesek fizetni a termelőszövetkezeti nyugdíjalapba. Ha a termelőszövetkezet használatában levő bevitt föld és a kezelésükben levő állami tartalékföld kataszteri tiszta jövedelmének átlaga a tizenhat aranykoronát meghaladja, akkor a hozzájárulást a tizenhat aranykorona alapján kell fizetni. A földadó alá nem eső területek után hozzájárulást fizetni nem kell."

12. § E rendelet rendelkezéseit az 1962. évi január hó 1. napjától kezdődően kell alkalmazni; egyidejűleg a VR 4. §-a hatályát veszti.

Biszku Béla s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese

Melléklet a 40/1961. (XI. 12.) Korm. számú rendelethez

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló törvényerejű rendeletek végrehajtása tárgyában kiadott kormányrendeletek egységes szerkezetbe foglalt szövege

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1957. évi 65. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tszny) végrehajtása tárgyában a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a következőképpen rendelkezik:

Alaprendelkezések

1. § A Tszny-ben foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából mezőgazdasági termelőszövetkezetnek (a továbbiakban: termelőszövetkezet) azt a szövetkezeti alakulást kell tekinteni, amelyet a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága, korábban a Földművelésügyi Minisztérium által kiadott működési engedély

a) mezőgazdasági termelőszövetkezetnek,

b) halászati termelőszövetkezetnek jelöl meg.

2. § (1) A Tszny alapján öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjra - az egyéb feltételek fennállása esetén - az a személy jogosult, aki igényének megnyílása időpontjában tagja az 1. §-ban meghatározott valamely termelőszövetkezetnek, vagy igényének előterjesztését közvetlenül megelőzően olyan munkaviszonyban álló dolgozó volt, aki a Tszny 19. §-ában említett termelőszövetkezeti nyugdíjévek és szolgálati idők figyelembevételével szerzett nyugdíjjogosultságot.

(2) A Tszny alapján özvegyi nyugdíjra, haláleseti segélyre, árvaellátásra, illetőleg szülői nyugdíjra a termelőszövetkezet tagjának a hátramaradt hozzátartozói - az egyéb feltételek fennállása esetén - abban az esetben jogosultak, ha a termelőszövetkezet tagja az 1958. évi január hó 1. napján, vagy azt követően halt meg.

2/A. §

(1) A termelőszövetkezet tagjának nyugdíjbiztosítása a belépési nyilatkozat aláírása napját, legkorábban azonban a termelőszövetkezet alakuló közgyűlése napját magában foglaló hónap első napjával kezdődik és a termelőszövetkezeti tagság megszűnéséig tart.

(2) Kérelmére szüneteltetni kell a nyugdíjbiztosítását annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki tagságának fennállása alatt a termelőszövetkezet vezetőségének előzetes írásbeli engedélye alapján három egymást követő naptári hónapot meghaladó időn át

a) mint munkaviszonyban álló dolgozó, vagy

b) mint kisipari (háziipari) termelőszövetkezeti tag az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet hatálya alá esik.

3. § A Tszny 4. §-a szerint tíz nyugdíjév alapján nem lehet nyugdíjat megállapítani abban az esetben, ha az 1961. évi december hó 31. napjáig történt belépéssel kezdődött termelőszövetkezeti tagsági idő megszakítás miatt a nyugdíjévek számításánál figyelembe nem vehető.

4. § Hatályon kívül helyezve.

Rokkantsági nyugdíj

5. § A Tszny 6. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szempontjából munkaképességét tartósan az a termelőszövetkezeti tag vesztette el, aki egészségének romlása, úgyszintén testi vagy szellemi fogyatkozása következtében legalább kétharmad részben munkaképtelen és ez az állapota egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg.

6. § (1) A rokkantsági nyugdíj a rokkantság tartamára jár.

(2) A rokkantság megszűnését követő öt éven belül történt újabb megrokkanás esetében a rokkantsági nyugdíjra való igény feléled, ha az újabb megrokkanás időpontjában a volt rokkantsági nyugdíjas termelőszövetkezet tagja.

7. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni.

(2) Az a termelőszövetkezeti tag, aki az alacsonyabb korcsoportban a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket megszerezte és termelőszövetkezeti tagsága folyamatosan fennáll, megrokkanása esetében rokkantsági nyugdíjra akkor is jogosult, ha megrokkanásának időpontjában az életkorának megfelelő korcsoportban megkívánt nyugdíjéveket még nem szerezte meg.

8. § A 3. §-ban foglalt rendelkezéseket a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságnak a Tszny 7. §-a szerint történt elbírálásánál is alkalmazni kell.

9. § A Tszny 8. §-a (1) bekezdésében említett termelőszövetkezeti tag részére legalább ötévi termelőszövetkezeti tagság alapján rokkantsági nyugdíjat kivételesen - életkorára tekintet nélkül -abban az esetben lehet megállapítani, ha a rokkant termelőszövetkezeti tag

a) a termelőszövetkezeti tagsága alatt a közös munkában szorgalommal és fegyelmezetten vett részt és

b) a 21. § (1) bekezdésében előírt munkaegységet naptári évenként teljesítette, vagy annak teljesítésében egészségi állapotának romlása akadályozta, illetőleg a közgyűlés határozata alapján a termelőszövetkezettől pénzben vagy természetben nyugdíjat kapott és

c) sem neki, sem pedig vele együttélő házastársának (élettársának) termelőszövetkezeti gazdálkodásba bevont földingatlanán kívül - az alapszabály által megállapított háztáji föld kivételével - más földingatlana nincs és.

d) munkaképességét legalább kétharmad részben tartósan elvesztette.

10. § (1) Az 1957. évi január hó 1. napja után meghalt termelőszövetkezeti tag nyugellátásra egyébként jogosult hozzátartozói részére özvegyi nyugdíjat, árvaellátást és szülői nyugdíjat a Tszny 8. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján kivételesen abban az esetben lehet megállapítani, ha a meghalt termelőszövetkezeti tag

a) tagként az 1953. évi január hó 1. napja előtt lépett be a termelőszövetkezetbe és

b) halálának időpontjáig, legkésőbb azonban 1957. évi december hó 31. napjáig legalább öt éven át termelőszövetkezeti tag volt és

c) halála időpontjában a 9. § a)-c) pontjában meghatározott feltételeknek megfelel.

(2) Haláleseti segélyre egyébként jogosult feleség vagy élettárs részére a Tszny 8. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján kivételesen abban az esetben lehet haláleseti segélyt megállapítani, ha az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő termelőszövetkezeti tag az 1957. évi december hó 31. napját követően halt meg.

11. § Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából az utószülött gyermeket olyan gyermeknek kell tekinteni, akinek eltartásáról az özvegy már férjének halála időpontjában gondoskodott.

12. § A Tszny 9. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontja alapján megállapított özvegyi nyugdíj megszűnik, ha

a) az özvegy munkaképességcsökkenése (rokkantsága) kétharmadnál kisebb,

b) árvaellátásra jogosult gyermeke már nincsen.

13. § Abban az esetben, ha az özvegyi nyugdíj nem újabb házasságkötés folytán szűnt meg, az özvegynek nyugdíjra vonatkozó igénye feléled,

a) ha legalább kétharmad részben munkaképtelenné válik, illetőleg, hatvanadik életévét eléri, feltéve, hogy a nyugdíja negyvenedik életévének betöltése után szűnt meg;

b) életkorára tekintet nélkül, ha a munkaképesség csökkenése a nyugdíj megszűnésétől számított tíz éven belül a kétharmad részt eléri, vagy meghaladja.

14. § Az az özvegy, aki az özvegyi nyugdíját újabb házasságkötéséig nem igényelte, ezt a jogát újabb házasságkötése után már nem érvényesítheti.

15. § Az özvegyi nyugdíj, illetőleg annak arányos része abban az esetben is jár, ha az özvegyi nyugdíjra jogosult személy a termelőszövetkezetnek nem tagja.

Haláleseti segély

16. § (1) Az özvegyi nyugdíj egy évi összegének megfelelő haláleseti segély - az egyéb feltételek fennállása esetében - azt a feleséget vagy élettársat illeti meg, aki az elhúnyttal annak halálát megelőzően legalább egy éven át együtt élt. Az elvált nőnek, vagy a férjétől különélő feleségnek haláleseti segélyt abban az esetben sem lehet folyósítani, ha őket tartásdíj illeti meg.

(2) Abban az esetben, ha a haláleseti segélyben részesült özvegynek férje halálát követő egy éven belül igénye nyílik özvegyi nyugdíjra, az özvegyi nyugdíjat legkorábban a haláleset egyéves évfordulóját magában foglaló hónap első napjától lehet folyósítani.

(3) Ha a meghalt termelőszövetkezeti tag haláleseti segélyre jogosult özvegyen (élettárson) kívül özvegyi nyugdíjra jogosult elvált nőt vagy különélő feleséget is hagyott hátra, az elvált nő, illetőleg a különélő feleség részére folyósítandó özvegyi nyugdíj összegét úgy kell megállapítani, mintha a haláleseti segélyben részesülő özvegy (élettárs) tizenkét hónapon át özvegyi nyugdíjban részesült volna.

(4) A haláleseti segély összegét nem lehet csökkenteni azon a címen, hogy a meghalt termelőszövetkezeti tag özvegyi nyugdíjra jogosult elvált nőt vagy különélő feleséget hagyott hátra.

Árvaellátás

17. § (1) Az árvaellátásra jogosultság szempontjából továbbtanulásnak csak az olyan tanulmányt lehet tekinteni, amelyet a tanuló közép- vagy középfokú iskolai oktatás keretében folytat.

(2) A továbbtanulás címén folyósított árvaellátás a tanulmányi szünidő alatt is jár,

18. § (1) Az árvaellátás a mostohaszülő jogán abban az esetben állapítható meg, ha a mostohaszülő halála előtt a gyermek eltartásáról legalább egy éven át gondoskodott.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett gyermek után a vérszerinti szülő tartásdíjat fizet, ezt az árvaellátásba be kell tudni. Ha a tartásdíj összege több, mint az árvaellátás, az árvaellátás nem jár.

(3) Az árvaellátásra való jogosultságot nem érinti, ha az árvát örökbefogadják.

Szülői nyugdíj

19. § A szülői nyugdíjra való jogosultság szempontjából nem lehet eltartottnak tekinteni azt a szülőt, vagy nagyszülőt, akinek vagy a vele együttélő házastársának (élettársának) a termelőszövetkezeti gazdálkodásba bevont földingatlanon kívül a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságában az 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelet szerint megtartható földingatlannál nagyobb területű földingatlana van.

Eltűnés esetén járó nyugellátás

20. § Azt a termelőszövetkezeti tagot (öregségi vagy rokkantsági nyugdíjast), akinek az eltűnését a bíróság jogerősen megállapította, az özvegyi nyugdíjra, a haláleseti segélyre, az árvaellátásra és a szülői nyugdíjra való jogosultság szempontjából úgy kell tekinteni, mintha meghalt volna.

Nyugdíjévek

21. § (1) Termelőszövetkezeti tagságon alapuló nyugdíjévként (a továbbiakban: termelőszövetkezeti nyugdíjév) azt a naptári évet kell figyelembe venni:

a) amelynek teljes tartama alatt a termelőszövetkezeti tagság fennállott és

b) amely alatt a termelőszövetkezet férfi tagja legalább százhúsz, női tagja legalább nyolcvan munkaegységet teljesített és

c) amelynek tartama alatt a termelőszövetkezeti tag - a sorkatonai szolgálat, valamint az 1957. évi január hó 1. napját megelőző termelőszövetkezeti tagság idejét kivéve - nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt.

(2) Termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számít az első belépés naptári éve, tekintet nélkül arra, hogy a termelőszövetkezeti tag ebben az évben hány munkaegységet teljesített.

(3) Termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számít az a naptári év is, amelyben a nyugdíjbiztosítás szünetelt [2 A. § (2) bekezdés] feltéve, hogy a termelőszövetkezeti tag a naptári évben az (1) bekezdés b) pontjában előírt munkaegységet teljesítette.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott munkaegységek megállapításánál fél munkaegységet kell számításba venni minden olyan munkanap után, amely alatt a termelőszövetkezeti tag keresőképtelen betegsége, terhessége, vagy szülése, továbbá katonai szolgálata, vagy továbbképző tanfolyamon való részvétele miatt közös munkát nem végzett, vagy termelőszövetkezeti tagságának fennállása mellett a vezetőség hozzájárulásával átmenetileg munkaviszonyban állott. Nem lehet azonban fél munkaegységet számításba venni azokra a napokra, amelyeken a termelőszövetkezeti tag nyugdíjbiztosítása a 2/A. § (2) bekezdése szerint szünetelt.

(5) Ha a termelőszövetkezeti tagság megszűnt és a volt termelőszövetkezeti tag 1961. évi december hó 31. napjáig újból termelőszövetkezetbe lépett, a korábban szerzett termelőszövetkezeti nyugdíjéveket a nyugdíjjogosultság szempontjából - a megszakítás tartamára tekintet nélkül - figyelembe kell venni.

(6) Ha a volt termelőszövetkezeti tag az 1981. évi december hó 31. napja után lép újból termelőszövetkezetbe, a korábban szerzett termelőszövetkezeti nyugdíjéveit csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha

a) a termelőszövetkezeti tagsági idők között két évnél hosszabb megszakítás nincsen, vagy

b) a termelőszövetkezeti tagság megszűnése és a munkaviszonyba lépése között, illetőleg a munkaviszony megszűnése és az újabb termelőszövetkezeti tagsága között nincsen két évnél hosszabb megszakítás.

22. § (1) A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint beszámítható szolgálati idő (a továbbiakban: szolgálati idő) minden háromszázhatvanöt napját abban az esetben lehet a termelőszövetkezeti nyugdíjévekkel egybeszámítani, ha a beszámítható szolgálati idő utolsó napja és a termelőszövetkezetbe történt belépés időpontja, vagy a termelőszövetkezeti tagság megszűnése és az ezt követő szolgálati idő első napja között két évnél hosszabb megszakítás nincsen. Az 1950. évi január hó 1. napja előtt történt belépés időpontját megelőző szolgálati idő tartamát azonban abban az esetben is figyelembe kell venni, ha a megszakítás a két évet meghaladja, de öt évnél nem hosszabb.

(2) Abban az esetben, ha a naptári időtartam egyidejűleg a 21. § rendelkezései szerint termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számít, az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint pedig szolgálati időnek is tekinthető, ezt az időt egyszeresen, mégpedig annak a jogszabálynak az alapján kell figyelembe venni, amelynek alkalmazása az igénylőre kedvezőbb.

(3) A (2) bekezdés rendelkezésétől eltérően a 21. § (2) bekezdése szerint termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számító első belépés naptári évében a belépés időpontját megelőzően szerzett szolgálati időt külön is figyelembe kell venni.

(4) A szolgálati idő számításánál háromszázhatvanöt napot egy évnek kell tekinteni. A töredék időt figyelmen kívül kell hagyni.

Nyugellátások összege

23. § A Tszny alapján járó nyugellátások összegének megállapításánál irányadó havi átlagjövedelem -további rendelkezésig - 900 forint.

24. § A nyugdíjkiegészítés mértékének kiszámításánál az 1957. évi január hó 1. napját követően biztosítással járó munkaviszonyban töltött idő alapján megállapított nyugdíj éveket is figyelembe kell venni.

25. § A Tszny 8. §-ában foglaltak alapján a nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mint amilyen összegű nyugdíj a termelőszövetkezeti tagot, illetőleg igényjogosult hozzátartozóját az egyébként szükséges nyugdíj évek megszerzése esetén megilletné. Az így megállapított nyugdíj után azonban nyugdíjkiegészítés nem jár.

26. § (1) Az özvegyi nyugdíjat az arra jogosultak között egyenlő mértékben kell megosztani. Ha valamelyik jogosult részére tartásdíj járt és az özvegyi nyugdíj reá eső része ennél több lenne, a különbözetet a többi jogosult között meg kell osztani. Ha az egyik jogosult a tartásdíj figyelembevételével történő megosztást sérelmesnek tartja, a másik jogosult ellen indított perben a tartásdíj újabb megállapítását kérheti.

(2) Ha az elvált vagy különélő nő részére tartásdíj nem járt és az özvegy az egyenlő arányban történő megosztást sérelmesnek tartja, az elvált nő ellen indított perben kérheti tartásdíj megállapítását.

27. § Abban az esetben, ha az árvaellátásra jogosult árvát életben levő és tartásra képes szülője elhagyta és róla nem gondoskodik, az árvaellátás és a szülőtlen árvának járó ellátás összege közötti különbözetet tőle be kell hajtani. A behajtásra a társadalombiztosítási követelések behajtásáról szóló szabályokat kell alkalmazni.

A nyugellátások összege termelőszövetkezeti nyugdíjévek és szolgálati idő egybeszámítása esetén

27/A. §

(1) Ha a termelőszövetkezeti tag a 21. § alapján megállapított termelőszövetkezeti nyugdíjévek és az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint figyelembe vehető szolgálati idők egybeszámításával szerzett nyugdíjra jogosultságot, de a szolgálati ideje egymagában nem éri el a nyugdíjra jogosultsághoz feltétlenül szükséges szolgálati időt, a szolgálati időt a termelőszövetkezeti nyugdíjévekből öregségi nyugdíj esetén tíz évre, rokkantsági nyugdíj esetén pedig a Tszny 6. §-a (2) bekezdése szerint feltétlenül szükséges, de legfeljebb tíz évre kell kiegészíteni.

(2) Az (1) bekezdés szerint egybeszámított idők alapján kell az öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjat a Tszny, illetőleg az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet alapján a különböző jogcímeken szerzett idők (szolgálati idők és termelőszövetkezeti nyugdíjévek) arányában megállapítani.

(3) Ha az egybeszámított idő a tíz évet meghaladja, a (2) bekezdés szerint megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíj havi összegét a tíz éven felüli minden év után 3,15 forinttal kell növelni.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell abban az esetben is, ha a termelőszövetkezeti tag a jogosultsághoz feltétlenül szükséges időt termelőszövetkezeti nyugdíjéveivel egymagában megszerezte, de a beszámítható szolgálati ideje a jogosultsághoz feltétlenül szükséges szolgálati időt nem éri el.

27/B. §

Ha a termelőszövetkezeti tag a nyugdíjjogosultsághoz feltétlenül szükséges időt egymagában a beszámítható szolgálati idejével is megszerezte, az öregségi és rokkantsági nyugdíjat ennek az időnek figyelembevételével az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet rendelkezései szerint kell megállapítani és az így megállapított nyugdíj havi összegét kell minden egyes termelőszövetkezeti nyugdíjév után 3,15 forinttal növelni.

27/C. §

(1) Ha a termelőszövetkezeti tagság a termelőszövetkezet közgyűlésének hozzájárulásával azért szűnt meg, mert a tag munkaviszonyba lépett és a volt tag igényének előterjesztését közvetlenül megelőzően legalább öt évi szolgálati időt szerzett, úgy a 27/A., illetőleg a 27/B. § szerint járó öregségi nyugdíjra a férfi dolgozó a hatvanötödik életévének betöltése előtt, de legkorábban a hatvanadik életévétől, a női dolgozó pedig a hatvanadik életévének betöltése előtt, de legkorábban az ötvenötödik életévétől jogosult.

(2) Ha a volt termelőszövetkezeti tag munkaviszonyba lép és megrokkan, rokkantsági nyugdíjra abban az esetben jogosult, ha az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint rokkantnak tekinthető.

27/D. §

A 27/A-27/C. § rendelkezéseit a hozzátartozók nyugellátásának megállapításánál is megfelelően alkalmazni kell.

Családi pótlék

28. § Az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő termelőszövetkezeti tagnak - az egyéb feltételek fennállása esetében - családi pótlék abban az esetben is jár, ha a családi pótlékra való jogosultsághoz előírt munkaegységet nem teljesítette.

Jogosultságot kizáró okok

29. § A Tszny alapján járó nyugellátás megállapításának és folyósításának nincs akadálya, ha a jogosult üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján megállapított baleseti járadékban részesül,

29/A. §

(1) Nem lehet a nyugellátási igényét elbírálni, illetőleg a már megállapított nyugellátását folyósítani annak, aki az ország területét a vonatkozó rendelkezések megsértésével, vagy kijátszásával hagyta el, avagy a rendelkezések megszegésével tartózkodik külföldön.

(2) Ha az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személy az ország területére visszatér, nyugellátásra való jogosultságát az általános rendelkezések szerint kell elbírálni. A külföldi tartózkodás ideje azonban akkor is megszakításnak számít, ha a munkaviszony a külföldre távozást követően még fennállott. Az ilyen személy részére legkorábban a visszaérkezést követő hónap első napjától lehet nyugellátást megállapítani, illetőleg folyósítani.

(3) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személy jogán az ország területén tartózkodó hozzátartozóknak özvegyi nyugdíjat, árvaellátást és szülői nyugdíjat nem lehet megállapítani, ha az (1) bekezdésben említett személy külföldön halt meg.

29/B. §

(1) A VR. 29/A. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azokra a személyekre is, akik az ország területét külföldön való állandó letelepedés szándékával jogszerűen hagyták el.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstől eltérően, az állandó letelepedés szándékával külföldre távozott külföldi állampolgár nyugellátási igényének elbírálását a munkaügyi miniszter engedélyezheti. A megállapított nyugellátás külföldre folyósításához a munkaügyi miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértésben adott engedélye szükséges.

A nyugellátás folyósítása, szünetelése

30. § A Tszny alapján járó nyugellátásokat havonta előre az Országos Nyugdíjintézet (a továbbiakban: ONYI) folyósítja.

31. § (1) A Tszny alapján járó nyugellátást annak a hónapnak első napjától kezdődően kell folyósítani, amelyben az igényjogosultság feltételei beállottak. Az igénybejelentés hónapjától visszafelé számított három hónapnál hosszabb időre azonban a nyugellátást folyósítani nem lehet.

(2) Ha a folyósított nyugellátást a jogosult nem veszi fel, az arra vonatkozó igénye az esedékességtől számított egy év alatt elévül.

(3) A nyugellátást az igényjogosult kezéhez, ha pedig szülői felügyelet, gyámság, vagy gondnokság alatt áll, törvényes képviselője kezéhez kell fizetni.

(4) A jogosult haláláig esedékessé vált. fel nem vett és el nem évült nyugellátások felvételére az örökösök jogosultak.

32. § (1) A nyugdíj folyósításának korlátozása szempontjából [Tszny. 34. §-a (1) bekezdés] rendszeres munkát végez a termelőszövetkezetnek az a tagja, aki egy naptári évben kétszázötven munkaegységnél több munkaegységet teljesített.

(2) Nem lehet az öregségi és rokkantsági nyugdíj folyósítást korlátozni, ha a munkaviszonyban álló nyugdíjas munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg.

(3) A Tszny 34. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából kereső foglalkozást folytatónak kell tekinteni azt a nyugdíjast,

a) akinek iparigazolványa van,

b) aki hatósági engedélyhez kötött foglalkozást űz,

c) akinek hasznothajtó jogosítványa van,

d) aki az alapszabály szerinti háztáji gazdálkodás kereteit meghaladó gazdálkodást folytat, vagy más tevékenységből keresete (jövedelme) a havi 500 forintot meghaladja.

33. § (1) A termelőszövetkezetnek az ONYI-hoz be kell jelentenie azt az öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjas tagját,

a) akinek a termelőszövetkezet ideiglenes munka vállalására adott engedélyt, illetőleg

b) aki a naptári év alatt a 32. § (1) bekezdésében meghatározott munkaegységnél több munkaegységet szerzett, a ténylegesen teljesített munkaegységek számának közlése mellett.

(2) Abban az esetben, ha a nyugdíjas termelőszövetkezeti tag a termelőszövetkezetben rendszeres munkát végez, vagy munkaviszonyba lép, keresőfoglalkozást folytat, ezt az ONYI-hoz bejelenteni köteles. Ez a bejelentési kötelezettség terheli azt a munkáltatót is, aki öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjas termelőszövetkezeti tagot alkalmaz,

34. § Ha a Tszny 34. §-a alapján a nyugellátás folyósítását beszüntették, az ONYI a nyugellátást újból csak bejelentés alapján folyósítja. Ebben az esetben a nyugellátást a bejelentés beérkezése napját magában foglaló hónap első napjától, legkorábban azonban a folyósítást akadályozó ok megszűnését követő hónap első napjától kell folyósítani.

34/A. §

Felhatalmazási kap a munkaügyi miniszter, hogy az érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodó nyugdíjasok nyugellátásának folyósítását rendelettel szabályozza.

35. § A jogosult nyugellátási igényéről - a magyar állampolgárság kötelékéből történő elbocsátás esetét kivéve - sem egészben, sem részben nem mondhat le, ellátását másra át nem ruházhatja. A hozzátartozók tartásdíja és állami pénzintézettel szemben fennálló tartozása fejében azonban nyugellátásának lefoglalható részét engedményezheti.

36. § (1) Ha számolási hiba miatt, vagy egyéb okból a nyugdíjas részére tévesen fizettek ki nyugellátást, a visszafizetési kötelezettségről a nyugdíjast a kifizetéstől számított harminc napon belül értesíteni kell.

(2) Ha az ONYI az (1) bekezdésben megállapított harminc napon belül az értesítést elmulasztotta, a nyugdíjas az összeg visszafizetésére csak abban az esetben kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudomása volt, vagy a téves kifizetést maga idézte elő (rosszhiszeműség).

(3) A tévesen kifizetett és rosszhiszeműen felvett nyugellátás fejében a levonás a fizetésre kötelezett részére folyósított nyugellátás 50%-áig terjedhet. A levonást az értesítést követő nyugellátás kifizetése alkalmával meg lehet kezdeni. A levonás megkezdését a nyugdíjasnak az értesítés ellen beadott panasza nem gátolja.

(4) A nyugdíjas részére jogalap nélkül kifizetett nyugellátást a nyugdíjas halála esetében a hozzátartozók részére megállapított nyugellátásból nem lehet levonni.

37. § A jelen rendelet alapján járó nyugellátások lefoglalására, valamint a követelések kielégítésének sorrendjére és módjára az 1955. évi 21. számú törvényerejű rendeletben foglalt rendelkezések az irányadók.

A nyugellátások fedezete

38. § (1) Az 1957. évi január hó 1. napjától fizetendő nyugdíjjárulék - további rendelkezésig - a 23. §-ban meghatározott 900 forint irányadó havi átlagjövedelem 3 százaléka,

(2) A nyugdíjjárulékot a termelőszövetkezetnek minden tagja után fizetnie kell, tekintet nélkül a teljesített munkaegységek számára. Nem kell nyugdíjjárulékot fizetni az után a tag után, aki

a) részére mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsága, kisipari termelőszövetkezeti tagsága, vagy munkaviszonya alapján saját jogon nyugdíjat (járadékot, nyugbért) állapítottak meg, ide nem értve a 67%-ot el nem érő munkaképességcsökkenés alapján járó baleseti járadékot,

b) traktorosként gépállomással társadalombiztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyban áll,

c) sorkatonai szolgálatot teljesít,

d) a 6/1960. (II. 14.) Korm. számú rendelet alapján öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesül,

e) a d) pontban említett járadékosnak az öregségi járadékra jogosító korhatárt betöltött vagy munkaképtelen (II. csoportba tartozó rokkant) házastársa.

(3) Az esedékes nyugdíjjárulékot a termelőszövetkezet abban az esetben is köteles befizetni, ha a termelőszövetkezeti tag a 21. § (4) bekezdésében felsorolt okokból a közös munkában nem vett részt és emiatt részesedést nem kapott.

(4) A nyugdíjjárulék fizetésének és kezelésének részletes szabályait - ideértve az esedékesség időpontjainak és a késedelmi pótlék nélkül történő fizetés határidejének a megállapítását -a munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel, a földművelésügyi miniszterrel és a Termelőszövetkezeti Tanáccsal egyetértésben rendelettel állapítja meg.

(5) A nyugdíjjárulék behajtására a társadalombiztosítási követelések behajtásáról szóló szabályokat kell alkalmazni.

(6) Az 1957. naptári évre fizetendő nyugdíjjárulékot a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központnak (a továbbiakban: SZTK) a termelőszövetkezet székhelye szerint illetékes megyei alközpontja (kirendeltsége) - az 54/1957. (VIII. -29.) Korm. számú rendelet szerint az 1957. naptári év negyedik évnegyedére fizetett baleseti biztosítási díj alapjául szolgáló taglétszám figyelembevételével - a jelen rendelet kihirdetését követő tizenöt napon belül a termelőszövetkezetre kirója és a kirótt nyugdíjjáruléknak késedelmi pótlék nélkül történő megfizetésére tizenöt napi határidőt tűz ki. Ha a termelőszövetkezet a kirótt nyugdíjjárulékot a határidő alatt nem fizeti meg, az SZTK illetékes megyei alközpontja (kirendeltsége) a termelőszövetkezetnek a Magyar Nemzeti Banknál vezetett egyszámlájáról azonnali beszedési megbízással (inkasszóval) a kirótt nyugdíjjárulékot leemeli. Ha a termelőszövetkezet az 1957. naptári év folyamán alakult, a nyugdíjjárulékot a működési engedély kiadását magában foglaló hónap első napjától köteles megfizetni.

38/A. §

A nyugdíjjárulék és a kifizetendő nyugellátások alapszerű kezelésére a Magyar Nemzeti Banknál külön folyószámlát kell nyitni. A folyószámlát az ONYI kezeli. A folyószámla várható bevételeiről és kiadásairól - az állami költségvetésre érvényes rendelkezések figyelembevételével - évenként költségvetést kell készíteni. A költségvetést a pénzügyminiszter a munkaügyi és a földművelésügyi miniszterrel, valamint a Termelőszövetkezeti Tanács elnökével egyetértésben hagyja jóvá. A költségvetés végrehajtásáról - az állami költségvetésre érvényes rendelkezések szerint - az ONYI-nak beszámoló jelentést kell készítenie.

A nyugellátások megállapítása

39. § A nyugdíjjárulék beszedésével és nyilvántartásával, valamint a termelőszövetkezeti tagok által szerzett nyugdíj évek nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat az SZTK-nak a termelőszövetkezet székhelye szerint illetékes megyei alközpontja (kirendeltsége) végzi.

40. § (1) A Tszny alapján járó nyugellátást igénybejelentés alapján kell megállapítani. Az igényt -a 41. § szerint előterjesztendő igények kivételével - az SZTK-nak az igénylő lakhelye szerint illetékes megyei alközpontjánál (kirendeltségénél) kell előterjeszteni. A hozzátartozói nyugellátásra vonatkozó igényt az ONYI-nál kell előterjeszteni, ha a meghalt nyugdíjas volt.

(2) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igényjogosultság megállapításához szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjeszteni. Ha az igénylő ezeket az igénybejelentés alkalmával nem terjesztette elő, az igényt felvevő szerv a hiányzó adatok pótlására és az igazolások bemutatására - határidő kitűzése mellett - az igénylőt felhívja. Ha a felhívásnak a megállapított határidőn belül az igénylő nem tesz eleget és késedelmét elfogadhatóan nem igazolja, az ONYI a megállapító eljárást felfüggeszti. Ilyen esetben a nyugellátás csak az újabb jelentkezés időpontjától [31. § (1) bekezdés] állapítható meg.

41. § (1) A Tszny 8. §-a alapján megállapítható nyugellátásra vonatkozó igényt a termelőszövetkezetnek kell az ONYI-nál előterjesztenie. Az igényt a termelőszövetkezeti tag (hozzátartozó) is előterjesztheti. Az igény előterjesztésével egyidejűleg a termelőszövetkezetnek igazolnia kell, hogy az igénylő az előírt feltételeknek megfelel. Így különösen igazolnia kell, hogy

a) az igénylő mely időponttól termelőszövetkezeti tag és a tagsága alatt az egyes naptári években hány munkaegységet teljesített,

b) a termelőszövetkezeti tagsága alatt a közös munkában szorgalommal és fegyelmezetten vett részt,

c) az igénylő földingatlanát az alapszabály által megállapított háztáji gazdaság kivételével a közös gazdálkodásba bevonták és

d) az igénylő jelenleg is termelőszövetkezeti tag és a termelőszövetkezet munkájában rendszeresen nem vesz részt.

(2) Ha az igénylő hozzátartozó, úgy az (1) bekezdés a)-c) pontjában foglaltakat arra a meghalt termelőszövetkezeti tagra vonatkozóan kell igazolni, akinek jogán a hozzátartozó a nyugellátást kéri.

(3) Az igénybejelentéshez csatolni kell a tanács végrehajtó bizottsága igazolását, amely tartalmazza az igénylő személyi adatait (név, születési hely, év, hónap és nap, anyja neve), továbbá azt, hogy az igénylő, illetőleg házastársa (élettársa) mennyi saját és bérelt földingatlannal rendelkezik, folytat-e és milyen foglalkozást és ebből mennyi a havi átlagos keresete, vagy jövedelme.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltak szerint bejelentett igények tárgyában a Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezeti Tanács, az ONYI egy-egy kiküldöttéből, valamint a termelőszövetkezeti tagok közül a Termelőszövetkezeti Tanács által kijelölt egy tagból álló külön bizottság határoz. A külön bizottság elnöke a Munkaügyi Minisztérium kiküldötte. A külön bizottság szótöbbséggel határoz. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. A külön bizottság határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs.

42. § A nyugellátásra bejelentett igényt az elsőfokú határozat kézbesítéséig vissza lehet vonni.

43. § (1) A munkaképességcsökkenés mértékének, illetőleg a gondozási pótlékra (Tszny 22. §) való jogosultság fennállásának megállapítására a Munkaképességcsökkenést Véleményező első- és másodfokú Orvosi Bizottságok tesznek javaslatot.

(2) A munkaképességcsökkenés mértékének, illetőleg a gondozási pótlékra való jogosultság fennállásának elbírálásánál irányadó részletes szabályokat az egészségügyi miniszter a munkaügyi miniszterrel és a Termelőszövetkezeti Tanáccsal egyetértésben állapítja meg.

44. § (1) A nyugellátást igénylő az SZTK-nak az igényt felvevő megyei alközpontja (kirendeltsége), vagy az ONYI felhívására a nyugdíjat megállapító eljárásban köteles meghallgatása végett megjelenni. Ha az igénylő az erre vonatkozó felhívásnak nem tesz eleget, a nyugdíjmegállapító eljárást fel lehet függeszteni.

(2) Az igény elbírálásához szükséges orvosi vizsgálatról, illetőleg kórházi megfigyelésről az érdekeltet legalább nyolc nappal előbb értesíteni kell. Ha az igénylő az orvosi vizsgálaton, vagy a kórházban nem jelenik meg és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, a nyugdíjmegállapító eljárást fel kell függeszteni. A nyugellátást ilyen esetben csak attól az időponttól kezdődően lehet megállapítani, amikor az igénylő vizsgálatra, illetőleg kórházi megfigyelésre jelentkezett.

(3) A rokkantság címén nyugdíjban részesülő személy orvosi felülvizsgálásánál az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell eljárni.

45. § A nyugdíjmegállapító eljárással kapcsolatban felmerülő utazási, élelmezési és szállásköltség megtérítésének Szabályait a munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és a Termelőszövetkezeti Tanáccsal egyetértésben rendelettel állapítja meg.

46. § Az államhatalom és az államigazgatás szervei (intézetei, intézményei), a munkáltatók, továbbá a termelőszövetkezetek az SZTK-nak az igényt felvevő megyei alközpontja (kirendeltsége), illetőleg az ONYI által a nyugellátásra jogosultság elbírálásához, valamint a nyugellátás összegének megállapításához szükséges adatok közlése céljából hozzájuk intézett megkeresésnek (felhívásnak) nyolc napon belül kötelesek eleget tenni.

47. § (1) A Tszny alapján járó nyugellátási igényekről az SZTK megyei alközpontja (kirendeltsége) által igazolt nyugdíjévek figyelembevételével az ONYI határoz.

(2) Az ONYI-nak elsőfokon hozott határozata ellen annak kézbesítését követő naptól számított tizenöt nap alatt az igénylő a Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Termelőszövetkezeti Tanács egy-egy kiküldöttéből álló bizottsághoz (Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottság) fellebbezéssel élhet. A fellebbezést az ONYI-hoz kell benyújtani.

(3) A Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottság elnöke a Munkaügyi Minisztérium kiküldötte. A bizottság szótöbbséggel határoz. Szavazategyenlőség esetében az elnök szavazata dönt.

48. § (1) A Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottság másodfokon hozott határozata ellen az igénylő a határozat kézbesítését követő naptól számított hatvan napon belül - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - keresettel fordulhat az SZTK-nak a nyugdíjigényt felvevő megyei alközpontja (kirendeltsége) székhelyén működő járásbírósághoz, illetőleg Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz.

(2) Nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz

a) a nyugellátás összegszerűségének,

b) a rokkantság fennállásának,

c) a munkaképességcsökkenés mértékének, illetőleg a gondozási pótlékra való jogosultság fennállásának kérdésében.

48/A. §

A Tszny 18/A. §-a alapján kivételes nyugellátást a 47. § (2) bekezdésében említett Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottság állapíthat meg.

A bizottság e tárgyban hozott határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs.

A nyugdíjasok betegségi ellátása

49. § A Tszny alapján nyugellátásban részesülő személy a 71/1955. (XII. 31.) MT számú rendelet 63. §-a szerinti betegségi ellátásra jogosult, ha olyan termelőszövetkezet tagja, amelynek az 1955. évi 39. számú törvényerejű rendelet 21. §-a alapján az SZTK-val a betegségi ellátás tekintetében érvényben levő megállapodása van.

Jogkövetkezmények

50. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, szabálysértést követ el és ezer forintig terjedhető pénzbirsággal sújtható az a termelőszövetkezeti elnök és könyvelő, aki

a) a nyugdíjbiztosításra vonatkozó jogszabályokban meghatározott jelentéseket, bejelentéseket, adatszolgáltatásokat, okirati igazolásokat egyáltalán nem, vagy nem a megállapított idő alatt, vagy nem a megszabott módon teljesíti, vagy azokban valótlan adatokat közöl,

b) az előírt nyilvántartásokat nem vezeti, vagy nem az előírt rendelkezéseknek megfelelően vezeti,

c) az esedékes nyugdíjjárulék megfizetése iránt az esedékességtől számított tizenöt napon belül nem intézkedik,

d) a nyugdíjbiztosítási szervek kiküldötteinek a szükséges felvilágosítást nem adja meg, nem enged betekintést a termelőszövetkezet tagjaira vonatkozó iratokba, feljegyzésekbe, és nyilvántartásokba, vagy a helyszíni eljárást, illetőleg vizsgálatot bármi módon akadályozza.

(2) Szabálysértést követ el és ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható az a munkáltató, (vállalatvezető, illetőleg a vállalat ügyviteléért felelős személy), aki a 33. § (2) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget.

(3) Szabálysértést követ el és ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható az a személy, aki a termelőszövetkezeti tagok tagsági idejére és az általuk teljesített munkaegységek számára vonatkozó adatokat tartalmazó kimutatásokat a munkaügyi miniszter által előírt határidő előtt kiselejtezi vagy megsemmisíti, illetőleg azokat a munkaügyi miniszter által kijelölt nyilvántartó szervnek a megszabott határidőben nem adja át.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás az SZTK megyei alközpontja (kirendeltsége) székhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi, városi kerületi, járási) tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osztályának hatáskörébe tartozik.

(5) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása mellett a termelőszövetkezet, illetőleg a munkáltató az 51; § (3) bekezdésé szerint térítés fizetésére is kötelezhető.

51. § (1) Az ONYI azt a nyugdíjas termelőszövetkezeti tagot, aki a 33. § (2) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettségének nem tett eleget és jogosulatlanul vett fel nyugdíjat, a felvett összeg kétszereséig terjedhető térítés megfizetésére kötelezheti. Ez a rendelkezés nem érinti a nyugdíjas büntetőjogi felelősségét.

(2) Az ONYI-nak a térítésre kötelező határozata ellen a határozat kézbesítését követő naptól számított tizenöt nap alatt a Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottsághoz fellebbezésnek van helye. A Bizottság határozata ellen, annak kézbesítését követő harminc napon belül a nyugdíjas a pesti központi kerületi bírósághoz keresettel fordulhat.

(3) Abban az esetben, ha a nyugdíjnak az (1) bekezdésben említett kifizetését a termelőszövetkezetet, illetőleg a munkáltatót terhelő bejelentési kötelezettség elmulasztása (33. §) idézte elő, a térítés megfizetésére a mulasztást elkövető termelőszövetkezet, vagy munkáltató egyetemlegesen kötelezhető. Az ONYI-nak ennek alapján kibocsátott fizetési meghagyása ellen, annak kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt, a termelőszövetkezet, illetőleg munkáltató a pesti központi kerületi bírósághoz keresettel fordulhat.

(4) A térítés behajtására a társadalombiztosítási követelések behajtásáról szóló szabályokat kell alkalmazni.

Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések

52. § (1) A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1958. évi január hó 1. napjától kell alkalmazni.*

(2) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter arra, hogy a Tszny, valamint a jelen rendelet alkalmazása során felmerülő, továbbá a végrehajtással kapcsolatos egyes kérdéseket a Tszny-ben és a jelen rendeletben foglalt rendelkezések figyelembevételével - e rendelkezések korlátai között - a földművelésügyi miniszterrel és a Termelőszövetkezeti Tanáccsal egyetértésben rendelettel szabályozza. Költségkihatással járó kérdéseket a pénzügyminiszterrel egyetértésben kell szabályozni.

* Az egységes szerkezetbe foglalt rendelkezéseket 1962. évi január hó 1. napjától kell alkalmazni.