6/1961. (III. 7.) Korm. rendelet

a pénzforgalomról, a bankhitelről és a bankellenzőrzésről

A népgazdaság fejlődése, valamint a Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk.) hatálybalépése szükségessé teszi a pénzforgalom, a bankhitel és a bankellenőrzés alapvető szabályainak újbóli meghatározását. Ezért a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a következőket rendeli:

I. Pénzforgalom

1. § (1) Állami vállalat, egyéb állami gazdálkodó szerv, állami költségvetési szerv, szövetkezet és más szocialista gazdálkodó szerv (a továbbiakban: gazdálkodó szerv) - ha jogszabály kivételt nem tesz - köteles pénzforgalmát bankszámlán lebonyolítani és ennek érdekében bankszámlaszerződést kötni.

(2) A bankszámlaszerződéssel a pénzintézet kötelezettséget vállal arra, hogy a vele szerződő fél (számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja, azok terhére a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesíti, a számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről értesíti. [Ptk. 535. § (1) bekezdés.]

2. § (1) A gazdálkodó szerv pénzeszközeit - a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével - a szerződés alapján részére nyitott bankszámlán köteles tartani.

(2) A pénzintézet a számlára befolyó pénzeszközöket használhatja. [Ptk. 535. § (2) bekezdés.]

(3) Gazdálkodó szervnek a bankszámláján fennálló követelése után kamat a pénzügyminiszter által meghatározott esetekben jár,

(4) A számlakövetelés kimerülése a számlaszerződést nem szünteti meg. [Ptk. 535. § (3) bekezdés.]

3. § A bankszámlával rendelkező gazdálkodó szerv fizetéseit bankszámlák között történő elszámolás útján, külön szabályozott esetekben pedig - az azokra meghatározott módon és értékhatárok között - készpénzben teljesíti.

4. § (1) Bankszámlaszerződést állampolgárok is köthetnek.

(2) Az 1. § (1) bekezdésében nem említett szervek, továbbá azok a kisiparosok, akik állami vállalatok, állami szervek és szövetkezetek részére rendszeresen szállítanak árut, illetve rendszeresen teljesítenek szolgáltatást, jogszabály által meghatározott esetekben kötelesek a kijelölt pénzintézettel bankszámlaszerződést kötni.

II. Hitelezés

5. § (1) Gazdálkodó szerv kölcsönt csak pénzintézettől vehet igénybe és pénz- vagy egyéb kölcsönt nem nyújthat.

(2) Bankkölcsönt (bankhitelt) a pénzintézet kölcsönszerződés (hitelmegállapodás) alapján folyósít.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alól jogszabály - az esetek egyes csoportjaira a pénzügyminiszter - kivételt tehet.

6. § Kölcsönszerződés alapján a hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. (Ptk 522. §)

7. § (1) Bankkölcsönt pénzintézet - a 13. §-ban foglaltak kivételével - csak a népgazdasági terv célkitűzéseinek megfelelő gazdasági tevékenység előmozdítására, vagy ilyen szükséglet kielégítésére, a kölcsönvevő saját anyagi erejének kiegészítéseként adhat.

(2) A kölcsönszerződésben a kölcsön összegét és lejáratát úgy kell meghatározni, hogy az a kölcsön céljának mielőbbi megvalósítását és az eszközök gazdaságos felhasználását előmozdítsa.

(3) A bankkölcsönt csak a szerződésben maghatározott célra szabad felhasználni.

(4) A pénzintézet korlátozhatja vagy megtagadhatja a bankkölcsön nyújtását az olyan gazdálkodó szerv részére, amelynek pénzgazdálkodása és számvitele - az ezekre vonatkozó rendelkezések megszegése folytán - a bankszerű ellenőrzésre alkalmatlan.

8. § (1) Bankkölcsön csak megfelelő fedezet ellenében adható.

(2) Bankkölcsön fedezetéül szolgálhat;

a) anyag, befejezetlen vagy félkész termék, késztermék, állatállomány, árú;

b) külön szabályozott esetekben jövőbeli vagy még el nem választott termény (termés), vagy még kitermelésre váró készlet, legfeljebb a teljesített ráfordítás mértékéig;

c) termékszállításból vagy szolgáltatásból keletkezett és érvényesítés alatt álló, továbbá termelési vagy terményértékesítési szerződésből eredő, külön szabályozott esetekben pedig egyéb címen keletkezett követelés;

d) állami tulajdonban nem levő ingatlan vagy egyéb állóeszköz;

e) állami tulajdonban levő állóeszköz abban az esetben, ha azt egészben vagy részben az erre a célra folyósított kölcsönből szerezték be, vagy létesítették;

f) kezesség.

(3) Vagyontárgynak fedezetül lekötése esetén a pénzintézet a fedezetül lekötött vagyontárgyra a hitel folyósításával a zálogtárgy átadása nélkül is zálogjogot és kielégítési elsőbbséget szerez. (Ptk. 262. §) Ha a zálogtárgy a pénzintézet birtokába jut, kölcsönnyújtásból eredő követelését bírósági eljárás nélkül elégítheti ki a zálogtárgyból.

(4) A bankkölcsön fedezetéül lekötött vagyontárgyat - ha az nincs állami tulajdonban - az adósnak a pénzügyminiszter által meghatározott esetekben kár esetére biztosítania kell.

(5) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a Magyar Nemzeti Banknak az 1956. évi 3. számú törvényerejű rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében biztosított törvényes zálogjogát és kielégítési elsőbbségét, sem az Országos Takarékpénztárnak az 1.850/1949. (III. 1.) Korm. számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kielégítési elsőbbségét.

(6) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap az (1) és (2) bekezdésben foglaltakkal kapcsolatban kivétel engedélyezésére és a bankhitelt biztosító zálogjog részletes szabályainak megállapítására.

9. § A kölcsönösszeg átadását a hitelező megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése többé el nem várható, továbbá a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak [11. § (1) bekezdés] van helye. [Ptk. 523. § (1) bekezdés.]

10. § (1) A bankkölcsönt céljának eléréséhez szükséges, a kölcsönszerződésben megállapított idő elteltével (hitellejárat), a szerződésben meghatározott módon vissza kell fizetni.

(2) Ha az igénybe vett kölcsön pénzügyi vagy gazdasági indokoltsága megszűnik, a gazdálkodó szerv köteles ezt a pénzintézetnek haladéktalanul bejelenteni.

11. § (1) A pénzintézet a kölcsönt azonnali hatállyal a kölcsönszerződésben kikötött esetekben mondhatja fel. Külön kikötés nélkül is azonnali hatályú felmondásnak van helye, ha

a) a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra fordítása lehetetlen;

b) az adós a kölcsönösszeget a szerződésben meghatározott céljától eltérően használja;

c) a gazdálkodó szerv a kölcsönt tervétől eltérő célra vette igénybe, vagy a cél, amelyre a kölcsönt igénybe vette, kölcsön nélkül is megvalósítható;

d) a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészítette ki;

e) az adós vagyoni helyzetének romlása, vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét;

f) az adós más súlyos szerződésszegést követett el.

(2) Ha az adós a kölcsönösszeget neki felróható módon a szerződésben meghatározott céltól eltérően használja, a szerződés megszegéséből eredő jogkövetkezmények e felhasználás időpontjától kezdődően állanak be. (Ptk. 526. §)

12. § (1) A bankkölcsönért az adósnak kamatot kell fizetnie. A kamatot negyedévenként utólag, illetőleg akkor kell megfizetni, amikor a kölcsön visszafizetése esedékessé válik. [Ptk. 527. § (1) bekezdés.]

(2) A kölcsönszerződésben a szerződő felek a pénzügyminiszter által meghatározott esetekben kiköthetik, hogy az adós a bankkölcsön után járó kamatot az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a szerződésben meghatározott időpontban vagy időszakonként - de legfeljebb fél évre - előre köteles fizetni.

(3) A kölcsönszerződésben kiköthető kamat és késedelmi kamat legmagasabb mértékét a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

(4) Az egyes bankkölcsönök után járó kamatoknak, késedelmi kamatoknak a (3) bekezdés szerint megállapított felső határt meg nem haladó mértékét - a kölcsön alapjául szolgáló gazdasági cél jellegének és egyéb körülményeknek a figyelembevételével - a pénzintézet állapítja meg.

13. § Az állampolgárok, továbbá az 1. § (1) bekezdésében nem említett szervek az 5-12. §-ban meghatározott feltételek szerint részesülhetnek bankkölcsönben azzal az eltéréssel, hogy részükre a pénzintézet csak a Kormány vagy a Kormány felhatalmazása alapján a pénzügyminiszter által meghatározott célokra adhat bankkölcsönt. A személyi kölcsön feltételeit a pénzügyminiszter határozza meg.

III. Bankellenőrzés

14. § (1) A pénzintézetek a rájuk bízott feladatok megfelelő ellátása érdekében ellenőrzik a gazdálkodó szervek pénzforgalmát, hitelgazdálkodását, munkabérgazdálkodását, beruházásaik (felújításaik) előkészítését, pénzügyi lebonyolítását és megvalósítását (bankellenőrzés). Ennek kapcsán a pénzintézetek jogosultak ellenőrizni a beruházási és hiteleszközök gazdaságos felhasználását is.

(2) A pénzintézet a bankellenőrzést folyamatosan vagy esetenként, akár a rendelkezésre álló adatok és okiratok alapján, akár a helyszínen végezheti.

(3) A bankellenőrzés nem terjed ki az államhatalom és államigazgatás legfelsőbb szerveire (Országgyűlés, Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanács), valamint a minisztériumok irányító tevékenységére; minisztériumokban tartandó ellenőrzéshez a miniszter előzetes hozzájárulása szükséges.

(4) A (3) bekezdésben nem említett költségvetési szerveknél a beruházási és hiteleszközök gazdaságos felhasználását a pénzintézetek csak a pénzügyminiszter által meghatározott körben vizsgálhatják.

(5) A gazdálkodó szervek kötelesek a pénzintézet rendelkezésére bocsátani mindazokat az adatokat és okiratokat, amelyekre a pénzintézetnek a bankellenőrzésnél szüksége van és kötelesek a vizsgált kérdésekben a szükséges felvilágosításokat a kívánsághoz képest szóban vagy írásban megadni.

(6) Az (5) bekezdésben foglalt kötelezettség állampolgárokra és az 1. § (1) bekezdésében nem említett szervekre is vonatkozik, ha a pénzintézettel kölcsönszerződést kötöttek.

IV. Vegyes rendelkezések

15. § (1) A pénzintézeteknek a gazdálkodó szervek pénzforgalmával, bankkölcsöneivel és beruházásaival (felújításaival) kapcsolatos feladatokat a népgazdasági terv, az állami költségvetés, illetve az országos hitel- és pénztári terv keretében kell teljesíteniök.

(2) Az (1) bekezdésben említett feladatok ellátása során a pénzintézetek által okozott kárért való felelősségre az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait (Ptk. 349. §) kell alkalmazni.

16. § (1) A bankszámlát vezető pénzintézet - a cselekmény miatt esetleg indított büntető vagy szabálysértési eljárástól függetlenül - a pénzforgalommal, a hitelgazdálkodással, a beruházással (felújítással) és a bankellenőrzéssel kapcsolatos rendelkezéseket megszegő vagy kijátszó gazdálkodó szerv

a) terhére tíz százalékot meg nem haladó mértékű bírságot szabhat ki az után a pénzösszeg után, amellyel kapcsolatban az említett rendelkezéseket megszegte vagy kijátszotta; ez a bírság magasabb, de legfeljebb a 12. § (3) bekezdésének megfelelően meghatározott mértékű kamat formájában is megállapítható;

b) részére a kölcsönnyújtást korlátozhatja, vagy megszüntetheti;

c) bankszámlájára befizetett összegeket zárolhatja.

(2) Az (1) bekezdésben említett - együttesen is alkalmazható - intézkedések fellebbezésre tekintet nélkül azonnal is végrehajthatók.

(3) A gazdálkodó szerv rendezetlen pénzgazdálkodásának ellenőrzésére a pénzügyminiszter az illetékes miniszter véleményének kikérése után a szükséghez képest pénzügyi biztost rendelhet ki; ilyen esetben bármilyen fizetéshez vagy a pénzgazdálkodást érintő más lényeges intézkedéshez a pénzügyi biztos jóváhagyása szükséges,

17. § (1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.

(2) E rendelet hatálybalépésével a következő jogszabályok hatályukat vesztik:

az 536/10/1949. GF számú határozat 1-8. és 11-13. pontjai,

a 4/1/1952. NT számú határozat,

a 19/1952. (III. 13.) MT számú rendelet 1-15. és 18-22. §-ai,

a 70/1955. (XII. 17.) MT számú rendelet 2. §-ának (1), (3), (4), (6) és (7) bekezdése, 3. §-ának (3) és (4) bekezdése, 5. §-a, 6. §-ának (2), (4), (5) bekezdése és (3) bekezdésének utolsó mondata, 7. §-ának (3) bekezdése, 9. §-ának a Bank ellenőrzési jogára vonatkozó rendelkezése, 10. §-ának (3) bekezdése,

az 1.010/1957. (I. 22.) számú minisztertanácsi határozatnak a pénzforgalomra, bankhitelre és bankellenőrzésre vonatkozó rendelkezései.

Dr. Münnich Ferenc s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke