2/1963. (V. 11.) KPM rendelet

a sátortáborok létesítésének feltételeiről szóló 15/1961. (IV. 27.) Korm. rendelet végrehajtásáról

A 15/1961. (IV. 27.) Korm. rendelet 3. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a belügy-, a földművelésügyi, a belkereskedelmi, az építésügyi, a munkaügyi és az egészségügyi miniszterrel, valamint az Országos Árhivatal elnökével és az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjével egyetértésben az alábbiakat rendelem:

1. § (1) Üdültetés céljára sátortábort (campinget) a tájegységi bizottságok, az idegenforgalmi hivatalok, a községi (városi, városi kerületi) tanácsok végrehajtó bizottságai, valamint tevékenységük kiegészítéseként a vendéglátó és turista házakat kezelő vállalatok létesíthetnek. A tájegységi bizottságok az általuk létesített sátortábort üzemeltetésre az idegenforgalmi hivataloknak adják át.

(2) Kizárólag alkalmazottaik, illetőleg tagjaik üdültetése céljára sátortábort az állami vállalatok, egyéb állami gazdálkodó szervek, állami költségvetési szervek, szövetkezetek és társadalmi szervezetek is létesíthetnek (közületi tábor).

2. § (1) A sátortábor létesítője a sátortábor helyének meghatározásához a területileg illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottságának építésügyi szakigazgatási szervétől területfelhasználási engedélyt köteles kérni. A kérelemhez csatolni kell

a) a sátortábor helyének meghatározása szempontjából fontos - az esetleges előkészítő eljárás során tisztázott - adatokat,

b) a felhasználni kívánt területre (területekre) vonatkozó telekkönyvi kivonatot, továbbá 1:500-1:5000 méretarányú elhelyezési vázlatot, amelyen fel kell tüntetni az igényelt területrészt, a meglevő és a tervezett állandó jellegű építményeket (pl. iroda-, raktár-, mosdóépületek, árusítóhelyek, szabadtéri tűzhelyek, árnyékszékek), valamint a legfontosabb külső kapcsolatokat (pl. forgalom, energiaellátás, közművek stb.),

c) 1:25.000-1:75.000 méretarányú átnézeti helyszínrajzot,

d) város- (község-) rendezési szakvéleményt, valamint

e) a területileg illetékes állami közegészségügyi felügyelő szakvéleményét.

(2) Sátortábort létesíteni és üzemeltetni csak a területfelhasználási engedélyben megállapított helyen és a területileg illetékes elsőfokú építésügyi hatóság építési, illetőleg használatbavételi engedélye alapján szabad.

(3) A területfelhasználási engedély, továbbá az építési és használatbavételi engedély megadásánál, valamint a sátortábor létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatos műszaki, egészségügyi és egyéb feltételek megállapításánál az 5/1961. (III. 19.) ÉM rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat I. kötete 150. §-ában foglalt rendelkezések szerint kell eljárni. A helykijelöléssel kapcsolatos helyszíni szemlére meg kell hívni:

a) az illetékes járási (városi, fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi és mezőgazdasági osztályát,

b) az illetékes megyei idegenforgalmi hivatalt és tájegységi bizottságot, ha a kérelmező az 1. § (1) bekezdésében említett szerv,

c) az illetékes állami erdőgazdaságot, ha a kijelölés az állami erdőgazdaság kezelésében (használatában) álló erdőterületet érint,

d) az erdészeti igazgatási feladatokat ellátó illetékes elsőfokú szakigazgatási szervet, ha a kijelölni kért terület nem állami erdőgazdaság kezelésében (használatában) álló erdő vagy fásított terület,

e) az illetékes állami közegészségügyi felügyelőt,

f) az illetékes elsőfokú tűzrendészeti hatóságot.

3. § (1) A sátortábor rendjét az Országos Idegenforgalmi Tanács Titkársága által megadott irányelvek alapján az üzembentartó állapítja meg.

(2) A sátortábor felszereléséről és fenntartásáról az üzembentartó köteles gondoskodni.

4. § (1) Az 1. § (1) bekezdésében említett szervek által létesített sátortáborokat (campingeket) az Országos Idegenforgalmi Tanács Titkársága felszerelésük és az igénybevehető szolgáltatások alapján osztályozza.

(2) I. osztályú az a camping, amely vízvezetékkel, vízöblítéses WC-vel, külön férfi és női mosdóval vagy zuhanyozóval, beépített tűzhellyel vagy hordozható butánpalackos gázrezsóval, közvilágítással, villanycsatlakozás biztosításával (konnektorral), hulladékgyűjtővel, kerítéssel, postaszolgálattal, valamint értékmegőrzővel van ellátva és a camping rendjére gondnok felügyel.

(3) II. osztályú az a camping, amely az Országos Építésügyi Szabályzat I. kötete 150. §-ában meghatározott követelményeknek megfelel, a (2) bekezdésben meghatározott követelményeket azonban csak részben elégíti ki, és amelynél a camping rendjére gondnok felügyel.

5. § Az 1. § (1) bekezdésében említett szervek által létesített állandó jellegű sátortáborokról (campingekről) az Országos Idegenforgalmi Tanács Titkársága nyilvántartást vezet.

6. § (1) Az 1. § (1) bekezdésében említett szervek által üzembentartott sátortáborok (campingek) igénybevételéért személyenként és naponként

I. osztályú campingben 5,- Ft,

II. osztályú campingben 3,- Ft,

az 1. § (2) bekezdésében említett szervek által üzembentartott sátortáborok (közületi táborok) igénybevételéért személyenként és naponként 1,-Ft területhasználati díjat kell fizetni.

(2) A díjszámítás szempontjából minden megkezdett 24 óra egész napnak számít.

(3) A táborozással kapcsolatos szolgáltatásokért fizetendő díjakat (járművek és lakókocsik parkírozási díja, használati tárgyak kölcsönzési díja stb.) a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben a belkereskedelmi miniszter külön rendelettel szabályozza.

(4) Az (1) bekezdésben említett területhasználati díjak a területileg illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságát illetik, azok beszedéséről azonban az üzembentartó köteles gondoskodni.

(5) Üdülőhelyen az (1) bekezdésben említett területhasználati díjakon felül az üdülők üdülőhelyi díjat is kötelesek fizetni. Az üdülőhelyi díj fizetésére az 1/1957. (VI. 21.) PM-KPM együttes rendelet rendelkezései az irányadók.

7. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Kossa István s. k.,

közlekedés- és postaügyi miniszter