33/1964. (XII. 18.) Korm. rendelet
a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1964. évi 29. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1964. évi 29. számú törvényerejű rendelet végrehajtásaként a következőket rendeli:
1. §
(1) A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 53/1953. (XI. 28.) MT rendelet (a továbbiakban: Mt. V.) 5. §-a, 24. § (1) bekezdésének első mondata és a (2)-(3) bekezdése hatályát veszti, a 30. §-a helyébe pedig a következő rendelkezés lép:
"30. § (1) A munkaviszony folyamatosságát nem szakítja meg a munkaviszony megszűnése, ha a dolgozó harminc napon belül új munkaviszonyba lép.
(2) Megszakad a folyamatosság, ha a munkaviszony fegyelmi úton történt elbocsátással, bírói ítélettel, a dolgozó jogszabálynak meg nem felelően történt kilépésével vagy a dolgozó felmondásával szűnt meg. Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a dolgozó azért mondott fel, mivel
a) más helységbe helyezték - ha az áthelyezés nem fegyelmi büntetésként történt - és az azt követő hat hónap alatt új munkahelyén lakást nem kapott,
b) házasságot kötött vagy házastársát más helységbe helyezték és annak lakóhelyére kíván költözni,
c) terhes lett, illetőleg szült, feltéve, hogy a felmondás jogát legkésőbb gyermeke harmadik életéve betöltéséig gyakorolja,
d) társadalombiztosítási szabályok szerint öregségi vagy rokkantsági teljes, illetőleg résznyugdíjra vagy baleseti járadékra szerzett igényt,
e) középfokú, illetőleg felsőfokú tanintézet nappali tagozatára vették fel,
f) a vállalat a társadalmi tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségét megszegte.
Az ok fennállását a dolgozó a felmondás közlésekor köteles bejelenteni és hiteltérdemlően igazolni.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott harminc napos határidő a munkaügyi miniszter által a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben meghatározott olyan esetekben, amikor a dolgozó az újabb munkaviszonyba lépésben önhibáján kívül akadályozva van, meghosszabbodik."
(2) A Mt. V. kiegészül a következő 30/A-30/C.§-okkal:
"30/A. § (1) A folyamatos munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni azt a munkaviszonyon kívül töltött időt is, amelyet külön jogszabály alapján munkaviszonyban töltött időként ismertek el.
(2) A külföldön töltött idő folyamatos munkaviszonyba történő beszámításának feltételeit a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg.
(3) Nem számítható be a folyamatos munkaviszony tartamába a szakmunkás tanulóként töltött idő.
30/B. § A munkaviszony szünetelésének időtartamát a munkaügyi miniszter által a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben meghatározott esetekben a munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelmen kívül kell hagyni.
30/C. § (1) Ha a dolgozó folyamatos munkaviszonya a két évet eléri, kérelmére, minden korábban figyelembe nem vett munkaviszonyban töltött idejét be kell számítani, ideértve a 30/A. § (1) és (2) bekezdésében említett időtartamokat is.
(2) Csak három évi folyamatos munkaviszony alapján illeti meg a dolgót az (1) bekezdés szerinti beszámítás, ha előzőleg munkaviszonyát
a) a jogszabálynak meg nem felelően szüntette meg,
b) egy éven belül kétszer vagy többször, illetőleg ilyen évet követő évben akár csak egyszer is felmondással szüntette meg, ide nem számítva a 30. § (2) bekezdés a)-f) pontjában említett esetekben történt felmondást,
c) fegyelmi elbocsátással, vagy bírói ítélettel szüntették meg.
(3) Amíg a dolgozó fegyelmi büntetés hatálya alatt áll, beszámításnak nincs helye."
2. §
(1) A Mt. V. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés láp:
"35. § A dolgozót - a szakszervezeti bizottság véleményének kikérése után - a vállalaton belül más munkakörbe vagy más munkahelyre át lehet helyezni, ha erre a vállalat előtt álló feladatok elvégzése, egészségének védelme érdekében vagy más fontos okból szükség van."
(2) A Mt. V. 232/B. §-a 35/A. § (1) bekezdésévé, a 232 C. §-a pedig a 35/A. § (2) bekezdésévé változik és a 35/A. § kiegészül a következő (3)-(4) bekezdésekkel:
"(3) Ha a dolgozó alkalmazásához, illetőleg munkaviszonyának megszüntetéséhez felettes vagy más szerv jóváhagyása kell, ez áthelyezéséhez is szükséges.
(4) Az áthelyezésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy az - a szükségessé tevő indokra is tekintettel - a dolgozóra nézve aránytalanul sérelmes ne legyen."
(3) A Mt. V. kiegészül a következő 35/B.-35/E. §-okkal:
"35/B. § (1) Ha a dolgozót alacsonyabb munkakörbe vagy más helységbe helyezik át, az áthelyezést az új munkakör, illetőleg munkahely elfoglalására kitűzött időpontnál legalább tizenöt nappal korábban írásban kell közölni. Egyéb esetben a közlésnek nyolc nappal, ha pedig az új munkakör vagy munkahely ugyanazon a telephelyen van, három nappal korábban kell megtörténnie.
(2) Ha jogszabály rendelkezése szerint a dolgozót kérelmére más munkakörbe vagy más munkahelyre kell áthelyezni, hozzájárulásával az áthelyezés az előírtnál rövidebb határidővel is közölhető.
(3) Az áthelyezést elrendelő intézkedésben közölni kell a dolgozóval új munkakörét, munkahelyét és munkabérét. Ennek hiányában az áthelyezés teljesítését megtagadhatja. Ha azonban új munkahelyét elfoglalta, a munkakör, munkahely vagy munkabér közlésének elmaradása miatt panasszal nem élhet.
(4) Az áthelyezésnek a panasz elsőfokú elintézéséig a dolgozó nem köteles eleget tenni, ha közép vagy felsőfokú tanintézetben tanulmányokat folytat vagy az áthelyezés alacsonyabb munkakörbe vagy más helységbe történt.
35/C. § (1) A vállalat köteles gondoskodni arról, hogy a más helységbe áthelyezett dolgozó a szükséghez képest lakáshoz (szálláshoz) jusson. Ha a dolgozó új munkahelyén hat hónapon belül lakást nem kap, kérelmére eredeti munkahelyére és munkakörébe vissza kell helyezni. A visszahelyezési kötelezettség alól a miniszter a szakszervezettel egyetértésben kivételt állapíthat meg.
(2) A más helységbe áthelyezett dolgozónak az áthelyezéssel felmerülő költségeit meg kell téríteni. Ennek feltételeit és mértékét a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - nem alkalmazhatók abban az esetben, ha az áthelyezés a dolgozó érdekében és saját kezdeményezésére történt.
35/D. § Ha az áthelyezést hatálytalanítják, a vállalat köteles a dolgozót eredeti munkakörében, illetőleg munkahelyén tovább foglalkoztatni és megtéríteni az áthelyezés következtében elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, valamint felmerült kárát.
35/E. § (1) Ha a dolgozó munkáját ismételt írásbeli vagy egyéb komoly figyelmeztetés ellenére hanyagul végzi, fegyelmi büntetés kiszabása helyett személyi alapbérét - munkakörének megváltoztatása nélkül is - a bértétel határai között a vállalat a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben csökkentheti, illetőleg a dolgozót a munkakörére megállapított alacsonyabb fizetési osztályba (fokozatba) sorolhatja. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha valamely jogszabály a dolgozó munkakörére meghatározott fizetési fokozat kötelező alkalmazását írja elő.
(2) A dolgozót előzetesen meg kell hallgatni és ennek során tudomására kell hozni a csökkentés indokát.
(3) Az intézkedést, valamint annak indokát a dolgozóval a csökkentés tervezett időpontjánál legalább tizenöt nappal korábban írásban közölni kell. Az intézkedés ellen benyújtott panasz jogerős elbírálásáig a csökkentést végrehajtani nem szabad."
3. §
(1) A Mt. V. 37. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti, a (3) bekezdése pedig (2) bekezdésre változik.
(2) A Mt. V. 37/A-37/B. §-aiban és 38. §-ának (1) bekezdésében foglalt felmondási korlátozás kiterjed a munkaviszonynak létszámfelesleg címén történő felmondására is.
4. §
(1) A Mt. V. 38. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő c) ponttal:
"c) az olyan dolgozó munkaviszonyát, aki a vállalatnál már több mint tizenöt éve megszakítás nélkül munkaviszonyban áll, vagy ez idő alatt munkahely változtatásai áthelyezéssel történtek és nem áll fegyelmi büntetés hatálya alatt."
(2) A Mt. V. 38. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Ha a vállalatnál van olyan munkakör, amelyet az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt dolgozóval kell betölteni, illetőleg, amelynek ellátására az (1) bekezdés c) pontjában említett dolgozó alkalmas, a munkaviszonyt mindaddig nem lehet megszüntetni, amíg ilyen munkahelyre áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja."
(3) A Mt. V. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"39. § A 37-38. §-okban felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások fennállása szempontjából a felmondás közlésének időpontja irányadó. Ha a felmondást tizenöt napnál hosszabb idővel előbb közlik, a megszűnést megelőző tizenötödik nap az irányadó."
(4) A Mt. V. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"40. § A vállalat és a dolgozó a munkaszerződésben megállapodhatnak, hogy a felmondást tizenöt napnál hosszabb, de hat hónapot meg nem haladó idővel előbb közlik. A miniszter a szakszervezettel egyetértésben erre vonatkozóan irányelveket adhat."
5. §
(1) A Mt. V. 41. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) A vállalat a felmondást érvényesen csak írásban közölheti. A közlésben a felmondást tüzetesen meg kell indokolni, hogy annak okát félreérthetetlenül meg lehessen állapítani. Nem kell indokolni a felmondást a Mt. 29. §-ának (2) bekezdése szerint egy évnél rövidebb folyamatos munkaviszonnyal rendelkező dolgozó esetében.
(3) Ha a munkaviszonyt a dolgozó mondja fel, a vállalattal megállapodhat abban is, hogy a munkaviszony a felmondás közlését követően nyomban vagy a tizenöt nap eltelte előtt megszűnik. Ebben az esetben a dolgozót a munkaviszonyból folyó járandóság csak a megállapodás szerinti időpontban illeti meg.
(4) A közölt felmondást visszavonni csak a másik fél hozzájárulásával lehet."
(2) A Mt. V. 42-44. §-ai helyébe a következő rendelkezés lép:
"42. § (1) Mind a vállalat, mind a dolgozó a felmondást követően is köteles a munkaviszony megszűnéséig a munkaviszonyból folyó kötelezettségét teljesíteni.
(2) Ha a munkaviszonyt a vállalat mondja fel, köteles a dolgozót annak közlésével egyidejűleg, illetőleg ha a felmondást tizenöt napnál korábban közölte, a munkaviszony megszűnésének időpontja előtt tizenöt nappal a munka végzése alól felmenteni. Ha a munkaviszonyt a dolgozó mondja fel, kérésére a vállalat - elhelyezkedése érdekében - a munkaviszony utolsó tizenöt napja alatt a munka alól egészben vagy részben felmentheti.
(3) A munkavégzés alóli felmentés idejére átlagkereset jár.
(4) Nem illeti meg átlagkereset a dolgozót - a keresőképtelenséget okozó betegséget kivéve - arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Ha azonban a munkabér fizetését kizáró körülmény a dolgozónak a munka alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet."
6. §
(1) A Mt. V. 48. §-a kiegészül a következő rendelkezéssel:
"Az ilyen dolgozót úgy kell tekinteni, mintha munkaviszonya fegyelmi elbocsátással szűnt volna meg."
(2) A Mt. V. kiegészül, a következő 49/A. §-al:
"49/A. § (1) A vállalat köteles a dolgozót kérelmére az általa megjelölt vállalathoz áthelyezni, ha
a) munkaköréinek ellátása egészségét súlyosan veszélyezteti és új munkaviszonyában ilyen veszélyeztetésnek nincs kitéve vagy
b) nem szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozik és új munkaviszonyában ilyen munkakörbe kerül.
(2) A vállalat nem köteles az áthelyezésre, ha a dolgozó részére az áthelyezés iránti kérelem bejelentésétől számított tizenöt napon belül egészségi állapotának, illetőleg szakképzettségének megfelelő munkakört biztosított.
(3) A más vállalathoz történő áthelyezésre a 35/A-35/D. §-ban foglaltakat kell alkalmazni az alábbi eltérésekkel:
a) az áthelyezést az új munkahely elfoglalására kijelölt időpontnál legalább tizenöt nappal korábban kell közölni,
b) az áthelyezésnek a dolgozó a benyújtott panasz elsőfokú elintézéséig nem köteles eleget tenni,
c) más helységben levő vállalathoz történt áthelyezés esetén lakás hiánya miatti visszahelyezésnek nincs helye, ha a vállalat, ahonnan a dolgozót áthelyezték, megszűnt,
d) az (1) bekezdés szerinti áthelyezés esetén a 35/C. §-ban foglaltak nem alkalmazhatók."
7. §
A Mt. V. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"50. § (1) A dolgozó részére legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor ki kell adni a munkakönyvét, valamint a jogszabályban előírt igazolásokat, továbbá ki kell fizetni munkabérét és egyéb járandóságait.
(2) A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a megszüntetést a dolgozó kérelmére hatálytalanítani kell és őt eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. Ugyancsak meg kell téríteni azt a kárt, amelyet a vállalat a munkakönyv vagy az egyéb igazolások kiadására vonatkozó kötelezettségének megszegésével okozott. Nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy a dolgozó kellő gondossága mellett megtérülhetett volna.
(3) Azzal a dolgozóval szemben, aki munkaviszonyát a jogszabálynak meg nem felelően szüntette meg, a fegyelmi elbocsátáshoz fűződő következményeket kell alkalmazni. (172. §)"
8. §
(1) A Mt. V. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"51. § (1) Ha a Mt. 36. §-ának (1) bekezdése esetében a dolgozó munkaideje az egyes munkaviszonyokban azonos időtartamra esik, a második és további munkaviszony: második állás. Ha pedig a munkaidők nem esnek azonos időtartamra, a második és további munkaviszony: mellékfoglalkozás.
(2) Második állás csak vezető, valamint olyan munkakörökben létesíthető, amelyekben a munka jellegéből adódóan a feladatok egy részének elvégzése nem kívánja meg a munkahelyen való állandó jelenlétet."
(2) A Mt. V. 24. § (1) bekezdésének második mondata az 51. § (3) bekezdésére változik és az 51. § kiegészül a következő (4) bekezdéssel:
"(4) Második állás vagy mellékfoglalkozás esetén az ezek alapján járó személyi alapbér együttes összege nem haladhatja meg az első munkaviszonyban meghatározott személyi alapbér ötven százalékát. Ha a dolgozót első munkaviszonyában nem teljes munkaidővel foglalkoztatják, a korlátozást a teljes munkaidőn felül vállalt munkaviszonyok tekintetében kell alkalmazni. Az egészségügy, továbbá a tudomány és a művészet területére a miniszter - a munkaügyi miniszterrel és a szakszervezettel egyetértésben megállapított elvek alapján - e korlátozás alól kivételt állapíthat meg."
9. §
(1) A Mt. V. 83. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"83. § (1) Ha a dolgozó a naptári év egy részében áll a vállalatnál munkaviszonyban, szabadságát a munkában töltött teljes naptári hónapok arányában kell megállapítani.
(2) A dolgozó a szabadságra hat hónap folyamatos munkaviszonyban töltött idő után szerez igényt. Ez a határidő egy év annál a dolgozónál, akinek munkaviszonya fegyelmi elbocsátással vagy bírói ítélet folytán szűnt meg, továbbá aki előző munkaviszonyát a jogszabálynak meg nem felelően szüntette meg vagy egy éven belül kétszer vagy többször, valamint az ilyen évet követő évben akár csak egyszer is felmondta, kivéve, ha ez a 30. § (2) bekezdésének a)-f) pontjaiban említett okból történt.
(3) Ha a munkaviszony a (2) bekezdésben említett határidők eltelte előtt megszűnik és a megszűnés nem oly módon történt, amely a munkaviszony folyamatosságának megszakadását eredményezi, a dolgozót a szabadság az (1) bekezdés szerint illeti meg.
(4) A dolgozót a munkaviszony szünetelésének tartamára - a munkaügyi miniszter által a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben meghatározott esetek kivételével - szabadság nem illeti meg."
(2) A Mt. V. 93. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A munkaviszony folyamatosságát a 30-30/C. §-ok szabályai szerint kell számítani."
(3) A Mt. V. 93. §-ának (3)-(4) bekezdése (2)-(3) bekezdésre változik.
(4) A Mt. V. 98-104. §-ai helyébe a következő rendelkezés lép:
"98. § A szabadság kiadásának részletes szabályait - ideértve a munkaviszony megszűnésének esetét is - az érdekelt miniszterek bevonásával a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg."
10. §
(1) A Mt. V. 110. §-a hatályát veszti és a 111. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
"(2) A munkaviszony folyamatosságának megszakadását eredményező módon munkahelyet változtató dolgozó munkabérének megállapítására vonatkozó szabályokat az érdekelt miniszterek bevonásával a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg."
(2) A Mt. V. kiegészül a következő 115/A. §-al:
"115/A. § Ha a selejtes terméket a dolgozók csoportos munka keretében állították elő, a termékért munkabért - hacsak jogszabály kivételt nem tesz - a csoport egyik tagja sem kaphat, illetőleg az csak a 115. § szerint jár."
(3) A Mt. V. 143. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"143. § (1) A vállalattal szemben a munkaviszonyból eredő kártérítést vagy egyéb tartozást - bírósági végrehajtás útján - a dolgozótól munkabérén felül egyéb vagyonából akkor lehet behajtani, ha
a) a kárt szándékos magatartásával idézte elő, vagy
b) több, mint három hónapja nem áll munkaviszonyban és emiatt a tartozás a munkabéréből nem vonható le, vagy
c) a tartozás a munkabérből történő levonás útján egy éven belül nem térülne meg.
(2) Nem alkalmazhatók az (1) bekezdés rendelkezései, ha a dolgozó tartozásának kiegyenlítésére részletfizetési kedvezményt kapott és e kötelezettségének maradéktalanul eleget tesz."
(4) A Mt. V. 145. §-a a 144. § (3) bekezdésére, a 195. §-a pedig 145. §-ra változik és a (3) bekezdés hatályát veszti.
11. §
A Mt. V. VII. fejezete a következő 154/B. §-al egészül ki:
"154/B. § (1) A dolgozó az e fejezetben említett juttatások közül folyamatos munkaviszonya hatodik hónapjának eltelte után szerez jogosultságot munkaruhajuttatásra, a folyamatos munkaviszonya első évének eltelte után szerez jogosultságot a vállalati üdülésben való részvételre, valamint a miniszter által a szakszervezettel egyetértésben megjelölt kedvezményes beszerzésre és természetbeni juttatásra.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt határidő munkaruhajuttatás esetén egy, a többi esetben pedig két év annál a dolgozónál, aki előző munkaviszonyát egy éven belül kétszer vagy többször, továbbá ilyen évet követő évben akár csak egyszer is felmondta, kivéve, ha ez a 30. § (2) bekezdéseinek a)-f) pontjában említett okból történt.
(3) Nem vonatkoznak az (1)-(2) bekezdésben foglalt határidők az egészségügyi, illetőleg szolgálati szempontból szükséges munka-, formavagy egyenruhákra.
(4) A dolgozó előleg vagy segélyjuttatásban az (1), illetőleg a (2) bekezdésben említett időtartamok alatt csak kivételesen indokolt esetben részesíthető."
12. §
(1) A Mt. V. 171-174. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"171. § (1) A Mt. 111. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján fegyelmi büntetésként kimondható
a) a jövőben esedékes prémium, nyereségrészedesés, illetőleg a miniszter által a szakszervezettel egyetértésben megjelölt természetbeni juttatás vagy kedvezményes beszerzés külön-külön vagy együttesen történő csökkentése, illetőleg megvonása legfeljebb egy évre,
b) a 30/C. § alapján folyamatos munkaviszonyként visszanyert idő figyelmen kívül hagyása a pótszabadság megállapítása szempontjából egy éven át,
c) a soronkívüli előléptetés vagy személyi fizetés visszavonása,
d) a szolgálati cím vagy a rangfokozat megvonása,
e) a vállalat által adományozott elismerő jelvény, cím vagy oklevél visszavonása.
(2) Fegyelmi büntetésként a dolgozót át lehet helyezni azonos vagy alacsonyabb munkakörbe, ugyanazon vagy más helységbe és más vállalathoz is. Nem szabad azonban olyan munkakörbe áthelyezni, amelyben a szaktudását, illetőleg szakmai tapasztalatait nem hasznosíthatja. Nem helyezhető át a dolgozó olyan munkakörbe, illetőleg munkahelyre sem, amelytől jogszabály tiltja vagy amely egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(3) A fegyelmi büntetésként más helységbe áthelyezett dolgozót megilletik a 35/C. §-ban meghatározott költségtérítések.
(4) Az e §-ban foglaltak nem érintik a prémium, a nyereségrészesedés, valamint az (1) bekezdésben említett egyéb juttatások és kedvezmények fegyelmi eljáráson kívüli csökkentésére, megvonására, illetőleg elvesztésére vonatkozó egyéb szabályokat.
172. § (1) Fegyelmi büntetés hatálya alatt áll a dolgozó mindaddig, amíg annak hátrányos következménye alól nem mentesül (Mt. 113. §). Ez a rendelkezés irányadó akkor is, ha közben a dolgozó munkaviszonya megszűnik és új munkaviszonyba lép.
(2) A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló dolgozó személyi alapbérét emelni nem lehet. Az ilyen dolgozó üdülésben és jutalomban - a jubileumi és hűségjutalom kivételével - nem részesülhet, segélyt vagy előleget pedig csak különösen indokolt esetben kaphat.
(3) A fegyelmi úton elbocsátott dolgozó e büntetés hatálya alatt újabb munkaviszonyában a (2) bekezdésben foglaltakon felül mentesüléséig
a) egy éven át nem foglalkoztatható olyan munkakörben - a darabbérrendszerben foglalkoztatott dolgozó kivételével - amelyben keresete meghaladja előző munkahelyén elért átlagkeresetét,
b) munkaruhát - egészségügyi, illetőleg szolgálati szempontból szükséges munka-, forma- és egyenruha kivételével - egy éven át nem kaphat.
c) rendes szabadságra vonatkozó joga csak tizenkét hónap eltelte után nyílik meg,
d) két éven át nem részesülhet nyereségrészesedésben, továbbá a miniszter által a szakszervezettel egyetértésben megjelölt kedvezményes beszerzésben és természetbeni juttatásban, valamint a továbbtanulás esetére biztosított útiköltségtérítésben, illetőleg a tanulmányi munkaidőkedvezmény és tanulmányi szabadság idejére munkabérben.
173. § (1) A dolgozó a fegyelmi büntetés végrehajtásának felfüggesztése esetén a próbaidő elteltéig fegyelmi büntetés hatálya alatt áll.
(2) Ha a próbaidő eredményesen eltelt, úgy kell tekinteni, mintha a dolgozó fegyelmi büntetésben nem részesült volna. Abban az esetben viszont, ha a próbaidő alatt a dolgozó ellen újabb jogerős fegyelmi büntetést szabtak ki, a felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani. Ennek szabályait a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg.
174. § (1) Ha a fegyelmi vétség elkövetéséről a fegyelmi jogkör gyakorlója több mint három hónapja tud vagy az elkövetés óta több mint egy év eltelt, fegyelmi eljárás nem indítható.
(2) Ha az (1) bekezdés rendelkezése alapján a dolgozó ellen fegyelmi eljárás már nem lenne indítható, de a fegyelmi vétséget megvalósító magatartás miatt ellene büntető eljárás indul és az a bűnösséget megállapító vagy az ügyet fegyelmi útra terelő határozattal fejeződött be, a fegyelmi eljárást meg lehet indítani, feltéve, hogy a jogerős határozat közlésétől három hónap, illetőleg annak jogerőre emelkedésétől egy év még nem telt el."
(2) A Mt. V. 175-179., valamint a 180-190.§-ai hatályukat vesztik, a 179/A. §-a 175. §-ra változik és a XI. fejezet pedig kiegészül a következő 176-184. §-okkal:
"176. § Ha a dolgozó a fegyelmi vétség elkövetése után új munkaviszonyba került, a korábbi vállalat az új vállalatnál kezdeményezheti a már megindított eljárás folytatását, illetőleg a 174.§-ban meghatározott időn belül a fegyelmi eljárás megindítását. A fegyelmi eljárás lefolytatása ilyen esetben kötelező.
177. § (1) A fegyelmi eljárás során mind a dolgozó javára, mind pedig a terhére szolgáló tényeket fel kell deríteni.
(2) A fegyelmi jogkör gyakorlója köteles a dolgozót a fegyelmi büntetés kiszabása előtt személyesen meghallgatni és ennek során biztosítani, hogy védekezését előadhassa. A meghallgatásról jegyzőkönyvet kell felvenni.
(3) A fegyelmi büntetést úgy kell megállapítani, hogy az mind a fegyelmi vétséget elkövetett dolgozóra, mind pedig a vállalat többi dolgozójára kellő nevelő hatással járjon. Mérlegelni kell különösen az elkövetett fegyelmi vétség súlyát, a dolgozó korábbi magatartását, személyi és családi körülményeit, valamint a vállalat munkafegyelmi helyzetét.
(4) Ha a dolgozót a fegyelmi vétség elkövetésekor tettenérik vagy a tényállás teljesen tisztázott és a bizonyítékok rendelkezésre állnak, nyomban fegyelmi határozatot lehet hozni. A (2) bekezdésben előírt meghallgatás ekkor sem mellőzhető.
178. § (1) A fegyelmi eljárás alá vont dolgozót legfeljebb négy hétre állásától fel lehet függeszteni, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná vagy a fegyelmi vétség súlyára és jellegére tekintettel a munkafegyelem fenntartása a munkahelytől való távoltartását indokolja. Az elbocsátás kiszabása pedig a dolgozót állásától a határozat kézbesítésétől annak jogerőre emelkedéséig külön intézkedés nélkül is felfüggeszti, illetőleg korábbi felfüggesztését erre az időtartamra meghosszabbítja.
(2) A felfüggesztés idejére járó munkabér mértékét és fizetésének feltételeit a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben szabályozza.
179. § (1) A fegyelmi eljárást határozattal kell befejezni. A részletesen indokolt határozatot a dolgozó részére három napon belül írásban kézbesíteni kell.
(2) Ha a fegyelmi jogkör gyakorlója fegyelmi büntetést nem szabott ki vagy fegyelmi büntetés helyett a dolgozó helyes magatartásra nevelését megfelelőbben szolgáló intézkedést tesz, eljárást megszüntető határozatot kell hoznia.
(3) Ha a fegyelmi eljárás megszüntetésére a Mt. 110 §-ának (3) bekezdésére tekintettel került sor, az eljárást megszüntető határozatban a dolgozót fegyelmi büntetésnek nem minősülő figyelmeztetésben lehet részesíteni.
180. § (1) A fegyelmi határozatot az ellene benyújtott panasz jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Ha azonban a dolgozó a panasz benyújtására megállapított határidő eltelte vagy a panasz jogerős elintézése előtt munkaviszonyát megszünteti, az áthelyezés és az elbocsátás fegyelmi büntetést kimondó határozatot azonnal végre kell hajtani.
(2) Ha a dolgozó munkaviszonya a fegyelmi büntetés végrehajtása előtt megszűnik, azt az új munkahelyén kell végrehajtani.
181. § Ha a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi határozatot átruházott jogkörben hozta, a dolgozó kérelmére a vállalat igazgatója a határozatot megváltoztathatja. A dolgozó igényei szempontjából ennek következményei azonosak a munkaügyi vitát elbíráló szerv megváltoztató határozatának következményeivel.
182. § (1) Mentesül a dolgozó a fegyelmi büntetés hátrányos következményei alól, ha a büntetés kiszabása óta elbocsátás esetén három év, áthelyezés esetén két év, egyéb fegyelmi büntetés esetén pedig egy év eltelt, feltéve, hogy ez alatt újabb jogerős fegyelmi büntetésben nem részesült.
(2) A dolgozót a fegyelmi büntetés hátrányos következményei alól a vállalat - a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben - az (1) bekezdésben meghatározott idő eltelte előtt is mentesítheti, ha kiemelkedő munkája és példamutató magatartása alapján arra érdemes.
183. § (1) Ha a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló dolgozóval szemben újabb jogerős fegyelmi büntetést szabtak ki, a korábbi fegyelmi büntetés alóli mentesülés időtartama az újabb fegyelmi büntetés alóli mentesítésre megállapított időtartammal meghosszabbodik. A dolgozó az újabb büntetés alól is csak ennek elteltével mentesül. Mentesüléséig a súlyosabb fegyelmi büntetés hatálya alatt áll.
(2) Ha a fegyelmi büntetést korábbi munkaviszonya keretében szabták ki, a fegyelmi büntetés hátrányos következményei alól a 182. § (2) bekezdése alapján történő mentesítéséhez a korábbi vállalat hozzájárulása is szükséges.
184. § (1) Az Országgyűlés és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által választott vagy kinevezett dolgozók, a bírák, az ügyészek, a nyomozó ügyészek, az ügyészségi fogalmazók és ügyvédjelöltek fegyelmi felelősségének szabályait külön jogszabály állapítja meg.
(2) A vasutak, a posta, a hajózás és a légiközlekedés dolgozóira, valamint a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek polgári alkalmazottaira vonatkozó fegyelmi szabályokat - a fegyelmi határozat elleni jogorvoslatra kiterjedően is - a miniszter a munkaügyi miniszterrel és a szakszervezettel egyetértésben állapítja meg.
(3) E fejezet rendelkezéseit a magánmunkáltatóknál foglalkoztatott dolgozókra alkalmazni nem szabad."
13. §
A Mt. V. XII. fejezete kiegészül az alábbi 186-190. §-al, a 191-195. §-ok helyébe a következő rendelkezés lép:
"186. § Mentesül a dolgozó a felelősség alól, amennyiben a kár létrejöttében a vállalat közrehatott. Nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amely abból állt elő, hogy a vállalat a kár csökkenése és a további károsodás megelőzése érdekében elvárható intézkedéseket elmulasztotta.
187. § (1) A dolgozó a gondatlanul okozott kárért - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivételektől eltekintve - havi alapbérének tizenöt százaléka erejéig felel.
(2) A dolgozó havi átlagkeresetének ötven százaléka erejéig felel, ha a kár a foglalkozási szabályok, valamint a gyártásra, a műszaki átvételre vonatkozó előírások súlyos megsértésének eredménye, vagy ha a károkozást megelőző harminc napon belül már több ízben okozott kárt.
(3) Hat heti átlagkeresete erejéig felel a vezetőállású, valamint a miniszter által a szakszervezettel egyetértésben meghatározott felelős beosztású dolgozó, ha a kárt munkakörének ellátásával kapcsolatban - különösen az ellenőrzés elhanyagolásával - vagy a kártérítési felelősség érvényesítésének elmulasztásával okozta.
(4) A dolgozó egy évi átlagkeresete erejéig felel, ha a kárt gondatlan bűncselekménnyel okozta.
188. § (1) A dolgozó anyagi felelőssége szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozott a kár akkor is, ha
a) a bíróság vele szemben a tárgyaláson figyelmeztetést (Btk. 60. §) alkalmazott,
b) a szabálysértési hatóság vele szemben marasztaló határozatot hozott,
c) a bíróság, a szabálysértési hatóság, az ügyészség vagy az utóbbi jóváhagyásával a nyomozó hatóság kisebb súlyú bűntett, illetőleg szabálysértés miatt az ügyet társadalmi bírósági vagy fegyelmi eljárásra utalta és ennek során marasztaló határozatot hoztak.
(2) Ha az (1) bekezdés c) pontjában említett társadalmi bírósági vagy fegyelmi eljárást a dolgozó munkaviszonyának megszűnése miatt nem lehet lefolytatni, a munkaügyi vitát intéző szerv dönti el, hogy a kár a felelősség mértéke szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozottnak minősíthető-e. Ugyanez a szabály irányadó akkor is, ha a büntető eljárást valamely gátló ok miatt - ideértve a figyelmeztetés alkalmazásának az (1) bekezdés a) pontjában nem említett eseteit is - lefolytatni nem lehetett.
189. § (1) A kártérítést alacsonyabb összegben akkor lehet megállapítani, ha ezt az eset összes körülményei kellően indokolják, és az a társadalmi tulajdon megóvására való nevelés érdekében helyesnek látszik.
(2) A kártérítés összegének alacsonyabb mértékben történő megállapításához az eset összes körülményeinek vizsgálatánál különösen a károkozó magatartás társadalmi veszélyességét, a vétkesség fokát, a vállalat munkafegyelmének általános helyzetét, az okozott kár nagyságát, valamint a dolgozó körülményeiben az átlagostól eltérő tényezőket - így elsősorban a munkához való viszonyát, személyi és családi körülményeit - kell figyelembe venni.
(3) Mérséklésnek általában nincs helye, ha a károkozásból a dolgozó vagyoni előnyhöz jutott vagy a károkozás egyébként szándékosan történt,
190. § (1) A dolgozót a kár megtérítésére a kár felfedezésétől számított harminc napon belül indokolt határozatban a vállalat kötelezi. E határidőn belül a vállalat kötelezi a dolgozót kártérítésre akkor is, ha munkaviszonya közben megszűnt. E rendelkezések alól a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben kivételeket állapíthat meg.
(2) Harminc nap elteltével, továbbá a 188. § (2) bekezdése esetében a vállalat a kártérítés megállapítását a munkaügyi viták elintézésére vonatkozó szabályok szerint kérheti. Magánmunkáltató minden esetben csak a munkaügyi vitát intéző szervnél kérheti dolgozója kártérítési kötelezettségének megállapítását.
(3) A kártérítést megállapító határozat ellen benyújtott panasznak halasztó hatálya van.
191. § (1) A vállalat a kártérítésnek a dolgozó munkabéréből való levonását a kártérítési határozat jogerőre emelkedése utáni első bérfizetés alkalmával kezdheti meg.
(2) A vállalat a dolgozó kérelmére a kár megtérítésének részletekben történő megfizetését is engedélyezheti, ha azt a dolgozó személyi körülményei kellően indokolják.
192. § (1) Egyetemleges kötelezésnek van helye, ha a külön-külön történő marasztalás az okozott kár megtérülését veszélyeztetné vagy aránytalanul késleltetné.
(2) Egyetemleges kötelezést a vállalat csak a munkaügyi vitát elbíráló szervnél kezdeményezhet.
193. § (1) A dolgozót a Mt. 123. §-ában meghatározott felelősség akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag, üzemanyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. Éneikül is terheli a felelősség az általuk kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgyak tekintetében a pénztárosokat, pénzkezelőket vagy értékkezelőket, valamint az ezekkel azonos jellegű munkakörű dolgozókat. Ez utóbbiak körét a miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg.
(2) Nem kell megtéríteni a hiánynak azt a részét, amely a vállalat magatartására vezethető vissza.
(3) A hiányzó dolog értékét a fogyasztói ár alapulvételével kell megállapítani, ha azonban a dolognak fogyasztói ára nincs, a beszerzési érték jön figyelembe.
(4) Abban az esetben, ha több dolgozónak együttesen adtak át dolgokat megőrzésre, munkabérük arányában felelnek és a kár megtérítésére a 192. § szabályai szerint egyetemlegesen kötelezhetők.
194. § A raktárak és a kereskedelmi egységek dolgozóinak a leltárhiányért fennálló anyagi felelősségét külön jogszabályok rendezik.
195. § A Mt. 123/A. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kérdéseket - ideértve a felelősség határainak megállapítását is -, továbbá a felelősség érvényesítésének részletes szabályait a munkaügyi miniszter az igazságügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben szabályozza. Ennek során a magánmunkáltatók egyes csoportjaira a Mt. 123/A. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben foglaltaktól eltérően is rendelkezhet."
14. §
(1) A Mt. V. 198. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"198. § A dolgozó folyamatos munkaviszonya első évének eltelte után részesíthető jutalomban. Ez a határidő két év annál a dolgozónál, aki előző munkaviszonyát egy éven belül kétszer vagy többször, továbbá ilyen évet követő évben akár csak egyszer is felmondta, kivéve, ha az a 30. § (2) bekezdésében említett okból történt."
(2) A Mt. V. 199. §-a, továbbá a 217. §-ának (2)-(3) bekezdése, a 232., a 232/A. § és a 233. §-a hatályukat vesztik és a 234-252. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"234. § (1) Munkaügyi döntőbizottságot kell alakítani minden olyan vállalatnál, valamint annak székhelyétől eltérő helységekben levő olyan egységeinél, ahol szakszervezeti bizottság működik. Nagyobb létszámot foglalkoztató vállalatnál azonos helységen belül is alakítható több munkaügyi döntőbizottság. Nem lehet munkaügyi döntőbizottságot alakítani a magánmunkáltatóknál.
(2) A közszolgálat, a vasutak, a posta, a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek, valamint a mezőgazdasági üzemek tekintetében - ahol azok eltérő szervezete szükségessé teszi - a miniszter és a szakszervezet együttes javaslatára a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a munkaügyi döntőbizottság megalakítását az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően szabályozhatja.
(3) Olyan vállalatok (vállalati egységek) számára, amelyeknél az (1) bekezdés szerint munkaügyi döntőbizottság nem alakítható, közös munkaügyi döntőbizottságot kell alakítani. Megalakításának és szervezetének szabályait a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg.
(4) A munkaügyi döntőbizottság akadálytalan működéséhez szükséges dologi és személyi feltételek biztosításáról a vállalat, közös munkaügyi döntőbizottság esetében pedig az a szerv gondoskodik, amely mellett a munkaügyi döntőbizottság működik.
235. § (1) A munkaügyi döntőbizottság állandó elnökét és elnökhelyettesét a szakszervezeti bizottságnak és a vállalat igazgatójának együttes javaslata alapján a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke bízza meg. A bizottság másik két tagja közül egyet a szakszervezeti bizottság, egyet pedig a vállalat igazgatója jelöl ki. Az ügymenet zavartalanságának biztosítása érdekében mind a szakszervezeti bizottságnak, mind a vállalat igazgatójának póttagokat is ki kell jelölnie. Az elnök, az elnökhelyettes, illetőleg a tagok és a póttagok megbízatása két évre szól.
(2) A munkaügyi döntőbizottság eljáró tanácsában nem vehet részt az, akinek az eljárásban való részvétele összeférhetetlen vagy aki az ügyben elfogult.
(3) A munkaügyi döntőbizottság tagjait és póttagjait a szakszervezeti tisztségviselők számára biztosított védelem illeti meg azzal, hogy az elnök és elnökhelyettes esetében az áthelyezéshez és a felmondáshoz a területi munkaügyi döntőbizottság elnökének előzetes egyetértése is szükséges.
236. § (1) A panaszt
a) munkaköri besorolás, illetőleg a munkabér megváltoztatására vonatkozó értesítés,
b) áthelyezés,
c) a munkaviszony megszüntetése,
d) a kártérítésre (megtérítésre) kötelezés ós
e) a fegyelmi határozat
ellen a kézbesítést követő tizenöt napon belül kell előterjeszteni. Egyéb ügyekben panasszal az igény esedékessé válásától számított három éven belül, bűncselekménnyel okozott kár esetében pedig a büntető eljárás megindítására meghatározott elévülési idő elteltéig, de legalább öt évig lehet élni.
(2) A határidő elmulasztása esetén eljárásnak csak akkor van helye, ha a panaszos bizonyítja, hogy a határidőt önhibáján kívül mulasztotta el (kimentés). A kimentés szabályait a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg.
237. § (1) A munkaügyi döntőbizottság a panaszt előterjesztésétől számított nyolc napon belül, tárgyaláson köteles elbírálni. A tárgyalás nyilvános, de ha közérdekből vagy a dolgozó érdekében szükséges, a munkaügyi döntőbizottság indokolt határozattal a nyilvánosságot kizárhatja.
(2) A felek a munkaügyi döntőbizottságnak az ügyben eljáró bármely tagja ellen kifogást jelenthetnek be, ha elfogultnak tartják. Ha a kifogásnak egy tag is helyt ad, a kifogásolt személy az ügy tárgyalásában nem vehet részt. Az eljáró tanács elnöke elleni kifogás felől a szakszervezeti bizottság dönt.
(3) A tárgyaláson a munkaügyi döntőbizottság köteles a feleknek módot adni, hogy álláspontjukat előadhassák és megindokolhassák, valamint bizonyítékaikat előterjeszthessék.
(4) A munkaügyi döntőbizottság tárgyalásáról jegyzőkönyvet kell vezetni, amelynek tartalmaznia kell a lényeges adatokat és megállapításokat.
238. § (1) Ha a munkaügyi döntőbizottság a dolgozó panaszának helyt ad, szükséges és igazolt költségeit - ideértve jogi képviselőjének munkadíját is -, valamint az eljárás miatt kiesett munkaidejére járó átlagkeresetét a vállalat köteles megtéríteni. Részleges költségtérítés jár, ha a döntőbizottság a panasznak csak részben adott helyt. Nincs helye olyan költség megtérítésének, amely a dolgozó, illetőleg képviselőjének késedelmeskedése, mulasztása, vagy rosszhiszemű eljárása miatt merült fel.
(2) A vállalat részére költségtérítés nem állapítható meg.
(3) A munkaügyi döntőbizottság előtt tanúként megjelent dolgozót a 139. § szerinti munkabéren felül igazolt utazási, szállás és élelmezési költségtérítés illeti meg, amely a tanút alkalmazó vállalatot terheli. Ha a tanú nincs munkaviszonyban, e költségeket az a vállalat viseli, amellyel szemben a munkaügyi vita folyamatban van. Ugyancsak ezt a vállalatot terheli a szakértő díja és költsége is.
239. § A fellebbezést, illetőleg a felülvizsgálati kérelmet a határozat kézbesítését követő tizenöt napon belül a munkaügyi döntőbizottságnál kell benyújtani. A határidő elmulasztása esetén kimentésnek van helye. Ennek szabályait a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg.
240. § A népgazdaság egyes ágaiban megyénél nagyobb területre kiterjedően is lehet területi munkaügyi döntőbizottságot alakítani. Megalakítását a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelheti el.
241. § (1) A területi munkaügyi döntőbizottság elnökét, illetőleg munkaügyi döntőbíráit a szakszervezetek megyei tanácsa ós a megyei tanács együttes javaslata alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a munkaügyi miniszter nevezi ki.
(2) A területi munkaügyi döntőbizottságba iparáganként kettő-négy tagot kell választani.
(3) A területi munkaügyi döntőbizottság eljáró tanácsát az elnök jelöli ki.
(4) A területi munkaügyi döntőbizottság tagjait a szakszervezeti tisztségviselők számára biztosított védelem illeti meg.
242. § (1) A területi munkaügyi döntőbizottság felett a felügyeletet a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben gyakorolja.
(2) A területi munkaügyi döntőbizottság ügyrend szerinti akadálytalan működéséhez szükséges dologi és személyi feltételek biztosításáról a megyei tanács végrehajtó bizottsága, nagyobb területi egységre kiterjedően működő területi munkaügyi döntőbizottság esetében pedig a munkaügyi miniszter által a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben kijelölt szerv gondoskodik.
243. § (1) A területi munkaügyi döntőbizottság eljárására a munkaügyi döntőbizottságra vonatkozó szabályok irányadók azzal az eltéréssel, hogy a fellebbezést annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül köteles elbírálni és az elnök elfogultsága vagy eljárásának összeférhetetlensége felől a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben dönt.
(2) A munkaügyi viták elintézésének részletes szabályait - a bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kivéve - a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg.
244. § A bíróság eljárásának a polgári perrendtartástól eltérő szabályait az igazságügyminiszter la munkaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg.
245. § (1) A magasabb vezetőállást betöltő dolgozók a vállalat igazgatója és helyettesei, az ipari nagyvállalat gyárigazgatója, valamint a miniszter, vagy a miniszternél magasabb szintű szerv által kinevezett más vezetőállású dolgozók.
(2) Az államhatalmi és államigazgatási szerveknél, a pénzintézeteknél, a MÁV-nál és a Postánál, valamint a nem vállalati formában működő szerveknél azoknak a magasabb vezetőállású dolgozók-inak a körét, akik az (1) bekezdésben említett dolgozókkal egy tekintet alá esnek, a miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg.
246. § A szolgálati felettes a munkaügyi vitát a munkaügyi döntőbizottság eljárására vonatkozó szabályok szerint bírálja el azzal az eltéréssel, hogy tárgyalást tartania nem kell, de köteles biztosítani, hogy a panaszos álláspontját szóban is megindokolhassa és bizonyítékait előterjeszthesse.
247. § (1) A magasabb vezetőállású dolgozó nem élhet panasszal az áthelyezés, a munkaviszony megszüntetése és a fegyelmi határozat ellen, ha azt a miniszter személyes hatáskörben, vagy a miniszternél magasabb szintű szerv hozta. E szervek által hozott egyéb intézkedéssel vagy határozattal szemben a magasabb vezetőállású dolgozó a Mt.145. §-ának (2) bekezdése szabályai szerint közvetlenül a területi munkaügyi döntőbizottsághoz, illetőleg a járásbírósághoz fordulhat.
(2) A mezőgazdasági termelőszövetkezet munkaviszonyban álló magasabb vezetőállású dolgozója a munkaügyi vitát - a Mt. 145. §-ának szabályai szerint - közvetlenül a területi munkaügyi döntőbizottság, illetőleg járásbíróság elé terjesztheti.
(3) Azzal a magasabb vezetőállású dolgozóval szemben, aki a szolgálati felettes mellőzésével a munkaügyi vitával közvetlenül a területi munkaügyi döntőbizottsághoz, illetőleg a járásbírósághoz fordulhat, a vállalat is e szervnél kezdeményezheti a munkaügyi vita eldöntését.
248. § A szolgálati felettes döntése ellen nincs helye fellebbezésnek áthelyezés, munkaviszony megszüntetés és fegyelmi határozat esetében.
249. § (1) Ha a dolgozó a teljesítménykövetelmény megállapítását vagy megváltoztatását sérelmesnek tartja, panasszal a teljesítménykövetelmény megállapítójához közvetlen felettese útján fordulhat. A közvetlen felettesnek a panaszt véleményével együtt a benyújtást követő munkanapon a teljesítménykövetelmény megállapítójához kell továbbítania, aki azt három napon belül köteles elbírálni.
(2) A döntés elleni fellebbezést a teljesítménykövetelmény megállapítójához kell benyújtani, akinek azt az iratokkal együtt haladéktalanul közvetlen feletteséhez kell továbbítania. A fellebbezést - a szakszervezeti bizottság meghallgatása mellett - nyolc napon belül el kell bírálni.
(3) A miniszter által a szakszervezettel egyetértésben megállapított teljesítménykövetelmények ellen csak azok nem megfelelő alkalmazása miatt lehet panasszal élni.
(4) Ha a dolgozó a panaszt, illetőleg fellebbezést nem írásban adta be, azt írásban rögzíteni kell. A panasz, illetőleg fellebbezés felőli döntésről a dolgozót írásban kell értesíteni.
250. § A munkaügyi vitában hozott határozat bírósági végrehajtását a kötelezett fél telephelye, illetőleg lakóhelye szerint illetékes járásbíróságnál kell kérni.
251. § (1) Új eljárás kezdeményezésének a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül van helye.
(2) Ha a fél az új eljárás kezdeményezésére okot adó körülményről később szerzett tudomást vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy új eljárást kezdeményezhessen, a hat hónapos határidőt ettől az időponttól kell számítani. A megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított három év eltelte után új eljárás nem kezdeményezhető.
(3) Áthelyezés és a munkaviszony megszüntetése, valamint fegyelmi ügyben hozott határozat ellen az új eljárásnak hat hónap eltelte utáni kezdeményezése esetén a dolgozó nem követelheti a munkaviszony helyreállítását, illetőleg az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő tovább foglalkoztatását. E bekezdésben meghatározott esetekben hat havi munkabért meghaladó követelés nem támasztható.
252. § (1) Az új eljárást a területi munkaügyi döntőbizottságnál, a Mt. 145. § (2) bekezdésében felsorolt ügyekben pedig a járásbíróságnál lehet kezdeményezni akkor is, ha az ügyben fellebbezési, Illetőleg felülvizsgálati eljárás nem folyt. A kérelmet a dolgozó szóban is előterjesztheti.
(2) Ha az új eljárást a 251. §-ban megbatározott határidők eltelte után kezdeményezik, a kérelmet tárgyalás kitűzése nélkül el kell utasítani.
253. § A területi munkaügyi döntőbizottság határozata elleni óvást a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben bírálja el."
15. §
A Mt. V. 254-255. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"254. § Vezető állást betöltő dolgozó alatt az osztályvezetőt, valamint az annál magasabb munkakörben foglalkoztatottat, továbbá - a miniszter által a szakszervezettel egyetértésben meghatározott - ezekkel egy tekintet alá eső dolgozót kell érteni.
255. § A miniszteri szabályozási körbe tartozó kérdésekben a rendelkezés kiadásához - ha az a költségvetést érinti - szükséges a pénzügyminiszter egyetértése is."
16. §
(1) Ez a rendelet 1965. évi január hó 1. napjával lép hatályba. A munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az érdekelt miniszterek bevonásával a végrehajtás érdekében, a Mt és e rendelet keretei között részletes szabályokat adhat ki, feltéve, hogy azok meghatározása nem tartozik más szerv hatáskörébe.
(2) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1964. évi 29. számú törvényerejű rendeletet és a jelen rendeletet a Mt. és Mt. V. hatályos szövegével egységes szerkezetben közzétegye. Ennek során a módosításokkal összefüggően szükségessé váló - érdemet nem érintő - szövegezési változtatásokat tehet.
(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a Munka Törvénykönyve végrehajtásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 514/1953. számú minisztertanácsi határozat hatályát veszti.
(4) Az e rendeletben nyert felhatalmazás alapján kiadásra kerülő munkaügyi miniszteri rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a munkavállalót terhelő tartozásoknak a munkavállaló járandóságaiból való levonásáról szóló 25/1951. (I. 24.) MT számú és a 65/1955. (X. 23.) MT számú rendelet is.
17. §
Ha a második vagy további munkaviszony, illetőleg munkaviszony körén kívüli munkavégzésre irányuló jogviszony a Mt., illetőleg Mt. V. rendelkezéseibe ütközik, azt legkésőbb az e rendelet hatálybalépését követő hatvan napon belül meg kell szüntetni, kivéve, ha annak fenntartására e rendelkezések szerint lehetőség van és evégből hatvan napon belül kifejezett intézkedés történt.
18. §
(1) Az e rendelet hatálybalépése előtti szabályok szerinti folyamatos munkaviszony időtartamát továbbra is figyelembe kell venni mindaddig, amíg a dolgozónak e rendelet hatálybalépésekori munkaviszonya fennáll, illetőleg munkaviszonya megszűnése esetén akkor, ha az - a Mt. V. 30. § rendelkezése folytán - a folyamatosság megszakítását nem eredményezi. E szabályokat megfelelően alkalmazni kell a közszolgálatban és költségvetési szerveknél, valamint a MÁV-nál és a Postánál a folyamatos munkaviszony után járó pótszabadság mértékének megállapításánál a korpótlék vagy a rangfokozat szempontjából beszámított szolgálati időre is.
(2) A dolgozó munkakönyvébe be kell jegyezni a Mt. V. 30/A. § rendelkezése szerint munkaviszonyként számított időket.
(3) A jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a Mt. V. 30/C. § szabályai szerint beszámítható idő annál a dolgozónál, akinek a Mt. V. korábbi 93. §-a szerint a folyamatos munkaviszonya 1965. január hó 1. napján
- legalább húsz év, legkorábban 1967. évben,
- legalább tizenöt év, legkorábban 1968. évben,
- legalább tíz év, legkorábban 1969. évben,
- tíz évnél kevesebb, legkorábban 1970. évben vehető figyelembe.
19. §
(1) A Mt. és a jelen rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni a folyamatban levő fegyelmi és kártérítési ügyek során is, ha e rendelet hatálybalépéséig a vállalat fegyelmi, illetőleg kártérítési határozatot még nem hozott.
(2) Minden olyan esetben, amikor valamely jogszabály munkaügyi vita elintézése kapcsán (ideértve a fegyelmi és kártérítési ügyeket is) egyeztető bizottságot, területi egyeztető bizottságot bíróságot vagy járásbíróságot említ, helyette a Mt. XVII. fejezete szerinti munkaügyi vitát elbíráló szerveket kell érteni.
(3) A munkaügyi döntőbizottságok és a területi munkaügyi döntőbizottságok megalakulásáig a munkaügyi vitákban az 1964. évi 29. számú törvényerejű rendelet és e rendelet szabályai szerint átmenetileg a vállalati egyeztető bizottságok és a területi egyeztető bizottságok járnak el.
20. §
A 17-19. §-okban nem említett és a Mt., illetőleg Mt. V. végrehajtásával kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket a munkaügyi miniszter az igazságügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg.
Kállai Gyula s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese