4/1964. (XI. 26.) MM rendelet

a kiadói szerződések és az írói tevékenységgel kapcsolatos egyes szerződések feltételeiről

A 98/1951. (IV. 21.) MT számú rendeletben, az 1043/1954. (VI. 17.) számú minisztertanácsi határozatban, valamint a 10/1957. (II. 24.) Korm. számú rendeletben foglalt felhatalmazás alapján - az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

I.

Általános rendelkezések

1. §

(1) E rendelet hatálya az alábbi művekre terjed ki:

a) szépirodalmi művek,

b) tudományos és szakmai művek.

c) ismeretterjesztő művek,

d) tankönyvek,

e) fordítások,

f) lexikonok és szótárak,

g) zeneművek kiadása,

h) szabványok kiadása,

i) reklám és propaganda célra készült művek.

(2) A rendelet rendelkezéseit a magyar (devizabelföldi) szerző és a magyar kiadó között létrejövő szerződésekre kell alkalmazni.

(3) A rendelet alkalmazásában kiadó az, aki a művet megrendeli, vagy a már elkészült mű kiadási, illetve a kiadással kapcsolatos felhasználási jogát megszerzi.

(4) Külön rendelkezések vonatkoznak a napilapok és a folyóiratok számára készült írói művekre, valamint a tankönyvet helyettesítő jegyzetekre, oktatási segédletekre és oktatási segédkönyvekre.

2. §

(1) A kiadói szerződésben meg kell határozni -a szükségesnek mutatkozó egyéb kikötések mellett - a mű terjedelmét, műfaját, a kézirat benyújtásának időpontját és a mű elfogadásának esetében fizetendő jogdíj összegét.

(2) A jogdíjat jövőben megalkotandó mű esetében a rendelet megfelelő mellékletében meghatározott alsó és felső határok között kitűzött alsó és felső határértékben kell megállapítani oly módon, hogy a két határérték között legalább 40% eltérés legyen. (Pl. szépirodalmi eredeti mű után 5000 példányig a jogdíjtáblázat szerint ívenként 1040-2000 forint fizethető; a szerződésben jogdíjként 1200-1680, vagy 1300-1820 Ft stb. jelölhető meg.) A kiadó a mű elfogadásával egyidejűleg köteles a szerzővel közölni, hogy a szerződésben megjelölt határértékek között milyen összegű szerzői jogdíjat fizet. A szerzői jogdíj összegének ily módon történő megállapításánál figyelembe kell venni a mű jelentőségét, színvonalát és a feldolgozás módját. A jogdíj táblázatban meghatározott díjtétel felső határának 90%-át vagy ennél magasabb szerzői jogdíjat csak kimagasló tartalmú (kidolgozású, szintű stb.) művek esetén szabad megállapítani.

3. §

Jövőben megalkotandó eredeti mű szerzői jogdíját a kiadó a szerzővel egyetértésben a tervezett ívterjedelem alapján a jelen rendelet mellékleteit képező díjtáblázatban meghatározott díjtételek alkalmazásával, meghatározott összegben is megállapíthatja. Ebben az esetben a szerződésben megállapított jogdíj jár a szerzőnek akkor is, ha a jogdíj megállapításának alapjául szolgáló (tervezett) ív-terjedelemnél nagyobb vagy kisebb terjedelmű kéziratot készít, és azt a kiadó elfogadja.

4. §

(1) A kiadói szerződés megkötése előtt vagy a kiadói szerződésben a kiadó és a szerző írásban megállapodhatnak abban, hogy a kiadó jogosult a magyar nyelven megírt (megírandó) mű magyarországi idegen nyelvű kiadása érdekében eljárni. Ebben a szerződésben meg kell határozni, hogy a kiadó milyen feladatra vállalkozik, milyen nyelveken kívánja a kiadást előkészíteni, továbbá hogy a szerző megbízásából meghatalmazotti minőségben belföldi és közös kiadások érdekében külföldi kiadókkal érintkezésbe léphet, a műből saját költségére fordításokat készíttethet, és ezeket az idegen nyelvű kiadásnak a közreműködésével történő megvalósítása érdekében más kiadókkal közölheti, végül meg kell jelölni az időtartamot, amelyre a szerződés vonatkozik. A szerződésben a szerzőnek kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a kikötött időn belül a mű idegen nyelvű kiadására a kiadó hozzájárulása nélkül sem belföldön, sem külföldön szerződést nem köt.

(2) A szépirodalmi és ismeretterjesztő művek tekintetében az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések csak a Magyarországon idegen nyelvű művek kiadásával foglalkozó kiadókra vonatkoznak.

5. §

(1) A kiadói szerződés időtartamának - a mű elfogadásától számított legfeljebb négy év - lejárta után a művet új kiadásban csak újabb kiadói szerződés alapján szabad megjelentetni. A szerzői jogdíj összegét ilyen esetben is e rendelet szerint kell megállapítani.

(2) Eredeti tudományos, szakmai művek és tankönyvek újabb kiadása esetén az előző bekezdésben foglalt rendelkezéseket azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy a kiadó a kiadási és forgalombahozatali jogért az I. kiadás alkalmával kifizetett jogdíjnak legfeljebb 20%-át az újabb kiadásért járó szerzői jogdíjon felül kifizetheti. Kivételes esetben - ha ezt a mű kiemelkedő jelentősége indokolttá teszi - az így kifizetett összeget az I. kiadásért fizethető jogdíj felső határának alapulvétele mellett lehet kiszámítani.

(3) Az új kiadói szerződés a megkötésétől számított újabb legfeljebb négy évre ruházza át a kiadóra a mű kiadásának és forgalombahozatalának jogát,

Terjedelem és példányszám

6. §

(1) A szerzői jogdíjat az írói mű szövegterjedelme alapján, szerzői ívenként - verses műveknél soronként -, illetve a rendelet mellékletében meghatározott egyéb egységek alapján kell megállapítani. (Egy szerzői ív 40 000 betűhelyet tartalmaz.)

(2) Írói műben szereplő szövegképek (grafikai munkák, ábrák, fényképek és egyéb illusztrációk) után az írói mű szerzőjének csak abban az esetben jár díjazás, ha azok megalkotásában vagy rendelkezésre bocsátásában közreműködik.

(3) Ha a könyv jellege vagy egyéb különleges szempontok miatt (pl. ABC-s könyv, rajzkönyv, zenei tankönyv stb.) a terjedelem szerzői ívekben nem állapítható meg, azt ívenként tizenhat A/5 alakú nyomtatott oldalban kell meghatározni.

(4) Ha a szerzői jogdíj mértéke a példányszámtól függ és a kiadott példányszám nem kerek ezer, a szerzői jogdíjat a töredék után arányosan kell kiszámítani.

(5) Példányszámhoz igazodó díjazás esetén a jogdíj összegét a ténylegesen kiadott példányszám alapján kell megállapítani. Ha a táblázat alappéldányszámot állapít meg, élő író művének I. kiadása esetén a jogdíjat az alappéldányszám után kell megállapítani abban az esetben is, ha a ténylegesen kiadott példányok száma ennél kevesebb.

Elfogadás

7. §

(1) A kiadó a szerződés alapján szolgáltatott kézirat átvételét - az átvétel idejének pontos feltüntetésével - írásban ismeri el. A teljes kézirat átvételétől számított négy hónapon belül írásban köteles nyilatkozni a kézirat elfogadásáról, visszautasításáról, vagy esetleges átdolgozás iránti kívánságáról. A nyilatkozat elmulasztása egy tekintet alá esik az elfogadással. Tankönyvek esetén a négyhónapos határidő nem kötelező.

(2) Ha a kézirat bonyolultsága, az anyag terjedelme, természete, vagy a lektori vélemények eltérése miatt a kiadó a négyhónapos határidő alatt nem tud nyilatkozni, legkésőbb annak lejárta előtt 30 nappal megállapodhat a szerzővel a határidő meghosszabbításában.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések irányadók a kiadó kívánságára átdolgozott kézirat elfogadása tekintetében is.

Kézirat, korrektúra

8. §

(1) A szerző köteles a kéziratot a szerződésben előírt formában és példányszámban a kiadónak átadni. Ennek egy példányát a kiadó változatlan formában - a mű megjelenésétől számított hat hónapig köteles megőrizni.

(2) A nem megfelelő formában és példányszámban készített kézirat átírásának (leírásának) költségét a kiadó a szerzői jogdíjból levonhatja. A kiadónak erről a szerzőt előzetesen, írásban értesítenie kell.

9. §

(1) A szerzőnek joga, de egyben kötelessége is a magyar nyelven megjelenő mű nyomdai első (hasáb) levonatának kijavítása (korrektúra) és második (tördelt) levonatának jóváhagyása (imprimatúra), a szerződésben előírt határidőn belül.

(2) Ha a szerző a korrektúrát, illetőleg az imprimatúrát a szerződésben megszabott határidőben nem végzi el, a kiadó jogosult a korrektúrát a szerző költségére elvégeztetni, illetőleg az imprimatúrát megtörténtnek tekinteni.

(3) Ha a szerző a korrektúra során a kézirathoz viszonyítva változtatásokat eszközöl (szerzői korrektúra), az ennek következtében a kiadóra háruló többletköltségnek a mű szedési költsége 10%-át meghaladó részét a szerzői jogdíjból le kell vonni, ez azonban nem lehet több a szerzői jogdíj 15%-ánál.

Előleg

10. §

A szerzői jogdíjra előleget csak élő szerző részére lehet folyósítani és csak az alábbi művek után:

a) eredeti művek (ideértve a szerző magyarországi kiadóvállalat által idegen nyelven kiadott műveit is és az életműszerződésbe felvett műveket),

b) fordítások,

c) átdolgozások, adaptálások,

d) gyűjteményes művek szerkesztése.

11. §

(1) Az eredeti művek I. kiadása esetén fizethető előleg mértékében és az esedékesség időpontjában a felek állapodnak meg. Az előleg azonban nem haladhatja meg:

a) a szerződés megkötésekor a jogdíj 25%-át,

b) a kézirat átvételekor további 15%-át,

c) a kézirat elfogadásakor további 25%-át.

(2) Az imprimálástól számított 15 napon belül a kifizetett előlegeket további előleggel kell kiegészíteni oly módon, hogy a kiadó a mű megjelenéséig a jogdíj 15%-át köteles visszatartani. Ez utóbbi összeg - az esetleges levonással [9. § (3) bek.] - a mű megjelenésétől számított 30 nap alatt fizetendő ki.

(3) Fordítás I. kiadása esetén előlegként a szerződés megkötésekor legfeljebb a jogdíj 25%-a, a fordítás elfogadásáig az átadott kéziratok arányában legfeljebb további 40% fizethető. A fordítás elfogadásától számított 15 napon belül a kifizetett előlegek a jogdíj 85 %-áig kiegészítendők. A hátralékos 15%-ot - a 9. § (3) bekezdésére figyelemmel - a mű megjelenésétől számított 30 nap alatt kell kifizetni.

(4) Ha a mű a kézirat elfogadásától számított egy éven belül nem jelenik meg, az egy év elteltétől számított 15 napon belül a szerzőnek további 20% előleg jár. A fennmaradó jogdíj a mű megjelenésétől számított 30 nap alatt, de legkésőbb a kézirat elfogadásától számított két év elteltével esedékes.

12. §

A kézirat elfogadása előtt - amennyiben a jogdíjat a szerződés nem határozott összegben állapítja meg - az előlegeket csak a szerződésben a 2. § (2) bekezdése szerint meghatározott alsó határérték alapján szabad számítani.

13. §

(1) Írói mű új (további) kiadása esetén a kiadó a nyomdába adáskor a szerzői jogdíjra 50% erejéig előleget fizethet.

(2) A kiadói szerződés időtartamának eltelte után megkötött újabb szerződés [5. § (1) bek.] alapján járó díj nem előleg, és az új szerződés megkötésekor teljes összegében esedékes.

(3) Bíráló ellenőrző szerkesztői, lektori tevékenység után járó díjra előleg nem folyósítható. A kikötött díjat az elvégzett munka benyújtását követő 15 napon belül kell kifizetni.

Átdolgozás díja

14. §

(1) Ha a szerző saját művét a műfaj megváltoztatása nélkül átdolgozza, a további kiadás fejében a rendelet értelmében egyébként járó jogdíjon felül az átdolgozott részért további díj illeti meg. Az átdolgozásért járó díjat a felek az I. kiadás esetén fizethető jogdíj legfeljebb 50%-áig terjedhető összegben az átdolgozás befejezése és annak a kiadó által történt elfogadása után állapítják meg, figyelemmel az átdolgozás mértékére és jelentőségére.

(2) Az előző bekezdésben foglalt korlátozás nem vonatkozik a mű teljesen újonnan írt fejezeteire, illetőleg nagyobb összefüggő új szövegrészeire.

(3) Ha az átdolgozást nem a szerző végzi, az átdolgozó díját az (1) bekezdés szerint kell megállapítani.

(4) Az értelemzavaró vagy helyesírási hibák kiküszöbölése, a megértést elősegítő kisebb változtatások, stiláris javítások, adathelyesbítések, rövidítések stb. átdolgozásnak nem tekinthetők. A szerző által végzett ilyen munkáért a korrektúrára megállapított díjazás jár.

15. §

(1) Írói műnek a 14. § alá nem eső átírása (adaptálás) esetén az adaptálót ívenként - a kiadvány példányszámára való tekintet nélkül - 400-1000 forint illeti meg. (Pl. átírás az ifjúság részére, tudományos mű átírása ismeretterjesztő művé stb.) Az adaptálót a II. kiadás után az első kiadásért fizetett jogdíj 25%-a, minden további kiadásért pedig 10%-a illeti meg.

(2) A 30 000-nél több példányban megjelenő adaptált műre is alkalmazni kell a rendelet 37. §-ának (1) bekezdésében megszabott számítási módot.

A szerződés meghiúsulása

16. §

(1) Amennyiben a kézirat a szerzőnek fel nem róható okból nem kerül kiadásra:

a) ha a kiadó a szerzőt erről a kézirat elfogadása előtt értesíti, a szerzőnek az általa kimutathatóan elvégzett munkával arányban álló jogdíj,

b) ha a kézirat elfogadása után értesíti, a jogdíj 80%-a,

c) ha a nyomdai levonatok imprimálása után értesíti, a szerződésben kikötött teljes összegű jogdíj jár.

(2) Ha az (1) bekezdés alapján járó jogdíj kifizetésre került, és a művet akár az eredeti kiadó, akár más kiadó a szerződés felbontásától számított négy éven belül kiadja, a kiadás fejében járó szerzői jogdíjból a korábban kifizetett összeget le kell vonni. Négy év eltelte után a korábban kifizetett jogdíjnak csak 50%-a vonható le.

17. §

(1) Ha a kiadó a szerződés alapján készített művet a szerzőnek kijavítás végett ismételten visszaadta, és a mű ismételt javítás után sem alkalmas a kiadásra, a szerzőt mérsékelt díjazás illeti, feltéve, hogy eljárása nem volt rosszhiszemű.

(2) Az (1) bekezdés szerint kifizethető díj a szerződésben megállapított alsó határérték 25%-át nem haladhatja meg.

Örökösök

18. §

(1) A szerző örököseit (jogutódait) a jogdíjtáblázatok szerint csökkentett mértékű jogdíj illeti meg.

(2) A jogdíjtételek alkalmazása szempontjából az örökösök közül az I. csoportba tartoznak a házastárs - ha új házasságot nem kötött -, a szülő és a kiskorú gyermek (kedvezményezett örökösök), a II. csoportba pedig az egyéb örökösök, illetőleg jogutódok (pl. testvér, nagykorú gyermek, más törvényes vagy végrendeleti örökös stb. - nem kedvezményezett örökösök).

II.

Szépirodalmi művek

19. §

Az eredeti szépirodalmi művek (a továbbiakban: szépirodalmi művek) szerzői jogdíját a rendelet, I. számú melléklete tartalmazza.

20. §

(1) A II. és további kiadások után járó szerzői jogdíj összegét az előző kiadások együttes példányszámának figyelembevételével kell megállapítani. (Pl. ha élő író regényének I. kiadása 5000, II. kiadása 3000, III. kiadása pedig 10 000 példányban jelenik meg, a II. kiadás jogdíja a 6., 7. és 8. ezer példány után járó díjak összege, míg a III. kiadás jogdíja a 9-18. ezer példány után járó díjak összege lesz.)

(2) Élő író szépirodalmi művének kiadása esetén a szerzői jogdíj megállapítása szempontjából a mű 1946. augusztus 1. napja előtti kiadásait nem lehet figyelembe venni.

(3) Ha a mű I. kiadása alkalmával a szerzői jogdíjat a 6. § (5) bekezdése alapján a ténylegesnél magasabb példányszám után állapították meg, a többletet a II. és további kiadásokért járó jogdíjból le kell vonni, akkor is, ha az új kiadást más kiadóvállalat adja ki. (Pl. élő író regénye 4000 példányban jelenik meg I. kiadásban, de a jogdíjat 5000 példány - alappéldányszám - után számítják ki. Ha a II. kiadás további 4000 példányban jelenik meg, az I. kiadás során többletként kifizetett 1000 példányra járó jogdíjat a II. kiadás jogdíjából le kell vonni.)

(4) Ha a további kiadások során a példányszám együttes számítása folytán a szerzőnek jogdíj nem járna, a szerző részére a kiadó az egyébként járó szerzői jogdíj 20%-át fizetheti ki. (Pl. élő magyar író verses kötete az I. kiadásban 1500 példányban jelent meg, a jogdíjat a kiadó 3000 példányig fizette ki. A II. kiadás újabb 1500 példányban jelenik meg. Az együttes számítás folytán a szerzőnek nem járna jogdíj. Ilyen esetben a korábban fizetett jogdíj 20%-a fizethető ki a II. kiadásért.) Ha az újabb kiadásért járó jogdíj a levonás folytán a 20%-ot nem érné el, azt erre az összegre ki kell egészíteni.

(5) Az író életében megjelenő összegyűjtött versek kiadásánál a korábbi kiadások példányszáma figyelmen kívül marad, s a gyűjteményben kiadott versek fejében a rendelet szerint megállapított jogdíj 50%-a fizetendő ki.

21. §

(1) Minden olyan mű után, amely előzőleg már könyvalakban megjelent, de a korábbi kiadások példányszáma nem állapítható meg, a szerzői jogdíjat úgy kell kiszámítani, mintha a mű előzőleg 3000 példányban jelent volna meg.

(2) Sorozatban és legalább 10 000 példányban megjelenő mű után, ahol a táblázat alappéldányszámot állapít meg, eddig, egyébként 8000 példányig a rendelet szerint járó jogdíjat, ezen felül 30 000 példányig a rendelet szerint járó jogdíj fele részét, a 30 000 példányon felüli példányokért pedig egyharmad részét kell fizetni. Ha a mű előzőleg már megjelent, az előző kiadások példányszámát a jogdíj kiszámításánál figyelembe kell venni.

(3) Ha valamely eredeti mű az író életében százezer példányt meghaladó példányban kerül kiadásra, százezer példányon felül a jogdíjat úgy kell számítani, mintha új eredeti mű kerülne kiadásra. (Pl. szépirodalmi prózai mű több kiadásban korábban 80 000 példányban megjelent, újabb kiadása 25 000 példány. Ezzel 105 000 példányszámot ért el. A 25 000 példányszámú új kiadásból 5000 példány - amely meghaladja a 100 000-et - új műnek tekintendő és ennek megfelelő jogdíj fizetendő.) Ez a rendelkezés csak egy ízben alkalmazható. (Ha pl. a mű példányszáma a 200 000-et meghaladja, abban az esetben változatlanul a jogdíjtáblázat szerint járó szerzői jogdíjat szabad csak kifizetni.)

22. §

Az állami oktatási intézetekben kötelező olvasmányként elrendelt és ilyen célra szánt kiadásban megjelenő szépirodalmi művek (fordítások) jogdíját a példányszámra tekintet nélkül az alappéldányszám után (fordításoknál az I. kiadás szerint) kell megállapítani. A kötelező olvasmányokra kötött kiadói szerződés egyéb feltételei megegyeznek a tankönyvekre vonatkozóan a rendeletben foglalt szabályozással. A kötelező olvasmányként kiadott mű példányszáma a mű egyéb kiadásainál figyelembe nem vehető.

23. §

(1) Irodalmi vagy esztétikai tárgyú tanulmányok, irodalmi riportok, irodalomtörténeti tanulmányok díját a II. számú melléklet B. táblázata szerint kell megállapítani.

(2) Szépirodalmi művekhez írt előszókért és utószókért a példányszámtól függetlenül ívenként 800-2000 Ft szerzői jogdíj fizethető. Amennyiben a terjedelem egy íven alul marad, a kiadónak jogában áll a végzett munkát értékelve a szerzői jogdíjat legfeljebb 2000 Ft-ban megállapítani.

24. §

(1) Önálló kötetben kiadásra kerülő és fél szerzői ívnél rövidebb terjedelmű prózai műnél a rendelet szerint járó jogdíjat legfeljebb 1000 forintra fel lehet emelni.

(2) Gyűjteményes művekbe felvett, vagy nem önállóan kiadott művek esetében, ha a díjtáblázat szerint a jogdíj 100 forinton alul maradna, a jogdíjat 100 forintban kell megállapítani.

25. §

Önálló verses kötet I. kiadásáért a rendelet szerint járó jogdíjat - amennyiben a mű jelentősége ezt indokolttá teszi - legfeljebb 5000 forintra, az önmagában önálló kiadványként megjelenő verses műért pedig a rendelet szerint járó jogdíjat legfeljebb 1000 forintra fel lehet emelni.

26. §

(1) A műsorfüzetekben megjelenő irodalmi alkotásokra vonatkozó díjtételek (I. sz. melléklet F. táblázat) szempontjából villámtréfa az a mű, amelynek terjedelme 1-3 oldal, jelenet, színmű, magánszám pedig a 3 oldalt meghaladó terjedelemben megjelenő mű. Villámtréfáknál a jogdíj 150 forintig, jeleneteknél 600 forintig felemelhető akkor, ha a kiszámítás szerint a jogdíj ennél kevesebbet tenne ki.

(2) A műsorfüzetben megjelenő irodalmi műre megállapított díj kifizetésével a műsorfüzet kiadója jogot nyer - akár több kiadásban is - a mű 3000 példányig történő forgalombahozatalára. Ha a műsorfüzet 3000 példányon felül jelenik meg akár I., akár II. kiadásban (összesítve), a többletpéldányszámra tekintet nélkül a szerződés szerinti jogdíj további 65%-a fizetendő. Az ezt követő további kiadásokért ugyancsak példányszámra tekintet nélkül 25% jogdíj jár.

27. §

(1) A műsorfüzetben megjelenő átdolgozott mű szerzői díja fejében az eredeti műért járó összeg fizetendő. Ha az átdolgozás az eredeti műfajnak megfelelő műfajban történt, az átdolgozót 50%-ban illeti meg a jogdíj. A jogdíj elosztásának arányában a szerző és az átdolgozó eltérő módon is megállapodhatnak.

(2) Az eredeti műfajtól eltérő, más műfajban történő átdolgozás (pl. dramatizálás) esetén az eredeti mű szerzőjét - az átdolgozó és a szerző ellenkező megállapodásának hiányában - 30% jogdíj illeti meg.

III.

Tudományos és szakmai művek

28. §

(1) Eredeti tudományos és szakmai művek kiadása esetén a rendelet II. számú mellékletének A. táblázatában közölt szerzői jogdíjat kell fizetni.

(2) Ha az I. kiadás jogdíját a felső határnál alacsonyabban állapították meg, a kiadó a II. és további kiadások jogdíjának kiszámításánál - indokolt esetben (pl. a mű sikere, színvonala stb.) - az I. kiadásra fizethető magasabb összegből indulhat ki. (Pl. az I. kiadásért ívenként 1000 forintos jogdíjat állapítottak meg, a II. kiadás 25%-os díjának kiszámításánál magasabb összeg, de legfeljebb 2000 forint vehető alapul.)

(3) Élő szerző művének kiadásánál a kiadások számának megállapítása szempontjából a mű 1946, augusztus 1. napja előtti kiadásait nem lehet figyelembe venni.

(4) Ha a mű szerzőjének életében a kiadási példányszám eléri a 100 000 példányt, az ezt követő újabb kiadás esetén ismét az I. kiadásért járó, majd az ezt követő kiadás esetében a II. kiadásért megállapított díjtételek fizetendők. (Pl. 1600 forintos jogdíj esetében a IV. kiadás 101 000-110 000 példány között 10 000 példányban jelenik meg, ezért 1600 forint fizetendő. Ha ezt követően további kiadásra kerül sor, az 1600 Ft 25%-a, majd ezt követő kiadásoknál 10-10%-a jár.)

29. §

Ha a mű egy időpontban tankönyvként és szakkönyvként is megjelenik, vagy a tankönyv megjelenése után a kiadó azt szakkönyvként is kiadja, vagy már megjelent szakkönyv utóbb tankönyvként is kiadásra kerül, a szakkönyv kiadásáért a tankönyvért, illetve a tankönyv kiadásáért a szakkönyvért kifizetett jogdíj 25%-a, ismételt kiadás esetén kiadásonként 10-10%-a fizetendő.

IV.

Ismeretterjesztő művek

30. §

(1) Az eredeti ismeretterjesztő művek kiadása esetén a rendelet II. számú mellékletének B. táblázatában közölt szerzői jogdíjat kell fizetni.

(2) A rendelet 20-21. §-át, valamint 28. §-ának (2) bekezdését az ismeretterjesztő művekre is alkalmazni kell.

V.

Tankönyvek

31. §

(1) A tankönyvek jogdíját a rendelet II. számú mellékletének C. táblázata tartalmazza.

(2) A rendelet alkalmazása szempontjából tankönyv az olyan nyomtatott vagy más módon többszörösített írói mű, amelynek állami oktatási intézetben vagy tanfolyamon tankönyvként való használatát az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) elrendelte vagy jóváhagyta.

(3) Tankönyvnek kell tekinteni azokat az egyetemi, főiskolai, akadémiai, vagy egyéb oktatási segédkönyveket is, amelyek használata a hallgatók (tanulók, résztvevők) részére a rendszeres iskolai oktatásban vagy iskolán kívüli tanfolyamokon kötelező.

(4) Abban a kérdésben, hogy valamely művet tankönyvnek kell-e tekinteni, vita esetén az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) dönt.

32. §

Tankönyv megírására, illetőleg átdolgozására a kiadó csak olyan szerzővel köthet szerződést, akit erre - a kiadó meghallgatásával - az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) kijelölt.

33. §

A kiadói jog időtartama a kézirat elfogadásától számított négy év; ez alatt a kiadó jogosult a tankönyvből a szerző hozzájárulása és újabb szerzői jogdíj fizetése nélkül több kiadást, a szükséges példányszámban, iskolatípusra való tekintet nélkül megjelentetni.

34. §

(1) A felsőoktatási tankönyv szerzői jogdíját a vonatkozó mellékletben meghatározott díjtételnél 20%-kal alacsonyabban kell megállapítani, ha a szerző azonos tárgykörben tankönyvet helyettesítő egyetemi, főiskolai vagy akadémiai jegyzetet írt, a jegyzet megírásáért díjazásban részesült.

(2) Tankönyvbe átvett kisebb versért, prózai műért, zeneműért vagy műfordításért, illetőleg nagyobb mű egyes részeinek közléséért a szerzőt jogdíj nem illeti meg.

(3) Az általános iskolák, valamint a gyógypedagógiai intézmények számára készülő tankönyvi szöveggyűjtemény (olvasókönyv) válogatást is végző szerkesztőjét a válogatott szemelvényekért az eredeti tankönyvre megállapított mérték szerint kell díjazni.

35. §

Ha a kiadó magyar nyelvű tankönyvet nemzetiségi nyelvre fordíttat le, a szerzőt a fordítási jog átengedéséért nyelvenként (fordításonként) a magyar nyelvű tankönyvre kötött első kiadói szerződésben megállapított jogdíj 20%-a illeti meg.

VI.

Fordítások

36. §

(1) A fordítások díját a rendelet III. számú melléklete tartalmazza.

(2) Ha a fordítás a fordító hibájából stiláris szerkesztésre szorul, ennek költsége a fordító jogdíjából levonható.

A kiadó erről az elhatározásáról a fordítót előzetesen, írásban értesíteni tartozik.

(3) A nyersfordítás díja csak a fordítóval kötött megállapodás alapján vonható le a fordító jogdíjából.

37. §

(1) Ha a fordítás egy kiadásban 30.000-nél több példányban jelenik meg, a fordítói díj kiszámításánál 30.000 példányt kell I. kiadásnak, további 30.000 példányt II.-nak és folytatólagosan minden további megkezdett 30.000 példányt külön kiadásnak tekinteni. Az így megállapított II. és további kiadásokért a táblázat megfelelő alsó határösszegének 25%-a, illetve 10%-a fizetendő. (Pl. ha egy kiadásban 80.000 példányban jelenik meg a fordítás, ez három kiadásnak felel meg. Prózai fordítás esetén az I. kiadásért a díjtáblázat szerint 320-700 Ft fizethető, a számításbeli II. kiadásért 320 Ft 25%-a fejében 80 Ft, a számításbeli III. kiadásért 32 Ft, tehát a fordítói díj az egy kiadásban 80.000 példányban megjelenő fordításért ívenként 432-812 Ft lehet.)

(2) Élő író fordításaira a 20. § (2) bekezdését, továbbá a 21. § (3) bekezdését, valamint a 28. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

38. §

Ha a fordítás díja kifizetést nyert, de a fordítás csak a kiadói szerződés lejárta után, új szerződés alapján kerül kiadásra, a fordítónak a már felvett fordítói díjon felül a fordítás jogának újabb átengedéséért a korábban felvett fordítói díj 20%-áig terjedhető díj fizetendő.

VII.

Lexikonok és szótárak

39. §

(1) A lexikonok és szótárak jogdíját a rendelet IV. számú melléklete tartalmazza.

(2) Az egy szerzői ívre eső szellemi költségen a főszerkesztő, a szerkesztők, főmunkatársak, munkatársak, lektorok díjának, továbbá a gyűjtés, értelmezés, fonetizálás, utalások, előszerkesztés és hasonló munkálatok, valamint a politikai, ideológiai és szakmai felülvizsgálat díjainak együttes összegét kell érteni.

(3) A díjtáblázatban meghatározott költségösszeg legfeljebb 10%-kal emelhető fel, ha a mű a tervezett ívszámnál nagyobb terjedelemben kerül kiadásra (pl. 50 ívre tervezett lexikon 60 ívben jelenik meg, az egy ívre eső szellemi költség 3630 Ft-ig terjedhet).

(4) A szerzői jogdíj (a főszerkesztőt vagy szerkesztőt, valamint a szócikkek szerzőit megillető jogdíj) levonása után, a díjtáblázatban meghatározott összeget a kiadó a lexikon, illetve szótár végleges kéziratának kialakításához szükséges szellemi munkálatok díjazására fordíthatja.

40. §

(1) Az értelmező szótárak és a több szakterületet felölelő szemléltető (képes) szótárak egy szerzői ívre eső összes szellemi költsége a magyar-idegennyelvű nagyszótárakra a díjtáblázatban meghatározott összeget nem haladhatja meg.

(2) Ha az illető nyelven Magyarországon 1945 óta még nem jelent meg szótár, a díjtáblázatban meghatározott díj legfeljebb 20%-kal, ha pedig az illető nyelven 1945. előtt sem jelent meg, 40%-kal növelhető. Több nyelvű szótár díját nyelvenként 20%-kal lehet felemelni.

41. §

(1) A lexikonok és szótárak főszerkesztői, szerkesztői és lektori díjára a kézirat elkészültéig a várható szerzői díj 65%-a erejéig előleg fizethető. A fennmaradó összeg a mű megjelenésétől számított 15 napon belül fizetendő ki.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett munkálatok díja a munka elfogadásától számított 15 napon belül esedékes.

42. §

A lexikonok és szótárak egyes kéziratai (részkéziratok, szócikkek, önállóan elkészített szótári részek stb.) felett a kiadó a kiadási jogot a mű megjelenésének napjától számított legfeljebb négy évre szerzi meg.

VIII.

Zeneművek

43. §

(1) A zeneművek jogdíjtételeit a rendelet V. számú melléklete tartalmazza.

(2) Ha a kiadó a szerzővel egyetértésben a zeneművet propagandakiadásként hozza forgalomba, a szerzőt jogdíj nem illeti meg, de a kiadó a kiadott példányszám 10%-át, legfeljebb azonban 25 példányt, tartozik a szerzőnek díjmentesen átadni. A propaganda kiadás után megjelenő kiadást a jogdíj szempontjából I. kiadásnak kell tekinteni.

IX.

Szabványgyűjtemények

44. §

(1) A szabványgyűjtemények szerzői jogdíját a rendelet VI. számú melléklete tartalmazza.

(2) Szabványgyűjtemény átdolgozott II. kiadása esetén, az átdolgozott részért szerzői ívenként 90 forint, III. és további kiadások esetén ívenként 75 forint szerzői jogdíj fizetendő. A gyűjteményben szereplő új anyagért, ha a gyűjtemény új szabvánnyal bővül (a korábbi szabványtól eltérő új évszám jelet visel), a díjtáblázat szerint az I. kiadásra megállapított szerzői díjat kell fizetni, a változatlan kiadásban megjelent régi anyagért pedig a II., illetve további kiadásokért megállapított szerzői jogdíj jár.

X.

Lektori és szerkesztői díjak

45. §

(1) A lektori és szerkesztői díjakat a rendelet VII. számú melléklete tartalmazza.

(2) Új kiadás esetén - még akkor is, ha a kiadói szerződés tartama már lejárt és új szerződés alapján kerül a mű újabb kiadásra - csak az átdolgozott rész után fizethető szerkesztői díj, egyébként a II. és további kiadások után szerkesztői díj a (3) bekezdésben, valamint a VII. részben meghatározott esetek kivételével nem jár.

(3) Ha a gyűjteményes mű szerkesztője az egyszerű válogatást meghaladó, többletmunkát jelentő tevékenységet végez, több szerző művét egységes szerkezetbe foglalja, esetleg stilárisan egybehangolja, a II. kiadás után az I. kiadásért fizetett szerkesztői díj 25%-a, minden további kiadásért pedig 10%-a illeti meg. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a több szerző által írt tudományos, szakmai vagy ismeretterjesztő művek szerkesztőire.

XI.

Reklám és propaganda célra készült művek

46. §

(1) A reklám és propaganda célra készült művek jogdíját a rendelet VIII. számú melléklete tartalmazza.

(2) A szerzővel kötött szerződésben meg kell jelölni a 2. §-ban meghatározott általános szerződési feltételeken kívül a mű felhasználási körét is.

(3) Az elfogadott mű a meghatározott felhasználási körön belül a kiadói szerződés időtartama alatt a megrendelő részére biztosítja a mű korlátlan többszörösítési, forgalombahozatali, nyilvános előadási és bármely, a felhasználási körbe tartozó felhasználási jogát. A felhasználási körön kívül történő felhasználás esetében a VIII. számú melléklet megfelelő díjtételét kell többletként kifizetni.

(4) A felhasználás joga a szerzőre visszaszáll abban az esetben, ha a megrendelő a művet annak elfogadásától számított egy éven belül nem használta fel.

47. §

A művet az átadástól számított 60 napon belül kell elbírálni és az elfogadásról a szerzőt írásban értesíteni.

48. §

A jogdíj teljes összegében az elfogadástól számított 15 nap elteltével esedékes. A megrendelő a megállapodás megkötésekor az abban kikötött jogdíj 20%-át meg nem haladó előleget folyósíthat.

XII.

Vegyes rendelkezések

49. §

A kiadó a szerzői jogdíjkeretek terhére évenként pályázatokat, pályadíjakat tűzhet ki. továbbá a kiadott legkiemelkedőbb (legsikeresebb) műveket jutalomban részesítheti. A jutalmazás, valamint a pályázat kiírásának részletes szabályait a Kiadói Főigazgatóság vezetője állapítja meg.

50. §

A Kiadói Főigazgatóság vezetője állapítja meg:

a) az egy szerzői ív (40.000 betűhely) kiszámításának módját,

b) az írói műben szereplő ábrák (illusztrációk) díjazásának feltételeit és összegét,

c) a szerzői korrektúrával kapcsolatos költségek levonásának szabályait,

d) magyar szerző művének idegennyelvű kiadásáért járó díjakat, ha a művet Magyarországon adják ki,

e) a rendeletben nem szabályozott és a kiadási tevékenységgel kapcsolatos egyes munkaműveletek díját.

51. §

(1) Ez a rendelet 1965. január hó 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit a hatályba lépése előtt megkötött szerződésekre alkalmazni nem lehet, a korábbi szerződések alapján megjelenő II. és további kiadások díját azonban a rendelet szerint kell megállapítani; a díj kiszámításának módját a Kiadói Főigazgatóság vezetője állapítja meg.

(2) A 3/1958. (VI. 14.) MM és a 2/1959. (I. 18.) MM számú rendeletek, továbbá a Kiadói Főigazgatóság vezetőjének 6/1960. KF és 8/1961. KF számú rendelkezései, végül az 1/1961. KF számú határozat II/6-12. pontjai hatályukat vesztik.

Aczél György s. k.,

a művelődésügyi miniszter első helyettese