1/1966. (VI. 3.) EüM rendelet

a büntető bíróságok által elrendelt kényszerelvonókezelés végrehajtásának részletes szabályairól

A Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről, végrehajtásáról és egyes szabálysértésekről szóló 1962. évi 10. törvényerejű rendelet 63. §-ában kapott felhatalmazás alapján - az igazságügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem:

A kényszerelvonó-kezelés elrendelése

1. § (1) Ha a büntető eljárás adatai alapján kényszerelvonó-kezelés (Btk. 62. §) látszik indokoltnak a nyomozó hatóság, illetve a bíróság két igazságügyi orvosszakértőt hallgat meg. Az orvosszakér-tők közül az egyik az igazságügyi elmeorvos-szak értő, a másik az Igazságügyi Orvosszakértői Iroda állandó szakértője, illetve igazságügyi belgyógyászszakértő.

(2) Az orvosszakértők abban a kérdésben nyilvánítanak véleményt, hogy szükséges és alkalmazható-e kényszerelvonó-kezelés. Ha az orvos-szakértők kényszerelvonó-kezelést javasolnak, nyilatkozniuk kell arra is, hogy zárt gyógyintézeti vagy rendelőintézeti kezelésre van-e szükség. Zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelés akkor javasolható, ha az eset összes körülményeit gondosan mérlegelve a rendelőintézeti kezeléstől eredmény nem várható. Ebben az esetben az orvosszakértőknek be kell szerezniük a terhelt lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes kórház (lásd a rendelet mellékletét) alkoholelvonó-, illetőleg elmeosztálya osztályvezető főorvosának írásbeli nyilatkozatát arra nézve, hogy az osztályon legkorábban mikor tud a terhelt részére helyet biztosítani.

(3) A kényszerelvonó-kezeléssel kapcsolatos szakértői vizsgálatokra is kiterjednek az igazságügyi szakértői működésről szóló 9/1965. (VIII. 23.) IM rendelet általános rendelkezései.

2. § (1) A szakértői vélemény figyelembevételével elrendelt kényszerelvonó-kezelést - végrehajtható szabadságvesztés kiszabásának esetét (7. §) kivéve - a (2) bekezdésben megjelölt egészségügyi intézetben kell foganatosítani.

(2) A zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelés a terhelt lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes kórház alkoholelvonó-, illetőleg elmeosztályán és az erre a célra létesített munkaterápiás intézetben, a rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelés pedig a terhelt lakóhelye (tartózkodási helye) vagy munkahelye szerint illetékes rendelőintézet alkoholelvonó-rendelésén történik. A kényszerelvonó-kezelést elrendelő határozatot zárt gyógyintézeti kezelés esetében az alkoholelvonó-, illetőleg az elmeosztály osztályvezető-főorvosának, rendelőintézeti kezelés esetében pedig az alkohol-elvonó-rendelés vezetőjének kell megküldeni,

3. § (1) Az osztályvezető-főorvos (alkoholelvonó-rendelés vezetője) a határozat kézhezvétele után kitűzi az alkoholelvonó-kezelés megkezdésének időpontját és a terheltet írásban felhívja, hogy az elvonó-kezelés megkezdése végett a kitűzött időben és helyen elővezetés terhe mellett jelenjék meg. A felhívást olyan időpontban kell kiküldeni, hogy a terheltnek a kezelés megkezdésére kitűzött időpontig legalább nyolc nap álljon rendelkezésére.

(2) Ha a terhelt a kitűzött időben és helyen nem jelenik meg és távolmaradását nem menti ki, az osztályvezető-főorvos (alkoholelvonó-rende-lés vezetője) a rendőrség útján elővezetteti. Az elővezetés foganatosításához ügyészi jóváhagyás nem szükséges.

(3) A kényszerelvonó-kezelés megkezdésétől az osztályvezető-főorvos (alkoholelvonó-rendelés vezetője) írásban értesíti a területe szerint illetékes megyei (fővárosi) főügyészséget.

A kényszerelvonó-kezelés foganatosítása zárt gyógyintézetben

4. § (1) A zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelés a gyógykezeléshez szükséges ideig tart, de nem haladhatja meg a hat hónapot [1962. évi 10. számúi tvr. 22. § (2) bekezdése].

(2) A kórházi osztályon gyógykezelt személyt az osztályvezető-főorvos az elmegyógyászati kivizsgálás és gyógykezelés után a kezelés további tartamára gyógyító célú foglalkoztatása végeit munkaterápiás intézetbe áthelyezheti. Az áthelyezett személy az áthelyezésnek köteles eleget tenni. A munkaterápiás foglalkoztatás iránt a munkaterápiás intézet vezetője intézkedik és a kezelt személy munkaképességéhez mérten megszabja a foglalkoztatás módját, mértékét és időtartamát. A kezelt személyt egészségére ártalmas, munkaképességének meg nem felelő munkával foglalkoztatni nem szabad.

(3) A zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelés tartama alatt a kötelezett személy az intézet orvosainak a gyógykezeléssel és gyógyító célú foglalkoztatásával kapcsolatos előírásait köteles megtartani és a kórházi osztályt (munkaterápiás intézetet) az osztályvezető-főorvos (munkaterápiás intézet vezetője) engedélye nélkül nem hagyhatja el.

(4) Az osztályvezető-főorvos (munkaterápiás intézet vezetője) indokolt esetben engedélyt adhat az ideiglenes távozásra. Az osztályvezető-főorvos (intézet vezetője) szükségesnek mutatkozó esetben a gyógykezelt személy részére alkalmazkodó (adaptációs) szabadságot is engedélyezhet. Ha az érintett személy a megjelölt időben nem tér vissza, az osztályvezető-főorvos (munkaterápiás intézet vezetője) a rendőrség útján elővezetteti. Az elővezetés foganatosításához ügyészi jóváhagyás nem szükséges.

5. § (1) Az osztályvezető-főorvos (munkaterápiás intézet vezetője) a kényszerelvonó-kezelésre kötelezett személyt a gyógyintézetből elbocsátja, ha a kezelés

a) eredményesen befejeződött,

b) rendelőintézetben is folytatható, vagy

c) tartama a hat hónapot elérte.

(2) A zárt gyógyintézetben megkezdett kényszerelvonókezelés rendelőintézetben akkor folytatható, ha a kötelezett személy addigi magatartásából arra lehet következtetni, hogy a kezelés rendelőintézetben is eredményesen befejezhető és a rendelőintézeti kezelés egyéb feltételi is fennforognak.

(3) A zárt gyógyintézetből történő elbocsátásról az osztályvezető-főorvos (munkaterápiás intézet vezetője) írásban értesíti az elrendelő bíróságot, az illetékes ügyészt, a kötelezett személyt, valamint az illetékes rendelőintézet alkoholelvonó-rendelésének vezetőjét is. Ha a kezelést rendelőintézeti alkoholelvonó-rendelésen kell folytatni, a továbbiakra a 3. és 6. § rendelkezései az irányadók.

A kényszerelvonó-kezelés foganatosítása rendelőintézetben

6. § (1) A rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelés a gyógykezeléshez szükséges ideig tart [1962. évi 10. számú tvr. 25. § (1) bekezdése]. A gyógykezeléshez szükséges időt a rendelőintézet alkoholelvonó-rendelésének vezetője állapítja meg.

(2) A rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelést alkoholelvonó-rendelésen a kezelésre kötelezett személy munkaidején kívül kell foganatosítani.

(3) A rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelés tartama alatt a kötelezett személy köteles a kezelőorvosnak a gyógykezeléssel kapcsolatos előírásait megtartani és az általa kijelölt időpontokban a rendelőintézetben gyógykezelés végett megjelenni [1962. évi 10. számú tvr. 25. § (2) bekezdése]. Ha a kötelezett személy a kijelölt időpontban nem jelenik meg és távolmaradását nem menti ki, az alkoholelvonó-rendelés vezetője a rendőrség útján elővezetteti. Az elővezetés foganatosításához ügyészi jóváhagyás nem szükséges.

(4) Ha a gyógykezelésre kötelezett személy az egészségügyi előírásokat nem tartja meg és ezzel a kezelésnek a rendelőintézetben történő eredményes befejezését veszélyezteti, az alkoholelvonó-rendelés vezetője - miután gondoskodott a kijelölt alkoholelvonó-, illetőleg elmeosztályon való elhelyezés lehetőségéről - megkeresi az egészségügyi szakigazgatási szervet az (5) bekezdésben említett javaslat megtétele végett.

(5) Az egészségügyi szakigazgatási szerv az alkoholelvonó-rendelés vezetőjének megkeresésére az elsőfokon eljárt bíróságnak javaslatot tesz zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelés elrendelésére, Ha a bíróság a zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelést elrendeli, a továbbiakban a 3-5. §-okban foglalt rendelkezések az irányadók.

(6) Ha az elvonó-kezelésre kötelezett személy személyi körülményeiben - egészségi állapotától függetlenül - olyan változás következik be, amely a kényszerelvonó-kezelés végrehajtását szükségtelenné teszi, a kezelés végrehajtásának mellőzése kérdésében az elsőfokon eljárt bíróság határoz.

A kényszerelvonó-kezelés foganatosítása szabadságvesztés végrehajtása alatt

7. § (1) Végrehajtható szabadságvesztés kiszabása esetén, úgyszintén akkor, ha a bíróság a büntetést szabadságvesztésre változtatja át, vagy elrendeli a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, a kényszerelvonó-kezelést a börtönben vagy a büntetésvégrehajtási munkahelyen kell foganatosítani, illetve folytatni.

(2) Az elítélt köteles az orvosnak a gyógykezeléssel kapcsolatos előírásait megtartani [1962. évi 10. számú tvr. 24. §-a].

(3) A kényszerelvonó-kezelés befejezéséről értesíteni kell az elrendelő bíróságot, az illetékes ügyészt, valamint az illetékes rendelőintézet alkoholelvonó-rendelésének vezetőjét is.

(4) Ha a szabadságvesztés végrehajtása befejeződött vagy félbeszakadt, vagy ha a szabadságvesztés végrehajthatósága megszűnt vagy az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották és emiatt a kényszerelvonó-kezelés megkezdésére vagy befejezésére nem kerülhetett sor, a börtön (büntetésvégrehajtási munkahely) kötelezi az elitéltet, hogy a kényszerelvonó-kezelés végrehajtásának megkezdése, illetve folytatása végett a lakóhelye szerint illetékes alkoholelvonó-rendelésen jelenjék meg. Erről az alkoholelvonó-rendelés helye szerint illetékes megyei (fővárosi) főügyészséget, valamint az alkoholelvonó-rendelés vezetőjét a gyógykezelésre vonatkozó esetleges adatok közlésével egyidejűleg értesíti. A kezelésre a 3. és 6. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

Vegyes rendelkezések

8. § Ha a kényszerelvonó-kezelés alatt olyan szövődmények lépnek fel, amelyek annak folytatását kizárják, a kezelést meg kell szüntetni. Erről az elrendelő bíróságot és az illetékes ügyészt értesíteni kell. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a kényszerelvonó-kezelés megkezdése előtt a kötelezett személy egészségi állapotában olyan változás áll be, amely nem engedi meg a kezelés alkalmazását.

9. § A kényszerelvonó-kezelést a betegségi biztositási szolgáltatásokra jogosult személyeknél betegség miatt szükséges gyógykezelésnek kell tekinteni. A biztosítási szolgáltatásokra nem jogosult személyek a kezelést ingyenesen kapják, útiköltség-megtérítésben azonban nem részesülnek,

10. § Az alkoholelvonó-rendelés saját nyilvántartása. valamint a gyógyintézet értesítése alapján a gyógykezelt személyt a kezelés befejezése után gondozásba veszi és ellenőrzi. A gondozásba vett személy köteles gondozása céljából az alkoholelvonó-rendelésen felhívásra megjelenni.

11. § Ez a rendelet 1966. július 1. napján lép hatályba, egyidejűleg az 5/1962. (IX. 16.) EüM rendelet hatályát veszti.

Dr. Vedres István s. k.,

az egészségügyi miniszter első helyettese

Melléklet az 1/1966. (VI. 3.) EüM rendelethez

A zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelés foganatosítására kijelölt ideg- és elmegyógyintézetek, illetőleg kórházak