11/1967. (X. 20.) MüM rendelet

a munkaközvetítésről és a munkaerő-toborzásról

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 34/1967. (X. 8.) Korm. rendeletének 14. §-ában (Mt. V. 14. §) kapott felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

1. § A munkaközvetítéssel és a munkaerő-toborzással elő kell segíteni a munkára jelentkezők elhelyezését és a vállalatok munkaerő-szükségletének kielégítését. E tevékenységgel befolyásolni kell a munkaerő tervszerű, a népgazdasági és helyi érdekekkel összhangban álló foglalkoztatását.

2. § (1) A munkaközvetítést a fővárosi, a megyei jogú városi, a járási, a járási jogú városi tanácsok végrehajtó bizottsága munkaügyi szakigazgatási szervei (a továbbiakban: munkaközvetítő szerv) végzik.

(2) A munkaközvetítési teendőket a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökének határozata alapján a nagy lélekszámú községekben a végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve is elláthatja.

3. § (1) A munkaközvetítő szervnél munkára jelentkezők közvetítése ingyenes. A jelentkezők közvetítése semmilyen címen nem tagadható meg.

(2) Amikor a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések alapján a dolgozó csak munkakönyvvel létesíthet munkaviszonyt, a jelentkezőknek a munkakönyvüket be kell mutatni, A 16 éves koron felüli munkára jelentkezők személyi igazolványukat is kötelesek felmutatni.

(3) A munkára jelentkezők közvetítését a munkaközvetítő szerv mindaddig köteles megkísérelni, amíg a dolgozó munkaviszonyba nem lép.

(4) A munkára jelentkezőket szakképzettségük, a munkára való alkalmasságuk, a szociális helyzetük figyelembevételével és ezen belül jelentkezésük sorrendjében kell közvetíteni.

4. § (1) A munkaközvetítő szerv a népgazdasági szempontból jelentős vállalatok munkaerő-igényének elsődleges kielégítése céljából fontossági sorrendet állapíthat meg.

(2) A felügyeleti szervek az irányításuk alá tartozó vállalatok között közvetítési sorrendet javasolhatnak.

5. § (1) A betöltetlen munkahelyek nyilvántartása és a munkaerő-gazdálkodás elősegítése céljából valamennyi vállalat köteles:

a) a várható munkaerő-igényről - amennyiben ezt a tanács munkaügyi szakigazgatási szerve kéri - a tárgyidőszakot (hónap, negyedév, idény-időszak stb.) megelőzően tájékoztatást adni,

b) a kielégítetlen munkaerő-szükségletet pedig a szükséglet jelentkezésekor bejelenteni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt jelentésnek tartalmaznia kell a létszámot, férfi vagy női megjelölést, szakképzettséget, továbbá a b) pontban foglalt bejelentés esetén az alkalmazáshoz megkívánt egyéb feltételeket, körülményeket, (munkakör, munkabér, gyakorlat, külön feltüntetve a csökkent munkaképességűek részére megfelelő munkahelyeket stb.). A munkaközvetítő szerv tájékozódás, illetve a 4. § (1) bekezdésében foglaltak végrehajtása céljából kérheti a bejelentett munkaerő-szükséglet indoklását.

6. § A tíz, vagy ennél több dolgozó munkaviszonyának egyidejű megszüntetése esetén a vállalat köteles a feleslegessé váló személyek számát és munkakörök szerinti megoszlását átcsoportosításuk lehető megszervezése érdekében előzetesen a munkaközvetítő szervhez bejelenteni.

7. § (1) A munkaközvetítő szerv saját államigazgatási területére közvetíthet munkaerőt. A tanácsok kölcsönös megállapodása esetén a munkaközvetítő szerv más - elsősorban a szomszédos - államigazgatási területen települt vállalatokhoz is közvetíthet munkaerőt.

(2) A munkaközvetítés az erre rendszeresített nyomtatványon (közvetítő lap) történik.

8. § (1) Ha az adott terület munkaerő-helyzete szükségessé teszi, a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottságának elnöke kötelező munkaközvetítést rendelhet el. Kötelező munkaközvetítést kell elrendelni, ha azt jogszabály előírja.

(2) Kötelező munkaközvetítés esetén a vállalat csak munkaközvetítés útján létesíthet munkaviszonyt.

(3) Kötelező munkaközvetítés elrendelhető:

- a megye (főváros, megyei jogú város) területén lévő minden vállalatra és munkakörre, vagy ezen belül

- meghatározott területre (pl. járásra), helységekre (városokra, községekre), vállalatokra, üzemgyár-egységekre, telephelyekre, vagy munkakörökre, a dolgozók egyes kategóriáira.

(4) Nem rendelhető el kötelező munkaközvetítés a fegyveres erőkre, fegyveres testületekre és rendészeti szervekre.

(5) Kötelező munkaközvetítéssel betölthető munkakörökben is közvetítés nélkül alkalmazható a vállalat számára képzett és szakmunkás vizsgát tett szakmunkástanuló, továbbá a vállalattal tanulmányi szerződést kötött dolgozó.

9. § (1) A megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága elnökének a kötelező munkaközvetítés elrendelésénél figyelemmel kell lennie:

a) az egyes iparágak és vállalatok népgazdasági fontosságára, munkaerővel való ellátottságára és egyéb adottságaira, így különösen az idényjellegű ágazatok (mezőgazdaság, építőipar, konzervipar stb.), valamint a több helységben vagy nagyobb kiterjedésű igazgatási területen működő vállalatok sajátos igényeire,

b) a terület munkaerő-helyzetére, ezen belül a nők, a fiatalkorúak és a szociális szempontból rászorultak fokozottabb előnyben részesítésére,

(2) A kötelező munkaközvetítés elrendelésére, illetve megszüntetésére a vállalatok felügyeleti szervei is tehetnek javaslatot.

10. § (1) A vállalat a munkaközvetítés (illetve a kötelező közvetítés) útján küldött dolgozót - ha a munkakör ellátásához szükséges szakmai és egyéb feltételeknek nem felel meg - nem köteles alkalmazni. A dolgozó sem kötelezhető a munkaközvetítés során felajánlott munkakör elfogadására.

(2) Kötelező közvetítés esetén a vállalat egyes dolgozók személy (név) szerinti közvetítését abban az esetben kérheti, ha azt a munkakör szakképzettségi igénye indokolja. Szakképzettséghez nem kötött munkakörök esetében személy szerinti kikérés nem eszközölhető.

(3) Ha a kötelező közvetítés során a dolgozó és a vállalat között munkaviszony jön létre, a vállalat köteles a közvetítő (irányító) lap egyik példányát kiállítva a közvetítő szervnek visszaküldeni, a másik példányát egy évig megőrizni és azt az ellenőrző szervek kívánságára felmutatni.

11. § (1) A csak munkaközvetítés útján betölthető munkakörökben a közvetítés nélkül létesített munkaviszony érvénytelen. Nem érinti ez a Mt. V. 20. §-ában az érvénytelenség orvoslására vonatkozó szabályok alkalmazását.

(2) A munkaközvetítéssel kapcsolatos rendelkezések megszegése esetén a szabálysértési eljárás megindítására a feljelentést a megyei (fővárosi, megyei jogú városi), járási (járási jogú városi) tanács vb munkaügyi szakigazgatási szerve jogosult megtenni,

12. § (1) A vállalatok a helyből ki nem elégíthető létszámigényük fedezésére engedélyt kérhetnek a munkaerők más megyéből, illetve a megye távolabbi területeiről való toborzására. Az engedélyt a vállalat telephelye szerint illetékes megyei tanács vb munkaügyi szakigazgatási szerve adja ki.

(2) Ha a vállalat más megye területéről kíván munkaerőt toborozni, úgy az érintett megyei tanács vb munkaügyi szakigazgatási szervének engedélyét is ki kell kérnie. A más megye munkaügyi szakigazgatási szerve - a terület munkaerőhelyzete alapján - a toborzási engedélyt érvényesítheti, megtagadhatja, illetve módosíthatja.

13. § (1) Az időszakosan termelő (idényjellegű) vállalatok - az állami, kísérleti, tan- és célgazdaság, az állami erdőgazdaság, a mezőgazdaság termékeit feldolgozó időszakos jelleggel működő vállalatok (cukorgyár, konzervgyár, rostkikészítő telep stb.), a mezőgazdasági gépjavító állomás, továbbá az építőipari, tégla- és cserépipari, kő- és kavicsipari és az idegenforgalom lebonyolításában résztvevő szálloda és vendéglátóipari vállalat - az éves állandó és időszaki munkaerő-szükségletük kielégítésére telephelyüktől számított 30 km-es körzeten belül államigazgatási határokra való tekintet nélkül, továbbá a megye határain belül egész évben toborozhatnak, illetőleg szerződtethetnek munkaerőt.

(2) A más megye területén lakó, de az elmúlt évben az idényjellegű vállalatnál foglalkoztatott dolgozók visszaszerződtetése érdekében a vállalat - az illetékes megyei tanács vb munkaügyi szakigazgatási szervénél tett előzetes bejelentés után - szerződtetési tevékenységet végezhet. Az adott megyében a visszaszerződtetés megújítását nem vállaló dolgozók létszámával megegyező új dolgozó külön engedély nélkül szerződtethető.

(3) Más megyéből a (2) bekezdésben foglaltaknál több új dolgozó szerződtetéséről - az idényjellegű vállalat telephelye szerint illetékes megyei tanács vb munkaügyi szakigazgatási szervének írásos javaslata alapján - a szerződtetendő dolgozók lakóhelye szerint illetékes megyei tanács vb munkaügyi szakigazgatási szerve a helyi munkaerő-gazdálkodási érdekek figyelembevételével dönt.

14. § (1) A munkaerő-szükséglet kielégítésére megjelölt területeken - munkaközvetítő irodákon, illetve államigazgatási körzetekben - a nem dolgozók irányában felvilágosító munka végezhető.

(2) A munkaerő-toborzás és szerződtetés költségei az érdekelt vállalatokat, illetőleg gazdaságokat terhelik.

15. § A munkaerő-toborzási, illetőleg szerződtetési tevékenység befejezése után a vállalat, illetve a gazdaság köteles jelenteni az illetékes megyei tanács vb munkaügyi szakigazgatási szervének a toborzott (szerződtetett) dolgozók számát,

16. § Jelen rendelet 1968. január 1-én lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a 95/1956. (MTH K 19.) MTH utasítás, a 4/1957. (VII. 31.) MüM rendelet, a 8/1964. (XII. 10.) MüM rendelet hatályát veszti.

Veres József s. k.,

munkaügyi miniszter